Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-28 / 254. szám
N A P I 0 Eg 7 1958. OKTOBER 28. Választási nagygyűlés Pécsett f (Folytatás az 1, oldalról.) tőkések szabadon zsákmányolhassák ki a dolgozókat, A párt és a kormány őszintén és nyíltan beszél a néppel. A mi hazánkban a szó és a tett — ugyanaz. A kommunistákról még a Szabad Európa rádió sem mondja, nem mondhatja, hogy az iparbárók, a földesurak, a bankárok érdekeit képviseli. Rólunk még az ellenség is elismeri : kommunisták vagyunk, a hatalmas szocialista táborhoz tartozunk és minden erőnkkel a népek békéjét védelmezzük. Emelt fővel állunk a választók elé és kendőzés nélkül tárjuk eléjük politikánkat. A párt és a kormány politikáját az élet igazolta A mi választási rendszerünk szabad és demokratikus Nyugaton mostanában előszeretettel oktatgatnali bennünket a demokráciáról és a szabadságról. Ugyan, mi jogon? A Hort h y-rendszerben Magyarországon a dolgozók 26 százalékának volt választójoga, de még ezek közül is sokét megnyirbálták. A munkás anya arra ió volt, hogy gyereket hozzon a világra, a munkás, hogy éhenvesszen, úri érdekekért meghaljon, de arra, hogy szavazzon, már nem; Egyhelybenlakás, bizonyos kor és munkaviszony elérése kellett ahhoz, hogy szavazati jogot kaphasson»- De I munkás szavazata nem is ért annyit, mint egy bankáré, vagy egy ügyvédé. A belvárosiban egy képviselő megválasztásához négyezer szavazat kellett. Pest környékén viszont, ahol közismerten nem a grófok és a bárók laktak, ott 31 ezer szavazat kellett. Kis-Zomlbar hit-bizományi birtok volt Az intéző garantálni tudta, hogy mindenki leszavaz. Ott 1100 szavazattal küldtek be egy kormánypárti képviselőt. A viharsarki agrár proletároknak már 26 000 szavazat kellett ugyanehhez a képviselőhöz. Ez a választási rendszer ma is megvan, az úgynevezett demokratikus Angliában, ahol van olyan grófság, ahol 700 ember küld egy képviselőt, s olyan munkás, bányász-telep, ahol 80—1 90 000 ember kell egy képviselőnek a parlamentbe küldéséhez; Amikor tehát oktathatnak berniünket a demokráciáról, legyenek csak nyugodtak, hogy mi az oktatásnak mind két oldalát saját tapasztalatainkból is jól ismerjük, 1938. májuséiban választások voltak Magyarországon. Tizenegy párt indult. íme, néhány párt vezetője: a Magyar Élet Pártjáé Vay László báró, az Egyesült Keresztény Párt vezetője Zichy János gróf, az Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezetője Pálffy Fidél gróf, a Nyilaskeresztes Párté Festetics Domonkos gróf. Tessék, lehetett választani közülük! Az azonban bizonyos, hogy a munkás szempontjából nem volt különösebb differencia, hogy valaki Pálffy grófot, vagy Festetics grófot küldte a parlamentbe. Az idősebbekre az imperialista propaganda sosem hatott; A fiatalokra 1956 októbere előtt hatással volt, mert ők nem ismerték a múltat. Ma már azonban mindjobban gyengül a szabadság és az egyenlőség nyugati példáinak hatása, A Daily Mail című lap írja ezelőtt tíz nappal, hogy a Magyarország felé menő propagandát meg kell változtatnia mert a Magyarországra visz- szatérő disszidensek és hazaküldött leveleik lehetetlenné teszik az angolszász propaganda régi formáit. Nem másért, minthogy ezek a disszidensek kitanulták, kitapasztalták - az imperialista paradicsomot. Tíz ezrével élnek ma emberek odakint, akik kimentek az országból, sajnos, köztük megzavarodott, szerencsétlen fiatalok is, ahol a táborokban csajkából löttyöt kapnak, üres leveseket, megtöltik a börtönöket, a menhelyeket, priccse- ken alszanak. Most ezek a disszidensek saját maguk győződtek meg arról, hogy mi az igazság. — Mivel agitálnak most? — folytatta ezután, — Miért nincs több párt? — mondják. Volt nálunk olyan idő nem is olyan rég, amikor bőven voltak pártok. Ma két éve’, 1956 októberében, ebben az időben négy párt alakulgatott, de négy nap múlva már 70 párt volt ebben az országban, Egy párt kivételével, mind a 69-nek közös volt a célja, a burzsoá rendszer visszaállítása, a magyar népnek újra szolgaságba, rabságba, nyomorúságba döntése. Minekünk elegünk volt ebből, s nemcsak ml, hanem a magyar nép sem kér ebből soha többé. — Kedves elvtársak! Igaz, követtünk el hibákat, nem voltunk, nem vagyunk és nem is leszünk hiba nélküli és csalha tatlan emberek. Az 1956. előtt elkövetett hibák jelentős részben abból fakadtak, hogy egyes vezetők úgy érezték, ők már csalhatatlanok. Nem kell a népet meghallgatná, tanácsait megszívlelni. Mi úgy gondoljuk: a hibákat egyes vezetők elkövették, valamennyien megittuk a levét. De az eredmények a* egész dolgozó nép munkájából születtek, a munkás- osztály és anna-k pártjának harcából fakadtak és az ered menyek, az alkotások szentek minden dolgozó ember számára. Akadt jóméhány becsületes, de megzavart ember, aki elhitte, hogy október előtt és októberben a hibák kijavításáról van szó. Csak akkor kezdtek ébredezni, hogy miféle hibakijavítás az, amelyikhez Chorán Fenencre, meg Weisz báró pere puttyára van szükség, akik ügye majd segítenek kijavítani a szocialista állam hibáit. S ugyanez vonatkozik a mező- gazdaságra is. Ki hitte el azt, hogy a mezőgazdaságban elkövetett hibákat Eszterházy herét^ segít kijavítani. A munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség soha meg nem bocsátotta volna, ha Kádár elvtárs, Marosán elv társ, Mümnich elvtárs és a többi vezető nem állt volna a helyén és abban a nehéz helyzetben nem kértek volna segítséget a Szovjetuniótól; Ez a történelmi tett híven kifejezte a nép óhaját és vágyát. Az ellenforradalom nagy politikai iskola volt a dolgozó nép számára, megtanította az embereket, hogy kinek higyjenek. Ma az országban jog- és vagyonbiztonság van. A népi demokrácia társadalmi , rendje megszilárdult és állandóan fejlődik. gazdasági életünk egészséges. Az emberek jobban élnek, mint bármikor. A Magyar Népköztársaság megbecsült, elismert tagja a szocialista világnak. Az elmúlt két évben megerősödött a párt és a tömegek j közötti kapcsolat, a párt és a nép összeforrott, megszűnt a bizalmi válság. Az ország népe előtt világos perspektíva áll. Tudja, milyen lesz a holnap. — A párt és a kormány politikai irányvonala változatlan. — mondotta ezután. — Ez a politika azért maradhat változatlan, mert az élet igazolta, mert Önök, akik itt vannak, igazolják, magatartásuk, öltöz ködösük, mosolyuk mutatja, hogy a két év óta követett politika helyes volt. De ehhez az is hozzátartozik, hogy minden nap erősíteni és fokozni kell a szoros kapcsolatot a párt és a nép között. Világosan benne foglaltatik, hogy ebben az országban demokrácia van a dolgozó nép számára és kérlelhe-. tetten diktatúra a dolgozó népi ellenséged számára. Ünnep a 48-as téren Rég volt olyan meghitt kapcsolat közönség és előadó között, mint vasárnap odakint a 48-as téren. Még az enyhe októbervégi napsütés is május elsejei hangulatot igyekezett teremteni, amitől megszínesedtek az arcok, vállra, karra kerültek a felöltők és itt-ott még tábori székeket is hoztak magukkal az emberek, hogy ezzel is jelezzék: ma újra rólunk lesz szó, itt maradunk, meghallgatjuk. A nagygyűlés is inkább ünnepélyes, bensőséges vasárnapi vendéglátáshoz volt hasonlatos, ahol a pécsiek a vendéglátók és az emelvény, az asztalfő, ahol régi ismerősként Aczél György elvtárs beszél, sok ezernyi ünneplő ruhába öltözött jóbarátnak. Nem szónoklat hangzott el, jól időzített csattanókkal, hanem szívből fakadó egyenes