Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

Gondolatok a tanácsok munkájáról

í

a már a legtöbb ember úgy van a tanácsokkal, hogy nélkülük nehezen képzelné el az életet. Ha valami hivatalos intézni valója van. azt mondja: ,.bemegyek a tanácshoz”, ha gondja, baja van, „majd a tanács elintézi", ha jobb lakásra van szüksége, a tanácsot szidja, ha valami Ugye lassan intéződik, az azért van, mert „bürokraták ülnek a tanácsban“. Hozzánőtt életünkhöz, s talán épp ez az oka annak, hogy ha megkérdezzük valakitől: „hát mi is az a tanács?" — ezekre a mindennapi gondokra, ügyekre gondol, és könnyen elfelejti, hogy más is, sőt elsősorban más, mint ügyintéző hivatal, amely hol segít, hol akadékoskodik, hol lehetőségeket tár elénk, hol meg korlátokat szab. Mást jelent a „tanács” fogalma, sokkal többef ennél. Olyasvalamit, ami azelőtt nem volt ebben az országban, csak nyolc éve van és ami magát az országot is mássá teszi, mint ami azelőtt volt. Nem árt ezért megvizsgálni tanácsaink munkáját, hogy lássuk, mit is jelentenek számunkra.

izsgalni tanácsaink mun- i

Halaiimwsi inegleslesítoie

Alkotmányunk kereken és határozottan megmondja, hogy a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. A munkásosztály a kommunisták vezetésével felszabadította önmagát a tőkések uralma alól és kizárta a hatalombó a kizsákmányolókat, az ország feletti teljes hatalmat a dolgozók kezébe ndta.

Mi biztosította a kizsákmányolok hatalmát a munkások, a szegényparasztság és a többi dolgozó fölött? Elsősorban az, hogy tulajdonukban voltak a gyárak, a bányák, a földek és ha a nincstelen ember nem akart éhen- halni. kénytelen volt munkájával gyarapítani az 3 gazdagságukat. De a nagy vagyonok is védelemre szorultak. A tőkések és földbirtokosok osztályát jól szervezett hatalmas állam- apparátus védelmezte. A falu jegyzője elé csak levett kalappal állhatott a paraszt és ha elégedetlenkedni próbált, megjelent a csendőr. Ha a munkás nagyobb darab kenyérért szervezkedett, az államhatalommal találta szemben magát.

A munkásosztálynak is szüksége van a hatalom biztosítására olyan szervezetre, amely elnyomja a megdöntött kizsákmányoló osztályt. A társadalmi tulajdonba vett termelő- . eszközöket, a gyárakat, a bányákat, a kulturális intézményeket is meg kell védeni. — A munkásosztály ezért a hatalom birtokában létrehozza a maga államszervezetét, amely egyúttal valamennyi dolgozó réteg képviselője is.

Nálunk a tanácsokban találtuk meg azt a szervezetet, amely képes a dolgozó többség hatalmának gyakorlására. Miért éppen a tanácsokban, s miért nem valami másféle szervezetben?

A tanácsok kialakulásában elsősorban a nemzetközi munkásosztály forradalmi tapasztalatainak van döntő szerepe. Ellenségeink azt mondják erre, hogy „lemásoltuk a szovjet mintát'’. Ebben mindössze annyi az igazság, hogy a szovjetek és tanácsok lényege azonos: a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság hatalmának szervei. De a megrögzött rágalmazók, akik a szovjetet és tanácsot „orosz találmányinak minősítik, meghamisítják a történelmet. A tanácsok kialakulásához az első forradalmi tapasztalatok éppenséggel Párizsból, a párizsi kommiintől erednek. Ott kísérelte meg először a forradalmi munkásosztály. hogy hatalmának méltó szervezeti formát is találjon. Igaz. hogy a párizsi kommunák még nem hasonlítottak a mai tanácsokhoz. A győzelmes szocialista forradalom után jöhetett csak létre valóban erős hatalmi szerv. De még hazánkban sem csak az 1950-től számított nyolc éves múltra tekintenek vissza a tanácsok. 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaságban már a tanácsok gyakorolták a hatalmat. „Ami az átmenetet a szocializmushoz biztosítja: az a proletárok korlátlan hatalma, diktatúrája” — fejtette ki akkor Kun Béla, hozzátéve: „A szovjet, a munkások és parasztok tanácsa, a proletárdiktatúra formája, szervezete. a munkások és parasztok hatalmi eszköze".

A tanácsok szervezete azt testesíti meg, amiért a munkásosztály és a parasztság legjobbjai hosszú évtizedeken át elkeseredetten harcoltak, amiért vállalták az üldöztetést, a kínszenvedést és halált: a dolgozó osztályok hatalmát.

Elég számbavennünk azt. hogy kik állnak ma a tanácsok élén, kikből tevődik össze a tanácsok tagsága. Munkásokat, parasztokat, a dolgozó néphez hű értelmiségieket látunk mindenütt a tanácsfunkciókban. A dolgozók választották saját soraikból Baranya és Pécs összesen több mint tízezer tanácstagját. Kikei képviselnének ezek az emberek, ha nem választóikat, saját osztályukat, a munkásokat, a dolgozó parasztokat és értelmiségieket? így érthetjük meg azt is. hogy 1956-ban miért irányult a tanácsok ellen olyan éles, elkeseredett ellenforradalmi támadás. így érthetjük meg, hogy a megyénkben hatalomra tolakodott ellenforradalmi elemeknek miért volt olyan sürgős a megyei, városi, járási, községi tanácsok „megtisztítása".

IzMiipW hatalmas tömegszerve^e

A szocialista forradalom minden eddigi forradalomtól különbözik abban, hogy nem égyik kizsákmányoló osztály veszi át a hatalmat a másiktól, nem egyik kisebbség a másik elnyomó kisebbségtől, hanem a volt elnyomottak óriási többsége jut hatalomra. Annak, hogy nálunk valóban a nép óriási többsége gyakorolja a hatalmat, legjobb bizonyítéka éppen az, ha összehasonlítjuk a légi állam- igazgatást a maival. Voltak akkor is választott közigazgatási szervek. De kik voltak ezek togiai? A legtöbb adót fizető polgárok, tehát elsősorban a tőkések a nagybirtokosok és melléjük csak azok kerülhettek, akik hűsége- "en bólogattak nekik. De óriási a különbség, '■a csupán a választott szervek létszámát néz- ”ük is. Ha a felszabadulás előtti közigazgatási 'estülelek néhány száz tagjával állítjuk szembe a megyében megválasztott tízezernél több tanácstagot, akkor a puszta számok is elárulják, hogy a tanácsok összehasonlíthatatlanul nagyobb tömegeket fognak át. De még ez sem ad teljes képet. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ez a tízezernyi tanácstag részben mindennapi munkája során, részben pedig a

tanácstagi beszámolókon, fogadóórákon szüntelen kapcsolatban áll az állampolgárok további tízezreivel, akik űymódon közvetve, sőt helyi kérdésekben közvetlenül is alakíthatják, formálhatják a tanácsok munkáját, véleményükkel hozzájárulhatnak a tanács helyi politikájának kialakításához akaratukkal befolyásolhatják a vezetést.

Természetesen azok, akiknek nem tetszik az, hogy a hatalom valóban a dolgozó nép kezében van, igyekszenek megrágalmazni a tanácsok rendszerét. A leggyakoribb rágalom, hogy a dolgozók bevonásával „hozzá nem értő kezekbe került a vezetés”. Idézhetjük erre válaszul József Attila szavait, aki „a hozzáértő nép okos gyülekezetére" kívánta bízni a világ ügyes-bajos dolgait, de mégjobb, ha külön fejezetekben térünk ki arra, mit is csinált eddig a tanács megyénkben. Abból derül ki a legvilágosabban, hogy érti-e a dolgát a tanács, jól végzi-e feladatát. Ha van hiba, nem abban van, hogy „nem értenek a dolgukhoz” a tanácstagok és választóik, inkább abban, hogy ma még bizony sok tanácstag elhanyagolja kötelességeit. A számadatok azt bizonyítják, hogy a megyei, járási és községi tanácstagok a kötelező tanácstagi beszámolóknak csak mintegy felét tartják meg.

Ez a hiba azonban nem változtat azon a tényen. hogy a tanácsok a dolgozók ezreinek bevonásával végzik tevékenységüket, a tanács igazi tömegszervezet, amely a munkások, parasztok, értelmiségiek nagy tömegeit fogja össze. Az állampolgároknak ilyen hatalmas tömegszervezetét nem találhatjuk meg egyetlen tőkés országban sem. Szavalnak ugyan ott „tiszta demokráciáról”, „néphatalomról", de ezek a szóvirágok csak a burzsoázia diktatúráját igyekszenek leplezni. Mi világosan és érthetően megmondjuk, hogy a mi államhatalmunk a proletárdiktatúra szerve, elnyomó minden kizsákmányoló, a dolgozók minden rendű és rangú ellensége számára. Nyíltan megmondhatjuk, mert tanácsaink a dolgozó, becsületes állampolgárok összefogásával, megszervezésével valóban a dolgozó nép óriási többsége nevében és részvételével gyakorolja a halaimat.

g doíoozók éirfMben

Szerte a megyében, bármelyik községbe toppanunk is be, nemcsak a tanácsházát találhatjuk meg, s benne az elnököt és titkárt, hanem lépten-nyomon láthatjuk a tanács munkájának kézzelfogható eredményeit is. A tanácsok gondja a községfejlesztési tervek elkészítése, az erre a célra szolgáló pénz észszerű elosztása, az építkezések és egyéb munkák ellenőrzése.

A múlt hónapban zajlottak le éppen azok a tanácsülések, amelyeken a tanácstagok megvitatták az idei községfejlesztési költség- vetést, amely ezúttal ” új módon készül. Az újat az jelenti, hogy a községben marad a befolyt adó egy része, a község lakói maguk ajánlják fel, hogy mennyivel kívánnak hozzájárulni községük fejlesztéséhez és mit terveznek. A dolgozók tízezrei vitatták meg ezt a fontos kérdést, elmondhatjuk, hogy a tanácsok mindenütt községük igazi, jó gazdáinak bizonyultak. Az elfogadott községfejlesztési tervek nyomán megyénk falvai az eddiginél . is erőteljesebb fejlődésnek indulnak. Pedig már az eddigi évek során elért eredményekről is büszkén számolhatunk be. Nézzük például csak az 1957. évi eredményeket:

A múlt évben megyeszerte 49 kilométernyi korszerű járdát építettek és 42 kilométer hosz- szúságú árkot tisztítottak ki. 22 iskolát felújítottak. 6 iskola felszerelését pótolták. 1.1 új községi könyvtárat rendeztek be. 10 új kultúr otthont építettek, 36 másik kultúrotthont. felújítottak és 22 kultúrház berendezését pótolták.

7 községben építettek autóbusz-várótermet, S községben megjavították a villanyhálózatot. 2 községet parkosítottak. 7 községben strandfürdőt. építettek, illetve újítottak fel. 7 községben építettek hidat és 76 község hidját felújították.

Emlékeztethetünk arra, hogy 1945. óta villamosítottuk megyénk 102 községet, s ebből 79 községet 1950—1957-ig, amikor már a tanácsok is segítették ezt. a munkát, és sorolhatnánk még a megyénk fejlődéséről tanúskodó tényeket.

Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy e létesítmények jórésze nem egyedül az erre szolgáló költségkeretből készült, hanem hozzájárult a dolgozók társadalmi munkája is. Ennek a társadalmi munkának a szervezője a tanács. A dolgozók legjobbjaira, a kommunistákra támaszkodva olyan eredményeket érhet el a tanács, amilyenékről a múltban nem is álmodhatott a falvak népe.

De, hogy az előbb felsorolt létesítmények nyomán az idén tervezett községfejlesztésre is vethessünk egy pillantást, nézzük meg, mekkora összegeket fordítanak tanácsaink erre a célra.

1955-ben 5,680 000,

1957- ben 11,000 000,

1958- ban 19,000 000 forintot, idén tehát a három évvel ezelőttinek több, mint háromszorosát. Hozzátehetjük még, hogy egyetlen korábbi évben sem vállaltak a dolgozók annyi társadalmi hozzájárulást, mint az idén, s máris világos, hogy ebben az évben megyénk falvai ismét hatalmas lépéssel jutnak előbbre a fejlődés útján.

A legutóbbi két év hatalmas erőpróbája volt az árvízsújtotta mohácsszigeti falvak újjáépítése. Az árvíz csupán az épületekben 68 millió, összesen pedig mintegy 114 millió forint kárt okozott. Két esztendő alatt sikerült helyreállítani az árvízkárokat, sőt nemcsak helyreállítani, hanem az árvíztől tönkretett vályogházak helyén modem téglaházak épültek, a szétszórt települések rendezettebbé lettek, lehetővé vált a villany bevezetése, a jobb ivó- vízellátás, a kulturáltabb élet a mohácsszigeti lakosok számára.

Mohácsszigeten másfél év alatt 831 lakóház épült fel és 808 lakás kapott villanyt. S ez a hatalmas munka a helyi tanácsok irányítása alatt folyt, dicséret illeti az árvízsújtotta helységek tanácsi dolgozóit, akik nemcsak adminisztratív. hivatali tevékenységükkel irányították ezt a hatalmas munkát, hanem igen gyakran meggyőzéssel, rábeszéléssel, személyes példamutatással érték el, hogy a sziget dolgozó parasztjai is hozzájáruljanak a saját érdeküket szolgáló munkához.

I Mossiii ellálásáitl

Pécs város Tanácsára sokrétű feladutol ruház a városi lakosság sokféle igénye. Városban gond a közlekedés, a vízellátás, az áramszolgáltatás, a lakások elosztása, de a lakosság áruval és szolgáltatásokkal való ellátása is. Erre a célra a tanácsnak saját vállalatai vannak. Gyakran bírálják ezeket a tanácsi vállalatokat, s a bírálatok egy része jogos is. De tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy Pécs fejlődése, lakossága létszámának növekedése olyan gyorsütemű, hogy azzal a régi Pécshez méretezett kapacitású tanácsi vállalatok valóban alig-alig tudnak megbirkózni. Ehhez járul még egy sor olyan körülmény is. amelyet a városi tanács a legnagyobb erőfeszítéssel sem tud megváltoztatni. Például az, hogy a hegyoldalban épült város utcái szűkek, kacskaringósak és a megnövekedett forgalmat alig bírják el. Azután az. hogy nincs valamirevaló vízforrás á közelben. Ezeket a körülményeket figyelembe kell venni, ha tárgyilagosan akarjuk megállapítani, milyen erőfeszítéseket tesz a városi tanács. Csak néhány számot idézünk annak szemléltetésere, hogy milyen mértékben növekszenek a városi lakosság igényei, öt év alatt a városi tanács 5 kereskedelmi vállalatának forgalma a következőképpen alakult:

1953 : 440 millió forint,

1954: 494 millió forint,

1955: 539 millió forint,

1956: 601 millió forint,

1957: 666 millió forint:

Az öt vállalat forgalma tehát öt év alatt 51 százalékkal növekedett, s ebből következtetni lehet arra, hogy a város lakosságának igényei más tekintetben is hasonló mértékben növekedtek. Ilyen gyors ütemű fejlődés mellett bizony nagyon is nagy hozzáértés kell ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen az ellátás.

Felsorolhatnánk még ehhez a helyiipart és a kereskedelem különféle ágazatait, a közlekedési vállalatot és az áramszolgáltatást, a vízműveket, hogy láthassuk, milyen szerteágazó, sokrétű feladatot kell ellátnia a város tanácsának. Természetesen ilyen rendkívül ösz- szetett feladat ellátása nem könnyű. A tanács dolgozói, a tanácsi vállalatok dolgozói követnek el hibákat is. Helytelen azonban, ha csupán ezeknek a hibáknak az alapján ítéljük meg a tanács munkáját, mert a jellemző éppen az. hogy a szüntelenül növekvő és fejlődő város igényeit egyre jobban igyekszik kielégíteni a városi tanács.

Szoc^M W0S1É

Csak felszínesen és futólag tudjuk bemutatni a tanács munkáját, hiszen ha csak eg.v- egy bizottság feladatait és végzett munkáját akarnánk részletesen elemezni, köteteket kellene írni. De megyénkről szólva nem szabad elfelejtenünk, hogy néhány év alatt a Bzemünk előtt nőtt fel egy új város: Komló.

Néhány év alatt azt is megszoktuk, hogy Komló, a szocialista bányászváros itt van megyénkben, tudomásul vesszük a komlói szén- termelésről szóló jelentéseket, a komlói eseményekről szóló híreket, mintha semmi rendkívüli nem lenne ebben. Pedig van.

Komló még 1949-ben is mindössze 4 166 lakosú falucska volt. Az egész faluban összesen 384 lakás volt és ebből mindössze 11 volt fürdőszobás.

És mi van ma Komlón? ötezer modern lakásban mintegy 26 000 ember lakik. A régi, szerény kis házacskák szinte észrevétlenül bújnak el az újonnan épült házsorok mögött, amelyekben villannyal, vízvezetékkel, fürdőszobával ellátott modern lakások ezrei sorakoznak.

Komló kis faluból jelentékeny várossá lett, nagyobb várossá, mint a történelmi múltú Mohács. Uj feladatok vártak itt a tanácsra is. A várossal együtt kellett felépülnie a tanács- sgervezetnek is, a fejlődés, növekedés gondjait a várossal együtt fejlődő tanács viselte. Sajátos feladatot jelentett itt a rend, az állampolgári fegyelem megteremtése, mert az új bányához özönlők között jócskán akadt a kezdet kezdetén kalandor, huligán is. Ezek felforgatták a rendet, megnehezítették az életet az épülő városban. A tanácsnak kellett kialakítania azt a rendet és azt a légkört, amely ma már megyénk szocialista városát jellemzi.

Joggal mondhatjuk, hogy ilyen óriási feladatok megoldására semmiféle más államapparátus nem lett volna képes, csakis a dolgozó nép hatalmát megtestesítő, az állampolgárok óriási tömegét mozgósító, a szocializmust építő munkásosztály harcaiban született tanács:

Harc a MroWzmiis ellen

A tanácsokat illető bírálatok javai’csze a bürokratizmus, a lélektelen és szenvtelen ügyintézés ellen emel szót. Emlékezhetünk a revizionizmus híveinek 1956-os kirohanásaira, amikor is azt igyekeztek bizonygatni, hogy a bürokratizmus a szocialista állam jellemvonása, sőt, hogy népköztársaságunk nem egyéb, mint „a bürokrácia uralma”:

Ezeket az állításokat könnyű megcáfolni; Nálunk szocialista forradalom zajlott le a fel- szabadulás után, amelyben győzött a munkásosztály és megteremtette a maga hatalmát és azt az államformát, amelyben szövetségeseivel együtt gyakorolja a hatalmat a szocializmus megvalósítása érdekében. Ez a szocialista forradalom nem a bürokraták forradalma volt és mégkevésbé a bürokraták hatalmat eredményezte.

Bürokrácia azonban kétségtelenül mégis van és számos jogos panaszra ad okot. De a bürokratizmus nem a tanácsok jellemvonása. Éppen ellenkezőleg. Tanácsaink egésze és a tanácsfunkcionáriusok nagy többsége is szüntelen karcot folytat a bürokratizmus ellen. — Azok a bürokratikus hibák, amelyek elég gyakran tapasztalhatók, egyszerűen annak következményei, hogy a tanácsokban dolgozók is emberek, akiknek vannak hibáik, vannak, akik saját érdekeiket előbbre helyezik a közügyeknél. Vannak, akik hiúságukban elfelejtik, hogy a hatalmat választóiktól, a dolgozóktól kapták és nem azért, hogy saját személyüket mások fölé helyezzék, hanem azért, hogy eredményesebben dolgozhassanak dolgozó tn- saik érdekében. Elmondhatjuk, hogy a bürokrácia éppenséggel nem új társadalmunk terméke, hanem a letűnt, legyőzött tőkés-rendszer maradványa. A megrögzött búrokra; .tárói, akik semmibe veszik a dolgozókat és a közérdeket, nagyon gyakran az derül ki, hogy hű talpnyalói voltak a tőkés-rendszernek, a múltban rögződtek beléjük a bürokrata ki s jellemző népellenes tulajdonságok.

Komnisi a latÉsban

A tanácsok — éppen, mert a munkásosztály hatalmát, a proletárdiktatúrát testesítik meg, — nem lehetnek függetlenek a kommunista': pártjától. A Magyar Szocialista Munkúspá t irányító tevékenysége a tanácsokban is érvényesül, mint országunk egész életében. A munkásosztály és a dolgozó parasztok legjobbjai, a kommunisták részt, vesznek a tanácsok munkájában, ott vannak a tanácstagul? között, a tanácsapparátusban és elsősorban példamutató munkával törekszenek arra, ho: y a tanács tevékenysége mindig a dolgozó tömegek érdekeit szolgálja. Emlékszünk az ellenforradalmi jelszóra: „megtisztítani a tanácsokat a kommun isták tói". Hallhatjuk a nyugati rádiók magyarázkodását arról, lugy „kommunista terroruralom” dühöng nálunk. De dolgozhatnának-e jól a tanácsok, ha nem érvényesülne a párt vezetése, ha nem tennének ott a kommunisták, akik a marxizmus— leniniznvus útmutatását felhasználva, igyekszenek ’minden helyzetben a helyes megoldás: megtalálni? Képviselhetné-e a tanács a dolgozó nép hatalmát a kommunisták nélkül'’ Könnyű választ adni erre, mert a gyakorlatban láttuk, hogy a „tanács” név ellenkező tartalmat is rejthet, mini ahogy számos ellen- forradalmár a „munkástanácsok" á ple alatt végezte bomlasztó tervékenységét. 1956. végén. Tanácsok nélkül nem lenne proletárdiktatúra. de a tanácsok sem lehetnének kommunisták nélkül a proletárdiktatúrának, a szocializmus építésének eszközei.

A Magyar Népköztársaság minden becsüleles polgárának saját egyéni érdeke is azt követeli, hogy óvjuk, védjük és segítsük tanácsainkat szocializmust építő munkánkban.