Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

I9S8. MAJTFS 1. NAPLÓ i ;SVen0fSI46 60£Tkm: ÄVAJ MAGYARORSiÍG-Tdlähoif-l? V*í2is 1 gb'lr. iqipqt/sier.S bauilt,*>ü'mfölil(tiawtibttnnckl. 5 Minister, 6 siersiámgép, 7 p a mutat ötét. textil, 8 cipő, 9 hengerelt fém, 10kőolajtermék,iVtiótiinpj,\leJőé/lat. 13 kikötöberenctctés.\hmolorkeréttpér, 15 járművet. 16 haji, XIhid, iS erőmű. 19 hiradástechnika, 20 linomműsirr, 71 tatás. 22 senket húsáru). 1 TERRA 17 5«-2 A világ minden részébe eljut a magyar dolgozók kezemunkája 5 Május 1 ünnepi programja (Budapesti tudósítónktól) Munkatársunk felkereste a Külkereskedelmi Minisztérium sajtóosztályát, ahol kérdéseire külkereskedelmünk jelenlegi állásával kapcsolatosan a kö­vetkező felvilágosítást kapta: — A Magyar Népköztársaság gazdasági kapcsolatai jelentő­sen kibővültek a felszabadulás óta. 1945. előtt az áruforgalom 70 százaléka az ország hatá­raitól számított 500 kilométe­ren belül bonyolódott le, ma viszont a világ legtávolabbi ré­szére is szállítunk áruinkból. Mos kell mondanunk azt is, hogy óriási változás történt importunk összetételét illetően is. Míg a felszabadulás előtt főleg élemiszert és mezőgaz­dasági termékeket exportál­tunk. az arány ma mór a kivi­telben mindinkább a kész ipa­ri termékek javára tolódott el. — Melyek azok az országok, ahová a magyar külkereske­delem szállít? — A világ csaknem vala­mennyi jelentős országával üz­leti összeköttetésben állunk. Üzletkötőink mindenüvé el­jutnak s új piacok szerzésével, s a régiek megtartásával igye­keznek külkereskedelmünk ál­landó fejlődését biztosítani. — Csupán példaképpen em­líthető meg, hogy Albániába rádióm lőszereket, kábeleket , konzervgyári berendezéseket, gyógyszert, pamut- és műse- lvemszö vetet szállítunk többek között. Bulgáriába vitt áruink jegyzékén szerepel sok más egyéb között a tehergépkocsi- alváz. különféle acélcsövek, szerszámgépek, gyógyszerek, erómüberendezések, kerékpá­rok. varrógépek, izzólámpák, motorok és rádiócsövek. Igen >-ok árut szállítunk Csehszlo­vákiába is. Tehergépkocsikat, próbapadokat, elektromos mé­rőműszereket. szerszámgépe­ket, kismotorokat, napraforgó- olajt és mezőgazdasági termé­keket, szállítunk aztán konzer- vet is és gyümölcsféléket. Ju­goszlávia szárítóberendezése­ket, mezőgazdasági gépeket, úszódarukat és dömpereket vásárol tőlünk. A Szovjetunió­ba mérőműszereket, portálda­rukat, hajókat, kábel- és huzal berendezéseket, könnyűipari cikkeket, háztartási varrógé­pet, vasúti kocsikat szállí­tunk. Mongólia tőlünk szerzi be gyógyszerszükséglete egy- részét és vásárol mélyfúró be­rendezésekhez alkatrészeket is. Koreába rádióvevőket, szer­számgépeket és villamos mű­szereket viszünk. Vietnam pe­dig pamutszövetet, izzólámpát és gyógyszert vásárol a ma­gyar külkereskedelmi vállala­toktól. — A kapitalista országokba történő exportunk közül em­lítsük meg például a svéd ex­portot. Ide bőrkesztyűket, pi­zsamákat, zsebkendőket, nylon harisnyát, pamut készárukat, és len-kender cikkeket szállí­tunk. Svédország mélyhűtött gyümölcsöt is vásárol tőlünk. — Áruink eljutnak a világ minden részébe, még a távoli Aranyparttal is van Kereske­delmi kapcsolatunk. Igaz, hogy kistételben, de ide is exportál­tunk férfiingeket, lakatokat, zárakat, szállítottunk alumíni­umedényeket is és műselyem­szövetet. Ceylonba pedig üveg­árut, kőedényt és pamutszöve- tet adtunk el. Exportcikkeink legfontosabb vevői 1957-ben a következő ál­lamok voltak (export millió devizaforintban): 1. Szovjet­unió (1 254), 2. Csehszlovákia (880), 3. Német Demokratikus Köztársaság (578), 4. Német Szövetségi Köztársaság (367), 5. Kína (349), 6. Jugoszlávia (262), 7, Lengyelország (251), 8. Ausztria (196). 9. Egyiptom (153), 10. Nagy-Britannia (150), 11. Olaszország (145), 12. Románia (142), 13. Svájc (139), 14. Franciaország (92), 15. Hol­landia (77), 16. Bulgária (70), 17. Brazilia (48), 18. Belgium (70), 19. Svédország (44), 20. Argentina (21); — A magyar ipar és mező- gazdaság termékei tehát a vi­lág legkisebb zugába is eljut­nak. Elviszik mindenüvé a Magyar Népköztársaság hírét és mintegy szimbolizálják azt a testvéri segítőkészséget is, amely részünkről a világ min-f den dolgozója iránt megnyll-i vámul, Reggel 7 órától 8 óráig: zenés ébresztő a város belterületén és külterületén. 8 órától fél 10 óráig: a városi tanács hangos híradóján ünnep] műsort adnak. Fél 11 órakor megkezdődik az üzemek, iskolák, ifjúsági szervezetek, intéz­mények, sportszövetségek ünnepi felvonulása a Perczel bejárata előtt felállított dísztribün előtt, Szabadtéri műsorok A TETTYE TÉREN: 3 órakor: a Magyar Honvédel­mi Sportszövetség repülőmo­dellezői műrepülő bemutatót tartanak. 3 órakor: az általános iskolai fiatalok vidám ügyességi versenyt rendeznek. Fél 4 órakor: az óvodások vi­dám szórakoztató műsort ad­nak. Fél 5 órakor: a Pécsi Nemzeti Színház művészei adnak mű­sort: Fél 6 órakor: középiskolások műsora. 6—7 óráig: szórakoztató zene. 7 órától: tánc: A Tettye téri műsort rossz idő esetén a Városi Művelődé­si Házban rendezik meg. A BALOK ANY. LIGETBEN: 2 ómkor: a Magyar Honvédel­mi Sportszövetség hajómo­dellezői bemutatót tartanak. 3 órakor: az óvodások és álta­lános iskolások adnak mű­sort. 4 órakor: a Széchenyi Gimná­zium növendékeinek műsora. Fél 5 órakor: .a Mecsek tánc- együttes és zenekar ad mű­sort. 5 órakor: szórakoztató zene. Fél 6 órakor: A PEAC vívóinak sportműsora: 6 órakor: a Pécsi Nemzeti Szrn ház művészei adnak műsort 7 ómkor: szórakoztató zene. Fél 9 órakor: a „Csendes ott­hon“ című filmet vetítik. A BalokÁny ligeti műsort rossz idő *etén a Liszt Fe­renc hangversenyteremben tartják meg. A VOLT DÓZSA TISZTI- ISKOLA SZABADTÉRI SZÍNPADÁN: 3 ómkor: az általános iskolá­sok vidám ügyességi ver­senyt rendeznek; Fél 4 órakor: óvodások vidám szórakoztató műsora. Fél 5 ómkor: az általános is­kolák műsora. 5 órakor: a Leőwey Klára Leánygimnázium tánccso­portja ad műsort Fél 6 órakor: az Uránérebá- nya Vállalat és a Nevelők Háza egyesített énekkara ad műsort; 6 órakor: a Pécsi Nemzeti Szín ház művészeinek műsora; 7 órától: tánc a kerfhélyiség- ben, A műsort rossz idő esetén a volt Dózsa TLzti Iskola dísz­termében rendezik meg. PÉCSGYARVAROS: 3 órától: műsoros délután a mozi helyiségében. Fél 5 órától: a meszestelepi ál­talános iskola vidám sport­műsort ad az I. kerületi ta­nácsháza előtti térségben. 6—8 óráig: a „Fekete Gyé­mánt moziban a „Két vallo­más“ című magyar filmet vetítik; 7 órától: a helyi KlSZ-szerve- zet táncestélyt rendez a gyár- váróéi József Attila Műve­lődési Házban: BARANYAI ÜNNEPI HETEK: 4 órakor: a KISZ- és Szakszer­vezeték Doktor Sándor Mű­velődési Házában megnyit­ják a ‘Baranyai Ünnepi He­teket. Jó idő esetén a kert­helyiségben, rossz idő esetén a nagyteremben. Megnyitó- beszédet mond: Palkó Sán­dor elvtárs, a Baranya me­gyei Tanács vb. elnöke. A megnyitó keretében a me­gye nyolc legjobb tánccso­portja, népi együttese ad műsort í ll/íajus elsejére virradóra őt májusfái tU­**■*■ Ütöttünk öt lány ablaka alatt. Az öt *sudár, zöld-gallyá fa kecsesen szök­kent a magasba, lehettek tizennégy—tizenöt méteresek. Messze látszott, amint a szellő já­tékosan fodrozta rajtuk a színes papírokat. A félliteres likőrösüvegekkel már nem tudott niegbirkózni; ernyedten lógtak alá, megadó- «u várva, hogy majdan a döntögetők torkát öblögessék. Ha azt mondom, hogy a jaj de nagy szere­tem késztette társaságunkat ilyen nagy erő­próbára, talán el sem hiszik. Süvölvény legé­nyek voltunk, alig pelyhedzett az állunk, a hosszúnadrág is inkább még az ünnepi öltö­zékhez tartozott. Persze, azért már értettünk valamit abból a tudományból, amit széptevés­nek neveznek, jártunk a lányok után, olykor velük is összehordtunk hetet-havat, akkor no gyón szépnek tűnő szavakat. De a szerelem tiize még nem égetett meg bennünket. Másvalami állíttatta fel velünk azt az öt május fát. Egyik délután szokás szerint összeverbuvá- lódot t az „ötösfogat" a nagy hídon. Gajcsi Kálmán izgatottan, hadarva újságolta: — Ide süssetek! Tegnap este megyek haza, Gyánóék előtt a kispadon egy társaság ücsö­rög. Később kivettem, Taligás Pistáék. Nagyon beszéltek, nem vettek észre ... — A lényeget, a lényeget, a többit majd, ha ráérünk! Kálmán lesújtó pillantást vetett a mindig zavargó Kerekes Ferire. — Arról beszéltek... — körülpillantott, vem hallja-e valaki, aztán — biztos, ami biz­tos — közelebb intett bennünket. Suttogóra fogta hangját. — A zannyukat! — tört fel a meglepetés Kalmár Karcsiból. — Te, Kálcsi, fölérsz egy detektíwel — okoskodott megint Kerekes Feri. — Még, hogy ők! — Állunk elébe. Bartócz Pali, az „ötősfogat?’ legidősebb tag­ja és ilyen minőségben az ész, leintette őket. — Sok a szósz. Megyünk a fákért. Különben mindenki tudta a dolgát. A tava­kli szisztémát követjük: Pali beszél a kisvasút Í ozdonyvezetőjével és az utolsó fordulóval hozza a rakodóra. Délután fölballagtunk az Hőbe, ketten vigyázták a kerülőt, hárman BO CZ JÓZSEF: JHáfuti tcldbiet meg kivágták az öt fát. Szépet, egyenesei, ma­gasat. Nyolc órakor már ott hevertek a rako­dón, aztán két pár kocsikerékkel elkezdtük a helyszínre szállítást. Izzadtunk, szuszogtunk az öt fa alatt, de mire éjfélt kongatott a templom órája, . állt mindegyik a kiválasztott lány ablaka alatt. Pali vezényelt: — Vissza, ki-ki a fájához! A jel a szokott. öten, ötfelé széledtünk. A házak árnyéká­ban igyekeztünk visszajutni. A fák lehettek olyan hétszáz méteres körzetben, úgyhogy né­hány percen belül elérhettük egymást. Kalmár Karcsi meg olyan közel volt hoz­zám, hogy nyugodtan összeülhettünk volna s nem szegjük meg a megállapodást. De nem lehetett, ez volt a regula. így hát magam ültem a nagy, terebélyes 1 diófa alatt. Innét jól szemmel tarthat­tam a terepet és nem is vehettek észre. Neki­vetettem a hátamat a vastag törzsnek s bá­multam a csillagos eget. Gyenge idő volt, vé­kony felhők úsztak lassan, egy pillanatra el­eltakarva a holdat. A kerítés melletti orgona­sövényen már kibomlottak a kék meg a fehér virágok. Isteni illat — szippantottam mélyet. Juliska kedvenc virága, emlékszem, három­négy csokor is illatozott a szobában. Juliska... Mit csinálhat? Lüké vagy, mit csinálhat éj­fél után egy órakor? Alszik. Majd reggel! Él­őmül, ha meglátja a fát és találgatja, vajon ki hozta... Csak az anyja ne nézne mindig olyan ferde szemmel, ha meglát! Bezzeg, a Balogh Jancsi! Fülig szalad a szája, ha kette­jüket nézi. Mit eszik azon a nagypofájún? Húsz hold ... Hirtelen halk csörtetés ütötte meg a füle­met. Valaki jön... Óvatosan nyílt a kiskapu, előbb egy, aztán még egy, aztán ... négyen surrantak az udvarba. Megjöttek, ahogy ígér­ték s éppen ide először. Merengettem a sze­mem, hogy felismerjem a sötét alakokul. Aha! A Taligás Pista az élen. Akkor itt a puszipajtása is, aki miatt Juliska anyja olyan ferdén néz rám..t Egyenesen a konyhai ablak felé tartottak. Ott magasodott a május fa. Elcsúsztam a diófa mellől, ki a pajtakapun a kertbe, jó hátra. A csendes falu felett lágyan, dallamosan szállt az üzenet. A harmadik szomszéd udvarán jutottam ki az utcára. Karcsi már Juliskáék ke­rítése tövében lapított. Nem telt bele két perc s együtt volt az „ötösfogatPali intett: — Gyerünk! öt árnyék vetődött a hajladozó alakokra. Gyors mozdulatokkal hányták a földet, már a felénél tartották. Hamarosan kidől. — Jó munkát! — reccsent Pali rájuk. Mintha darázs csípett volna beléjük, olyan hirtelen fordultak felénk. Vészt jósló némaság­ban álltunk szorosan egymás mellett. Lassan felegyenesedtek. A két csapat farkasszemet nézett. A szívem a torkomban kalimpált. Hoz­zánk képest Gulliverek: magas, termetes le- iek, idősebbek is. hamarosan katonasorba kerülnek. Mi lesz most? Pedig itt kenyértö­résre kerül a sor, azt már látni lehetett, mert mi elszántuk magunkat: nem hagyjuk, a fa a miénk, ök meg éppen érte jöttek, hogy elvi­gyék s helyébe ócska füzfaágat tűzzenek ... — Mi hoztuk — kockáztatta meg békés han­gon Kálmán. — A miénk ..; — Volt, öcsém, volt — lépett előbbre Tali­gás Pista. — Most már nem. — Vigyétek a büdöst, amíg vihetnek — szólalt meg Balogh Jancsi, jelezve, hogy sze­rintük itt már semmi dolgunk. — Ha nem akarod, hogy a szépséges Juliska dagadtan lássa viszont a tejfölös képedet,,, — tette hozzá felém fordulva. A négy legény csendesen röhögött, Elöntött a méreg. Semmit sem láttam, sem­mit sem néztem, minden gondolat kiszállt a fejemből. A düh, a keserűség megkétszerezte erőmet s máig sem értem hogyan, de akko­rát csaptam abba a holdvilág-képébe, hogy azon nyomban eldőlt, mint a liszteszsák. Ked­vem lett volna nagyot kiáltani, mint azt az indiánregényekben olvastam, de egy szempil­lantás alatt összegubancolódott a két csoport. Egyetlen jaj sem hallatszott, csak a lihegés, és egy-egy kurta káromkodás. Nem is tudom mióta tartott már ez a néma küzdélem, a ki kit győz le, amikor éles sikol­tás avatkozott közbe, — Laci! Éppen a legjobbkor, már ami az én kilátá­saimat illette. Taligás Pista — azért-e, mert legjobb komáját olyan csúfosan letaglóztam, — istenemre nem tehettem róla, valahogy si­került, — vagy azért-e, mert a sötétben ép­pen vele akaszkodtam össze, igencsak rossz helyzetbe hozott: két kezemet szétfeszítve a földre nyomta, a térdével meg a gyomrom tá­jékát masszírozta. A sikitás viszont egy pil­lanatra elernyesztette s ez nekem elég volt ahhoz, hogy fölugor jak. Juliska állt az ajtóban. Sebtében magára ka­pott kabát alól fehér csík villant, kócos, szőke haja szemébe hullott. Szerettem volna a föld alá süllyedni: egy lány előtt verekedni. Pláne érte. Mert ezt a vak is láthatja, különben a templomtéren csupáltuk volna egymást. Hol­nap tele lesz vele a falu, jót nevetnek rajtunk a lányok... Csak az anyja föl ne ébredjen! Még csak az hiányzik .;. A fa állt, intőén, figyelmeztetően ott ablak alatt. az — Laci! Melegen búgott, hívogatóan: Laci..; Úgy éreztem, mintha a gyomromban nagy darab kö feküdne s húzna-húzna lefelé... A szivem kö­rül meg bizsergett valami. Láthatatlan kéz simogatta az arcom, a hajam, lágyan, puhán, anyáskodva. Aztán csak azt láttam, hogy Taligás Pista megfogja komája két kezét és vonszolja ki­felé, ki a kiskapun. Két nagy bakancsa kor- rogva csúszott a földön. Lágy szellő surrogtatta a színes krepp-papí­rokat. A legszebb muzsika volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom