Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-29 / 125. szám

NAPLÓ 19S8. MÁJUS m 2 Hruscsov elvtárs beszéde a varsói szerződés politikai tanácskozó bizottságának ülésén (Fódytatás az 1. oldalról) , belügyeibe szándékoznak be­avatkozni, vagy Németország egyesítése a nyugati hatalmak elképzelésének megfelelően, akkor kereken meg kell mon­danunk, hogy az ilyen „előké­szítés" ideje sohasem ér véget, mivel a Szovjetunió soha, 'semmilyen feltételek mellett sem hafahdió ilyen megoldást elfogadni. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország — mutatott rá Hruscsov — azt javasolja, hogy a csúcsértekezleten olyan kérdéseket tárgyaljanak meg, amelyek egyáltalán nem érintik a tőkés országok pilléreit, de ugyanakkor nem ártanak a szoicalista orszá­goknak sem. Ez mindennek az alapja és ha ígv közelítjük meg a csúcsér­tekezlet kérdését, akkor az si­kerrel kecsegtet; A. csúcsértekezletnek a leg­komolyabb figyelmet kell for- dítatiia a Lengyel Népköztár­saságnak arra a javaslatára, hogy létesítsenek Európában atom-,, hidrogén- és rakéta- fegyv érmen tes övezetet; Különösen nagy veszélyt je­lentenek az amerikai vezető körök a;-on tervei, amelyek Nyugat-Tíémetország atom­fegyverrel történő felszerelését célozzák. Nyugat-Németország uralkodó körei ráléptek az atomháborúra készülődés sú­lyos következményekkel járó útjára; Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocialista tábor országai el­len irányuló atom- és rakéta­támaszpontok létesítésének puszta gondolata is teljes egé­szében a támadó politika meg­nyilatkozása; Hruscsov hazugnak minősí­tette azt a híresztelést, hogy a Szovjetuniónak a Német De­mokratikus Köztársaság, Len­gyelország és Csehszlovákia területén támaszpontjai van­nak középha tósugarú rakéta­lövedékek számára; Szeretnénk remélni — hangsú­lyozta Hruscsov —, hogy a NATO vezetői józan gondolko­dásról tesznek tanúságot és nem kényszerítik a varsói szer ződés államait, hogy viszonzá­sul lépéseket tegyenek a ra­kétafegyverek elhelyezése ügyében. Hruscsov rámutatott, az Egyesült Államok felelős kül­politikai veztői abban remény­kednek, hogy az Egyesült Ál­lamok szövetségesei feláldozá­sa árán elháríthatja majd ma­gától a megtorló csapást, meg­óvhatja területét a nukleáris háború pusztító következmé­nyeitől, vagy csökkentheti ezeket a következményekeí; Senkinek sem szabad azonban megfeledkeznie arról, — mon­dotta a szovjet minisztertanács elnöke — hogy ma az inter­kontinentális ballisztikus ra­kéták és a hadviselés más korszerű eszközei a földgolyó bármelyik pontján lévő cél­pontot eltalálhatnak. Hangsú­lyozta: „A varsói szerződés ál­lamainak technikai lehetősé­geiről elég meggyőzően tanús­kodik az, hogy a Szovjetunió­ban megalkották az interkon­tinentális rakétát és mestersé­ges holdakat lóttek ki. Éppen ezért ma már nem »abad az erő helyzetéből kiindulni. Nincs szükség arra, hogy az egyik fél ijesztgesse a másikat." Hruscsov hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányfér­fiai közül senki sem tud egyet­len olyan tényt sem felhozni, mely arról tanúskodnék, hogy a Szovjetunió valamely intéz­kedése fenyegeti valamely ál­lam biztonságát. Még most is — hangsúlyozta Hruscsov ;— amikor interkontinentális fegyverekkel rendelkezik a Szovjetunió, kész elfogadni a kozmikus térség háborús célú felhasználásának eltiltását, ha a nyugati hatalmak a maguk részéről hozzájárulnak az ide­gen területen lévő háborús támaszpontok felszámolásához. Az amerikai katonai pa­rancsnokság rendszeresen atom- és hidrogénbombákkal felszerelt repülőgépeket küld a Szovjetunió határainak irá­nyába, s ez a békeidőben pél­dátlan ténykedése valóban az zetküzi egyezményt a koz mikus térség háborús fel- használásának megtiltására Ezzel kapcsolatban az Egye­sült Államok mindössze az interkontinentális ballisztikus rakéta megtiltását javasolja. Az Egyesült Államok azért szeretné ezt, hogy atomháborúi kitörése esetén a kozmikus térségen át ne érhesse meg­torló atomcsapás, s ugyanak­kor külföldi területeken meg­tarthassa nagyszámú katonai támaszpontját,' amelyek a Szovjetunió és más vei® baráti; atomháború szélére taszítja az békeszerető államok megtáma­emberiséget. A sarkvidéken át vezet a legrövidebb légiút a dására hivatottak. A szovjet kormány nem járulhat hozzá Szovjetunió és az Egyesült Al- olvan helyzethez, amely a lamok között. A Sarkvidék Szovjetunió és a vele baráti ennek következtében fontos államok biztonsagát fenyegeti, stratégiai jelentőségű s az atom- és hidrogénbombákkal Stáníyítá feyjJieiÁ LILI BÁRÓNŐ felszerelt amerikai repülőgé pék repülései ebben a térség­ben feltétlenül komolyan fe­nyegetik a béke ügyét; Ezután rámutatott a nuk­leáris fegyverkísérletek álta- lános megszüntetése kérdésé- «etetek megoldását, hanem a ben tett szovjet kezdeménye- köztük tartandó tárgyal ások- zésre, majd hangoztatta, a ki- ban. Az erőpolitika szószólói alakult helyzetben adódnék azt állítják, hogy ha véget ér Korunkban a háború már nem végzetszerű és nem el­kerülhetetlen. Nem a fegyverkezési verseny­ben kell keresni a Kelet és Nyugat államait megosztó el-: egy olyan kivezető út, amely lehetővé tenné az atomháború a hidegháború, s megszűnik a fegyverkezési verseny szüksé­veszélyének elhárítását: ha er- gessége, ez a termelés csökke- kölcsileg^elítélnék áztatom- és nését, a munkanélküliek sere­gének növekedését, a dolgozók életszínvonalának hanyatlását idézi elő. Ha az Egyesült Ál­lamok a békés egymás mellett hidrogénfegyver alkalmazását; Hruscsov ezzel kapcsolatban történelmi példára hivatkozott, az 1925. évi genfi jegyzőkönyv­re, amely eltiltotta a vegyi- élés és a gazdasági együttmű- és baktériumfegyverek haszi- ködés politikáját folytatná, ez nálatát; A szovjet kormány újabb lépést tett a nyugati hatal­mak felé, javasolta, kössenek széleskörű óriási lehetőségeket nyitna meg az Egyesült Államok ter­melő erőinek fejlődése számá­ra — hangsúlyozta a Szovjet- hogy unió Minisztertanácsának el­nöke; nem­Leheteflen nem felismerni, hogy az effajta híresztelések a nemzetközi feszültség kiélezé­sére. irányúinak azzal a célzat­tal, hogy folytathassák a fegy­verkezési versenyt; Az Egyesült Államok és a többi NATO-ország e politi­kája azonban — mondotta Hruscsov — természetesen arra kényszeríti a varsói szerződésben részt vevő álla­mokat, hogy vonják le ma­guknak a megfelelő követ­keztetéseket. Bármennyire is nem óhajtják ezt a körül­mények kényszerítő erejénél fogva, kénytelenek lennének megvizsgálni azt a kérdést, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelor­szágban és Csehszlovákiában rákét a fegyvereket helyezze­nek el. totáíUS" IUto&6*t A komlói „Zenélő május“ hangversenysorozat utolsó hangversenye május 2ú-án volt; A pécsi- Zeneművészeti Szakiskola ének- és zenekara, tanárai, valamint Garay György hegedűművész közre­működése biztosította a hang­verseny magas művészi nívó­ját; Az első részt a pécsi Zene­művészeti szakiskola énekkara nyitotta meg Antal György ve­zényletével, Händel csodálato­san szép Béke-ódájának elő­adásával; Magyarországi ős­bemutató volt. A nagyjelentő­ségű zenei esemény mellett azért is fel kell figyelni rá, mert Antal György ezzel is megmutatta, hogy elmúlt szá­zadok értékeit hogyan lehet összekapcsolná korunk egyik legnagyobb gondolatával, a béke-mozgalommal; A barokk színekben pompázó mű meg­győzően hiteles előadásában nagy részük van a művészi átéltséggel éneklő magánéne­keseknek, Agócs Lajosnénak és Özörényi Olgának; A kórus által még tökéletes formában megszólaltatott Bárdos és Ko­dály művek közül különösen az Intermezzonak volt sodró sikere; meg is kellett ismétel­ni: Borsay Pál Scarlatti szoná­ták és Schubert Sherzo-jának finom billentésű, mindvégig stílusos, művészi előadásával remekelt. Szünet után Garay György érdeme® művész Beethoven hatalmas hegedűversenyét ját­szotta erőteljes, férfias lírával és pompás összefogottsággal; Gyönyörű melegséggel szólal­taik meg az első tétel lírai té­mái, míg a második tétel mér­téktartásával hagyta kicsenge­ni a zenekar lassú témáját. Erőteljes, egyben játékos jel­legű is volt a harmadik tétel. A zenekar Horváth Gyula ve­zetésével igen jól alkalmazko­dott a művész elképzeléseihez és szép tónusban, egységesen hangzott a beethoveni remek­mű. A műsor befejező szórna Liszt közkedvelt és népszerű Les Prélude»-je volt, melyet a zenekar kiegyenlített lírával és helyenként megfelelő dra- maisággal szólaltatott meg. A közönség lelkesen és sokáig tapsolt a hangverseny minden szereplőjének; Horváth Gyula értékes kezdeményezését: — Komló városát jó zenével el­látni, mindenképpen csak he­lyeselni tudjuk, és annak a reményünknek adunk kifeje­zést, hogy idővel mind több és több dolgozónak lesz igénye Komló szocialista városában is az értékes, embernevelő mu-; zsnka felé. hm „Operett, csak operett...” — száll az ének Huszka Je­nő örökszép dallamára. Igen, operett, fégi magyar operett! Tehát ne is keressünk benne különös tartalmat, mert úgy­is hiába. Gróf, grófnők, báró, bárónők, „művésznő”, tiszt­tartó, komornyik és a többi, egy letűnt világ szereplői kapaszkodtak ismét vissza a színpadra, hogy bemutassák nyegle, mihaszna életüket. Huszka Jenő zenéje vonzza a közönséget. A fülbemászó dallamok már magukban is kellemes szórakozást nyújta­nak, s ha a zene mellé még látványos színpadi produk­ciót is kap a néző, akkor mondhatni — jól érezte ma­gát. A Pécsi Nemzeti Színház­nak ez az operett előadása a színészek játékában különbö­zik az utóbbi időben látott operett előadásaitól. Ez a kü­lönbség — pozitív! A színé­szek — szinte kivétel nélkül — mértéktartóan játszottak, Ez ct rendezés érdeme is. Illésházy László gróf sze­repében Tomanek Nándort láttuk. A szerephez alkalmaz­kodó, megnyerő játékával, kellemes hangjával, a szerep­adta lehetőség határain belül a lehető legtöbbet nyújtotta. Báró Malomszegi komikus szerepét, a báróságot is pén­zért vásárolt dúsgazdag em­ber figuráját Szalma Lajos játszotta. ízes humorával, komédiázó készségével ismét bebizonyította: kiváló komi­kus■ Lili bárónőt Bárdos An­na alakította. Nem először láttuk már színpadon, de eb­ben a szerepben talán eddigi legjobb játékát nyújtotta. Nemcsak egy „operettfigu­rát” keltett életre, hanem amikor a szerep arra módot nyújtott, vérbeli színészi te­hetségét Is megcsillogtatta. A két Illésházy grófnő szere­pében Pataky Erzsi és Arany Kató késztette tapsra a né­zőket. Mindketten — bárcsak percekre lépnek a színre — annyi ötlettel és egyéni ízzel fűszerezték szerepeiket, hogy jeleneteiket méltán tapsolta a közönség. A két szerep kö­zül Arany Katóé a jobban megírt és Arany Kató ezt a lehetőséget szinte az utolsó mozdulatig ki is „bányászta”. Kitűnő szerepformálás volt! Clarisse művésznőt Bázsa Sva játszotta. Ez a szerep Bázsa Éva játékával szerve­sen illeszkedett az együttes­be. Clarisse figurája formá­lásánál könnyen eshet a szí­nész a „túljátszás” vermébe. Bázsa Éva jó érzékkel talál­ta meg a szerep stílusát s mindvégig helyesen és követ­kezetesen alkalmazta is. Széplaky Endre Frédi szere­pében derűsen és a komé átá­zás határain belül jól, ötlete­sen oldotta meg feladatát. Bakos László, Darabos Fe­renc, Berecz Hanna „kisebb” szerepeikben méltó részesei voltak a szórakoztatásnak. Feltétlen szólni kell a da­rab hangulatához alkalmaz­kodó táncokról, amelyek a koreográfusnak, Bázsa Évá­nak érdeme. A zenekar Pau- lusz Elemér vezényletével si­kert aratott. Kifejezők, han­gulatosak voltak a díszletek• IDA REQÉNYE Gyorsabban, lobban megy a munka, ha közösen végzik Tavasz elején történt Bok­sán a járást pártbizottság és a járási tanács kérdezz-felelek- estet rendezett. A baksalakon kívül itt volt négy gazda Ten­geriből is: Kárpáti József, Lu­kács László, Mátrai József és Kiss Nagy Lajos. Látszólag semmi sem történt ezen az es­tén. Másnap azonban Tengeri­ben beszélgetni kezdtek az emberek. Harmadnap Kungl János kisbíró így adta tudtára a lakosságnak a beszélgetés eredményét: — Közhírré tétetik: ma es­te gyűlés lesz a községi kultúr- házban, amelyre minden gaz­dálkodót elvárunkat Mindenki ott volt. Tóth La­jos, a boksái tanács elnöke be­szélt: — A szövetkezés a jövő útja — mondotta. — Aki erre az útra lép, az használ magának is, az államnak is a i Még aznap este megalakult a termelőszövetkezeti csoport. Három gazda kivételével — ez m három gazda is jelentkezett, de a tagság úgy határozott, mi­vel az ellenforradalom alatt hangoskodtak, egyelőre nem veszik be őket maguk közé — az egész község belépett. — Mindjárt megválasztották a vezetőséget is. Elnökük Kiss Nagy Lajos lett. így mesélte el az előzménye­ket Kiss Nagy Lajos az épülő ház verandáján. Tavasz óta ismét közösen dolgoznak. Bár, amikor feloszlott itt a tszcs, a földet szétparcellázták, ennek ellenére máris sikerült közös területet kialakítaniok. 23 hold lenjük van. Ezt közösen művelik. A többi növény veté­sét, a talaj előkészítését közö­sen végezték. Egyszóval össze­fognak! Kevés olyan határt le­het látni, mint a tengeri! Örök kérdés: miért alakítot­ták meg a szövetkezetét? Kiss Nagy Lajos így válaszol: — Ha együtt dolgozunk, job­ban, gyorsabban megy a mun­ka. Az idő is jobban eltelik. Kisegítjük egymást, no meg aztán mi is olvasunk újságot, hallgatjuk a rádiót. Néhájiy évig még kihúznánk mint egyéni gazdák, de aztán lema­radnánk a versenyben. Hát ezért, és azért alakítottunk tszcs-t, mert idő kell mindnyá­junknak, amíg megbarátko­zunk az enyém helyett a mi­énkkel ; ;: Itt abbahagyja, mert megjött az állatoi-vos. Beteg az egyik tehene, nem tud a lábára áll­ni. A görcsönyi orvos már le is mondott róla. Kár lenne ér­te — húsz liter tejet ad na­ponta. Az állatorvos megvizs­gálja. Közben emberek jön­nek, községbeliek. — Na, mit mond az orvos? Megmarad? — kérdik, és ami­kor Kiss Nagy Lajos azt mond­ja: „talánN, a gazdák elkomo- rodnak. Közügy lett a tehén, mint a munka, a termés, a jobb élet megteremtése. Jövőre, ha minden jól megy. már lesz egy közös ser tétte­nyészetük. Darálót is vásárol­nak, természetesen ez is kö­zös lesz és az ősszel megpró­bálják ismét amennyire csak lehet, egy tagba hozni a föl­deket. Járom a falut. Be-benézek az udvarokba. 15—18 holdas gazdák lakják Tengerit, öreg és villaszerű, gyönyörű házak váltják egymást. A gazdasági épületek mindenütt újabbak, vagy jobb karban vannak mint a lakóházak. Ez pedig azt mutatja: az itt élő emberek szeretnek gazdálkodni és te­gyük hozzá: tudnak is. Három házban már fürdőszoba is van. Kiss Nagy Lajosék házában is lesz. A szuterénban kutat ás­tak és onnan nyomatják majd fel a vizet. — Fürdőszoba? Apáiknak, nagyapáiknak még a dézsa is megfelelt..; Fejlődünk és a tengeriek nem akarnak megállni. Ezért szövetkeztek. Így könnyebben juthatnak előre, így könnyeb­ben megvalósulhatnak az olyan tervek is, amelyek ma meg álomnak tűnnek: a falu gázellátása, a műút.., Szóval érdemes ezen gon dolkocM. HORVÁTH MAGDA Panni, a slketnéma lány alaki tója. (Ida regénye), Gárdonyi Géza regényéből írták ezt a 3 felvonásos ze­nés vígjátéknak nevezett színdarabot. írták, zenét is komponáltak hozzá — ez ed­dig rendben is van. De miért szükséges előadni? S miért éppen m<fst ? Most, amikor a másik színházban egy ehhez „hasonló” tartalmú, illetve tartalmatlan operett van mű­soron. Mert ez az Ida regé­nye című vígjáték — egy­két dalt kivéve — se zenei, se művészi, se másmilyen él­vezetet nem nyújt. A tartal­ma? Arról talán jobb is len­ne nem beszélni. De néhány szót csak azért is érdemes ró­la írni, mert az ember már saját szemének sem mer hin­ni, nem hiszi azt, hogy ilyen bárgyú vígjátékkal csak egy kicsit is jóizlésü közönséget szórakoztatni lehet. Szerepel ebben a vígjátékban élvhaj- hász, züllött bornagykereske­dő, kétes hírű színésznő, tök- kelütött könyvelő, jellemte- len orvos, egy tanító-karika­túra, egy olyan földbirtokos, aki tönkrement s pénzért, hozományvadászalból nősül, egy ...de minek is soroljuk. Az egész társaságban egy normálisan viselkedő ember sincsen. Ha a színdarab azt a célt tűzte volna maga elé, hogy leleplezze az úri világ erköl­cseit, akkor egy szót sem szólnánk ellene. De nem le­leplezi, hanem csak bemutat­ja s valami negédes szerel­mi konfliktus megoldásával „szentesíti” ezeket az erköl­csöket. Az úri világ erkölcsi rom­lottságának megmutatása je­gyében aztán már a jóízlés határain is túllőnek s szinte „orgiát” varázsolnak a szín­padra. Mintha hirdetnék: ihaj, csuhaj, recece, hát ide­figyel) te színházkedvelő kö­zönség, mit tudsz te a köny- nyű élet titkáról? Hát nézd meg ezt a vígjátékot s akkor „jöjjön meg a jobbik eszed, döbbenj rá arra, hogy nem kell a jó élethez más, csak csalás, s úgy élhetsz, mint Marci Hevesen”. Természete­sen mindez a régi világban történik, manapság ugyebár ilyen nem fordulhat elő — mondják, akik mentegetni akarják a darabot, Lehetne beszélni a szocia- llista színjátszás, a szocialista színház feladatáról, elemezni lehetne a színház szórakoz­tató, közönségnevelő munká­jának feladatát, de — most ne tegyük. Szóljunk inkább arról, hogy ebben a szín da­rabban sok tehetséges szí­nész játszik, akik tehetségü­ket kénytelenek ilyen művek előadásában elfecsérelni. Bi­zonyos, hogy a rendezés so­kat javíthatott volna az elő­adáson. De úgy tűnik, mint­ha a rendező kezéből telje­sen kicsúszott volna a darab. De az egyes szereplők játé­kán, viselkedésén sem lát- «zik semmiféle rendezői „csi­szolás”. Miért kell például teljesen hülyét (bocsánat a kifejezésért) játszatni R6*m- ' széky Andrással, ezzel a te­hetséges komikussal? Miért kell Ágh Tihamér tanító fi­guráját ennyire túlkarikiroz- ni? Miért kell... sorolhat­nánk tovább a miérteket. De a legnagyobb miért: miért kellett ezt a darabot műsorra tűzni? Hogy vígjáték? Vajon nincs ennél jobb? Nincs pél­dául egy egész sor klasszikus vígjáték? A színészek becsületére vál­jék: mentették, ami menthe­tő, de mindez kevésnek bi­zonyult ahhoz, hogy a közön­ség ízléses, szórakoztató pro­duktumot láthasson. A sok negatívum mellett pozitív volt egy-két, a szín­padon ritkábban látott fiatal színész tehetségre valló já­téka. GARAY FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom