Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-12 / 215. szám
»58. SZEPTEMBER 12. NAP* O 8 ftincs protekció A 26-os számú Autóközlekedési Vállalat igazgatója a szeptember 5-én megjelent „Protekciósok" című levélre az alábbiakat válaszolja: „Vállalatunk nem tesz és nem is tett különbséget o taxigépkocsik megrendelésével kapcsolatban. A fuvarigények bejelentését a jelentkezés sorrendjében vesszük fel. Semmiféle osztályozásról nem lehet szó, mert ehhez először az összes hozzánk beérkező megrendeléseket el kellene fogadni és ezután osztályozni. Az kétségtelen, hogy a megrendelések száma egyes napokon magas, viszont minden kocsit nem köthetünk te megrendelésre. Kell, hógy szabad kocsik is rendelkezésre álljanak az esetleges sürgős fuvarok kielégítésére. A forgalmi szolgálattevő a gépkocsik megrendelésének elfogadásánál figyelembe veszi a rendelkezésre álló üzemképes és a forgalomban részt vevő gépkocsik számát. Szombati napon általában kevesebb megrendelést fogadunk el, mert csúcsforgalom lévén több szabad kocsira van szükség, mint más napokon, úgyhogy a szabad túrakocsikat is beállítjuk ezen a napon taxifuvarba. Augusztus 21-én a panaszosnak a forgalmi szolgálat- tevő ismételten nem fogadta el a rendelését. Ez azért történt, mert a forgalomban lévő gépkocsik számához viszonyítva a gépkocsik egy része már megrendeléssel le volt kötve. A kocsiállományunk kicsi a város létszámához, illetve a fuvarigényekhez viszonyítva és ezzel az állománnyal hozzánk beérkező öszes fuvarigényeket kielégíteni nem mindig tudjuk. A panaszos fc igénybe vehetett volna taxit, ha az egyik — az állomásra megrendelésre érkezett — gépkocsi vezetőjének szól, hogy a megrendelt fuvar elvégzése után térjen vissza a pályaudvarra. A kocsi biztosan visszatért volna, mert a gépkocsivezetők ilyen felszólítást megrendelésnek vesznek. Előfordul, hogy 2—3 kocsi a vonatérkezés után többször is fordul, természetesen megfelelő összegű biztosíték letétele után" Negyven üzemei lát már el könyvvel a Szakszervezetek Megyei Tanácsának könyvtára Mar tó bb mint egy éve annak, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Művelődési Otthonának könyvtára úgynevezett központi letéti könyvtárként működik. Pillanatnyilag ott tart, hogy öt különböző területhez tartozó negyven üzemet lát el rendszeresen, havonta, kéthavonta friss könyvanyaggal. Mi ebben a jó az üzemek dolgozóinak szempontjából? Hiszen mindem üzemnek meg volt eddig is és meg van ma is a könyvtára? Ez a saját könyvtár, amilyen szép és nagyszerű elvileg, annyira nem váltotta be gyakorlatilag a hozzá fűzött reményeket. Igaz ugyan, hogy számszerűen bizonyítja az általános műveltség kiszélesedését, ami persze nem kis dolog, hiszen valóiban több ezerre emelkedett az ilyen, kis „kultúrgócok“ mennyisége. A baj csupán az volt, hogy induláskor a könyvanyag beszerzésénél is inkább a mennyiségi, mint a minőségi szempontok érvényesültek. Ez a gyakorlatban legtöbbször úgy jelentkezett, hogy minden, üzem nagy kötetszámú könyvtárra törekedett. Hogy ezt elölhessék, igen gyakran több példányban vásároltak meg bizonyos, legtöbbször olcsó kiadványokat. Hiba volt, hogy az üzemi könyvtárak fejlesztése nem volt — nem is lehetett — folyamatos. Egy bizonyos mennyiség elérése után megszűnt a könyvvásár, vagy legalábbis a mdnimumra csökkent. Volt üzem, ahol az olvasók száma 80—100-ra emelkedett, a beszerzés pedig ugyanakkor alig néhány műié szorítkozott, s a könyvtár az igényeWet egyre kevésbé tudta kielégíteni. Részint, mert kimerültek az anyagi források, részint mert az üzemnek sem elvileg, sem gyakorlatilag nem is állt módjában, hogy a könyvpiacot állandóan nyomon kövesse, s következetesen felfrissítse könyvállományát. Egyre élesedett tehát az ellentét az olvasói igény — amely nőtt, s a kielégítési lehetőség — a köynvbeszerzés között, mert az erre fordítható összegeket, még a nagyobb vállalatok, intézmények, üzemek sem tudták rendszenesen a maguk erejéből biztosítani. Ezeket a hiányosságokat egy csapásra megszünteti a SZOT nagy anyagi áldozatokkal elindított és kiépülőben lévő rendszere. Előnyei a kővetkezőkben foglalhatók ösz- sze: Sok jó oldala között talán az a legfontosabb, hogy a központi könyvtár hónapról- hónapra rendszeresen vásárolja a rendelkezésre bocsátott pénzből a könyvpiacon megjelenő legújabb és legjobb könyveket. Mégpedig nem ötletszerű mennyiségben és összetételben, hanem a könyvek iránt mutatkozó, remélt érdeklődésnek és a tényleges igényeknek figyelembevételével. Mivel számol az olvasók különböző ízlésével és fejlettségi fokával, még a „kapós“, divatba jött könyvekből is elegendő viszonylag alacsony példámyszám megvásárlása, mert megfelelő elosztással rövid időn belül végig tudja futtatni a legkeresettebb könyveket is azokon az üzemeken, amelyeknek a dolgozói kérik. Erre a lehetőséget az állandó csere adja meg. Az üzemi könyvtárak létesítésénél nem vették ugyanis figyelembe, hogy még a legjobban összeállított könyvtár is elveszti egyszer vonzóerejét, mert kiolvassák. így holt anyaggá válik számos, jó mű egyhelyütt. Ugyanakkor másutt ismeretlenek, vagy éppen keresettek. Ez a mozgatás, a könyvek úgynevezett forgási sebességével józanon számoló állandó csere megakadályozza, hogy a kiolvasott könyvek valahol elfeküdjenek, mert a központi könyvtár az üzem dolgozóinak és a tényleges olvasók számarányának megfelelően állandóan felfrissíti részint valóban új, részint számukra ismeretlen, s így új számba menő anyaggal a könyvtárukat. Végül ez a rendszer egy, az üzemi vonalon eddig kellőképpen figyelembe nem vett szempont érvényesítését is lehetővé teszi. Azt tudniillik, hogy az olvasók érdeklődési körének, általános műveltségének, fejlettségi fokának ismeretében valóban irányítani tudja olvasmányaikon keresztül fejlődésüket j Amellett ugyanis, hogy valóban figyelembe veszi a tényleges kívánságokat, ugyanakkor az állandó választék biztosítása révén egy-egy olvasó fejlődését észrevétlenül befolyásolja is, a csereanyag összeállításával. A fokozatosság elvének érvényesítésére, az érdeklődési kör állandó szélesítésére, stb. szintén igen nagy lehetőségek nyílnak. Hogy CW m/» menetközben fejlődő rendszer előnyeit már js érzik az üzemek dolgozói, annak bizonysága, hogy mind többen és többen kapcsolódnak be az elosztás uj rendszerébe. Ta. Van-e influenza-járvány 1 dilyen kárt okoz a levegő szennyeződése í Erről nyilatkozik a KÖJÁLL két orvosa Dr. Katkóczi Károly: — Influenzajárvány nincs, semmi jelét nem tapasztaltuk. Azonban a hurutos megbetegedés — ha szórványosan is —, de jelentkezik. Szerencsére ez a betegség nem fertőző. De mégis szükséges, hogy megelőzzük, mégpedig úgy, hogy most már melegebben kell öltözködnünk. A Dr. Szabó Lajos: — Komoly problémát okoz a város levegőjének, légterének szennyeződése. Tavaly, 1957. nyarán, a város területén mintegy ötven helyen levegőszennyeződést mérő készüléket helyeztünk el. A készülékek meglepő eredményt mutattak. A Megye utcai készülék szerint például az egy négyzetkilométeres körzetre egy esztendő alatt 90—110 tonna szennyes anyag hullott. Ennek az anyagnak ösz- szetétele por-, korom- és füstlerakodás. A Rákóczi út végén, a Belklinika és a Kórház tér környékén már 365 tonna a szennyeződés egy négyzetkilométernyi területen. De ez még viszonylag elviselhető — bár a nemzetközi norma 100—110 tonnát mutat H ipari városokban. Hanem a Felszabadulás útján, amelynek szomszédságában dolgozik a Kokszmű, s ott áll a palahányó, megdöbbentő képet kaptunk. Egyetlen esztendő alatt 1500 tonna szennyes anyag került a légtérbe, a városrész egyetlen négyzetkilométerén! nagy nyári kánikula után hirtelen lehűlés következett, A déli órákban még 24—26 fokra is emelkedik a hőmérséklet, de este már gyorsan lehűl a levegő. Ehhez mérten kell öltözködnünk, különösen a nőknek, akik bizony nem szívesen mondanak le a nyári ruháról. Megvizsgáltuk a szennyes anyag tartalmi összetételét is: szilícium, nehézfémek, réz, kobalt, mangán, sőt — s ez pécsi sajátosság —■ 0,8 százalékban urániumot is találtunk. Köztudomású ugyanis, hogy a pécsi szén, ha kis mértékben is, de tartalmaz urániumot. Megfigyeltük azt is, hogy Gyárvárosban sokkal több az asztmás megbetegedés, mint bárhol másutt. — A védekezés nem olyan egyszerű, de mindenesetre mindent megteszünk annak érdekében, hogy Gyárvárosban és a város miás pontjain csökkentsük a levegő szeny- nyeződését, illetve megakadályozzuk annak káros kihatását az emberi szervezetre. — Gyárváros bizonyos részein például a lakásépítkezést illetékes szerveik megtiltották. Csak ipari üzeműket szabad itt építeni, de azt is csak nagyon indokait esetben. Meg kell kezdeni ennek a városrésznek ,fixálderítését“ is. Parkokat, fáikat, zöld-sávo- kat kell ide telepíteni a lakóházak környékére. az i szem Párizs (MTI): Az UNESCO párizsi székháza, amelynek építését 1955- bem kezdték meg, készen áll és várja november 3-i ünnepélyes felavatását. Egymás után költöznek be a világszervezet irodád az Eiffel-torony közelében épült hatalmas, modem palotákba. Három hektárnyi területen emelkedik a titkárság épülete, a konferenciák palotája és a delegációk közös épülete. Az építkezés kilenc millió dollár költséget emésztett fel, 50 000 tonna cementet, 1300 tonna márványt használtak fel és egyedül a titkárság hétemeletes épületén 8000 négyzetméter az óriási üvegablakok együttes felülete. cÁ iwietidi taiiíMselnúk Messziről jött ez a harminc- nyolc éves ember. De amerre csak eddig megfordult, mindenütt megszerették. Mert munkásszív dobog benne. Csehszlovákiából, Karlovy- Varyból, illetve Sztari Role- ból került Baranya megyébe. Ezredes urak SCIfl Wl1 iszom, ffatvan éves ~ 11 gyök, nem dohányzóm, mégis megviselt az élet. Kérem, nem is tudom ezt megérteni m Apám hetven éves korában is olyan volt, mint a vas. Vadászni járt, akárcsak a fiatalok. Erős dohányos volt, mindennap elszívott harminc— negyven cigarettát, de nem ilyen „kapadohányfajtát", hanem igazi békebelit. Mindennap megivott négy duplát, de nem olyan „lőrét“, mint amilyent ma az eszpresszókban készítenek. Igazi török kávé volt az! A finom csokoládék nevét már elfelejtettem. Annyit azért megmondhatok, nem eszünk mi olyan jót tálán egész életünkben. A borokról nem is beszélek, mert hol vannak a maiak azoktól?! Szegény apám, ha felébredne, elfintorítani a száját... Ez a beszélgetés az MTH 500-as Iparitanuló Intézet tan műhelyében zajlott le a So- piana Gépgyárral szemben, Lédeczy Nándor volt hor- thyista alezredes mültbame- rengésével. Négy-öt szakoktató és szakm-unlkás hallgatta nem valami nagy lelkesedéssel. Lédeczy úr (akit maguk között Féldeci-nek neveznek), rendkívül feledékeny ember lévén, már másodszor vagy harmadszor mesélte ezt könny fátyolos szemmel. Unták áradozását, különben mind otyen emberek vcétak, áknknek még kapadohányból és Franck kávéból sem jutott elegendő azokban a régi „szép" időkben. Nem lehet őket falhoz állítani ilyen mesékkel. Lédeczy úr nem egyedül potyogtatja a könnyeit, egy félig kopasz, Színkörnek Iván nevű volt horthysta ezredes is befészkelte magát szer- számkiadónőSk. Igaz, a csípőfogót még ma is összetéveszti a harapófogóval, de hát ezen nem lehet csodálkozni. — A snájdig horthysta törzstiszteket nem szerszámismeretre, hanem arra tanították, miként kell belelőni a sztrájkold prolikba, hogyan lehet békaügetésben végigzavamia kiskatonát“ a kaszárnya udvarán és így tovább. Mindenki a maga szákmájának a mestere. Gzinkovich úrék nem olyan ostobák, hogy nyíltan uszítsanak. Csak sóhajtozna emlegetik azt a napot, amikor Ferencz Jóska megtekintette parádés hadgyakorlatukat. Vég nélkül mesélnek a tiszti tivornyákról, a pezsgőről, a kártyáról és a nőkről... A végső kicsengés azonban mindig egy: akkor minden jó volt, ma minden rossz. Akkor ugyebár még a gólyák sem repültek egyedüli, hanem csak csapatostul, az akkori paraszt nem kalászt, hanem cipót aratott — úgy bizony! Mondom, a szákioktatókat és az öreg „sxakF-knt nem lehet levenni a lábukról. De nem azok vannak többségben, hanem 14—15 éves fiatalok. Szorgalmas, sokat akaró, de tapasztalatlan kis gye- rekemberek. Szinte semmit sem tudnak a keserű múltról és a „jópofaság“ álarcába burkolózott Lédeczy-félék bizony veszélyes mérget csepegtethetnek beléjük örökös du- ruz° olásukkal. T engvári István elvtárs, az iparitanuló intézet igazgatója már elismeri, hogy nem lett volna szabad őket felvenni (sajnos, elég későn!), de Sipos Lajos, a tanműhely vezetője ma sem enged a huszonegyből. Íme, tavaly november 7-én jutalmat akart adni Szimikovichnak a „precíz munka" után, s csak a pártvezetőség erélyes közbelépésére tett le a szándékáról — ideiglenesen. Ideiglenesen, mert a pedagógusnapon csak kiutaltatott — ezúttal Lédé czynek — 300 forintot. S hogy Szinkovich úr véletlenül se panaszkodhasson, több fizetést kap, mint az a munkatársa, aki kétszerannyinál is hosszabb ideje dolgozik ugyanabban a beosztásban. (Az nem horthysta katonatiszt.) Horthysta bakafalót jutalmazni (illetve jutalmazni akarta a Szocialista Forradalom ünnepén) vérlázítő. Én legalábbis annak éreztem, de Sipos Lajosnak a szeme sem rebbent. Két szakavatott prókátor sem mentegetné égy a Mielőtt ide jött 1946-tól 1948- ig porcelángyárban dolgozott. Udvari munkás volt, a gyárban szenet rakott ki és be. Azután Szajkra került hivatal- segédnek és közben megismerkedett a paraszti élettel, a falu népével. Földműves lett. 1951-ben Felsőgödrén találjuk, ahol államigazgatási iskolát végez. Hamarosan Udvard községben már mint vb-titkár működik, majd 1951 szeptemberében a mohácsi járási tanács személyzeti előadója lesz. E területen kifejtett munkásságáért 1954 májusában munka érdeméremmel tüntetik ki. 1955 október elseje óta pedig Versend község tanácselnöke. Röviden, dióhéjban ez Amb- rózi József, munkásemberből lett tanácselnök életrajza. Immár három év óta működik ebben a vegyes nemzetiségű községben. És a délszlávok, cigányok, a németek és a magyarok egyformán szeretik, tisztelik és becsülik. Mert mint községi tanácselnök, a lakosság érdekében minden tőle telhetőt elkövetett. Csinosította, szépítette, korszerűsítette a falut. Olyan szép párthelyiséget létesített, amelyet az egész megye elé példaként lehet állítani. Az a célja, hogy a községiejtette el, hogy proletár vére; ben a párthelyiség és a tanács- csörgedez az ereiben, mert a f háza legyen a legszebb épület. többitől az osztály megvonja |A párthelyiségbe rádiót szer- a bizalmát. i zett be és fásította a községet. Elágazik az út, választani ♦ Kétszáz kanadai nyárfát és öt- ke ti: vagy vélünk, vagy al ven csörgői telepített. A labda- horthysia tisztekkel. Senki- - rúgó-pálya körül pedig száz sem akarja Sipos Lajos fiatolj diófát ültettetett. életét derékba tömi, min-j Munkássága nyomán egyre denki azt szeretné, ha velünk* tartana, baráti jobbot is nytíj-J ..............................................><>»<«» to rnák neki —, de csak azt előbbi feltétellel! Több mint* száz munkásfiatalról van szó, j nem engedhetjük meg, hogy j elérünk neveljék őket. 'p'lőször október 15-én j ■*J akarták a két horthys- < tát elbocsátani, Lengvári élv-\ társ újabban szeptember 15-; ét határozott. Ez is hosszú] idő. Ma kelt! MAGYAR LÁSZLÓ horthystákai, ahogy 6 védte, miközben azok után tudakozódott nem kis fenyegetéssel a hangjában, akik a két jómadár kiébrudalását kívánják. Beszéljünk nyíltam! Szinkovich behálózta a fiatal mérnököt, gyakran bejár hozzá — ahogy 6 mondja — „Erőpozíciókat“ adni. Igaz, Sipos Lajos ezt nem akarja elismerni, de hát az igazság igazság marad, akár elismerik. akár nem. Meghökkentő, hogy Síposa munkásszármazására és arra hivatkozott, hogy a népi demokrácia neveltje. Szép, szép, de csak az büszkélkedjen munkásapjával, aki nem feinkább gyarapodott a község. Mázsaházat, autóbusz-várótermet, a labdarúgó-pályán pedig 6portöltözőt létesített. Két közjói tat, hangoshíradót kapott Versend lakossága. Tízzel több közlámpa világítja meg a falut és kétküométeres járdát építettek. A tűzoltószertárhcz istállót létesített és rövidesen sor kerül a Kommunista Ifjúsági Szövetség helyiségének tatarozására is. Egy romos épületet alakítanak át erre a célra. Ambrózi József tanácselnök nem fogy ki a tervekből sem. Távolabbi céljai vannak, amelyek szintén a lakosság érdekeit szolgálják. Az a terve, hogy bővítsék a napközi otthont, amely jelenleg csak 45 gyermek befogadására alkalmas. Ha tervét sikerül valóra váltania, akkor a napközi otthonban hatvan gyermek fér majd el. Emelni kívánja az étkezési létszámot is. Azt akarja, hogy a mostani húsz gyermek helyett negyven gyermek részesüljön rendszeres étkeztetésben. Távolabbi tervei között szerepel egy nagy kultúrotthon létesítése is, ahol a község dolgozó parasztsága a munkás hétköznapok után kellemesen szórakozhatna. így tervez, így dolgozik ez a munkásból lett tanácselnök. Egyetlen cél vezeti: a falu korszerűsítése, a dolgozó parasztság felemelkedésének biztosítása. És munkáján keresztül egyre szorosabbra fűzi a munkás-paraszt szövetséget. Pusztai József. Jugoszláviai vendégszereplésre indul a Mecsek Művészegyüttes A Mecsek Művészegyüttes szombaton, szeptember 13-án négynapos jugoszláviai vendégszereplésre indul. Az együttesnek mintegy 30 tagja a néhány hónappal ezelőtt nálunk járt eszéki együttes látogatását adja vissza. A táncosok — akiknek ez lesz az első külföldi útjuk — a tervek szerint Eszeken és Vilrililiin mutatják be műsorukat.