Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-06 / 184. szám

mm. AUGUSZTUS 6.

NAPLÓ

3

Női szemmel a Szovjetunióról

Szeletet

ICuJUÚta Beszélgetés Gróf Pálnéval, a szemklinika tanársegédével

Hol is kezdjem? Annyi rengeteg élmény, benyomás ért bennünket Moszkvában, I.eningrádban és Kievben, sőt még a vonaton is... És hogyan mondjam el, hogy ne legyek sablonos? Hiszen csupa olyat láttunk, tapasztaltunk, amit már elmondtak néhányszor, de amit megérteni mégiscsak akkor lehet, ha látta és tapasztalta az ember. Talán elő szőr azt a kimondhatatlan kedves fogadtatást, azt a sze- retetet kellene említeni, amit én sem tudtam elképzelni, amíg magam is nem éreztem. Ha néhányan elmentünk az IBUSZ-utasok közül mondjuk egy szórakozóhelyre — nem volt olyan alkalom, hogy észre ne vették volna: magyarok vannak itt! És hozták, küldték a csokoládét, az italokat, jöttek, üdvözöltek, beszélgettek. Az utcán is mindig akadt valaki, aki érdeklődött: hová megy az ember, mit akar vásárolni, mit akar látni — és képesek voltak autóbuszra i, szállni, földalattin, kísérni, vagy gyalog elvezetni az embert valahová. Sajnos, mint több esetben is, akkor is arra kellett gondolnom: vajon megtennék-e ezt nálunk is? Mert ha szovjet csoport jön, szó se róla, mi is kedvesek, szívesek vagyunk, de egy embert elkí- séme-e egy pécsi vagy akár egy pesti két-három kilométerre is gyalog? Csupa szívbőljö- vő szeretetből;5

— Mi a véleménye az asz- szonynak a szovjet asszonyokról?

— Rengeteg minden. Kezdjük talán a külsőségeken. Köztudomású, hogy öltözködésükben a szovjet nők lemaradnak a legmodernebb divat mögött. De ez ott valahogy meg- magyarázódott, természetesnek tűnt. Tiszták, ápoltak a nők, de eleganciára valahogy nincs idejük. Sokat dolgoznak, kedvvel és lelkesedéssel, és megcsodálják ugyan az áruházban kitett tűsarkú cipőket, piroskék nylonharisnyákat, egyéb extra-holmikat, de eszükbe se jut, hogy megvegyék. Inkább csak azok öltöznek nagyon, akiknek ez a hivatásukkal függ össze, például a színésznők. A szórakozóhelyeken is más kép fogadja az embert, mint amihez itthon szokott: Egyszerűség ott is, melegség, kellemes hangulat, de „flanc", nagyképűség, kirakatviselkedés, hangoskodás — ilyesmi nincs. Valahogy azt gondolja az a szovjet asszony, hogy inkább megveszi magának azt a háztartási gépet, miint a zöld nylon- harisnyát.

— És a szovjet nők — belülről?

— Megdöbbentő a műveltségűk, a komolyságuk, a tanulási kedvük és az akaraterejük. Nagyon sokan tanulnak, az például egészén természetes volt, hogy a szállodában a lifteslámy kezében ott

volt az angol füzet, szótár, és ráérő perceiben tanult. Akkor meg valósággal elállt a lélegzetem, amikor a szobalány egyik reggel megkérdezte tőlem, hogy láttam-e a nem tudom már melyik képet a Tre- tyakov-képtárban. Megint csak a hazai viszonyokra kellett gondolnom... Meg akkor is, amikor vasárnap este 9-kor benéztünk a könyvtárba (minden múzeumnak van egyébként olvasóterme) és tömve volt. Vasárnap este ott ültek a fiatalok, idősebbek, orvosi szakkönyvek és óriási halom irodalom között és olvastak...

— A múzeumdkról milyen élmények maradtak?

