Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-05 / 81. szám
2 NAPLŐ 1958 Április 5 1 Díszszemle és nagygyűlés hazánk felszabadulásának 13. évfordulóján • :■ -K ’.Vv./-'. - • •: •»": x-lxTx?“ ■ >y . Fergeteges sikert arattak hadihajósaink (Folytatás az 1. oldalról) zükben felállottak az irányjelző harcosok, s néhány másodperc múlva megkezdődött a díszmenet. Indulók hangjaira a II. Rákóczi Ferenc katonai középiskola növendékeinek dobosai nyitották meg a sort az egybe- gyűlt több tízezres nézősereg lelkes tapsa közben. A dobosokat a Zrínyi Akadémia tisztiszázada követte, utánuk a tiszt zászlóaljak, majd a tisztiiskolák diszegységei következtek, feszes vigyázz-menetben. Nyílegyenes sorokban jöttek mögöttük a lövészek, akik igen nagy tetszést arattak a nézők előtt. Ugyancsak nagy elismeréssel szemlélték és tapssal köszöntötték az egybegyűltek a lövészeket követő folyami flottilások díszegységét. Mind jobban erősödő taps és éljenzés jelezte a határőr alakulatok érkezését. A gyalog felvonuló csapatok sorát — a jelenlevők ütemesi tapsától kísérve — népi demokráciánk legfiatalabb fegyveres testületé, a munkásőrség dísz-zászlóalja zárta be. Alig, hogy végétért a gyalogos csapatok díszmenete, már feltűntek a gépesített egységek parancsnoki gépkocsijai, csapatzászlóval. Elsőnek a páncéltörő tüzérség díszegysége érkezett nyílegyenes sorokban. Mögöttük gépkocsikkal vontatott aknavetők gördültek. Az aknavetőket hernyótalpas vontatásé, tarackok követték, utánuk messzehordó lövegek, majd légvédelmi lövegek, végül harckocsik következtek. A több tízezres tömeg a gépesített alakulatokat ugyanolyan lelkes tapsban részesítette s azonos elismeréssel köszöntötte, mint a gyalogosan elvonult csapatokat. Pontos időközökben lökhajtásos bombázók és vadászgépek zúgtak el a felvonuló egységek fölött. Végül a Rákóczi indulót játszva elvonult a zenekar is, majd felhangzottak ismét a harsonák, amelyek a díszszemle befejezését jelezték. A nagysikerű díszszemle megmutatta, hogy jólképzett, fegyelmezett, harckész néphadseregünk, határőrségünk, munkásőrségünk — szoros fegyver- barátságban a hazánkat felszabadító Szovjetunióval — ha szükség van rá, fegyveresen is kész bármikor megvédeni szocializmust építő országunkat, dolgozóink békés alkotómunkáját, jobbjai vették észre először a nemzeti függetlenséget, az egész népet fenyegető veszélyt. Az ellenforradalom vihara után itt, Budapesten vonultak fel elsőnek a munkások pártunk és a szocializmus mellett és Budapest munkásosztálya járt és jár az élen abban is, hogy helyrehozzuk az ellenforradalom- okozta károkat, felépítsük a szocialista Magyarországot. (Taps) Elvtársak, barátaink! Azt hiszem drága barátaink, kedves Hruscsov elvtárs, minden szép szónál jobban megértik a budapesti munkásosztálynak a szovjet nép és az önök személye iránti szeretetét, ha végignéznek e hatalmas téren és százezrek arcán láthatják az örömet, amellyel önöket fogadják. Megnyitom Budapest dolgozó népének a felszabadulás ünnepén rendezett nagygyűlését. Borbély Sándor, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára kívánja üdvözölni a nagygyűlést. Ezután Borbély Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára, a fiatalok nevében üdvözölte a vendégeket és a nagygyűlés résztvevőit. A dolgozó asszonyok nevében Végeláthatatlan emberáradat vonul a dísztribün elé A magyar ifjúság üdvözlete Drága Hruscsov elvtárs! Sze' ifjúság nevében személyesen retett vendégeink! Kedves elv- köszönjem meg önöknek, hogy társak! — kezdte beszédét Bor- a szovjet kormány az adott bély Sándor. Ifjú szívünk melegével forró szeretettel köszöntjük körünkben a hős szovjet nép képviselőit, a Szovjetunió Kommu-< nista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának vezetőit. (Nagy taps.) Mi, magyar fiatalok igazán sokat köszönhetünk a szovjet népnek. Közülünk nagyon sok ifjúmunkás már csak elbeszélésekből ismeri a múltat, nem emlékszik az elnyomatás nehéz éveire, apáink nyomorúságára. Jól emlékszünk azonban 1956 októberére, amikor a fasiszták, a huligán«* ránk akarták erőszakolni a grófok és bárók Magyarországát és velük együtt a nyomorúságot is. Engedje meg kedves Hruscsov elvtárs, hogy a budapesti pillanatban, Lenin tanításához híven cselekedett. Soha nem felejtjük el azt az igaz, őszinte barátságot, mély emberi szereteted amelyet Önök tanúsítottak irányunkban. A magyar fiatalok boldogok, hogy olyan nagyszerű barátaik vannak, mint a szovjet fiatalok, akikkel oly sokszor találkoztak. Jó egészséget, boldogságot kívánunk az elvtársaknak, az egész szovjet népnek! Kérjük, adják át a budapesti fiatalok és a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai forró elvtársi, baráti üdvözletét a nagy szovjet népnek, a hős komszomolisták- nak. Kívánjuk, hogy a szovjet nép a kommunizmus építésében még nagyobb eredményeket érjen el. (Nagy taps.) Utána a budapesti nők nevében. Bodonyi Pál né, a budapesti nőtanács titkára mondott üdvözlő beszédet. Bodonyi Pálné köszöntötte a kedves vendégeket. Drága szovjet vendégeink! Drága Hruscsov elvtárs! A magyar nők szívből jövő , meleg szeretetével üdvözlöm mindnyájukat. Mi, magyar asszonyok úgy tekintünk önökre, mint családjaink védelmezőire, mert tudjuk, hogy a szovjet kormány és személyesen ön, drága Hruscsov elvtárs — szembeszállva minden háborús törekvéssel, amely az életre tör — mindent megtesz, hogy megóvja számunkra is a nyugodt, békés jelent, gyermekeink számára pedig a minden eddiginél boldogabb jövendőt. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi határozata újabb reményt adott a háború elkerülhetőségéhez és még job- bap megerősített a béke védelméért folytatott harcunkban. Köszönjük mindezt. ígérjük, hogy tettekkel segítjük a világ békéjéért küzdő szovjet népet. Nagyon örülünk, hogy ellátogattak hozzánk. Kérjük, adják áf üdvözletünket a nagyszerű szovjet asz- szonyoknak és forró anyai ölelésünket gyermekeiknek. Az ünnepi beszédet Kádár János, a Magyar Szocialista, Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára mondottaA díszszemle befejezése után percek alatt benépesült a hatalmas térség: a több százezernyi ünneplő tömeg, amely a katonai egységek felvonulását a térség széléről és a környező utcákból nézte végig, a dísztribün körül helyezkedett el. Az Ajtósi Dürer sortól a Hősök teréig végeláthatatlan emberáradatot alkottak az üzemek és hivatalok küldöttségei, a fegyveres testületek alakulatai, az ifjúság és az úttörők csoportjai, nemzetiszinű és piros zászlókkal. Színes léggömbök szállnak a magasba, munkásindulókat játszik a zenekar. S amikor az ünnepség megkezdésére ismét megjelenik a dísztribünön a nagygyűlés elnöksége, százezrek keze lendül tapsra és lenget zászlót az emelvény felé: Budapest népe forró szeretettel üdvözli a felszabadulását vele együtt ünneplő ■ szovjet párt- és kormányküldöttséget, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetőit. A szovjet küldöttség vezetője, N. Sz. Hruscsov, és az elnökség tagjai mosolyogva, kalaplenget és- sei fogadják az ünneplő tömeg lelkes köszöntését. A nagygyűlést Marosán György, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg. Hála és köszönet szabad életünkért Marosán elvtárs megnyitó besséde fl magyar nép túlnyomó többsége egyetért célkitűzéseinkkel, helyesli és támogatja politikánkat Kádár elvtárs ünnepi besséde Kedves Elvtársak! Budapest dolgozó népének, elsősorban a budapesti munkásoknak a névéiben köszöntőm vendégeinket, a felszabadító szovjet nép küldötteit, élükön Hruscsov elvtárssal. (Hosszantartó, lelkes éljenzés.) • Engedjék meg, hogy forró szeretettel, elvtársi megbecsü- éssel köszöntsem a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát, élén Kádár János elvtánssal. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps), az Elnöki Tanács tagjait, a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjait, a diplomáciai testület megjelent tagjait, a nagygyűlés összes résztvevőit, köztük az 1919-es harcosokat. Köszöntőm önöket, akik összegyűltek itt, hogy részt vegyenek a magyar nép nagy ünnepén, a felszabadulás évfordulóján rendezett nagygyűlésünkön. Először hadd szóljak szovjet vendégeinkhez. A Szovjetunió katonái nyitották ká a szabad élet kapuját Magyarország népe előtt; Mi, magyar dolgozók a szovjet emberek hősi harcának eredményeként lélegeztetünk szabadon ezen a vérrel és verejtékkel áztatott föl- dőn. Hála és köszönet szabad életünkért. Ugyanakkor kegyelettel őrizzük a népünk szabadságáért halt szovjet hősök emlékét. Budapest köszönti önöket, drága szovjet vendégeink, az a Budapest, amelynek utoakő- vére már a munkásmozgalom hajnalán oly sok munkásyér ömlött. Ez a város, amelyben hiáha építetl magának palotát, villát, szinte külön zárt világot a7. úri rend, mindig a miénk volt, minden kövével, minden házává! a miénk volt! a felépítődé, a munkásoké, a dolgozó, szabad embereké. Az elmúlt széziad végén itt, ezen a téren, a környező utcákban hansantak fel előszóra vörös lobogók alatt a munkásdalok, a forradalmi indulók s zúgásuk, vérpezsdítő dallamuk kísérte áf .a budapesti munkást, az ifjút, az új századba. A szakegyleteket alakító mesterlegények, a munkások pártját szervező ácsok és vasasok, a kohászok és a kőművesek kiáltották ki ebben a városiban először a holnap szavát, amely a győzelmes jelen igéje. Budapest munkásai hirdették a magyar népnek a szocializmus jöttét és győzelmét. Budapest küzdött a század első évtizedében, a Habsburg- császárok, a magyar tőkésekés az osztrák gyárosok, a mágnás politika álnokságai, a jogfosztó törvények légiója ellen. S amikor az imperialista háború poWa szakadt ránk, a béke szavát üzente az egész mggyar munkásosztálynak. A budapesti munkásosztály volt az, amely 1918. őszén — amikor felkelt a Habsburg-monarchia ellen — tovább lépett a polgári forradalomból a kor igazi forradalma, a proletárforrada- lom felé. A kommunisták 1919- ben itt, Budapesten hívták harcba az ország dolgozóit a proletárdiktatúráért és Itt győzött a nép 1919. március 21-én. (Nagy taps) A budapesti munkásosztály védte a megtámadott Magyar Tanácsköztársaságot. A fehér- terror, a Horthy-világ sötét napjaiban a budapesti munkásosztály bátorsága, harc- készsége példát mutatott az egész ország munkásainak és parasztjainak. Hányszor zengett Itt lei Kerrón szav* a megvár proletárdiktatúráról: az elbukott elsőt követi a győzelmes második! fis amikor a felszabadulás után megindult a nagy harc a nép boldog jövőjéért, a budapesti munkásosztály ott volt a harcok első sorában. Nélkülöztünk akkor, mégis megindultak a gépek a budapesti üzemekben. Félig megbénult, még háborús sebektől vérző hazánk országútjain még csak a felszabadító szovjet had sereg teherautód hordták a nyersanyagot, s az élelmet, de Budapest, a budapesti munkás talpraállít és dolgozott. Közben elsőként kiáltotta oda a tőkésnek, a földesúmak, hogy vége a régi világnak, kezdődik az új, a szocializmus világa. (Taps) És a munkás, építő esztendők után, amikor 1956. októberében a néphatalomra támadt az ellenforradalom, a nemzeti színűre mázolt álarc mögött a budapesti munkásosztály leg— Kedves Hruscsov elvtársi Kedves vendégeink! Kedves Dobd elvtárs, Münnich elvtárs, Marosán elvtárs! Budaipesti dolgozók! — Üdvözlöm Önöket. legnagyobb nemzeti ünnepünkön, felszabadulásunk napjának évfordulóján. — Mai ünnepünknek különleges fényt ad, hogy e napon körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió párt- és kormány- küldöttségét, élén Hruscsov elvtárssal, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkárával, a szovjet kormány fejével. (Nagy taps, éljenzés) Nagy öröm számunkra, hogy együtt ünnepelnek velünk annak a nagy népnek küldöttei, amelynek fiai vérüket ontották a mi szabadságunkért, nemzeti függetlenségünkért a II. világháborúban és 1956. őszén, amikor ismét veszélybe került szabadságunk és nemzeti függetlenségünk. Hruscsov elvtárs nem először jár Magyarországon. Itt járt 1957. január elején is, az öt kommunista és munkáspárt budapesti tanácskozásán — az akkori nehéz körülmények között nem tudtuk méltóképpen fogadni őket. Most azonban Hruscsov elvtáns és a küldöttség többi tagja több időt tőit nálunk. Alkalmuk lesz találkozni nemcsak a vezetőkkel, hanem a magyar nép tömegeivel is. E találkozások során, drága vendégeink, bizonyosan érezni fogják mindenütt a magyar dolgozók szívéből feléjük áradó forró szeretetet. Ez az őszinte, mély szeretet, annak a pártnak, annak a kormánynak, annak a népnek szól, amely az élet minden területén szüntelenül segítette és segíti szocializmust építő népünket; Személyesen szól ez a szeretet Hruscsov elvtársnak, aki a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának politikáját képviseli oly következetesen, oly fáradhatatlanul harcol az egész világ népeinek békéjéért és biztonságáért. —• Egész népünk nevében kívánom önöknek, kedves vendégeink, érezzék magukat Magyarországon úgy, ahogyan a testvér, a hűséges barát otthonában érzi magát az ember. Ez az ország a nép országa és soha iöbbé nem lesz másé Tüzérségünk a díszszemlém Elvtársak! Barátaink! 1945. április 4-én, amikor a diadalmasan előrenyomuló szovjet hadsereg kiűzte hazánk területéről a hitlerista hordáik utolsó maradványait, megkezdődött nemzeti történelmünk új fejezete. Ennek a napnak évfordulóján egyszerre ünnepeljük, hogy megszületett a szabad és független Magyarország és hogy feltárult előttünk a társadalmi haladás útja és ezen a napon ünnepeljük a megbonthatatlan magyar— szovjet barátságot! (Éljenzés, ütemes taps.) Április 4-e a tények erejével hirdeti, hogy nemzeti függetlenségünk, társadalmi haladásunk ügye és a magyar—szovjet barátság összetartóak és egymástól szét nem választható. Kóborolnak manapság a nyugati tőkés országokban egykori kiváltságaikat elvesztett magyar földbirtokosok, nagytőkések és levitézüelt fasiszták, akik szeretnék szétválasztani nemzeti függetlenségünket á társadalmi haladástól és mindkettőt a magyar—szovjet barátságtól; Ezek rágalmazzák a magyar kommunistákat és munkásokat, s minősíthetetlen rágalmaikat szórnak a Szovjetunióra, mindezt azzal, hogy ők „féltik“ szabadságunkat, nemzeti szuverén! tágunkat és függetlenségünket; Ezek az urak és imperialista gazdáik azt gondolják, hogy a magyar nép nem ismeri a történelmet, hogy a magyar nép emlékezete rövid. De a mi népünk nagyon is jól ismeri a történelmet, nagyon jól meg tudja különböztetni a hamis szavakat a valóságtól. Azt hiszik tehát ezek az urak, hogy a magyar nép elfelejtette: hogyan adta el a magyar nemesség és burzsoázia nemzeti függetlenségünket 1867-ben a Habsburgoknak, az úgynevezett kiegyezéssel és hogyan árulta el később is a hazát fű- nek-fának, a Vilmos császári német imperializmusnak, azután 1919-ben az Antantnak, majd Hitlernek. A' magyar nép nem felejtette o! ezt. S azt sem felejtette el, hogy ezek az urak a Horthy-korszak idején egyáltalán nem féltették nemzeti függetlenségünket a német,, olasz, francia, angol és (Folytatás a L