beszéd, őszinte gondolatok, amelyekben nem voltak eltakarva hiányosságaink és nem voltak eltúlozva eredményeink. — „Nekünk nincs szükségünk arra — mondotta —, hogy kortesfogásokkal éljünk". És a közönség igenlően bólintott. Valóban nincs szükségünk, mert ezernnyi kortes beszédénél is ékesebben bizonyítanak a tények: új üzemeink, karcsú aknatornyaink, az egyidőben két helyen is épülő ifjú városaink — Komló, a. nyugati városrész és a már felépült Ujmeszes. Kell-e bizonygatni, hogy akár száz esztendő is elmúlhatott volna á Horthy-rendszer alatt, hogy mindezek felépüljenek? És elkomorodnak a tekintetek, amikor a két esztendővel ezelőtti októberre terelődik a szó. — „Lehet, hogy itt közöttünk is vannak olyanok, akiket megzavart, megtévesztett az a rossz emlékű tizenkét nap.. — Igen, vannak — mondják vissza a lehajtott fők, és felrémlik a szégyenteljes napok emléke. — Akkor az utcákon csőcselék üvöltözött, a Mecseken fegyverek ropogtak, banditák tartották rettegésben a várost. Ma az utcák békések, napsütöttek, a város felett őrködő Mecseken pedig ott áll újabb diadalunk jelképe, az égbeszökő televíziós torony. Mint egy kinyújtott gigantikus ujj, óv és figyelmeztet: Soha, soha többé olyan októbert! Azután újra egyenes a tartás, emelt a fej, fényes a tekintet. A választásról tan szó, az igenről, vagy a nemről. — „Akad-e olyan jóindulatú ember ebben a városban, de az egész országban, aki nemet szavazna a békének, a szocializmus építésének?” — Nem! Ilyen nincs, ilyen nem lehet közöttünk. A jó* indulatú emberek csak igennel szavazhatnak, a rossz- indulatúak szavazatára pedig nincs szükségünk. A beszéd végére ért. És az igennel is felérő tapsorkánt ezerszeresen visszhangozták a 48-as tér palotái. s—Gy. Célunk, hogy a falut is felemeljük a Táros színvonalára Tizenhárom év alatt virágzó életet teremtettünk ebben a hazában A párt és a kormány 13 esztendő tetteit, két év politikáját teszi a nép elé. Honnan is indultunk? A pusztító háború lerombolta hídj adukat, megbénította közlekedésiünket, a gyárak életét. A fővárosban és másutt is lakóházak ezrei dőltek romba. Nagyiparosok, földesurak uralkodtak ebben az országban, 600 ezer cseléd dolgozott a földéken, 3 millió koldus élt ebben az országban. Egyetlen esztendőben 1200 asszony szült az utcán, dolgozott az utolsó napig, 6 a munkapad mellől vitték el őket; Nem a kultúránkról, a sportunkról voltunk híresek, hanem arról, hogy a csecsemő- halandóság tekintetében a harmadik helyen álltunk világ- viszonylatban. A morbus hun- garicus, a tüdővész szedte áldozatait. Milyen „hazafi“ az. aki nem tud örülni annak, hogy hazánk az orvosi ellátottságban a világ vezető kapitális ta országait is túlszárnyalta!? Milyen „hazafi“ az, aki nem tud örülni annak, hogy a csecsemőhalandóság és a tüdővész már nem magyar betegség!? A tizenhárom esztendő alatt évszázadok bűnös mulasztását hoztuk helyre, teremtettünk nyugodt, virágzó életet ebben * hazában. — A Horthy-rendszer kül- tusz.áUamtttkára kiadott egy utasítást, —* mondotta Aczél elvtárs — bármelyik fiatal, vagy pedagógus megnézheti. A következőt tartalmazza: „Külön tantervi utasításként adjuk ki, hogy figyeljenek fel a pedagógusok, hogy a szegényebb néposztályokat meg kell arra tanítani, hogy szegények és gazdagok, urak és szolgák mindig voltak és lesznek és a társadalmat vezető úri osztály tisztelete, a helyzetükbe való belenyugvásra való megtanítás a pedagógusok feladata.“ 1938- bóJ szól ez az utasítás, ügye, mintha évszázadokkal ezelőtti szettemet tükrözne magából. Nézzék meg, mit változott a világ! A középiskolákba, az egyetemekre ma nem 3 százalék munkás és paraszt gyerek jár, hanem 55—60 százalékát teszik ki a középiskolásoknak és ebben az évben az egyetemeken is a tanulók 52 százaléka munkás és paraszt gyerek. A kapitalista rendszerben 181 kultúrház volt az országban, ma viszont 2 100 a művelődési otthonok száma. Az emberek olvasnak, tanulnak, művelődnek és szórakoznak. Magyarországon háromszor annyi Balzae-művet adtunk ki, mint Franciaországban, pedig közismert, hogy Balzac nem magyar, hanem francia író volt. Hangoztatta, hogy a bizalom és az őszinteség egyik jele volt a munkásőrség megalakítása. A munkásőrök becsülettel" hozzájárultak a néphatalom erősítéséhez, oltalmazásához és ez nagy politikai siker. Ezután a mezőgazdaság helyzetéről beszélt. Elmondotta, hogy most, választás előtt, a választás alatt és a választás után is beszélni fogunk a termelőszövetkezeti mozgalomról A párt és a kormány most sem kendőzi el, hanem őszin tén megmondja a dolgozó parasztságnak, hogy számára ez az egyetlen járható út, amely életkörülményei meg- javulásához vezet, — Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben általában 1 és 3 q-val magasabb a terméseredmény holdanként, mint az egyéni gazdáknál. Az elkövetkező években még tovább fokozódik a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok termelési fölénye. Ugyanakkor ‘azt látjuk, hogy az egyéni gazdaságok nagyjából elérkeztek ahhoz, amit a föld a mai művelés^ rendszer mellett az egyéni gazdaságok . művelési rendszere mellett nyújtani tud. „Mi ezzel meg vagyunk elégedve" — mondhatják a paraszt emberek. Ez rendbein is van, de az a kér dés, hogy holnap is elégedett lesz-e ezzel, meg holnapután is? Az igények egyre növekednek, and ma jó, az holnap már elavult lesz, az emberek többet kémek és várnak is. Ezzel kapcsolatos a parasztfiatalok helyzete. Ma azt is látjuk, hogy sok parasztfiatal otthagyja faluját és a városba megy dolgozni. Nem a kereset miatt, hanem mert moziba, színházba akar járni, sportolni szeret, egyszóval részesülni kíván a kultúra minden áldásából; Nekünk az a kötelességünk, hogy a falut felemeljük a város színvonalára és ez csak a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, a mezőgazdasági termelés felvirágzása útján lehetséges. A párt és a kormány bízifc abban, hogy a dolgozó parasztság megérti az idők-szavát és saját meggyőződéséből, önként választja a szocialista nagy- üziemi gazdaságot. A nópl deirinhrűcla segrfti a becsületes kisiparosokat Társadalmi életünk egy másik problémája a városi kispolgárság helyzete — állapította meg ezután, madj így folytatta: — A kisiparosok, kiskereskedők között igen sokféle ember van. Sok közöttük a becsületes, derék ember, aki szór ga'másán és lelkiismeretesen dolgozik. De akad olyan is, aki úgy spekulál, hogy jó ez a népd demokrácia, de mennyivel jobb lenne, ha. harminc emberrel dolgozhatna. És persze később majd még többel; A párt és a kormánynak az a véleménye: a Magyar Népköztársaságnak szüksége van a becsületes kisiparosok, kiskereskedők munkájára. Ezeket az embereket, akik becsületes munkával keresik meg kenyerüket, azt a népi demokrácia segíti is, támogatja is. Meg van a maguk sajátos feladatuk, azt még sok-sok évig nyugodtan végezhetik. Egyszer azonban majd eljön az idő, hogy ők is a kisipari szövetkezetébe tömörüljenek. Ezt a folyamatot meggyőző, felvilágosító szóval akarjuk elősegíteni, hogy maguk értsék meg, hol a helyük. De a szocialista állam nem támogatja és nem engedi létezni azokat, akik harácsolnak, a nép bőrén igyekeznek meggazdagodni. Ezek ellen gazdasági intézkedéseket is foganatosítunk. lizmust építeni. Ennek megértése nem azon múlik, hogy valaki szereti-e az értelmiségi embereket, hanem egyszerűen azon, hogy szocializmus, szocialista társadalmi rendszer értelmiség nélkül nem létezik. És ez büszkébb dolog, nagyobb dolog, mint a vezető erőről szóló zagyvaságok, ezt okos ember úgy sem tudja elképzelni, mert értelmiségi az Ulmann báró és a dunaszekcsői pedagógus is. A kettőnek viszont nincs sok köze egymáshoz. És még valamit: az értelmiségiek nagyon büszkék lehetnek arra, hogy dacára 1956-nak, a magyar munkásmozgalom nagy-nagy fejlettségről tett tanúságot. Amikor például Kádár elvtárs százezer angyalföldi munkás előtt bejelentette a pedagógusok fizetésének rendezését, újabb emelését, akkor száz ezer munkás tapsolt ennek. Ma az értelmiség helyzete mindenképpen megváltozott. Mindenekelőtt számban. 1938- ban 26 000 általános iskolai és középiskolai pedagógus volt, ma viszont 56 000. 1938-ban 180 műszaki értelmiségi végezte< el^ az egyetemet és főiskolát, ebben az évben pedig 3154 műszaki értelmiségi került ki a főiskolákról, egyetemekről, technikumokról. — És más dolog értelmiséginek lenni — mondotta Aczél elvtárs — mint úr kutyájának, úr szolgájának, a vezérigazgatóik, s mások megalázottjá- nak lenni és más a nép szolgájának. Nem személyeknek, a mi országunkban soha senki nem követelheti meg egyetlen embertől sem. hogy vele személy szerint alázatos legyen, vagy a kalapját emelgesse, hajlongjon előtte, mint a régi társadalomban. Csak egyetlen eggyel szemben követelünk alázatot: a dolgozó néppel, a. magyar haza ügyével szemben. A munkáshatalom minden népét szerető értelmiségit megbecsül. Csak azt kéri tőle, hogy forrjon össze a termelő munkát végző dolgozókkal, szeresse hivatását. A hivatásszeretet nélkül nincs mérnöki. nincs orvosi, nincs pedagógusi munka. A szülőiknek is arra kell tanítani gyermeküket, hogy a pályaválasztáskor ne a rangot, s a fizetést nézzék, hanem art a pályát válasszák életük céljául, amihez a legjobb adottságuk van. Csak így lesznek boldogok és csak így tudnak legtöbbet tenni hazájuk, népük érdekében. Nálunk az iskolák kapui nyitva állanak a dolgozók gyermekei előtt, nem kallódhat el egyetlen tehetséges gyermek sem. A szülők kötelessége, hogy gyermekeiket minél nagyobb számban küldjék a középiskolákba, megszerezni azt a műveltséget, amely a szocialista építés elengedhetetlen feltétele. Külpolitikánk alapelve: hűség- és barátság a Szovjetunióhoz A munkásosztály minden népét szeretó értelmiségit megbecsül Aczél elvtárs ezt követően helyzetéről, szerepéről. Értel- hosszaean szólt az értelmiség mteég nélkül nem lehet szociaKülpolitikai kérdésekről szólva hangoztatta, hogy nincs olyan ember, aki ne látná világosan a kormány külpolitikáját. Ennek alapelve hűség és barátság a Szovjetunióhoz, a hatalmas szocialista táborhoz. A szocialista országok egységének védelme és erősítése a legfontosabb feladat, mert az imperializmus erőt nem kímélve összefog a szoci*; lizmus ellen. Az öntudatos munkások meg értik, hogy a munkásöntudat ott kezdődik; ha hárman vagyunk, akkor hárman fogjunk össze. — A békét nem jámbor óhajok mentik meg, — mondotta. — A világ az elmúlj két évben két alkalommal is a háború szélért táncolt. S hogy mégsem tört ki háború, annak az az oka, hogy van Szovjetunió, él és erősödik a hatalmas Kínai Népköztársaság, van szocialista tábor és Nyugaton erős munkásosztály, amelyet a marxista-leninista kommunista pártok vezetnek. Ez az erő meggátol mindenféle imperialista háborús mes terkedést. Ez az erő a béke ereje és mint az elmúlt években láthatták, sorról-sorra hatalmas csapásokat mért az imperializmusra. Mi jóviszonyban kívánunk élni minden országgal, mert biztosak vagyunk abban, hogy a kommunizmus eszméje békésen is győzelmet arat és mert az új társadalom építésének a békés alkotó munka a feltétele» (Folytatás a oldalon)