— Nem lehet elmondani, ha akarnám, se tudnám, valamennyi élményt. Láttuk az angol, amerikai turistákat, olyanokat is köztük, akik bejárták az egész világot Csak bámultak ők is.;; De meglepett itt is, hogy milyen hallatlanul képzettek a kalauzok. És meglepett, hogy milyen karavánok vonulnak szinte a nap minden órájában a múzeumokba. Megint csak haza kellett gondolnom;;: Mennyire meg tudják becsülni a saját értékeiket! A legkisebb gyereknél is ott a fényképezőgép, és fényképezi, ami neki legjobban megtetszett. Kolhozasszonyoktól kezdve szibériai tanítónőig mindenkit láttunk ott. „Csak egyszer látna az ember egy tömeg, mondjuk kaí j filmek

Szélesvásznfi mozi Filmművészeti Kör

Pécsett

Jő a Moziüzemi Vállalat munkájában az, hogy nemve- i szí tekintetbe az időt, a meleget és augusztusban is új filmeket láthat a közönség. — Nincs és nem lesz „uborka- szezon.", ha tesznek ellene. S mit tehetnek? Nem ragadhatnak karon senkit, hogy menjen moziba, ha történetesen azon elv alapján: a nyár nem moziszezon —, már vetített filmeket játszanak:

Nagy és jó filmnek ígérkezik az augusztusi programban a „Tájfun Nagaszaki felett’* című francia—japán közös produkció, Jean Marais-val és Danielle Darieux-vel a főszerepben. A film egy francia mérnökről szól, aki Japánban dolgozik.

Bizonyára nagyszámú közönséget vonz majd a „Chaplin- , parádé”, amelyet Charlie Chaplin nagysikerű filmjeiből állítottak össze. Láthatunk majd részleteket a Csavargó, Az emigráns, A szökevény, A csodaforrás, A gróf című fii-, mekből;

„A bűn" című jugoszláv— nyugatnémet film, amely Maupassant novellájából készült, —- érdekes, izgalmas lesz;

„A fejedelem bajnokot* el- mű színes, monumentális szovjet film is szerepel az augusztusi műsortervben. Igen sikerültek a filmben a tömeg- és harci jelenetek. A film egyszerre két változatban, —normál- és széles vászonra készült.

Az „örvényben? című olasz

film az ifjúság problémáival foglalkozik, a „Kopogd ki a / fán" című amerikai film mulatságos kémtörténet lesz. — Szeptemberben mutatják be a „Sóbálvány“ című magyar filmet és minden valószínűség szerint a „Ház a sziklák alatt” című magyar filmet is láthatja ebben a hónapban a közönségHa már a filmekről beszélünk, nem hallgathatjuk el az örömhírt: október végére elkészül a szélesvásznú mozi. A Park filmszínház átalakítási munkálatait rövidesen megkezdik — meghosszabbítják a helyiséget, áthelyezik a bejáratokat, rendezik a nézőteret és felszerelik a majdnem 14 méter széles vetítőfelületet. A munka technikai részében a gépekre speciális vetítőgépfejeket szerelnek. Az idén még v csak fényhangú vetítés lesz, a hang plasztikai megoldása csak

hetséges. Ekkor már mágneses hanggal dolgoznak, többcsatornás hangleadó készülékeket helyeznek el a teremben; A tervek szerint október 15-én már szélesvásznú filmet is láthat a közönség.

A filmked velők bizonyára gondolják: két hónapig még nehezebb lesz jegyet kapni, mert egy mozival kevesebb lesz a várijában. Úgy oldották meg a munkálatokat, hogy csak mintegy 10—15 napig Szünetel a Park filmszínház, akkor, amikor az feltétlenül szükséges. No és ez a kis idő megéri, hogy októberben ragyogó, szép teremben szélesvásznú filmet láthassunk. Az építési, átalakítási munkálatok mintegy félmillió forintot igényelnek, — elképzelhető minden különösen nagyabb fantázia nélkül —•, hogy nem ismerünk majd rá a jó öreg Parkra:

A filmfcedveJők, azok, akik komolyan érdeklődnek a filmművészet iránt, nem maradnak magukra a jövőben. A TIT művészeti szakosztálya filmszakcsoportja ugyanis szeptember 4-ig megalakítja a filmművészeti kört (filmklubot). A filmművészeti kör célja . a haladó művészi filmek megismertetésén keresztül a filmkultúra terjesztése, fílm- történetileg és esztétikailag művelt közvélemény kialakítása. Havonta tartanak előadásokat — filmvetítéssel egybekötve — például a forgató- könyvről, a rendezői munkáról, a filmgyártásról, az operatőri munkáról, Irtb. Közben bemutatják az előadás témájához tartozó filmet — többek között a Madame Curie-t, a Gibraltár-t, a Pygmalion-t, a Sivatagi 13-ak-at, stb.

A filmművészeti kör munkája minden bizonnyal nagyban hozzájárul a közönség ízlésének neveléséhez, amelyen bőven akad javítanivaló — a filmjeikkel kapcsolatosan is.

posvárit, amint a pécsi múzeumban gyönyörködik!

— Milyen az utca képe —

ugyancsak asszonyszemmel?

— Megismerkedtem egy zongoratanárnővel, aki kalauzol- gatott. Láttam, hogy föl van állványozva a Moszkva-szálló egyik oldala. „Tegnapelőtt erre jártam, akkor még nem volt itt — felelt kérdésemre a kísérőm, — de egy hét múlva biztosan készen lesz..." —

Egyébként ő egy régi házban lakik, amit le fognak bontani. De már most tudja, hogy az épülő házak közül melyikben fog lakást kapni, tudja a házszámot, az emeletet, a lakást. És épül egy új városrész is Moszkva külterületén, s itt már az utak, járdák megvannak ... Egyenesen lenyűgözött bennünket ez a szervezettség.

— Most az orvosnő élményeiről érdé k lődnénlk!

— Sajnos, a legfontosabb helyekre, kórházakba, klinikákra, egészségügyi intézményekbe nem juthattam be. Ez az IBUSZ hibája volt, ugyanis ha nyolcán vagyunk hasonló foglalkozásúak, elmehettünk volna, viszont ők csak ötöt tettek a csoportba;;: Azonban egy dolgot mégis elmondhatok. Hallatlan és számunkra egyenesen lebilincselő tisztaságot láttunk mindenfelé. Azért mondom, hogy lebilincselő, mert mi se mertünk elszórni egyetlen csikket, egyetlen busz jegyet se az utcán. Persze, az általános szellem mellett ott vannak minden húsz lépésre a szemétgyűjtő urnák is, amelyek valósággal őrködnek az emberek felett. Hazafelé, alighogy átértünk a határon, mindjárt volt is egy jellemző epizód. Az egyik útitársunk cseresznyét vett, és a magot rögtön szórta ki az ablakon... Addig még az elhasznált gyufaszálakat is inkább visszadugtuk a dobozba. Egyébként egyszer Moszkvában láttam egy nagy gépkocsit, és néztem, néztem, — s megkérdeztem, mit csinál ez az autó? Szívja a port — mosolyogtak rajtam. Láttam azt is, ahogy gépekkel, nagy gumicsövekkel mosták a kőházak falait:; Egyszóval: nagyszerű érzés volt, hogy valahol legalább, ha nálunk még nem is, itt tartanak már. Sez vonatkozik minden szépre és jóra, amit a Szovjetunióban láttunk. Végezetül csak any- nyit mondanék: mindenkit, aki akármiben is kételkedik, el kellene egyszer vinni a technikának, a fejlődésnek, a szeretetnek, az egyszerűségnek és a kultúrának ebbe a világába, amely valamennyiünk számára elmúlhafatlan élményt jelentett;

(Duda&zá elatt

A munkafegyelemmel foglalkozó jegyzőkönyvek általában csak a későnjövést és igazolatlan mulasztást szokták feltüntetni, kijavítandó hibaként. A Sopianá- ban ebben a tekintetben nagy javulás mutatkozik, ha nincs is minden rendben. Az első negyedévben 94 dolgozó késett és összesen 37 órát mulasztott. A második negyedévben már csak ötvenen késtek és mindössze 34 órát mulasztottak.

Az általános tapasztalatból kiindulva azonban okvetlenül észre kell ‘vegyük; máskor is akad lopási alkalom. Éspedig a kritikus munkaidő befejezése, azaz a „dudaszó” előtti 10— 15 percben. Mi a helyzet ezen a téren a Sopianában?

Délután háromnegyed kettő. A So- piana forgácsoló üzemének délelőttös müfejezi be a munkát. A gépteremben még hallani a dolgozó gépek megszokott duru- zsolását, a legtöbb helyen még figyelmes arccal hajolnak a munkapad fölé a munkások. Másutt már megállították az eszterga- és marógépeket. Szerelik róluk a sablonokat, tisztogatják őket, hogy a következő műszak dolgozói tisztán és munkakészen vehessék át. Persze akad egy-két ember, különösen a fiatalok közül, aki ilyenkor már alig várja a munka végét jelző hangot s gondolatban már ki tudja merre jár.

Jellemző, hogy néhányan a következő műszak dolgozói közül már most, 15 perccel a munka meg kezdése előtt munkaruhába öltözve várják a gépek átadását. Tarai Ferenc marós is a következő

munkába, de már szerszámait rendezgeti s a gépét vizs- gálgatja. Itt van már a fiatal Müller Ferenc is, még egy kis eszmecserét folytat „elődjével", aztán

nemsokára munkába ált Lassan minden gép leáll, a munkások nagy gonddal tisztogatják a gépeket. Illés József még meg is köpköd egy makacs piszokfoltot, talán úgy könnyebben lejön.

Pár perc van még hátra. Már a tisztogatást is befejezte mindenki, egyedül csak Kovács Lajos bácsi matat még valamit a gépe körül, ö a gyár egyik leglelkiismeretesebb dől gozója, így ezen nem is csodálkozhat senki.

S akkor aztán meg

szólal a duda. Ezzel tökéletesen egy időben lép ki a műhely ajtaján ifj. Exner Miklós és vidám arc,Utána aztán fci lassan, ki gyorsan — szállingóznak kifelé a műhelyből az emberek. Legutoljára természetesen Kovács Lajos bácsi ballag ki az ajtón szép komótos léptekkel, ráérősen. Nem olyan sietve mint ezek a fiatalok. Na de hát ezt meg is lehet érteni ..,

Mindebből megállt pithatjuk, hogy a Sopianában s mun- kcftgyelem elég szilárd, nem lehet panaszkodni az „utolsó tíz percre” sem. A munka természete, gép szeretete megkívánja, hogy kicsivel előbb álljanak meg és tisztán adják át a gépeket. Persze egy szóval sem állítjuk, hogy nem akad olyan dolgozó, aki ezt a pár utolsó percet inkább „ellödör- gi“, de azért az ála- lános kép jó. A So- pianáról példát vehetne ezen a téren

» jövő ér első negyedében le- szakja 35 pere múlva műszakban all majd cal siet a porta felit is sok üzem,

Egy válását és egy megjegység

>yA Dunántúli Napló július 31A számában olvastuk 9 meszesi virágokkal kapcsolatos cikket. Számunkra, meszest virágkedvelők számára nem közömbös az eset. Lássuk tehát

az előzményeket.

A meszesi dolgozók tavasszal elhatározták, hogy a lakótelep képét szebbé és barátságosabbá teszik. Nem volt köny- nyű dolguk. A tanács — korlátozott pénzeszközeiből — nem tudta a szükséges parképítési költségeket biztosítani. Társadalmi munkában történt meg a virágágyak létesítése, amit a Kertészeti Vállalat ingyenes palánták juttatásával támogatott. Ehhez még a dolgozók további palántavásárlással is hozzájárultak.

Így érték el, hogy ma már több virágágy díszük a gyomok helyén. Nemrég a Dunántúli Napló is dicsérettel emlékezett meg a kezdeményezésről.

Közbejött azonban a vízhiány. Énnek nyoma meg is látszik a virágokon. Az öntözésre szóba jöhető öblítővíz nem mindig üdíti fel a lankadt virágokat. Ha pedig néha — helytelenül — egy-egy lakó használ is tiszta vizet, ez már csak azért sem lehet gyakori jelenség, minthogy ritkán vám víz Meszesen.

Semmiképpen sem vonják el azonban a gyerekek elől a vizet az öntözéssel, még idegen gyermekek elől sem. Azonban, ha nem folyik a víz, sajnos még kérésre, a gyermekeknek sem tud adni senki. Ilyenkor is rendelkezésre áll azonban renszerint a víztorony, a legényotthon csapja vagy a Herczeg tanya kútja, ha az érdekelt gyerekes anya” végső szükségben felkeresi.

Kérjük a cikkben említett „névtelen anyát*, hogy — ha a megjelölt helyekre nem tud elmenni nevezze meg ma*

gát — örömmel segítünk rajta.

Mert mégsem olyan rossz emberek a meszni virágkedvelők .» ”

A Frankel Leó u. alagsori lakók nevében: ÉDER JÓZSEFIVÉ,

9 Hazafias Népfront L kerületi elnöke,

A szerkesztőség megjegyzése;

Igen meglepett bennünket az a mód, ahogyan Bder Jó-* zsefné, a Hazafias Népfront L kerületi elnöke a meszesi vi- rágkedvelők nevében „Rendelet van rá:; i“ című — a víz« pocsékolókról s nem a virágokról szóló — írásunkra vála« szolt. A levelet szó szerint, minden változtatás nélkül közöltük, noha számos megállapításával nem értünk egyet. Az említett írás megjelenése előtt és azóta is több esetben meggyőződtünk arról, hogy a Frankel Leó utcában igenis vannak olyanok, akik esténként rendszeresen —* 8 nem elvétve! — folyóvízzel öntözik a virágokat, holott ezt a rendelkezések szigorúan tiltják, celekedetük büntetendő cselekmény.

Mi nem vonjuk kétségbe, hogy nem volt könnyű dolog társadalmi munkára mozgósítani a meszes! lakókat azért, hogy a házak előtt parkosítva legyen s virágok díszeljenek. Tudjuk azt, hogy a tanács a jövőben is akar hasonló akciókat szervezni, mert anyagi eszközei korlátozottak. Tudjuk azt is, hogy az a vízmennyiség, amit a virágok öntözésére felhasználtak, nem oldotta volna meg Meszes vízproblémáját: De enyhítette volna — s ez a kérdés magva. Ezt kellett volna már eddig is s ezt kell ezután megmagyarázni azoknak, akik még mindig nem értették meg, hogy a virágokat öntözni akkor, amikor az emeleti lakásokban már napok óta egyetlen csepp víz sem folyt — lelkiismeretlenség, bűn embertársaik iránt. Mert ha a virágok közül néhány szál el is szárad, abból nagy baj nem történik s a virágok helyzetén a legkisebb eső is könnyít Az emberekén nem.

Nem könnyít az a mód sem, ahogy a levél írója az előző írásunkban említett gyermekes anyának tanácsokat ad, majd felajánlja a segítségét. Ezeket a lehetőségeket minden meszesi lakos ismeri, csak, sajnos, ritkán tud vele élni. S miközben személyesen is meggyőződtünk e lehetőségek korlátozott voltáról, ismételten előfordult, hogy egy ötgyermekes anyától a Frankel Leó utca nyugati oldalán megtagadták a vizet Az előző írásunkban említett példa tehát nem egyetlen kirívó jelenség. Mindenesetre elítélendő! Meggyőződtünk arról is, hogy az alagsori lakók zöme nem ilyen, hanem ha tud, szívesen segít De mi az előző írásunkban sem állítottuk azt, hogy valamennyi meszesi virágkedvelő rossz ember, hanem azt írtuk (idézem) „— azt mondani mindegyikükről, hogy jó ember, sehogy sem lehet”;

S végezetül még csak annyit: Előző cikkünk megírásakor és most is az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet — a vízzel takarékosan kell bánni, az egyéni érdekeket alá kell rendelni a közösség érdekének. Szeretnénk, ha ezt mindenki megértené. De szeretnénk azt is, ha az illetékesek közölnék velünk: Mit tettek annak érdekében, hogy Meszesen a ríz- pocsékolás megszűnjön s a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket.

MM

A hároméves terv célkitűzései

A szénbányászatnak 1960-ban mintegy 30 százalékkal kel! többet lermelni. mint 1957-ben. Ez azt jelenti, hogy 1000-ig a széntermelést évi 26,6 millió tonnára kell növelni az 1057. évi 21.2 millió tonna* termeléssel szemben. A széntermelés átlagos növelése mellett takamttatt gondot kék fwriht—i é

Jal*