Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-21 / 248. szám

»88. OKTOBER 21.

NÄPLÖ

?M!äSBJWJ■

4 6R0F0K. FOLDEsum. mm'ROH

A<z uiolsa iß békeév

/✓

//'

Pécs, 1939. májusa. A vármegyeházán vitéz Horváth István ár. alispán jelentést ad Baranya vármegye gazdasági, szociális helyzetéről.

— „Az ország és a megye gazdasági helyzetében a lefolyt nyolc hónap alatt lényeges változások nem történtek. Az ínségenyhítő tevékenység az elmúlt téli időszakban a szokott keretek között mozgott. Az ínségesek segélyezése a már évek hosszú során kialakult és célszerűnek bizonyult eszközökkel, munka ellenében és általában természetbeniek nyújtásával történik. A nagyobb ínségmunka-program megvalósítását nagyban akadályozza az a körülmény, hogy az ínségesek nem egy vidékre tömörültek, hanem az egész vármegye területén elszórtan élnek.;.”

És amíg odabent a komor falak között szenvtelen, monoton hangon pereg a jelentés, odakint a májusi napsütésben remények kelnek a szívekben. — Talán ez a tavasz enyhülést, több munkalehetőséget hoz a tavalyinál. — így megy már hosszú évek óta. A tavasz, amíg el nem múlik, mindig biztatást, reményt sejtet és ez bátrabbá, derűlátóbbá teszi az embereket.

És mintha csak válasz érkezne a kimondatlan óhajokra, rikkancsok hangján, lepe- dőnyi plakátokon, rikító újságcímeken ott az „ígéret”. —- „Figyelem, figyelem! Magyar választó polgárok mF’ ,

És ha semmit sem kommentálnánk a hirdetések szövegéből, a Pécsi Napló cikkeiből, akkor is hű képet adnának az újságcímek az utolsó „béke-évét” taposó úri Magyar- országról. A szivárványszínű ígéretekből, az öles címek káoszából kirajzolódik már a rohamosan közelgő bűn- és véráradat, amely ott lappang a választásra készülődő cikornyás, kortesbeszédekben, a grófi, hercegi, földesúri képviselők ígéreteiben.

A látszatot azonban meg kell őrizni, mert nem 'babra megy a játék. A Berlin—Róma tengellyel való közösséghez, a nagyhatalmak bizalma kell, a bizalomhoz pedig csak a sikeres választás vezethet. A látszatot pedig nehéz megőrizni, hiszen Távol-Keleten a japán imperializmus, Danzigban pedig a német fasizmus kötekedik a békével.

De mire való a nyomdatechnika? —- Arra, hogy némi taktikával jelentőséget adjon a jelentéktelennek, vagy a lehetőség szerint elkendőzze a „pillanatnyi” takargatni valót.

A legjobb példa erre a Pécsi Napló.

Az első oldalon a vezér helyen hatalmas iniciáléval virít: — „A kormánypárt választási zászlóbontása. i.” (A hatás elismerésre méltó, szinte látni az árbocra szökő lobogót a kiterjesztett szárnyú angyalokkal.)

És a lap másik oldalán sovány, vérszegény cím „restellkedik” — Hitler nagy beszéde a világháború céljairól és a mai német védekezési politikárólj

— „Vitéz Imrédy Béla pécsi választói között” — mondja diadalittasan a másik cím és nagyon nehéz már rejtegetni a kontrasztot: — „Pius pápa lépései a világbéke megóvásáért”. — Úgy látszik itt sokallhatták a cím súlyát, mert ellensúlyként bevetik a „csemegét”: — „Érdekes fordulat a pécsi autóbuszkalauz rejtélyes halála ügyében...”

Már odáig is „elmerészkednek”, hogy Imrédy Béla arcképe és itt-ott baljós fejtegetései közé odaékelik a következő hirdetést: „Arca bájosább lesz, ha Éden crémmel ápolja ...” (nem kétséges, hogy ezekután derűsebb hangulatban olvasták végig Imrédy MEP- programját). «.

De válasszunk ki egyet a hemzsegő címek közül és olvassunk bele a tartalmába is.

„Vitéz. Jutáid^ Béta pécsi választói között"

< «*'X« <

>»: E ^*** Wm*>

iästSÄüi.

rr“*^éní V

Vitéz Imrédy Béla

pécsi választél kézét!

......

.

A «

Affet Afft 1 w- -***-***MA

wmmpff mt*wm

•d*x< < <•;•>>•<:*&> ' >.smW:'■■>* <<áP*.:ő ■:

a,v<. » r.

■>■■■■ »: *.<*&>.. &*<:;.

'üt***; »WB«* ...............

■*

#(#<■ 'v * '

<■»-* *> >mc *■».<■**■.. «**► *.

y. ***«*. «**«*!»

...........

Pf

*: - <■■>■'.:■ > ó■-■>yí v/' : >.. a -va-aa *ty.o -.. :y :<«$:<<

V-Ä.;* - --Ayv ..........

’ /■y-ZFőrí Eők...

Pécsi Napló, 1939. május 14.

*— „A pécsi főpályaudvarra befutó gyorsvonat egyik első osztályú fülkéjéből harsogó éljenzések közepette szállt ki Imrédy Béla dr. a Magyar Élet Pártjának pécsi listavezetője. A tömeg élén ott volt Pécs társadalmi és politikai életének minden rendű és rangú tényezője .. ”

A dagályos bevezető további részét mellőzve elmondjuk inkább, kik is voltak ama bizonyos „minden rendű és rangú tényezők”. Nehogy az a gyanú érje Imrédyt, hogy netalán munkásküldöttséget fogadott a pályaudvaron, vagy a pécsi „diadalútja” során. De ne vágjunk a dolgok elébe, adjuk át inkább a szót a rendet és rangot is személyében hordozó Kelemen Andor apátplébános, m. kir. kormányfőtanácsos úrnak, aki „egyszerű és keresetlen szavakkal” üdvözölte a „nagy vendéget”, a város elcő díszpolgárát

— „A Magyar Élet Pártjának pécsi csoportja nevében mélységes hódolattal és ragaszkodó szeretettel üdvözlöm Nagyméltóságodat, amikor abból a szent célból fáradt közibénk, hogy a nemzet jövője szempontjából sorsdöntő jelentőségű országgyűlési képviselőválasztáson a Keresztény Magyar Reneszánsz eszméit városunkban is diadalra vigye”.

Idézzük-e tovább az apátplébános úr nyelvficamító üdvözlő beszédét? — Felesleges. Egyrészt, mert idegen már szá- ‘ ra a szirupos, fellengzős,

a merőben tartalmatlan, nyúlós, talpnyaló tónus, másrészt untig elég ennyi is ahhoz, hogy bemutassuk: kiket is képviselt Imrédy Béla a 19 év előtti képviselőtestületben. Többek között a vitézi széket, ahol vitéz Medgyessy József székkapitány azzal köszöntötte, hogy „A vitézek is döngetni fogják azt a kaput, amelynek most már meg kell nyílnia az új magyar élet előtt.,.”

Nem is kellett nagyon döngetniük, kitárult az magától is, és mögötte vitézi telkek, zsíros állások, rang és rendfokozatok vártak a hajbókolókra

Az a kaipú azonban továbbra is zárva maradt, döngetésre és anélkül is, ahol a munkanélküliek megszámlálhatatlan, sora várta a bebocsátást.

Programjáról a hírhedt MEP programról csak annyit: Jellemző, hogy amíg a fogadtatással több oldal terjedelemben foglalkoznak, addig a két és félórás „nagy beszédből“ csupán néhány sort emelnek ki, nyilván azokat a kijelentéseket, amelyek konkréten „a köz javát szolgálják“. Ilyeneket:

„— Az új társadalmi felfogás az, hogy minden magyar embernek egyforma, megbecsülésben és tiszteletben kell részesülnie, ha teljesiti kötelességét. Ez röviden a MEP program, ez a felfogása, az értelme annak a szónak, amikor a magyar ember a másik magyar emberhez szól: testvérem .. .“

Mfbr ..fenkölt", mily

..magasztos“ lenne így a szó, ha nem Imrédy mondéné é* nem

Ki is uoií íszte-ágMpos jánbs ?

Inségmiuvkára váró kubikosok

Ezt azonnal' megtudjuk, ha felidézünk néhány „erélyes” mondását, amit választói előtt tett 1939. május 15-én a szociál demokrata párt munkásotthonában tartott nagygyűlésén.

„—A béke híve vagyok — mondotta — mégis fegyverkeznünk kell, mert nem nézhetjük ölhetett kézzel azt, ami körülöttünk történik. Egyetlen ember sem mondhatja, hogy nincs szükségünk erős nemzeti hadseregre. Nem lehet antimil itároskodni és nem lehet minden-mindegy ölhetett kezű politikát folytatni. Nem szabad megismétlődnie az 1919-es gyalázatosságnak. Legyen hadseregünk olyan

erős, hogy minden viharral eredményesen szembeszállhassunk.“

„— Idegen vezérekre — mondotta, — nincs szükségünk! A magyarságnak van vezére vitéz Horthy Miklós úr, és aki ellene vét, az vét az ellen a tisztelet ellen, mellyel a magyarság körülveszi kormányzó urunkat.. stb.“

Beszéde befejezőjében mégis „vakmerőségre“ szánta magát, miután belekötött Teleki Pál gróf Szegeden tartott programbeszédébe (erről később) és nem tudni ezért-e, vagy egyéb okok miatt elveszítette 17 évig őrzött mandátumát. így ír erői, a Pécsi Napló 1939. egyik űniusi számában:

„— A lezajlott képviselő váci szt ás oknak országos viszonyában számos elvérzettje van. I pécsi választás is áldozatot ■Ivánt és ennek szenvedő el- settje Esztergályos János, aki i.oha a parlamentben exponált zociáldemokrata volt, Pécsett linden választójának és nem álasztójának a legjobb entere igyekezett lenni. Megértő emberi jóságának szól a ■észvét, akit elvi ellentétek sóin sem gátoltak, annyita, hogy a szocialistában meg ne citáltuk volna a csontja velejéig jó magyart, (ez egy kicsit imrédys) — a vallásbeli kötelmének becsületesen eleget tévő keresztényt, aki úgy hangolta össze szívét és agyát, értelmét és érzéseit, hogy ha abból haszna nem is, kára senkinek sem származott.“ Folytassuk? — vagy fűzzünk hozzá kommentárt? Úgy érezzük, ezt elvégezte helyettünk a fenti sirató beszéd, a „választói“ előtti „program- beszéde“ és az „elvérzése" utáni cikkecske, amely nemcsak a ma számára leplezte le őt, hanem már 19 évvel ezelőtt, a félrevezetett munkások színe előtt is.

Végezetül lássuk csak, ki 5» volt az „ellenzék“, aki mandátum vesztésre kárhoztatta az egykori ..munkásvezért.“

Tdzki VÁl is a bizalom

a „magyar“-on lenne a hangsúly, mert mi tudjuk, kik voltak Imrédy magyarjai. Tudjuk ki volt néhai Gömbös Gyula és ismertük Darányi Kálmánt és utódait is, hogy csak a „nagy magyarokról“ tegyünk említést. És azt is tudjuk, hogy a Magyar Élet Pártjának három pillére, nevezetesen: a „Kérész tény erkölcs”, a „Szociális eszme“ és a „Nemzeti szolidaritás“, milyen „alapokon” nyugodott

Nincs szükség egyiknél sem

torzításra.

A „keresztény erkölcs" arra volt jó, hogy belőle a legvadabb faji megkülönböztetések, származzanak, ami a szörnyű emlékű zsidó üldözéshez, majd Buchenwaldhoz, Auschwitz- hez, a fasiszta mészárszékek e gyalázatos államósaihoz vezessenek.

A „szociális eszméről", már tettünk említést, illetve elmon dattuk vitéz Horváth István úr ral, a vármegyeházán történt alispáni beszámolója során.

’ A „nemzeti szolidaritás“ tipikus fasiszta jelszó — nacionalista szállóige volt, amely a féktelen nemzetiségi uszításoktól, a kommunisták és haladó gondolkodású emberek százainak, ezreinek üldözésén, kínvallatásán keresztül vezetett a német fasizmussal való együttműködésig, a 300.000 magyar katona, és majd annyi polgári lakos élete árán.

így néz hát ki két „kiemelt“ idézet „aprópénzre váltva" Imrédy képviselő úr két és félórás beszédéből. Ezt a programot tapsolta meg „frenetikus tapssal, a lelkes tömeg“ — legalábbis az egykori buzgó riporter szerint, aki különbé^ mélyen hallgatott arról a ;.ki incidensről“, ami a színházbó kilépő Imrédyt fogadta a „nagv sikerű előadása“ után. Sok pécsi emlékezik még arra a záptojás hullásra, amit valóban frenetikus ügybuzgalommal ha jítottak Imrédy „Nagyméltó- ságű személyéhez”. Ezek utá:’ nem árt, ha közelebbről szem- ügyre veszünk egy közismer! pécsi „munkásképviselőt“ is nevezetesen Esztergályos Ja nőst, aki közel 17 évig hordta a „közmegbecsülés“ kitüntető címét, nemcsak szavakban, ha- *

Teleki Pál gróf rejtélyes ön- gyilkossága tudomás szerint egybeesik a nácik Jugoszlávi: elleni hadjáratával, ami mé ma is sok találgatásra ad alkalmat. Egyesek szerint hon- hűséggel telített szíve nem bírta elviselni az országot egyre jobban fenyegető neme! erőszakosságot, mások szerin! nem is önmaga vetett vége! életének, hanem cselszövés áldozata lett. Szerintünk viszont semmi érdeme sincs abba Telekinek, hogy fejét az „el lenállás hősének“ babérkoszc rúja övezze. Ezt különben <’ maga is bebizonyította Szegeden tartott választási beszédében. Hallgassuk csak.

„— Ma már Büszkén mondhatom, hogy a saját lábunkon állunk, senkinek önszántunkon kívül nem vagyunk lekötelezve semmire.“

Azt is mondotta*

„A nemzeti keresztény és a szociális politika jegyében fokozatosan emelkedünk fel a háborús vereség, a Trianon és a kommunizmus okozta mélységből, a nemzeti függetlenség, a nemzeti önérzet ás a külvilág által váló megbecsülés lépcsőjén.“ Talán Kossuth Lajos óta sem mondtak ennél „ráillőbb“ jellemzést a magyar állapotokra, —; mondták egyesek, akik a nemzeti önérzetet a százezer holdakról, a gyártulajdonosi, bankrészvényesi magaslatokról méltányolták. Tehát a „népszerűség” hulláma sodorta őt a miniszteri, grófi méltóságain túl is a képviselői szószékre.

így emlékezik meg erről a Pécsi Napló 1939 május 8-i száma: „A városi színházban zsúfolásig megtelt a nézőtér és hatalmas tömeg gyűlt össze a színház épülete körül is, ahová hangszórókon közvetítették a választási programbeszédet.“

„Elsősorban mint Teleky

Pál jöttem el Szegedre —

kezdte beszédét — nem pedig mint miniszterelnök. Majd aztán jön a miniszter- elnök, mert Szegedről kell, hogy az országnak is beszéljek.”

Hogy mit beszélt az országnak Szegedről, azt már Szegeden is elárulta, úgyis, mint Teleky Pál, úgyis, mint miniszterelnök.

„Egy kérésem van csak a választóimtól. Bizalmat kérek nemcsak magam iránt, bizalmat kérek a miniszter- elnök iránt és minden magyar embertől több bizalmat kérek minden magyar emberrel szemben. Túl nehéz időket élünk, túl nehéz helyen állunk Európában, semhogy a bizalmatlanságot bárki részéről eltűrni lehessen. Nem is fogom tűrni. Gondom lesz rá, hogy ha a bizalmatlansági légkör tovább tart, ököllel fogom elfojtani ..

Érthető, hogy ezek után „feltétlen” bizalommal hallgatták a következő '„programot”:

„A berlin—római tengelyhez való viszonyunkat bensőség és barátság jellemzi.” — Hogy ennek a bensőséges barátságnak nyomatékot is adjon, az

Ök lettek volna a földreform várományos»!?

ötéves beruházási programról

kezdett beszélni:

„A 600 milliós költségei, amelyet öt év alatt akartunk a hadseregre fordítani, másfél év alatt fogjuk végrehajtani. A hadfelszerelési gyárakban már teljes erővel folyik és még erősebben megindul a munka.” íme egy részlet * miniszter- elnök választási program beszédéből. Azt talán itt sem kell bizonygatni, hogy a programban ígérteket pontról pontra végre is hajtotta a kormány, tehát nem volt okuk — igaz, hogy idejük sem a választóknak a kétkedésre.

A „barátság jegyében” ültek be üzemeinkbe a német megszállók és az elkövetkezendő majd ötéves vérontás, ezer változatban mutatta be e „barátság” terméseit: az öngyilkossággal egyenlő esélyeket a háború kimenetelét illetően, a rohamosan fogyatkozó, spekuláns kézre kerülő javainkat, a fiaikat, férjeiket visszaváró, halottaikat sirató milliókat, a Dunába hulló hídjainkat, megtépázott városainkat, satnya, rosszul táplált csecsemők százezreit.

Erre voltak jók a rosszemlékű 1939-es választási programbeszédek, amelyeknek rózsaszín papírba csomagolt pontjai árulást, gaztetteket takartak.

De arra is jók, hogy 19 év

múltával felmutassuk és emlékeztessük, okultassuk a könnyen felejtöket, hogy int- 'ünk és figyelmeztessünk minden jóindulatú embert: „M(t nyújtott” és mit nyújtana újra az imrédyek, a teleki grófok, az esztergályos-féle „munkás- vezérek” világa, amiről egy régi közmondás félénken, de találóan így emlékezik meg: — „Urak ügyét, dolgát szegény ember bánja ...”

Ezt a közmondást ma így fogalmaznék meg: Urak

ügyét, dolgát soha nem felejtjük'

__________________