Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-29 / 177. szám

fm. TÜLIUS 29. NAPLÓ s A nehézipar elsődleges fejlődése és a hároméves terv (2) Még egy körülményről kell beszélni, amely csak aláhúz­za e törvény jelentőségét a szocializmusban. A társadalmi össztermék növelésének — mely a több fogyasztás előfel­tétele — két módja lehetséges: a munkamennyiség növelése és a rnranka termelékenységé­nek emelése. A kapitalizmusban mindkét módnak egyaránt szerepe van. Ha valamely gazdasági ágban szükség és lehetőség van a ter­melés fokozására, azonnal nagymennyiségű új munka­erőt tudnak bevonni a munka- nélküliek milliós seregéből. Nálunk, azonban, a munka- nélküliség — a munkásosztály­nak ez az átka — nem létezik. A termelés bővítése új munka erő bevonása által lényegében az évről-évre felnövő új kor­osztályokra korlátozódik, sőt részben ezt is ellensúlyozzák a termelésből kilépő nyugdíjasok stb. A hároméves tervben a munkáslétszám 90 000 fővel növekszik. Ez az ipari terme­lésnek a tervben előirányzott felfutását csak 35 százalékban biztosítja, míg Nem érdektelen megjegyez- gyobb létesítmények befejezé- ni például, a Dunai Vas- róre- a bányászat és a villa­művel kapcsolatban a kö- vetkezőket. t Egy sor fejlett kohászattal rendelkező, nagy ipari ország szintén behozatal útján bizto­sítja nyersanyagszükségletét. Anglia, mely az egy főre eső acéltermelésben ma is a 3. helyen áll, szükségletének felét Dél-Aroerikából, Észak-Afri- kából, Svédországból szerzi be. Nyugat-Németország ércszük­séglete felét szintén importál­ja, többek között Törökország­ból, Kanadából, Észak-Afriká- ból. Japán hasonlóképpen In­diából, Amerikából. Tehát, viszonylagos szegény­ségünk egyes nyersanyagok­ban (pl. vas, színesfémek, gya­pot, fa) és viáéonylagos gaz­dagságunk más nyersanyagok­ban (bauxit, barnaszén, ásvány olaj, egyes növényféleségek) semmit sem változtat a fent kifejtett törvények érvényes­ségén és érvényesülésén ha­zánkban, A munka termelékcnységé- nek emelése a technikai haladás révén érvényes mosenergia termelő iparág új üzemeire jut. Másik jellemzője hároméves tervünknek, a nehézipar fej­lesztése szempontjából, hogy nemcsak a termelés növe­lését és a gazdaságosságot írja elő, hanem szem előtt tartja a termelés szerkeze­a termelésbővítés 65 száza- minden iparágra, függetle­lékát a munka termelé­kenységének emelésén ke­resztül kell elérnünk. Ily módon a munkáslétszám növelésével szemben előtérbe lép a munka termelésének emelése, mint a termelés bőví­tésének fő módja. A fejlődés iránya, hogy egy-egy munkás egyre tökéletesebb és legtöbb­ször több munkát magtestesítő szerszámmal, géppel vagy ép­pen gépcsoporttal, egyre na­gyobb mennyiségű nyersanya­got, vagy félterméket dolgoz fel, alakít át valamilyen hasz­nálati cikké. Ennélfogva nő az egy munkásra, következéskép­pen az egy lakosra jutó ter- mékm^jmyiség. A munka ter­melékenység emelésének leg­főbb esszköze a fejlettebb technika, modernebb gépek. A fejlettebb technikát, töké­letesebb gépeket pedig csak az I. osztály gyorsabbmérvű fej­lődése biztosítja. A lejrhatározottaibhan szem­be kell szállni tehát, min­den, a nehézipar elsődleges fejődését lebecsülő, vagy egyenesen tagadó nézettel és demagógiával. * 1 2 Ezt az elvet tükrözi három­éves tervünk, mikor a lakos-« ság ellátására szolgáló fogyasz­tási cikkek bővített termelését úgy biztosítja, hogy még na­gyobb mértékben fejleszti az 1. osztályhoz tartozó iparága­kat. így például, szemben az ipari termelés 22 százalékos átlagos növekedésével, a gép­ipari termelés 38 százalékkal, a vegyiparé 31 százalékkal, a kőolajé 63 százalékkal, ’ a myersvasé 34 százalékkal, az alumíniumé 79 százalékkal emelkedik: Felmerül a kérdés, igen ám, de külkereskedelem is van a világon és miután nyersanya­gokban szegény ország va­gyunk, mégis célszerűbb lenne talán a nehézipari termékeket a külkereskedelem útján bizto­sítani. Ezzel kapcsolatban a következő a helyzet: 1. Egyes, nagy fogyasztási cikkeket elő­állító iparágaink nem kisebb mértékben támaszkodnak kül­földi nyersanyagokra, mint egyes termelőeszközöket elő­állító iparágaink. Például, pa- mútipanmk a lakosság ruha­ellátásában döntő cikkeket külföldi gyapotból állítja elő, 2. Bármely hazai nyersanyag­ra támaszkodó iparág fejlesz­tése sok olyan ipari terméket, követel, elsősorban gépipari terméket, amely hazai nyers­anyagból nem állítható elő. Ez vonatkozik a mezőgazdaságra is. 3. A nehézipari termékekre a külkereskedelemben is ked­vezőbbek a mi szempontunk­ból az eladási lehetőségek, «mint a Wtvnyüipari tecméiíek­nül attól, hogy hazai, vagy külföldi nyersanyagbázisa van-e. Vagyis, népgazdaságunk bár­mely ágát is akarnánk fej­leszteni, ez semmiképp sem ment fel bennünket a termelő- eszközök, elsősorban való fej­lesztésének kötelezettsége alól. Hároméves tervünk, szem­ben a korábbi évek hibáival, gondosan elemzi gazdasági adottságainkat, a termelőerők meglévő színvonalát, a rendel­kezésre álló anyagi erőforrá­sainkat és a nemzetközi mun­kamegosztásba való bekapcso­lódás lehetőségeit. Ennek megfelelően tervünkre mindenekelőtt a szerény, de reális célkitű­zések a jellemzők. Ellentétben az első ötéves terv vei, mikor a nemzeti jövede­lemnek aránytalanul nagy ré­szét fordítottuk ipari beruhá­zásokra, évi átlagban mintegy 7 milliárd forintot, a három­éves tervben jelenlegi erőfor­rásainkkal arányban évenként csak 5 milliárd forintot. Ezek az ipari beruházások is túlnyo­mórészt a már megkezdett na­tének megjavítását is. Erre azért van szükség, hogy kiküszöböljük népgazdaságunll bői az elmúlt években keletke­zett aránytalanságokat; lépést tartsunk a világpiac változó szükségleteivel és a fejlődő technikával, hogy a nehézipar olyan ágait fejlesszük, melyek­re a nemzetközi együttműkö­dés, a hazai gyártási hagyo­mányok és a rendelkezésre ál­ló műszaki gárda a legjobb le­hetőséget biztosítja. Ilyen szerkezeti változás elsősorban a gépiparban követ­kezik be. Nagy segítség ebben a Szovjetuniótól kapott beruhá­zási hitel. A gépipar terme­lésének átlagos növekedése 3 év alatt 35 százalék lesz, de a híradástechnikai iparé kb. 70 százalék, a műszeriparé 60 szá­zalék, a ddeselesítési program keretébe tartozó termékek gyártásáé 236 százalék. Más gyártási ágak fejlesztési ará­nya sokkal kisebb, illetve a terv előirányozza egyes kor­szerűtlen gyártmányok (gőz- mozdonyok, lokomobilok stb.) termelésének csökkentését, — vagy teljes megszüntetését is. Hároméves tervünk nem túl­méretezett, nem épít légvára­kat. Legfőbb célkitűzése a dol­gozó nép életszínvonalának viszonylag szerény, de «fo­lyamatos emelése mellett szilárd alapot teremteni ah­hoz, hogy a második ötéves tervben nagyobb léptekkel haladjunk előre a szocia- llzmus építésében. Népgazdasági terveinknek biztositaniok kell a lakosság számára a fogyasztási cikkek mind nagyobb bőségét. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha terveink figyelembe veszik, hogy a fogyasztási cikkek ter­melésének bővítése együtt kell,hogy járjon a nehézipar elsődleges fejlődésével. Halász Antal egy. tanársegéd. Szeptemberben megkezdik a termelést az új drávaszabolcsi kendergyárban Még a felszabadulás előtt építették fel Drá- vaszabolcson az első kendergyárat. A gyár akkori tulajdonosa, hogy a kender feldolgo­zása minél többet jövedelmezzen, megépítet­te a Harkányt Drávaszabolccsal összekötő víz­vezetéket és a kender áztatásához a harkányi forrás melegvizét használta fel. Jó üzlet volt, mert a meleg harkányi víz jelentősen lerövi­dítette a kender áztatási idejét. A régi drávaszabolcsi kendergyár azonban elpusztult a második világháborúban. Nekünk már csak az épület romjai maradtak, no meg a vízvezeték az áztató medencével. Sok hasz­nát eddig ennek sem láttuk, mert bár a? egyik úgy-ahogy épen maradt épületben megkezdtük a termelést, számottevő mennyiségű kendert nem tudtunk feldolgozni. A harkányi meleg víz és az ép áztató me­dencék adta lehetőséget viszont vétek lett vol­na nem kihasználni. A Dél-dunántúli Rostki­készítő Vállalat — mert a drávaszabolcsi gyár ehhez a vállalathoz tartozik —, éppen ezért már 1956-ban elhatározta, korszerűsíti a régi gyárat és ily módon bővíti az amúgyis szűk áztatási kapacitását. A rekonstrukcióhoz 1956. tavaszán kezdtek hozzá. Elsősorban az áztató medencéket és a vízvezetéket javították ki, majd az új gyárépület építéséhez kezdtek hoz­zá. A több millió forintba kerülő gyárépüle­tet, gépi berendezéseit úgy tervezték, hogy az évi 60 000 t nyers kóró feldolgozására legyen alkalmas. Igaz, az áztatási kapacitás jelenleg évi 30 000 tonna — tehát az új gyárnak csak egy műszakban való üzemeltetését teszi lehe­tővé —, de gondoltak már az áztatási kapaci­tás megnövelésére is. Az új gyár építése a tervezett ütemben ha­llt. A gyárépület építését nemrég befejezték* Az új épület tágas, szellős. Palatetővel fe­dett. A gépi berendezése modem, minden igényt kielégítő lesz. A kender-turbinákat, a kóegépsort a csehszlovákoktól vásároltuk. A törőgépet a vállalat saját üzemében készítet­te. A szellőztető berendezéseket — mivel a kendergyártás nagy porral jár és erre a dol­gozók egészségének megvédése céljából igen nagy szükség van — ugyancsak a Dél-dunán­túli Rostkikészítő Vállalat készíti. E gépek többségét már fel is szerelték. Az új gyár vezetői szerint már ez év szeptembe­rében sor kerül a gyártás megindítására. Az új gyár építése ezzel azonban még nem ért véget. A 16 millió forintba kerülő rekonstruk­ció keretein belül 1960-ig ngyanis sor kerül a gyár ma még hiányzó szociális létesítmé­nyeinek (öltöző, fürdő, stb.), valamint az iroda­épületek felépítésére. Sőt, mivel a kender­gyártásnál igen sok a melléktermék, az úgy­nevezett pozdorja és ezt eddig csak tüzelési célokra lehetett felhasználni — szó van ar­ról, hogy a gyár mellé egy pozdorja-lemez- üzemet létesítenek. Néhány hónap múlva tehát hazánk egy újabb gyárral gazdagodik. QTH PEC 8 — Figyelem, figyelem, álta­lános hívás. Itt a HA 3 KMA általános hívással a 40 méteres’ amatőrsávban — ismétli vagy ötödször Talló László a mikro­fonba. Aztán vételre áll s az éter hullámain megérkezik a válasz: OZ 2 BQ itt Tommy. A morse-jelek ütemes, sípoló hangja egy távoli világ üze­netét röpíti ide az MHS szom­baton avatott Sopiana-beli rá­dióklubjába. Tommy Dániá­ban kopogtatja az üdvözlést és pécsi barátai, mert az óriási távolságok nem akadályozzák az amatőrrádiósok között ki­alakuló barátságot, sietve vi­szonozzák az üdvözletét. Aztán leadják egymásnak a „ripor­tot”, azaz a nemzetközi meg­állapodás szerinti minősítést az adás érthetőségéről, hang­erejéről és hangszthéről. — S Tommy után jönnek sorban a többiek: finnek, osztrákok, szovjetek, jugosziávok, romá­nok, lengyelek. Alig másfél hete kezdte meg az amatőrálomás a működé­sét (szombatig csak kísérleti szinten), de már közel száz külföldi és belföldi állomás­sal teremtettek kapcsolatot. — Már egy nemzetközi verse­nyen is részt vettek azóta. — 20-án, Lengyelország felszaba­dulásának ünnepén rendezték a versenyt és a rádióklub el­nöke, Málnás! László jó ered­ményre számít: A verseny alatt 28 amatórállomással lép­tek érintkezésbe és 55 pontot gyűjtöttek össze: Közben tovább folyik a hí­vás, Talló László és Horváth Lajos feszülten figyeli a mű­szereket és a hangszórót. — Na most bejön — mond­ja valamelyikük és abban a pillanatban felharsan valami egzótikus, keleti zene. — Na tessék — bosszanko­dik Horváth Lajos, — ez az arab vagy török adó minden­nap ebben az időben beáll az amatőnsáv közepébe. Bizony, bosszúság is akad néha az érdekes, izgalmas foglalkozás közben. Nemcsak az okvetetlenkedő nem-amatőr török adó miatt, de a felsze­relés sem tökéletes még. A szaküzletekben nem nagyon lehet az amatőrrádióhoz kel­lékeket kapná, sok mindent maguk a fiatalok készítettek el házilag. Dicséretükre váljék, hogy nem kedvetlenedtek el az anyaghiány miatt és mégis csak megvalósították ezt a sok tanulságot és kellemes szórakozást nyújtó klubot: — Persze angolul, oroszul vagy franciául nem ártana tudni, mert sokkal több külföldi ama­tőrrel tudnának így összeköt­tetést teremteni. De ami ké­sik, nem múlik. Bizonyára nemsokára lesz a klubnak va­lamilyen „diplomáciai nyel­ven“ beszélő tagja is. S akkor a felbúgó morse-je­lek szerteröppenő szálai még egy óriási darabot kapcsolnak a világból Pécshez, a pécsi fia­talokhoz. Sok szerencsét fiúk, sok jó adást és vételt! Minél előbb teljék meg a beszélgeté­seket rögzítő jegyzőkönyv és minél többen ismerjék meg a világon azt, hogy: QTH (azaz az adó székhelye) Pécs. ....................... Le sz elegendő Jegygyűrű Gyakran panaszkodnak a jegyespárok, hogy nehézkes a karikagyűrű beszerzése. Augusztustól már megszűnik a jegy­gyűrű-hiány, mert az óra- és ékszerboltokban az eddiginél kétszer több karikagyűrűt hoznak forgalomba. A gyűrűhiány tehát már nem lehet akadálya az eljegyzésnek* dz öuLikf ejJxmcLja éj ajjjjeMi... No hiszen, jól odavágta azt a csizmát! Hanem emeljük csak a po­harat! Úgy... úgy... csak emeld jel szemmagasságig! Ahogy áttűnik a nap sugara az olaszrizling aranysárga színén, láthatod a bor „karimáját” s ez jelzi, hogy ebben a borban sok-sok nóta, öröm és búbánat van. Aztán, ha megízleled... Koccintsunk hát! Na mit szólsz? Torkodon le­fut a Göntéri-hegy leve, orro­dat megcsapja a frissen sze­dett szőlő édes-fanyar illata. A mámor már ott ül a homlo­kod mögött, ha behunyod sze­medet, apró ördögök járnak tüzes táncot képzeleted előtt és ha a harmadik pohárnál.. Koccintsunk hát! ... Szóval a harmadik po­hárnál szívedben megnyílnak az emléked zsilipjei, s ami éle­tedben eddig rossz volt, az is rózsaszín felhővé vált. Tölts, aztán igyunk! Hol is hagytam abba? Ja igen! Hogy az ördög jól ide­vágta a csizmáját Göntér ál­jába. Mert az meg úgy volt, hogy Harsány környékén élt valakikor nagyon régen egy boszorkány, annak pedig szép­séges leánya- (a boszorkáknak mindig „szépséges” lányuk volt) s e lánynak kezére pályá­zott az ördög. A boszorka ki­kötötte, hogy ha hajnali kakas­szóig fölszántja Nagyharsány környékét, a lány az övé. Az ördög azonmód befog egy macskát ekéje elé, rohan- gász ám a mezőn föl-alá s már-már úgy látszott, teljesíti is a „lehetetlent”, amit biz ag­gódva figyelt a boszorka. A vénasszony aztán gondolva egyet, bemegyen az ólba, meg­szorongatja a kakast, s az men­ten elkukorékolja magát... Az ördög erre nagy mérgében elhajintotta az ekéjét, annak helyébe emelkedett a bere- mendi hegy. A csizmáját északnak vágta s éppen itt esett le Göntér mentén, nyo­mában fölpúposodott a föld, majd ahogy tovább menekül, Harkányban éri utói a hajnal és ott szégyenében lebújt a föld alá. Azóta ott buzog föl a harkányi forró víz.. ( No de ez régen volt, talán igaz sem volt. Hanem igyunk inkább e hús göntéri pincében és halljuk csak a hegy mai meséjét! Nem is mese ez. Valóság. Vagyis az, hogy Baranyában kevés föld ád olyan bort. mint a göntéri. Erre megesküszik Kauder Józsi bálnánk is. üzemegységvezető, akinek pe­dig hinni lehet, mert tizenhá­rom éves kora óta — eleinte Albrecht főherceg szőlejében — nevelte a venyigét, kóstol­gatta, ízlelgette, pátyolgatta a hegyek legbecsesebb ajándé­kát. Szép ez a szőlő itt, ember­magasságra fölfutottak a ka­rón ...Az idén olyan termés mutatkozik, mint még soha. Tavaly 420 hektó bor termett, afféle közepes termés volt, de most — Kauder József erősít- geti, hogy — „az idén lesz ezer hektó, ha csak...” Igen, „ha csak...” valami elemi csapás nem jön közbe. Ettől félnek. Ettől mindig tart­hatnak. De mástól nem ám! „Minden más szőlőbetegség el­len védekezhetünk. Van védő­szerünk, gépünk, efelől nyu­godtan alszom...” — mond­ja az üzemegységvezető. Az is igaz, hogy ez mégiscsak nagy­üzem, nagyobbak a lehetősé­gek is a védekezésre. És nem­csak erre. Hanem az „utánpót­lás” felnevelésére is. Ez a szőlő hajdanában valami Freund ne­vű pesti úriasszonyé volt, aki nyáron lerándult ide a rokon­sággal, a szőlészethez nem so­kat értett, vagy talán semmit sem. Pusztult itt a venyige, el­öregedett, de aztán az állami gazdaság szakemberei és szőlő- munkásai helyrehozták. Egy esztendeje 13 holdat telepítet­tek, ez évben 48 holdat és 1960-ra 112 holdra terjeszked­nek új telepítéssel. Bánáti rizling, olasz rizling, hárslevelű, leányka, kadarka... ezt adja ez a föld. Valamennyi fajtának megvan a maga jellegzetes zamata s ezt a za­matot nemcsak Baranyában, de még nem is csak az ország­ban, hanem külföldön is isme­rik. Evek óta szállítják a gön­téri bort külföldre, exportra, nem rég, néhány hete is indult egy szállítmány Brémába. Azt mondják, hogy a göntéri bor­ból az angolok például orvos­ságot csinálnak. Na hiszen, fe­ne az ángliusait! — kár ezt a bort elpatikázni, úgy vélem, ennek a halványzöldes hárs­levelűnek nagyobb „gyógy- ereje" vonj ha úgy pohárból, „natúrban” issza az ember, pláne, ha még mellette ott áll a cigány is s rádobja vonóját a húrokra. Bizisten kigyógyul a kórságból bárki, ki lehör- pint vagy fél, esetleg egész li­ternyit a göntéri borból. De hát istenem, ha az ánglius el- patikázza a bort, hát csinálja, valutában úgy is megfizeti ne­künk drágán. S ez sem kutya. A szüreti Akkor lesz itt nagy mulatság! Tavaly is volti annyi ember idesereglett a környékről, hogy a pince kö­rül már a földön is ültek, ke­vés volt az asztal, meg a pad. Mert itt a kecskelábú asztal dukál ám szüretkor. Meg a bográcsgulyás, meg a cigány­zene, no és aztán a szép lá­nyok szép muzsikával... Aj­jaj! El is fogyott 340 liter bor, 4 hektó sör, 300 üveg szóda, s azt a sok nótát, meg a nagy- nagy vallomásokat — amelyek elröppentek itt a késő őszi csillagos égbolt alatt — már meg sem lehet számolni, s sta­tisztikába nem is illő beszo­rítani. Az idén? A szüreti bél nem marad el most sem. Egész esz­tendőben vagy hetven szőlő­munkás dolgozik itt hajnaltól estig, mert a szőfő igényes, ké­nyes, sok munkát kíván. Hát azt a töméntelen verítéket, amit itt elhullattak ezek a fia­tal parasztlegények és lánykák egy esztendőn által, majd ősz­szel pótolják rizlinggel a bá­tort, a szölőmunkások nagy üv‘ népén. Addig is hat koccintsunk\ hogy ws feladjuk, az ízét! (RAB)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom