Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-22 / 249. szám
NAPLÓ 1958. OKTOBER Tt. Földmüvesszövetkezeti Uíiadá BŐVEN LESZ JÖVŐRE ZÖLDÁRU Mig az idén csupán ‘60—70 holdon termeltek zöldségféléket az állami gazdaságok Baranyában, jövőre már 720 hold zöldségfélére kötik a szerződést a Szövetkezetek Értékesítési Központjával, ÚJFAJTA SZÖLÖEKET HOZ FORGALOMBA A MEZOSZÖV A baranyai MEZOSZÖV a napok ban kapott öt mintapéldányt az SZE elnevezésű egjéetemes szőlő- müvelö ekéből, amelyet a Szőlészeti Kutató Intézet kísérletezett ki. Az újfajta szőlőeke egyaránt alkalmas szfllőtakarásra, szőlőnyitásra, sarabolásra és kapálásra, az ára pedig mindössze 1 520 forint. Az új gépből, melynek sorozat- gyártását csak most kezdték, megérkezése után nyomban vásárolt egyet a majsi Táncsics termelő- szövetkezet. ERŐSÖDIK Á TAKARÉKSZÖVETKEZETI MOZGALOM A jelenlegi tíz baranyai takarék szövetkezet betétállománya már meghaladta az egymillió egyszázezer forintot. Eddig 795 dolgozó paraszt kapott kiilesönt, több mint másfélmillió forint értékben. A takarékszövetkezetek közkedveltségére jellemző, hogy még további hét helyen alakítanak a közeljövő ben takarékszövetkezetet, SOK AZ OLCSÖ ALMA A pécsiek jogos panaszát orvosol ta a múlt héten a Szövetkezetek Baranya megyei Értékesítő Központja. Eddig ugyanis kevés olcsó almát vásárolhattak e finom gyümölcs kedvelői a pécsi boltokban. Most egy forint hetven filléres áron akár máraaszám is kapható a zöldség- és gyümölcsboltokban. Az elmúlt héten volt olyan nap, amikor két és fél, három vagon olcsó almát vásároltak a pécsiek. Jegyzetek egy jutalomosztásról... Ez nem prémium. { Még csak esőkabátos, sötétkék sültös- műhelyvezető. Tudod hány ' nem is sapkás idősebb murúkás a cső- éves? Hetvenhét. port mögött áll. Cigarettázik Nádi bácsi a negyedik rétest s figyeli, hallgatja, kit szólíta- eszi, „az isten tartsa meg a jó nak ki az asztalhoz. Időnként étvágyátf‘. Csák mosolyog, nagyokat nevet: „Nahát! Ez is amikor egyik fiatal szerelő át- kapott!” — kiált fel, aztán ne- kiált neki az asztal végéről: nyereségrészesedés. Jutalom. S az újhegyi erőműben gyakori az ilyesmi. Ke- emen Gyula elvtárs mondja a telepvezető, hogy ezzel a harminchatezer forinttal együtt z évben idáig közel százezer orintot osztottak ki a dolgo- ók között. Ma ismét osztották. vet. Cinikus akar lenni, de nem sikerül. — No hiszen én várhatóik, mikor szólítanak .., Ezt megjegyzi, de úgy, hogy a többi is hallja. A többiek „Mi a nótája. Nádi bácsi?'’ S máris rázendítenek. Hetvenhét esztendő ... Bejárta a fél világot. Nyugdíj? Hallani sem akar róla. A másik: Bállá Józsi bácsi Vidám fiatalok Kijárulnak az asztalhoz, át- azonban nem cáfolják, de nem Feketekeretes szemüveget Kiveszik a borítékot s megfor- is bizonyítják. sei, s az erős dioptria felnadulnak. Innét az ajtótól nézve — Tudtam én, hogy velem gyítja szemesarkábán a derűs ppen szembe jönnek vissza, kiszúrnak! Nem azért a pár szarkalábakat. Azt mondják, Érdekes: egyik sem nézi meg forintért, nem vagyok én arra ezt az embert még nem látták borítékot — amelyen feltün- rászorulva..; mérgelődni, örökké jókedve ették az összeget de még Ismét körülnéz, senki sem van. Nincs még ember a másak fel sem bontják. Zsebre- szól hozzá. helyben, akit be nem ugratott vágják és jönnék. Egyik ko- — Csak már fejeznék be, volna valami tréfával. Most molykodó arcot vág, a másik oszt hadd mehessünk haza.. ■. énekel, koccint, iszik, aztán Ipirul, van aki valami Marad. Egyszer csak ugrik, hozzám fordul: égetőena fontos dolgot közöl áttörtet az ajtónállókon és — Az én fejfámra nem azt ársávál, vagy zavartan kotor megy ki az asztalihoz. Átveszi írják ám, hogy „Itt nyugszik zsebében cigaretta után. A a borítékot, zsebre vágja, jön Balta Józsi“, hanem azt, hogy vissza. Nevet. Kint az előcsar- ..Éli Bállá Józsi ennyi és ennyi nokban odaáll a tűikor elé, sáp Icáját félrevágja és visszanevet a tükörbe: „No, öreg?!“ — hunyorít ravaszkásan a tükörbe, aztán elégedetten áll. visz- sza a helyére, az ajtó mögé. Már nem ideges. Tudta ő, hogy kap, csak hát ne, hogy azt higyjék ezek a fiatal kölykök itt az ajtónál, hogy ő annyira odavan azért ca< fülehegye, homloka. kultúrház j előcsarnokába a pénzért Ez az ember kilenc gyermek , " “ kiszorult Egyébként már hazulról 02 . vagy húsz ember mert nem m gálába K érték már be a terembe. Egy v^va Nyakkendő, ti&zta ing egytagi cMnak nem sok miegymás, A sark™ bevág em, Ka^r. fröccsöt s majd utána megyeri "csaUlfl paí' haza. Ennyi neki is megjár a *\em*m*t úletoen...) jutalomból. A többi az asszonyé. No nem igaz ? boríték még ott lapul a szebben.Pedig bizisten — rá van írva az arcukra — kíván- siak az összegre. Nemcsak a >énz miatt. Hanem... az ősz- zeg végül is a megbecsülés okmérője. És ezért nem szántják fel mindjárt a borítékot. Ellenkező esetben „hiúságnak" tűnne a dolog. évet.;.!“ A főmérnök: fiatal férfi, szemüveges, szolid, csendes hangú émber. Most már a negyedik pohár bort nyomják bele ezek az ifik s valószínű legtöbb bor életében ez a négy pohárnyi, amit most éppen megitatnak vele. De már nem is sápadt, hanem pirul az arts, villanyszerelő műhely) még ' 111— este egy „termelési értekezletet“ tart. Az étteremtől .leválasztott KlSZ-helyiségben hosszú asztál megtérítve. Feltálalják a . . , . .. ,, vacsorát is: bécsiszelet, utána *• mindig eleneA „hoppmesier"-i ebnet J ezen .............. az estin két ember viselte: Majdlányi Józsi bácsi villanyszerelő és a fiatal Pécsi Laci, autószerelő. Hogy miből állt ez a tiszt ség? Abból, hogy az itatást ők végezték. Fölváltva álltak fel rét es. A fiatalok valamennyien ,ielteJ pgmusos strófát, KISZ-tagok, otthonosan érzik amelynek végső Csenge se min- magukat, no persze az öregek ** nevre korlatozőis. Vacsora után lassan - de *°tLS akinek a nevet kikuil- biztosan - forr, emelkedik a az{ a.!ars<^ J*™' hangulat. Nem csoda, a bor ***** kitünő és megvan hozzá a jó- tent a poharat. : Mindenkire Az uránbányái kiszívták meghívására a napokban Pécsre látogatott a csepeli fiatalok küldöttsége. A tapasztalatcsere elmélyítette a két nagyüzem fiataljainak barátságát, s nfünt a képen is látható: a vendégek jól érezték magúikat városunkban. kedv is. Asszony, lány sehol. Csak a szakétemé képviselte nemét, de a feltáilalás után ő is elment. Igen, mert ez afféle „férfi-muri'\ Mellettem ül Kelemen elvtárs. így csendes beszélgetés révén — csak úgy „suba alatt“ — bemutat egy-két jellegzetes, érdekes embert. — Nézd itt szemben veted az öreget. A Nádi bácsit, ö a rákerült a sor. A poharak űrtartalma két deci. Képzeljék el, huszonkét lelket számlált ez a kis összejövetel Ez pedig legkevesebb huszonkét pohár bor fejenként . j i Hát ez is volt egy „termelési“ értekezlet... x Rab Ferenc ***** umim » , BA'PD!IÁUL** - ^ efóf/vrr — Minden normális ipse ki-1 ment nyugatra, itt csak a hülyék és betegek maradnak. Azt hiszed, lesz itt rendes élet egyhamar? Nagyon csalódsz kispofám! — atyáskodott cigarettára gyújtva Simi. — Jól érzem magam itt — válaszolta két kanál között Zoli.. — Jól-jól. Ez nagyon relativ megállapítás. Azért érzed magad jól, mert nem ismered azt, ahol mégjobban megy. Nyugaton a melósoknak autójuk van, az csak jobb?! — Majd küldj egyet nekem is! — ajánlotta Zoli. — A, te nem szeretnél világot látni! Látod, Decken már Svédországban van, Juhász Tóni meg egyenesen New Yorkból írt; és tudod, hol van Szakács? Japánban kis pajtás, Japánban! El tudsz te jutni miamikor Japánba? Soha a büdös életben! — jött iűzbe a .sport zakós. Zoli elgondolkozott; Amerika, Japán, hm? — Körülnézni éppen lenne kedvem, csak ne járna annyi strapával — vonta meg vállát. — Strapa? A határon gyerekjáték átcsúszni, Ausztriában meg verekednek érted, hogy melyik országot tünteted ki személyeddel. Te sportoló ■»agy, a suliban, tanultál angolt is; te ott kinn császár leszel! — ecsetelte a ragyogó kilátásokat Sími. Barátja felvonta szemöldökét. A maradék kenyérhéjat bedobta a tányérba. Lassan válaszolt: — Nem olyan egyszerű dolog ez! Még ha garantálnád, hogy így lenne... — kezdte. — Mi az hogy! — hetvenke- dett a másik. — Láttál te valakit onnan idejönni? Mindenki csak Nyugatra megy, Te, van egy tippem! Simon körülnézett, majd a fejével intett volt iskolatársának és kiléptek a hűvös őszt utcára. A lakás csengője türelmetlenül harsant fel másodszor is. Farkas Gabi dohogva ugrott fel a heverőről és mérgesen csapta össze a sportújságot. Gyors léptekkel indult az ajtó felé. A küszöbön Kárpát Zoli és Simon Lajcsi állt. — Szia srácok, na befelé! — intett a szobája felé. — Ki az, Gabikám?— kérdezte egy női hang a szomszéd szobából. — A fiúk, anyukám, a tételeket dolgozzuk ki, — szólt vissza kissé affektálva Gabi. — Csak szorgalmasan Pu- bika! — kiabálta át a becsukott ajtón keresztül egy másik hang. — Borzasztó, mennyit kell tanuljanak ezek a szegény gyerekek! — sopánkodott egy harmadik. Aztán zavartalan«! folytatódott az a barátnői ösz- szejövetel, amely ezekben az időkben a kijárási korlátozás miatt az eszpresszókból a magánlakásokba tette át ideiglenes székhelyét, Gabi csak legyintett egyet. Most különösen szégyelte, hogy csak úgy Pubikának szólítják. Egy érettségiző felnőtt embert! — Na, mit hoztatok ftúkák? Rég láttalak Sitrw.' — fordult vendégei felé. — Akkor nézz csak meg jól, mert megint nem látsz egy jó darabig! — nevetett Simi. — Remek ötletünk van! Holnap megy a sógorom Kapuvárra az üzemi kocsival kajáért. Onnan csak egy ugrás a határ, Mi átmegyünk. — Te is, ZoU? — csodálkozott Gabi. — Miért ne, én ide vagyok horgonyozva? Soha nem lehet többé ilyen potyán karriert csinálni! — próbált meggyőző lenni az. — Hallottad te is biztosan, mennyi ösztöndíjat kapnak a kijutottak, — folytatta az agi- tációt Simi is. Gabiban kezdett ébredezni az ifjúsággal együttjáró kalandvágy. A váratlan ötlet meglepte, de már ő is kezdett kedvet kapni hozzá. — Még nem zárták le a határt? — érdeklődött. — Ugyan, menj már, mikor lesz még itt rend! Most kell elkapni a szerencsét, amíg még nem késő. Én nem akarok itt teljesen lerongyolódni — jelentette ki Simi. e*« Na én mát kint? — kezdte beadni a derekát Gabi. — Ne légy teljesen begyulladva! — vette át a vezényszót Simi. — A Szabad Európa bemondta, hogy mindenkihez csak úgy dől a vöröskeresztes segély meg egyebek. Jelentkezünk valamilyen egyetemre és úriemberek maradunk — tervezgette, nem törődve olyan apróságokkal, hogy még a középiskolát sem fejezte be. — összegyűjtjük a dohányt és elmegyünk rulettezni Mon- te-Carló-ba. öregem, két hét múlva autónk lesz — fantáziáit tovább aztán. — Mikor lesz itt élet, nézz csak ki! — húzta az ablakhoz Simi a még mindig bizonytalankodó Gabit. i Az ablakból a Nagykörútira lehetett látni. Bizalomgerjesztő látvány tényleg nem sok akadt. A lassan leszálló alko- nyattal most nem kelt harcra a villanykörték hada. Talán minden ötödik utcai lámpa világított csak, neonfelirat, világító cégtáblák és hirdetések sehol. A kirakatok üvege sem szórta szét a rávetődő kevéske fényt; a legtöbb helyen csillogó üveg helyett deszkalapok sötétlettek. A lakások ablakai sem voltak vidámabbak. Derűs fény helyett imitt -amott kormos, kiégett ablakkeret, feketére füstölődön vakolat gyászolta az elmúlt hetek tragikus eseményeit. Nem futottak csilingelő villamosok sem. A járókelők tégla és törnie- lékhalmokat kerülgettek. Az egyik üzlet előtt sorbanállók hosszú vonala kígyózott. Levél a feledékenységről l^edves Jóska Barátom!-**- Biztosan emlékszel még, hogy a minap, amikor Komlón a templom előtt — te a Ill-as akyára, én pedig a Pécsre induló autóbuszhoz igyekezve — találkoztunk, megkérdeztem tőled: Mi újság van Komlón, hogy telnek napjaid? — Nincs itt semmi újság — legyintettéi —, csupa mér- gelődésből áll az élet — tetted még hozzá. — A helyi járat csak óránként közlekedik, az aknához csak nylon busz jár. Por, piszok van mindenütt. Rosszkedvű vagy, gondoltam s el is akartam búcsúzni tőled, de megfogtad a karom, s „erről írjál, ne mindig a termelésről’’ indokolással még egy sor panaszt zúdítottál a nyakamba. Panaszkodtál, hogy még mindig nincs kétszobás lakásod, pedig már gyereketek is van, s a bútorotok sem fér már el egy szoba-konyhás lakásban, hogy szombaton nem kaptál mozijegyet, hogy a nyáron Siófok helyett csak Hajdúszoboszlón üdülhettél, s mert ing nélkül dolgoztak a csapatod tagjai, téged tűintettek meg, stb. Talán még most is panaszkodnál, ha a társaid nem sürgetnek: siess, mert lekésed az autóbuszt. Szavaid nagyon megleptek. Ha nem te a tősgyökeres komlói mondod el ezeket, talán fel sem tűnt volna. De, hogy te ne tudd becsülni azt, hogy Komlón már van helyi közlekedés s Kossuth-aknáról, Gesztenyésből, Kökönyösből már nem kell gyalog járni a városba, hogy az aknára autóbusszal visznek fel benneteket — egy kicsit hihetetlennek tűnt. Elfelejtetted talán, hogy édesapádnak évekig naponta több, mint 20 kilométert kellett gyalogolnia, memt nem kaptatok Komlón lakást, vagy azt, hogy szombatonként együtt indultunk el Pécsről Komlóra s késő estig gyalogoltunk, mert szüléinknek elég terhet okozott a tandíjunk, á lakásunk^költségeinek a fedezése — útiköltségre már nem. jutott. Elfelejtetted talán, hogy a felszabadulás előtt hogyan éltek a komlói bányászok? Ha így van, engedd meg, hogy néhány szót szóljak erről, hogy néhány közös emléket felidézzek. 7924-ből maradt ránk az a statisztika, amely szerint-*■ 34 évvel ezelőtt az elhalt bányászok 54 százaléka tüdővészes volt, s amely szerint a meghaltak 61.8 százaléka 17 és 44 év közötti bányász volt. A hatvanadik életévét a bányászoknak csupán a 2,7 százaléka érte meg. S ebben az időben nemcsak a tüdővész pusztított a bányászok között. A szilikózis, a nyomor, a fasizmus is megkövetelte a maga áldozatait. Szeli István igazgató úr és Kovács százados úr, a katonai parancsnok nem szívelte azokat, akik nagyobb darab kenyeret, emberséges bánásmódot mertek követelni, s a katonai behívókat akkoriban gyorsan kézbesítették;, > Igaz viszont, hogy ebben az időben senkit sem büntettek meg azért, mert ing nélkül dolgozott a komlói bá ■ nyában. De miért? Azért, mert mezítelenül is alig lehetett elviselni azt a hőséget, amilyenben a komlói fejtésekben dolgozni kellett. Ma már jó levegő, megfelelő hőmérséklet van a bányátokban. Éppen ezért nem haragudnod, hanem igenis örülnöd kell, hogy megkövetelik: bigyázz a saját és munkatársaid "egészségére! Igen, örülnöd kell, hogy a háború után alig néhány esztendővel jutott erő, pénz a komlói bányákban uralkodó embertelen munkakörülmények felszámolására is s nemcsak a föld alatt, de a föld felett is hatalmas változások történlek. Te természetesnek veszed, hogy Komlón alig tíz esztendő alatt az új aknak, a mode m fürdők sora készült el, hogy a kökönyösi dombtetőn. Kenderföldön és a város többi részén közel 4000 lakás épült, hogy a város lakóinak száma 5340 főről 24 ezerre emelkedett, hogy Komlón új kórházak, művelődési otthonok. iskolák stb. épültek. De vajon tudod-e, hogy mibe került mind ez? Nem valószínű. Pedig érdemes megjegyezni. Komló építésére upyanis már a hároméves terv idején 51 millió forintot fordítottunk. Az első ötéves terv idején egy és egynegyed milliárd forintot ruháztunk be. 1955— 56-ban ehhez újabb 270 milliót tettünk s ma már a Komló fejlesztésére fordított összeg megközelíti a 2 milliárd forintot. Ugye sok pénz ez! S mi ennek az összegnek a 37 százalékát, vagyis körülbelül 700 millió forintot s város fejlesztésére, a bányászok lakás, kulturális, szórakozási, egészségügyi igényeinek kielégítésére fordítottuk. Mégsem jutott mindenre, De azért elégedetlenségre sincs bk. Mert ugye az utak többsége aszfaltozva van, a csatornahálózat is elkészült, vízvezetéket is létesítettek, s valid be őszintén: fabódés autóbuszban mégiscsak jobb utazni, mint gyalogolni. Amire eddig emlékeztettelek, csak egy része annak, ami az utóbbi időben Komlón a bányászok, a város lakóinak érdekében történt. A többi valószínűleg már magadtól is eszedbe jut, hisz ott élsz, napról napra láthatod, ami ott törtéiyk. Látni fogod azt is, hogy Komló a jövőben is tovább épül, szépül, s lassan eltűnik majd minden, ami még a múltra, a felszabadulás előtti időkre emlékeztet Erről az időszakról azonban elfeledkezni nem szabad, mert ahhoz, hogy értékelni tudjuk a mát, hogy örülni tudjunk a jobbnak, a szebbnek, ismerni kell a múltat, a rosszat, a csúnyát is. Tudom, hogy az igények mostanában gyorsabban nőnek, mint a kielégítésük feltételei, s a Te pana- meaid is, kedves Jóska barátom, elsősorban ebből erednek s nem a rosszakaratból. Tudom azt is, hogy ilyen „panaszra?’ néhány év múlva már neked sem lesz okod, mert ezek a gondok előbb-utóbb megoldódnak. En mégsem mondom azt, hogy légy türebriesebb, hogy mérsékeld igényeid. Az igényesség, némi türelmetlenség még nem hiba. Mind az, amire vágyói, elérhető. De ne becsüld le eddigi erendményeinket! Ne tégy úgy. mintha nem tudnád, honnan kellett elindulni, hogy odóig jussunk, ahol most vagyunk. C még csak ennyit: Te éppúgy tudod, mint én, hogy ^ előre, tovább a megkezdett úton csak akkor jutunk, ha a vágyaink, a kívánságaink megvalósítását a saját munkánkkal, tudásunkkal is siettetjük. Vagyis hiába (rom én le a Te panaszaidat, amíg Te — s veled együtt a dolgozó nép — meg nem teremted- az orvoslásuk lehetőségét. Baráti üdvözlettel: MESTERFALVI GYULA ■1
