Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

JÖVŐ ÚTJÁN

KIADJA: AZ MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK AGITACIOS ÉS PROPAGANDA OSZTÁLYA

Sok, jófajta baromfit!

Saját érdekünk

a nagyüzemi baromfitenyésztés

Ki ne szeretné ,a paprikás- csirkét nokedlival, vagy a finom r9pogósra sült rántott csirkét ubörkasálátával? Sokan tartozunk a jó étvágyú baróm- f|kedvelok kiterjedt táborába és meg kell mondani, hogy számunk mindinkább növekszik nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon.

Megbízható adatok szerint hazánk

Európában első helyen

áll az egy főre eső baromfihúsfogyasztás tekintetében — körülbelül az Összes húsfogyasztás 35 százaléka —, de igényeink még ennél is nagyobbak. Kiszámították, hogy az egy főre jutó kalóriafogyasztásban mi kitűnően állunk — ,

e tekintetben a világ országainak túlnyomó többségét

messze megelőztük,

—- dé a kalórián belül a szervezetünknek nélkülözhetetlen fehérje aránya már nem ilyen jó. Ezért is fontos, hogy még több fehérjét tartalmazó eledeleket: tojást, baromfit együnk.

Sajnos, a hazai és külföldi Igényekhez viszonyítva, baromfi- és tojáshozamunk lemaradóban van és ha nem teszünk gyors és határozott intézkedéseket, ez a lemaradás még tovább növekszik, és nagy károkat okozhat az országon belül, de; főként a világpiacon ronthatja hírnevünket. Ismert tény, de nem árt emlékeztetni rá, hogy a felszabadulás előtt Magyarország a világ egyik legfontosabb baromfit és tojást exportáló országa volt A világpiacon azért tudtunk ilyen fontos és jövedelmező szerepet játszani, mert más országok baromfitenyésztése jóval fejletlenebb volt, mint a miénk; a belső fogyasztás pedig sokkal kisebb volt és tulajdonképpen akkor sem termeltünk kevesebb baromfit és tojást, mint jelenleg.

Jó hírünk máig sem kopott

meg és jelenleg is fontos baromf {exportáló országnak

számítunk,

de ha néhány év alatt nem emeljük csaknem duplájára a tojástermelést és a baromfihúshozamot, menthetetlenül lemaradunk. A legutóbbi néhány évben ugyanis a kelet- és nyugateurópai országokban a baromfitenyésztés olyan gyorsan fejlődött, hogy komolyan veszélyeztetik piacainkat. Pedig most korlátlan és jól jövedelmező lehetőségeink vannak. Amíg a világpiacon egy kiló vágott baromfiért 70—75 centet, á tenyészbaromfi kilójáért pedig 1—í.10 dollárt, addig 1 kiló sertéshúsért csak 40—42 centet kapuink. Amíg egy kiló sertéshús előállításához 5 kiló takarmányra van szükség, addig 1 kiló . baromfi, felhizlalásához ennél jóval kevesebb takarmány elég. Nem kell tehát kü’önösebb matematikai tudomány annak kiszámításához, milyen kifizető számunkra a baromfitenyésztés.

Mi tehát a baj baromfitenyésztésünkkel? Őszintén meg kell mondani;'

a baj gyökere

abban re jlik, ’ hogy a mi baromfi- és tojástermelésünk szinte teljes mértékben az elavult. maradi módszerekkel dolgozó egyéni kisgazdaságokra épül. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek még csak kis százalékát adják a baromfi állománynak. És ez — félreértés ne essék — nem azért baj, mert a csirkék az egyéni gazdaság udvarain nőnek fel, hanem azért, mert nem tudjuk •léggé és gyorsan elterjeszteni • nagy tojáshozamú, nagytestű húsú baromfifajtáikat.

Ma az országos átlag tyúkomként 70—80 tojás évente.

Az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben gondos tenyésztési és nevelési munkával könnyen elérhetnénk a 140—150 darab tojalsátlagot és a csirkék jó részét nem 1 kiló súlyban, hanem 2—2.50 kiló súlyban adnánk ek

Ezért vasi szükség arra, hogy az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek Baranyában is az eddiginél komolyabban foglalkozzanak baromfitenyésztéssel.

De hát miért állunk ilyen gyengén a (nagyüzemmel? — kérdezik sokan és jogosan. Hiszen pán évvel ezelőtt nagy Összegeket ruháztunk be nagyüzemi baromfitelepek létesítésére. Ez igaz is. Csakhogy a beruházás önmagában még nem elég. A korszerű baromfi- telepek megépítésén kívül szükség van tenyésztési tapasztalatokra, gyakorlott telepvezetőikre és jól képzett gondozókra. Ezek nálunk hiányoztak, mert a felszabadulás előtt sem voltak nagy baromfitelepeink; elmondhatjuk továbbá, hogy elég alacsony színvonalon állt a naposcsibe gépi keltetése, nem készültek teljes értékű gyári takarmányok, nem voltak szakembere- . ink, hiányzott a tenyésztés, meg a hizlalás tudományos irányítása és így tovább. A baromfitenyésztés gyors fejlesztéséhez csaknem minden feltétel hiányzott. Ennek ellenére, ahol gondos körültekintéssel fogtak munkához, értek el bizonyos eredményeket,

A baranyai termelőszövetkezetek is

húzódoznak a baromfitenyésztéstől. Még ma is alig néhány közös gazdaságban tenyésztenek csak baromfit. A má- gocsi Béke Termelőszövetkezet eredményei azonban megcáfolják a kételkedők állítását:

ebben az évben — alig bat hónap alatt — mintegy százezer forintot jövedelmezett a baromfitenyészet és ugyanennyire számítanak az év második felében.

A Bél te Tsz tyúkfarmján jelenleg kilencszáz fiatal kendermagos baromfit és 340 tojótyúkot nevelnek. A tojóknál a helyes takarmányozással igen jó eredményt értek el a szövetkezet tagjai: száz tyúk közti! —; az általában szokásos negyven helyett — naponta hatvan tyúk szokott tojni. A tojások mellett a legutóbbi három hónap alatt kétezer rántanivaló csirkét szállítottak piacra és kétszáz tenyészjércét adtak el a rózsafai termelőszövetkezetnek. A Földművelésügyi Minisztérium bírálóbizottsága legutóbbi szemléjén megállapította, , hogy a mágocsi Bélié Termelőszövetkezet baromfitenyészete egyike a legjobbaknak az országban. Ez csak egy eredmény, de sok ilyen lehetne.

Annak, hogy állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink csak töredékét termelik az ország baromfi- és tojáshozamának, az főképpen abból fakad, hogy sokhelyütt lenézték — sók esetben még most is lenézik a baromfitenyésztést, úgy vélik, hogy ez nem komoly dolog és csak ráfizetés származhat belőle. Hiba volt az is, hogy minisztériumi szerveink nem intézkedtek időben, hogy rendelkezésre álljon megfelelő baromfitáplálék, nem gondoskodtak sadmatarak kiképzéséről.

Nagy lehetőségek rejlenek a baromfitenyésztés fokozására a termelőszövetkezetekben. Sajnos, a termelőszövetkezetek vezetői között is az említettel azonos nézet uralkodott, és uralkodik most is. Érthetetlenül, nem tartják komoly munkának a baromfinevelést.

Elterjedt gyakorlat volt, hogy baromfitenyésztőnek olyanokat állítottak be, akik „komoly munkára nem voltak alkalmasak”.

A legtöbb termelőszövetkezetben egyidőben csak annyi tyúkot tartottak, amennyire a beadás teljesítése céljából szükség volt. A kötelező beszolgáltatás eltörlése után erősen csökkent a termelőszövetkezetek baromfiállománya. A tsz- elnökck azzal mentegetőztek, hogy nem volt kifizetődő. Annak elfelejtettek utána nézni, hogy miért nem volt az. Pedig egyszerű a válasz, azért, mert csak keveset tartottak, de a gondozónak ugyanúgy meg kellett fizetni a munkaegységét, mintha többet nevelnének. Sok takarmány elhullott, nem voltak megfelelő ólak stb. Ezért aztán természetesen, nagy volt a költség és kicsi a haszon.

Az álkuni gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett természetesen nagy gondot kell fordítani az egyéni gazdaságokra is, mert ezek adják baromfi- és tojáshozamunk túlnyomó többségét. De világos, hogy

az egyéni gazdaságokat

úgy segíthetjük a legjobban, ha megfelelő tenyészanyaggal, nagy tojáshozamú tyúkokkal látjuk el őket. Ezekből csak akkor juttathatunk az egyéni gazdaságoknak, ha az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek nagyszámban tenyésztenek. Tehát, hogy fordulatot érjünk ei,

elsősorban a nagyüzemi termelést kell megjavítani,

mert ez az egyetlen alapja baromfi- és tojáshozamaink számottevő emelésének.

Isk o I a sző vei k ezet Máriagyudön

Mariagyűdön él és tanít Czompó Sándor igazgató-tanító. 32 éve él a faluban. Minden törekvése, hogy a parasztgyerekeket az életre, a munkára készítse elő. Ezért többek között az iskola 200 négyszögöl szőlőjén megtanítja a. gyerekeket a szőlészet minden fogására. Megtanítja őket metszeni, permetezni, kapálni. Ősszel a ME- SZÖV-vel karöltve iskolaszövetkezetét alakít és 600 négyszögölön folytatja majd a tanító-munkát.

Érdemes megjegyezni, hogy Czompó Sándor a gyerekek bevonásával állandóan kísérletezik. Jelenleg 11 szőlőfajtával próbálja ki, hogy melyik alkalmas leginkább a dél-dunántúli telepítésre és terjesztésre. Kutatómunkád hozzájárul a Siklós környéki szőlőkultúra fejlődéséhez, mert azok a gyerekek, akik keze alól alapos szőlészeti tudóssal kikerülnek, felnőtt korukban hasznosítják majd a tanítójuktól kapott tudományt.

ÍREK

Értesüléseink szerint Fel- sőszentmártonban a gazdák fűkaszát szeretnének vásárolni, mert a községben nincs fűkasza. Tervek szerint a földművesszövetkezet segítségével akarják beszerezni és a gazdák közösen vennék meg. A földművesszövetkezet támogatja az elképzelést.

*

A vajszlói tanácshoz tartozó Luzsokon a régi tanácsteremből kultúrtermet alakítanak. Az átalakítás 30 ezer forintba kerülne, de Luzsokon már szinte hagyományai vannak a társadalmi munkának. (A község minden járdáját társadalmi munkában építették.) így csak 12 ezer forintba .kerül az átépítés, a többit a falu dolgozói végzik el.

*

Mozsgón takarékszövetkezetet alakítanak a gazdák. Eddig mintegy 100 gazda határozta ei, hogy belép a falusi bankba és sokan már be is fizették a 100 forintos részjegyet. A takarékszövetkezet megalakítására rövidesen sor kerüL

*

Berkesd körzetéhez 'tartozó Pereked községben a földművesszövetkezeti tagok törzsállattenyésztő szakcsoportot akarnak alakítani. Tervük, hogy 100 katasztrá- lis hold tartalékföldet igényelnek a tanácstól, amelyen közösen takarmányt termelnek.

*

Csinosodik Vajszló. 90 ezer forint községfejlesztési alapból 35 ezer forintért építenek a községben egy körülbelül 300 méteres betonjárdát. Az anyagot már megvették. Elhatározták a főtér parkosítását is. Erre a célra 20 ezer forintot szántak. A teret bekerítik, füvesítik és díszfákat ültetnek bele.

«L...

__........

A megye minden részén búgnak a gépek, ömlik a mag, a jövő évi kenyér. Eddig mintegy 300 000 mázsát csépeltek a gépállomások gépei. Az eredmények azt mutatják, hogy az idén mintegy két mázsával több gabonát termeltek holdankint a termelőszövetkezetek, mint az egyénileg dolgozó parasztok.

Milliós

Baranyában mintegy hatvan termelő- szövetkezet tagsága építkezik az idén. Száznál több új istállót, ólat, magtárt, dohánypajtát, műhelyt és lakást emelnek és ugyanakkor befejezik a tavaly megkezdett 31 épület munkáit is. Az új építkezésekre körülbelül 23 millió forintot fordítanak a tsz-tagok: részben saját erejükből, nagyobb részben azonban állami hitelekből.

A legnagyobb ara nyú építkezés a lip- pói Béke őre, a majsi Táncsis, a ká- tolyi Uj Élet és a

kisnyárádi Uj Hajnal Tsz-ben folyik az idén. A beruházások értéke egyenként meghaladja az egymillió forintot. Mind a négy szövetkezetben — egyebek között — egy-egy száz férőhelyes tehénistállót emelnek. Négy másik közös gazdaságban félmillió forint értékű beruházásokat végeznek. A felmenő falak majdnem mindenütt elkészültek és szeptemberben már tető alá kerülnek az épületek. öt helyen halastavat létesítenek a szövetkezeti tagok: Mágocson például 33 holdas, Nagydobszán pedig 20 holdas tavat.

Ilyen nagyarányú szövetkezeti építkezés még soha nem volt Baranyábao. Mintegy kétszerese az 1954 és 1955 évinek, amikor pedig a legtöbb közös gazdaság működött a megyében: Ugyanakkor már most gon dóinak a jövő évi építkezésekre. Augusztusban — az állami tervezéssel egyidejűleg — valamennyi közös gazdaságban felmérik: mit akarnak építeni

1959-ben és elkészítik ezeknek a terveit is.Vizsgáztak és eredményesen dolgoznak a foldművesszövetkezetek

A földreform nyomán a kapitalista szö" vetkezetek újraéledése közepette egy új szövetkezeti mozgalom indult meg és bontogatta szárnyait egyre nagyobb sikerrel. Ez az új szövetkezeti mozgalom az újgazdák ösz- szefogásából, együttműködéséből nőtt ki és rövidesen túlszárnyalta lendületben, lelkesedésben, később pedig gazdasági és szervező tevékenységben is a régi szövetkezeteket. Az új mozgalom, a földművesszövetkezeti mozgalom egyik legnagyobb jelentőségű lépése a fel nem osztható nagyüzemi egységek birtokbavétele és kezelése, valamint az újgazdák termelésének segítése volt. A földművesszövetkezeti mozgalomnak már születésekor alapvető feladata tehát a termelés segítése és szervezése. Enélkül az iga és felszerelés hiányával küzdő újgazdák nem is kezdhették volna meg kapott földjükön a termelést és nem tudták volna önálló gazdaságaikat felvirágoztatni.

Erről az alapvető és eredeti feladatról elfeledkezett fötdművesszövetkezeti politikánk az 1951—53-as években. A földművesszövetkezetek termelésszervező feladatait különböző új vállalatok és kirendeltségek vették át és a földművesszövetkezetek szerepe egyre inkább a falusi kereskedelem lebonyolítására, az adásvételre szorítkozott. A földművesszövetlíezetek emiatt elvesztették tömegkapcsolatukat és elvesztették korábbi szerepüket. Nemcsak a szövetkezetnek, hanem a parasztságnak is hátrányos volt, hogy a termelésszervezést különböző kiszálló instruktorok és termelési felelősök végezték, mert ha panaszuk volt, messze kellett menni orvoslásért, vagy sok esetben reménytelennek tartották panaszuk benyújtását is. A földművesszövetkezet viszont helyben van, falubeli, ismerős emberek vezetik, akikhez könnyebben fordul a gazda tanácsért, vagy könnyebben fordul hozzájuk panaszával is.

1957-ben mezőgazdasági politikánkban jóirányú változás állt be és napirendre került a földművesszövetkezetek régi hatáskörének, régi szerepének felelevenítése. Ennek alapján már az elmúlt év őszén a földművesszövetkezeti mozgalom vette át a cukorrépa, az apró- magvak, rost, len, kender és zöldség-gyümölcs szerződéskötési munkáit. Az első feladat volt 3 900 katasztrális hold cukorrépára szerződést kötni. A feladat, mivel hosszú évek óta ilyen tevékenységet a szövetkezeti emberek nem végeztek, új volt. Vizsgáztak a szövetkezetek mozgékonyságból, tömegkapcsolatból, életképesség bői.

A vizsga jó eredményt hozott. A földműves- szövetkezetek teljesítették feladataikat. A baranyai szövetkezetek különösen kitettek magukért, mert országosan első helyet értek el a szerződéskötés során. Cukorrépából 3 903 katasztrális holdra, tavaszi vetésű növényekből pedig 4 741 katasztrális holdra kötöttek szerződést. Az idén tavasszal és nyáron pedig csaknem 90 000 normálhold gépi munkára is szerződtek a dolgozó parasztsággal.

Annak, hogy a földművesszövetkezetek szervezik a termelést, nem csupán az a jelentősége, hogy a parasztsághoz közelebb álló szövetkezetek kötik a tervgazdálkodáshoz szükséges szerződéseket. Ez csupán egyik oldala a kérdésnek. A másik oldal legalább ilyen fontos< sőt, fontosabb? Mi ez a másik oldal?

Az elmúlt év őszén a termelési szerződések kötésének idején a Szövetkezetek Baranya Megyei Központja szinte naponta kapott értesítést, hogy ebben, vagy abban a faluban a gazdák társulni akarnak a szerződéses növények termelésére. A szövetkezet természetesen örömmel fogadta ezeknek a szakcsoportoknak a megalakulását és a parasztság is szívesebben termelte meg több helyen közösen a szerződéses növényeket, mert a nagyobb tételű áru után felárakat remélt és Icapott is, másrészt pedig ha közeleső földekbe vetették a szerződéses növényt, akkor a gépi szántást is nagyüzemi áron, tehát olcsóbban végeztették el. így járult hozzá mindjárt az első hónapokban, sőt már az első hetekben a földművesszövetkezetek termelésszervező szerepe a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez a fokozatosság útján.

A z elmúlt év során a földművesszövetke- zetek megváltozott tevékenysége gyökeres változást hozott a tömegkapcsolatban is. A szövetkezetek tekintélye, vonzása megnőtt és a parasztság látja, hogy haszna, előnye van a földművesszövetkezetből.

A tömegkapcsolat javulása visszahatott a szövetkezeti tagszervezésben és a részjegybefizetésben. Több olyan község van megyénkben, ahol az elmúlt évben több részjegyet fizettek be, mint a korábbi tíz esztendő alatt összesen. Mire vezet ez? Arra, hogy a földművesszövetkezet tovább erősödik és még több segítséget tud tagjainak adni. Visszahatott a tömegkapcsolat megjavulása a társulások és szakcsoportok további, rohamos alakításában is. Ma már megyénkben több, mint 170 szakcsoport és társulás működik eredményesen.

A szakcsoportok közül több mar eddig is átalakult magasabb típusú szövetkezetlé. Több szakcsoport tagsága pedig őszre tervezi átalakulását. A szakcsoportok tehát a fokozatosság elve alapján a magasabb szövetkezések előis« kólái és a mezőgazdaság szocialista át szerva- zésének fontos tényezői. KABÖCS BfiLA