Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-16 / 193. szám
o NAPLÓ 1958. AUGUSZTUS IC He várjunk tovább! Néhány javaslat Pécs helyi közlekedésének megoldására Pécs közlekedési problémái közismertek. A 110 ezer lakosú város utasszállítását mindössze 25 villamoskocsival és 50 autóbusszal kell megoldani. Olyan villamossal, amelyet a műszakilag meghatározott 32 év helyett már 40 éve üzemeltetünk s olyan autóbuszokkal, amelyek közül — a nagy igény- bevétel miatt — 10—12 állandóan javításra szorul. ' Nem csoda tehát, hogy amikor csúcsforgalom ideién o«rv óra <*l»tt 4000—5000 utast kclloo" villamossal. 10—15 000 utas* nedig autóbusszal elszállítani, — villamossal csak 1000—1200, autóbusszal pedig mintegy 4000 utast tud elszállítani a PKV. Ilyenkor persze hatalmas tömeg gyűl össze a Széchenyi téren s egyesek nem .éppen hízelgő módon emlegetik a PKV, a város vezetőinek a nevét- S bár a jelenlegi közlekedési állapotokért nem csak a PKV és nem csak a város vezetői a felelősek — jogosan vetődik fel a kérdés: meddig kell még várni Pécs közlekedési gondjainak megoldására? A város vezetői — ha ilyenkor az utasok között állnának — nyilván elmagyaráznák, hogy Pécs helyi közlekedésének elmaradottságáért nemcsak ők felelősek, mert az 1945 előtti időkből csak a régi, korszerűtlen villamos maradt ránk s nekik az újjáépítés és egyéb gazdasági nehézségek közepette kellett szinte a semmiből megteremteni a korszerű. kulturált közlekedés alapjait- S valószínűleg hozzáten- nék azt is, hogy éppen ezen okoknál fogva a közlekedés fejlődése nem tudott lépést tartani a város hatalmas arányú fejlődésével, az Igények növekedésével. A város területe rigvanis 200 százalékkal nagyobb, mint a századforduló ide- ién volt s a lakosság száma pumin n-r olmiílt nyolc CS7- tendó alatt 20 ezer fővel növekedett. Olyan városrészek épültek, mint Meszes, a nyugati városrész, amelyek elég távol vannak a város központjától s ahova már közlekedési eszköz nélkül nehéz eljutni; S ez mind igaz. Sőt, a város lakóinak a száma ez évben is előreláthatólag 2—3000 fővel emelkedik. S ha az elmúlt évben 51,7 százalékkal több utast kellett elszállítani villamoson és 221,2 százalékkal több utast autóbuszon, mint például 1950- ben — úgy ebben az évben az elszállított utasok száma lényegesen több lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy több lesz a lemaradt utasok száma is, a múlt évinél is több időt kell madj — s kellett eddig is — a munkásoknak az otthontól távol tölteni. Igaz viszont, hogy a város, a közlekedési vállalat vezetői máé eddig is többféle módon nróbálkoz- t*k .a közlekedési gondokon enyhíteni, s a város közlekedésének végleges megoldásához szükséges terv elkészítésével már megbízták az UVATERV-et. Csakhogy tervekből eddig sem volt hiány s egy ilyen terv megvalósítása nem megy egyik napról a másikra. Pécs közlekedési problémáinak enyhítése viszont azonnali intézkedéseket kíván, nem halogatható tovább. Hogy mit lehetne termi a szükséges városrendezés előtt, komolyabb összegű beruházás nélkül? A város közlekedési szakembereinek s nekünk is az a véleményünk: igen sokat! — Több olyan megoldás kínálkozik ugyanis, amelyek ha véglegesen nem is, de átmenetileg néhány évre mégoldanák a legégetőbb problémákat- íme néhány: Mivel Pécs belterületén az utcák általában igen szűkék. a legcélszerűbb meeroldásnak a villamoshálózat megtartása látszikDe nem ebben az állapotban. Éppen ezért a villamosvasutat korszerűsíteni kell, egyes útvonalakon esetleg a kétvágá- nyos hálózat megépítése is szóba kerülhetne, sőt a jelenlegi kitérők egy részét is meg kellene szüntetni. így talán sikerülne a belvárosban a forgalmat meggyorsítani s az autóbuszközlekedés terheit némileg csökkenteni) A villamos korszerűsítése persze hosszabb időt igényel, de érdemes ezzel a gondolattal foglalkozni/ Lényegesen gyorsabb eredményre számíthatnánk, ha sikerülne a helyi közlekedés jelenlegi szervezeti felépítésének a megváltoztatása. . Pécsett fennáll ugyanis az a furcsa helyzet, hogy amíg az egyik — a helyi — közlekedési vállalat nem tudia időben elszállítani az utasokat, addig a másik — a MAVAUT — közlekedési vállalat kocsijai ugyanazon az útvonalon szinte üresen közlekednek. Ez és ezen kívül még több tényező — mélyekről később szó lesz — jndokolttá tenné, hogy a két vállalat segítse egymást. Sajnos, az eddigi ilyen irányú kísérletek még nem jártak eredménnyel. Pedig a legtöbb vitát okozó kérdés — amely abból ered, hogy a helyi közlekedés vezetői szerint a PKV a besegítés miatt jelentős vállalati nyereségtől esik el —- megoldható lett Volna, olymódon, hogy a PKV körzethatárán belül a MÁVAUT PKV- jegyeket használt volna s így a besegítésből származó jövedelmet nagyobb adminisztráció nélkül meg lehetett volna állapítani; Az igazi megoldás az Illetékes párt-, állami szervek véleménye szerint is azonban az lenne, ha a PKV autóbuszrészlegét teljes egészében átadnák a 26. szAKÖV-nek és a jövőben Pécs helyi forgalmát is a MAVAUT bonvolítaná leHogy mi indokolja ezt? Először az, hogy -a közlekedés jelenlegi szervezetének megtartása legalább 20 új autóbusz beszerzését követeli meg, márpedig — ismerve gazdasági helyzetünket, gépkocsigyártási problémáinkat — erre kevés remény van. Ha azonban a PKV gépkocsiparkját átVasutas ifjúsági találkozó Ez évben is megrendezik augusztus 31-én Balatonföldváron a már hagyományossá vált Országos Vasutas Ifjúsági Találkozót. A találkozón a legjobb vasutas ifik vesznek részt az ország minden részéről, de meghívnak sok nem vasutas fiatalt is. Mintegy 6—8 ezer fiatal gyűlik össze ezen a napon a Balaton partján. Az ünnepséget sport- és kultúrrendezvények tarkítják. A Pécsi MÁV Igazgatóság KI SZ-f tataijai is nagy lelkesedéssé készülnek a találktmóra. adjuk a MÁVAUT-nak, úgy az kb 200—220 gépkocsival fog rendelkezni s ezzel úgy a he lyi, mint a távolsági közieke dést meg tudja oldani. Az ösz- szevonás mellett szól az is hogy a két vállalat gépkocsi állományának Igénybevétel időpontja más. Amikor példá ul a PKV-nak gondot okoz reggeli csúcsforgalom lebonyolítása —, különösen a meszes és a repülőtéri vonalon — Komlóról és az uránbányáktó visszatérő MÁVAUT-kocsik csak kevés utast szállítanak Vasárnapokon, amikor a PKV- nak a legtöbb utast a Mecsekre kel! szállítani, a MÁVAUT alig néhány kocsit üzemeltet.. Az összevonással tehát meg lehetne szüntetni azt az indokolatlanul nagy aránytalanságot, amely az elszállításra váró utasok és a rendelkezésre álló“ gépkocsik között van. Az említett javaslatok megvalósításán kívül szükségesnek látszik a gépkocsiforgalom jelenlegi irányának a megváltoztatása ft. Tgen helytelen s igen sok gondot okoz, hogy a gépkocsik döntő többsége a Széchenyi térről indul s oda érkezik visz- sza- A város vezetőinek már többször javasoltuk, vagy más javaslataként tolmácsoltuk ezt a problémát s most már ideje lenne érdemben foglalkozni vele. Foglalkozni kellene ezen kívül az autóbusz-pótkocsik beállításának a kérdésével is- A város — különösen nyugati irányban — sík területen terjeszkedik s itt meg lehetne győződni arról — néhány próbajárat tapasztalata alapján, — van-e lehetőség a közlekedési problémáknak ilyen módon való enyhítésére. Befejezésül csak annyit: a fenti javaslatok többsége nem új dolog, különböző fórumokon egy részük már többször elhangzott. Hogy mi ismételten felhívtuk a figyelmet ezekre a problémákra, azazért történt, ment véleményünk szerint e problémák megoldása tovább nem halogatható. Kétségtelen, hogy ez nem lesz könnyű dolog, de ha valameny- nyi érdekelt szerv összefog, az eredmény sem maradhat eh MesterfalvI Gyula Üdülési statisztika — néhány tanulsággal A mi üdülőink“ a cí- me annak a kis füzetnek, amelyből néhány példányt az Építők-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete a Bm. Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak is küldött. Érdekes kis füzet ez, sok mindent meg lehet tudni belőle. Azt is például, hogy Leányfalun a szakszervezet családi üdülőt létesített s így a dolgozó férj a feleségével és a gyermekeivel együtt utazhat oda szabadságát eltölteni. Az új családi üdülő a legkorszerűbben van berendezve — a rádió, a film, a televízió sem hiányzik belőle. A kis füzet azokat az’ építőket, akiknek nemcsak pihenésre, hanem gyógyulásra is szükségük van, Dúbi- csányba, Hajdúszoboszlóra, Hévízre, és Parádfürdőre invitálja, Másokat Siófokra, Balatonföldvárra, Balaton- fenyvesre, Fonyódra hív pihenni, szórakozni, üdülni. De vajon az építőipari -vállalat munkásai mit felelnek erre, élnek-e a számukra biztosított lehetőségekkel? Erről próbáltunk meggyőződni a minap, s nagyon meglepődtünk. íme, egy kis statisztika: A Bm. Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága ebben az esztendőben január 1-től augusztus 31-ig terjedő időre összesen 73 szakszervezeti beutalót kapott. Ebből — mivel a téli időszakban néhány műszaki és adminisztratív dolgozón kívül senki sem volt hajlandó üdülni —-15 beutalót visz- szaküldtek, vagy más vállalatnak adtak át. Maradt tehát 58 üdülőjegy. Nem sok, de nem is kevés. Ha megfelelően elosztják s minden esztendőben mást-mást részesítenek abban az előnyben, hogy az ország legszebb vidékein töltheti el a pihenésre szánt napokat — a legtöbb igényt kielégíthetik. A pécsi építők azonban úgy látszik nem szeretnek üdülni. A statisztika — amely szerint eddig mindössze 23 fizikai és 9 műszaki dolgozó üdült a 15 adminisztratív és Több mint feledékenység... Levelet kaptunk a minap Berényi István gépkocsivezetőtől, amelyben kifogásolja, hogy némelyik középület falán még ma is, — felszabadulásunk után 14 évvel is, — régi királyi koronás címerrel „díszített” feliratok, cégtáblák olvashatók. Levelében többek között a dunaszek- csői kompkikötő egyik épületét említi, amelyen még mindig a „Magyar Királyi Dohányjö- vedék" feliratú cégtábla rozsdásodik. Az Irányi Dániel tér L számú épületén az alábbi szöveg dacol az idő és a társadalmi fejlődés „vas fogával": Pécs Szabad Királyi Város Hatósági Hús- széke. Berényi elvtárs joggal kifogásolja az illetékesek effajta „feledékenysé- gét" és kéri, hogy az ilyen és ehhez hasonló feliratokat mielőbb tüntessék el a középületek, de a magámházak falairól is. \ A kérés jogos, Berényi elvtárssal mi is egyetértünk. A magunk részéről még élesebben és határozottabban kérjük, sőt követeljük, hogy a város és a vidéki helységek illetékesei ebből a szempontból is nézzenek már egyszer alaposan körül a rájuk bízott területen. Ne „szokja meg a szemük", „ne tűrjék meg” sehol a bukott múlí rozsdás némasággal tüntető feliratait. Az említett két esetben bizonyos mértékig elfogadható az a kifogás, hogy ma már egyik helyiséget sem használják eredeti céljaira, így némi jóindulattal elhihető, hogy csak feledé- kenységről van szó. Van azonban néhány olyan pécsi épület, ahol a régi, idejétmúlt felirat megtűrése több mint feledékenység! Lássunk néhányat: A Rákóczi úti városi gőzfürdő bejáratánál még ma is az alábbi tábla olvasható: Gőz- és Kádfürdő. Tulajdonos: dr. Engel Róbert- A 2/sz. TU- ZÉP-telep homlokzatán szintén" ott ri- pacskodik a volt tulaj, a nagykereskedő Eisner Dóczi neveJó lenne tudni, hány illetékes, ellenőr, gondnok, stb. megy be akárcsak egy év alatt is az épület kapuján és olvassa nap, mint nap ezeket a volt tőkés tulajdonjogát bizonygató feliratokat) Ha rajtam múlna, istók uccse, velük csináltatnám meg az új táblát, de még a prémiumot is elvonnám tőlük; ) | Vasvári F. a 11 alkalmazott illetve családtaggal szemben — legalábbis ezt mutatja. %7agy másutt lenne a híT ba? Vannak, akik azt mondják, hogy a fizikai dolgozók, főleg azok, akik vidékrő! jámak be, nem akarnak üdülőben pihenni, vagy csak nyáron a legnagyobb munkák idején, s akkor is csak a Balaton mellé mennének el. A vidékről bejárók pedig a nyári szabadságuk ideje alatt rendszerint mezőgazdasági munkát végeznek, nem pihennek ilyenkor sem. Van ezekben a véleményekben sok igazság. Aki még sohasem volt üdülni, bizonyosan idegenkedik ettől a gondolattól. De hát ezt az idegenkedést, húzódozást néhány szóval el lehetne oszlatni, hisz az a 196 forint, amit két hétre fizetni kell, valószínűleg senkit sem tart vissza. Egyszóval, sokkal nagyobb gondot kellett volna fordítani a munkások meggyőzésére. Mert mégiscsak furcsa, hogy egy olyan vállalattól, ahol a dolgozók zöme fizikai munkás, aránylag ilyen kevesen vették igénybe a szak- szervezeti üdülőket. S ha ezt a problémát közelebbről vizsgáljuk, még más is kiderül. Az például, hogy az a 23 fizikai munkás, aki az idén üdülni volt, szinte minden esztendőben rendszeresen igénybe veszi ezt a kedvezményt, amolyan törzsűdül ő már. Vidékről bejáró dolgozót pedig keresve sem lehetne találni közöttük. S még valamit. Az 58 üdű- lőjegyből 14 darabot olyan, vállalati alkalmazottnak adtak ki. akinek a felesége vagy férje nem az építőipari vállalatnál dolgozik, de együtt akartak üdülni. Ez még persze nem lenne hiba. Az viszont már igen, hogy ezek a családtagok a rendelet ellenére a kapott beutalóért nem adtak a vállalatnak cserejegyet. Vagyis a vállalat dolgozói közül ennek következtében 7 fővel kevesebben üdülhettek. Sokszor hallani és a fenti ^ példák is azt bizonyítják, hogy munkásosztályunk még nem mindig él — vagy élhet — a törvényben biztosított jogaival. A Bm. Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának is tanulságul kell szolgáljon ez, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítson a munkások érdekeinek, jogainak érvényesítésére. A kőolaj, mint mondottuk, a kor legfőbb energiaforrása, talán még holnap is az lesz, s csak holnapután szorítja ki előkelő pozíciójából az atomenergia, de úgy, hogy ma még elsődleges „energiaforrás” jellege helyett „műanyagforrás”, alapanyag-forrás jellege domborodik ki. A kőolaj, vagy népszerűén szólva, a petróleum legújabbkori történelmi pályafutása és nemzetközi karrierje világviszonylatban és hazánkban is teljesen új tudományágat hozott létre. Lássuk a jövő távlatait az új tudományág eddigi eredményeinek tükrében. 110 éles Ml A Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet tőszomszédságában áll a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kutató Intézet új, korszerűen berendezett épülete, amelyről kevesen tudják, hogy európai nívójú és hírű műhely, hogy két Kos- suth-díjas, számos kandidátus és egy akadémikus dolgozik benne, irányítja az olaj- és földgázipar jelenét, kutatja a jövőjét — s hogy a tudománynak ez a „fellegvára” (vidéki, de kulcshelyzeténél fogva nyugodtan lehetne „végvárnak” is nevezni!), ebben az esztendőben ünnepli fennállásának egy- évtizedes évfordulóját. Rövid, de eredményekben gazdag múlt! Az intézménynek kettős arca, „ikerprofilja” van — amint ezt a neve is elárulja: ásványolaj és földgáz. De maga az ásványolajkutatás is kétirányú: kőolaj-analitikai, elemzési tevékenységével az intézet tudományos szinten támogatja népgazdaságunk egy fontos szervének, az Ásványolajipari Trösztnek munkáját — ez nagyon is mai feladat. A másik irány, a petrokémia már a holnap szolgálatában áll. ásáiolai mis! Köztudomású, hogy nincs a világon két olyan ásvány-lelőhely, amelyik egyforma minőségű és összetételű ásványolajat adna. Egy hazai példa. Két egymáshoz aránylag közeleső lelőhely közül a lispei olaj 30 százalékban tartalmaz benzint, s csak 5—6 százalékban — ráadásul rossz minőségű — bitument. A nagylengyelnek viszont 1—1,5 percentes a fehértartalma (párolni sem érdemes), de 90 százaléka kiváló, külföldön is versenyképes bitumen! Az összetétel és a minőség — a természet műve: ebbe a tudós utólag beleszólni nem tud. Abba viszont igen, hogy melyik fajtát mire használjuk fel gazdaságosan. Vala- mennyi új olajféleség elbírálás és javaslat céljából először a MAFKl-ba fut be. Ok aztán az elemzés után javaslatot tesznek az intézkedés jogát képviselő gazdasági szerv felé. Hogy mást ne említsünk, a zalaegerszegi olajfinomító éppen az ő javaslatukra született meg Útépítő bitument évtizedeken keresztül Mexikóból, Illetve a Szovjetunióból importáltunk. Most 1953 óta az egerszegi finomító már exportra is termel. laiilani a m nöségel Persze, a tudós nemcsak beleszól a gazdaságos fel haszná„HOLNAP" lásba, hanem • lepárolt termékek — benzin, petróleum, gázolaj — minőségét javitja is. A kutató intézet analitikusainak munkájára némi halvány fényt derít az, ha meggondoljuk: a kőolaj tulajdonképpen szerves elegy, mely körülbelül 10—15 ezer féle szén- hidrogén vegyületet tartalmaz, sőt mi több, egyik desztillációs terméke, maga a „tiszta” benzin is közel háromezer félét!.,. Az ásványolaj-analitika korszerű eszközökkel dolgozik: ultraibolyaspéktográf, infravörös-spektrométer és gázroma- tográfiás analizátor áll rendelkezésére. A Budapesti Gépkísérleti Állomás az úgynevezett fékpadi kísérleteken — még az országúti próbák előtt — próbálja ki: helyesek-e az intézet elméleti számításai az egyes motor- fajták hajtó- és kenőanyagaira vonatkozólag. (Folytattak^