Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 128-151. szám)

1958-06-22 / 146. szám

6

NAPLÓ

1958. JÜNItTS 22.

A Zsenminssipao cikke

Nagy Imre ellenforradalmi lázadásának tanulságairól

I Lapzártakor jelentik l

♦ é

iA Csehszlovák Kouiinisla Páti

I A nagy. tfoUnetf leckt

i

j v I , * (MF) Ma van évfordulója annak a barbár támadásnak,

: A . k0(10í6SSZUS9 meöyá aSZ O a:“m«»vel a történelem eddigi legvadabb, legpusztítóbb hábo- 9 U * rúja vette kezdetét. A fasiszta hadsereg ezen a napon indíA Zsenmiazsipao pénteki száma „Tanulságaink a Nagyklikk ellenforradalmi lázadásából’“ címmel vezércikket közöl, amely a többi közt a következőket mondja:

A magyar igazságügyi szei- vek halálra, illetőleg börtön- büntetésre Ítélték Nagy Imrét, az 1956-os ellenforradalmi lázadás főbünösét és cinkostársait. Ez jár ki azoknak, akik együttműködnek az imperialistákkal és a szocialista országokban azon tevékenykednek, hogy helyreállítsák az ellenforradalmi uralmat. Ilyen szégyenletes véget érnek azok a renegátok, akik a revizioniz- mus fehér lobogóját hordozzák, megkísérelve, hogy a népet visszataszítsák a nyomor kapitalista örvényébe.

A cikk ezután mélyrehatóan fejtegeti a Nagy Imre bandája által 1956-ban elindított ellen- forradalmi felkelés tanulságait majd rámutat:

A Nagy-féle ellenforradalmi klikk ellen lefolytatott vizsgálat és bumper során felmerült adatok arra mutatnak, hogy az

néziai árulók, akik elárulják nemzetük érdekeit, egyformán szeretetreméltó és „nemes“ egyének. Eisenhower semmiféle erőfeszítést sem tett arra nézve, hogy eltitkolja azt a szándékát, hogy beavatkozni készül más országok belső ügyeibe. „Minden olyan esetben segélyt nyújtanánk, amitúrával és szabotálták a nemzetközi proletár szolidaritást. Úgynevezett „semleges“ politikát hirdettek, valamint azt, hogy kívül állnak mindenfajta tömbön. A Nagy-féle revizionisták sok olyan kérdésben, amely a bel- és külpolitika elveit érinti, hosszú időn át

kor ezzel gyengítenénk a kom- nem csupán a jugoszláv revi- munista tömb szolidaritását. 7 ion isták példáját követték, Ha centrifugális^ erőket hoz- hanem ezekkel hosszú időn át hatnánk működésbe a centri- közvetlen érintkezésben is áll— petális erőkkel szemben, ez Az ellenforradalmi zavarnagy hasznára volna a szabad világnak’1 — mondotta Eisenhower. — Ez konkréten megmagyarázza, hogy az Egyesült Államok miért kívánta és kívánja támogatni Nagyot és a jugoszláv revizionistákat.

A Nagy-féle ellenforradalmá klikk ellen lefolytatott törvényszéki vizsgálat még élén- kebb fényt derített a revizionisták valódi lényegére. A renegátok, akik letértek a szocialista ösvényről és elárulták a nép érdekeit, a tömegek félrevezetésére hosszú időszakon át a „szocializmus“ köntösébe

gások kudarca után a budapesti jugoszláv nagykövetség még védelmet is adott Nagynak és Losonczinak és lehetővé tette számukra, hogy érintkezésbe lépjenek az úgynevezett „budapesti központi munkástanáccsal“’ és a „Szabad Európa rádióval“, sőt odáig ment, hogy „Október 23“' címmel titkos lapot adott ki.

A magyar nép vérét ontotta az 1956 októberi ellenforradal-J mi zavargások ellen vívott* küzdelmében. Vére nem huI->

az uj

Prága (MTI): A Gsehszk'- : vák Kommunista Párt XI. kongresszusa szombat délután üiésén egyhangúan megvá i.asztotta az új Központi Bi zottságot. A Központi Bizet sagnak 97 tagja és 50 póttag ja van.

Ezután J. Dolansky terjesz tette elő a kongresszusnak Központi Bizottság beszámoló járó! hozandó határozati ja vaslatát. A kongresszus egy hangúlag elfogadta a határozati javaslatot. Egyúttal jóvá hagyta a párt szervezeti sza bályzatának egyes módosításait.

A kongresszus küldöttei ezután nagy lelkesedéssel fogadták el a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához intézendő levél

összes reakciós elemek, ame- ‘bújtak. Minden tőlük telhetőt

lyek arra vetemedtek, hogy a szocialista államot belülről próbálják megdönt erű, mindig kapcsolatban álltak az imperialistákkal és ezeknek támogatását élvezték;

Miután a magyar kormány bejelentette Nagy halálos ítéletét, az imperialisták és lakájaik megdühödtek. Mind Eisenhower, mind Dulles meg kísérelte sajtóértekezletén, hogy ezt az ügyet kihasználja a szocialistaellenes provokáció felújítására, azzal a céllal, hogv elterelje a közfigyelmet arról a komoly helyzetről, amely az angol—amerikai imperialisták libanoni beavatkozása folytán állt elő. Sőt, újabb ürügynek használták fel a legfelsőbb szintű értekezlet szabotál ására; Az Egyesült Államok imperialistái, akik vad agressziót fejtenek ki Libanonban és Indonéziában és konokul elutasítják a legfelsőbb szintű értekezletet, támadásokat indítottak a szocialista országok ellen és rokon- szenvüket fejezték ki a Nagyklikk iránt. Ez ékesszólóaii megmagyarázza a Nagy-klikk ellenforradalmi lázadásának valódi jelentőségét. Az amerikai imperialistáknak, a Nagyklikk és a libanoni és az indoelkövettek a szocialista rendszer támadására és a Szovjetunió rágalmazására, szembehelyezkedtek a proletárdiktaszövegét. Ebben az egész oárt- tagság forró elvtársi üdvözie- lott hiába A magyar nép.azt j ^ küldi a szovjetunió Kom- •kívánja tolunk, hogy alaposan; . A ,

okuljunk ebből az incidensből,: rnUTUsta Partjának es a szov- dolgozzunk szocialista orszá-jjet népnek.

gaink — a világbéke bástyái, az emberi haladás és a nemzeti függetlenségi mozgalmak támogatói megszilárdulásán.

A kongresszus Antonin Novotny rövid záróbeszédével ért

véget;

Szovjet tiltakozás a bonni kormánynál

Moszkva (MTI);

Mint a TASZSZ jelentette, június 20-án délután provokátorok és huligánok csoportja támadást intézett a bonni szovjet nagykövetség épülete jet ellen. A támadók kövekkel és ért

Gromiko szovjet külügyminiszter június 21-én a külügyminisztériumba kérette Kroll nyugatnémet nagykövetet és nyilatkozatot tett előtte, melyben kifejezte: az NSZK hatóságai nem teljesítették a szovBonn (DPA) A bonni külügyminisztérium szombaton közölte, hogy a szövetségi köztársaság a nemzetközi szokásoknak megfelelően megtéríti azokat a károkat, amelyeket a szovjet nagykövetség szen- nagykövetség biztonságé- vedett a minapi tüntetés korájuk háruló elemi köte- vetkeztében. A szovjet ügyvi

vőnek azt a követelését, hogy a tüntetésért felelős személyeket büntessék meg, a külügyminisztérium továbbította az illetékes hatóságokhoz.

Von Brentano szövetségi külügyminiszter, miután értetintásüvegekkel dobálták meg lességüiket és megszegték a az épületet. Nagyrészük a nemzetközi jog általánosan el- Nyugat-Németországban ismét ismert normáit; életrekeltett fasiszta szerveze- Gromiko külügyminiszter tek tagja volt; közölte a nyugatnémet nagyA nyugatnémet lapok már követtel, hogy a szovjet kor- az események előtt felhívták mány emiatt erélyes tiltako- a lakosságot, vegyen részt a zást jelent be a Német Sző- sült a szovjet nagykövetség tüntetésben, sőt a provokációs vetségi Köztársaság korma- előtt lezajlott tüntetés részletámadás időpontját is közöl- nyárnál, követeli a provokáció tétről, felszólította Buckwitz ték. A szovjet nagykövetség szervezőinek felelősségrevoná- nagykövetet, a külügyminisz- körül összevont rendőrség sát és követeli, hogy az NSZK tórium illetékes osztályának azonban nem tette meg a kel- hatóságai tegyék meg a szűk- vezetőjét, hogy szombaton kelő intézkedéseket a rendzava- séges intézkedéseket, nehogy resse fel a szovjet ügyvivőt és rás megakadályozására, sőt a jövőben ilyen esetek mégis- személyesen nyilvánítsa neki tétlenségével csak serkentette métlődjenek. a szövetségi kormány sajnála támadókat;

kozását.

tóttá váratlan támadását a Szovjetunió ellen. Hatalmas ug- rással lendült neki a fasiszta fenevaa, hogy legyűrje, felfalja, megsemmisítse, a térképről „leradírozza” az első szocialista országot. Acélszörnyek taposták le és gyújtották fel az érő

vetéseket, repülőgépek százai hullattak bombaesőt békés vás rosokra. Hitler és hívei már azt hitték, hogy hitvány tojás- ként tartják kezükben a földgolyót és csak rajtuk múlik, hogy szétroppantják-e.

Nem rajtuk múlott. Valamit kifelejtettek a számításból, Azt, hogy nem puszta „földrajzi fogalom” ellen támadtak, hanem szocialista ország áll velük szemben. A fasiszmus, az imperializmus torzszülöttje, a szocialista társadalmi rend- del ütközött meg. És az összeütközésből a szocialista társa- dalom került ki győztesen. Füstbe mentek a villámháborús elképzelések, a Szovjetunió, a szovjet nép hatalmas ereje megállította és megfordította a vad rohamot. Volt ereje ve- reséges védekezés idején is erősödni, volt ereje akkor is megsokszorozni hadiipari termelését, amikor nagy iparterületeit lerohanta a hitleri hadsereg. S éppen akkor, amikor a fasiszta hadak már az ország szívében jártak, volt ereje megsemmisítő csapást mérni a támadóra, üldözötté tenni az üldözőt. Két háborús év elég volt bebizonyítani, hogy a szocialista társadalmi rend, a szocialista népgazdaság anyagi és erkölcsi tartalékai kimeríthetetlenek. Nem győzhetett a fasiszta hadsereg, mert nem hadsereggel, hanem egész néppel találta szemben magát, egy néppel, amely új, szocialista társadalmat teremtett magának, s arról nem akart, de nem is tudott lemondani, amely megtanult emberi módra élni és ezért kétszeres erővel védte az életét.

Súlyos és felejthetetlen volt ez a lecke. A szocializmus ellen irányított támadás a szocializmus erősödését, a szocialista tábor növekedését eredményezte, megsemmisült a fasizmus és teret hódított a szocialista társadalmi rend. Lehetséges-e, hogy akad még ember, aki elfelejti ezt a leckét?

Sajnos, lehetséges. A fasizmus újraéled, Nyugat-Németországban és Franciaországban kísérletezik pozíciói visszaszerzésével. Imperialista háborús tömbök fegyverkeznek. A szocialista országok felé ágyúcsövek és atombombával felszerelt rakéták, bombázógépek irányulnak. A villámháborúnak újabb hívei kezdik elfelejteni, hogy ez a próbálkozás egyszer már gyászos kudarcba fulladt. Nem árt ezért emlékezni és emlékeztetni. Békepolitikát folytatunk. A Szovjetunió és a szocialista országok csökkentették hadseregüket. A Szovjetunió egyoldalúan beszüntette az »tomfegyverkisérleteket. De ez nem jelenti azt, hogy védtelenek vagyunk. Van erőnk, több erőnk, mint a hitleri támadás idején volt és a leckét sem felejtettük el. Az agresszorok kudarca egy pillanatra sem lenne kétséges.

Hivatalos nyeremény jegyzék a lottó 25. játékhetére

A lottó 25. játékhetére beérkezett 2,728 564 darab lottó- szelvény. A nyertes szelvények között felosztásra kerül

4,092 846 forint. öttalálatos szelvény nem volt, négy talá- atot nyolc szelvényen értekei, nyereményösszeg egyenként

255 802,50 forint, a háromtalá- latos szelvények száma 787 darab, a nyereményösszeg egyenként 1 300 forint, két találatot 33 706 szelvényen értek el. Egy-egy kéttalálatos szelvényre 30,50 forint nyeremény jut.

Az Albán Munkapárt Központi Bizottsága teljes ülést tartott

Tirana (MTI): Az Albán Munkapárt Központi Bizottsága 1958. június 20-án teljes ilést tartott. Enver Hodzsa beszámolójában foglalkozott töb- >ek között a KGST moszkvai ülésszakával, majd a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége VII.

kongresszusával összefüggésben rámutatott, hogy megalkuvás nélkül politikai és ideológiai harcot kell folytatni az újkori revizionizmus ellen. —- Végezetül beszámolt a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusának munkájáról.

NEMZETKÖZI SZEMLE

A világpolitika örökké hánykolódó vizei mintha kisebb hullámokat vetettek volna az elmúlt napokban. Franciaországban és Algériában a május 13-át követő lázas hetek óta pillanatnyilag szélcsend honol, s a De Gaulle-kormány láthatólag kedvezőbb helyzetbe szeretné manövrirozni magát, a csúcstalálkozó ügyében semmiféle látványos lépés nem történt az utóbbi napokban, noha e találkozó gondolata, ha lassan is, de tovább érik. Cipruson a véres összecsapások után most átmenetileg viszonylagos nyugalom tapasztalható, ennek tartama nyilvánvalóan attól függ, hogy az érdekelt felek végül is milyen álláspontra helyezkednek az angol kormány új javaslatait illetően. Ebben a — hogy úgy mondjuk — felvonásközi szO netben csupán Libanonból érkeznek aggasztó hírek.

Kompromisszum vagy beavatkozás

A világ minden tájáról befutó jelentések arra vallanak, hogy Libanon, ez a másfél millió lakosú, hazáinknál jóval kisebb területű közép-keleti ország, esetleg napokon belül újabb súlyos közép-keleti bonyodalom kiindulópontja lehet. Nem azért, mintha Libanon népe a Közép-Kelet békéjére törne, s mégcsak nem is azért, önmagában, mert Libanonban csaknem egy hónapja már polgárháború dúl. Az okot abban kell keresnünk, hogy az angolszász hatalmak nem akarnak belenyugodni abba, hogy egy újabb arab ország csússzon ki ellenőrzésük alól. Libanont fontos stratégiai helyzetén kívül a területén átfutó olajvezetékek teszik különösen értékessé a nyugati hatalmak számára.

Az iraki olajmezőkről induló legfontosabb olajvezetékek két libanoni városnál, Tripolinál és Sidonnál érik el ugyanis a Földközi-tengert. Mint az amerikai külügyminisztériumhoz elég közel álló U. S. News és World Report című folyóirat legutóbbi száma nyíltan ki is mondja, „mind az Egyesült Államok, mind Anglia úgy véli, hogy a Libanonért folyó ütközet életbevágó fontosságú a Nyugat közép-keleti olajellátása szempontjából... Kiadták a titkos parancsokat, hogy harcolni kell, ha szükséges a libanoni kormány megmentéséért ... Anglia hasonló parancsokat adott ki.”

Az amerikai—angol beavatkozási szándékot bizonyító

idézeteket tovább lehetne még szaporítani, de nincsen semmi szükség erre. Nem titok többé, hogy amerikai és angol részről megtettek minden előkészületet.

Az érvelés természetesen

nem mindig ilyen őszinte, mint ahogyan azt az U. S. News és World Report cikkében olvashattuk. Hivatalosan az lenne a jogcím a beavatkozásra, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, tehát Nasszerék „támogatják” a libanoni felkelőket. Nem vitás, hogy Kairóban rokonszenveznek a libanoni felkelőkkel és fordítva. Hiszen a felkelőket azok az eszmék hevítik, amelyek ma közösek az egész arab világban: arab- na. fonalizmus, függetlenség,

el nem kötelezett külpolitika. Az a körülmény azonban, hogy a felkelők rövid idő alatt az ország csaknem háromnegyed részét ellenőrzésük alá tudták vonni, alapjaiban érdektelenné teszi a kérdést, átszivár- gott-e pár száz ember és pár száz puska Szíriából, vagy sem. Az egész felkelés menete világosan mutatja, hogy itt széleskörű népi megmozdulásról van szó, s nem „Kairó szította lázadásról." Az angol üzleti világ egyik legtekintélyesebb hetilapja, az Economist, maga cáfolja, mintha a libanoni bajokért az Egyesült Arab Köztársaság lenne a felelős, s a felelősség nagy részét a libanoni elnök, Cha- moun magatartására hárítva, azt az értesülését közli, hogy Nasszer valójában a felkelés befejezését szeretné.

Ebbe az irányba mutatnak az Egyesült Arab Köztársaság tájékoztatási szolgálata igazgatójának legutóbb tett közlései is. Ezek szerint Kairó a maga részéről szívesen látna egy kompromisszumot. A kompromisszum Chamoun elnök lemondását és a libanoni hadsereg jelenlegi parancsnokának, Faud Sehab tábornok kormányalakítását foglalná magában. Feltételezhető, hogy a felkelők nem zárkóznának el egy ilyen, vagy ehhez hasonló jellegű kompromisszum elfogadásától. Uymódon a libanoni polgárháború befejezést nyerhetne és visszatérne a béke a Földközi-tenger keleti •pCKfjára. Ha az angolszász hatalmak stratégiai és olajérdekei mégis a beavatkozást követelnék meg, úgy könnyen lehet, hogy ez a konfliktus túlterjedne Libanon határain. Vállalják-e vajon az érdekeltek ezért a felelősséget a világ előtt?

Imssú kapaszkodás a csúcsra

A nemzetközi közvélemény nem kevés idegességgel és nyugtalansággal szemléli, hogy a csúcstalálkozó előkészületei jóval lassabban folynak, mint ahogy azt a világ fennálló állapota megengedhetné. Alig vitatható, hogy a csúcstalálkozó ellenzőinek éppen ez a huzavona, ez a lassúság egyik legfőbb eszköze. Azzal jár ugyanis, hogy a közvélemény

egy része belefárad a várakozásba és a reménykedésbe, s ezáltal csökkenti azt az erőteljes nyomást, amelynek hatása alól a kormányok egyébként nagyon nehezen tudnának kibújni. Tagadhatatlan, hogy részben a csúcsértekezlet elhúzódása miatt, részben a francia események következtében a nyugati közvélemény csúcsértekezletet követelő hangja egy fokkal talán kevésbé erőteljes ma, mint egy félévvel ezelőtt. Annyira azonban nem halkult el, hogy a csúcsértekezlet ellenzői ettől felmentést kapnának, az atomrobbantások okozta levegő- fertőzöttség pedig olyan erjesztő tényező, amely újra és újra tápot ad a közvélemény megmozdulásainak.

Az amerikai elgondolásokban bekövetkezett kicsiny, de jelentőssé válható fordulat bizonyítja a legszemléletesebben a közvélemény sürgetésének lényegesen nem csökkent hatását. A napokban lemondatták Strauss tengernagyot, az amerikai atomerő bizottság elnökét. Ez az egyszerű személyi változás egy hosszabb belső harc lezárása az Egyesült Államokban. Strauss tengernagy és legfőbb tanácsadója, Teller professzor volt ugyanis az, aki a legélesebben kitartott amellett, hogy az atomrobbantásokat, a kísérleteket folytatni kell. Strauss és a vezetése alatt álló bizottság álláspontjának alátámasztására a hamisításig és bizonyos tények elhallgatásáig is «•ment. Amikor két hónappal ezelőtt az amerikai szenátus egyik tagja felfedezte és nyilvánosan leleplezte Stra üssék csalását, elkerülhetetlenné vált az amerikai atomerő bizottság elnökének leváltása, s Teller professzornak, akit különben „a hidrogénbomba atyjának” neveznek, tekintély- vesztesége.

Ilyen módon tehát a szóban- forgó személyi változások, ha nem is epr új politika kezdetét, de új politika csíráját jelenthetik az Egyesült Államokban: azt a készséget, hogy az Egyesült Államok is abbahagyja az atom- és hidrogén- kísérletek folytatását. Ez ' a? amerikai döntés még nem született meg. Az a tény azonban, hogy július 1-én minden valószín úség szerint megkezdődik Genfben a nagyhatalmak szakértőinek tárgyalása a kísérletek felfüggesztésének ellenőrzéséről, semmiképpen sem mutat rossz irányba.

Továbbra is fennáll tehát az a nagyon erős valószínűség, hogy a csúcstalálkozó létrejön. Nem egy olyan csúcstalálkozó természetesen, amely minden kérdést felölel, s amely minden kérdést meg is old. A helyzet erre még nem érett meg. Olyan csúcstalálkozóra számíthatunk, amely megindíthatja a jégzajlást, közeledést hozhat létre egy-két kérdésben, s a megoldás küszöbéig Juttathat más kérdéseket, elsősorban a leszerelés területén. Ez pedig nem kevés,