Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-30 / 204. szám

NAPLÓ 1958. AUGUSZTUS 30, ' NYUGTALAN EMBER pollák Dezső, Komló, Bé- *- ta-aknai párttitkár lenne az a nyugtalan ember. Itt ülök a kökönyösi lakásában. Délre nyílik az ablak, süt a nap, alig párszáz méterre tő­lünk haragoszöld hegyoldal hívogat. Pollák elvtárs 1933-ban szabadult, lakatos és villany- szerelő. 1935-ben gépkocsive­zetői vizsgát tett, 1942 május 26-án bevonultatták Marca­liba munkaszolgálatosnak. Megjárta Hajmáskért, a pesti Albrecht laktanyát, 1945 ja­nuár l-től a nácik a fertőrá­kost földalatti üzemben dol­goztatták. Március 31-én át­hajtották őket az osztrák ha­táron, április 3-án délben megszökött. Jegyzőkönyvi stílusban megfogalmazott szavak, de mennyi szenvedés lehetett mögöttel 1945 májusában belépett a Magyar Kommunista Pártba. A meggyötört, fáradt test pi­henést kívánt, de ő belevetet­te magát a mozgalom sodrá­ba, lekötötte éjjelét és nap­palát. Még a feleségét is a mozgalomban ismerte meg, 1950-ben, amikor a siklósi járási pártbizottság társadal­mi aktívája volt. Ezután a Pécsi Sopianába került lakatosnak. Egy év. múlva műszaki oktatási fele­lős lett. Ekkor ismertem meg. Rend­szerint a gyárudvaron talál­koztam vele, iratokat tartott a kezében és sietett. Mindig sietett.. i így is rögződött meg az emlékezetemben, pa­pírlappal és sietősen. Még gyors lépteit is hallottam, amikor magam elé idéztem. Hihetetlen energia égett benne, mindent magára vál­lalt. Az MTH ellenőre, üb. elnökhelyettes, vÚrsenyfele- lós. a szabadságharcos szö­vetség politikai felelőse, a pécsi járási pártbizottság ak­tívája és a Dunántúlt Napló levelezője — méghozzá szor­galmas levelezője — volt egyszerre! Más összeroskadt volna ennyi munka alatt, de ő ............Aim Vá sznán délelőtt áltialed Budapest fölött a Szpuínyik III. Moszkva (TASZSZ): A har­madik azovjet mesterséges hold augusztus 31-én, vasárnap dél­előtt helyi idő szerint 9 óra 51 perckor áthalad Budapest fö­lött. Felesége p eddgógus, ő munkás. Jobban megcibálta az élet, előbb lépett a pártba, politikailag képzettebb volt. Amint asszonya mondja, a zenei ismeretekben is lepi­pálta, de az általános mű­veltség többi ágában — iro­dalom, stb. — feleségéé volt a pálma. Tudom, semmi gon­dot sem okozott ez köztük, hiszen kommunisták, őket nemcsak a kölcsönös vonza­lom fűzi össze, hanem a kö­zösen vallott eszme nagy ere­je is. Nem a férfihiúság, ha­nem a tudáséhség ösztökélte fokozottabb tanulásra. Beiratkozott a villamos és gépipari technikumba, szép- irodalmi könyveket vásárolt. ... 1955-ben érettségizett. Hogy miképpen? Bizony, ez ma is talány előttem! Félbe­harapott szavaiból csak any- nyit tudtam meg, hogy oly­kor éjjel fél háromig tanult... Versenyt futott az idővel' és győzött. 43 éves korában. 1953-ban a Komlói Építő­ipari Vállalathoz került. Pon­tosabban: megjelent egy Komlóra szólító pártfelhívás és Pollák elvtárs ment. Itt érté az ellenforradalom is. Minek is bizonygassam, de­rekasan helytállt. Már no­vember 4-én jelentkezett a megyei pártbizottságon. — Újabb éjszakázások és meg­próbáltatások, munka, mun­ka, szinte a végkimerülésig. Ezt is bírta. Tavaly szeptemberben egy­éves pártfőiskolára küldték. Nemrég jött vissza, tele élet­erővel és munkakedvvel. Elv­társai fényképét mutatja, be­szélgetés közben a kettő és feles Internacionáléval pél­dálózik — egyszóval tud. Pollák Dezső nem azonos az 1945-ös Pollák Dezsővel. Egy­éves pártfőiskolát végzett technikus ül előttem, polcán a legfrissebb kiadású szép- irodalmi könyvéket látom, például: Óta Kraus—Erich Kupka: Halálgyár, Berkesi: Októberi vihar és így tovább. felesége közben a nyugat kökönyösi általános is­kola igazgatója le’tt (37 pe­dagógust irányít!), őt a minap választották meg Béta-akna párttitkárává. Érdekes hely­zetbe került. Több szakmája van, villanyszerelő, lakatos, gépkocsivezető, erőmű-gépész technikus, de még bányász nem volt. Most az is lesz. M. L. 40 méter vastagságú széntelep, 200 vagonos túlteljesítés, 150 kalóriával jobb tűtőértékü szén a komlói Vlf-as aknán Az élüzem címmel kitüntetett komlói III-as akna a bányásznapi verseny kezdete — július óta — is a legjobb, 109 százalékos tervtelje- ítésével a Komlói Szénbányászati Tröszt üze­mei között. A III-as akna eddig már több mint kétszáz vagon szenet adott július 1 óta érvén felül, a kitermelt szén fűtőértéke pe­dig 150 kalóriával jobb az előírtnál és megha- adja az ötezer kalóriát! Az itt bányászott szén nagyobb része jól kokszolható és ko­moly segítséget ad a trösztnek abban, -hogy a tanai Vasművel szemben vállalt szállítási kö- elezettsógét teljesíthesse. Az önköltségi mu- :ató ugyancsak kedvező. III-as aknán július óta több mint 20 000 forint megtakarítás dódik abból, hogy olcsóbban, termelik a sze­net az előirányzottnál; Az akna üzemvezetősége gondol a jövőbeni ó munka feltételeinek megteremtésére is. A II. és IV. szintet, amely még feltárás alatt van, önálló körletté szervezte át, nehogy a verseny ürügyén hátrányt szenvedjen, onnan szénre vigyenek el embereket. A vágatkorsze- rűsítés nagy munkáját ugyancsak a rendes ütemben folytatják: a bányásznap! verseny kezdte óta további 2000 méter hosszú vágatot öltöztettek vasba és ezzel a bánya nyitott vá­gatainak már 76 százaléka korszerűen van biz­tosítva. A feltárók nyomában jó munkát végeznek az elővájók: nemrégiben nyitották meg egy 20—40 méter vastagság között váltakozó, a komlói bányaművelés történetében is ritka­ságszámba menő, kisdőlésű, kokszolható szén­telepet. Előkészítettek két, összesen 300 csille teljesítményű tartalékfejtést is, amire tűz, .vagy egyéb zavar esetén számíthatnak és amellyel a továbbiakban is biztosítják a bá­nyásznap! verseny eredményességét A lottó nyerőszámai 32, 29, 64, 83, »0. A jövő héten sorra kerülő utalomsorsolásban a 31. heti szelvények vesznek részt. Negyven év óta operál a terehegyi öreg juhász A te ti Terebegy lábánál legelte- nyáját Balogh Mihály aregjuhász. Minden őse — aki­re csak emlékezik —, apai és anyai ágon, juhász volt Ö ma­ga 12 éves kora óta terelgeti birkáit: jelenleg is több mint ötszázat Az 54 éves juhász, aki egyébként a juhtenyésztő szakcsoport elnöke is, arról híres, hogy maga gyógyítja, kezeli birkáit szemhályog, kér- galandíérget, amely a kerge- geség, büdössántansáig, gyo- Béget okozza, úgy távolítja el, morféreg, tőgy gyulladás és hogy késével felnyitja a kopo- más betegségek ellen. Orvos- át ^ léken át kiskanállal ságait is házilag készíti, még- , pedig disznózsírból, sóból, ecet- kiemeli az agyvelobol a kórt bői, denaturált szeszből, piros- előidéző férget Ezután vissza­tegség igen súlyos és csak ne- műtőasztalok mellett dolgozó héz műtéttel lehet orvosolni. A sebészorvosoknak. Ez a tehet- birka szemét befedő szürkehá- ség és tudomány apáról fiúra lyogot például úgy operálja le, szállt a családban. Balogh Mi- hogy borotvaéles metszókésé- hály büszke rá, hogy még so- vel felvágja a vékony hályogot ha sem vétette el, pedig négy­es lehúzza a szemről. Ha csak ven esztendő alatt ezernél is csak egy leheletnyivel is mé- több juhot és más állatot ope- lyebb vágást ejtene, az áltat rált meg. végképp elvesztené szemevilé- ...................................... gát. A birka agyába bekerült ************ Híve vagyok a reklámnak és propagandának Tökéletesen meg tudom érteni azo­kat, akik sok forin­tot költenek a leg­különfélébb, figyel­met felkeltő eszköz­re. Megértettem rég a kocsmárost, ki raföaköteget akasz­tott üzlete elé — je­lezvén, hogy itt bort mérnek. Meg­űzletük fölé ízléses nylon szatyrot vá- neomfeliratokat he- sároljon. lyeznek, csábítván A Stomatológia ezzel a jámbor em- előtt haladtam el bereket a vásárlás- egyik nap, s a szé­ra. Okos dolog az is, ha a reklám ipy hangzik: „Mozi után jöjjön a Kazinczy- étterembe;:.“ vagy „SzínhTiz után kel­lemesen töltheti el értettem a szató- estéjét a .Parenonia- csot is, aki alsó és bárban.;.” Ezt az felső ruhát akasz- ember csak megérti, tott ki boltja hóm- igaz? De ki hallott lokzatára szintén még olyat, hogy va- csak jelezvén, hogy lakinek kedve itt meg inget ienet szottyanna egy fog- vásérolni. Egyetér- húzás előtt, de még tek azokkal is, kik utána is arra, hogy pen felújított épü­let egyik ablakában a legkülönfélébb színű nylonholmi szinte harsogta bele a nagyvilágba, hogy Emberek! Ide figyeljetek! Ilyen nincs, ilyen nem volt!;:: (és talán nem is lesz?) a leg­szebb nylontáskák csak itt kaphatók! (Az újjáépített Sto- matológia épületé­ben.) (V. Z.) paprikából és rézgálicból; Különösen nagy jártasságra tett szert a tapasztalt öregju­hász a szemhályog és a kerge- ség gyógyításában, amelyre más baranyai juhász nemigen mer vállalkozni, Mindkét be­helyezi a csontot, rásimítja a bőrt és a vágás helyét viasz- szál bevonja; Mindkét műtétihez nagy szaktudás és biztos kéz kell, akárcsak a kórházakban, a Atoii nincs a borítékban... Mindenki ismeri azt a kü­lönös érzést — fizetéskor Be­nyúlni a borítékba. Kiegyen­geti az ember a százasokat, tí­zeseket és szinte kéjjel mor­zsolja yjjai között az aprót. Az­tán jön a számvetés. Ennyi kell a konyhára, erényi cigaret­tára, ez a cipőre, az a gyerek­nek, Uj ing is kellene, de arra 5, Nagyszerű. Akkor is van már hol töltenie az éjszakát, ha a rejtekhellyel baj van. ...A csengő nem működött az összekötő lakásának ajta­ján. Gyementyev jónéhányszor megnyomta már, de süket csend volt a válasz. Erre eré­lyesen és határozottan kopog­tatni kezdett. Az ajtó mögött léptek hangzottak fel, s egy idősebb ember óvatos hangja érdeklődött: — Ki az? fej jelent meg, de a kapitány- (Z\prncní\ev amint tolta »olt. Többszőr megremegett nak nem sikerült még mast /, ' J 1 jeije- js_ jvem vettem észre sem az arcvonásokat kivenni, lé lépkedett a lépcsőn, azt for- mikor jött be. — Holnap a postán, találko- üatta^ a fejében, milyen ve- _ Reggel felé. érkeztem, zunk tizennégy órakor — sut- s*elyt rejt?ae,tJá nezve Sandel Gyementyev felült az ágyon, togta az öreg. őrnagy jelenléte. kényelmesen öltözködni kéz a* n-nn+rtor* Az őrnagy valóban aludt már, dett. Arra számított, csak el mí^d,a Ato. HI.M» D. u xm A vénén Vttany nem gyújtott villanyt, y ■ sötétben vetkőzött le. Zubbo­nyát úgy helyezte el a széken, hogy a vaskereszt gomblyuká­ba tűzött szalagja jól látszód­tyev egy darabig még tétová­zott a lépcsőházban, mégis kénytelen volt a szállo­dába elindulni. A Bristol szálló bejárata — Nyissa ki Gyementyev. Az ajtó egy kicsit kinyílt, de a kapitány mégse tudta kiven­ni a sötétség miatt, ki van ott. — Itt lakik, kérem, /Nelke katonaorvos? — Nem, itt Grimm lakik. Gyermentyev megdermedt. ,A válasz első felével nem uoit kaj, de a vége nem stimmelt. t félig nyitott ajtóban egy ősz előtt rengeteg gépkocsi zsúfo- Figyelmesen körülnézett a lodott össze. Az autók közolt egy könnyű harckocsi állt, s ami igen nevetséges volt, a tér másik végén is hallani lehetett, a vezető horkolását, aki az el­ső ülésen aludt, kilógatva csiz­más lábát a figyelő nyíláson. Amikor Gyementyev a for­gó-ajtón bement az , előcsar­nokba, egyenesen a portásfül­kének tartott. De ott senki sem tartózkodott. — Van itt valaki? Borzas fiatalember bújt elő b kifakadt: a függöny mögül. Egykedvűen — Kolléga szobában; bebújt az ágyba, s rögtön elaludt. Szomszédja reg­gel nyolckor ébredt. Gyemen­tyev arccal a fal felé fordult, és a takarót fejére húzta. San­del őrnagy mezítláb csoszogott ki a fürdőszobába, ahol sokáig paskolta a vizet a zuhany alatt. Amikor visszatért a szobá­ba, krákogva tornászni kezdett Egész öltözködése a'att mor­góit valamit. Végre h-nncsan parancsolta végigmérte tetőtől-talpig Gye- háborút? vég io" , mentyevet, s felcsapta a hatal­mas vengégkönyvet. — Ruppert kapitány? — Rucken — javította ki mérgesen Gyementyev. — Bocsánat. Harmadik eme­let, 35-ös szoba. A lift sajnos nem működik. Sandel őrnagy már alszik, kérem, nagyon csöndesen menjen be a szobá­ba, Gyementyev lustán a hátira fordult, lassan Ishúz’.a fejéről a takarót, s olyan csodálkozva nézett körül, ahogy csak azok szoktak, akik új helyen tőlük az éjszakát. — Jó reggelt — mosolygott rá az őrnagyra, s az vissza mo­solygott. — A reggel valóban jó, de ,az éjszaka egyenesen borzalmas mozdult, elterpeszkedett a fo felben, kinyújtotta sovány Iá bát, melyen elegáns lakkcsiz ma volt. „Tiszti csizma” — je gyejte meg Gyementyev magá ban. Mosakodás után felhúzta zubbonyát, s az őrnagyhoz lé pett. — Ismerkedjünk meg, Ruck ért kapitány vagyok. — Sandel őrnagy, — tápász kodott fel a szomszédja a fo télből. Megszorították egymás kezét — Ruckert, Ruckert — me rengett az őrnagy tenyerében tartva a kapitány kezét. — Valahonnan olyan ismerős neve... — A végén még elhízom ma gam — mosolygott Gyemen­tyev —, s pimaszul a nem i létező hírnevemre és népszerű ségemre gondolok. A 5 őrnagy elengedte kapitány kezét, arca szomorú de ugyanakkor komoly kife jezést öltött. Szótlanul meg nézte az óráját. — Gyerünk, kapitány, reg gelizni! (Folytatjuk.) már nem futja. Egy fintor kö- gyereknek vagyok az apja — vetkezik — mégis csak kevés mondja. ez a pénz Egy hét múlva már Neki 26 forintba kerül egy alig lesz belőle. retur. Bizony nem tudna be* Egyszer aztán mindenki — járni, a faluban kellene dói* ki a tizedik, ki a századik fi- goznia, ha a vállalat nem se- zetés után — gondolkodni gítene. 624 forint egy havi úti­kezd. Vajon csak az a pénz, költség, de Mihály bácsi csak amit megfoghat, amit kézhez 58-at fizet. A többit a vállalat kap az ember? Nincs minden adja. Havonta 566 forintot kap a borítékban. Kinek tűnik fel ezzel. például az, hogy három har- — Hát ami igaz, az igaz — mincért kapnak az építőmun- mondja, amikor megtudja, kások bőségés, ízletes ebédet? hogy a sok vasúti jegyből a sok Az sem tűnik fel, hogy az egész napi ételt 17 forint 90 fillérért állítja elő a vállalat és a dol­gozók csupán 7 forintot fizet­nek érte. Néztem a munkásokat a re­pülő-téri építkezésnél. Kovács Gyula még egészen fiatal, csak 566 forintból milliók jönnek össze. Mert ki gondolta volna, hogy a vállalatnak 5 millió 535 ezer 708 forintjába kerül az első félévben « dolgozók utaztatása! 35 forint 50 fillér jut ebből átlagosan egy napra, egy emberre. Nagyon sok dol­kétéves kőművesr 1 200 forint °0ZÓnak * ^etése ennyi keres — de kevesli. Kevesli és nem számítja többi munkás­Ha úgy ebédeszünetben kö­rülnéz az ember, látja, hogy társaival együtt azt az össze- munkásruhában, védőruhákban get, ami naponta apróságnak vannak az építkezés dolgozói, tűnik, ami nem kerül a bori- A Baranya megyei Építőipari tékba. Nem számítja, mert ta- Vállalat 674 ezer forintért vett Ián, sőt egészen biztosan nem munkaruhát az első félévben. is tudja, hogy a Baranya me- 270 forint volt egy öltöny. A gyei Építőipari Vállalat az el- munkás használja, koptatja kí- ső félévben 1 millió 672 ezer mélve a saját ruháját, övé te- 860 forintot fizetett ki étkezé- hát a 270 forint is és a 70 000 ■ forint is, amit sportcélokra ál­doztak az idén. Mert ugye jól esik tekézni egy kicsit munka után? Ha egy épftőmunkás házat akar magának építeni, módja van arra, hogy előre gyártott elemeket kapjon a kísérleti pa- nellüzemből. A hely kitűzésé­ért, tervezéséért, ami egyéb­ként 4 000 forintba kerülne, semmit sem számít fel a válla­lat. Ezt ingyen kapja a dolgo­zó, illetve lényegében kap 4 000 si hozzájárulásként. 10 forint 60 fillért jelent ez munkáson­ként. És egy hónap alatt 24x 10 forint 60 fillér, 225 forintot tesz ki — s ezt is a dolgozó kapja. Kovács Gyuszi természete­sen a munkásszálláson lakik. Hogy mit fizet? — Semmit! — mondja mosolyogva, kissé cso­dálkozva a kérdésen. Mert természetesnek tűnik, hogy nem kell fizetni. Pedig 5 forint 60 fillérbe kerül naponta az ál­uv uutíUA. KUU1 imiAiuui CU- frvrinini lamnak egy ember elszállá6olá- 7 ‘ sa. 200 forintot spórol így meg Gyuszi havonta saját bevallása Saját üdülője van a vállalat­nak: a Balaton partján. Harka szerint. Így az étkezéssel együtt ü&noB ÍÓépitésvezeitő családjá- 450 forintot tesz ki, amit ha­vonta fizetésen kívül kap. A vállalatnál pedig fél év alatt 1 millió 227 ezer forint fogyott el, hogy az 1214 építőmunkás nyugodtan, díjmentesen lak­hassák legényotthonban. Bjodrovics Mihály bácsi 1 500 forintot keres. Naponta jár be Nagydobszáról dolgozni. — Haza kell nekem minden nap menni kérem, hiszen öt val üdült ott. ö és a két gye­rek, s a többi nyaraló is azt a 60 000 forintot élvezték, amit a vállalat az üdülőre fordított. Ahogy számol az ember, úgy gyűlnek össze a 13, 200, 500 fo­rintokból a milliók. Milliók, amiket mi kapunk meg az utolsó fillérig. Milliók, amikből jobban élünk, amit ránk áldoz az állam, ha nincs is benn a borítékban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom