Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 128-151. szám)
1958-06-03 / 129. szám
1958. JÚNIUS 3. NAPLÓ 3 hírek fetitettiképes ? é j A pécsi fiatalok művészeti f JfPaőrnüvészeti előadás Nagy közönségsiker a szovjet együttes ajándékműsorán ChqíjztteJk li’ubja június 3-án, kedden es- k Színvonalas, művészi előadásban volt ré- i - • lS' \ szűk azoknak, akik vasárnap este a szabadté8 órakor vetítettképes elő- (\ ri színpadon megtekintették a hazánkban tarost rendez a TTIT Bartók (i tózkodó szovjet alakulatok ének-, zene- és B**la klubjában. Ez alkalom-) táncegyüttesének ajándékmüsorát. — Hogy mai i mennyire igényli Pécs város közönsége az dr. Sarkadme Hars Éva \ énekes, zenés, táncos műsort, hogy milyen ér- uveszettörténész és Soltra (i dekiődést tanúsít a szovjet emberek kultúrája Elemér tart vetítettképes elő- i> iránt, azt legjobban a közönség nagy száma Martyn Ferenc művésze- { muíattf; Atólcnek már nem jutott ülőhely, térj] f az°k allva hallgattak, nézték az előadást. Sii • kér volt? Több, mint siker, ezt a szűnni nem I» akaró vastaps bizonyította, e A hatvantagú együttes ének-, zene- és tánc- # tudása, fegyelmezettsége méltán váltott ki dll' talános elismerést. Daloltak a szovjet haza Borsay Pál zongoraművész <1 szépségéről, a szovjet katonáról, aki élete Július i4_^n szombaton este aran is kész me8védeni hazáját, énekeltek népiéi o . , ’ dalaikból, hallhattunk a szovjet emberek vi■ « órakor ónálló zongora- dám> optimizmussal telített életéről is. Nagy ^versenyt ad a Liszt Fe-I* tetszés fogadta az énekkar magyarul előadott r?r;c hangversenyteremben. A1' műsorát: magyar katonadalokat énekeltek. A '"“soron Beethoven Ász-dur i zenekar mindvégig nagyszerű játékkal tetéz<*>nátá"a> c2-mX < te 32 el6adáSt A SZÓ1ÍSták kÜlÖnÖSen mee' Pái leálló zonírora-est.ic "'int F-molil tel. 1 ^ V*VMV»VW». ** »UV1IOIMU. nutvuuouii 1T1€|§vaia- j nyerték a közönség tetszését. A közönség szűn- szonátája szers-f ni nem akaró vastapsa jutalmazta Anna Kri- zsakova magyarul előadott két magyar népsüjeti hangverseny Lffiaházhan Június 16-án este fél 8 őra- lesz az V. bérleti, befejező hangverseny a Pécsid |!!'1*eti Színházban. A műso- " Beethoven IX. szimfoniádalát. Olyan sikert aratott, hogy ismételnie kellett. Nagyon tetszett Lidia Kiszeljova hindu táncszáma is. Külön kell szólni a táncosokról. Táncosok-’ Már nem is „egyszerű" tánc, hanem — mond hatni — akrobatika! Az egyszerű, síma lépések és virtuóz táncok váltogatták egymást. — Táncoltak katonaruhában és népviseleti öltő-' zetben is. Ritmus, lendület van táncaikban: A 12 tagú táncegyüttes olyan jókedvet árasz-' tott, hogy a közönség sokszor nemcsak a tánc- végén, hanem közben is tapsra verte tenyerét.* Forró siker volt! *( Az előadás végén Gárdos Istvánné, a Ma-*, gyár—Szovjet Baráti Társaság és Pécs város], dolgozói nevében megköszönte a szovjet kato- , nák jó szórakozást nyújtó műsorát, majd a , Pedagógiai Főiskola, a Pécsi Porcelángyár, a , Kesztyűgyár, a Pécsi Vendéglátó Vállalat, a ] Pécsi Szénbányászati Tröszt, a Pécsi Bőrgyár,, dolgozói köszöntötték virággal, ajándékkal s]» katonákat. A közönség hosszú ideig éltette a népek ba-i rátsága hónapja alkalmából hozzánk látogatott szovjet együttest és a magyar—szovjet barátságot (—rayV Ragadós műemlékvédelem jj" valamint Mozart C-dur nSoraversenye szerepel. A ►.«raversenye szerepel. A.,B S ,a‘: ^feműködnek: Gabos Gábor I ?°raművész, Molnár Éva, '*íka Irén, Horváth László . József. A Pécsi Filharlnikus Zenekart Vaszy Vikr vezényli. Hogyan gazdálkodnak üzemeink Tovább kell javítani az önköltséget a Sopianában Az elmúlt gazdasági évet a Sopiana Gépgyár veszteséggel fejezte be. Még az alapfegyelem, nőtt a termelékenység, az első negyedévi és az áprilisi tervüket i6 teljesítettem, részben a gyáron belüli, részben az üzemen kívüli okok miatt. Hogyan gazdálkodtak ebben az évben a Sopianában? Az elmúlt évi eredményhez képest, már javult a Sopiana ], gazdálkodása. Javult a murikaKét termelőszövetkezet ft belter jesség tükrében ^ adorjánpusztai Győze- meg és az ősszel még 10 holdat1] ny*tva, V >*, a rózsafai Közös Ut is S2‘getvári járásban van. — "hti ie'*ett, hogy területük majd. pgyenlő — az adorjániak- ■ ^ *98 hold szántójuk és 67 véljük, a rózsafaiaknak "g 165 szántójuk és 15 hold van — hasonló adottsá- al is rendelkeznek. Ador- ^ Pusztán minden tagra 8 szántó — 25 tag van — tyHí Hb tón pedig alig valamivel % ’hint öt hold jut. “’’őkét termelőszövetkezet Etette éves tervét. Érdéig ezekbe a tervekbe belelni, mert a számok, mint Í^ütt, itt is minden szó- többet mondanak. 3 N tí 9 S 2 « c "5 N V>> 50 < « p 1/5 -O 8 fi *0 ;Q Az első eredmény: a termelési terv túlteljesítése. Az első negyedévben 1.7, áprilisiban pedig 1,9 százalékkal teljesítették túl a termelési tervüket és hasonló eredményt várnak a májusi tervteljesítés- től is. Ez az eredmény annál s inkább értékes, mivel ebben az »évben már teljes egészében (»rátért a gyár a komplikáltabb (»gépek gyártására és az egysze- (»rű mezőgazdasági gépek (ha-nt- (I törőtárcsa, stb.) gyártásával ('már egyálalán nem foglalkoznak. Az elmúlt évhez viszo„ «,<. ^ „ulual, -------, amikor éves szinten ak ar megtrágyázni, nagyban? nem érték el a 100 százalékos megnövelte árutermelését, ami*. tervteljesítést sem és a negyének következtében a 49,20 fo-1t dik^ negyedévben csak 89,6 szá- rintos műnkaegység-részese-1, zalékra teljesítették a terme- désből 34,21 forint készpénz, ]. ’ési tervet — szántén jó képet tehát az érték nagyobb há-lmutat *dei tervtúlteljesítés, nyada. ], A termelékenység emelkeA rózsafai Közös Ut Tsz 20,(dése is jelzi a javuló munkát, holdat trágyázott eddig és még, i az egy főre jutó termelési ér- 10 holdat trágyáz az ősszel. (»ték rendszeresen meghaladja Néhány számadatot ragad-i,az e*őző szintet; Meg kell tunk csak ki a két termelőszö-1 * azonban jegyezni, hogy a ter- vetkezet terveiből, amelyek l1 meiékenység még mindig ala- azt mutatják: az adorjánpusz-11 csonyabb mint a bázis időszak- tai Győzelem tagjai mindent!1 ^an 1956. harmadik negyed- megtesznek annak érdekében, 11 -vben volt és bar figyelembe hogy közös gazdaságuk jövő-f ^e]* venni azt, hogy a bázis jét, a több jövedelem alapjait •* időszakhoz képest megvaltoz- lerakják és megalapozzák. A *],a,c a gyártmányok is, kiestek rózsafai Közös Ut tagjainál is * az egyszerűbb gyártmányok a van ilyen törekvés, de mint af termelésből és helyükre bo- számok is mutatják, még min-,| nyolultabbak kerültek, dig kevés gondot fordítanak*( A legszembetűnőbb ered- az állattenyésztésre, ami pe-*( ményt azonban mégsem a terv dig nem lehet közömbös sem a1, teljesítés és a termelékenység, jövedelem, sem pedig a talaj-] ( hanem a bérgazdálkodásban erő-utánpótlás szempontjából. Jelért változások mutatják. A múlt évet végigkísérték a Sopianában az állandó béralap- i túllépések. Ez évben viszont (> március óta nem fordult elő^ béralaptúllépés, ami kedvezően jelentkezik az önköltségi* alakulásánál is. A bérgazdái-1* kodás megjavításának az ered-!1 ményeképpen növekedett a 1001* forint munkásbérre eső terme-(| lési érték is, különösen ápri-<* lisban emelkedett szembetű-f nőén, de májusban is az áprilisihoz hasonlóan alakult. A Sopiana gyári javulás azonban még nem jelent tel-> jes sikert. Még mindig van (, „fájó“ pont a gyár gazdálko-(| dósában. Ez pedig az önkölt-(i ség alakulásánál jelentkezik, |i főként a magas anyagköltsé-,» gekben. A múlt évben főként a bérköltségek befolyásolták kedveAz nem lenne baj, ha a műemlékvédelem ragadós betegségként szedné áldozatait és mindenki elkapván ezt a betegséget, óvná, vigyázná évszázados műemlékeinket, hogy jaj, csak egy karcolás se essék egyiken sem. Ez nem baj, hanem egyenesen jó lenne. A baj akkor kezdődik, amikor ragadóssá teszik műemlékvédelem ürügyén — vagy más okból — legszebb műemlékeinket. Hogy ilyesmi úgysem történhet meg? De bizony, megtörténhet. Sőt meg is történt. Nem is az Óperenciás tengeren túl, hanem csak a sétatéren túl. Történt ugyanis, hogy öregek és fiatalok nagy előszeretettel üldögéltek délutánonként az első tavaszi napokon — amikor még jól esett a cirógató napsugár — a székesegyház kőlábazatán, odatartva arcukat a verőfénynek. Ezzel rendkívüli módon koptatták — ezt nem mondta nekem senki, csak éppen gondolom — a dóm kőlába> zatát. Bizonyára úgy gondolták hát az illetékesek, hogy ezt a délutáni üldögélést meg kell szüntetni. Igen ám, de hogyan. Ha táblát tesznek minden boltív alá, hogy: ide ülni tilos! — az egyrészt furcsán festett volna az ősi boltívek alatt, másrészt úgysem vette volna senki komolyan. Tettek hát mást. Végig a lábazatot bekenték —> miként Noé hajója fenekét — szurokkal. Ez nem is feltűnő — a más városbeli turisták és a külföldiek joggal hihetik, hogy még István király kente oda a templom alapításakor, tehát a műemlék szerves része, a pécsiek pedig egy-két odaragadás után kénytelenek tudomásul venni, hogy oda ülni nem lehet. Mint ahogy szurkozás miatt nem lehet ülni az obeliszkek melletti falakra és nem lehet nekitámaszkodni az obe- liszknek, de még a pince szellőzőjének sem. Szóval ilyen az a bizonyos ragadós műemlékvédelem -. i. Több séta, mint pad Az önköltség terén még tervezett szintet sem érték el,* V terület 1^1 szántó f "yergabona ((„.^ánygabona >ca % K K 265 kh 180 198 55 61 16 3 56 165 40 15 28 8 39,5 DCrdlinlh k “Tépa ^gós £ ^Bány kiragadott tény is 'odenre enged következei ’ löbbok között arra, hog> pusztai Győzelem Her? .kihasználja az adott x H),Rgeket, jobban tud gaz-< SZi ni a tATiiliatÁirpl A táh- \ a területével. A táb-| ^ világosan megmutatja, 8ít k termelőszövetkezet for<[ Ez egy olyan ki- * ] állítás, amelyen — kivételesen — nem képzőművészek alkotásai szerepelnek. Ásatási leletek sem. De még csak „művészi fotók’* sem. ... Hanem „művé- ügyességnek is beillő tehetséggel ellopott holmik ezek. Mert ugye néhány 1 Da l ív* * wien ugye axgihouj t'-'ésyt^y°kb gondot az állatte- vállalat, néhány üzem két Nézzük csak meg Q --------1—— v-: ^k ui,--82 állatállományának ] äsät! panaszkodik, hogy bizonyos anyagok, alkatrészek — fene ,i tudja hogyan — de feltűnnek. Most itt a 11 főpályaudvar váró- , i termében viszontlátó 11 hatják azokat az 11 anyagokat : a I» Azazhogy, csak egy (►töredékét. De itt azután megtalálnak m ini' dent. Például a cipő- az adorján- I' felsőrésznek való bőr, ^>«'k javára billen, mert ('talp miegymás. Ez a hogy a Győzelem Tsz*[Komlói Cipész KTSZ- őn 56 holdat trágyázott bői való. És ni csak! ^asrnarha *>Us»t?érlee itt ie javára 3 II u >> o o n w < 89 593 A P a s *0 ;0 « x 39 71 Itt meg egy fehér le- veses tál, tányér és még merőkanál is. Hát ez szép. Jó dolog a kelengye, de azért mégis csak szemtelenség, hogy valaki a Baranya megyei Építőipari Vállalattól szerzi be magának az étkészletet. És ugyan csak ettől a vállalattól valaki „kölcsönvett“ egy gumicsizmát is és egy rezsót. Villanyrezsót! (Egyszer majd ellopják a toronydarút is). Golyóscsapágy? Rugók? Csavarok? Vívezeték- alkatnészek? Hát ez meg hogy kerül ide? Egyszerű az kérem. 1958 május 9-én az Aszfaltút Építő Vállalat budapesti központjának kiküldötte „vizitet" tartott a pécsi munkaterületen és visszautazása előtt e felsorolt holmit „elfelejtette“ kirakni táskájából. Feledékeny ember. Remélhetőleg azonban a központ nem lesz feledékeny és majd megnézik, hogy az említett napon „ki hiányzott ebből az utcából“? Volt némi humora annak is, aki ezt a 108 kilóra való, méteres deszkákat akarta hazavinni csak úgy a „szajré’* kedvéért. Éppen itt dolgozik a MÁV gépkar- banartó műhelyében asztalosa minőségben. A szemléltetésképpen kiállított deszkák szerint úgy látszik „más minőségben1* is. Még ahhoz is volt sütni- valója. hogy gyalulat- lan faanyagból össze- eszkábált két hokedlit, — hogy az ne lássák holminak. (Sajnos, annak látszott) .(] zőtlenül az önköltséget, ebben1] az évben a bérköltségek már'( jól alakultak, de az anyagkölt-“ Bégeknél még nem állt be je-, lentős változás. >> i az első negyedben 4,3 százalék-]] kai haladták túl az engedélye^» zett szintet. Természetesen már születtek intézkedések a magasí anyagköltségek leszorítására így például áprilistól isme van rezsigazda, aki ellenőrz a rezsianyagok felhasználását és ügyel arra, hogy a íelhasz- * ] nálás okszerű, előírásszerű le- ( gyen és ne csapjon át pazar-], lásba. 0 !>: I», I», I». Igaz, a sétatér azért sétatér, hogy a közönség ott sétáljon. De azért valljuk be őszintén, az se utolsó dolog, ha leülhet az ember egy pádra az árnyas gesztenyefák alá, jó nagyokat szíva a sétatér levegőjéből, udvarolhat, tereferélhet, vagy éppen újságot olvashat, ki hogyan szokta. Csak hát kevés a pad. A város megnőtt, a padok elkoptak. Például az alsó sétatér fehér padjai már csak emlékünkben élnek. Gyújtás vagy egyszerűen csak korhadt deszka lett belőlük. A sárga padok pedig a felső sétatérről származtak oda, csökkentve a felső rész pad- sürűségét. Kellene valahogyan új padokat varázsolni a gesztenye- fák alá Mi társadalmi összefogással televíziós közvetítőállomást építünk. Az pedig nagy dolog. Ha pillanatnyilag nincs a tanácsnak pénze padokra, rendben van. Lehet máshogyan is próbálkozni. A padokat fel lehet használni hirdetések céljára is. Vegyen például az Állami Áruház, vagy akármelyik másik vállalat egy padot, fesse rá a maga hirdetményét és tegye oda egyik terebélyes gesztenyefa alá. Aki leül a padra, biztosan elolvassa a hirdetményt. Sőt még hálás is lesz a hirdetményért és a pádért KVRVCZ Utasellát ó-e az Utasellátó?- isi a (' iét*[ ™J* Erre a kérdésre elsősorban azok az utasok tudnak válaszolni, akik vasárnap a Budapestről 5.13 órakor Pécsre induló gyorsvonatban voltak. Ehhez a vonathoz azért szokták hozzákapcsolni az úgynevezett „guruló kocsmát’’, az étkezőkocsit, hogy az Utasellátó Vállalat az útközben megéhező és szomjazó utasokat étellel és üdítő itallal lássa el. Legalább is ez lenne a feladata. Vasárnap azonban nem ez történt. Az Utasellátó Vállalat két dolgozója az utasoktól megtagadta a bambi-kiszolgálást azzal, hogy állva nem lehet fogyasztani, csak asztalnál. Az asztalok viszont mind foglaltak voltak, senki sem mozdult el helyéről. Még szomjas kis gyermekeknek sem voltak hajlandók bambit adni. Mindenki felháborodott azon a hangon, amit az Utasellátó Vállalat két dolgozója az utasokkal szemben használt. „Nem érünk rá bambit adni!”, „Első a vacsora, aztán jön az ital”, „Nem érdekel, ha szomjas!” Ilyen és hasonló arogáns válaszokat adtak. Es amikor az egyik Ilyen tehát ez a kiállítás. Most persze a „szerzők“ nevét is fel kellene tüntetni s azt is, hogy az „alkotások" f miképpen kerültek!' ide. Ez utóbbiról any- , nyit, hogy bizonyos]] „vonatrazziák“ révén..] Ami a „szerzők“ ne-(i vét illeti, ez egyszeri eltekintünk ettől. De(i a legközelebbi kiáll táson már a „kézjegyeket“ is feltüntet-! jük pontos lakcímmel, munkahellyel, beosztással, még ak-(* kor is, ha ezeknek az(* embereknek kínos I' lesz amikor ujjait* A bólyi általános j|kola szü- mutogatnak rájuk * ]iői munkaközössége rendezte eképpen. ] i Bólyban a pedagógusnapot. _ No csak . ■ • i m ár szombaton meleg ünnep- Ez az a lopos... \ . ... tr. cui j „ \ lesben részesítettek a nevelóEgyebkent pedig ah csattanója még bor- ^t a gyermekek, virágcsok- tön is lehet;is (írókkal és kedves szavakkal (R.) f köszöntötték őket: férfi megjegyezte: önök azért vannak, hogy az utasokat ellássák, kötelességük kiszolgálni, mert a szekrény tele van bambival, az Utasellátó Vállalat egyik dolgozója így válaszolt: „Maga főokos. Mit tudja maga, hogy mi a kötelességünk, ezt mi jobban tudjuk.” De nemcsak az arogáns hanggal volt baj, hanem a protekcióval is. A vállalat dolgozói ugyanis egyes ismerősökkel kivételt tettek. A szakács például — akinek a főzés a feladata — két barátját korlátlanul kiszolgálta bambival. Ugyanakkor másoktól megtagadták a bambit. Helyes lenne, ha az Utasellátó Vállalat rendet teremtene az étkezőkocsiban és felelősségre vonná azokat, akik így dolgoznak. Jó lenne gondoskodni panaszkönyvről is, hogy az utasok bejegyezhessék észrevételeiket, panaszaikat. Es főleg ne olyan étkezőkocsit kapcsoljanak a Budapest—pécsi gyorsvonathoz, amelyben pult, álló- kiszolgálás nincsen. P. 3. Peda gó^nsna p Bólyban Vasárnap este a művelődési ház nagytermében gyülekeztek a szülők szép számmal és a nevelők. Megható volt az a) őszinte szeretet, amellyel a szülők elhalmozták gyermekeik tanítóit. A pedagógusok köszönik a szülők megbecsülését
