Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-09 / 159. szám

NAPLÓ 1958. JŰLIÜS 9. 2 Minden üzemi pártszervezetünk megtehetné! Tanácskozik a műszaki vezetőkkel a bőrgyári pártvezetőség Á Pécsi Bőrgyár pártszerve­zetének vezetősége elhatároz­ta, hogy elbeszélget az üzem vezető beosztású dolgozóival, elsősorban a műszakiakkal. Az elgondolást tett követte. A pártvezetőség eddig húsz művezetőt és főművezetőt hí­vott meg barátságos eszmecse­rére, további 14-gyel a héten log elbeszélgetni. Hogy miről esik szó a talál­kozásokon, azt maguk a mű­szakiak tudják a legjobban el­mondani. Beszéljünk eggyel. Hallgassuk meg Szakala Fe­renc elvtárs, • a krómosműhely főművezetőjének a véleményét. Szó szerint idézzük: „ Barátságosan fogadtak“ „Az egyik ebédnél az igaz­gató elvtárs megkért, hogy dél­után kettőkor menjek fel a pártirodába, a pártvezetéséig szeretne velem beszélgetni. A hívás nem ért váratlanul, mert a párttitkár elv társnő máreg^ héttel azelőtt szólt a beszélge­tésről. Bérezi Pál, Práviez Lajosné és Fekecs Józsefné elvtársak ültek az asztalnál. Barátságot san fogadtak, cigarettával és hellyel kínáltak. Elmondották, hogy őszintén, minden szépítés nélkül szeretnék közölni a pártvezetőség rólam alkotott álláspontját és ugyanilyen nyílt véleményeket várnak tő­lem is. Az esetleges szóbotlá­soktól nem kell tartani, majd kiigazítjuk őket. -., Először az igazgató munká­járól alkotott véleményem iránt érdeklődtek. A követke­zőket válaszoltam: Bérezi elvtárs elődje olykor egészen aprólékosan beavatko­zott a műhelyek életébe. Ez megzavarta a művezetők és főművezetők munkáját, néha egymást keresztező intézkedé­sek születtek. De nem is ez volt a legnagyobb baj! A túl­zott aprólékosságból arra kö­vetkeztettünk, hogy nem bír­nak bennünk. Bérezi elvtáns nem követi elődje példáját. Ez jólesik ne­künk. Meg vagyok elégedve a munkájával és a támogatásá­val, de egy javaslatom is len­ne: ne negyedévenként tartsuk meg a műszaki konferenciákat, hanem havonként. Sokkal töb­bet tudnának így segíteni, hi­szen ki tudja két-három hóna­pig fejben tartani a gondokat? ügy vettem észre, hogy ja­vaslatom mind a három elv­társnak megtetszett. Felírták, Bérezi elvtárs azt válaszolta, hogy majd gondolkoznak róla. „Sohasem éreztem hátrányosnak“ Ezután a szakszervezet mun­kájáról érdeklődtek. Jól dol­gozik-e, segít-e nekem a mű­hely-háromszög és így tovább. Az üzemi bizottságra nem tudok rosszat mondani, a kró- mosműhelyben viszont élén­kebbé kellene tenni a szakszer­vezeti életet. A műhely 65 munkása ugyanis három har­madban dolgozik, bizalmi pe­dig csak egy van. Szerintem több. kellene, hiszen a szak- szervezeti bizalmi is csak 8 órát dolgozhat, következésképp a másik harmadok dolgozói­nak nincs bizalmijuk. Ez a gondolat is tetszhetett az elvtánsaknak, ezt is felír­ták. Amikor elmondtam, hogy a műhely-háromszög szerintem jó dolog, hiszen csak segítse-! get kap az ember a pártaso-j portvezetőtől és a szakszerve­zeti bizalmitól (több szem töb bet lát, így sokkal kisebb a té­vedések lehetősége), akkor í pártszervezet munkájáról kér­dezősködtek. Pártonkívüli vagyok. Á párt- szervezet belső életét nem is­merem. Amit kívülről látok azzal meg vagyok elégedvé Sohasem éreztem hátrányos­nak a pártonkívüliséget, meg­erősítettek főművezetői beosz­tásomban, önálló műhelyt bíz­tak rám, rendszeresen kikérik a véleményemet Felesleges szaporítani a szót. Én is feltettem néhány kérdést *— ők is, majd elmondották a rólam alkotott véleményüket. Ez a vélemény elég jó volt...” Közelebb kerülnek egymáshoz Nos, erről esett szó a párt- vezetőség és Szakala Ferenc elvtárs találkozásán. Nagyjá-. ból így zajlottak le a többi be­szélgetések is. Amint a beszélgetésből lát­ni lehet, a pártveze tőség két főcélt tűzött ki maga elé: 1. Megkérdezd, hogy mi az illető művezető vagy főművezető vé­leménye a pártszervezet, vál­lalatvezetés és szakszervezet munkájáról. 2. A pártveze tő­ség is elmondja az illetősől al­kotott álláspontját. Hangsú­lyozzuk: a pártvezetőség és nem egyes vezetőségi tagok véleményéről van szó. Az a két-három pártvezetőségi tag, aki a beszélgetéseken részt vesz, csupán a vezetőség elő­zetesen kialakított közös ál­lásfoglalását tolmácsolja. Ez nagyon fontos, hiszen egy vagy két vezetőségi tag még téved­het, de a testület már nehe­zen. Szakala Ferenc elv társ úgy fejezte be a mondókáját, hogy szerinte gyakoribbá kellenne tenni az ilyen beszélgetéseket, mert közelebb kerülnek egy­máshoz. Hasznos javaslatok A beszélgetések a párt veze­tőség számára egyébként is hasznosak voltak. A műsza­kiak — Szakala Ferenchez ha­sonlóan — egész sor konkrét és hasznos javaslattal álltak elő. A pártvezetőség örömmel fogadja az okos elgondoláso­kat, összegyűjti, rendszerezi, majd a legközelebbi taggyűlés elé terjeszti őket elfogadás végett. Amikor a javaslatok megvalósulnak, a pártvezető­ség ismét elbeszélget a mű­szakiakkal és közli, hogy mi lett elgondolásaik sorsa. A pártvezetőség bírálatot is kapott a beszélgetések során. A prátvezetőség a kritikát jo­gosnak tartja és megígérte, hogy megfogadja a jótanácsot. Maga a cikk nem is annyi­ra a bőrgyári kommunisták, hanem a város többi üzemi pártszervezete számára író­dott. A bőrgyári kommunisták kezdeményezését minden üze­mi pártszervezetünk követ­hetné. Ott sem járna kevesebb ha­szonnal! (Magyar L.) | Dr. Beöthy Konrád | egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa, a Pécsi Or-t vostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének igazgatója, folyó hó 5-én délután 6 órakor 61. életévében, hosszas szenvedés után Pécsett elhunyt. Temetése folyó hó 9-én, szerdán déJután fél 5 óraikor lesz a pécsi köztemetőben. Beöthy professzor az igazságügyi orvostan tudományának kiváló elméleti és gyakorlati képviselője volt, aki szaktudo­mányát százszámra menő tanulmányával, értekezéssel gazda­gította. Legutóbb a kézsérültek rehabilitációja volt tudomá­nyos kutatásának fő témája. Szakértői minőségben működött a bírósági tárgyalásokon, ahol szakvéleményével mindenkor elősegítette az igazságügyi munka eredményességét. Elárvult tanszékének vezetésére méltó utódot találni nem lesz könnyű feladat. Munkájának végzésében fáradhatatlan, érdemekben gazdag élet szakadt meg Beöthy professzornak az élők sorá­ból történt eltávozásával. Tanártársai, hallgatói és az egyetem dolgozói kegyelettel őrzik meg emlékét. Friss, ropogós... Helyes az, hogy egyes keres­kedelmi boltok másnapos pék­süteményt akarnak eladni friss, reggeli sütésű sütemény he­lyett? A bizalmatlanság ára niivzáuu Ummc: A MECSEKI „LÁTHATATLANOK" (9) „Édesanyám! Ne keressen, elmentem a Mecsekbe”, Éktelen káromkodásban tört ki az öreg Gál. — A keserves kecskeszafcállú úristenit ennek a bü­dös kölyöknek! Na megállj! Kerülj csak a kezem közé, ha még nem vertelek meg, most megtudod, milyen a verés. Elkeseredetten gondolt arra, hogy úgy látszik elké­nyeztette a gyereket. Megvolt annak mindene, ami le­hetett. Hát álmodhatott ő gyerekkorában, tizennégy éves fejjel bicikliről? Akkor már a bányában vezette a lovat, tólta a csillét. Ez a Jancsi meg... Más dolga se volt, csak tanulni, meg szórakozni. Mi vihette rá, hogy most ezekkel a fegyveres gazemberekkel tartson? Leült és lába közé kapva a karabélyt, maga elé bá­mult — És te . i i *— kérdezte pityergősen az asszony —< te is megbolondultál vénségedre? Te is el akarsz menni? — Én? — kérdezett vissza az öreg és megmarkolta a karabély csövét. — Oda megyek én, de azt megemle­getik a bitangok! — A fiad ellen mennél? — A fiam... — keserűen felnevetett az öreg — hát a fiam ellen! Ha a fiam gazember, akkor az ellen! Az asszony csendesen sírdogált. Eddig azt hitte, hogy nincs még egy ilyen apa a világon, aki ennyire szeretné a fiait. Nem elég, hogy elment az a szerencsétlen gye­rek.,, Felkapta a fejét és ezipákoiva mondta: — A Pali is el akar menni,,, — A Paíi!? — hördült fei az öreg. —- Igen, azt mondta, elmegy a Jancsi után és a fü­lénél fogva cipeli haza. — Az más — enyhült meg Gál Antal —, de azért ne menjen, Majd én elintézem azt a köiyket A szabolcsi bányakerület két üzemének, Béke- és István- aíkna, valamint a vasasi bá­nyászok termelését egy helyre, a szabolcsi Béke-aknára szál­lítják. Itt buktatók segítségé­vel bedöntik a szenet a szilóba, innét pedig villamossal szállít­ják tovább a pécsújhegyi mo­sóba. Azelőtt az volt a gyakor­lat, hogy a szállítást csak az aknákon ellenőrizték, s a mű­szakok végén az üzemvezetés­nek kellett jelentenie a tröszt igazgatóságnak. Itt a kerületek jelentései alapján összesítették, illetve bontották fel 10 napon­kint az eredményeket. Eddig nem is volt különö­sebb probléma. A gyakorlat to­vábbra is jó lett volna, ha nem alakul ki a kerületek között egy nagyfokú bizalmatlanság. A szabolcsiak úgy érezték s nem egy esetben nyíltan vá­dolták is a tröszt vezetőit azért, hogy dekádzáráskor, amikor az eredmények össze­sítésére, illetve elosztására ke­rül a sor, igazságtalanul jár eü velük szemben a vasasiak ja­vára. Ez a bizalmatlanság fennállt fordítva is a vasas iák részéről. Az indokolatlan bizalmat­lanság rossz betegség, minden esetben kellemetlen következ­ményekkel jár, sok pénzébe kerül népgazdaságunknak, va­lamennyiünknek, különösen akkor, ha egyszerre több oldal­ról is jelentkezik, mint az adott esetben. Nézzük a törté­netet: A koncon való veszekedés, a bizalmatlanság mélyülése, olyan felesleges ellenőrző ap­parátust hozott létre, melynek létszámából egy közepes telje­sítésű fejtést is ki lehetett vol­na állítani. Egy szép napon megjelentek az ellenőrök a sza­bolcsi szilónál. Vasas is, me'g Szabolcs is a maga igazát véd­ve jelszó alapján öt-öt fő csil­leszámlálót állított be. Reggel­től estig rendületlenül ment a csilleszámlálás. Ez azonban mit sem változtatott a helyze­ten. A problémák nem hogy csökkentek volna, hanem so­kasodtak, még jobban kiélezte a bajokat. A „minden szentnek maga felé hajlik a keze” közmondás vallása is erősen éreztette hát­rányát egyes ellenőröknél. Egy részük nem volt pártatlan, azt a kerület igyekezett „segíteni”, mely őt beállította, fizette. Még csak ez hiányzott! Most már nemcsak az üzemek veze­tői, hanem az ellenőrök is kezdtek egymásra gyanakodni. Felütötte fejét az intrikázás, az egymás elleni fúrás. De menjünk tovább... Az ellenőrök „tovább fejlesz­tették” az ellenőrzés művésze­tét, azaz valakinek a javasla­tára megvalósították a kereszt- ellenőrzést. A vasaiak most már nemcsak a sajátjukét, ha­nem a szobolcsiak által leszál­lított csilléket is számolták, nyilvántartatták, jelentették a trösztnek Ugyanezt csinálták a szabolcsiak is. A „megszigorított” többol­dalú ellenőrzés aztán végképp elmérgesítette a helyzetet, egy­szóval tűrhetetlenné vált. Ez­után már csak a birotora ke­lésre kerülhetett volna a sor, ha a tröszt igazgatósága nem avatkozik erélyesen a dolog­ba.., Hétfőn délután került sor az ügy végleges tisztázására és egyben lezárására is. A rövid egy órás vita után — melyet az üzemvezetőkkel tartottak — megszületett a határozat, mely­nek értelmében július 10-ével teljesen feloszlatják e felesle­ges apparátust. Ettől kezdve a csillék számlálását maguk a buktatók végzik és annak he­lyességéért, a jelentés pontos­ságáért az üzemek vezetői sze­mélyükben felelősek. A felsza­baduló munkaerőt pedig pro­duktív munkára osztják be... Előbb, sokkal előbb kellett volna már ez a határozat! En­nek ellenére mégis csak üdvö­zölni lehet a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt Igazgatóságának e határozatát, erélyes intézkedé­sét. Üdvözölni lehet azért, mert a kormány takarékosság­ról szóló rendeletének a szelle­mében járt el, intézkedett. A felesleges munkakörök meg­szüntetésével nem kevesebb, mint 154 064 forintot takaríta­nak meg államunknak, bányá­szainknak. Intézkedésük he­lyes volt, azért is, mert az üzemvezetők egyszemélyi fele­lősségének növelésével meg­tették az első lépéseket a két kerület, valamint a két kerület és a tröszt igazgatósága között lévő bizalmatlanság felszámo­lásához isi Ragoncsa J. A Bem utca 3. szám alatti kenyérboltban a múlt hét egyik reggelén két kiflit kértem és kaptam. Kifizetés után a pult­ról felvéve győződtem meg, hogy azok tegnapiak. Vissza­kértem a pénzt. Az eladó rám- förmedt, hogy összefogdostam az árut, azt nem fogadhatja vissza. Jó, ebben van igazság, (bár egészségügyi vizsgálatom eredményével nincs baj). Ta­lán inkább kifogásolható az, amikor a lovaskocsival történő áruszállítás közben az áruszál­lító megfogja a kenyeret, ugyanakkor a gyeplőt és sok­szor a lovat is. Az említett üzlet több alka­lommal másnapos süteményt akart a vevőkre erőszakolni. Ez az eljárás helyetelen, mert a dolgozók becsapását jelenti. A munkára igyekvő dolgozók jog­gal elvárhatják, hogy friss sü­teményt kaphassanak. Ajánlom a kenyérbolt vezetőjének, hogy kérdezze meg a Rákóczi úti villanyrendőrnél levő fűszer- bolt vezetőjét — ahol közvet­len az eset megtörténte után is meleg, ropogós kiflit kaptam — hogy ő hogyan szerzi be a friss árut. Es ami még furcsább, az előbbi egy kenyérszaküzlet, az utóbbi — ahol friss süteményt kaptam — fűszerbolt, melynek a pékáru árusítása tulajdon­képpen csak mellékcikk. Börzöli Gyula Közlemény Keddi számunkban közöltük a televíziós tárgysorsjáték sor­solás nyeremény-jegyzékét. Felhívjuk a sorsjegy-tulajdo­nosok figyelmét arra, hogy a nyereményjegyzékben szereplő A—K sorszám azt jelenti, hogy a kihúzott szám nemcsak a két betűvel jelölt sorozatban, ha­nem az A-tól a K sorozatig va­lamennyi sorozatban nyert. Hivatalos nyereményjegyzék az Állami Áruházban 'és a METESZ-ben tekinthető meg. Jé MÉSZÁROS F.: A MECSEKI „LATHATATLANOK" MÉSZÁROS r.: A MECSEKI „LATHATATLANOK” 27 HL még.., Döncl, a kövér viszont mindent megtesz, amit mond neki... És a többi? Alig ismeri őket, éppenhogy A vadászház vadjai. találkoztak néha az egyetem, meg a diákszállás folyo­sóin. Csak két napja verődtek össze, hogy a Szigeti „ ... A Kakukk-tanyán fészkelődtek be. ahonnan országutat védjék a szovjet csapatoktól, de aztán nem több ízben lövéseket adtak le az A/l. laktanya iránya­kaptak semmiféle parancsot és megtudták, hogy a ba és a rádióállomásra. Híre jött, hogy a szovjet erók szovjet páncélosok már ott állnak a Széchenyi téren, oda tüzérségi tüzet irányítanak. Felkerekedtek és a kö­feljöttek a hegyre ... rülbelül 400 tagú banda Büdösfcúton szállt meg. Ott — Igen — nyögte ki végre — megbízhatóak. azonban ismét híre érkezett annak, hogy azt a gépko­A Tigris mereven nézte a fiút. Kis ideig várt. csit, amely fegyverszállítmánnyal volt útban feléjük, — Majd meglátjuk — mondta aztán gúnyosan. szétlőtték. A rossz hír hatására ismét helyet változtat­Leült az asztalhoz, újabb papírdarafokát vett elő és talk, ezúttal Vágotpusztán fészkelték be magukat.. görbe vonalakat rajzolt rá. (Az Ellenforradalom Baranyában 52. o.) — Hány fegyveretek van? — kérdezte mintegy mel­lékesen. A Diák viszolyogva lépett be a vadászház ajtaján. — öt géppisztoly, három szűrön yos puska, meg egy A Tigris fel sem nézett, az asztalon firkált valami pisztoly — sorolta engedelmesen a Diák — van még papírra. A lámpa fénye szűk kört világított meg az egy csomó kézigránátunk, meg benzines palackunk is. asztalon. A homályos sarokban a nő majszolt valamit, — Igen? — nézett föl a Tigris — szóval hat ember­Lala pedig a szemközti pádon ülve feszülten figyelte nek nincs is fegyvere. No jó .,. a bandavezért, mintha valami fontos döntést várna Azzal újra rajzoláshoz fogott, s miikor befejezte, elé­tőle. gedetten nézegette művét. De hiányt fedezett fel, gyor­Náthán ott) ült Lala mellett és rá vigyorgott a fiúra. san nekihajolt újra és szép, kacskaringé« É betűt ráz­De nem barátságosan, inkább kajánul, mint aki előre zolt a papír jobbsankába, alulról fölfelé nyíllal átszúrva. örül annak, hogyan fogják ellátni más baját. Miután ezzel elkészült, oldalvást pillantott a fiúra. A banda vezére még firkált egy darabig, mintha — önálló feladatot kaptok — jelentette Jel fontos­észre sem vette volna a belépőt. De aztán hirtelen fel­kodva. kapta a fejét. A Diák szó nélkül várta a fejlményeket. Üresnek — Te Diák! Milyen a szakaszod? érezte a fejét, a szíve úgy vert, mintha ki akart volna Megfordította a lámpát, hogy fénye a fiúra világít­ugrani. Gondolni sem mert ilyesmire, úgy hogy mo6t son, maga pedig az ellenző árnyékában maradhasson. képtelen volt mérlegelni, hogy ez a megbízatás jó vagy A Diák hirtelenében nem tudta, mit válaszoljon. Zava­rossz lehet-e számukra. rában egyik lábáról a másikra állt. A Tigris felállt az asztaltól, kezét bőrkabátja alá — Nna — türelmetlenkedett a Tigris — megkukul­dugta és napóleoni pózban néhányszor peckesen fel­tál? Milyenek az embereid? Megbízhatóak? alá járt az asztal előtt. A Diák hirtelen sorra vette a fiúkat. Azzal az iz­«ága pápaszemes kígyóval alighanem sok baj lese 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom