Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-07 / 211. szám
1958. SZEPTEMBER T NAP TO S> •• Elvetett felelősség Mindenütt akta, akta... és megint csak aktacsomók A sorok pedig — amelyek hol finom gyöngyírássai hol nehézkes ákom-bákommal íródtak — vádolnak. Vádolnak olyan családapákat, kiknek arcát nem futja el a szégyenpír, mert cinizmusuk, önzésük, lelkiismeretlensé- gük elnyom bennük minden nemesebb emberi érzést. S ezek a családapák futnak, bujdosnak a felelősség elől, eltitkolnak lakcímet, munkahelyet, minden nyomor, amelyen a kétségbeesett anyák eljuthatnának odáig, hogy szemtől szembe megtehessék a felelősségrevonást: „Miért nem gondoskodsz gyermekedről?!” Hát valóban, miért is nem?! Sz. J.-né egyik pécsi üzemben dolgozik. Amit keres, feléli két gyermekével. Nem sok az a pénz, különösen, ha hárman vannak rá. A férj? Csavarog. Kallódik az éjszakában, néha vállal valami „alkalmi” munkát. S él. Jobban, mint a családja. Evek óta — egy fillér nem sok — de még annyit sem fizet hajdani hitvesének a gyerekek után. Sz. J.-nének — sajnos — több szomorú sorstársa akad. N. J.-né írja levelében: „Engem és szüléimét állandóan megfenyeget a férjem. Augusztus lé-én este ittasan hazavetődik — akkor már napokon át nem láttam — én éppen a négyhónapos kisgyermekemet szoptatom, amikor nekem- rontott: Megöllek” — ordította és ököllel fejbesújtott. Ütött. i. ütött. az arcomat elöntötte a vér, a nagyobbik kislányom sikoltozott.;-. Istenem, de nagyon-nagyon szomorú a mi életünk! Pedig van ám pénze. Kisiparos, van olyan hónap, hogy nyolcezer forintot is megkeres, de nekünk régóta nem ád egy fillért sem. Akkor este is elkészítettem neki a vacsorát, s hát ez lett a fizetség A levélben itt-ott szétfutott a tinta. Bizony könnyáztatta levelek ezek, gyermekeikért tíz körömmel harcoló anyák áltat írott keserű sorok. S mégis, hiába van bíróság* hiába következnek egymás után a perek, mi haszna a bírái ítéletnek* ha a következő héten a családapa munkahelyet változtat, vagy egyáltalán nem is vállal munkát* hogy azt a néhány száz forintot senki se tadja behajtani rajtafl K. G.-mt 1948-ban vOt <* • férjétől Utána férjhez ment, első házasságából született két lánya is a mamával tartott. Az anya neveli, taníttatja őket* mindketten közép- iskolások. ügy élnek, mint a többi hasonlókorú lány: szeretik a szépet, titkos álmokat szőnek kedves kalandokról* elkönnyeznek egy-egy szép versen* lágy muzsika hallatán elmerülnek színes ábrándokban, mert lányok és fiatalok; Mindez semmi örömöt nem okoz a hajdani papának. Egyszerűen azért* mert nem is törődik gyerekeivel. Pedig. Komlón néhány esztendeje zöldséges boltja volt, de akkor sem fizetett* s nem fizet gyermekei utáú ma sem. Nincs keresete. Nincs állása. Ezt mondja Ki G. Ki hiszi? Tavaly ősszel négyezer forintos irhabundát vett* gyermektartást viszont nem fizet. De ennek a családnak szerencsétlen sorsa itt még nem is végződik* mert most újabb gondok között őrlődik az asszony. Ezt írja: „Második férjem nem hajlandó tovább lányaimat tartani. Azt mondja, ha az első férjem nem volt képes 300 forint havi tartásdíjat fizetni, akkor 6 nem eteti a lányaimat El akarja zavarni őket a háztól. Már mindenemet eladom, hogy csak a kislányaim eltartását fedezzem* hogy ne legyen szálka ez sem második férjem szemében;-..m Hát így bonyolódik ennek a családnak torsa* A második férjnek sincs igaza. Most akadály a két gyerek? S amikor a kedves mama kezét megkérte néhány esztendeje, akkor miért fogadta meg, hogy a gyerekek nevelésének gondját leveszi felesége válláról? Aktahegy tornyosul a rendőrség és a bíróság asztalain. Keserű esztendők, asszonyt könnyek, reménytelen álmok húzódnak a sorok mögött. S a családapák, akik cinikusan elvetették a felelősséget gyermekeik jövőjét Illetően, egyszerűen nem akarják megérteni, hogy a törvény nem is olyan régen a gyermektartás összegének megtagadását is már bűncselekményn ek minősítette, s nem gondolnak arra, hogy egy peches napon a börtönbe vonulnak be néhány hónapra, estleg esztendőre azért n- mert megfeledkeztek gyermekeikről* RAB FERENC üdvözöljük q 14 éve szobád A győzeSem f ünnepe Az 1944. szeptember 9-i | győzelem új fejezetet nyitott ♦ a bolgár nép életében. Geor- z gi Dimitrov ezekkel a szavak- { kai szabta meg a programot: * — Ifjú népköztársaságunk nak 10—15 év alatt kell el Bolgár Népköztársaságot Anton JTngov elftárs Pécsett bolgár érnie azt, amit más államot 100 esztendő alatt értek el Ha ez nem sikerülne nekünk nem valósíthatnánk meg azokat a nagy feladatokat, amelyeket mint nép és mint kommunista párt tűztünk ki magunk elé. A feladatok óriásiak voltak, méltók egy felszabadult néphez. Mindenekelőtt az ország iparosítása. 14 év alatt egész sor hatalmas nehézipari vállalat született, mint a „Sztálin“ vegyikombinát, a „Kiimcnt Vörösilov“ gyengeáramú berendezések gyára, a „Vaszil KoT^rov“ erősáramú berendezések gyára, az „Emst Thälmann“ gyapot- fonó gyár, a penicillingyár, a coMulózegyár, a „Lenin” kohászati üzem, a „Marx Károly“ szódagyár, az ólom- cink gyár, stb. Nem feledkezett meg a néphatalom a mezőgazdaságról sem. A termelőszövetkezeti mozgalom sikereként ma már az ország megművelhető főid jenek több mint 90 százaléka tömörült a szocialista szektorban.« A bolgár nép meat harmadik ötéves tervének teljesítésén dolgozik. Az eddigi eredmények alapján nem kétséges, hogy a bolgár dolgozók ezt az ötéves tervet is maradéktalanul teljesítik. »an járt, a ellátogatott MM ............................................................. WHH IIIIM«IMUUt»«MM»l ró zsaolaj szolgáltató rózsát körülbelül ■ 200 évvel ezelőtt hozták be Bulgáriába Perzsiából vagy Épül a pirdopl rézgyár MrMMl Csak határozott környezetben honosodott meg. Veűóustnűleg meg csodálnák a Rózsa-völgyet, amely a Balkán-hegység és a Közép-hegység között terül el Kazanlk, Levszkigrád (Korlova) és Kliszura városók körül. Itt tenyészik a bolgár rózsa. A természettudósok több mint 7000 fájta rózsát ismernek. Állításuk szerint csupán mintegy 30 fajta rózsa tartalmaz olajat. Azok a rózsák, amelyeket a bolgár parasztok ipari célokra termesztenek, kétfélék —> fehér és piros. A piros rózsa jobbam elterjedt, noha a fehér fajta értékesebb, mert nagyobb az olajtartalma. ősszel a rózsakertek jól meg művelt szőlőhöz hasonlítanak. A gondos gazdák nyesegetik .az ágaikat, a töveket földdel l födik be, hogy megóvják a | rózsákat a tél hidegétől. A ta- j vaszi nap melegére a rózsák | gyorsan kibontják leveleiket, • meleg májúéban pedig a völgy megtelik sok ezer és ezer fehér és rózsaszín virággal. A Rózsák-völgyét ilyenkor kell meglátogatni! De miképpen jutunk a rózsaolajhoz? A Bulgáriában legjobban elterjedt módszer-) ről, a desztittációről beszél-, fűnk. A desztillációt hatalmas alumínium, vagy rézkazánokban végzik. A kazánokba be- öntik a rózsát és mennyiségének megfelelően megtöltik ( vízzel. A kazán fel-melegítése indirekt gőzzel történik. A gőz kioldja a virágokból az olajat, majd egy hűtőben lecsapódik. Természetes, hogy az első desztiUáció nem választja ki az összes olajat. A hűtőben rózsavíz és olajmulzió csapódik le. A rózsavizet elpárologtatják és visszamarad az olaj. A rózsavíz szintén értékes termék. Kozmetikában, valamint az élelmezési és gyógyszeriparban használják fel. j I ( I Összeesett az utcán Irta: Julius Fucsik TlzenOt Awel ezelőtt, IMS. szeptember »■ án a fasiszták meggyilkolták Julius Fucsik csehszlovák írót. Egész életútja a proletariátus győzelmébe vetett törhetetlen hitét bizonyítja. Már 15 éves korában, 1918-ban tagja a munkás—diák szövetségnek, 1920-ban a plzenl szociáldemokrata párt balszárnyához tartozik, ■ 1921-ben, Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása után — kommunista párttag. Fucsik minden Írása a kapitalista társadalom gonoszságait leplezi le, s harcol az új, a szocialista társadalom győzelméért. Meggyilkolták, de amiért harcolt, megvalósult. Megemlékezésül „Utak és Állomások*1 című kötetének egyik cikkét közöljük. A Republika J néhány lépésnyire a prágai téren | Representacni-háztól, összeesett egy ember. Ejfél előtt történt, szombatról vasárnapra virradó éjszaka, s a járdákon nagy volt a forgalom: színházból vendéglőbe, kávéházból mulatóba siettek a járókelők. Tucatnyian is összecsődültek az elesett ember köré, valaki letérdelt mellé, feltámasztotta a fejét, tanácstalanul fogta a tenyerében, s mentőkért kiáltott. Valahonnan a sarok mögül felbukkant két rendőr, az egyik méltóságteljesen, a másik zavartan végigmérte a mozdulatlan testet és szétoszlatták a kö- rülállókat, akik, mintegy tiltakozásul, néhány pénzdarabot dobtak még az elesett ember kalapjába. — Hívják a mentőket! — Mi baja van? — Hát... az éhség. — Az ilyeneket nem viszik be a mentők. — Hát akkor mi legyen vele? — Van pénz a kalapjában, ott egy virsiti- irus.. ~. A kövezeten fekvő ember fehsóhajtott, ***“ ‘?ához tért. • — Álljon fett Nem volt ereje houcd. — Éhes vagyok. — Gyerünk az őrszobára! Reggelre elmúlik. Oszoljunk, uraim! Felemelték, az ember elindult velük félájul- tan — inkább vitték — reggel majd kiengedik a rendőrségről, s holnap, vagy holnapután újból összeesik. Ez ma már mindennapos jelenség. Naponta előfordul, hogy az utcán összeesik valaki az éhségtől. Az újságírók már alig figyelnek fel ilyesmire, a rendőri tudósítók már nem is adnák hírt róla, s mégis, az elmúlt tizennégy nap alatt a különböző prágai lapok tizenhét ilyen esetről számoltak be, röviden idézve a szemtanuk jelentését. S aki bejárja Csehszlovákia nagy iparvárosait, maga is találkozha- tik, szinte naponta, ilyen csődülettel* mélyeket két rendőr szétoszlat: aztán talpraállítanak és elvezetnek egy éhségtől összeroskadt férfit vagy nőt. Akadtak náltmk I akije a nyomor minden soka», I megnyilvánulására azt mondták: „Még senki se halt bele az éhségbe". Már rég nem olvastam sehol ezt a szégyenletes, felháborító állítást, de tudom, hogy még mindig használják. Használják, mégpedig a gyávák érdekében, hogy elringassák azokat, akik szemellenzővel akarnak járni a világban, hogy megnyugtassák azokat, alálk csak addig élhetnek, amíg sok- mililó ember vak marad. A fizikai éhhalál kegyetlen példái már bebizonyították, hogy ez az állítás hazugság. De hazugság volna akkor is, ha nem látnánk ilyen haláleseteket. Hazugság, mert úgy akarja feltüntetni a dolgot, mintha e társadalomnak és törvényeinek érdeme volna, hogy sők millió munkanélküli még nem eseti össze az éhsí^.ól, Nemrégiben J hogy éppen ellenkezőleg, a bebizonyítottam, | munkanélküliek túlnyomó többsége csak azért él még, mert megszegi e társadalom törvényeit, mert megbontja a rendjét. Mert a munkanélküliek túlnyomó többsége a szó szoros értelmében a törvény ellenében él: engedély nélkül árusít, önkényesen megszállja az elhagyott bányákat, árut csempész a határon át, megszegi a törvényt azáltal, hogy koldul, vadat oroz, lop, iparengedély nélkül dolgozik — röviden mindazzal, amit csinál, s amit egyáltalán csinálhat, hogy éhen ne haljon, áthágja a társadalmi rend írott törvényeit. S amikor egy hétre, hónapra vagy évre elítélik őket — s ez a védelem felfüggeszti megszokott életűket — csakis akkor tudnak a törvény szerint, a társadalmi rend törvénye szerint élni Azok a munkanél- külíék, akik nem kapnak segélyt (vagyis túlnyomó többségük), csak a börtönben élhetnek legális életet. A munkanélküliek börtönön kívüli élete minden vonatkozásban törvénytelen De a hálál, a nyomor okozta htM, az ihhalál — nem, ez semmiképpen nem ellenkezik e rendszer törvényeivel. Ebben a társadalomban a munkanélkülieknek törvényes joguk van az éhhalálra. Ezért áll a rendőr mindig oly tanácstalanul az éhségtől összeroskadt ember mellett, aki a kövezeten fekszik. Mit csináljon vele? Nem tett semmi rosszat. A társadalmi rend törvénye nem tiltja meg neki, hogy éhen haljon. A törvény azt sem írja elő, hogy nem kell éhen halnia. Ezért nem hívják a mentőket, ezért nem kerülhetnek kórházba az éhezők. Az éhség nem olyan betegség, amelyet ez a társadalmi rend gyógyítani akarna, nem olyan bűncselekmény, amelyet te akarnák küzdeni. De ha csődület támad az éhségtől összerogyott ember körül, t— 6, az egészen más, arra rendelet van, az ellen fel lehet lépni, hiszen engedély nélkül tilos a gyülekezés — csak az éhezővel nem tudnak mit kezdeni. Hiszen ha éhen hal, csak a munka- nélküli álampolgárok tisztes jogával él. Milyen kétségbeesetten veszik ezt tudomásul azok, akik öt napja nem ettek! A Republika tértől gazdag utca vezet a Václav térig. — Mindössze huszonnégy órával ezelőtt, hogy a Representaeni-ház mellett összeroskadt az a munkanélküli, egy másik állástalan ember fejjel nekiment egy kirakatnak, betörte a vastag üveget, s tömi-zúzni kezdte a kirakott árukat. Ez már idegen tulajdon rongálása, a törvény bünteti, a törvény őrei tehát nem lehetnék tanácstalanok. Le is tartóztatták a munkanélkülit, s az őrszobán kiderült, hogy csak színlelte az őrültséget, mert a bolondokházába akart kerülni. De éppúgy megnyugodott akkor is, amikor közölték véle, hogy tettét legalább börtönnel fogják büntetni. Bolondokháza vagy börtön: végre egy darabka törvényes élet, miután két évig csavarognia kellett, mert a társadalom rendje megfosztotta munkájától, Bolondrá'háza vagy börtön: már nem is jel kép, hamm valóság, a jelenlegi rend kézzelfogható. megnyilvánulása. Es ff1 f Tegnapelőtt este valaki össze eset------*—- az utcán az éhségtől. Ma, holnap me giú összeesik valalki. Emberek! Ti, akiket megd k bentenek e társadalmi rend borzai mai, s %'cik szemet hunytok, hogy ne lássátok az okait, azt gondoljátok, ti nem vagytok felelősek? TV akik azt hiszitek, hogy van valami jó is ebenn a rendben, alklk hallgattok s nem tiltakoztok, amikor a ti érdeketekkel próbálják azonosítani e rendet — azt gondoljátok, hogy nem vagytok magatok is e rend őrei? Nem, nincs az az erő, amely ezt a rendet fenn tudni tartani, a ti vakságotokon kívül. Nincs az az erő, amely fenn tudná tartani, ha kinyílik a szemetek. | ' , (Prága, 1934. május 28.)
