Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-11 / 214. szám

/ »52. SZEPTEMBER 11. NAPLÓ 3 l DUNÁNTÚL! NAPLÓI Van mire hivatkoznunk jelenti Másodszor is kivirágzott a gesztenye Pécsett A nyárutói szokatlanul tartós és nagy meleg következtében Pécsett több utcában másodszor is kivirág­zott a gesztenyefa. így többek kö­zött a Rákóczi út és a Kórház tér sarkán, a Rákóczi úton, a tűzoltó laktanya közelében és a Garay ut­cában. Tatarozzák a Jókai téri műemlék-házat A Jókai teret már régóta elcsú­fította a 6-os számú ház, amely egyébként n^fiemlék. Az épületen elhelyezett emléktábla szerint ez a ház műemlék, a XIX. század elején épült klasszicista stílusban. Szer­dán végre megkezdték az előké­születeket eme műemlék-ház tata­rozásához. Megválasztották a KIOSZ új vezetőségét A KIOSZ vezetőségválasztó tag­gyűlést tartott Pécsett. A taggyű­lésen megjelent kisiparosok a kö­vetkező kisiparosokat választották meg az új vezetőségbe: elnök: Merk István kőműves; vezetőségi tagok lettek: Rausch János, Keszt­helyi Tibor, Felber Jenő, Fried­mann József, Csaba József és Bog­dán Györgyné kisiparosok. Méhész-nagytal átkozó Budapesten Az Országos Mezőgazdasági Ki­állításon és Vásáron, szeptember 23-án, többek között méhész-nagy- találkozó is lesz. A nagytalálkozón részt vesznek a baranyai méhészek is. Ülést tart a városi tanács vb-je Péef megyei jogú város Tanácsá­nak Végrehajtó Bizottsága szep­tember 12-én, pénteken délelőtt 9 órakor tartja legközelebbi ülését. Ezen Gócz Béla vb-elnökhelyettes Ismerteti a szeptember 23-án tar­tandó tanácsülés anyagát, majd Gábriel József osztályvezető érté­keli az 1957—58-as tanév nevelő­munkáját és beszámol az 1958—59- es tanév előkészítéséről. Régi emberi tulajdonsáig, — testiek mindössze ötven száza- bátran nevezhetnénk gyarló- lékát kapta a beteg, munká­ságnak is, hogy a hibákról, a képtelenné vált biztosított, ma nehézségekről, sokkal szíveseb- a táppénzre jogosultak nagyob- ben és gyakrabban beszélünk, bik fele fizetéséinek 75 száza­in int arról, amit jól csinálunk, lékát kapja, de 65 százaléknál amelyre joggal büszkék lehe- senki sem kaphat kevesebbet, tünk és amelyre joggal hivat- Ehhez még annyit, hogy az­kozhatunk. így aztán ferde kép alakul ki az emberekben és a vélt vagy meglévő hibák láttán sokszor semmibe veszik, le- becsmérlik legnagyszerűbb eredményeinket is. Egy igen-igen sokat „emle­getett“ intézmény, az SZTK- ra vonatkozó adatok tükrében szeretném megmutatni, hogy előtt csak három napi beteg­ség után folyósították a táp­pénzt, ma az első perctől kezd­ve. Ez nem kis dolog, hisz a tapasztalatok szerint az összes kifizetett táppénz egyötöde ilyen első-, másodnapos beteg­ségek következtében kerül ki­fizetésre. A nyugati tőkés ban nagyjából az országok­helyzet, a sok szóbeszéd, demagóg hi- mint a felszabadulás előtti Ma- bakeresés ellenére mennyivel gyarországon. Egyetlen tőkés különb, előnyösebb a mi tár- országban sem kapnak olyan magas arányú táppénzt, mint nálunk, sehol sem fizetnek az első három betegségi napra, és megállapított plafon alapján, maximálisan 26 hétig folyósít­ják a táppénzt. (Nálunk a tbc-s megbetegedés esetén két évig is táppénzes állományban lehet a beteg.) Ha valaki kórházba került, az a múlt rendszerben nem ka­pott táppénzt, családját tehát a legnagyobb nyomor, éhség fenyegette. Ma a családnélkü- liek 50 százalékos, a családo­sok 80 százalékos táppénzt kapnak a kórházi ápolás alatt. A múlt­Salakos ót Felsöegerszegen Felsőegerszeg dolgozói elhatározták, hogy a rossz földutat, társa­dalmi munkában megjavítják. Az elmúlt napokban több napon át 80—90 ember dolgozott az út rend behozatalán. Mintegy 25 000 forint értékű munkát végeztek. Most szeretnék az utat salakkal beszórni, hogy a Mi, illetve sárosabb idő esetén Is tudjanak rajta közle­kedni. (ERDOSI ANTAL,, Sásd) sadalmi rendszerünk, mint a felszabadulás előtti. Kezdetben valónak a MABI, MAHABI, DOBBI, OTBA, Pos­tás, Vasutas stb., a Horthy-nemd szer társadalombiztosítási in­tézményei. Ezek az akkori — tehát szépített — hivatalos adatok alapján a lakosság 31 százalékát érintették, ma a lakosság 63 százaléka élvezi az SZTK juttatásait Ez a két szám önmagában is sokat mond, de teljesen reális képet akkor alkothatunk ma­gunknak, ha meggondoljuk, hogy a 31 százalékot elsősor­ban a horthysta tisztviselői kar, a fegyveres alakulatok ban a költségesebb kórházi ke- tagjai tették ki A munkások- zelést csak a kiváltságos bizto- nak csak a kisebb része, a me- sítottak (MABI-tagök, stb.) zőgazdatságbam pedig jóformán kaphatták meg. Az OTI-tagok senki sem részesült biztosítás- zömét kirekesztették a kiírni- ban. kékről; Akkor 28 napon túl A felszabadulás előtt a fize- csak igen ritka esetben ma­______________x__ radhatott bent a kórházban a ~ beteg. Ma egyes betegségek­énél 2 év, sőt esetenként még annál is több ideig kezelik tel­jesen ingyenesen betegeinket. A családtagok kórházi kezelé­sének időtartama is jelentősen megnövekedett, 3 hónaptól két évig (paraldtikus esetnél) igény­be veheti a kórházi, szanató­riumi kezelést. A nyugati tőkés országok dolgozói ezzel szemben 26 na­pig, maximálisan 9 hónapig, a családtagok 10 hétig tartózkod­hatnak a kórházakban — utá­na, ha egészséges, ha beteg, — mindenképpen kizsuppolják Azelőtt szülési segély sem volt, sót a szülés az esetek 95 százalékéban egyet jelentett a dolgozó nő elbocsátásával. A nyugati országokban aránylag jobb a helyzet ebből a szem­pontból, de ott sem érik el a mi színvonalunkat: A legtöbb nyugati országban a munka­bér 75 százalékát fizetik ki szülési szabadság alatt, amely maximális nyolc hét lehet és felét kötelezően a szülés előtt kell kivenni. Nálunk 12 heti szülési szabadság jár a szülő anyának, amelyet in­dokolt esetben a kezelőorvos javaslatára még négy héttel meg lehet toldani. A szülő nő ezenkívül 700, illetve 600 fo­rint segélyt kap, ezenkívül 400 forint értékű ingyenes ba-ba- kelemgye-utalványt kap. „Jó barátaink” általában a nyugdíjak összegére hivatkoz­va igyekeznek támadni az SZTK-t. Való igaz, hogy a nyugdíjaik átlaga ma még egyelőre nem éri el a régi ki­váltságos, felsőbb tisztviselő réteg nyugdíját és egyes dol­gozó kategóriáknál is keve­sebb, mint a múltban (tanító, stb.) volt. Kormányzatunk igyekszik is belátható időn be­lül javítani ezen az arányta­lanságon. A reális képhez azonban az is hozzátartozik, hogy azelőtt a fizikai munká­sok, egész kis, talán két-há- rom tizedszázaléknyi része ka­pott nyugdíjat. Ma minden munkás, vagy bármely más fizikai dolgozó nyugdíjjogo­sult, amennyiben a szokásos feltételek adva vannak nála. Ezek a feltételek ismét csak kiállják az összehasonlítást akármelyik nyugati állammal A korhatár nálunk a legalacsonyabb Amíg Svédországban férfiak, nők egyaránt 67 éves korukban válnak nyugdíjjogosulttá, Ang-Í liában, Ausztriában pedig 65 éves korban. Nálunk a férfiak 60, a nők 55 éves korban, az egészségre ártalmas munka­körökben pedig további öt év­vel korábban mehetnek nyug­díjba. A nyugdíj összege min­denütt kisebb, mint az eredeti fizetés fele. Nyugat-Németor- szágban például mindössze 20 —25 százalék. Nálunk az átlag is több, mint 50 százalék és ez az eltöltött évek arányában évenként egy százalékkal emelkedik. Nincs hát szégyenkezni va­lónk. Büszkék tehetünk tár­sadalombiztosítási rendsze­rünkre, amely fejlettebb, kor­szerűbb, különb, többet nyújt a dolgozóknak, mint akárme­lyik fejlett nyugati országé. Vasvári Ferenc Egy nap a községi tanácselnökök iskolájában A nap lassan kapaszko­dik az égi létrán, orrúkor a Damjanich utcai pártiskola folyosóján élesen megszólal a csengő. Ébresztő ez, amely a baranyai községi tanács vb. elnökeinek, szól. Reggel fél 7 óra az idő. A tanácselnökök rendbe rakják szobájukat, az­után előveszik az újságokat, ét érdeklődéssel olvasgatják a legfrissebb kül- és belpoliti­kai írásokat, színes riportokat, tudósításokat, híreket. Nyolc órakor jegyzetfüzet­tel, ceruzával bevonulnak a tanterembe. Itt két órán ke­resztül olyan előadásokat hall­gatnak, amelyek a minden­napi gyakorlati munkájukhoz nagy segítséget nyújtanak. Megismerkednek a legfonto­sabb törvényekkel, rendeletek­kel, határozatokkal. A legki­válóbb szakemberek előadá­sait hallgatják meg a mező- gazdaság szocialista átszerve­zését szabályozó párt- és kor­mányhatározatról, a párt ag­rárpolitikai téziseiről, a taná­csi szervek feladatairól a me­zőgazdasági termelés irányí­tásában. Szinte kívülről meg­tanulják a tanácsiörvényt, az államigazgatási eljárási tör­vényt, valamint a községfej­lesztési törvényt és az ezzel kapcsolatos gyakorlati felada­tokait, Most éppen Földvári János elvtárs, a megyei tanács el­nökhelyettese tart előadási a 3004-es számú kormányhatá­rozatról, a termelőszövetkeze­teknek nyújtott kedvezmé­nyekről és a tanácsok felada­tairól a termelőszövetkezetek megerősítésében. S a hallga­tók, Papp Jenő drávafoki, Kovács Imréné vókányi. Tö­rök Ferenc vajszlói, Sárkány Ferencné villányi, Fáludi Bé­la szálántai, Lajcsik Lajasné lapáncsai, Vörös József duna- szekcsői községi tanácselnök és a többiek nagy érdeklődés­sel hallgatják. Szorgalmasan jegyezgetnek ezen az egyhetes bentlakásos tanácselnöki tan­folyamon, amelyet a Bara­nya megyei Tanács rendez ré­szükre. A múlt héten már 73 köz­ségi tanácselnök, -most pedig közel nyolcvan vesz részt a tanfolyamon. És amikor az előadás be­fejeződik, a tanácselnökök ki­vonulnak a tanteremből. Dél­előtt 10-től 1 óráig elmélyed­nek az előadás irodalmának alapos tanulmányozásában. Ebéd után azután megkezdő­dik a kétórás szeminárium. Hét szemináriumi csoportot alakítottak, és mindenegyes csoport körülbelül 10—14 ta­nácselnökből áll. A szeminá­rium veztói pedig kiváló szak­emberek, mint: Rappt János, a megyei pártbizottság mun­katársa, Szabó József, a já­rási pártbizottság munkatársa, Romvári Ferenc, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya szövetkezetpolitikai csoportjá­nak vezetője, Gyeim Jenő, a pécsváradi gépállomás meg­bízott igazgatója, Orbán Já­nos, a pécsi járási tanács me­zőgazdasági osztályának veze­tője, Bence József, a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának közgazdásza és Szénási Győző, a pécsi járási tanács mezőgazdasági osztályának dolgozója. Általában, élénkek a ráták a szemináriumokon, amelyek azt tükrözik, hogy községi ta­nácsaink elnökeinek java része szívügyének tekéméi a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésének messzemenő támoga­tását. Délután 5 órakor a tanácselnökök vacsorázni tér­nek s ez idő alatt Földvári János elvtárs, a délelőtti elő­adó értekezletre ül össze a szemináriumok vezetőivel. A szemináriumok vezetői most beszámolnak tapasztalataikról, a hallgatók aktivitásáról, fő­leg azonban arról; melyik az a probléma, amelyet még job-, ban meg kell világítani? amely­ről még egyszer feltétlenül be­szélni kellene a hallgatóság előtt, hogy még tisztábban lás­sanak. És délután 6 órakor a ta­nácselnökök ismét bevonul­nak a tanterembe. Itt este 7 óráig Földvári János elvtárs kitér azokra a kérdésekre, amelyeket a hallgatóság egy része nem lát eléggé világo­san. Vagyis összefoglalja, ősz szegezi a mai előadás egész anyagát. És amikor az össze­foglaló is véget ér, a községi tanácselnökök szórakozni mennek, színházi előadást, vagy filmvetítést néznek meg­így működik az egyhetes, bentlakásos tanácselnöki is­kola, amelynek vezetője Dal- madi Sándor, a pécsi járási tanács igazgatási osztályának vezetője. Az egyhetes tanfo­lyam szombaton fejeződik be, és ekkor a tanácselnökök vizs­gát tesznek. A vizsgára meg-, hívják a járási tanácselnökö­ket is, hogy lássák, munka­társaik milyen tanulmányi eredményt érteik el# A vizsga után a községi tanácselnökök visszatérnek fa­lujukba, hogy tudásukat ka­matoztassák a dolgozó nép érdekében. # # PUSZTAI JÓZSEF Pártunk művelődési irányelveiről A Társadalmi Szemle legutóbbi száma teljes terjedel- mében közölte a Magyar Szocialista Munkáspárt művelődési politikájának irányelveit. A nagy fontosságú dokumentum első részben a kulturális forradalom általá­nos elvi kérdéseivel, a továbbiakban művelődésünk, fel- szabadulás előtti helyzetével foglalkozik, felvázolja az el­múlt 13 esztendő kulturális fejlődését egészen napjainkig, majd mai kulturális életünk kérdéseit és feladatait, vala­mint a művelődésügy párt- és állami irányításának szük­ségességét elemzi. Régóta várt dokumentum látott ezzel napvilágot, hi­szen az ellenforradalom fegyveres leverése óta ez az első olyan párthatározat, amely átfogóan — a részletkérdésekre kiterjedően — foglalkozik a művelődési kérdésekkel, a kulturális életben megoldásra váró feladatokkal. 1956 őszé­nek eseményei a történelem témakörébe tartoznak már, de a szellemi kártevés hullámai itt gyűrűznek még társadal­munkban, s az a körülmény, hogy a revizionista akna­munka a kultúra viszonylatában is a hazai és külföldi reakció fellépésének formájában jelentkezett, múlhatatlanul szükségessé teszi kulturális forradalmunk eddigi eredmé­nyeinek megvédését és a továbbhaladás irányának kijelö­lését. Az az ellenséges propaganda-hadjárat, amely töme­geink előtt a polgári demokráciát, a nyugati életformát, a reakciós és dekadens művészeti irányzatokat dicsőítette, hatásaiban nem múlott el nyomtalanul. Tisztáznunk és tudatosítanunk kell hát a széles töme­gek előtt a szocialista kultúra megteremtéséért vállalt bár­mink céljait, s azokat a feladatokat, melyek megoldására társadalmunk valamennyi becsületesen gondolkodó tagját munkába hívjuk. Ismételten leszögezik az irányelvek, hogy szocialista kultúránk, de egész társadalmi életünk világnézeti alapja a marxizmus—leninizmus. Ezen az alapon kell előre ha­ladnunk, s fel kell számolni azokat a gátló tényezőket, amelyek e revizionizmus, a nacionalizmus, a polgári és kispolgári törekvések formájában jelentkeznek. Egész mű­velődésügyünket annak a harcnak szolgálatába kell állí­tani, amelyet munkásosztályunk, a vele szövetséges pa­rasztság és a haladó értelmiség a szocializmus felépítéséért folytat, s amelynek maradandó eredményei a szocialista öntudat, tisztult erkölcs, jellemes magatartás, szilárd elv­hűség formájában jelentkeznek. Művelődési politikánk közreadott irányelvei nem csu­pán elvi jellegűek, összefonódnak — részleteikben is — mindennapi életünkkel, s az eszmei mondanivalót az okta­tás, népművelés, művészet és tudomány területén meg­valósítandó feladatokkal kapcsolják egybe. A tennivalók között fontos helyet foglal el a világnézeti nevelés kérdése. Mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy a munkásosztály még jobban összeforrjon a marxiz­mus—leninizmussal, s a kommunista világnézet termékeny talajra találjon az eszmeileg kevésbé fejlettebb rétegek­ben is. faem nélkülözhetjük az eszmei-potttikai nevelést a fett­* ’ vak lakosságának körében sem, hiszen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megvalósításában előttünk álló fel­adatok nélkülözhetetlenné teszik a széleskörű eszmei fel- világosító munkát. Értelmiségünknek csak egy hányada tette még magáévá a marxizmus—leninizmus világnézetét. Nagy részük — noha főbb vonalaiban egyetért a párt és a kormány politikájával — nem áll szilárd világnézeti ala­pon, s ezért tennivalóink közé kell sorolnunk a nem mar­xista értelmiség ideológiai átformálását is. Külön kell gondolnunk a fiatalokra. Nem elégséges, hogy tanulási lehetőséget biztosítunk számukra, hogy szakembereket nevelünk belőlük. Az űj nemzedéknek a tudományos eredményekkel együtt meg kell ismernie a marxista—leninista világnézet alapjait, magntartisbm, gondolkodásban és érzésvilágban pedig a szocialista erkölcs alapján kell állnia. Az ifjúság erkölcsi-politikai nevelése sikerének letéte­ményesei a pedagógusok. Tudomásul kell vennünk a tényt, hogy a nevelők jelentős hányada napjainkban nem marxis­ta szemléletű, — mi sem lehet tehát fontosabb, mint a pedagógusok és a párt helyes viszonyának kialakítása, a nevelők ideológiai — ezzel párhuzamosan szakmai — to­vábbképzése olyan hatékonysági fokkal, hogy mihamarabb képesek legyenek a tudományok marxista szellemű okta­tására. Művelődési életünk állandó tennivalói közé tartozik a tudomány ágainak szüntelen fejlesztése és a dolgozók mű­veltségi színvonalának emelése. Ez utóbbival kapcsolat­ban biztosítani kell, hogy a lehetőséghez képest minden tanköteles korú gyermek elvégezze az általános iskola nyolc osztályát. Sok szép példa bizonyítja megyénkben is, a szülők szívesen vállalnak áldozatot azért, hogy gyerme­keik rendezett körülmények között tanulhassanak. Tanter­mek, pedagóguslakások nőnek ki a szorgalmas társadalmi munka nyomán, s ezt a — különösen faluhelyen — kibon­takozó erőt továbbra is művelődési tennivalóink vitorlá­jába kell fogni. A város és a falu kulturális életének fejlesztése, szé­lesebb alapokra helyezése érdekében szerteágazó feladatok megoldása előtt állnak művelődésügyi szerveink, tömeg­szervezeteink, hivatásos és öntevékeny kultúrmunkásaink. A művelődésügyi irányelvek tanulmányozása közben tucat­jával merülnek fel azok a tennivalók, melyek a világ­nézeti, politikai, tudományos, művészeti és szakmai isme­retterjesztés eredményességét vannak hivatva szolgálni. Ezeket a tennivalókat felvázolni, megoldásukra tervet ki­dolgozni és a tervet valósággá váltani — mindannyiunk feladata, akik felelősséget érzünk szocialista kultúránk megteremtéséért. A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődési pohti­**■ kájának irányelveit csalhatatlan iránytűként tart­hatjuk kezünkben. Az úton azonban önmagunknak kell elindulnunk — azon az úton, mely a formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra megvalósulásához vezet. BANHID1 TIBOR Szavald és beszédművészeti tanfolyam Az irodalmi Színpad szavaló és beszédművészeti tanfolya­mi« indít Pécsett. A tanfolya­mon a hallgatók a helyes, szép és művészi beszédet sajátítják el. A tananyag: beszédtechni­kai gyakorlatok, szép olvasás, vers és prózai müvek előadá­sa. A tehetséges hallgatókat az Irodalmi Színpad rendezvé­nyem szerepelteti. A tanfo­lyam szeptember 15-én kezdő­dik. Vezetője: Hajnal Ernő ta­nár. Beiratkozni naponta 6—8 óráig lehet a Nevelőn Házá­ban, Szent István tér 6. szám alatt, a földszinten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom