Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

2

N A P L ö

1958 Április m

Forró szeretettel fogadták a szovjet párt- és kormányküldöttséget

Csepel dolgozói

(Folytatás az 1. oldalról)

Horthy fasizmus kegyetlen terrorral nehezedett rá ennek a gyárnak a munkásságára, tűzzel-vassal irtotta itt a szocialista forradalom képviselőit, mert tudta: ha Csepelen, ebben a munkáskollektívában erős a kommunizmus, akkor erős az egész magyar munkás- osztályban és akkor elveszett a burzsoázia ügye.

— A második világháború időszakában is volt egy döntő időpont, amikor a fasiszták azt akarták demonstrálni, hogy a nép menekül a felszabadító szovjet hadsereg elől és felszólították Csepel dolgozóit, hogy ürítsék ki a gyárat és a szigetet. Akkor Csepel munkásosztálya — és meg kell említenem, a proletárasszonyokkal az élen — szembeszállt velük, s nem volt erejük többé e felett a nép felett.

(Nagy taps)

— Azután eljött a felszabadulás napja. Megkezdődött a küzdelem, hogy új hatalmat teremtsünk, a nép hatalmát és hozzálássunk a bzocializmus építéséhez. Annak idején 1945 májusában az első munka- versenyt az országban — a Kommunista Párt orezágos értekezletének tiszteletére — ebben a gyárban kezdeményez ték és ezt a gyárat vitte, ez a munkáskollektíva, az első helyre: megnyerték a munka- versenyt. Ez is forradalmi tett volt, elvtársak, bár ezt kalapáccsal hajtották végre a munkások.

— Később más idők jöttek.

A .szocializmus alapjainak lerakásában ennek a gyárnak a kollektívája nagy szerepet játszott és ezért minden embernek, aki itt dolgozik, — a hajlottkorűaknak és azoknak a fiataloknak is, akikkel ml itt beszéltünk, s akik még mák most lesznek munkások — szerintem szent kötelessége, hogy a szocialista építés 13 éves eredményeit, a nép vívmányait, védelmezze a rágalmazóiddal szemben.

ben itt a sportcsarnokban öszszejöttünk a csepeli kommunista kollektívával, négy-ötszáz emberrel. Azt mondtuk: elvtársak, vannak még, akik butaságokat fecsegnek, sőt helyben még az ellenség támad, de a központban már mi támadunk. S azt mondottuk: bátrabban elvtársak, mert nekünk igazunk van. És az az aktíva, annak a kollektívának az elhatározása kisugárzott 29 000 emberre. Mi nem szeretünk dicsérni, de fogadják az elvtársak elismerő szavunkat azért, ahogyan azóta itt Csepelen harcolnak és dolgoznak. (Lelkes, nagy taps.)

— Mi a lényege harcunknak? A szocializmusért vagyunk és a népi hatalom erősítése mellett vagyunk. Ennek része, hogy tiszta elvet vallunk és azt teljés határozottsággal valljuk. A puroletámemzetköziség mellett vagyunk. Nekünk testvérünk a világ minden munkása, bármilyen nemzetiségű is, s ellenségünk, még ha magyarnak született is, az, aki a reakció mellett és népi hatalom ellen lép fel. (Úgy van, úgy van! Taps.)

— Kedves Elvtánsak, engedjék meg, hogy kifejezzem mindnyájunknak, akik ide eljöttünk magyar vezetők, azt a

bensőséges, jó érzést, hogy a gyár kollektívájával olyan alkalomból találkozhattunk, amikor legdrágább és legkedvesebb testvéreink, a szovjet eiv- társak itt vannak velünk. (Hosszantartó, lelkes, ütemes, nagy taps és felkiáltások: szovjet—magyar barátság!)

— Kedves Elvtársak! Pártós kormányküldöttségünk járt a Szovjetunióban, Kínában, Romániában, a Német Demokratikus Köztársaságban. Pártunk és kormányunk képviselőit, ez országok népei olyan forró szeretettel és megbecsüléssel fogadták, ami egyszerűen leírhatatlan. Amikor most egy esztendeje a Szovjetunióban jártunk, bennünket, magyar vezetőket olyan szeretettel vették körül, hogy meg kel] mondanom őszintén néha res- telltük magunkat. Mivel érdemeltük ki ezt a szeretetet? Minket, elvtársak, sok néppel a közös ügy köt össze és én a Szovjetunióban, azt hiszem, az önök nevében is mondhattam és az önök szívéből is szólhattam:

nemzeti függetlenségünk, békénk, szocialista Jövőnk egyik garanciája, hogy végig ki fogunk tartani a szovjet—magyar barátság mellett, akármiféle ellenség áskálódjék is.

(Ütemes, nagy taps.) És azt is mondottuk ott — ha a szovjet elvtársak jó tulajdonságainkkal és gyengeségeinkkel együtt becsülnek és barátjuknak neveznek minket — és a szovjet nép minden fia: munkás, paraszt, értelmiségi, köztük olyan dolgozó szülők, akiknek gyermekei meghaltak a mi népünk szabadságáért és nemzeti függetlenségéért, azt mondotta, hogy becsüli a magyar népet és barátjának tekinti — akkor ez a mi népünkre olyan megtiszteltetés, amit csak a jövőben fogunk igazán kiérdemelni. (Úgy van, úgy van! Nagy taps.)

— Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy a párt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében — és ha Dobi elvtárs egy pillanatra rémruházza hatalmát, az Elnöki Tanács nevében is — szívből jó erőt, égé; jget, jövőbeni sikereket kívánjunk a csepeli proletáriátusnak. Úgy dolgozzanak és harcoljanak rendszerünk ellenségeivel

szemben, hogy a vörös Csepel név igazán érvényes legyen. (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Éljen a párt!)

erőszak alkalmazását a kizsákmányolok, a kapitalisták, a földbirtokosok és lakájaik ellenállásának elnyomására.

Aki ezt nem érti meg, az nem forradalmár, azt el kell távolítani a proletáriátus vezetőinek vagy tanácsadóinak sorából. Lenin arra is rámutatott, hogy a proletárdiktatúra lényege nem csupán az erőszak és nem főképp az erőszak. Leglényegesebb vonása a do’- gozók vezető osztályának, a proletáriátusnak a szervezettsége és fegyelmezettsége, élcsapata, pártja vezetésével. A proletárdiktatúra célja a szocializmus megvalósítása.

— A proletáriátus diktatúrája óriási feladatokat old meg. Ez a diktatúra az új« szocialista társadalmi rend megszilárdulásának, a szocialista gazdasági rendszer, a haladó kultúra megteremtésének és fejlesztésének, az ember életéhez és boldogságához szükséges javak tömeges növelésének eszköze.

A burzsoá demokrácia a gazdagok demokráciája

N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde

Ezután hatalmas éljenzés közepette N. Sz. Hruscsov emelkedett szólásra;

— Kedves Elvtáraak! Barátaim! Engedjék meg, hogy átadjam önöknek, a dicső csepeli gyár munkáskollektívájának, a magyar munkásosztály egyik élcsapatának a szovjet munkásosztály, a 200 milliós szovjet nép testvéri üdvözletét. — (Éljenzés és taps. Hurrá kiáltások)

•— A világ összes munkásai

testvérek. Az osztályszolidaritás szálai fűzik össze őket. A munkásoknak, a világproletariátus hatalmas hadseregének nagy történelmi hivatása, hogy az emberiséget elvezesse a kommunizmusba. A munkás- osztály a néptömegek évszázados vágyainak kifejezője. Ez az osztály testesíti meg a felszabadító harcokhoz szükséges energiát, kitartást. Csak ez az osztály képes a nehézségek és a viharok legyőzésére.

Mit jelent a proletáriátus diktatúrája?

(Nagy taps )

— Hg ellenségeink az építés közben elkövetett hibákról beszélnek, erre a mi válaszunk ez: a hibák is a mieink voltak és mi fogjuk kijavítani őket. Nektek ehhez semmi közötök, mert nektek nem az fáj, hogy mi itt, hogy ott hibáztunk, és kicsit lassabban mentünk, mim ahogyan mehettünk volna hanem az, hogy Itt proletár- diktatúra, népi hatalom van és szocializmust építünk. (Úgy van, úgy van! Nagy taps.)

Mi a hibákat a saját sorainkban tisztáztuk. Kinek mi járt, kiosztottuk. Akinek a fejét meg kellett mosni, meg mostuk Aki nem bizonyult jó vezetőnek, az nem vezető most már. De ez a mi ügyünk, a munkásosztály, a párt és a nép ügye. Ez nem az ellenség ügye. Az ellenséghez nekünk egy szavunk van: mi a szocializmus, a népi hatalom, a proletárdiktatúra emberei és népe vagyunk.

(Úgy van, úgy van. Lelkes,

ütemes táps és hurrá! felkiáltások.)

— Kedves elvtársak! Mi, akik a párt központjában, a kormányban és az Elnöki Tanácsban dolgozunk, 1958. november első napjaitól abban n szent meggyőződésben cselekszünk, hogy nem mint nagy tudósok, hanem mint minden becsületes magyar munkás, paraszt ember és értelmiségi dolgozó akaratának végrehajtói léptünk fel. (Nagy taps)

Mert nálunk, elvtársak — beszélhetett bármit is az ellenség, a munkásosztály döntő többsége, a parasztság óriási többsége és az értelmiség jobbik és nagyobbik fele igenis a népi hatalom, a népi demokrácia és a szocializmus mellett van.

(Úgy van, úgy van! Lelkes taps.) Persze azok az 1958. októberi-novemberi— decemberi napok nehéz napok voltak. EteUékszem, amikor december— Különösen megnő a munkásosztály szerepe a hatalom kézbevétele után. Mi, önökkel együtt, tapasztalatból tudjuk, milyen hatalmas erőfeszítéseket követel az új szocialista élet építése, hiszen munkánkat állandóan akadályozzák a régi világ erői. A reakciós erők — akik szeretnék örökre fenntartani a kapitalista rendszert azokban az országokban, ahol az még létezik, s visszaállítani a kapitalizmust a szocialista országokban — támadásuk élét elsősorban a munkásosztály hatalma, a proletariátus diktatúrája ellen irányítják, ök a proletariátus diktatúrájáról minit valami ijesztő dologról beszélnek. Azt állítják, hogy a proletariátus diktatúrája — kegyetlen hatalom. A ki- zsákmányolók, a dolgozók ellenségei számára e hatalom valóban nem gyenge valami. De a népnek, a dolgozóknak a proletariátus diktatúrája saját hatalmat, a demokratikus szabadságjogokat biztosító rendszert jelent. Proletárdiktatúra nélkül a dolgozók soha nem szabadulhatnának meg a ki- zsákmányolók uralmától.

Mit jelent a proletariátus diktatúrája? A proletariátus diktatúrája annyi, miht a munkásosztály vezető szerepe abban a harcban, melynek célja a tőke hatalmának megdöntése, a dolgozók államhatalmának kivívása és megszilárdítása, a kommunista társadalom felépítése.

A munkásosztály a legélen- járóbb és a legforradalmibb osztály. Érdekel megegyeznek a dolgozók összes többi rétegének életbevágó érdekeivel. A munkásosztály győzelme megszabadítja a parasztságot a földesurak és kulákok elnyomásától. a kispolgárságot a kapitalista monopóliumok jármától, az értelmiség számára pedig megteremti a nagyszerű lehetőséget, hogy ne a kizsák- mónyolóknak, hanem szeretett népünknek alkossanak, hozzanak létre kulturális értékeket. Ezen az alapon jön létre — a munkásosztály vezetésével —

a munkásosztály és az összes nem proletár dolgozó rétegek harci szövetségé. E szövetség a proletárdiktatúra lényege.

Lenin, a dolgozók nagy vezére és tanítója, sokszor magyarázta, hogy a proletárdiktatúra; a proletariátus és 'a dolgozóik többi rétege, elsősorban a parasztság közötti osz- tályellenállásának, a kapitalizmus visszaállítására irányuló törekvéseinek teljes elfojtása, hogy véglegesen kialakíthassuk és megszilárdíthassuk a szocialista társadalmi rendet.

— Teljesen hazug az ellenségnek az az állítása, hogy a proletárdiktatúra kizárólag erőszak.

A tőkéseik, a földesurak és szekértolóik szembeszegülnek a nép akaratával, akadályozzák a néptömegeket abban a törekvésükben, hogy életüket a szocializmus elvei alapján rendezzék be. Vajon ml történjék? A népnek talán nincs joga ahhoz, hogy megtörje a társadalom elenyésző kisebbségét alkotó kizsákmányolók ellenállását és diadalra juttassa a társadalom többségét alkotó dolgozók akaratát és törekvéseit?

— Országunk munkássága és a dolgozó parasztság már 1917. októberében megdöntötte a kl- zsákmányolófc hatalmát. A földesurak és tőkések azonban a nemzetközi reakcióval szövetkezve megpróbálták visszaállítani a régi rendszert, polgárháborút robbantottak ki, megindították az intervenciót. Mit tehettünk? Ta’án azt kellett volna megpróbálnunk, hogy a demokráciáról szóló szép szavakkal győzzük meg őket, amikor ezrével végezték ki a munkások és a parasztok legjobbjait? Vagy pedig az volt a kötelességünk, hogy a nép érdekében elfojtsuk az ellenség ellenállását.

Csak azért tudtuk megvédeni szocialista vívmányainkat, mert országunk munkásosztálya, dolgozói ingadozás nélkül legyűrték az osztályel- len séget.

— Vagy itt van 195«. októbere, amikor fasiszta összeesküvők és szekértolóik maroknyi csoportja a külső imperialista reakciótól sugalmazva és irányítva, fegyveres erővel akarta kivenni a hatalmat a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók kézéiből és újból vissza akarta állítani itt a kapitalista rendet. Beleegyezhet- tünk-e ebbe? Az önök népi demokráciája, amely mint ismeretes, a proletárdiktatúra egyik formája, megbékélhetett-e a fasisztá elemek véres tombolá- sával? Természetesen nem!

— Az összeesküvők lázadását leverték. A magyar munkások, parasztok, dolgozók összeszedték erőiket és a

szovjet csapatok segítségével szétzúzták az ellenforradalmi banditákat és megakadályozták őket abban, hogy letérítsék Magyarországot a helyes szocialista útról. (Lelkes, nagy tape)

— A burzsoá propaganda, amely „a demokrácia virágzásának“ tüntette fel a lázadás napjaiban tomboló fasiszta terrort, azt rikácsolta, hogy Magyarországon az erőszak uralkodik, mert a magyar népi hatalom szervei a lázadás után megbüntették a népellenes puccs fő szervezőit.

Minden becsületes munkás tudja, hogy jobb a börtönbe ültetni néhány tucat bújto- gatót. mintsem veszélybe sodorni magát a népet. (Taps, felkiáltások: Úgy van!)'

— Amikor a fasiszta lázadók,. az ellenforradalmárok

munkásokat, a szocialista építés ügyéhez hű, becsületes embereket gyilkoltak, az Imperialista reakció helyeselte tetteiket és.támogatta őket. Amikor viszont a magyar forradalmi erők kezdtek határozottan fellépni a fasiszta összeesküvők ellen és tevékenyen hozzáláttak a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány politikájának megvalósításához, az imperialista reakció az egész világon azrt üvöltötte, hogy Magyarországon terror van: láthatjuk ebből, milyen aljas eszközökkel folytatja a reakció népellenes osz- tálypolltikáját, hogy fenntartsa a kapitalistáknak a dolgozók fölötti uralmát.-i_ Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy felolvassak önöknek egy részletet Lenin „Üdvözlet a magyar munkásokhoz“ című cikkéből, amelyet 1919 március 27-én irt. Azt üzente, hogy

a proletáriátus diktatúrája feltételezi a kíméletlen szigorú, gyors és határozott

Az imperializmus politikusai s ideológusai mindenképpen dicsőítik a burzsoá demoCTáciát és kórusukhoz csatlakoznak a modem revizionisták. Ha nekik hinnénk, akkor úgy festene a dolog, hogy a burzsoá demokrácia biztosítja a nép teljes hatalmát, az emberek egyenlőségét, és szabadságát. De az élet szigorú tanító és e°vre kevesebb az olyan együ- gyü ember, aki elhiszi, hogy a munkás egyenlő a kapitalistával. Milyen „egyenlőség’‘-ről lehet szó, ha a gyártulajdonosok az emberek létérdekeivel nem törődve, ezrével teszik az utcára gyáraik munkásait és alkalmazottait Például az Egyesült Államokban az amerikai sajtó jelentései szerint, több mint hatmillió teljes és több mint hárommillió részleges munkanélküli van. Ezek az emberek bármilyen munkát elvállalnának, de nem tudnak alkalmazáshoz jutni. A monopólisták maroknyi csoportja pedig fényűzően él, a nép szenvedéseiből és fájdalmából gazdagodik.

— A burzsoá demokrácia a gazdagok demokráciája. A népitömegeket ott kirekesztik a termelés és az állam igazgatásából, a társadalmi és politikai kérdések eldöntéséből. A kapitalista országok munkásosztályát, dolgozóit sorompók ezrei akadályozzák, hogy képiviselőiket beküldjék a parlamentbe vagy a kongresszusba.

— Nézzük meg, kikből áll a Magyar Népköztársaság parlamentje, vagy kormánya! Munkásokat, vasasokat, gépgyártókat, bőrösöket, ácsokat, pékeket, dolgozó parasztokat, tudósakat, írókat, művészeket — csupa dolgozó embert látunk ott. (Nagy taps.) Az önök vezetői a munka emberei! Nekem elmondták itt, hogy a népi hatalom alatt csupán a csepeli üzemek dolgozói közül ötezer embert emeltek ki, ezekből miniszterek, n.inlsztor helyettesek, diplomaták, gyárigazgatók, katonatisztek lettek.

— A szocializmus országaiban minden hatalom a dolgozó népé. A dolgozókat itt nem sújtja kizsákmányolás, munkanélküliség és nyomor. Elvitathatatlanul joguk van munkára, üdülésre, művelődésre, öregrági ellátásra. Ez az igazi szabadság. Ezek az igazán demokratikus szabadságjogok. Ez az igazi demokrácia, a nép demokráciája!

(Nagy tap».)

A magyar munkásosztály törzse sohasem áilt as e den forr adatom oldalára

— Az imperialisták érzik a proletárdiktatúra ellen felhozott érveik gyengeségét és ezért mindenféle hazug koholmányokat hoznak forgalomba. Szemtelenül azt erősítik például, hogy 1956 őszén Magyar- országon maguk a munkások keltek fel a népi demokratikus rendszer ellen, nem piedig gyülevész ellenforradalmárok. Érthető, hogy az ellenségnek miért van olyan rosszindulatú rágalomra szüksége.

— Ismeretes, hogy a magyar

munkások nagy többsége hű

volt a népi demokráciához.

Igaz, voltak olyan munkások is, akiket megtévesztett az ellenséges propaganda. akik eleinte nem igazodtak el az események között és az összeesküvők horgára akadtak. De legtöbbjük hamar ráébredt, hogy 6aját érdekei ellen küldik harcba.

— Természetesen azt sem

szabad elfelejteni, hogy a magyar munkásosztály összetételében az utóbbi években bizonyos változások következtek be. Az ipar gyón* fejlődése miatt erősen megnőtt & munkások száma. Sókezer ember özönlött a munkásság soraiba a lakosság kispolgári rétegeiből és az egykori horthysta tisztviselők, csendőrök, tisztek közül is. A sok, volt kizsákmányoló azonban — munkás- ruhában Is — a szocializmus

ellenséige marad. Érthető, hogv amikor arra lehetőség nyílt.

az ilyen tisztesség ne essék szólván „munkások“, azonnal a népi hatalom ellen fordultak.

— Ami a magyar munkásosztály törzsét ilieti, amelyik kijárta az osztályharc kemény iskoláját, az sohasem állhatott az ellenforradalom oldalára, hanem forradalmi tetteivel bizonyította be a szocializmus és a proletár Internacionalizmus iránti odaadást.

— Csepelen sok más gyár munkásai fegyvert követeltek az ellenforradalmárok elleni harchoz. De az akkori vezetés tehetetlensége és egyes vezetők árulása miatt, a munkások nem juthattak fegyverhez. Nagy Imre és áruló csoportja aljas tetteivel dezorganizálta a csepeli kombinát és az ország munkásainak harcát.

— A magyar munkásosztálynak a szocalizmus Iránti hűsége az ellenforradalmi lázadás gyors szétzúzásának és következményei felszámolásának egyik döntö feltétele volt.

— A magyar néptömegek meghiúsították az ellenség aljas terveit, megvédelmezték hazájuk szocialista vívmányait, jövőjüket és teljesítették a nemzetközi mun* kásmozgalom Iránti kötelességüket.

A történelemben senki sem bocsátotta volna meg nekünk, ha tétlenül szemléltük volna az eseményeket

_ Elvtársak, önök nehéz

idő

ket éltek át. De a Szovjetunió dolgozói, a szocialista országok dolgozói, nem hagyták önöket cserben. Segítségükre siettek, amikor az ellenforradalom erői, az imperialista reakció támogatásával, a magyar munkások, parasztok és a becsületes dolgozók vérébe akarták fojtani a népi hatalmat, s el akarták ragadni a magyar

dolgozóktól a szocialista vívmányaikat.

— Előttünk akkor rendkívül bonyolult kérdés merült fel, Láttuk, hogy az ellenforradalmi erőknek — kihasználva az előző magyar vezetés hibáit és torzításait — sikerült félrevezetniük és maguk mögé állíta- niok a nép bizonyos részét. S

(Folytatót a 4 oldalon) I