Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-06 / 184. szám

NAPLÓ

1958. AUGUSZTUS «. ^

*

Á jóhiszeműség vámszedói

A becsületes kisiparosságnak saját érdeke, hogy iparengedély, azaz szakmai tudás nélkül, senki se vállalhasson munkát. Egyrészt azért, mert az illető ,,fuser”, kontár, aki felületes munkájával rontja a becsületesen dolgozó kisiparosok jóhímevét és hitelét. Másrészt azért, mert minden kisiparos tisztában van azzal, hogy a kontárok kivonják magukat az adófizetési kötelezettség aló! és ezzel népgazdaságunknak nagy károkat okoznak. Arról nem is szólva, hogy akinél kontár-ember végez' munkát, az néhány nap múlva jogos panasszal fordul a KIOSZ- hoz, mert munkájában semmi köszönet nincsen.

Amit; a kisiparos-kontárok még ma is végeznek, az már igazán felháborító. Itt van Gerendás Józse f esete. Hosszú- hetésnyben téglaégető üzeme van, de iparengedéllyel nem rendelkezik. Ettől függetlenül kilenc munkást alkalmaz, holott a 9/1958-as rendelet világosan előírja, hogy legfeljebb 3 munkással, kivételes esetben 6 munkással dolgozhat — de semmi esetre sem kilenccel — főleg iparengedély nélkül!

Martin Ferenc Kis-Szkőíkó- tetői lakos — akinek Harkány község területére szóló iparengedélye van (!), a saját lakásán gépi kötő, valamint hurkoló munkát végez. Egy saját és két bérelt „Buksi" típusú gépen dolgozik. Tény az, hogy 1957-ben költözött lakásába és ezt megelőzően Harkányban iparengedélye volt. Azonban adót sem Harkányban, sem jelenlegi lakóhelyén nem fizet. Emellett még a KIOSZ-nak sem tagja.

Engel József, a XIV. számú Autójavító Vállalat dolgozója, Aisó-Balokány utca 45. szám alatt lévő udvarán lábhajtásos esztergapadon, satugépen, műhelyében motorkerékpárokat. javít — iparengedély nélküli Vk i-Kovács György (nyugati városrész, 23, gz I. 3.) ugyancsak

iparengedély nélkül foglalkozik írógépjavítással. Rendszeresen járja a vidéket és ami a legérdekesebb, pont ő az, aki tiltakozik az ellen, hogy kontárnak nevezzék, mert amint mondja, őnála reklamáció még soha sem fordult elő.

Kontároknak minősülnek azok a fényképészek is,- akik Baranya területére szóló ipar- engedély nélkül elárasztják az egész megyét. Java részük budapesti fényképész, vagy annak megbízottja. Különösen Ujmeszesen és a bányavidékeken „garázdálkodnak”. Úgy tesznek, mintha nem is tudnának a könnyűipari miniszter 30/1955/Kip. É. 9. számú rendeletéről, amely szabályozza a fónyképészipar megrendelésgyűjtési tevékenységét. Ez a rendelet ugyanis előírja — többek között —, hogy „a fényképész-iparos lakhelyén (telephelyén) kívül sem személyesen, sem meghatalmazott útján megrendelést nem gyűjthet”. Ennek ellenére Urban János, Karosa László Ujmeszesen a M. sz. épületben Domoki Antalnál, Bognár Sándornál, Horváth Antalnál, az 54-es épületben pedig Berecz Lajosnál, Erős Lajosnál és Tölgyesi Istvánnál készített fényképfelvételt; A legtöbb esetbeit nem is a budapesti fényképész, hanem annak megbízottja készíti el a képeket és ezek a szokottnál drágábbak, minőségi szempontból pedig a legsilányabbak;

Nemcsak fényképészek, hanem a kútásók jó része is ipar- engedély nélkül dolgozik. Nick Frigyes (Egerág) Jkútásó például Kozánmislenyben, Sipli Adómnál és Szerdahelyi Péternél jelenleg is iparengedély nélkül ás kutat. Dani István kútásó pedig Mólomban és annak környékén tevékenykedik.

A Magasépítőipari Vállalat dolgozói között is akad több kontár. A vállalat dolgozói közül egyesek munkaidő után Kovács Imrénél (Ürögi fasor), Mozsgai Józsefnél, Trapp Péternél (Temesvári utca) kontármunkát végeznek — és büntetlenül

Ki az, aki megbünteti a kontárokat? Ha a feljelentés jogos, akkor a szabálysértési előadók pénzbírsággal sújtják őket. Ez nem is baj. A baj ott kezdődik, hogy a tanács szabálysértési előadói még mindig kesztyűs kézzel bánnak a kontárokkal. Nevetségesen alacsony pénzbírságokat szabnak ki. Bármelyik kontár néhány óra alatt vidáman kifizeti a bírságot és nagyot nevet a markába. Ha tízszer megbüntetik, akkor is megkeresi a „tejbeaprítanivalót”.

Például: az első kerületi tanács szabálysértési előadója —• többek között — Maries Péter fuvarost 200, Szabó Pál vízve- zetékszerelőt 600, Matasics Lajos kőművest 1200, Murell József tetőfedőt 1 500 forint pénzbírsággal sújtotta. A III. kerületi tanács szabálysértési előadója Farkas Zsigmönd fuvarost 400, Keresztes József fuvarost 300, Perlaki Ferenc fuvarost 300, Fodor József fuvarost 400. Thorn Ferenc kályhajavítót 500, Müller Gyula autófényező és motor javító segédet mindössze 500 forint pénzbírsággal sújtotta, mert mint -kontárok, iparengedély nélkül dolgoztak. Még nagyon hosszú névsort lehetne összeállítani. de adóból ugyanaz derülne ki, mint a fentiből, hogy a tanácsok szabálysértési előadói még mindig enyhén, nagyon enyhén kezelik a kontárokat, nevetséges pénzbírságokat tónak ki rájuk. Itt az ideje, hogy példát statuáljanak! Olyan pénzbírságokkal kell sújtani a kontárokat, hogy a többinek is elmenjen J kedve a kontárkodástól!

Nyilvánvaló, hogy a kontár- kérdést csupán pénzbírsággal felszámolni nem lehet. Ahhoz, hogy ez a probléma végre meg oldható legyen, áz szükséges, hogy a KIOSZ kantár-ellenőrző bizottsága éberebb legyen, a tanácsok ipari osztályának vezetői pedig bátrabban nyúljanak ehhez a kérdéshez Olyan ellenőrző rendszer kiépítésére van szükség, amely egyszer és mindenkorra lehetetlenné teszi, hogy a kontárok létezhessenek és . garázdálkodhassanak a becsületes kisiparosság rovására. Ehhez azonban az kell, hogy a lakosság is segítséget nyújtson. Kisiparostól senki se fogadjon el munkát mindaddig, amíg az illető nem igazolja, hogy ipar- engedéllyel rendelkezik. Ha pedig nincsen iparengedélye és a munkát már elvégezte mindenki éljen feljelentési jogával. Senki se játssza meg a „jóember“-t, mert a végén a kontármunkának önmaga isz- sza meg a levét.

A kantárok elleni harcban nagy felelősség hárul a becsületes kisiparosságra is. Az ő feladatuk, jelenteni a KIOSZ- nak, hogy ki mikor és hol végzett kontánmmkát. Persze a kisiparosság egy nagy része tartózkodik a feljelentéstől. Arra hivatkozik, hogy „nem akarok magamnak ellenséget szerezni". Inkább eltűri a kontármunkát, saját jó kisiparos hírnevének csökkentését, semhogy a KIOSZ-hoz, vogy az illetékes tanács ipar- ügyi osztályához forduljon. Ez helytelen, nagyon helytelen nézet, amely ellen fel kell venni a harcot! Olyan légkört kell a kisiparosság körében teremteni, amelyben egyetlenegy kontár sem létezhet. Utólag már kár siránkozni, hogy „ezt a munkát én is elvállalhattam volna, elvégezhettem volna, ha egy kontár nem előzött volna meg“;

A kontárok elleni harc akkor lesz eredményes, ha a KIOSZ kantár-ellenőrző bizottsága, a tanácsok ipari osztályai, a lakosság és a becsületes kisiparosság a közös cél: a kontárkodás megszüntetése érdekében összefog, egymást támogatja, segíti. Második út nincsen. Ez az egyetlen járható öt, hogy a kontárok ne rontsák a kisiparosok jóhírnevét!

Pusztai József

Igények és lehetőségek

Ahány cikket olvastam eddig a hároméves tervről, mind szinte mentegetőzve említette azt az adatot, hogy az életszínvonal a terv három éve alatt „csak” 6 százalékkal emelkedik>

Ez elgondolkoztató. Elsősorban az, hogy a hat százalékról szólva valóiban szükségét érezzük annak, hogy valami magyarázatot is mellékeljünk hozzá. Ennek csak az lehet az oka, hogy dolgozóink nagyobb számokhoz szoktak. Ha szocialista fejlődésünk ütemét nézzük, akkor csakugyan úgy tűnik, hogy három év alatt hat százalék — még akkor is, ha ez minimum — nem sok. Az ellenforradalom után alig egy év alatt 14—1 16 százalékos volt az életszínvonalemelkedés. Ha ehhez mérjük. akkor persze indokolt a mentegetődző hang. Csakhogy ez a nagyarányú emelkedés éppenhogy nem mérce, hanem részbeni magyarázata annak a szerényebb hat százaléknak. Hiszen úgy is felfoghatjuk a dolgot, hogy három év folyamán 20—22 százalékkal javul az életszínvonal és ez már sokkal szebben hangzik, mint a hat százalék, csak éppen a növekedés évek szerinti megoszlása nem egyenletes.

De maradjunk csak a hatnál. A korábbi emelkedés már megvolt a hároméves terv elkészítésekor, ne számoljuk bele a tervbe. Kis fejszámolást: ha valakinek ma évi tizenkétezer forint jövedelme (ez egyébként, kertesebb az országos átlagnál) annak három év múltán 720 forinttal több lesz, tehát évente egy közepes öltönnyel vagy két pár jóminőségü cipővel többel vehet magának, ha meg éppen úgy tetszik, neki, a puszta többletből minden héten fél kiló húst vehet vagy bármit

Nem puszta számról van tehát szó. Cipőről, ruháról, élelemről, rádióról, gépkocsiról. Így aztán mindjárt nagyobb tisztelettel nézhetünk arra a hat százalékra. Csak szorozzuk be az előbbieket négymillióval és nyomban kiderül, hogy ruhák, cipők millióiról, élelmiszerek száztonnáiról kell beszélnünk. *

Megvan-e valahol az áruknak ez az óriási tömege ? Nincs. Még elő kell teremtenünk. A hároméves terv után pedig újabb tervek következnek, előreláthatólag kevésbé szerény számokkal.

Az igények, természetesen, mindig előtte járnak a lehetőségeknek. Már láttam több motorkerékpárt ezzel a felirattal: „Vártam rád”. Nyilvánvalóan azt akarja ezzel kifejezni a tulajdonos, hogy meglehetősen sokáig kellett gyűjtögetnie, amíg megvehette. De ez azt is jeleni, hogy már akkor szükségét érezte annak a motorkerékpárnak, amikor még nem volt rá elég pénze. Az egyéneket tekintve ilyen értelemben is megelőzi tíz igény a lehetőséget. De itt ismét megállapíthatunk két dolgot. Az egyik az, hogy amikor az igény jelentkezett, tehát emberünknek megtetszett az a motorkerékpár, nyomban hozzá is látott, hogy igényének kielégítésére megteremtse a lehetőséget, azaz megkezdte a pénzgyüjtést. A másik az, hogy mihelyt ezt az igényét kielégítette, nyomban újak (és talán nagyobbak is) jelentkeztek. Kis Csepeljén utazgaUm megirigyelte a Pannónián száguldozókat. Azután esős időben feltétlenül megirigyelte azokat is, akik négy keréken, tető alatt, azaz gépkocsiban utaznak. Aki épített magának házat, vagy kapott szép lakást, bútorokat is akar abba venni. A lehetőségek ilymódon újabb igényeket szültek.

Valahogy így vagyunk ezzel általánosan is. Azért nagyobbak az igényeink, s azért vagyunk hajlamosak lekicsinyelni azt a hat százalékot, mert már eddig is jelenős eredményeket értünk el ahhoz képest, hogy a múltban az egyes munkásnak, --de méginkább a munkástömegeknek még a létminimum fenntartása is csak a tőkéssel vívott kemény harcok árán volt lehetséges. De ha növekszenek igényeink, rajtunk múlik, hogy lépést tartsanak ezzel gazdasági lehetőségeink is.

MÉSZÁROS FERENC

Csehszlovákiai útijegyzetek

Mariánské Lázné-i

Mariánské Lázné avagy régebbi nevén Marienbad Csehország egyik legszebb vidékén, a német határ kőzelébnh, 628 méterre a tengerszint felett, haragoszöld fenyvesekkel borított hegyek között terül el;

Mariánské Lázné és környéke a középkorban és az azt követő évszázadokban is sokáig fontos tényező volt a cseh nép történetében. Ezen a vidéken éltek ugyanis a cho- dok, azaz „Kutyaíejűek”. A chodok feladata volt a határvidék védelme a betolakodó idegenekkel, hóditó törekvésekkel szemben. Ezért a mindenkori cseh királytól bizonyos kiváltságokat is élveztek, de a német érdekek csehországi térhódításával ezeket elvesztették. A ■ híres „Kutyafe- jűek‘‘ sokáig harcoltak jogaik visszaszerzéséért, de évszázados törekvéseiket nem kísérte szerencse, elbuktak. A Csehszlovák Köztársaság azonban a „Kutyafejűek" című színes, monumentális történelmi film elkészítésével adózott hŐ6i emléküknek. Regények és elbeszélések is születtek a chodok történetéről;

A chodok I mai u*10”

__________—1 kái népviseletben, dalban és a minden év júniusának harmadik vasárnapján megünnepelt „Chodok Napján“ őrzik, elevenítik fel őseik emlékét.

Ma

riánské Láznéban az akkori kis falu lakossága már a XVII. században rábukkant gyógyforrásokra, de az világhírnévre csak a XIX. században tett kzért. 1808-ban egy Wehr nevű orvos kezdi népszerűsít«« a hideg alkalikus,

glaubersós vizeket. A világ közvéleménye hamarosan felfigyel a források gyógyító hatására, 6 a kis faluból város, később pedig hatalmas fürdőhely lesz. Enyhülést és gyógyulást. lehet itt találni a hu- rutos gyomor és bélbántal- makra, epe és májbetegségekre, asztmára, reumára, stb. Sőt állítólag itt lehet a legjobb fogyókúrát is venni az egész világon. Hogy ez igaz-e, érdemben nem tudok hozzászólni, mert a Mariánské Láz- néban kellemes napokat eltöltő magyar üdülő vendégek kivétel nélkül mindannyian jelentős súlygyarapodással tértek haza.

A fürdőhelyet látogató betegek számára orvosok írják elő: milyen vízből naponta mennyit kell fogyasztaniuk, vagy# az egyes fürdőkben mennyi ideig tartózkodhatnak, hogy az egészségükre, gyógyulásukra váljék. Az ivókúra a Krizovy, Ferdinand Rudolf, Ambrozka, Lesni kutaknál történik. A beteg vásárol magának egy porcelán ivőpoharat, amelynek a fülén ivócső van, hogy az ásványi anyagokat tartalmazó vizek ne rongálják a fogakat, és az előírt időben elsétál a számára megfelelő kúthoz. Ott iszik rendszeresen a gyógyvízből, karlsbadi kétszersültet vagy ostyát fogyaszt, s hogy eközben ne unatkozzék, meghallgatja a Kolonáda-án a szimfonikus hangversenyt, amelyet mindennap délelőtt és délután az állami szimfonikus zenekar szolgáltat.

A fürdőhely ( jellegzete^é1 gebol adódik, hogy Mariánské Láznéban igen nagy és minden igényeket kiképeslap

elégítő a szálloda-kultúra. Hogy mennyi szálloda van itt? Nehéz lenne pontosan megmondani, de lehet vagy kétszáz. Mi 6em bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a város mintegy huszonötezer főnyi állandó lakosságának körülbelül hetven százaléka a szállodákban, fürdőkben és éttermekben dolgozik.

A szállodák és fürdők mind impozáns barokk stílusban épültek. Az egyes épületek a maguk nemében jellegzetesek, de a város mégis egységes, s mondhatjuk bátran, látványos, szemetgyönyörködtető képet mutat. A szállodák mintegy 45 százaléka állami kezelésben van. Ide a fizető vendégeket, a saját költségükön gyógyulást keresőket, külföldieket helyezik el. Mintegy ötven százalék a ROH, azaz a csehszlovákiai szakszervezetek szövetségének a tulajdona, a ROH szállókban a pihenni vagy gyógyulni vágyó üzemi, hivatali, mezőgazdasági dolgozókat fogadják. Ellátásban, berendezésben semmi különbség nincs a ROH és az állami szállók között. Sót például: a Zapotocky, a Sztálingrád nevű stb. szakszervezeti szállók a legjobbak közé tartoznak mind külsőségekben, mind ellátásban, s maguk mögé utasítanak nem egy állami szállót, A beutalt szakszervezeti tagok egészen minimális térítést fizetnek, sót a nyugdíjasokat teljesen díjtalanul látják el, csak az utazás ötven százalékát keli megfizetniök.

S most. ennél a kérdésnél álljunk meg egy pillanatra. Mariebad és Mariánské Lázné kötótt nemcsak névben, hanem társadalmi téren is óriási

a különbség. A város külsőségekben ugyan olyas, mint Marienbad korában ttolt, s a vendégekkel is ugyanúgy bánnak, mint azelőtt. De — ez nagyon lényeges — ma már mások a vendégek. Marienbád valamikor az osztrák—magyar monarchia arisztokráciájának exkluzív fürdőhelye volt. Egyszerű ember csupán min'# alkalmazott, az urak kiszolgálójaként tehette be a lábát. A csehszlovák burzsoá demo» krácia ideje alatt sem sokat változott a helyzet, csak akkor a kékvérű arisztokraták kissé háttérbe szorultak a pénzeszsák iparbérók, tőkések mellett A népnek, amelynek pedig munkában elhasználódott testének gyakori betegségei miatt nagyobb szüksége lett volna a gyógyító forrásvizekre, a pihenésre, nem volt módja ehhez. Miként' mi 1946- tól kezdve birtokunkba vettük a Balatont, a Mátrát. Hajdúszoboszlót, Hévizet, úgy a csehszlovák dolgozók is a kommunista párt vezetésével magukévá nyilvánították Mariánské Láznét, Karlovy Va- ry-t, Frantiskovy Láznét, s ott most egyszerű dolgozók pihenik ki fáradalmaikat, készülnek fel testben, lélekben megerősödve az új alkotásokra, feladatokra.

A csehszlovákiai fürdőhelyek, s így természetesen Mariánské Lázné is, fő feladatuk# a dolgozók üdültetése, pihentetése mellett jelentős deviza forrást is jelentenek az állam számára. A Csedok (idegenforgalmi iroda) kezelésében van a szállodák mintegy öt százaléka. (A csehszlovákiai bőséges szálloda viszonyok között ez nagyon jelentős szám). A Csedok szállók fogadják a devizát fizető külföldi vendége- ket.

így ml sem természetesebb,

hogy például Mariánské Láz-, néban fellelhető a világ öszszes nációja. Ott már nem jelent különlegességet például egy arcán törzsjeggyel • tetovált kenyai néger fiú vagy egy sárgabőrű japán kislány. Mikor ezt a nagy idegenforgalmat láttam, egy kissé irigykedtem is, mert eszembe jutott, hogy nálunk még menynyi, de mennyi, nem égy ízben az ottaniakat túlszárnyaló minőségű gyógyforrásunk hever parlagon, amely pedig némi befektetéssel devizában térítené meg államunk számára hamarosan a reáfordított költséget

Mariánské Lázné egyik jellegzetessége a sok emléktábla. Nem is csoda, hisz szállodáiban, gyógyforrásainál megfordult felüdülést keresve a világ majdnem valamennyi szellemi nagysága. Hogy csak néhányat említsek: Chopin, Gogol, Turgenyev. Goncsarov, Wagner, Humbolt, Liszt, J. Strauss, Rubinstein, Leoncavallo. Geothe-nek, a nagy német költőnek pedig még egy múzeumot is állítottak, amelyben számos ereklyéjét őrzik.

Goethe I nagyon verette

.......... I ezt a fürdővárost,

s tőle származik az a szellemes mondás is, amely Mariánské Lázné időjárásáról fest képet. „Itt tíz hónapig tél van, két hónapig pedig hideg" — mondotta egykoron a nagy költő, 6 ha egy kissé túlzott is, de azért sok igazság van ebben. Az időjárás ugyanis meglehetősen zord és nagyon szeszélyes. A legragyogóbb napsütést szinte pillanatok alatt váltja fel köd vagy zuhogó eső. S előfordul nem egy ízben, hogy még júniusban is fűteni kell a szobákat éjszakára.

Miután már az olvasó mindent tud arról, hogy Mariánské Léznéban mit kell és mit tesznek a betegek' a képeslap

nem lenne teljes, ha nem mutatnánk be azt is, hogy mivel

szórakoznak a nem csekély számú egészségesek, akik csak pihenni keresték fel a várost.

Kezdj ük talán a sporttal. A sportkedvelők számára lehetőség nyílik nyáron a vitorlázásra, — persze csak kisebb tavon, mint nálunk, — télen sí- és bob-versenyekre, vadászatra, stb. A különböző labdajátékokat korszerű stadionokban űzhetik; ; S itt található Európa legszebb golfpályája is. A golf ugyanis nagyon népszerű sport a csehszlovák dolgozók körében, a múltévi országos bajnok egyébként egy Skoda gyári autószerelő munkás. Lehetőség van még a turisztikára és a kis hegyi tavakban, patakokban horgászatra la

A művésasetkedvelók is meg

találják a maguk szórakozását. A rendszeres hangversenyek mellett állandó színháztársulat, több korszerű mozi, kiállítási csarnokok, s ez évben a város fennállásának 150 éves évfordulójára rendezett művészi igényű, színvonalas ünnepi játékok teszik kellemessé az ott eltöltött időt.

Akik pedig a tánczenét és a mulatóhelyeket szeretik, azok sem panaszkodhatnak. A Maximka, a Cristal Palace és a LIL bárokban jó tánczenét, szórakoztató varieté műsorokat hallhatnák, illetve láthatnak. A gyönyörűen berendezett LIL bár és klubhelyiség érdekessége egyébként, hogy az épülete valamikor Benes köztársasági elnök nyaralója volt;

Sok mindent lehetne még elmondani erről a nagyszerű városról. Egy mindenesetre biztos: hogy bárki, bárhol ha meglát egy olyan prospektust vagy plakátot, amelyen a következő szöveg van: Üdüljön Máriásuké Láznéban! — ha módjában áll, fogadja meg a tanácsot Wem bán)« meg.

Tímár Ede