Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-30 / 178. szám

O ' NAPLÓ 1958. JULIUS 9V< 1 Uo-yfyUú’ ci totóid, édesanyám... Levelek, levelek, levelek... Peregnek a lapok és mind jobban rádöbben az ember a szó lényegére — honvágy. Egyszerűen, nem mesterkél­ten, úgy ahogy érezték, ahogy érzik — árad a meg­tévesztett, becsapott embe­rekből a keserűség. Agyam­ban a százszor, ezerszer le­játszott dal: „ ... Ott, ahol él anyám, ott van az én ha-' zám ...” Es ugyanez a gon­dolat prózában. Amikor fel­olvasom Pista Ausztráliából irt levelének utósyivát: „Mi­kor levelem végére érek, mindig könnyezek ;.. Aztán, ha egyszer jó kedved lesz, énekeld el: „Nem vagyok én rossz, csak ' beteg, álmok utyín járó.” És még egyet: „Hogyha ír majd édes­anyám." w36?r — a házi­asszony sírvafakad. Honvágy, haza, otthon, édesanya... — erről beszél­nek ezek a levelek. Régi és gyakran* megkopott magyar szavak ezek és mégis micso­da mét\i értelmük van, mennyivel mást jelentenek e szavak a kintről küldött le­velekben, . mint itthon. Megy az mutó. Egyszercaak akác­illat csapja meg az ember orrát és ha máskor nem, de most feltör az emberből: ,,... más táj, más ég, más nyelv, más nép ...” és bor­zasztóan, szinte leküzdhetet* lenttl vágyódik haza. -Akác- illat, akácfái A mi udva­runkon is van egy akácfa. Itt szokott az anyám- vasár­nap tereferélni, a szomszéd asszonyokkal. JÉs a seb min­dig mélyebb lesz a szívben. Mindig mélyebb: aztán vagy belepusztul az .ember, vagy jön, ha kell V gyalog haza,' HŰSÉG Madarász Emil verseskötete mert jönni káli. Disszidensek, megtévesz-, tett emberek leveleiből — amelyet kitűnő érzékkel Rab Ferenc válogatott ösz- sze -* olvastam, ezeket «■ gondolatokat. Érdemes elol­vasni. it-tctr­Szürke .vászonkötésű, sze­rény, de íziéses külsejű köny­vecske a könyvesbolt kiraka- ában. A név ismerős: Mada­rász Emil. Emlékeimben egy másik névvel azonosul: Csl- hajda. Az egyszerű vöröska- ona, a forradalmár • munkás, aki nem bátrabb a többi vö- röekatonánál, nem bölcsebb a többi munkásnál, de a végte­lenül erős hit, a munkásosz­tály végső győzelmébe vetett hit erőssé, óriássá teszi. Csihajda jutott eszembe, s befordultam, hogy megve­gyem a „Hűség’‘-et, mert Ma­darász vaskosan reális, szinte kapadohány és izzadt bakancs illatú romantikája kell- Kell, mint egy csésze jó erős fekete, hogy megtisztítsa az agyat. — EZ'éppen a hetedik kötet, amit az utóbbi napokban el­adtam. Ezzel nyomja kezembe a bolt- vezető te a könyvet és új­ra vah min gondolkodni. Ver- seskötetekért — ezt a tapasz­talat és a statisztika egyértel­műen bizonyítja — nemigen „törik magukat" a vásárlók. Ha a .,Hűség"-et így veszik, annak biztosan oka van. És van, i®­Az elbeszélő költeménynek mindjárt az • első fejezetében ott találom a fiatal szovjet páncélos tisztet, akit a fasisz­ták leveréséire küldtek a ma­gyar fővárosba, s aki ott, az ijesztően ellenséges környezet­ben, a még csak megijesztett ellenforradalom városában leg­fontosabb közlendőjének tart­ja, hogy kijeienitses »Én is 'madjar ** T Aztán várom, hogy hősi tet­teket zengjen erről a szovjet tisztről, vad utcai harcokról számoljon be, amelyek során fasiszták tucatját öli meg, be­csületes emberek százainak életét óvja. De Madarász Emil nem tagadja meg önmagát. Csökkentek a piaci árak Mától kezdve sok aOldtégtóMt te gyfimStesftt Srnsft az eddigi­nél Jóval olcsóbb ároa a MEk. így a karfiol ára 7 forintról 4,56 forintra, a levele* karfiol 4-ról 2,50-re, az uborka 2,50-ról 1,80-ra, a saláta l,l*-röl #,M-ra, a sárgadinnye *-röl 1,20-ra, a nyári alma ► röl 3,80-ra, a körte 6-ról 4-re, a zöldpaprika 9-ról 6,80-ra, a para­dicsom 8-ról 3,20-ra csökkent. A MÍK ezenkívül piaci napokion egye* árakat -az árszabályo­zás érdekében fogyasztói árnál olcsóbban árusít. így könnyen meg tudják akadályozni az árdrágítást és spekulációt. Tartalékáruból sincs hiány. Pl. burgonyából 5 vagon tartalékuk van. Megérkezett az első szállítmány görögdinnye Is kilónként S forintért, de nagyobb mennyiségre eeak a Jövő héten lehet számítani. Nincs erre szüksége. Az ő hő­se csak ott áll a tank mellett és mesél, míg „Körös-körül november-éj gomolygott, A lá­zadás vak alvilágba bújt, Vagy tépázottan kúszott el nyugat­ra i i Mesél a tiszt, s mégcsak nem is önmagáról, hanem Szer- gejev határőrről, aki ér­telmes legény volt, Némi túl­zással bölcs is, úgylehet, Ki nem hiába s hasztalan talpalt le Pár jő kemény határőr­éveket.“ Közben még a költészet hi­vatásáról is példálózgat, s az ilyen példák az ellenforrada­lomról szólván nálunk ugyan­csak el Is kélnek. Szergejev és Pável korházvonati szerep­léséről mesélve elmondja, mi­lyen hatást tettek a szovjet költők versel a második vi­lágháború első szovjet sebe- sültjeine: „Volt verses tréfa Gyemján Bednájtől, majd Ma­jakovszkij lángja csapkodott, S TvardovsKkij bölcs vándor szegényparasztja Úgyszólván mély s tartás nyomot hagyott". De mindez csak eszköz ah­hoz, hogy kimondhassa a lé­nyeget; S a lényeg, Pávellel elmondatva így hangzik: —< ........................... „M ost, elvtárs, rend lesz, mert­hogy nem csekélység Az a pro­letár nemzetköziség!" És attól sem fél, hogy a maga sajátos költői módján mintegy össze­foglalóként „megmagyarázza a tanulságot”: .-.. Hűség n.az minden — szólt a tiszt — a legfőbb Hűség a néphez, szép hazánkhoz is, Hűség rab népek nagy győzedelméhez, Hűség a harcban, mely a napba visz”. Nem minden költő írhatná meg ezt így, hogy frázisnak ne tűnjék. Kell ehhez a forradal­mi munkásosztály gondolatvi­lágának teljes megértése, kell az egyszerű ember életének is­merete és 6zeretete, hogy köl­tő őszintén írhasson ilyen sza­vakat. És végül is, nem arra vállalkozott Madarász Emil, hogy valami rendkívül erede­tit alkosson, valami bonyo­lult érzelemkomplexumot bon­colgasson, hanem arra, hogy megmutassa: a proletárforra­dalmárok élete szüntelen harc az ellenforradalom, a fasiz­mus ellen, de ebben a harcban kezükben van a győzelem kul­csa, a Szergejevek és Pávelek, de nemkevósbé a Csihajda k hűsége. f—» —e) c4 airáqÁriu MIGÁZ ASZTALOS A virágárussal a saját boltjában találkoztam. Ép­pen egy menyasszonyi csok­rot készített ott a vevők sze­me láttára. Asszonyokról lé­vén szó, így nem csodálkoz­tam: — Jaj, de szép az a cso­kor! — álmélkodott az egyik. — Ha narancsvirág lenne a mirtusz helyén, akkor szebb lenne — így a virág­árus. — Olaszországban az­zal készítik. — Azzal szép lehet --‘ je­lenti ki a vevő és nyomban felteszi a kérdést. — Fehér virága van a narancsfának? A virágárus bólint. — És mibe kerül egy ilyen csokor? — Százötvenbe. 5 Elhallgatnak. Most egy másik vásárló kérdez. !-i Hogy a kardvirág? — Három, négy, öt fo­rint . ; ; — Szálja? —i Igen. — Az államiban kettőért adják. — De milyet?! Feleakko­rát, mint ez. Meg aztán, ho­gyan kötik azok össze, meg hogyan mi! összecsapják és kész, — magyarázza a virág­A Dunántúli Napló JELENTI rrvw A Boranyai Szak- szervezetek Megyei Tanácsa augusztus el­sején délelőtt kilenc órakor ülést tort az SZMT székházban. Ez alkalommal Bo­gár József elvtárs. az SZMT elnöke beszá­mol az /elnökség 1958. t. félévi munkájáról és ismerteti a soron lévő feladatokat. — Utána Czégény Jó­zsef elvtárs, az SZMT elnökségi tag­ja á szervezeti kér­déseket ismerteti. ****** hUs&íum TtM*xc: A M E C S E KI .LÁTHATATLANOK // A Baranya megyei Mezőgazdasági Vál­lalat (Baromfikeltető) tervbevette, hogy augusztus végén nagy szabású tenyészkakas vásárt rendez Pécsett. A vásáron sárga ma- -%^%^*gyar, Hampshire, va­lamint Plymouth — (kendermagos) nö­vendék tenyészkaka- sokat értékesítenek majd. 2 799 000 forint ér­tékben adott el ebben a negyedévben kisgé­peket a pécsi „Me­zőgép". ' Legkereset- teb gépek a villany­motorok, fűkaszák, burgonyaporozók és mostanában a perme­tezőgépek voltak. Az igényeket legtöbb esetben ki tudták elé­gíteni, csak a kisebb villanymotorok bői volt hiány. A gépek minőségire ritkán ér­kezik panasz, de eb­ben az esetben a ga­ranciát vállaló készí­tő üzem kijavítja. A „Mezőgép" részt vesz a harkányi kiállítá­son is. Egy német gyártmányú, hátra szerelhető motoros permetezőgépet mu­tatnak be. * A Baranya megyei Állatforgalmi Válla­lat ebben, az évben 2052 db marhát állí­tott be hízlalőtelepei- re. Ebiből ezddeig 1649 darabot szállítottak el. 997 hízómarhét exportáltak Németor­szágba és Olaszor­szágba. * Az Állami Biztosító eddig félmillió forint kártérítést fizetett ki a július 4-i jégverés károsultjainak a ka­lászos terményeiket ért jégkárok után. A kender, a dohány és a tengeri károk meg­állapítása, illetve fel­becsülése most fo­lyik Előzetes becslé­sek szerint a kifize­tendő kártérítési ösz- szegek jóval megha­ladják az egymillió forintot. * A Baranya megyei Tanács Ipari Osztálya a tanács vb. termié­ben értekezletet tar­tott a Sütőipari Vál­lalat vezetőivel. Az értekezleten megtár­gyalták a kenyérellá­tás zavartalanságá­nak biztosítását; Mód Aladár egye­temi tanár, a TIT or­szágos elnöke Pé­csett járt, ahol meg­látogatta a TIT által rendezett nyári sza­badegyetemet. Mód Aladár részt vett a nyári szabadegyetem hallgatóinak tábortű­zénél Köszöntötte a szabadegyetem hall­gatóit, akik gazdag és változatos kultúr­műsort rögtönöztek. Eddig összesen 12 ezer előnevelt csibét értékesített 8' Bara­nya megyei Mező- gazdasági Vállalat. Ebből 11000-ret a termelőszövetkezetek kaptak. Jelenleg is további 5000 előne­velt csibe-előjegyzés van és az igényeket három-négy héten be­lül kielégítik. A pé­csi és a sellyei kelte­tő eddig összesen — 950 000 naposcsibét értékesített. árus testvére, a hasonlatos* ság legalábbis azt mutatja, hogy testvérek lehetnek, mi* közben egy csokrot készít. Selyempapír zörög és be* csomagolják a virágot és a virággal együtt becsomagol* jak ezeket a gondolatokat is: amit az államiban adnak —i az vacak, a maszek áru —♦ az valami. Igaz, hogy drá* gább, de mi szebben tudjuk összekötni, jobb az ízlé* sünk.ii Kint vagyok az utcán és még mindig ott dong a fii* lemben: jobb az ízlésünk, szebben tudjuk összekötni Ez az! Az államiaknak is meg kellene tanulni a szép kötést, hogy feleannyiért leg* alább olyan szép csokrot ad* nának, mint a maszek.;; Az asztalossal nem talál* koztam személyesen. Egyik ismerősöm mesélte el a tör* ténetet. Hármasszekrényt csináltatott. Nem vele, mert ő a duplájáért készítette vol* na el, mint a Mohácsi Bú* torgyár. Elkészült a szék* rény, az ismerősöm haza hozta, magára vállalva a szállítással járó minden fe* lelősséget. Megkarcolódott a szekrény, mint ahogy ez gya* korlátlan csomayolók eseté* ben elő szokott fordulni. — Sebaj! — gondolta ma* gában. > Elmegyek az is* merős asztalosomhoz! Ad egy kis bútorlakkot, bekenem és kész, nem is látszik... Elment. Az asztalos meg* kérdezte: — Kivel csináltatta a szék* tényt? *— A bútorgyárral;;; Az asztalos egy ideig szót* lanül nézett, majd így fe* lelt: —■ Van lakkom, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs. De elvből nem adok. Ha maszeknál csináltatta vol na a szekrényt, az más. De ■ ktsz-nél, főleg állami válla* latnál.; i Nem kapott lakkot itt, de kapott másutt, állami bolt* ban. A karcolás eltűnt a szekrényről, de a visszauta­sítás, amiben az asztalos ré­szesítette, még mindig ha* ragra lobbant ja. — Nem baj, ha 6 így fe* lelt, én meg úgy felelek né* ki, hogy ezentúl mindent államiakkal, vagy ktsz-esek- kel csináltatok. Megéri. . Nemrég egy rekamié vázat készíttetett: nem maszekkal, állami vállalattal, feleany- nyiért. Betartotta a szavát, mint ismerőse a magánkis* iparos asztalos. (27) ff e**>^***>***f*f^^*>-*^‘*****^^***^* ******* A zám jutott eszébe —• a „Gazda" megszervezte a menekülést. De hogyan? Két tehergépkocsit rendelt oda az útkereszteződéshez. Kettőt. De hiszen majdnem kétszázan indultak! A Tigris-századnak egyedül kel­lett volna egy kocsi! Előre látta volna a szökéseket? J Nem. Ezt csak egy dolog magyarázza, önmagán és szűKebb «környezetén kívül nem ' számolt a többivel. Otthagyta' volna. ’És ha nem találkoznak? Nem Kő­lyuk felé mentek. A Tigris-század is ottmaradt volna. Húszegynéhány ember egyedül, áldozatül Odadobva, hogy míg őket felszámolják, a „Gazda” egérutat ve­hessen. Ohó „Gazdám 1” A Tigris nem hiába volt katona!' Acsarkodó, dühös pillantást vetett felé, akit még csak tegnap is önként választott vezérének, bálványá­nak ismert el. „Odaát majd számolunk” — ez volt a pillantásban. A „Gazda” elkapta a pillantást, s mintha gondolat- olvasó lett volna, kihívó hunyorítással meredt a Tig­risre. — Indulunk — mondta aztán — zárt csoportban máradunk, két ember előre megy, ha határőrt lát, jelzii A tehergépkocsi ottmaradt, árván. De vezetője még visszafordult, gyorsan kicsavarta a gyújtógyertyákat és maroknyi port szórt a hengerekbe. A Tigris maga mellé intette Kobrát, ügy érezte mo6t, hogy 6 az egyetlen méltó társa. Kicsit hülye — gondolta róla. —, de rendes fickó, lehet rá számítani; A bakhátas úton botladozva újra eszébe jutott azon gondolkodni, mi lehet az, ami Kobrát közéjük hozta, Meg is kérdezte. Kobra csodálkozva nézett. — Hova mentem volna? A kommunisták közé, akik halálraüldözték apámat? — Hát mi volt apád? — Hadbíró. Hát bűn az, hogy katonaszökevények, liazaárulók felett ítélkezett? Negyvenkilencben le­építették. Polgári bíró volt. Megbízhatatlannak minő­sült. Bérelszámoló lett* O, akinek az egész magyar jog 84) MÉSZÁROS F.: A MECSEKI »,LATHATATLANOK” á kisujjában volt, perceket én filléreket számolgatha­tott, lármás munkásokkal kellett veszekednie. Bele­halt. Addig emésztette magát, míg elvitte a gyomor­rák. — Hm. A Tigris elgondolkodott. Hát ez az, ami közös ben­nük. A múlt. A többi? Lala, a hosszúkezű zsebtolvaj és selyemfiú, Dodó, a nyolcszoros kasszafúró és fal­bontó betörő, Mári, a markecoló prostituált;; És ve­zetőjük, a „Gazda?” Tolvaj és szélhámos ... Tovább fűzte a gondolatokat. Most kiszöknek a ha­táron. Ez rendben van, ez nem lehet másképp. Ebben az országban nem lehet maradni. Nem, a Tigrisnek is van annyi esze, hogy ne dugja hurokba a fejét. De mi lesz ódát? Jugoszláviában van még szavuk az ameri­kaiaknak. A politikai menekültekért biztosan szót emelnek. De politikai menekülteknek tekintik-e majd a „Gazdát” és társait? Mi lesz, ha közönséges bűnö­zőknek, szökött raboknak minősülnek és a magyar kormány kikérő levelet küld? Erre kissé megmosolyogta magát. •— Magyar kormány? — gondolta — ugyan, van annak most elég baja, aligha gondol épp a kiké­résükre. De aztán tovább szövődtek a gondolatok. Lehet, hogy nem sikerül továbbjutni. S ki tudja? Az oroszok elvtáreuknak nevezik Titót és Titó is elvtársozza őket::: A szökött rabokat biztosan körözni fogják:-.: Nem, nem lesz jó ezekkel együtt lenni a határon túl; Megfogta Kobra könyökét. —■ Ide figyelj. Eddig téged ismertelek legjobb ba­rátomnak; Kobra meghatottan pislogott, s várta a folytatást. — Neked megmondom: veszélyes így... Lehet, hogy a jugók elfognak. Lehet, hogy táborba kerülünk. Ezekkel nem kéz jő együtt lenni; MÉSZÁROS r.: A MECSEKI „LÁTHATATLANOK” gl Körülnézett, hogy nem figyeli-e valaki a suttogást. — Egy tervem van — folytatta még halkabban — a határ előtt leválunk. Ekkora csoportra fel fognak figyelni a határőrök. Míg ők lefoglalják az őrséget, mi ketten külön átcsúszunk. Érted? — Értem — felélt Kobra és bár halványan, de sej­tette, hogy miért van erre szükség. Halkan, olyan halkan beszéltek, hogy a lépések c6osszanása teljesen elnyelte a hangjukat, de a „Gaz­da”, mióta azt a pillantást elkapta, szeme sarkából szüntelenül figyelte a Tigrist. Apró kézmozdulatára mellé sodródott Náthán. — Figyeld a Tigrist — suttogta a „Gazda” — va­lamit akar. Náthán válaszképpen vigyorgott, s megtörölte az orrát. — Ügyelj — mondta még a „Gazda” — tudod, hogy veszélyes fickó és közel a határ. Csak csendben..: Náthán nem szólt, de benyúlt a kabátja öblébe és egy pillanatra egy disznóölő kés markolatát tette lát­hatóvá. A „Gazda” tökéletesen megértett mindent. Mocsaras, bokros, disznótúrta réten vitt az útjuk a határ felé. Kanyargós patakocska szelte át a rétet, partján szinte teljesen összefüggő vonalban húzódtak a fűzfabokrok. A Tigris elérkezettnek látta az időt. Lehajolt, mintha a bakancsszíját igazítaná, s közben odasúgta Kobrának: «— Maradj le feltűnés nélkül! A Kobra ügyetlenül megállt. Náthán nyomban ész­revette és megrántotta a „Gazda” kabátujját. A Tigris körülnézett és meghajolva Igyekezett el­tűnni egy bokor mögött. — Állj! — csattant a „Gazda” hangja, fojtotta», fenyegetően. A Tigris belátta, hogy nem sikerült a terve. Ki­egyenesedett; (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom