Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-18 / 91. szám

1958. ÁPRILIS 18. NAPLÓ s „Vegyetek példát a kommunistákról...“! Ei>y pályázat tanulságai a fiatalok eszmei-politikai neveléséről A múlt év december havá­nak elején „Valamennyi városi és megyei középiskola Igazga­tójának’“ címezve útjára indult «gy körlevél. „Középiskolás if­júságunk szocialista nevelésé­nek elősegítése, a munkásmoz­galmi hagyományok gyűjtése, ápolása és közkinccsé tétele érdekében a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalakulá­sa 40. évfordulója tiszteletére a Baranya megyei és Pécs vá­rosi művelődésügyi osztályok pályázatot hirdetnek munkás- mozgalmi hagyományok gyűj­tésére. Mé,g a téli szünet előtt isko­éiményszexű összehasonlítása, az első világháborútól napjain­kig terjedő időszak történelmi eseményeinek felidézése szinte magától értetődően világítja meg a kommunista párt. és harcosainak történelmi szere­pét, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom és a Szovjet­unió nemzetközi jelentőségét, leleplezi a kapitalista társada­lom ellentmondásait, a tények erejével bizonyítja a szocialis­ta társadalmi rend magasabb- rendűségét. A baráti beszélge­tések nyomán erősödik a nem­zeti büszkeség és proietárim- ternacionalizmus érzése, meg Iánként megbeszéltük részlete- alapozottabb lesz a párt és a fien a pályázaton részt venni szándékozókkal a gyűjtés és fe’ dolgozás módszerét. A téli szünetben folyt a gyűjtőmun­ka. Volt, aki rokonaitól gyűj­tött élményanyagot, még töb­ben voltak, akik ismeretlenül bekopogtak a munkásmozga- j<rn ismert, régi harcosaihoz. Ennyit az előzményekről. A pályázat meghirdetésekor gondoltunk, hogy a ta­nú1 ók és a munkásmozgalmi harcosok találkozása, Szovjetunió szeretete, s a kom­munista harcosok példája nyo­már. kedvezően formálódnak az akarat és jellem szocialista vonásai is. Ha csak a felsorolt néhány nevelési hatás jelentő­ségét vesszük figyelembe, ak­kor is megállapíthatjuk, hogy milyen nagy jelentőségű lehet egy-egy ilyen kezdeménye íés pedagógiai szempontból. A pá­lyázatok elolvasása meggyő­zött bennünket arról, hogy ki­tűzött nevelési céljainkat jó­— — 2 közel múl ura való emlékezés az e^- részben elértük, mei—politikai nevelést jól Az is nagy haszon, hogy a wolgalja. A tanulóifjúság min- dolgozatok kiadása olyan anya- . m?, . ^ oly«0 elvtársakkal g0j a(j a pedagógusok, ifjúsági a i°zik, akiknek a szocializ- vezeték, iskolámkívüli népmű- _.us ügyébe vetett hite, meg- velők kezébe, amelyet tanítási ozodőse, állhatatos és áldó- órákon, a mozgalmi munkában ^alos munkája példaként ál­lítható ifjúságunk elé. Az élő, közvetlenül érzékelhető példa he velő hatása aligha vitatható. Gondoltunk arra is, hogy a tanulók az iskolában szerzett ismeretanyagot olyan közvet­len élményekkel egészíthetik ki, amelyek egyrészt meggyő- Zlk őket a tanultak igazságá­ra másrészt érzelmi hatások­kal egészítik ki a sokszor csak felemre ható anyagot. Cé­mnk volt az is, hogy a tanuló- .... . . . lfjúság figyelmét az életre irá- ,.Ftany regi, öreg harcos, bá­ntsuk, felébresszük bennük tor> igazi kommunista, haza.ia­Szakács Amália írásából: „Mi pedig felnézünk rá, a hő­sök közül az egyikre, s azt mondjuk, megpróbálunk úgy élni, hogy Nádor elvtárs és munkatársai harcainak ered­ményeit meg tudjuk becsülni, gyarapítani, s ha kell, harccal megvédeni”. Böröcz József íráséból: „Va­jon tudtátok-e ti, fiatalok, gon­dolkodtatok-e azon, hogy mit hoz az egykori elnyomók által vezetett .szent forradalom1? — Tudjátok-e, hogyan éltek az elmúlt rendszerben az embe­rek? ,.. Vegyetek példát az igazi kommunistákról, akik helytálltak — ha kellett, meg is haltak"; Érdemes volt hát a pályáza­tot meghirdetni. A munka és anyagi áldozat meghozta gyü­mölcsét. Azt hiszem, e pályá­zatból levonhatunk néhány ta­nulságot. Mindenekelőtt azt a tanulsá­got jelentette számunkra ez a pályázat, hogy a tanulóifjúság szabadidejének helyes felhasz­nálását segíthetjük elő ilyen és hasonló pályázatok meghirde­tésével. Ez nem jelent túlterhe­lést, sőt hasznosan egészíti ki az iskolai oktató- és nevelő­munkát. A Leőwey Gimnázium egy lépéssel tovább is ment. Cikkünk nyomán: GALAMBOSI LÁSZLÓ: <> # \ Nemcsak a pályázat megírása-# ra buzdította tanulóit, hanem# munkásmozgalmi tárgyi emlé-# kék gyűjtésére is (újságok, röp# lapok, okmányok, levelek, stb.)# és ebből az anyagból szép ki-f állítást rendeztek a tanácsköz­társaság kikiáltásénak évfor-1' dűlőjén. 1J Helyes, ha tanulóifjúságunk (i minél sűrűbben találkozik a|> munkásmozgalom harcosaival. Ezért jó, ha ifjúsági mozgal-ő murik élménybeszámolókat 11 szervez; házifeladatnak adunk <* a pályázathoz hasonló, de nem# olyan igényes feladatot; iskolai pályázatot szervezünk; a leg-# jobb dolgozatokat közkinccsé (' tesszük (faliújságon, felől vasa- son, stb.). Iskolai ünnepségein­ket, a munkásmozgalmi évfor­dulókat bensőségesebbé tehet­jük, ha az ünnepi beszéd meg­tartására munkásrftozgalmi harcosokat kérünk meg. Csak néhány példát említet-5 tem arra, miként lehet tanuló- - ifjúságunk és a harcos, öreg kommunisták kapcsolatait ki­alakítani. Sok más módszer is elképzelhető. Tanulóifjúságunk szocialista nevelése érdekében érdemes e módszereket alkal­mazni. L.G.I és a népművelésben eredmé­nyesen felhasználhatnak; Jő néhány dolgozatban a ta­nulók meg is fogalmazták azt a nevelési hatást, amely e munkában való részvételben érte őket, mások szándékaikat elhatározásaikat vetették pa­pírra. Hadd közöljek kommen­tár nélkül néhány olyan idé­zetet, mely önmagéért beszél. Keller Erzsébet dolgozatá­nak bevezető és záró sorai: Helyiséget kapott as Irodalmi Színpad érdeklődést a politikai kér- déíiek iránt. Tudtuk, hogy a 'hélt és jelen összehasonlítása eredményeinknek a tanulók Részéről történő értékelésében Is változásokat hozhat, annál ■Néhány napja la­punk hasábjain szó­vá tettük, hogy a Pécsi Irodalmi Szín­padnak nincsen ál­landó helyisége, nem tudnak hol próbát tartani — s ezért már-már kedv telenül dolgoznak. Felhívtuk erre az figyelmet s kértük: valami u tat-módot kellene találni, hogy az Irodalmi Színpad tagjai állandó helyi­séghez juthassanak s továbbra is tevé­kenykedhessenek városunk kulturális életének előrelendí- té seben. A kérést nem ír­György, a Zenemű­vészeti Szakiskola igazgatója segítsé­gül sietett és a Liszt Ferenc-termet az Irodalmi Színpad rendelkezésére bo­csátotta. A terem alkalmas arra, hogy az Irodalmi Szín­pad továbbra is ki­fejthesse munkáját. hoz hű munkás ontotta vérét és harcolt azért, hogy mi már ne .olyan korban éljünk’, mint áldatlan állapotra a tűk hiába. — Antal Radnóti Miklós“. ,,Megköszö-_ nőm Sarkadd elvtáxsnak,- “'auozasoKai nozami, élményeivel gazdagította isme-J « * f / J> /* a , S.5SSI JuUa&z (fouta-tst merte a felszabadulás előtti Mavetics Edít_ írásából:]^ Mómsí MűudacUsí Uáa&atn értendők nehézségeit; „Nem, Misi bácsi! Vannak még Számbavettük, hogy az álta- emberek, akik nem engedik, mnk megjelölt témakörökben hogy még egyszer ilyen előfoir- ‘°lytatott beszélgetések tártál- dúljon (ellenforradalom). Va- ma az értelmi és érzelmi ne- gyünk és leszünk mindig ne- ve!és mely területein hozhat hányán, hogy megvédjük ma- eredményeket. A múlt és jelen gát“; Képzőművész arcképcsarnok VINCZE GYŐZŐ számú rajzait, festményeit rej-t tik. Egy-egy alkotás-sorozat f után újabb és újabb a kifeje­zési formát kereső törekvések i hívják fel a szemlélő fW/el-f mét arra, hogy ez a fiatal mu- f vész sokszor önmarcangoloanf keresi az utat, keresi önmagát, f Gyakran változó technika, ui és új szemléleti mod, mas más színkultúra igazolja ezt. 1 Témaválasztása legalább' olyan gazdag, mint kifejezést módjának, szemléletének gaz-\ dag változásai. Csendelet, taj,\ arckép, alakos kompozíció mu-J tátják érdeklődésének gazdagf világát. Különösen Balaton ) menti tájai vonzóak. Úgy er \ zem, ezekben adja a legoszin-\ A.z utóbbi években közönség tébben önmagát, hiszen g ,| , került festményei azt mu- főbb problémája a fény ts < ) hogy ez a fiatal, a mű- szín, melyeknek raM°Q° * # ®e«et szeretetétől átitatott re a Ballaton napsütötte, fény-) ,Jfvész mindjobban magára árban úszó felülete. . . ,nlai és néhány év alatt be- Balaton menti ÍT « „nagyok" 'közé. Most, egyenértékűek Váccal ™ láttam nyolc-tíz év alko- grafikái, amelye c f teának gazdag gyűjteményét; és kifejezésben talon ■ vgya é vonalú grafikáit, a fény ilyen mértekbentukro j*of>lémáit kutató színes tem- tálán, kereső-kutató # Pr<l- és olajképeit, nagy igé- szetét. melletti tet hordozó kompozícióit, A nyarat a tölti- aztí U°y érzem, hogy a néhány to és a Dana-kanyarban tolU^azt^ Férfiarokép —„ogy a nenany es « yóry>i-i ^ndtíssze egy-két esztendő és tervezi, inearen-i sok ígéret valóra válik. Per- bői az ősz J kiállítását, i Síe er „ha, lel- dezi első, ónálló Kiainia-sói,* meggyőz arról, # , ez attól is függ,, hogy lei esedésc a művészet, a rajz, a stés iránt tovább lobog-e, néhány sikertelen pró- üfkozás hosszabb, rövidebb P re megakasztja pályáján. ,f_rdelces és tanulságos dolog mappáit, melyek nagy­dezi első, mely sokakat -- . hogy ugyan úgy vannak Vin~# cze Győzővel, mint en voltam f a Jókai utcai látogatás előtt, # és alkotásain keresztül megis-t merik az embert rs a festőt. # — dl —t A hetvenöt éve született és már több, mint húsz esz­tendeje halott költőből emlékezett meg szerdán Pécs vá­ros közönsége a Városi Művelődési Házban rendezett Ju­hász Gyula irodalmi esten. — Az ünnepi műsor előtt újra levettem a könyvespolcról Juhász Gyula immár irodalmi ritkaság számba menő köteteit, köztük a költő életében utolsóként napvilágot látott „Fiatalok, még itt vagyok!”-at, a könyv éppen 100. számozott példányát. Végigpörgettem a lapokat, amelyeket a kötet megjelenésekor már beteg Juhász Gyula fölvágetlanul hagyott asztalán, s a század egyik legnagyobb magyar költőjének utolsó üzenetét hal­lottam ki a sorokból: „Fiatalok, még itt vagyok. — Az éveimnek száma sok. — A gyászaimnak sora nagy — És megőszített kora fagy...” Aztán belelapoztam a Juhász Gyula szerkesztette „Magyar Jövendő” első, 1922-ben meg­jelent számába, s megállt szemem a költő programadó cikkének e sorainál: „A művészet nem játék, nem öncél, de a szociális élet, az emberi közösség leghatalmasabb tényezője.” Mintha csak ez a lélekidézés, a halott költő emléké­nek életre támasztása folytatódott volna ezen az irodalmi esten. Költő beszélt a költő-elődről és példaképről. Bár- dosi Németh János nagyszerű előadása. Juhász Gyula szellemének tüzénél gyűlt szavai, személyes emlékei szin­te megelevenítették a költő törékeny alakját. Beszélt arról a mély hatásról, amelyet Juhász költészete gyakorolt nemzedékére- Részletesen foglalkozott Juhász Gyula köl­tői sorsával, Ady és Juhász kapcsolatával. Bárdosi Németh rámutatott azokra a tennivalókra is — így Juhász leve­lezésének, regényeinek, színműveinek, tanulmányainak kiadására, életrajzának megírására — amelyek a végle­ges és hiteles Juhász-kép kialakításához elengedhetetlenül szükségesek. Végül érintette azokat az irodalmi vitákat, amelyek Juhász költészete körül napjainkban támadtak. — Bárdosi Németh János rengeteg új és érdekes doku­mentumot tárt a hallgatóság elé, de előadásában a leg- megragadóbb az a tűz, szenvedély és lírai melegség volt, amellyel csak költők tudnak költő-társakról beszélni. Ez az egyéni, eredeti hang emelte az előadást messze fölébe a kilúgozott tankönyvi igazságok szokványos ismételge­tésének. A termet zsúfolásig megtöltő közönség lelkes tapsa elősorban ezt a költői vallomástételt köszönte meg Bárdosi Németh Jánosnak. Az emlékestet a Városi Tanács Művelődésügyi Osz­tálya és a Városi Művelődési Ház rendezte. A műsorban a Gádor Emil megrajzolta Juhász-arckép előtt (mely „Egy másik életből mosolyog immár, — Mint aki győzött s kinek titka van”) egyre-másra csendültek fel Juhász Gyula legszebb költeményei. Bánjátz Brigitta, Kutas Má­ria, Molnár Erzsébet és Szita Erzsébet, a Leövvey Klára Leánygimnázium Juhász Gyula irodalmi szakkörének tag­jai lelkesen és szépen szavaltak. Finoman és stílusosan illeszkedett az est hangulatába a rajtuk kívül még közre­működő Katona Mária, Özörényi Olga és Révész István. Mindannyiufcnak köszönet a meleg és szép és valóban irodalmi estért. Hirosimái üzenet Fussátok be jajaink a földet, mint testet a lüktető erek, hallják meg Délén és Északon ahol a jégkunyhók fénylenek s a rénszarvasok homlokára kendőt sző a tiszta hó, hallják meg a prémvadászok és hallja meg a néma tó... Égy pillanatra szigonyait tegye le a cethalász és álljon meg a rengetegben csendesen a madarász. Figyeljetek aranyásók és ti, keskeny csónakon büszkén álló indiánok messze, kéklő Nyugaton. Halljátok a könyörgésünk Kelet sárga népei, világ összes sarkal és emberlakta szélei... Forró tájak négerei hol a banán csüng a fán. üsse föl a fejét s hallja minden arab karaván: Véres testünk egyre sorvad, mi vagyunk az élőholtak. Szemünk gennyes, fülünk nincsen, méreg forr a vizeinkben. Tavainkban rothadt halak, bőrükre a halál tapad ... Földjeinken pestis terem, hullaház a gyümölcsverem. Mérget sütünk kenyerünkbe méreg fői a rizses-üstbe. Beleinket féreg marja, véres már a magzat ajka... mindenütt a halál terem, pondrót szül a jaj-szerelem.,. Foszló ajkunk könyörgéséi halljátok meg, segítsetek. S küldjétek el halált ölni, Küldjétek a szeretetek # # #, „BARANYA" A közelmúltban a megyei Idegenforgalmi Hivatal kia­dásában egy több, mint há­romszáz lapos könyv jelent meg megyénkről. Palkó Sándor, a megyei tanács elnöke az előszóban így bocsátja útjára, a köny­vet: „Nagy jelentőségű ez a könyv, mert lelkes szerzői a .szűkebb haza' megismerésé­re, szer etetőre serkentik az olvasót. Hányszor halljuk, hogy mostanában kevés al­kalom nyílik a ,nagyvilág‘ megismerésére. íme a nagy­világ egy darabja, a leg­közvetlenebb környezetünk. Azt hiszem, pirulva vallhat­juk be, — nem ismerjük ezt sem." Pedig a nagyvilág mi­csoda darabja megyénk! Mennyi érték, kincs — föld­rajzi, történeti, szellemi — fűződik a baranyai tájhoz. Talán az ország legérdeke­sebb megyéje. Gazdag tör­ténelme, változatos etnikai színei, felekezeti megosztott­sága, sajátos földrajzi hely­zete, mediterrán éghajlata, mind-mind — a tudományos kutatás és megismerés szá­mára az ország egyik legter­mékenyebb területévé avat­ja megyénket. A könyv nem monográfia, nem tudományos értekezé­sek gyűjteménye, hanem a nagyközönség számára ké­szült útikalauz, útikönyv, ’„Bédekker" — a szó legne­mesebb értelmében. Végre itt egy könyv, amelyből az erre járó idegen megtudja hogy mit kell, mit érdemes megnézni megyénkben, az idevalósi pedig megtanulhat­ja a szűkebb haza, a honi tája, a szülőföld ismeretéhez a legszükségesebbeket. Kot­ta János szakavatott irányí­tásával kilenctagú munka- közösség hat fejezetben dol­gozta fel a megye földrajzát, történelmét, néprajzát, gaz­dasági és szellemi életét, va­lamint műemléki leírását. Munkájukban a Péécsel kap­csolatos adatokat figyelmen kívül hagyták, hisz ezek már az elmúlt években az Idegen- forgalmi Hivatal két külön kiadványában is megjelen­tek. Persze, ha csak azt mond­juk. hogy ez a népszerű stí­lusban megirt könyv a nagy­közönség körében nagy hiányt pótol, még nem mond tűk el minden értékét. Mert nemcsak a korábbi, hasonló jellegű munkák (elsősorban Várady) adatanyagát veszi át, és a közelmúltban fo'yt kutatások eredményeit hasz­nálja fel, de sok újat is kö­zöl, sokminden itt kerül elő­ször nyilvánosság elé. Sok apró részletében, szinte a sorok közé rejtve, a további tudományos munka, elsősor­ban a helytörténetirás cél­ját, irányát és feladatait is megjelöli. E tekintetben kü­lönösen értékes a könyv zá­ró fejezete, .az általános tá­jékoztató bibliográfia", mely a megyére és helységeire vo­natkozó legfontosabb köny­vek és folyóiratcikkek jegy­zékét tartalmazza. A könyv­nek ez az igen becses része felkeltette bennünk az óhajt: mielőbb nyomtatásban sze­retnénk látni a teljes Bara- nya-bibliográfiát. (Zárjelben jegyezzük meg, de nyomaték- kai, hogy emellett igen nagy szükség lenne megyénkben egy rendszeresen megjele­nő, „szemle" jellegű tudo­mányos folyóiratra, ahol a helytörténeti írások publiliá- ciós lehetőséget nyerhetné­nek. — Vő.: Soproni Szem­le.) A könyvet másfélszáz, na­gyobbrészt eredeti kép dí­szíti. Jó ez a sok kép (per­sze, egyik-másik jobb is le­hetne, meg néha sok a va­riáció: a „talpas" házról oél- dául a hat kép), mondom, nagy értéke a könyvnek a gazdag illusztráció, mert A kép nyelvén is rádöbbenti a nézőt: milyen értékei, kin­csei vannak megyénknek. S az. aki eddig talán behunyt, közömbös szemmel ment el falujának történelmi múltú épülete vagy természeti cso­dája mellett, mást rán;;i£>4 szemét, és megfigyeli ezeket a szépségeket. A nyomdahibák egy esetle­ges újabb kiadásnál feltét­len kijavitandók. Ugyanek­kor hasznos lenne a könyvet egy név- és helymutatóval is kiegészíteni, hogy az ér­deklődő olvasó az ugyanarra a helységre vagy személyre vonatkozó, de a könyv ter­mészetéből következően kü­lönböző helyen fellelhető is­mereteket hosszas keresgé­lés nélkül is megtalálhassa. (*■ t.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom