Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-17 / 166. szám

o NAPLÓ 1958. JÚLIUS 17. 1 HÍREK I Uj női fodrászüzlet nyílt meg] Pécsett A Pécsi Állami Fodrásziparij Vállalat szerdán reggel új női; fodrászüzletet nyitott meg Pé-\ esett. Az új üzlet a Geister Eta j utca t. szám alatt, a volt Hildi —Csák-féle fodrászüzlet he-] lyiségében műleödik. Vezetőségi ülést tart a városi vöröskereszt A városi vöröskereszt július 18-án. pénteken délelőtt 9 óra­kor vezetőségi ülést tart a vá­rosi vöröskereszt helyiségében. Az ülésen megbeszélik a veze­tőségválasztó és küldött-tag­gyűlések szervezési kérdéseit, megtárgyalják a vöröskereszt országos kongresszusára való előkészületeket is. Megnyílik a TIT nyári szabad- egyetemének második turnusa A TIT pécsi nyári szabad­egyetemének olyan sikere volt, hogy július 20-án este 8 órakor a TIT Bartók Béla Klubjában sor kerül a nyári szabadegye­tem második turnusának meg­nyitására. Az első turnusnak negyvenegy hallgatója volt, a második turnusra pedig már eddig hatvanan jelentkeztek. „Szerelmi ABC* Pécsett A Budaipesti Állatikért Sza­badtéri Színpadán jelenleg ál­landó előadás keretében mu­tatják be a „Szerelmi ÁBC”c. kabaréműsort. Ezt a műsort augusztus 3-án Pécsett a sza­badtéri színpadon is bemutat­ják. Előad áasorocat a család és az otthon problémáiról A TIT a nőtanáccsal közö­sen, tíz előadásból álló soroza­tot rendez az idén. Az előadá­sokat vetített képekkel kísérik. Az ősszel kezdődő előadássoro­zatban a család, a nevelés, az egészségügy, a divat, a lakás­berendezés, valamint a házas­ság és az azzal kapcsolatos jo­gi problémákat világítják meg. Az előadásokra a nőszövetség bérleteket ad W. Pécsre jön I.atabár Kálmán Augusztus 11-én a pécsi sza­badtéri színpadon bemutatják az „Ipafai lakodalom’' a há- romfelvomásos vígjátékot. A da­rabban a főszerepet Lafabár Kálmán játssza. Nevezzük nevén a gyereket! Akárcsak az utak ✓✓ A Béta-aknai pártvezető­** ség a júliusi taggyűlési beszámolóban keményen bí­rálta azokat az elvtársakat, akik elmaradtak a szakszerve­zeti tagdíjfizetéssel, majd így folytatta: „Nem akarjuk elso­rolni a nevüket, ügy véljük, hány ember olyan hamar meg­sértődik?” W alóban, akadnak érzékeny " elvtársaik is. Csak ne fe­lejtsük el: azért ilyenek, mert hímestojásként bántunk velük! Ha szépítés nélkül, kommunista nyíltsággal és emberi hangon na: ki és miért felelős, kinek mit kellene tennie a jelenlegi állapotok megszüntetéséért. Summázva: az olyan kinyi­latkoztatás, amely valamely cél elérésére hív, de az adott­ságok elemzését elmulasztja és a megvalósítás „hogyan”-jára nem ad választ; a konkrét té­hogy akiket a kérdés érint, megmondtuk volna a hibáju- magukra fognak gondolni. Ha réges rég túl lennének ezen az elvtársak alaposan körül- az állomáson. Nekik is köny- ér valamit, sokszor pedig egye- néznek és jól megfigyelik az nyebb lenne! Miért félünk hát nesen káros számunkra. Any- arcokat, észreveszik, hogy kik- egy gyógyulást hozó kisebb nyira káros, hogy az utóbbit // Macskaugrásnyira fekszik csak a harkányi strandfürdőtől \a Pécsi Bőrgyár üdülője. 1956- : ban készült el nagyrészt tár­sadalmi munkával. A kékre- festett keritésű kis épületben 23—25 dolgozó pihen, üdül '■ turnusonként, legtöbbnyíre csa : ről van szó Elképzelhetjük, milyen bi- tói?” elkerülhetetlen „operáció­: zalmatlanul pislogtak egymás- : ra a Béta-aknai elvtársak, A konkrét tényeket nélkü­löző általánosítás nemcsak mindenki bűnbakot kereshetett személyek bírálatánál jelent- a mellette ülőben, noha csak néhány ember volt ludas a ha­nyagságban. De félre a tréfá­val, mert nagyon komoly do­logról van szó. Az utóbbi időben divattá kezd válni a káros általánosí­tás, a nevek és konkrét tények nélküli „szőrmentén” való bi- rálgatás. Nemcsak a komlói Béta-aknán, hanem megyénk több falusi és városi pártszer­kezhet. Nézzünk ismét néhány példát! A Komlói Vendéglátóipari Vállalat pártszervezetének ugyancsak júliusi taggyűlésén ilyen megállapítás hangzott el a pártvezetőség beszámolójá­ban : „:;; A pártszervezet ve­zető szerepét a jelenleginél erőteljesebben kell érvényre- juttatnunk. -.A Béta-aknai taggyűlési jegyzőkönyvből a ,::A párttagok a műszaki vezetők­kel összefogva Indítsanak har­cot a tisztántermelésért. Ha meg tudjuk javítani a szén nyékét nélkülöző bírálat ahgt^dosok keresik fel mert a /r. uainmit gyermeket is elhozhatjuk, s a két, háromágyas szobákban kellemesen tölthetik szabadsá­gukat. Az üdülőben most is „telt ház” van, sőt már — ahogy Szobó Sándorné, a gondnok tá­jékoztat — szeptember 15-ig foglalt minden szoba. A láto­gatottság érthető, hiszen csa­még az ellenség is felhasz-1 nálja. (Gondoljunk csak az if-i júság általános szidalmazására,; amely az utóbbi időben ismét] elharapódzott a kispolgári kö-j rökben!) ügy véljük, ennyi oki éppen elég lesz arra, hogy az|^fcént egy ’napra mind­vezetében is. Valószínű a ké- következőket írtuk ki: nyelmesség a fő oka. Egy példa, hogy világosabbá váljék a> dolog. Tegyük szívünkre a kezün­ket és valljuk meg, hogy nem­csak az emberek többsége, ha­nem mi sem fogadjuk szívesen a bírálatot. Emlékezzünk egyik taggyűlésünkre. A pártvezető­ség névszerint és konkrétan megbírált bennünket és (elő­fordult ez is!) „felágaskodott” bennünk az „önérzet”; Alig vártuk a beszámoló végét, s már nyújtottuk a kezünket és minden ékesszólásunkat igény­ilyen módszereket megszüntes­sük és likvidáljuk őket a párt­munkából! A káros általánosítás, a ne­" vek és konkrét tények nél küli eltussoló bírálgatás idegen a munkásosztálytól. A tőkés idők proletárjai mindig neveze­tesek voltak szókimondásukról, a bányászok például olykor vas kosán fejezték ki magukat, de kimondták, amit gondoltak. Megfigyelhetjük, változatlanul össze 10 forintot kell a szo­báért fizetni, 8 forintért pedig bőséges ebédet kapnak az üdü­lő konyhájáról. Reggeliről és vacsoráról az üdülők gondos­Azt már a gondnok árulja el, hogy Győrfiné és férje a legszorgalmasabb társadalmi munkások közé tartozott, akik segítették ennek az üdülőnek építését. A kerítést is Sk fes­tették szép kékre. — Mint egy nagy család, úgy élünk itt — mondja Győr­finé. — Érthető is, hiszen az üzemből csaknem mindany- nyian ismerik egymást. Kol­lektív mennek moziba, söröz­ni, s tervezik, hogy egyik nap lelkerekednek s elmennek meg nézni a siklósi várat. Rádió, sakk, könyvtár teszi még kellemesebbé a pihenés napjait. A társasjáték? Mint mondják, megtörténik: vacso­ra után elkezdenek társasjáté­kokat játszani a társalgóban s sokszor még 10 órakor is vi­dámságtól hangos az üdülő. 10 órakor pihenni térnek. Már aki akar. Mert ebben az üdü­lőben nincs záróra. Ha valaki­kodnak, jól felszerelt teakony- . tetszik hazajöhet akár hán készíthetik el az ételt. neK UgV tetszlK> hazajöhet akar Délelőtt, délután mindenki a strandon van. Még szerencse, hogy Győrfi Istvánné — aki férjével és kétéves kisgyerme­kével üdül itt — a strandról visszaszaladt egy könyvért, így tartják régi jó tulajdonságukat,; megkérdezhettük: hogyan tel- hiszen nincs okuk arra, hogy | nek a napok? minőségét*^ olcsóbban "tenne- elkeníék az igazságot. (Maga-t — Nagyszerűen érezzük ma­lünk és nagyobb lesz a nyere­ségrészesedés is.” Kíváncsi természetű az em­ber, tudni szeretné, hogy mi­képpen kellene erőteljesebben érvényrejuttatni a pártszerve­zet vezető szerepét, hogyan harcolhatnának a tisztánter­melésért, mennyit tudnának javítani a szén minőségén, mennyivel termelnének ol­biztosan néznek a jövőjükbe,] miért ködösítenének?) A munkásosztály pártja va­gyunk. Tanuljunk tőlük, ne-j vezzük nevén a gyereket! gunkat. Olyan ez az üdülő, mint egy kis palota. Éppen most írtam az ismerősöknek, milyen kellemesen töltjük a szabadságunkat. be véve bizonygattuk: a bírá- csóbban, milyen mértékben lat nem megalapozott, a veze­tőség tévedett;: i A folytatást már tudjuk. A vezetőségi tagok és párttagok egymás után kértek szót és konkrét, megcáfolhatatlan ér­veikkel halomra döntötték ál­lításunkat. A kritikát el kellett fogadni; Ilyen esetek majdnem min­den taggyűlésen előfordulnak. A vezetőségnek alaposan fél kell a konkrét tényekkel fegy­vereznie magát, ha meg akar­ja védeni az igazát. A tények összegyűjtését elmulasztani, a növekedne a nyereségrészese­dés stb. Csak ez juthat az em­ber eszébe, amikor a fenti — vitathatatlanul helyes — meg­állapításokat olvassa, de a két pártvezetőség — sajnos — megelégedett a közkeletű igaz­ságok kinyilatkoztatásával. Mondanunk sem kellene: a jó gondolatok hamarosan elszáll­tak a fejekből. A „szőrmentén" való bírá­lás és az alapos elemzést kí­vánó megállapítások puszta kinyilatkoztatása legtöbbször a beszámolót követő vitában is parázs vitát elkerülni kétség- érezteti a hatását. Nem olyan telenül kényelmesebb. De nem élénk, mint szeretnénk, vagy lrrtmmnnistjí »liárán! Vainn 1» Wnixíj«. «r» kommunista eljárás! Vajon mit ér az ilyen kritika? Volta­képpen semmit, hiszen a lé­nyegétől, a nevelő erejétől fosztjuk meg ezzel! „Igen ám! — mondogatják egyes elvtársak. — Ezt mi is tudjuk. De hogyan bíráljunk egészen nyíltan, amikor né­TtUHc: AMECSEKI (16) „LÁTHATATLANOK" „Pusztulnod kell a telepről! Egy órát adunk, hogy összeszedd a cókmókodat és családostul elkotródj, mert különben iszunk a véredből!” Az öreg ránézett a fia ébresztőórájára. — Még van háromnegyed órám — állapította meg akasztófahumorral, aztán toválbb olvasott. „Ha a megadott határidőre el nem pusztulsz innen, fasírozottat csinálunk belőled és a kedves családod zokoghat a temetéseden.” — Hogy ezek milyen finomak tudnak lenni, ha akarnak — derült az öreg. — Olvasd csak azt az aláírást — mondta Pali. „A szabad Mecsek láthatatlan fiai.” Megcsóválta a fejét Tóni bácsi. — Ez aztán a gazember társaság a javából. Megfordította a papírt. — Figyeld csak! Utóirat is van. Az mondja: „Te szemét! Ha valakinek szólni mersz erről a le­vélről, vagy értesíteni mered a karhatalmat, sz.. ,-ral tömjük be a szádat!” — Szóval félnek a gazemberek — szögezte le az öreg Gál —, mert ha nem félnének, nem fenyegetőz­nének. Ez csak világos. Mit szólsz hozzá Pali? — Mit? Azt hiszem, holnap én is beállók a kar­hatalomba. Eddig is csak a Jancsi miatt nem akar­tam ... — Helyes — hagyta jóvá az öreg — most pedig lefekszünk. Az udvari lámpát mindenesetre égve ha­gyom. Világosan nem mernek jönni, ha meg leverik, azzal legalább biztosan fölébresztemek. Felesége az ágyban szipogva hallgatta végig a levél­olvasást. — Jaj Tóni! Es te még tudsz aludni? — Na hallod! Pihenni kell az embernek. — Mondd csak, ez igaz... — hangja elcsuklott a sírástól — igaz, hogy ezek téged meg akarnak gyil­kolni? — Akarni akarnak, csak az nem olyan könnyű, hiányzik belőle az alkotó szel­lem. Jellemző példája ennek a komlói 7-es számú kőbánya legutóbbi taggyűlése. Az ottani párttitkár elvtárs keményen ostorozta a legény­szálláson tapasztalható hibá­kat, nyiltan megmondotta, hogy tönkreteszik a társas­játékokat stb. A kritika még­sem volt egészen konkrét, mert nem nevezte meg a felelősöket. A taggyűlés is ebben a szel­lemben folyt tovább. Négy-öt hozzászólás után bezárták anélkül, hogy eldöntötték vol­Megkezdik a jégkártérítéseket éjfél után is. De még senki sem panaszkodott, hogy az „éj- jelesek zajongása felébresztet­te". Igaz, nem is nagyon ma­radnak ki. Családos üdülő ... Elmondják, hogy reggeli után általában fél, egy órát az üdülő előtt a nyugágyakban feküsznek s nézik az épület előtt vivő országúton a mun­kába igyekvőket; — Ez igen! Csak úgy mint az urak! — hangzik néha a kö­szöntés a kerékpárról s utána nevetve üdvözlik egymást. — Így is van. Csak azzal a különbséggel, hogy mi munka után üdülünk, míg az urak munka helyett üdültek. A konyhából ínycsiklandozó illatok szállnak. Mi lesz az ebéd? — Kalarábé leves, sertéspör­költ tarhonyával, uborkasalá­ta és gyümölcs — mondja a gondnoknő. A bőrgyár lehetőséget nyúj­tott, hogy az üzem nyugdíja- I sai is eljuthassanak ebbe az t üdülőbe. Voltak is itt már jó- ♦ néhányan, s jönnek még ez­után is. Az üdülő június 15-én nyílt s már eddig mintegy hatvan A baranyai terme- ennyire számítanak szokott tojni. A to-X dolgozó vette igénybe. jások mellett a leg-Z Jöhetnek, hiszen az övék! utóbbi három hó-j nap alatt kétezer Z > raV) csirkét? A július 4-i jégkárverés után, az Állami Biztosító meg­kezdte a jégkárok felbecsülé­sét. A kalászos-károk felbecsü­lése még e héten megtörténik. A jövő héten felbecsülik a dohánykárokat, majd utána sor kerül a kapásnövény- és szőlőkárok felbecsülésére is. A bólyi Kossuth Tsz több mint 300 000 forint, a babarci Bé­ke Tsz pedig kalászos-kára után 60 000 forint kártérítést kap az Állami Biztosítótól. A károk kifizetése már folyamat­ban van. hÉL ÉV ALATT százezer forint baromfitenyésztésből f 1 őszövetkezetek az az év második felé­elmúlt években hú- ben. A jó eredmé- zódoztak a baromfi- nyék elsősorban tenyésztéstől. So- Molnár Károly ál- rántanivaló kan úgy vélték: több lattenyésztő mun- a ráfordított munka káját dicsérik, és a költség, mint A Béke Tsz tyúk­amennyi hasznot farmján jelenleg 900 hajtanák a szárnya- fiatal kendermagos sok. A mágocsi Bé- baromfit és 240 tojó művelésügyi Mi­ke Tsz eredményei tyúkot nevelnek. A nisztérium által ki- azanban megcáfol- tojóknál a helyes küldött bírálóbizott- ják a kételkedők ál- takarmányozással ság legutóbbi szeni­litását: ebben az év- igen jó eredményt léjén megállapította, ben — alig hat hó- értek el a szövetke- hogy a mágocsi Bé­nap alatt — mint- zet tagjai: száz tyúk egy százezer forin- közül — az általá- tot jövedelmezett a ban szokásos négy­baromfi ten vészét és ven helyett — na^ szállítottak piacra és 1 kétszáz tenyészjér- j cét adtak el a ró-j zsafai termelőszö-| vetkezetnek. A Föld? ke Tsz baromfite-; nyészete egyike legjobbaknak az or-] körülbelül ugyan- ponta hatvan tyúk szágbam Hz atemszakértök 13. ülése Genf (AFP): A Kelet és Nyu­gat atomszakértői szerdán 15 órákor 13. munkaülése kereté­ben folytatták az atomrobban­tások szeizmikus hullámok út­ján történő megállapítási módszereinek tanulmányozá­sát. MÉSZÁROS r.: A MECSEKI „LÁTHATATLANOK" 47 — És miért.. 1 mond, miért? Hát kit bántottál? Tudom, hogy az egész telep szeretett, mikor párttit­kár voltál,., — Na látod, éppen azért! Az asszony nem nagyon értette, de elhallgatott. Csöndesen szipogott egy darabig, aztán újra kezdte: 1— Jaj istenem, mi lesz most a Jancsival..; — Mi lenne? — morgott az öreg. — Majd hazajön, aztán jól elverem a disznó kölykit. — De ott van ezek között és még miattad fogják meggyilkolni. — Ne félj — próbálta megnyugtatni az öreg — nem lesz annak semmi baja. Mert először is: a kar­hatalomnál az a jelszó, hogy gyerekekre nem lövünk, de a banditáknak nincs kímélet, ha ellenállnak. Má­sodszor: csakis arra lövünk, aki ránk lő. Harmadszor meg: nem tudják, hogy az én fiam, annyira meg nem barmok, hogy egymást gyilkolják ..: Erezte, hogy nem eléggé meggyőző a hangja, hi­szen ő maga is rettegett attól, hogy baj éri a fiát. Tűzharcban minden lehetséges; •.; De vannak ott huli­gán bányászok, valamelyik fel találja ismerni és csak azért, hogy rajta bosszút álljon..: De elhessegette a gondolatot. Nem, nem lehet.: ]■ egymást azért mégse fogják gyilkolni.,, Ugyanezen az éjszakén öt fiatal fiú remegett a „Gazda” vészbírósága előtt. A „Gazda” szerette a for­maságokat. Igaz, hogy néhány szökevényt tarkón lőtt már csak úgy „menetközben”, de azért, ha idő volt rá, szerette megadni a módját, már csak azért is, mert tudta, hogy növeli a tekintélyét, ha a kérlelhetetlen bíró szerepét játssza. Folyt a tárgyalás. Kecskelábú asztalon fekete terítő, azon feszület és három gyertya. Koponyát Is tettek volna az asztalra, de a folytonos Ide-oda vándorlásban, tűzharcra való berendezkedés zűrzavarában erre sen­48 MÉSZÁROS F.í A MECSEKI ;,LATHATATLANOK” kinek sem volt gondja. Az asztal mögött hárman ül­tek. Középen a „Gazda”, mellette jobbról egy fehér- köpenyes, „Dodó”-nak nevezett ember, balról a fiúk szakaszparancsnoka. A „Gazda” beszélt; — Az a vád ellenetek, hogy szökni próbáltatok, összebeszéltetek, hogy egyszerre mind az öten meg­léptek. Tudjátok mi ez? Lázadás! Hatásos szünetet tartott, majd folytatta: — Megesküdtetek arra, hogy kínos halállal pusz­tuljon, aki szent ügyünket elárulja, vagy szabadság- harcos társait cserbenhagyja, Ismét szünet. — A kommunista propaganda azt állítja, hogy tő­lünk sorra szöknek meg az emberek. Jól tudjátok, hogy ez nem igaz! Az utolsó mondatot emelt hangon, szinte kiáltva mondta. Bár jól tudta, hogy a november hatodik! lét­számnak a fele sincs már meg, azt is jól tudta, hogy már egész szakaszok is egyszerűen „eltűntek”, vállal­kozásra indulva letették a fegyvert és nem jöttek vissza, mint éppen előző napon is a „László szakasz”, mégis még önmaga előtt is képtelen volt ezt elismerni, a banda tagjai előtt pedig minden eszközzel igyekezett letagadni és megcáfolni a tényeket. O és alvezérei többnyire ahhoz a fogáshoz folyamodtak, hogy azt állí­tották: az eltűntek „hősi halált haltak az oroszok elleni harcban.” A banda sok tagja el is hitte, hiszen az „el­tűntekkel” nem találkozhattak. A „vészbíró”, aki úgy­látszik egyúttal az ügyész szerepét is betöltötte, fenye­getően körülnézett, hogy akad-e valaki, aki esetleg más véleményen van, de a „vádlottak” és a körülálló fegyveresek behúzták a nyakukat, némán hallgattak. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom