Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-17 / 219. szám

WM. SZEPTEMBER 17. WAPtO 5 Tanulj nyelveket! f Jobb filmeket Gyárvárosra! Azt tartja a régi magyar mondás: mindenki annyi ember számba megy, ahány nyelvet beszél. Ha igaz volt ez a mondás a ré­gi időkben, mikor az embe­rek és népek közötti kapcso­lat csekély volt, kétszeresen ■igaz napjainkban, midőn a politikai, tudományos, keres­kedelmi és ipari élet millió és millió, mind szorosabbra fűződő szállal köti össze a nemzeteket és a technika vívmányai az egyes ember számára is mind könnyebbé és természetesebbé teszik, hogy idegen országokat meg­tekinthessen. Keleten, Nyu­gaton egyaránt iskolákban és iskolán kívül szinte minden ember igyekszik anyanyel- vén kívül legalább még egy világnyelvet elsajátítani, hogy honfitársain kívül ide­genekkel is megértesse ma­gát. Számunkra, magyarok szá­mára legfontosabb természe­tesen az orosz nyelv megis­merése, hisz az a szocializ­must építő országoknak ho­vatovább második anyanyel­vévé válik s annak segítsé- " gével nemcsak a Szovjet­unió népeivel, hanem a ha­talmas szocialista tábor min­den népével, sőt azok körén is túl sokfelé könnyedén megértethetjük magunkat. Jelentőségben utána követ­kezik a német nyelv, amely­nek segítségével Közép- és Észak-Európa népeivel kap­csolatban általában könnyen boldogul az ember. Kisebb jelentőségű, de bi­zonyos tudományos, keres­kedelmi és politikai életpá­lyákon nélkülözhetetlen a francia és angol, sőt az olasz és spanyol nyelv ismerete is. Eltekintve attól, hogy egyesek, mint turisták szá­mítanak arra, hogy idegen nyelvű környezetbe kerül­nek, ahol a mozgást és az ország megismerését nagyon megkönnyíti, ha az utazó egy világnyelvet beszél. Vannak bizonyos foglalkozá­sok, amelyek az itthon ma­radók számára is hova­tovább nélkülözhetetlenné teszik egy-egy világnyelv is­meretét. K önnyen és mindenki **■ számára hozzáférhe­tően . megoldható manapság Pécsett az idegen nyelvek tanulása, hiszen a Magyar- Szovjet Baráti Társaság orosz tanfolyamain, vagy a TIT nyelviskolájának tanfo­lyamain alig észrevehető anyagi áldozat mellett a vá­rosunk legkiválóbb nyelvta­nárai oktatják a számbajö- hető nyelvek mindegyikét. Mindenki fokozza önmaga értékét, ha megtanul egy idegen nyelvet, A film az ernbe- nagy jelentőséggel rejt nevelésének, a bír a bányászság kultúra terjeszté- szellemi igényeinek sének fontos eszkö- kielégítésében. — ze — mondja az Most, hogy a gon- eknólet. Illő lenne, dolat valóra vált, ha ezt az elméletet végre Gyárvároson is átültetnék a gya­korlatiba. A gyárvárosi Fe­kete Gyémánt film színháziról van szó, amely (talán mert nem a vállalat, ha­nem a kultúrház kezelésében áll?) mostohagyerek a filmforgalmazó szerveik szemé­ben. Amikor néhány mintha csökkent volna a lelkesedés. A dolgozók igé­nyeit ugyanis közel sem elégíti ki a filmszínház jelen­legi műsora. Nem­csak azért, mert sokszorosan hasz­nált, rongált, élvez­hetetlen filmek ér­keznek, hanem azért sem, mert a filmek elcsépeltek. A népszerű Száll­nak a darvak című évvel ezelőtt felve- szovjet film póldá- tődött egy negye- ul már az egész dik filmszínház lé­tesítésének szük­ségessége a város­ban, mindenki — az érdekelt szervek is —örömmel üd­vözölték a gondola­tot, mint amely megyét megjárta, de a Fekete Gyé­mántban még min­dig nem vetítették. A híradók negyed­éve* késéssel énnek csak ide. Egyik minapi híradóiból például az ,.augusz tus 20-án megny: tandó'’ valamelyil alföldi strand építé sóról értesültünk miután a városban már hónapokká korábban vetítet ték. Az is megesik hogy ©gy híradó több film mellett vetítenek. Ideje lenne, ha a illetékesek szakíta mának az eddig gyakorlattal ép tu donnáéul vennék hogy nemcsak vállalati mozik hanem a támsadá! mi kezelésű film színházaik közönsé ge is éln i akar szórakozásnak ép művelődésnek az­zal a lehetőségével amelyet a filmnek nyújtania kellene. Sümegi István Pécs, Buzsáki Imre utca 25. szám DARVAS JÓZSEF: Elindult szeptemberben 1939-ben írtam ezt a regé- talán a „legszemélyesebb” íra- nyemet. „Önéletrajzi” regény? Barn< minden eddigi munkám között. Egy kicsit természetesen az, mint az írónak minden írása, hiszen a legszemélyesebb él­mények valamilyen rejtett csatornákon mindig beömlenek Statisztikai kimutatásokban, cikkekben, beszédekben igen sok szó esett az elmúlt évek­ben arról, hogy a Horthy­»«—»> a*-“« Ne terheljük feleslegesen a hivatalokat A napokban vá­laszt kaptunk a Közlekedés* és Postaügyi Miniszté­rium I. Vasúti Fő­osztályától Tupi József bükfcösdl la­kos panaszával kap csolatban. A válasz ból kitűnt, hogy a levélíró nemcsak nekünk küldte el kérését, hanem raj­tunk kívül még két szerkesztőségnek is. A szerkesztőségek — mi is *— a pa­naszt kivizsgálás és intézkedés céljából továbbították az il­letékes mimdszté- riumraak; így a ne­vezett minisztérium nemcsak a pana­szosnak, hanem a három szerkesztő­ségnek is kényte­len volt válaszolni, hanem csak az ad­minisztráció fel- duzzasztásához ve­zet. Kérjük tehát le­velezőinket, hogy ami jelentékeny panaszukkal előbb többletmunkát forduljanak a leg­adott; Sajnos, gyakori eset, hogy a pana­szosok sérelmüket egyidőben több helyre is elküldik anélkül, hogy előbb a legSIlletékesebb szervet felkeresnék. A több helyre való elküldés semmiben sem segíti elő job­ban az illető pana­illetékesebb fórum­hoz és csak azután hozzánk vagy más szervekhez. Ter­mészetes ugyanab­ban az ügyben egy­időben csak egy helyre, hogy a szer­kesztőségeket, a: közhivatalokat men: teeítsék a sok feles-; szának elintézését, leges munkától. tett munkás vagy szegény­paraszt gyerek a felsőbb isko­lákba. De azt természetesen se cikk, se statisztikai kimutatás nem tudja elmondani, hogy milyen volt a sorsa azoknak a ritka keveseknek, akik valaho­gyan mégis feltörtek az „áttör- hetetlen közeg” alól —, akiket jó vagy rossz sorsuk kirepí­tett az osztálytársadalomban számukra kiszabott pályáról... Nehéz, kínzó sors volt ez: ide- zatos feszültségében génül bolyongani egy más tör- meg ez a regény, ben fogalmazódott meg ben­nem a mondanivaló, olyan forrósággal, hogy le kellett írnom. A második világháború kitörésének lázas, fojtó légkö­rében egy készülő vihar irtó­született vények szerint élő világban, az elbocsátó közösség s egy más­féle életforma kétféle vonzásá­ban, taszításában. Emberi eszmélkedésem egyik nagy, elhatározó élménye volt az az öt év, amit — az oros­házi faluszélről elindult sze­gényparaszt gyerek — a fél­egyházi tanítóképzőben töltöt­tem. Sokáig kísért • ez az él­mény, többször is nekifogtam, Kapaszkodó is volt ez, szám­vetés — és lázadás. Emlék­szem, megjelenése idején több cikk a „középosztály” felfris­sítése, a „népi tehetségek fel­karolása” akkor nagyon diva­tos jelszavát kapcsolta a mű­höz. Pedig szenvedélyességé­ben több ízzott érinél: a régi társadalmi törvények elleni hogy megírjam. Nem tartom lázadás és a vágy valami új, véletlennek, hogy éppen 1939- igazabb után::» 1; Nem rendelkezőink meg­felelő koncentrált takarmá­nyokkal; 2. A meglévő takarmányokat nem helyesen párosítjuk. Minden év tavaszán majd­nem minden gazdaság takar­mányhiánnyal küzd. Az első zőldtakarmány az őszi keve­rék. Ha nincs őszi keverék, vagy a meglévő nem sok, ak­kor már május elején az idő­járás jóvoltából megkezdjük a lucerna és a vöröshere eteté­sét. Ezt azután — úgy gazda nyelvén, — ami csak „bele­1. példa: a) 50 kg vöröshere (virágzás előtt) b) Levonva az életfenn­tartó szükségletet: c) Tejtermelésre marad: d) Elég liter tejre 2. példa: a) 60 kg csálamádé: (címerhangás után) b) Levonva életfenn­tartó szükséglet: c) Tejtermelésre marad­d) Elég liter tejre: 3. példa: a) 50 kg keszthelyi keverék: b) Levonva életfenn­tartó szükséglet: c) Tejtermelésre marad: m mg Vter tejre: fér.“ Persze ilyenkor még di­csekedni is szoktunk, milyen jól élnek állataink. Ez a meg­nyugvás sajnos igen nagy ve­szélyt rejt magában. Tegyük fel, hogy tehénállo­mányunk 650 kg-os átlagsúly- lyal rendelkezik. Ez az állo­mány átlagosan életfenntartás! tápanyagszükségletként 3.250 gr kernónyítőértőket, 325 gr emészthető fehérjét igényei. Ezzel szemben az alábbi meny- nyiségben adagoljuk a takar­mányokat. Keményítő Emészthető érték fehérje gr ffr S.500 1.250 3.250 325 2,250 925 9 lg 7.800 780 3.250 325 4.550 455 18 9 5.500 800 3.250 325 2.259 475 9 9 ügy gondolom a há­rom példa jól megvilágítja a rossz gyakorlatot. Az 1. példa azt bizonyítja be, hogy a ta­karmánykeverék hiányában a tavaszi egyoldalú takarmányo­zás fehérjepazarlással jár. Nem lehet mindegy, hogy az adagolt takarmány 9 liter tej­re fedezetten keményítővel rendelkezzen csak, vagy he­lyesebben ugyanennyi tejnek megfelelő fehérje többletet ad­jon. Ez kimondottan pazarlás, mert a fölösleges fehérjét az állat nem tudja hasznosítani. A 2. példa az egyoldalú ke­ményítő adagolást mutatja be. A keményítő többlet nem kívánatos, mert azt az állat fe­hérje hiánya miatt nem tudja felhasználni tejtermelésre, ki­véve friss fejős korban, ami­kor a fehérjehiányt nem kí­vánt módon testállományából pótolja. Az első és második példa * szerint takarmámyozva nem járunk el gazdaságosan, mert fölöslegesen pazaroljuk érté­kes takarmányunkat. Ezeket a gyakorlati, de egyben gyakori hibákat úgy helyes egyensúly­ba hozni, hogy megte­remtjük a kívánt kamónyítő- érték-arányt, és az egymagá­ban termesztett zöldtakarmá­nyokat vegyesen etetjük. Ter­mészetesen ez csak akkor le­hetséges, ha a vágásérettség egybeesik. Mindezen lehető­ségtől eltekintve a fehérjében szegény és a fehérjében gaz­dag takarmányok vegyes eteté­sének legjobb és legegysze­rűbb módja, ha keverék zöld­takarmányokat etetünk. Erre érthető választ ad a 3. példa amely esetében láthatjuk, hogy ha tavasszal nincs mit hozzá­adni a zöldhöz, akikor az őszi takarmánykeverék ment meg bennünket a takarmánypazar- 1 áttol. Az őszi takarmánykeverék­nek még nagyon sok előnye van. Ezen előnyök közül na­gyon fontos és említést érdem­lő az, hogy tavasszal kellő időben szabadít fel területet amelybe másodnövényt lehet vetni. A keverék után vetet* másodnövóny majdnem teljes­hozamú termést ad. Összefoglalva. Ha a fölvetett tények bármely szö­vetkezeti gazdaságra jellem­zőek, akkor a jobb takarmány- bázis, a gazdaságosabb takar­mányozás és a nagyobb terme­lés érdekében feltétlen szakí­tani kell a múlt hibáival, hogy lassan, de fokozatosan elér­jük a jó eredményeket muta­tó termelőszövetkezeteket és az állami gazdaságokat. Az a termelőszövetkezet, amely néni érti meg az őszi takarmány­keverék vetésterület növelé­sének fontosságát, és nem vál­toztat régi módszerein, — tör­vényszerűen elmarad a ter­melőszövetkezetek közötti ver­senyben Sencae János Megszépül a Jókai tér Néhány napja korlát' veszi körül a beállványozott „Ele- fántos” házat, homok- és mész- hegyek között felvonulási épü­let falai szöknek a magasba. Mi történik itt? — teszik fel sokan a kérdést, sőt egyesek tudni vélik, hogy nagyarányú építő munkálatok indulnak meg a Jókai téren. Legalább is erre enged következtetni a szokatlanul nagyarányú fel­vonulás. Igen, nagyarányú munkáról van 6zó. A városi tanács a tanács mellett műkö­dő műemléki albizottság ja­vaslata alapján hozzákezdett nagyszabású műemléki restau­rálási tervének megvalósításá­hoz. 1958-ban már több mű­emléképület, vagy műemlék- jellegű lakóház öltött új ruhát, helyesebben öltötte fel „régi” ruháját, régi arculatát. A Geis- ler Eta utcában, a Felső-Ma­lom utcában, a Perczel utcá­ban és a város más pontjain hónapokkal ezelőtt megindult a munka. Most a Jókai téren a sor és az eddigi gyakorlattól eltérően nem egyes épületeket restaurálnak a belváros kü- önböző pontjain, hanem előre megtervezett ütem szerint az egész belváros műemlékileg elentős tereit és utcáit. A Jó- cai tér restaurálása után a Sallai utca, majd a Széchenyi tér és ezután a Kossuth Lajos utca következik. A Jókai tér különösen gaz­dag műemlék és műemlék- ellegű épületekben. Ezen a té­ren nyolc klasszicizáló, kora­eklektikus, illetve romantikus tílusban épült épület van. Ezek között a legismertebb az ún. „Elefántos ház”, mely s XIX. század első felében épül és hosszú időn át a pécsiéi kedvelt „táncháza” volt. Ne­vét az épületben elhelyezet vendéglő reklámállatjáról, ; ma is meglévő elefántról nyer­te. Jellemző a restauráló mun­ka méreteire, hogy ebben as évben négy épületet restaurál­nak. Ami az épületek teljes belső és külső helyreállítását jelenti. Erre a célra kb. 500 000 forintot fordítanak. A tervek szerint 1959 de­cember végéig befejezik a bel­város műemléki helyreállítá­sát és ennek következtében teljesen megváltozik a belvá­ros képe. Minden műemléki és műemlék-épület eredeti homlokzati kiképzését állítják vissza, eltüntetik a korszerűt­len, többnyire igen rossz álla­potban lévő és a régi kalmár- szellemet idéző üzletportálo­kat, a kirakatokat pedig az épület homlokzatának megfe­lelően képezik ki, figyelembe véve a kor technikai és anyag- lehetőségeit. Az 1958-as munkálatokat az ÉM. Komlói Állami Építő­ipari Vállalat végzi és mun­kájáért teljes elismerést érde­mel. 1959-ben belekapcsolódik a munkálatokba a Pécsi Tata­rozó Vállalat is. Úgy gondolom, hogy minden pécsi örömmel fogadja a „ré­gi” város megszépülésének hí­rét és méltán büszkélkedik majd az új, szocialista város­negyedek mellett a megfiata­lodott „óvárossal" is. Szatyor az egyetemben, ^ vagy egyetem a szatyorban * Elmés kis kroki jelent meg nemrég a Dunántúli Naplóban, amely kifiguráz­ta, hogy az Orvostudományi Egyetem Sztomatológiai Kli­nikája (én ugyan Fogászati­nak nevezném, hogy egysze­rű magyar népünk is meg­értse) szépen felújított épü­letének egyik földszinti ab­lakában kiállított színes ny- lontáskák csábítják a járó­kelőket. Az élcelődő kifaka- dása jogos lenne, ha a hely­zetet ismerné. Az épület ugyanis nem a Fogászati Klinikáé, nem is az Orvos­tudományi Egyetemé, ha­nem magánház volt akkor, amikor 1937 őszén emeletére költözött a fogászati intézet. A ház azután gazdát cserélt, •majd államosítottálc* Ké­sőbb földszintjére került a sebészet orr-fül-gége-osztá- lya, amikor pedig ez néhány évvel ezelőtt külön klinikai részleget kapott a Munkácsy Mihály utcában, helyét el­foglalta az Orvostudományi Egyetem Szövettani Intéze­te. Helyesebb lett volna, ha az egyre látogatottabb Fo­gászati Klinika kapta volna meg a földszint baloldalán azt a néhány helyiséget, de a helyért való küzdelemben gyengébbnek bizonyult. Az egyetemi intézeteken kívül azonban még öt ma­gánlakás maradt az államo­sított épületnek is az emele­tén és a földszintjén. Ezek osztoznak az épület sorsá­ban. A felújítást tehát nem az egyetem végezteti, ha­nem a PIK, igaz, hogy az egyetemi intézetek belsejét illetőleg az egyetem kíván­ságai szerint. A Sallai utca 33 számú házban azonban éppúgy megmaradnak a la­kók, mint eddig. Abba pedig igazán nem szólhat bele sen­ki, hogy valaki tisztességen munkával keresett portéká­ját kitegye az ablakába, még ha nylonszatyor is. Sokkal fontosabb volna, ha ez az ártatlan eset végre nyomatékosan hívná fel a városi lakáshivatal figyel­mét arra a közegészségügyi szempontból oly rendkívül káros állapotra, ami abból következik, hogy nem tudja a magánlakásodt ebben az évűiéiben ■mefi.szv ntetní es módot adni tt Fogászati Kli­nikának a. terjeszkedésre. Azóta, hogy több mint húsz évvel ezelőtt a Fogászati Klinika megkezdte nagy népegészségügyi munkássá­gát, városunk lakóinak szá­ma csaknem megkétszerező­dött. Minden képzeletet fe­lülmúl néha az a zsúfoltság, amelyet a klinika váróhelyi­ségeiben tapasztalunk. Egy- egy esős napon a gőzös, fül­ledt, egészségtelen levegő­ben, amely már maga a ba- citusok melegágya, százával szorongnak az ambuláns betegek. Ilyen környezetben a szájban dolgozni, már ma­ga kész veszedelem. Gondolják meg, hogy a Pécsi Orvostudományegye­tem Fogászati Klinikája or­szágos viszonylatban is ki­emelkedik a gyermekfogá­szat terén. Vezető professzo­rának munkássága, kiadvá­nyai nemcsak itthon, de még külföldön is felkeltet­ték a figyelmet. S amikor egyre-másra gomba módjá­ra emelkednek ki a pécsi ta­lajból a modem épületek, ezt a kérdést is népünk és jövendő nemzedékünk szá­mára meg kell oldani. Mit ér a képzett klinikus mun­kája, ha már a várócsarnok­bafertőződhetnek a bűzös, gőzös levegőben a felnőtt és iskolás páciensek? Hogy azonban derűsebb akkorddal fejezzem be se­gélykiáltásomat, hadd mond­jak el itt egy, a mi nylon- szatyrunkhoz hasonló régeb­bi, mulatságos analógiát. A századfordulón épült a kolozsvári egyetem díszes központi épülete négy utcá­ra. Mindegyik utca magas földszintjén egy-egy pedel­lus is kapott modem termé­szetbeni lakást. Az egyik ki is adta egyetemista diákok­nak a tiszta szobáját. Az egyetem utcai kapu melletti lakás ablakában nagy nyom­tatott betűkkel a következő hirdetés volt olvasható: „Jo­gászok! (Az erdélyiek így ejtették.) Külön bejáratú, hónapos szoba kiadó. Vil­lanyvilágítás, folyóvíz. Jcgy- zetbérlet. Egyetem a ház* ban" r. j.

Next

/
Oldalképek
Tartalom