Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-06 / 157. szám
4 N APLO 1958. JÜLIUS 8. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének néhány kérdéséről Amikor a párt agrárpolitikai tézisei megjelentek, hosz- szas vita indult meg a pécsi járási pártbizottságon. A tézisek fényében megláttuk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért folytatott munkánk sok kívánnivalót hagyott maga után. Leszögeztük, hogy ezt a harcot nem lehet csak perspektivikus feladatként kezelni, a szocialista szövetkezésért dolgozni legfontosabb napi tennivalónk. A tézisek vitathatatlanul helyes elvi és gyakorlati útmutatásait ,,apró pénzre” kellett váltanunk, azaz a járás helyi körülményeire kellett alkalmaznunk. De lássuk, mit is értünk, helyi körülmények alatt? Réteapolitika és a községek adottságai Tizennyolc hármas típusú termelőszövetkezetünk' van. Az idei gazdasági évben több mint 1 200 000 forintot ruháztak be csak a saját erejükből. A tsz-tagok eközben elérték, illetve elérik a 8—9 holdas egyéni parasztok jövedelmét. A verseny tovább folyik, jövőre — a hozzávetőleges számítások szerint — elérjük a 12—13 holdas középparaszt életszínvonalát, aztán még előbbre törünk. A járás parasztságának 60— 65 százaléka jómódú középparaszt. Sokat számolnak,, általában tudják, hogy a győzelem — néhány éven belül — elvitathatatlanul a termelőszövetkezete lesz. A legfelvilágosultabbak be is lépnek, a nagy többség azonban ma még nem lép be a termelőszövetkezetbe. Ugyanakkor a szakcsoportba belépnek, hiszen a szakcsoport anyagi előnyt jelent még a 20—22 holdas kö- zépparam számára is. (Az elmondottak természetesen nem azt jelentik, hogy minden jómódú középparasztnak feltétlenül végig kell járnia a szövetkezés fokozatait! A középparaszti származású tsz-tagok élő cáfolatul szolgálnak erre!) Egészen másként állunk a munkásosztály alapvető falusi bázisával, a szegényparasztsággal, különösen az agrárpro- letársággal. Az agrárproletár, vagy a kevésföldű szegénypa- raszt-tömegek számára nem a szakcsoport, hanem a termelőszövetkezet az előnyösebb. Ez érthető is, hiszen egycsa- pásra a 8—9 holdas egyéni paraszt életszínvonalát érik el; Ezzel az elemzéssel meghatároztuk a két paraszti réteg várható mozgásirányát. Az analízis helyességét az élét ^bizonyítja; A dolgot bonyolítja, hogy nemcsak rétegenként, hanem falvanként is változó a helyzet. Itt van például Bükkösd; Mi úgy véljük — és a helybeli elvtársak is egyetértenek velünk ebben, hogy a jelenlegi időpont még nem alkalmas III-as típusú szövetkezet létrehozására, két szakcsoport viszont máris megalakult. Pécs- devécssren meg lehet alakítani a legfejlettebb típusú termelőszövetkezetet (az ellenforradalom előtt jól működő tsz-e volt a községnek), sőt az előjelek szerint néhány szakcsoportot is. Amit mondunk, nem kedhettünk átütő sikerrel a tsz-mozgalom illetve szakcsoportok alakítása terén. Hogyan segítettünk a bajon? Járási pártaktívaértekezletet, majd taggyűléseket tartottunk a pártszervezetekben. A legapróbb részletekig ismertettük a tsz-eknek és szakcsoportoknak nyújtott állami kedvezmények mértékét, a tanácsok külön jegyzéket kaptak róla; A Központi Bizottság, a falusi helyzetről szóló határozatának megtárgyalásakor ismét felelevenítettük az előnyökről tanultakat. Pusztán a párttagság erejével nem tudtunk volna front- áttörést elérni, ezért megmozgattuk a tömegszervezeteket is. Különösen a földművesszövetkezetekre gondolok, hiszen azok a szakcsoportok felelős gazdái. Mondanom sem kellene, itt is kevesen tudtak az állami kedvezményekről; Mivel a földművesszövetkezetekre kötelező érvényű határozatokat nem hozhatunk, a következőket tettük. A párt- bizottság mezőgazdasági osztályvezetőjét, Szabó József Szerintünk a szakcsoportok csak az alábbi két alapvető követelmény szellemében dolgozhatnak: 1. A szakcsoportok az évi tiszta jövedelem legalább 5 százalékát a közös vagyon gyarapításái-a fordítják 2. Ne spekulációs, — ne csak értékesítő — hanem elsősorban árutermelő társulások legyenek. A tiszta jövedelem 5 százaléka több ezer vagy több tízezer forintot jelent — a szakcsoport nagyságától függően. Tegyük fel, ezért a szakcsoport vetőgépet, darálógépet, vagy 3—5 szarvasmarhát vásárol. A 3—5 szarvasmarha egyelőre bekerül az egyik szakcsoport-tag istállójába. A szakcsoport a második-harmadik évben erősödik: újabb tagokkal gyarapodik, (a legöntuda- tosabb tagok viszont belépnek a termelőszövetkezetbe!), több lesz a tapasztalatuk és szakértelmük, tehát nő a jövedelmük. Újabb teheneket vásárolnak. Nem tudják elhelyezni az állatokat, felvetődik a közös istálló építésének gondolata és elvtársat — aki az FJK igaz- meg 5s építik) mert az állam gatóságának tagja és az FJK kommunista csoportjának elnöke is — megbíztuk azzal, hogy a kommunista csoportban tolmácsolja: az FJK igazgatósága adott időpontban vizsgáztassa le a földművesszövetkezetek vezető gárdáját az állami kedvezmények ismeretéről. A kommunista csoport javaslatát az igazgatóság elfogadta. Határozatot hozott a „vizsgákról“ és szabályos vizsgáztató bizottságot állított ösz- sze. A vizsgák már megvoltak. Nem is zárultak rossz eredménnyel; Ilyen előzmények után láttunk hozzá az agitációhoz. Felkerestük vagy összehívtuk a dolgozó parasztokat, szegényparaszt tanácskozásokat tartottunk stb. Ezerféle változat alakult ki, az élet nem tűrte a sablont; Tsz-ek alakulnak, gombamódra szaporodnak a szakcsoportok Az alapos előkészítést siker koronázta. Siklósbodonyban, Pécsdevecsereni, Szabadszenl- királyon és Aranyosgadányban a jelek szerint termelőszövetkezet alakul. (A mag, illetve az előkészítő bizottság mindegyik helyen megvan.) Jelentős számbeli és gazdasági meg erősödésre számíthatunk Uj- petrén illetve mind a 18 termelőszövetkezetünkben; A szakcsoportok gombamód- ra szaporodnak. 63 községe van a járásnak, 52 szakcsoport« működik, mintegy 25 július 50 százalékos hitelt ad hozzá! Vezető gárda nevelődik A többit már nem nehéz elképzelni. A dolgozó parasztok lépésről-lépésre győződnek meg arról, hogy a III-as típus a legjobb számukra. És amikor a tsz megalakulását kimondják, már bizonyos számú állat- állománnyal, épülettel (vagy éppen gépekkel) rendelkeznek. Előnyös ez az új termelőszö- vetkeztnek? De még mennyire, hiszen az indulás szokott a leg nehezebb lenni, jórészt a meg felélő gazdasági alap hiánya miatt! Mind ez nem valamilyen elvont eszmefuttatás, hanem maga az élet. Kacsóta példája is bizonyítja: az ottani szakcsoport közös sertésólat épít. A szakcsoportoknak van egy másik igen nagy előnyük is. A szakcsoportban lévő dolgozó parasztok nem 10, 15 vagy épp>en 20, hanem 120—140, vagy még több holdon gazdálkodnak. Szűk lesz számukra a régi terület, átlépik az egyéni paraszt gondolkodásmódját. A közös munka a legrátermettebb szakcsoporttagok közül olyan vezetőket termel ki, akik majd a III-as típusú tsz irányítói lesznek. Ez újabb felbecsülhetetlen előny a megalakuló termelő- szövetkezet számára. Elmondta: Tálos László a pécsi járási párt- bizottság titkára. Neveljenek sok derék, szorgalmas technikust Levél az Építőipari Technikumnak Egy héttel ezelőtt meghívtak egy taggyűlésre a Baranya megyei Tatarozó Vállalathoz. Es amit ezen a taggyűlésen tapasztaltam, annyira megkapott, hogy úgy érzem, el keli mondanom másoknak is, és elsősorban az Építőipari Technikumnak. A taggyűlés egész délután tartott. De mondhatom, egy pillanatig se unatkozott senki, és nem várta a végét. Érdekes, izgalmas, tanulságos volt minden pillanata. De az én nagy élményem akkor következett, amikor sor került a tagjelöltek felvételére. Két fizikai munkás és egy technikus jelentkezett a pártba. A - technikus lány volt és nagyon fiatal. — Kosztolányi Vilmának hívják és a kalkulációs csoportban dolgozik. Elmondta az életrajzát. Kisemberek gyereke, apja valahol raktárban dolgozik, középiskolás korában is szívesen dolgozott a DISZ-ben, a KISZ első lépéseinél is ott volt. Technikumot végzett, most dolgozik és szeretne párttag lenni. Ez volt a rövid életrajz, és ebből még nem is nagyon tudhat meg az ember semmit. Utána ajánlói, Párkányi Gyula, a munkaügyi osztály vezetője és az öreg Izsáki Imre emelkedtek szólásra. Izsáki bácsi elmondta, hogy ő teljes szívvel ajánlani tudja Vilmát, túltesz a fiúkon szorgalomban, értelmességben is, rá mindig lehet számítani. Annak ellenére, hogy egészen fiatal, mindent rá lehet bízni, a legnehezebb munkát is elvégzi, ügyes, szolgálatkész, szorgalmas és szerény. Azután Laki elvtárs, a volt igazgató mondta el a véleményét, amely csaknem megegyezett az Izsáki bácsiéval. Ö külön kiemelte azt is, hogy íme, egy példa arra, hogy nem lehet a „mai fiatalokról*‘ egyértelműen elítélően nyilatkozni. A mai fiataloknak éppen a Vilmához hasonlók a jellemző képviselői. Bízni kell a fiatalokban, eszükben, tudásukban, szorgalmukban, becsületességükben, és arra kell tő- rekedni, hogy azokat is ilyenné tegyük, akikről ezek a jó tulajdonságok még nem mondhatók el. Néztem a vékony, szőke kislányt, aki kipirulva hallgatta az idős szaktársak dicséretét, elismerését, és boldogan mosolygott, amikor felvették a tagjelöltek sorába. És akkor határoztam el, hogy megkérem majd az Építőipari Technikumot, az igazgatóját, tanárait, nevelőit, mindenkit, akinek a segítségére szükség van ehhez: neveljenek még sok ilyen nagyszerű fiatal technikust, neveljenek sok lányt és fiút olyanná, hogy egyszer majd róluk is igy beszéljenek az idősebbek. TOTH F. BÉLA a megyei tanács építési és közlekedési osztályának vezetője A cigányok éJUWiU, ínuhkáiáiM, UuttúiágUót László Mária főtitkár nyilatkozata \J ajmi keveset tudunk a a megváltozott új életről beszél ” cigányokról. Valamikor most nekünk László Mária, a a középkorban jöttek Magyar- cigányszövetség főtitkára: országra Románia és Jugoszlávia felől. Azt is tudjuk, hogy itt sem telepedtek meg véglegesen, egyes csoportjaik tovább húzódtak nyugati irányba. Magyarország mégis bizonyos fokig centrumuk maradt. Ennek az volt az oka, hogy míg másutt állandó üldözésnek voltak kitéve, hazánkban viszonylag nyugodtan élhettek. Többször le is akarták telepíteni őket. Első ízben Mária Terézia. De a királynő különleges rendeletéi sem tudták egy helyhez kötni ezt a kóborláshoz szokott, nyugtalan ázsiai népet. Nálunk is, még a két világháború között is, állandóan szekereztek egyik “helyről a másikra. Sőt, az első világháború idejéig még törzsi kereteiket is megtartották. Ezeknek a cigányoknak már többnyire mesterségük volt. Legszívesebben ku- peckodtak, mások üstfoltozással, szegkészítéssel, teknővájás- sal keresték a kenyerüket. A fasiszták faji üldözése őket sem kerülte el. Nagyon sokan járták meg Dachaut, oda vitték azokat, akik nem tudtak idejében elrejtőzködni. A fel- szabadulás után megszűnt a vándorlásuk, bizonyosfokú polgárosodási folyamat következett be náluk: dolgozni járnak, sokan házat építenek.;. Erről — Mintegy 150—200 ezerre tehető a hazánkban élő cigányok száma. Pontos adatokat nem tudunk mondani, mert még a legutóbbi összeírás is olyan téves felmérést végzett, hogy megközelítőleg sem éri el a tényleges számot. Az ország minden részében élnek cigányok. Vannak köztük muzsikusok, ezek a legismertebbek, de cigányaink ezen felül a munka minden területén megtalálhatók. Igen sokan dolgoznak a mezőgazdságban, de Vannak köztük bányászok, kohászok, s más ipari munkások is. Most van felnövekvőben egy cigány értelmiségi csoport. Ezek orvosok, tanárok, katonatisztek. — Vándorcigányok ma már nincsenek. Az embereket talán az téveszti meg, hogy sokan vándorip>arral foglalkoznak. De ezek is laknak valahol, csak időről időre indulnak el hazulról, hogy az országot járva keressék meg kenyerüket. De ugyanúgy hazatérnek, s ugyanúgy laknak valahol, ahogy azok a cigányok is, akik a tavasztól őszig tartó mezőgazda- sági idényben kerekednek fel munkát keresni. — Szóval van otthonuk, ha ez az otthon amolyan faluvégi putri is. Hát igen, a putri. Ezt közepéig fog megalakulni. (Jelentős részük már megszületett, csak még nem kerültek be a nyilvántartásba). A községekben általában több szakcsoport is van. Jelenleg Vó- kány vezet, ahol két termelő- szövetkezet és 11 szakcsoporté.) működik. Az 52 szakcsoport 5864 hold földön gazdálkodik, s szakcso- portok a legkülönbözőbb termelési ágakra specializálták magukat. A kukoricatermelő, puszta óhaj, mert néhány dől- géphasználati, méhészeti szőlő gozó paraszt már aláírta a tsz ^ dohánytermelési SMkcso_ beiepesi nyilatkozatot; . portoktól kezdve a növényterh Megmozga tiuk a tömegszervezeteket Hiába előnyös a dolgozó parasztságnak a tsz és a szakcsoport, ha nincs aki ezek előnyeire rámutasson, akkor nem lépnek be. Ez világos, ezért meg kell mutatnunk számukra a szocializmus útjának előnyeit, „magyarán“; agitálnunk kell. Az agitáció annyit ér, ameny- nyire ezeket az előnyöket ismerjük és be tudjuk bizonyítani. Ezt nyomatékosan hangsúlyozzuk, mert ez volt agitá- ciónk gyenge pontja. Felesleges részletezni, nem is dicsemesztési szakcsoportokig mindent megtalálunk. Számunkra természetesen a növénytermelési és az állattenyésztési szakcsoportok a legfontosabbak. A szakcsoportok jövője Termelőszövetkezeteink jövőjét már vázoltuk, nézzük meg a szakcsoportokét is. A szakcsoport a lenini fokozatosság elvét, testesíti meg, a legelső lépcsőfok. A fő cél a III-as típus, a fejlődés elkerülhetetlenül ide is vezet. Vegyük a gazdasági alapot! //£eÓH^siícdé// „Kihaltak“ nyáron a falvak. Csak az öregek üldögélnek, a gyerekek játszanak az udvaron, az utcán. A házak ajtaja zárva, minden épkézláb ember a földeken dolgozik, vágja a gabonát, kapói, pormetez. így van ez Szebényben is, ebben a német nemzetiségű falvak közé ékelt kis magyar faluban, amely táncegyütteséről nevezetes. A gyulai fesztivál óta a falu híre túlnőtt a megye határain, mivel a fesztiválra épített két színpad egyikén a szebényi táncosok is felléptek. — A gyulai út előtt — mondotta Horváth István, az együt_ tes vezetője — mondogatták: nem táncolunk többet, a lakodalmasunkat ismerik már, majd ha újat tanultunk. A nemzetközi táncfesztivál azonban lelket öntött az együttes tagjaiba. Sőt! Riválisuk a gencsapóti együttes volt, de a decsi öreg táncosok villanyozták fel őket a legjobban, különösen az idősebbeket. Mondogata is a vasárnapi bemutató előtt Szebényi Imre bácsi: majd én megmutatom, majd én „ráteszem". És „rá is tette“. Nem volt hiba a verbunkban, ment, mint a karikacsapós. így voltak a lányok is. Horváth István csodálkozott a legjobban, hogy a lányok milyen remekül járták. Nem szégyelték magukat a többiek sem, miért pont mi maradjunk el tőlük, — bíztatták magukat. Táncoltak, nem ismertek fáradtságot, lámpalázat. A jókedv és a lelkesedés nem is hiányzott, mert igazi magyaros vendégszeretettel fogadták őket. Amikor megérkeztek, felköszöntötték az együttest fehér szekfűcsokor- ral. Az ellátás p>edig minden elismerést megérdemel. A nyári munkák elvégzése után megkezdik a lakodalmast megelőző „Leánysirató” tanulását, amely a lakodalmat megelőző estének szokásait, dalait, táncait tartalmazza. A menyasszony búcsúzik leánytársaitól, és őt elbúcsúztatja egy öreg néni. Az öreg néni dalát ma is eléneklj a 74 éves Vica néni. A népdal egyébként amivel búcsúztatja, igen érdekes. így kezdődik: Jól meggondold leány elejét, utóját..; Kodály Zoltán tíz éven át kereste, kutatta ezt a dallamot, amely a magyar népxial legmagasabb foka. Egy alkalommal, amikor népdalkutatók jártak a községben, ráakadtak Vica nénd dalára. Hasznos, értékes volt a gyulai út az együttes tagjai részére, akik szereplésükön kívül nagy sikert arattak népviseletükkel is, a gyerekek — négy gyermeket vittek magukkal — úton, útfélen csokoládét majszoltak, mert állandóan kínálgatták őket ismeretlenül is. Az együttes sorsa már nemcsak a MESZÖV-é, a falué is, hogy úgy mondjuk közüggyé vált. Köszönhető ez a földművesszövetkezetnek, Fazekas: elvtáxsnak, a tanács elnökének, aki feleségével, édesany jával együtt tagja az együttesnek. És köszönhető Horváth Istvánnak, aki a lehető legjobban igyekszik foglalkozni az együttes tagjaival. Az őszi bemutatót piedig már most várjuk .... akarjuk mi, amilyen gyorsan csak lehet, megszüntetni. Mindenki tudja, milyen egészségtelenek, elavultak a faluvégek cigányputrijai. Tudják a cigányok maguk is. Ezért fogadják nagyon szívesen a tanácsoktól a házhelyeket, És építenek; Épít mindegyik, amelyik csak dolgozik. A minimális pénzösszegért kapott telekre felhúzzák kis vityillóikat. És itt akarunk mi segíteni. Vigyázunk arra, hogy ne kezdetleges kis házikókat építsenek. Nagy örömmel mondhatom, hogy több mérnök ajánlotta fel segítségét, — De nemcsak a mérnökök vannak segítségünkre. Segíteneyá nevelők, a pedagógusok is'abban, hogy leküzd- jük a cigányok körében ma is élő analfabétizmust. Az írni- olvasni tudó enibérek nem is értik talán, hogy milyen hátrányos helyzetben vannak a* analfabéták. A napiokban volt nálam egy fiatal cigányasszony. A bíróság büntette meg valami szabálysértésért. Szegény nem is tudta, hogy ezt nem szabad. Sajnáltam nagyon, mert nem látszott olyannak, aki tudatosan és akarattal sértené meg a szabályokat. De ha nem tud írni-olvasni, hogyan tudja, hogy mit szabad és mit nem. A pedagógusok most arra törekszenek, hogy a cigány- gyerekek is járjanak -iskolába. — Nagy feladat azután számunkra az, hogy megfelelő munkaalkalmat teremtsünk a cigányok számára.. Már vagy 15 KTSZ.alakult az országban, ahol szegkovácsok, üstfoltozók, katlankészítők, dolgoznak. De ez még nem minden. Arra törekszünk, hogy' sok-sok munkaalkalom legyen a számukra — vénmérsékletüknek,' adottságaiknak megfelelő. — Hadd mondjam még el azt, hogy kulturális téren is szép sikereket értünk el. Vidéken több cigány kultúrcsöpört működik. Gyűjtik a cigányság folklórját is: a dalokat, táncokat, verseket. Szövetségünk munkatársai elkészítették az első cigány—magyar szótárt, mintegy 3000 szavas s elkészült a cigány nyelvtan is. Ez a munka — tudomásunk szerint — első a világon. A megváltozott társadal- **mi helyzet — mondotta végezetül László Mária — nagy változásokat hoz a cigányság életében. Persze az ő fejlődésük lassúbb, évezredes elnyomást, kivetettséget kell most megszüntetni, évezredes bizalmatlanságot legyőzni. De nagyon örülünk, hogy végre elkezdhettük a munkát, örülünk azért, mert a cigányság már az első jelekre Is örömmel és aktívan reagált; Onodjr Győr*»
