Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-19 / 195. szám

19-? AUGUSZTUS 19. N A P I O Dolgoznak a párt agitátorai; Kertvárosban Üdvözlet Vénekről Az MSZMP kertvárosi alap- szervezete az elmúlt hónapban agitációs csoportokat szerve­zett. Ezekben a csoportokban pártagitátorok dolgoznak, akik otthonaikban keresik fel a la­kosságot és beszélgetnek ve'tik a párt politikájáról, hírül viszik a fontosabb párthatározatokat és kormányrendeleteket. Ez a politikai munka szorosabbá tette kapcsolatunkat a lakos­sággal. Az eddig megtartott népne- veiöáríekezletek célravezetők és hasznosak voltak. Az el­múlt hónapban például az egyik nópnevelőértekezüeten tájékoztatták a pártvezetősé­get a lakosság panaszairól. El­mondották többek között, hogy a régebben üzemeltetett Táncsics Mihály u. 14 alatti „Galambos”-féle daráló isme- i etlen okokból nem működik. Tekintettel arra, hogy ez Kertvárosban közérdekű ügy, mert minden háznál tartanak állatot és a legközelebbi da­ráló Malomban vagy a Vasút utcában van, a pártvezetőség kivizsgálta a panaszt. Később felvette a kapcsolatot az ille­tékes szervekkel és megbeszél­te velük a daráló üzembehe- lyezésének lehetőségeit. A da­rálónak augusztus 11-én kel­lett volna megindulnia. Elekor azonban újabb panasz érke­zett a pártvezetőséghez. A darálóhelyiség egy részét ugyanis egy fuvaros istálló cél­jára igénybe vette. A pártve- zetőség megállapította, hogy a fuvarosnak nincs bérleti szer­ződése, a földművesszövetke­zet hozzájárulását sem kérte ahhoz, hogy istállót létesítsen a darálóhelyiségben. A szervezet kérésére a kerületi tanács azonnal intézkedett, a fuvaros kiköltözött és 14-én meg is indult a daráló. A hét minden napján reggel 7-től 16 óráig igénybe vehetik. Ne ülje­nek fel tehát semmiféle rém­hírnek vagy szóbeszédnek, mert az minden alapot nélkü­löz. Ha már a Kertváros lakos­ságának panaszáról szó esik, megemlítünk még egy másik fontos és közérdekű panaszt: a kertvárosi postahivatal létesí­tését. Ezzel is foglalkozik a pártszervezet Értesülésünk párt- szerint a városi pártbizottság-} tói, a Postaigazgatóságtól és aj kerületi tanács vezetőitől min­den támogatást megkapunk. Mind azon igyekeznek, hogy a lehető legrövidebb idő aiatt ezt a problémát is megoldják. A pártszervezet segíti, támo­gatja a lakosságot, csak for-i dúljanak hozzá bizalommal. | Mindnyájan azon fáradozunk,! hogy mindjobban kielégítsük | az emberek jogos igényét, erő-} forrásainkhoz mérten a lehető f legtöbbet nyújtsunk a dolgo-} zóknak. } Petre Illés } párttitkár | Nemrég Indult el a Nagy Lajos Fiúgimnázium KISZ- csapata Vénekre, a dunai gát­építéshez. Akkor az állomáson melegen búcsúztatták a fiúkat, ajándékkal kedveskedtek ne­kik és mindannyioknak jó munkát kívántak. Napokban jött az első levél. „Szerencsésen megérkeztünk. Az út kellemesen telt. Sátrak­ban lakunk, az első nap elég jól múlt el. Fejenként hat köb­métert ásunk és lapátolunk, a dunai gátakat emeljük. A koszt elég jó. Borzalmasan sok a szúnyog. Most este mindenki ír. Azonban be kell fejeznem, mert lámpaoltás lesz hamarosan. — Legközelebb többet írok, üd­vözlök mindenkit’*. így szól a levél. Igaz, rövid, de úgy látszik belőle, hogy á Nagy Lajos Gimnázium diák­jai megállják helyüket a mun­kában is. Bvftor Motorkerékpár Koróra a bányásznapra Több mint kétmillió forint értékű bútort kapnak a Pé­csi Szénbányászati Tröszt és az Uránbánya dolgozói a bá­nyásznapra. Érkeznek kombi­nál tsizekrények, cseh és né­met konyhabútorok, csőgami- túrák, szóló-rekamiék, cseh és magyar hálók. A Pécsi Szénbányászati kályhát, fényképezőgépeket korlátlan számban, hangleme­zeket, varrógépeket stb. Érkeznek motorkerékpárok is, 21 darab 250 cm3-es Pan­nónia, 30 darab 350-es Ize, 17 darab 125-ös újtípusú Da- nuvia, 30 darab Moped. Az idei bányásznapot az ed­digieknél is reprezentatívabb, Tröszt dolgozói még a követ- szebb körülmények között kí­kező árukat vásárolhatják majd a munkásellátási osztály utalványával. Mosógépeket, televíziót, vil­lanytűzhelyet, herendi étkész­leteket, díszműárukat, német karórákat a népszerű 225 fo­rintostól a Doxáig, kerékpárt, vánják megrendezni. A most tízéves állami kereskedelem tiszteletére szépen feldíszített pavilonok állatiak a bányász­vásárlóközönség rendelkezésé­re. Pécsszabolcson a Hősök te­rén 12 méteres pavilonban Kinek kei! ötmillió forint? árusítják a villamossági és műszaki cikkeket, valamint a porcelánárut. Ugyancsak itt helyezkedik el a 3x3 méteres ajándékpavilon, ahol a kar­órák, divatékszerek, műanyag cikkek kerülnek forgalomba. Vasas Il-n, a kultúrház ud­varán játék ajándék-pavilont állítanak fel; A bányászünnepen több bolt meghosszabbítja a nyitva­tartási idejét a bányászvidé­keken. Szombaton, szeptember 6-án a bányaterületeken este 6 óráig tartanak nyitva a'bol­tok. Ugyancsak folyik majd az árusítás a pavilonokban is. Vasárnap a pavilonok és a bányászboltok egész nap áru­sítanak. Nyitva lesz a belváros bútorboltja is; meglátogatták A szülök a fiatalokat: — Hogy ti mennyire vitté­tek két év alatt! — ámuldoz­tak. — Kombináltszoba, vilá­gítóé rekamié;;; És hol van az a bútor, amit mi adtunk? — A padláson! —< felelték a fiatalok. Ez a kis epizód nap, mint nap megismétlődik a termelő­szövetkezetekben. A tsz-ek is olyanok, mint a fiatal házasok. Régi, rossz, kihasznált „búto­rokkal” kezdtek és ma, ha meglátogatják őket: — Jé, hát már ennyire vagy­tok! Mi a titka ennek a gyors haladásnak? — Az újmódi gondolkodás. Ez: „Ami jó volt az apámnak, meg az öreg­apámnak, az már nem jó ne­kem!” Ebben van mindennek a magyarázata, no meg abban, hogy a pórt és a kormány min­den lehetőséget megad ahhoz, hogy ezek az elképzelések valóra váljanak; Megyejárás közben gyakran feltették a kérdést: — Milyen termések vannak másutt, mert nálunk bizony nem a legjobbak: 7—8—9 má­zsát adott egy-egy hold búza. A rendkívüli időjárás sok kárt okozott. Az elmúlt tíz éves átlaghoz viszonyítva körülbe­lül 8—10 százalékkal termel­tünk kevesebbet búzából és őszi árpából. — A szárazság! — mondták a parasztok. — Ez tette. A szárazság egyformán érin­tette az állami gazdaságokat, a termelőszövetkezeteket és az egyénileg dolgozó parasztokat, s az állami gazdaságoknál, ter­melőszövetkezeteknél mégis nagyobb a termés. A bólyi Kossuth 12 mázsás búzaátlag­termést ért el 210. holdon, őszi árpából meg 15 mázsát ter­melt holdankint. A bólyi egyé­niek átlaga búzából csak 8,5 mázsa. A szentlőrinci Úttörő­nek 13 mázsás volt a holdan­ként! átlaga búzából, míg az egyénieké csak 7,5 mázsa. A parasztok bólogattak: — Ez igaz, de hogyan érték el? így. A termelőszövetkezetek az idén jóval nagyobb mennyi­ségű műtrágyát használtak fel, mint az elmúlt években bármikor. Az őszi rendelések­kel együtt a megye termelőszö­vetkezeti szántóinak minden­hatóját» 120 kiló műtrá­gya jut. Meg aztán a gépi munka. Az is megmutatta ha­tását: mintegy két mázsával magasabb a tsz-ek átlaga kalá­szosból, mint az egyénieké. Ez pedig 14.002 — ennyi volt a tsz-ek kalászos területe — holdnál sokra rúg. Sokra? Mintegy 25.000 mázsa többlet- termést és ami nem lényegte­len; négy-ötmillió forint többletbevételt jelent a terme­lőszövetkezeteknek. Mindezt megcsinálhatják az egyéniek is! — Ha a mi földjeinkre rá­jön a lánctalpas traktor, akkor az egyik lánctalp már a szom­szédét súrolja! Azt mondják a gépállomáson is: nem tudjuk felszántani, mert még meg sem fordulhatunk. Hogyan csi­náljuk hát akkor a tsz-ek után? — Úgy, hogy maguk is tsz-t alakítanak, vagy belépnek a meglévőbe! >— Ja! Hát ezt mi is tudtuk, — s mint ilyenkor szokás, kö- tözködni kezdtek. Azt mond­ták: a tsz-ek jobb termést értek el, ez igaz, de az állatállomá­nyuk — ugye arról nem be­szélnek : sj Miért ne beszélnénk? Igaz, még nem kielégítő az ál­latsűrűség a tsz-ekben, de a meglévő állatok már jók. 1957- ben 12 számosállat jutott 100 holdra a baranyai tsz-ekben, 1958 második negyedében ez a szám 17,6-ra ugrott, tehát ma már 5,7 holdra jut egy számos­állat. És rövid időn belül elér­jük: minden négy hold terme­lőszövetkezeti földre jut egy számosállat. Ne féltsék a ter­melőszövetkezetet! Még fel sem ocsúdnak — az állatte­nyésztésben is lemaradtak. — Le hát! — felelt az egyik gazda. — A tsz-ek kapnak köl­csönt, kedvezményes állatvá­sárlást, meg miegymást..; Ez is igaz. A 3004-es kor­mányhatározat alapján már az eddig leszállított üszők, tehe­nek, kocák, előnevelt barom- fik után 1,445 302 forint ked­vezmény illeti meg a tsz-eket. Az összes kedvezmény pedig nem kevesebb, mint 3 963 487 forint eddig..: Eddig jutottunk. Az embe­reknek dolguk volt és elmen­tek. Pedig el szerettem volna mondani még nekik pontosan az ő fiatalházas-hasonlatuk- ból kiindulva; maguk nem se­gítik a fiaikat, lányaikat, ami­kor új életet kezdenek? De­hogynem! Csomagot, pénzt;!-, küldenek. Így Van ez a termelőszö­vetkezetekkel is, Uj életet kez­denek, jobbat az eddiginél, mint maguk mondják: — Nem kell nekik már a sublód, kombi náltszekrény t vesznek inkább:;; Ha egyszer kipróbálnák, meglátnák mennyivel prakti­kusabb, szebb, jobb a kombi- náltszekrény, mint a régi szú­ette sublód; i A MÉK közli: Augusztus 20-án. szerdán a la­kosság zöldségellátásának zavarta- • lansága érdekében Pécs külső ke­rületeiben és a belvárosban több zöldségüzlet nyitva tart. Nyitva lesz a 37. sz. bolt Pécsbányán, a 11-es Közép-Meszesen, 14-es a Hő­sök terén, a 20-as IJJ-Meszesen, a 3-as és a 4-es a Kossuth utcában, a 2-es a Bem utcában, a 25-ös a Körház téren, a 2*-os a Megyeri úttal szemben, a 23-as a Szabad­ság' úton, a 22-es az Uránvá­rosban és ezenkívül gyümölcs­standot állít fel a vállalat a Tety- tyén és a Balokányban, Frázisok nélkül — Jegyzet — V em is olyan régen részt ■L' vettem egy béke-esten, ahol értelmiségiek, javarészt falun dolgozó pedagógusok beszélgettek a nemzetközi helyzetről s a békeharcról és az „abból adódó feladatok­ról” — ahogyan azt a jelen­tések és a sajtóközlemények hivatalos nyelvezetével meg­fogalmazzák. Ezen a béke-esten azonban nemigen hangzottak el ilyen és ehhez hasonló általános­ságok. Az előadó — egy ősz­hajú, hajlotthátú elvtárs, aki már 1919 óta tökéletesíti agitációs módszerét, — vá­lasztékos, ízes szóval, hall­gatói életéből vett példáza­tokkal, élénk, minden kis apróságra azonnal reagáló vitakészséggel vezette a be­szélgetést. Talán maguk a hallgatók sem vették észre, hogy a ke­délyes hangnem, az ízes pél- dálózgatás mögött, milyen tiszta logika, célratörő terv- szerűség rejtőzik, hogy a ta­pasztalt, idős kommunista ugyanazt mondja, ugyanar­ról igyekszik meggyőzni őket, mint az unva abbahagyott, féligolvasott, sablonos új­ságcikkek, félresikerült szó­noki beszédek. Azon nyomban feljegyez­tem, — bár jegyzet nélkül sem felejtem el egyhamar —, amit például az egyik ké­telyt eloszlatandó, — arról igyekezett meggyőzni hall­gatóit, hogy a békeharcban minden egyes ember állás- foglalására, helytállására szükség van. Mondom —• a „hivatalos nyelvezeti’ szerint körülbe­lül én is így fogalmaznám meg a szóbanforgó rész lé­nyegét. Ö azonban sokkal ügyesebben, egy találó pél­dázat segítségével a követ­kezőképpen magyarázta meg ugyanezt: Pedagógusok vagytok, te­hát jól tudhatjátok, hogy az államosítás előtt kántortaní­tói javadalmazás egy részét természetben kapták meg a mesterek. — Így kezdte a ml elvtársunk és már csak azért is figyelnünk kellett, hogy megtudjuk: mire is lyukad ki a példázattál. — Látszatra nagyon szép volt ez. így természetben megkapta a lakást, fűtést, gabonát, krumplit, sőt a sző- * lőtermő vidékeken bort is í kaptak. Hanem a gyakorlatban an- | nál keservesebben ment ez a $ dolog. Valóságos kálvárián | kellett keresztülmenniük, mi- } re — legalábbis részben — ♦ össze tudták szedni a tér- | mészetbeni fa, gabona, de kü- i lönösen a borjárandóságot. } A kellemetlenség elkerülé- t se céljából aztán nemegy t helyen úgy oldották meg a t dolgot, hogy a borjárandó­ságot más terményre cserél­ték át. Az egyszeri kántor például úgy állapodott meg a faluval, hogy minden csa­ládtól csak egy pint bort kért, azt is karácsonyra. Ki is alakult szépen a szo­kás. A mester már decem­ber húszadika táján kitette üres hordóját a pitvarba, az atyafiak pedig rendre, szép sorjában meghordták neki a pintborokat. Becsületükre váljék, hogy kezdetben való­ban a legjobb bort vitték. — Egy pint igazán nem vág földhöz, — mondogatták és még csak gondolatban sem csalták volna meg mes­terüket. Hanem aztán az egyik év­ben csúnyán elverte a jég a határt. Alig maradt valami a tükéken és ráadásul a bor ára is váratlanul felszökött a karácsony közeledtével. El­kezdtek spekulálni az atya­fiak: — Van a faluban nyolc­van család. A kutya sem ve­szi észre, ha a nyolcvan pint közül én vizet viszek. Egy pintnyi víz valóban nem árt annyi bornak és ha csak egy gazda gondolkodott volna így, akkor nem is lett volna semmi baj. Csakhogy mindenki így gondolkodott és bizony azon a karácso­nyon vízzel telt meg a mes­ter hordója. Lám az egyes ember sem­minek látszó tette is jelen­tékennyé nőhet, ha sokan cselekszik ugyanazt, Sok ki­csi sokra megy,», * JWem sablont akartam ad­ni, — van abból éppen elég —, csupán egy kis íze­lítőt, hogy frázisok nélkül is lehet agitálni: mindenkinek a maga nyelvén, színesen, érdekesen és mégis, vagy ta­lán éppen ezért hatásosan is. VASVÁRI F. Bizonytalan kezek A kéz már rég bi­zonytalanul fogja a kormányt; A szesz dolgozik az agyban, a szem elködösül, szó sincs már egyensúly­érzékről, egyszer- csak;: s :: -. Egyszer csak ott fekszenek öten kite­rítve az árokszélén, egyik utas halott, ar­cából kifutott a vér. A másik négyet még megmentik az orvo­sok. A CM—216 rend számú Weappon. gyártmányú gépkocsi vezetője tehát egy embert elküldött a másvilágra, a másik négy pedig szeren­csére valamiképpen megúszta az utolsó, s egyben leghosszabb utazást. Mindez csu­pán azért történt, mert a gépkocsiveze­tő — ivott. Tíz nappal ezelőtt történt ez a tragikus baleset Kovácshida környékén. S ezek­ben a napokban Aba- liget és Hetvehely között egy másik ha­lott feküdt a földön: ivott, motorral fel­bukott. De még sok­kal több balesetet je­gyez fel a rendőrségi krónika az utóbb; hó­napok idejére. Mi en­nek az oka? Gyakran halljuk azt a „megnyugtató" kijelentést géokocsi- vezetőktől, hogy: •— „Ne féljen, tíz érve vezetek, nem történt még semmi:; ,* S a sebességmérő muta­tója már nyolcvan felé jár, jelezve, hogy a kormányke­rék biztos kezekben van; Ki hiszi ezt? Csak akkor kell ret­tegni, félni, amikor a gépkocsivezető tíz éves szakmai múltjá­ban már szerepel né­hány karambol? Az mennyivel megnyug­tatóbb? Hiszen ezer — és ezer veszélyt rejt az országút, bár­ki legyen is a kor- mámykerék mögött* Egy elsőkerekes dur- defekt, vagy egy pa­rasztszekérről leugró ember, egy úttestre kifutó gyerek, egy ré­szeg kerékpáros, egy beláthatatlan ka­nyar ;:; mind-mind áldozatot szedhet, ha egyszer a gépkocsi száguld, rohan, ha egyszer a sebesség- mérő mutatója a nyolcvanast veri! Arról nem is be­szélve, hogy ha a vezető — iszik. Nincs olyan ember a földön, akinek a szesz meg­őrzi biztonságérzékét. Ezt csak azok állít­ják, akikben a virtus és a vagánykodás el­nyomja a józan ítélő­képességet. Az utóbbi hónapok közlekedési; intő példaként figyel­meztet: ne igyál és ne hajts gyorsan! Emberéletről van szó, amelyet soha, semmi­vel megfizetni nem lehet! Egyes gépkocsive­zetők magatartásáról is beszélni kell. A harkányi mezőgazda- sági kiállításon tör­tént vasárnap dél­ben. A sátrak közöt­ti füves térségen né­pes család fogyasztot­ta reggelijét. Asszo­nyok, öregasszonyok, gyerekek, férfiak ül­ték körül a kibontott elemózsiád csomago­kat. Tőlük jobbra is, balra is volt még hely, akár arra, hogy egy kombájn is elha­ladhatott volna. De az UB—271 rendszá­mú gépkocsi vezető­je mégsem kerül. Kö­zeledik a csoport felé, dudál, dudál, már egészen ott áll meg kocsijával az asszo­nyok hátánál. A gye­rekek, asszonyok ré­mülten ugrálnak fel, kapdossák az élelmi­szert, a csomagokat, ruhákat és futnak szanaszét. Ez a va­gány pedig nevet a kormánykerék mö­gött szemtelenül, ci­nikusan s amikor szólnak neki, akkor még neki áll feljebb. Mert ő kéremszé- aütő­ipari vállalat gépko­csivezetője, ugye ké­rem neki mindent szabad, ő az „úr“ a saját portáján, — el­végre gépkocsit ve­zet; Nos hát erről van szó. Néhány gépko­csivezető kultúrálat- lam&ágáróL, akik azt gondolják, hogy csak a járókelő gyakorol­jon tiszteletet a jár­művezetők iránt, for­dítva erre már nin­csen szükség. Pedig — bár a helyes köz­lekedés kötelező min­denkire nézve, — a járókelőktől mégsem lehet a szabályok részletes és pontos ismeretét megköve­telni úgy, mint a jár­művezetőktől. Első­sorban azért, mert a gépkocsivezetőnek éppen a szakmájához tartozik a szabályok ismerete és betartása. Másodszor pedig ar­ra még nem volt pél­da, hogy egy járó­kelő elütött volna egy teherautót, de el­lenkezőjére — sajnos — annál sűrűbben; Egyszer már ennek is véget kell vetni! A rendőrség közleke­dési csoportja a jö­vőben sokkal szigo­rúbb intézkedéseket foganatosít, mint ed­dig bármikor, Láttuk a szputnyikot Először csak két fiatalem- bér álldogált égnek meredelt szemmel a belvárosi templom lépcsőjén. Ilyeneket mondtaki — Azannyát! Látod? e* Nem! — Hol van? *-* Ott ni, pontosan a várost háza csücskén. Aztán megálltak mellettük még hárman. ti* Jé, a szputnyikl — A fenét, — így a másik* —- az egy hullócsillag. — Akkor maga színvak A hullócsillag sárgásán fénylik, ez meg pontosan olyan, mint a neonfény, és aztán hol lá- tott már maga csillagot öt percen keresztül hullani.., (Lám, ilyenkor derül ki, hogy mennyi alkalmi csillagász él Pécsett.) A példa ragadós, újabb két perc sem telik bele, már sok- száz ember tolong a Széche­nyi téren, a mesterséges égi csoda tiszteletére, Az meg odafönt, káprázatos mutatványokat produkál Mint a víz felszínén bukdá­csoló, kivilágított bolya, süly- lyed és emelkedik, előtűnik és elhamvad, közben szemmel- láthatóan bukik lassan lefelé az égbolton. Amikor aztán végleg eltű­nik, még sokáig hullámzik az emberáradat a Széchenyi té­ren. És ha jól megnézed a lassan széledö közönséget, nagyon kevés kivételével, mintha feszített mellel, csiU lógó szemmel folytatná az ab* bahagyott sétát. s—ai

Next

/
Oldalképek
Tartalom