Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-24 / 173. szám
MS*. JŰLIUS 34. NA P10 s AZ ELSŐ HETEK Ismerjük Ér egymást. nek. Fóris elvtárs ilyenkor a gazdasági vezetők mellé kapaszkodik s néha egész napját is valamelyik üzemegységben tölti, csak a késő este veti haza. Ismerkedik az emberekkel kint a földeken, a gépek mellett, az emberekkel beszélget, akik talán csak hírből „ . , .. , . , „ tudják, hogy új párttitkár érEgy kicsit varm kellene, Tezett hozzájuk. Ezek az utak f— fogad Fóris Kálmán elvtárs a tágas pártirodában. Középen asztalsor, az ablak előtt akvárium, a betűző délelőtti napsugár játékosan csillog a fickándozó díszhalakon. láttak. „Földobtunk“ pár száz forintot is. Az aratással egy- időben végeztünk a tai'lóhán- tással és a másodvetéssel, néhány hét múlva pedig elkezdjük a mélyszántást... Ilyenek az emberek itt. Közülük válogatjuk ki a legjobbakat, bizonyosan többen már gondolkodnak is rajta, csak gyón jól tudja és azzal is kezdett munkához, hogy e kéí szervnek precizen és elvtárs’ módon együtt kell dolgoznia akkor nincs olyan akadály amelyet le ne gyűrhetnének A másik természetesen: felső rakoztatni a párttagságoi Most tervezik — nem mindenható orvosságként, csak kezpersze sok hasznot hoznak a konyhára s mint új embernek, ez is elég. Egyelőre. — Azt azért már látom, nem leszek munka nélkül. Ne mondjak mást: a pártszervezetek kislétszámúak. Erősíteni kell újakkal és régiekkel mindjárt befejezzük. A sarokba telepszem. Rajta kívül ketten ülnek az asztal mellett, a főkönyvelő, meg egy elvtárs a MEDOSZ-tól. Ö kérdezget, Fóris elvtárs válaszol. Félfüllel a beszélgetést figyelem. is. — Hol is hagytuk abba? Nem értem egészen: régiekben, a falu segítése komoly kel? Megmagyarázza Az új- , , _ jaszerveződes idejen es később gondunk. Nemreg vo.t egy előadódtak súriódásoki a összevont taggyűlés, ezemta- személyek megítélésében is vül semmi. Elgondolásaink egyszer-másszior rossz mércét vannak. A gazdaságban dől- alkalmaztak. Néhány, így ... , , , ... _ . mondja, „közénk való elvtars gozo es üt lakó párttagok ve- üyen vagy olyan okból nem gyének részt a községi párt- lépett be a pártba, másokat szervezet munkájában, ez erő- nem igazoltak át”. A járási sítené. Szakembereink a hely- pártbizottsággal közösen megél kell jutnunk hozzájuk. Meg- detnek, — hogy az eléggé beli tsz-ben is hasznosíthatnák keresik őket. Egyesek még a tesszük. A gazdaság vezetőinek fő is a feje. Mert képzeljék csak el, a minap a főagronómus egyszerűen bejelenti: „Nincs munka.“ Nincs és nincs, mert amit azelőtt egy hónap alatt végeztek el, azt most két hét alatt. — Lassan már a szakvezetés berkeiben is jártasságot szerzek. Jó gárdával rendelkezünk, fiatalok, de jól képzettek, és ami fontos, van bennük mersz kezdeményezni. Előfordul balsiker, nem jön ki a lépés, ez a kísérletezéssel jár. A pártvezetőség mindenben támogatja őket. A tétel fordítva is áll: a szakvezetés rendszeresen kikéri és igényli a pártvezetőség véleményét, mielőtt véglegesen döntene valamilyen fontos ügyben. Fóris elvtárs narégi tisztségüket viselik, még- szakérteknüket. Talán, vala- hozzá dicséretesen, a munkáim ilyen társulás alakításában sok előtt nagy a tekintélyük, is közreműködhetnek. A té- őket. Nem „bűnba,«„ maid s^daság, .«**,. A mot vezethetnének. bákat, csupán igazságot téve ■ j Az elvtárs ceruzája sebesen azokat az embereket a pártba J! szántja a papírt. Szép dolgok, venni, akik ezt megérdemlik i még ha egyelőre tervek is. és maguk is óhajtják. Az Hiszen Fóris elvtárs alig két hónapja jött Bolyba, ebbe a dem gyengélkedő pártszervezeteket külön-külön megvizsgálják és az egységes pártvezetőség meg tárgyalja a hogyan továbbot. Aztán a pártvezetőség tagjai is gyakrabban látogatják majd a kerületi pártszervezeteket, munka közben segítenek, hogy mielőbb egyenesbe jöjjenek. n ói gazdasági Nem titkoljuk, élüzemmé akarjuk fejleszteni a gazdasagot. Úgy is lehet mondani: erre készülünk. Akkor jöjjenek el, akkor többet tudok mondani. Köszönjük a meghívást — élünk vele. Boor, József Sok a közlekedési baleset otkorvölgyi elágazásnál Pécs Szabolcsom, verekedés Ha már itt tartunk, megkér- <1 felborult egy traktor s a zuha- közben több ütést kapott a feem: i 'nó gép alá esett Majorosi Ká- jére Orsós István 61 éves hetedhét határba elterülő ál- . i1 roly hosszúhetényi lakos. A lami gazdaságba. S régebben, ””7 „ , <• baleset szerencsés kimenetelű mondják, csak olykor-olykor Nem traktal nevekkel. Mi-,Ivóit, mert Majorosi csupán kifigyelték a falut, jobbára csak 38 • Amit helyette fejte- dsebb zúzód ásókat szenvedett, magukkal törődtek. Úgy lát- p* nagyon megkapó és # * szik, törik a jég. Kíváncsian tanulságos. <► telepszem a távozók helyére. — Mit üres a zsebem ladt ez a két hónap, közben szabadságon, tanfolyamon voltam. Még meg sem melegedtem. — S az előbbi. Az is valami. — Na persze, de a lényeg a mi portánk. Azzal pedig még csak ismerkedem; — Amikor elmentem a két-!1 Pécsbányatelepen a büfé köHagy ez a gazi Bolytól egészen ’le a széles Dunáig 12 ezer holdat, közel ezer embert mondhat magáénak. Boly a központ, innen irányítják a három kerületet, az egységes pártvezetőség pedig a pártszervezeteket. Az öreg Wea- ponon járják a határt, drága mulatság, de hát mit tegyeszen volt az aratás. Nem nagy ** kos- A baleset következtében szó ez? i* fejsérülést szenvedett. — Gépekkel, jó szervezéssel11 * mindent el lehet érni — vetem (( Drávátokon is szerencsésebb kozbe- (i kimenetelű baleset történt. «. » , ,iBoós Zoltán 35 éves gépkocsi----- béjJ, P... minden. *,ta?4a * kenderül a kombájnon, az aratógé-* P1®8 pe n? Ember. Rajtuk múlt, azaz« 3eben. Irtották és így vii >szonylag könnyebb zuzódassal hogy eppen rajtuk nem múlt \ \ Tudja, nagyon lelkesek, lendü? mefruszta ««ndatiansagat. György-aknai lakos. Fején bevérzés keletkezett. Hetvehely község előtt az országúton egy fcrflbolttestc< találtak. A rendőrség közlekedési csoportja megállapította személyazonosságát: Kádár László okorvöigyi kisiparos, aki erősen rttas állapotban motorkerékpárjával az út sí lén álló kőkupacra futott, motorjáról leesett és sérülésébe belehalt letesek. Babarcon az aratás1 előtti napokban üzemi gyűlést ( rendezett a szakszervezet,! hogy mindenki tisztán lássa,* A Déryné utca 35 ház előtt haladó motomkerékDr. Kiss Richárd körzeti orvos feleségével és kisfiával hazafelé hajtott gépkocsiján. A bőrgyár előtt nem tudta elkerülni a szembejövő autóbuszt. és a gépkocsi nekiment számú a villanyoszlopnak. A szélvédő üveg összetörött s az így tápár elé lépett Miszek László- maót résen át az asszony az né budapesti lakos. Az ütő- déstől eszméletét vesztette. A mi vár rá. Olyan versenyláz tört ki, amilyent még kevesen ^ mentők kórházba szállították, főtték; úttestre esett. A sérült kisfiút és édesanyját kórházba szállíŐsi dalok a világ minden tájáról Nagy sikerrel szerepelt a Kucsera-revüzenekar i Az újhegyi dűlőben is vere- i * kedés tört ki, ahol a 25 éves i1 Varga János — több súlyos Öntéstől — eszméletét vesztet- (1 te. A mentők fejsérüléssel i1 szállították a kórházba. (» * hogy jót, lehet, hogy nagyon tanultak, dolgoztak, lekottáz-11 jót, de olyat, mint máskor. S táfc a dalokat és megtanulták i > a Pécsi Bőrgyárban is ha ehelyett valami lenyűgözően eredeti szövegüket, megfigyel-1 hálós baleset történt. Búcsú különöst, valami csodálatosan ték a népek viseletét, szokásait d András, Bács Antal és Nagy újat, s valami megdöbbentő- és megismerkedtek életükkel.i*László — nem tartva be a en ismerőst hallottak. Különös j>e azt hiszem, mindenki,1* munkavédelmi szabályokat — , , D . .... ... . vott új, mert ilyennel még ^ hallotta őket, csak azt* belefordultak a csenőkádba f?,1 élet* «em lépett itt zenekar a dobo- mondhatja: megérte. Megérde-* Mindhármakat a kórházba ' góra, és mégis megdöbbentően méltók a rengeteg külföldi1 szállították, Búcsú András é* ismerős volt, hiszen ritmusok, sik?rt> megérdemlik az ez1 Bács Antal életét megmentet- dallamfoszlányok eljutottak után következőket is. 1 ték az orvosok, de NagyLászmár hozzánk az un. modern H. E. 1 lő a mérgezésbe belehalt. dzsess7,ben. De hogyan? Mo- v dernizálva, sűrítve, disszonán- san. Ez persze nem azt jelent;.1! öogy a modern dzsessz nem jó.(, Csak más. És aki ezt kereste *. ezekben az ggj dalokban, az * Halványan világít a hold a nagy, tiszta égen, a végtelen, sötét tengeren aprócska pontként úszik a csónak, messziről fehéren húzódik a part homokja, s az indonéz halász ajkáról felszáll az ősi dal, a ről, hazáról. Pangajo .., Sötéten zsong a dzsungel az éjszakában, a kunyhók feketén gunny ászt anak. a lobogó tűz fénye csillogóbőrű, csillogószemű emberekre hull, a dél- amerikai dzsungelek fiaira, akik törzsekben élnek, mindennap újra meg újra kemény harcot vívnak az életükért, de büszkén és bátran vívják ezt a harcot, az ember harcát, s este a lobogó tűz, pergő dob hangja mellett különös torokhangjukon ujjongó dalt énekelnek erről a harcról. És megjelennek az örökké daloló mexikóiak tüzes tánBeesüljük meg munkánk eredményét! cf ele vannak az emberek kisebb-nagyobb vagyakkal, -* gyorsabban és lassabban elérhető céljaik vannak, tervezgetnek, hogy munkával szebbé tegyék életüket idén, jövőre és azután. Ez jó, ez felemelő jelenség. Az viszont nem, hogy nemcsak reális alapokon tervezgető emberek vannak. Akadnak türelmetlenek, háborgók, akik a jelennel elégedetlenek, azt semmibe veszik és úgy tekintenek az elmúlt 13 év fáradságos, nehéz munkával elért eredményeire, mint a semmire. Amikor orruk elé tartják azoltat a tényeket, amelyek vitát kizáróan bizonyítják, hogy zömében eredményes utat jártunk és járunk, hogy messze magunk mögött hagytuk a régi világot, akkor nem tagadják, de odavetik: „Apuskám! Ez is valami? Már erről is érdemes beszélniT Amikor azt mondjuk ezeknek, hogy vesd össze a múltat a jelennel, akkor úgy válaszolnák, hogy „Miért kell örökké visszatérni a múlthoz, ha a máról akarunk beszélni?” De hát akkor mihez hasonlítsuk a jelent? A jövőhöz, amit ezután érünk el? A kőműves sem méri a még nem létező tetőhöz az épület emelkedő falát, hanem az alaptól számítja, a gyereknek sem úgy figyelik növekedését szülei, hogy mennyit kell még nőnie a felnőttek magasságáig, hanem úgy, hogy mennyit nőtt, fejlődött születése óta. A fordított összehasonlítást alighanem csak alibinek szánják az erre hivatkozók. Forrása ennek a közömbösség, az a szemlélet, hogy ami nálunk történik a dolgozók érdekében, amit a dolgozók magukért tesznek, az „teljesen magától értetődő, az nem is lehetne másként.” Arról felesleges részletesen beszélni, hogy volt időszak életünkben, amikor minden másképpen volt. Arról viszont nem felesleges szólni, hogy a mindent természetesnek vevők miért tévednek el Azért, mert jelenünket, a magyar nép áltál járt utat nem a magyar múlthoz, hanem egyes más országok jelenéhez viszonyítják, de úgy, hogy onnan azt ragadják ki, ami a szemnek, szájnak ingere, ezt általánosítják és vetik össze a mi jelenünkkel. A példák tucatjait lehetne felsorolni e szemlélet bizonyítására, ha ezt egyáltalán bizonyítani kell. El lehet kezdeni a sort akár a mosógépnél, amelyből nines elég. Folytatni lehet, hogy a posta nem tudja kielégíteni az új telefonelőfizetők kérelmét, hogy nincs korlátlanul gépkocsi és tovább. Nem arról van szó, hogy ez jól van így, hanem arról, hogy még nem lehet másként. Hat-nyolc évvel ezelőtt 1000 háziasszony közül 990 azt sem tudta, mi az o mosógép. A fennmaradó tíz is csak azért, mert vagy hallott róla vagy mosodában dolgozott. Ha 10—IS évvel ezelőtt is lett volna mosógép, nem sok dolgozó ember vásárolhatta volna meg, csak kevésnek jutott volna rá. Az viszont teljesen biztos, hogy a mosógép akkor nem lett volna hiánycikk. Azután a telefon beszerelését sem gyárosok, tőkések, bankárok és földesurak kérik, hanem könyvelők, kereskedelemben dolgozók, munkások, alkalmazottak. Meg az autót sem grófok, bárók és társaik vásárolják, hanem dolgozó emberek. Ez ugye csak egészen „természetes”, ez ugye „nem lehetne másként”, lßrdemes erről szólni. Meg arról is, hogy „teljesen magától értetődő dolog”, hogy mindenki, akinek lakásra van szüksége, kétszobás összkomfortos után vágyik (bár lehetne kielégíteni!), meg arról, hogy lassan már olyan mindennapossá válik a motor, mint a cipő (hazánk a világon a harmadik helyen áll a 100 lakosra eső motorkerékpárok számát tekintve, meg a dolgozók többsége jobban öltözve jár munkába, mint régen templomba. De hozzá kell tenni a felsoroltakhoz és a fel nem sorrútakhoz is, hogy a lakás nemcsak azért kevés, mert kevés van belőle, hanem azért is, mert olcsó, mert igazán nem vagy gond a havi lakbért kifizetni, mert van miből takarékoskodni és motort vásárolni és emellett jut ruhára, étkezésre, szórakozásra és más egyébre. Igen, mi nyaralni megyünk, étkezünk olyan módon (az átlagot számítva), hogy az még számos európai országban elképzelhetetlen, nem okoz gondot a rádiószámla kifizetése, eszünkbe sem jut meggondolni, hogy autóbuszra, villamosra üljünk, vegyünk-e mozijegyet vagy sem, megvegyük-e a nekünk tetsző könyvet vagy sem, mert „ez természetes”. Meg az is, hogy egy családban két-három kereső van (aminek de örültünk volna régen) és „természetes” módon „hivatalból dijáltalányozva.” szidjuk az SZTK-t, viszont az itt lévő svéd cirkusz egy tagja, aki kapcsolatba került a mi általunk olyan sokat szidott SZTK-val, csodálkozott, hogy ilyen is van, s nem érti, hogyan lehet ilyesmi Nem felh&nytorgatás ez, csak villanásnyi emlékeztető s és bizonyítás, hogy nincs igazuk azoknak, akik a „természetesség” ürügyén mindent, ami ebben az országban történik a szocializmus építése során, magától értetődőnek tartanak. Ez nem magától értetődő, ez munkával, alkotással kivívott eredmény, a munkáshatalom eredménye. Nem arról van szó, már olyan nagyszerűen élünk, hogy semmi kívánságunk nem lehet. De becsüljük meg és tanítsuk megbecsülni munkánk eredményét! HASZON JÓZSEF. hamarosan abbahagyta a ha-(. sonlítgatást. Ezek a dalok úgy,1 ahogy voltak, megdöbbentők JHi a izewncs e titka ? Mint és lenyűgözők voltak, minden népzene. Ezek a különös művészek, virágfüzéreikkel vagy éppen \ i mexikói vállkendőikben kinyi- I caikkal, a eowboyok, akik őrö- tottak egy ajtót előttünk isHl kos száguldásaik, vándorlásaik egy ajtót, amelyen új szépeit- (i után szelíd szerelmes dalokat gek vonulták be ismerősein’,; (i közé. Uj, egzotikus szépségek. ,1 énekelnek, az elvándorolt négerek unokái, akikből a fájdalomban előbuknak a mélabús ősi dallamok, a csendesóceáni szigetek vad lakói, akik mámoros szeretettel tudnalf hazájukról dalolni: „Bár lennék sasmadár, hogy onnan föntről gyönyörködhetnék drága hazámban. ■ Mi volt ez? Az emberek eimelyek első hallásra is isme-(i rŐ6en csengtek a fülünkben mintha a szívünk mélyén va- (> lahol őseink támadtak volna (f fel egy pillanatra; S ezért a nem mindennapi élményért mindenki hálás volt ennek az új utakat taposó sok-sok munkával, fáradsággá i| idáig jutott művészegyüttesmentek este a Kucsera-revű- nek. Hangszereiket maguk ké- zenekar előadásara, és azt hit. RZjtették, végigjárták kétszer i tők, hogy valami igazi dtmemz. Hamzdka és Zflcrmmd utvo-i hangversenyt hallanak, Itehet, és gyűjttőttek, figyeltek,« őszintén szólva nem sikerült megtudnom, pedig igyekeztem kideríteni, amikor a két boldog nyertessel beszéltem. De hát ők se nagyon tudták, hogy is sikerült a „szerencse fülönfogása.” Gyimesi Kálmánná, az Építőipari Vállalat takarítónője 71 525 forintot nyert a legutóbbi lottó-sorsoláson. — Mióta lottó van, azóta minden héten veszek egy szelvényt. Mindig azzal a szent meggyőződéssel, hogy — előbb vagy utóbb — nyerni fogok. Nahát a múltkor igazán csak egy paraszthajszálon múlt, hogy el nem felejtettem. Az utolsó pillanatban szaladtam le a Jókai térre, a Gombához, ahol mindig meg szoktam venni a szelvényt. Mikor aztán a háziasszonyom megmondta a számokat, azt hittem, nem jól látok. Nem is örültem előre, gondoltam, hátha valami tévedés van a dologban. De aztán kiderült, hogy igaz. Tényleg igaz, A 71 M forint Ggimcsi Kálmánnéé. — A háziasszonyomnak mondtam három számot, de nem irta be. Aztán persze rágta a fülét, mert lenne három találata — huncutul mosolyog. — Máskülönben a legelső gondolatom az volt, hogy veszek mindegyik kisunokámnak egy-egy biciklit! Aztán talán majd magamnak egy kis házat vagy lakást. Hát mi is a titka a szerencsének? Gyi- mesiné, a nagymama, csak azt tudja mondani, hogy rendszeresen megveszi a maga heti egy lotto-szelvényét. Csontos Hona, a Kesztyűgyár kézivarrodájának dolgozója szintén állandóan lottózik, ő azonban „nagyban”, hetenként három vagy még több szelvénnyel, ahogy a pénztárca engedi. — Most úgy csináltam, hogy mind a három szelvényt „vakon” töltöttem ki. Vagyis ráböktem a ceruzát és be kereszteztem a számot, szerint beváHt, Közben a pletyka eljut a fülünkig: Ilonka menyasszony. A vőlegénye lakatos. — Egyelőre bent hagyom azt a 70 ezer forintot, az 1400-zal pedig hazautazom kicsit nyaralni. Mádon Iáknak a szüleim, Tokajhegyálján, tizen vagyunk testvérek. Hogy mit csinálok majd a pénzzel? Hát ... valami kisebb ház után nézek, vagy talán egy kis lakást szerzünk is kell még bútorra, kelengyére is. Nem mondom, éppen a legjobbkor jött a i Két szerény, becsületes emberre mosolygott rá a szerencse, egy menyasz- szonyra meg egy nagymamára. Ennek igazán mindenki örül, aki ismeri őket, még az is, akire egyelőre nem nagyon figyel a szerencse. Ami késik, nem múlik — mondta valamelyik lottózó magénak vigasztalásul és végeredményben igaza van. A szerencsét ki kell várni —