Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-19 / 247. szám
1958. OKTOBER 19. N A P I 0 5 \f&2£&-a:ci «St&Jt# 3<^tGu<yi2 jegyez £&ch&G?&ej24? &?/i^czy&uzí? Kell ennél jobb bizonyíték? ÁCS SÁNDOR szakcsoport-elnök Pellérd .7TT? * ■ ■ : ■■-'. . * ■■■ < • .. , SHB9 v- ; “< ^^wwwwwlW Ez a felvétel a nyáron készült, a mikor a Petőfi tsz tagjai a falu gaz dáival együtt ünnepelték a tsz fennállásának tizedik évfordulóját. Ballagunk a meredek, sáros, ra, a közös gazdálkodásra tett csúszós úton, amelynek két fel. Az aszályos év ellenére ka- • lászosokban több mint egy mázsával túlszárnyalták az egyénieket. — Jó ez a 3004-es — szögezi le. — Tudja, mennyi műtrágyát használtunk? 120 kilót holdanként. A 34 000 forint értékű műtrágyát így tizenhét ezerért kaptuk. A gépi munka is több volt és így 1 16 600 forint kedvezményt kaptunk itt is... Látszólag semmitmondó be- : kerített telek mellett visz el . az utunk. Rajta egy kis ház, j néhány gyümölcsfával. í — Ez lesz a baromfifar- J műnk — mondja az elnök. — ; Mit gondol: jó lesz? Azt meg- | hiszem: van itt lapos, meg ♦ dombos rész is. Egy ötszázas ! magyar-sárga törzset veszünk ; — Két évvel ezelőtt alakult a pellérdi növénytermelő szakcsoport harmincöt családdal. Ma már 41 család dolgozik, több mint négyoldalát hatalmas, itt-ott omladozó part szegélyezi.- — Ezék mind lakások voltak ^valamikor! — mutat a pincéknek átalakított barlang- lakásokra Petterman György, a Petőfi tsz. elnöke —, 1957- ben telepítették ki innen az embereket..: Barlanglakások! Szinte már hinni sem akarja az ember, hogy ilyenek is voltak a XX, században. Ballagunk a hidegen cseper- kélő esőben, s hallgatom az elnököt. Az ő termelőszövetkezetük 1948. februárjában alakult. Partizán volt akkor a neve, de még az év őszén Petőfire keresztelték. Mindössze öt csa iád, kilenc tagja dolgozott ak kor közösen. Egy pár lovuk volt mindössze. Állatállomány? Az első két évben semmi, de 1953-ban már 50 szarvasmarhát és 147 sertést tartottak nyilván. A tsz-tagság ekkor már világosan látta: állatokra szükség van egyrészt a talaj- erővisszapótlás, másrészt az állandó jövedelmi forrás megteremtése szem,pontjából. Petterman György büszkén mondja: — Mi már 1952-ben túlszárnyaltuk a növénytermesztésben az egyénieket. Búzából mi akkor kilenc, az egyéniek pedig 7,8 mázsát takarítottak be holdanként. Nekünk 13, az egyénieknek csak 10,2 mázsa őszi árpát termett egy hold. Kukoricából is jobbak voltunk három mázsával. 1953-ban Nagy Imre beszéde megkavarta a dunaszekcsőie- ket is. 25 tag kilépett, de a kommunisták: Schaffer János, Huber István és a többiek kitartónak, és nekik volt igaznak. 1956. októberében még az ellenforradalmi erők sem tudták szétugrat-nii a tsz-t, amelynek tagiaga mindent egy lap— Hány tagjuk van jelenleg? — Negyvenkilenc, de ma este megint egyet felveszünk. 418 hold földünk van, s most kapunk még ötvenet a tanácstól. Az, ott a dombon túl, már a mi területünk. Otti van a tanyájuk. Nagy, új istálló guggol a földön. Ezt már ők építették. Meg azt a másikat is. 45 szarvasmarhát tartanak benne. Tizenöt fejős közülük. Tíz tinójuk szerződéses. Vagy négyszáz méterre az istállótól van a sertéstelep. Azt is ők építették. — 160 sertésünk van és ebből hetvenre hizlalás! szerződést kötöttünk — és mint akinek hirtelen eszébe jut valami, a homlokához kap. — A juhokat meg majdnem ■ elfelejtettem. Van abból is 269 — és a tavasszal, aztán tojatunk. ; százhetven hold földön. A Pulykáink is vannak. Tíz to- ♦ községben ezenkívül műkőjét vettünk. Ha mindegyik í dik cukorrépatermelő, gép- csak ötvenet tojik, akikor is 5 használati és sertéstörzsállat- annyi lesz itt a pulyka, mint; tenyésztő szakcsoport is. a bűn. De kell is> mert ide jö- ♦ — Nekünk az a célunk, vőre burgonyát vetünk és a S hogy minél jobban floLgoz- pulyka összeszedi a bogarat.! zunk, s az eredményes mun- Ezt mondják, hát mi kipró- j ka után minél több gépet és báljuk, hogy igaz-e... | gépi felszerelést szerezzünk — És a jövedelem? Milyen * be. Célunk az is, hogy bevevolt a jövedelem? — vetem ! zessük szakcsoportunkban a közbe hirtelen. j fejlett nagyüzemi, haladó — Mit mondjak? Heim Já-: termelési módszereket. Ezért nos házat épített, özvegy Fe-| kértük, hogy tagosítsanak renci Péterné és özvegy Bari • részünkre az idén ősszel, Ferencné házat épített, én í hogy földjeink együtt legye- most vettem egy házat har-f n®h. A következő évben, mincezerért, de már húszon-{ amikor már tapasztalatunk hetet költöttem rá, Horváth* János, akivel az előbb jöttünk? kocsival, az is házat akar ven-i ni.,.. Hát kell ennél jobb bizony í-’-J ték?l íme, igy élnek, így gondol-j kodnak a több mint tíz éves} dunaszekcsői Petőfi Tsz-ben. 9 A Petőfi új. korszerű szarvasmar liaistállőja. van a nagyüzemi, táblás termelésben, átalakulunk termelőszövetkezeti csoporttá. Csoportban dolgoznánk egy évig, újabb felszereléseket szereznénk be, emellett mindany- nyian megtanulnánk a nagyüzemi termelés tudnivalóit, gyakorlatot szereznénk a nagyüzemi munka megszervezésében és ezekkel a tapasztalatokkal termelőszövetkezetté alakulnánk át. — Ez az út valamivel lassúbb, mintha azonnal termelőszövetkezetet alakítanánk, de úgy gondoljuk.' hogy akkor tudunk erős szövetkezetei teremteni, ha megvan hozzá gazdasági erőnk, a felszerelés, a gép, a tapasztalat és a tagság is hozzászokott a közös munkához. Félméteres cukorrépák termettek Baranyában az amikor elmegyünk a juhok« mellett, rámutat egy csoportra. | — Ezek pecsenyebárányok lesz I nek. A franciáknak szállítunk | vagy hatvanat. | Őszi árpa vetésük már szé-f pen sorol, pedig porba vetet- ♦idén mintegy 5 400 ték, és amott a tsz-földjén I holdon termett cu- most fordul a traktoros vető-; korrépa. A kedve- gép. Búzát vetnek, az utolsót. 1 nőtlen időjárás elle- Mellette egyéni földön tehén f n®re holdanként fogat után cammog a gazda, tszaz mázsát takart- termeltek egy-egy Micsoda kontraszt! J tónak be a megyé- holdon. mint az ♦ ben. Különösen jo egyem gazdák. Sza termesre j a termés a nagy- mos helyen — így í üzemi Az elnök az fordítja a szól. idei ban: a termelőszövetkezetek átlag 35—40 mázsával, az állami gazdaságok pedig 45—50 mázsá val több cukorrépát gazdaságok- például a Pécsi Állami Gazdaságban, valamint a villányi „Vörös Május“ és a beremendi „Dózsa“ termelőszövetkezetben — ahol mélyművelést alkalmaznak. egyes cukorré pák hossza eléri a félmétert is. Ás önkéntesség helyes értelmezéséről Ma már senki sem állítja, ha a nagyüzem jövedelmezőségéről esik szó, hogy ez még csak „elméletileg bizonyítható”. Termelőszövetkezeteink az 1957/58-as évben is szemmel láthatóan megmutatták a nagyüzem fölényét. Az idei asztályos időjárás hatása sokkal kisebb volt a termelőszövetkezetekben, mint az egyéni gazdaságokban. Átlag másfél-két mázsa búzával termeltek többet, de sok faluban ennél jóval nagyobb az eltérés. Jelentős növekedés van az állattenyésztésben is.r A 100 kát. holdra jutó számosállat, különösen a szarvasmarha-állomány fokozatosan nő. A helyes gazdálkodás eredményeként sok termelőszövetkezet ma már munkaegységenként havonta előleget oszt. Ezenkívül még sok biztató jel mutatja, hogy új úton haladnak a termelőszövetkezeteink. Ezt a fejlődést az egyénileg dolgozó parasztság többsége is látja és elismeri. Mégis ,kérdezik: Miért nem lépnetí még többen a termelőszövetkezetekbe, miért nem alakul még több? Ennek több oka van. Ezek közül most csak egyet ragadunk ki. Az önkéntesség lenini elvének értelmezését. Ez az elv törvény és minden országra egyaránt érvényes, ahol sor kerül a mezőgazdaság szocialista átszervezésére. Pártunk és kormányunk következetesen védi az önkéntesség lenini tanítását és szigorúan eljár megsértőivel szemben. Ezt csak helyeselni lehet. A lassúbb ütemű fejlődés egyik fő oka, hogy sokan tévesen értik az önkéntességet. Sokan úgy vélekednek, „jobb, ha semmit sem szálunk a tsz-fejlesztés érdekében, hátha megsértjük az önkéntességet”. Vagy pedig amíg ilyen jól megy az egyénileg dolgozó parasztnak is, úgy sem lép be, minek agitáljunk”. Ma tehát nem az erőszakoskodás vagy a törvénysértés a jellemző, hanem hogy néhol az „erőszaktól való félelem” miatt semi- mit sem tesznek. Ez az „elmélet?’ nem más, mint a véletlenre bízni a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az MSZMP agrárpolitikájának tézisei is helytelenítik ezt, amikor hangsúlyozzák: „A termelőszövetkezeti mozgalom ki- terjesztése érdekében szembe kell szállni a spontaneitás (minden magától megy) szemléletével, amely szerint nem kell folyamatos felvilágosító munkával segíteni a dolgozó parasztok termelőszövetkezeti útra térését, magukra lehet hagyni őkel.” Az önkéntesség elvét tehát csak azok alkalmazzák helyesen, akik tevékenyen segítik a tsz-fejlesztést. Kik segíthetik legeredményesebben? Elsősorban maguk a termelőszövetkezeti tagok. El kell érnünk, hogy azok, akik már termelőszövetkezetekben gazdálkodnak, ne szégyelljék elmondani szövetkezetük eredményeit, megváltozott életüket. Nekik kell a fő szerepet vállalni a felvilágosító munkában. Hiszen őket hallgatják meg a legszívesebben, érveik a leghitelesebben hatnak, mert sa ját életükből mondhatnak el igazi, meggyőző tényeket. Az sem igaz, hogy aki nem tsz-tag, az nem is beszélhet a termelőszövetkezet fejlesztéséről. Az, hogy elsősorban a tsz-tagok legyenek a fel-_ világosítás szószólói, nem zárja ki, hogy párt-, állami és tömegszervezeti vezetők, dolgozók ne kapcsolódjanak bele ebbe a munkába. Nem egy példa van rá, hogy ahol ezt teszik, nem marad el az eredmény. Az agrárpolitikai tézisek felhívják a figyelmet arra is, hogy a tagosítást úgy kell végrehajtani: ne okozzon termelési bizonytalanságot. Ezzel kapcsolatban az önkéntesség elvét sok helyen tagadják. Azt állítják, hogy csak nagy veszekedésekkel, vitatkozásokkal lehet végrehajtani. Ez nem igaz, hiszen több községben sikeresen alkalmazzák az önkéntes földcserét. Baranyában a közelmúltban több községben is tagosítottak. A dolgozó parasztokkal megegyezve hajtották végre a tagosítást, mindkét fél nagy megelégedésére. A lenini önkéntesség elvét pártunk és kormányunk tiszteli és következetesen alkalmazza. Kíméletlenül fellép az erőszakos módszerek ellen, jelentkezzen az bármilyen formában. De azt hangsúlyozni kell, hogy ma nem az erőszakoskodás a jellemző, hanem az, hogy még mindig nem eleget törődünk a tsz-fejlesztéssel. Kevés még azoknak a száma, akik e nagyszerű célért rendszeresen végeznek felvilágosító munkát. Pedig ha előbbre akarunk lépni a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, akkor változtatni kell ezen. Számoljuk fel azt a nézetet, hogy erőszak már az is, ha gyakran elbeszélgetünk az egyéniekkel saját jövőjükről. A mezőgazdaság átszervezése nagy nemzeti ügyünk, mert csak ezzel győzhet teljes mértékben hazánkban a szocializmus, csak így teremthetjük meg az élelmiszerek bőségét es így emelhetjük fel a falut elmaradottságából. Termelőszövetkezeteink tíz éves eredményeiből ALAKULATA ESP GAZDASÁG/ MtANKACörSZCj er: 1954/55 1955/56 1956/57 - ü/s TEJ TEJ-?™ ei £ 3 >♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