Dunántúli Napló, 1958. március (15. évfolylam, 51-76. szám)
1958-03-09 / 58. szám
1958 MÁRCIUS 9 J A P L ö 9 TAXÍCSOK: a{ JOGI í Néhány szó az állami gondozásba vételről Mintha csak a mozi vásznán megelevenedő, olykor megrázóan tragikus, máskor derűsen megoldódó történetek peregnének előttünk. Pedig nem moziban vagyunk, hanem az I. kerületi tanács gyámhatóságának szobájában, i Anyák jönnek gyermekükkel, ki- f két elhagyott az apjuk, vagy itallá ra költi a pénzét, pedagógusok, a nőtanács tagjai, akik újabb esetet jelentenek. Dr. Világhy Gyula gyámügyi előadó fáradhatatlanul hallgatja az anyák panaszát, a pedagógusok jelentését. Mint mondja: — A nálunk szereplő ügyek, elei- történetek, embersorsok tárgya egyben azonos: mindig szerepel benne egy gyermek, akinek érdekét a gyámhatóságnak meg kell védenie. A gyámhatóság tehát a kiskorúak hatósági érdekképviselete. A gyámügyi jogszabályok legfőbb szempontja mindig az, f hogy olyan Intézkedés történjék, i amely a kiskorú érdekét szolgálja.-- Milyen intézkedésekben nyilvánul ez megí tosítása, valamint testi, szellemi és erkölcsi fejlődésük irányítása — Milyen esetekben lehet a kiskorút dllahu gondozásba adni? — Anyagi, erkölcsi vagy egészségügyi okból. Anyagi okból a gyámhatóság kizárólag azt a kiskorút veheti állami gondozásba, akinek szülei ismeretlenek, nem élnek vagy munkaképtelenek és a kiskorú tartásáról, valamint neveléséről sem a szülő, sem más tartásra kötelezhető hozzátartozó nem tud gondoskodni. Munkaképes szülők gyermekét ebből az okból állami gondozásba venni nem lehet. Ez a rendelkezés vonatkozik azokra is, akik bár múnkaképesek, de saját hibájukból nem dolgoznak, csavargás, munkakerülés, iszákos- ság stb. miatt. — Erkölcsi okból — a szülők munkaképességére és anyagi helyzetére való tekintet nélkül — a gyámhatóság állami gondozásba veheti azt a kiskorút, akinek nevelését és fejlődését családi vagy egyéb környezete közvetlenül veszélyezteti. Ha erkölcsi okból veszünk állami gondozásba kiskorúi, az nem jelenti mindig azt, hogy a szülők erkölcstelen életmódot folytatnak, hanem esetleg csak annyit jelent, hogy a gyermek erkölcsi nevelését nem tudják biztosítani. PL egyedülálló dolgozó nő — Amikor a gyámügyi előadó I elismerteti az apával a házasságon i kívül született gyermeket, vagy I \ perrel szorítja elismerésre, ezt a I? gyermek érdekében teszi. Ugyanez a cél vezeti, amikor pl. tartásdíj álránt indít pert az apa ellen. Mi- Merész, ÚJ vonalakat tartogat a i }“r örökbe adunk olyan gyerme- nők számára az idei divat. Sze-i,*1®4’ aicin€lc nem ismerjük a szü- rencsére, csak kevesekben vaiu vagy a szülők olyan körül-, olyan törekvés, hogy zsákruhával,# diények között élnek, hogy gyér- (^ derék felett magasan elhelyezett é nyékük tartását, nevelését rájuk Övvel, vagy csípőnél „mutatott”! bízni nem lehet, az örökbeadás álderékkal tökéletesen elrontsák * t*1 ugyancsak a gyermek jövőjét J alakjukat, s eltakarják azt, ami af biztosítjuk. Mikor ellenőrizzük, f A# Amerika! Egyesült Államok legszebb, a karcsú derekat. Ahogy a kiskorú megkapja-e az öt#|jan Fort Wavne városban a S'- 2ss nem tud kellő felügyeletet gyakorolni a gyermekre. — Egészségi okokból a gyámhatóság gondozásba veheti azt a kiskorút, akinek egészségét környezete közvetlenül veszélyezteti: pl. ha a kiskorú környezetében fertőző beteg van, vagy annyira egészségtelen a lakás, hogy a gyermeket otthagyni nem lehet, vagy nincs elég férőhely benne. — Melyik ok szerepet leggyakrabban és általában sok ilyen ügy nyer elintézést az t. kerületi tanácson? — A legtöbb állami gondozásbavétel oka: erkölcsi ok. A múlt év utolsó 5 hónapjában összesen 32 kiskorút vettünk állami gondozásba, míg a megszüntetések száma 18 volt. E szám eléggé magas, ha azt a múlt év januárjától augusztusáig terjedő 7 hónaphoz viszonyítjuk. Akkor ugyanis az állami gondozásbavételek száma 18 volt. 1958-ban egész évben 15 új állami gondozá6bavétei történt. E képet az enyhíti, hogy az áliaml gondozások nagy emelkedésének egyik oka éppen az, hogy a hatóságok és a társadalmi szervek a gondozásra szoruló gyermekek felkutatásánál az utóbbi időben sokkal nagyobb szervezettséggel és lendülettel dolgoznak, mint a múltban — fejezte be felvilágosítását dr. Világhy Gyula. «- nt —, fcású, bőszoknyás ruha, amely alóli . a *nsk°iu tulajdonát Kepezo^ban 17 éves néger és hasonló korú kikandikái a* aicősznknva finnm 4 ingatlant megfelelő áron adják el, „fehér” lány esetét tárgyalta. — . Mindkettőjüket azzal vádolták, nők legújabb kreációit. A ruhához i tűs-rkú körömcipőt és virágos! szál m ükalapot viselhetnek nyáron.! Háztartási tanácsadó «■ Milyen esetekben szükséges leggyakrabban gyámhatósági intézkedés? — Leggyakrabban előforduló JeAlumíniumedényt soha nem szabad szódával mosni, mert a szóda, ezt a fémet megtámadja. Ezért nem is szabad a többi zománco-1 zott, vagy vasedénnyel mosogatni. Porró víz, szappan és finom kő- ( por szolgál az alumíniumedény tisztítására. Ha nagyon zsíros, előbb újságpapírral töröljük ki, az-1 «ián melegvízzel öblítsük. * Ha az alumíniumedény fekete- 1 foltos, főzzünk benne gyümölcsöt} és megtisztul. Elegendő, ha alma- \ héjat forralunk benne, tiszta víz- " ben új fényt kap tőle, 4 * * Alumíniumedény javítása: leg-' könnyebben cinnel történik. Magunk Is ügyesen megcsinálhatjuk. Forrasztás előtt a hibás részt dörzs papírral alaposan Iedörzsöljük, hogy semmi piszok ne maradjon rajta. Forrasztó vas (páka) segítségével a cinkrudacskát feloldjuk és alaposan bekenjük az edény lyukas részét, kevés boraxot szórunk ; rá és hűlni hagyjuk. A * 4 Hamu értékesítése: brlkettha- 4 műt kiszitáljuk, konyhasóval és. ecettel keverjük, nagyszerű sárga-' réz tisztítószert nyerünk belőle. — 7 Paplrhamut ha kicsit megnedvesí-J tünk. nagy kösavtartalma miatta igen alkalmas cinedények, vágyé elnézett tárgyak megtisztítására. — f M. A. f — Leggyakrabban I*; Bert féléves Javítóintézetbe, a „fele nség munkánkban az állami gon- i b,,r-. lányt pedig korlátlan ideig dozasba adás kérdése. A gyámügyi v1 jnternatusi bentlakásra törvény szerint az állami gondo-l intern»«™ o* I zés célja: a kiskorúak nevelésé- i nek, tartásának és ellátásának biz-(| * A szenzációk világából hogy nagyfokú kölcsönös szimpátiát tanúsítottak egymás Iránt, ami rendszeres találkozásokban nyilvánult meg. A bíróság a fiatal néDr. HJcrt dán bőrgyógyász kijelentette: -lfA haj állandó és túlerős húzása a hajhullás fő okát Ezért vigyázni kell: a dánoknál iDónlfarok’-nak nevezett frizura gyakran a haj kedvezőtlen ritkulásán vezetni Néhány szál virító szegfű Amerikai tudósok tízezer eset megvizsgálása után megállapították, hogy a nők másképpen álmodnak. mint a férfiak. Az alábbi különbségeket találták: 1. A nők sokkal gyakrabban látnak rémál- , mókát, mint a férfiak. 2. Ha a fér- í ftsk álmukban valamilyen ellen-' (I féllel küzdenek, úgy azok mindig .1 férfiak, míg a nők általában csa- Iád tagjaikkal kerülnek szembe, férfiakkal és nőkkel egyformán. 3. A nők álmai gyakran színesek, míg a férfiak álmai csak fekete és ,1 fehér színűek. í! Az ősid! rendőrség kimeneteli tilalmat rendelt el a 14 éven aluli \ gyermekek részére este 8 órán túl. f Azokat a gyermekeket, akiket az # említett Időnél később utcán talál- j nafe, bekísérik a rendőrségre és T ott őrizetben tartják, amíg a szüli lök nerti jelentkeznek értük. — A 4 visszaeső bűnösöket és a gondatlan szülőket megbüntetik* és egy kis selyem- f * páfrány __minden f * Mississippi államban életbe■y f léptetett új törvény megtiltja a 16 szónál kedvesebb... . éven aluli nők és a 17 éven aluli « , férfiak házasságát. Eddig a legtelS nemcsak a nem- . Jesebb anarchia uralkodott e tézetközl nőnapon, * nem volt ritka eset, hogy 01 nunawu, núk t#_u éves ,ányokkJkI tiázasodhanem máskor is... _ ták össze. Októberben az amerikai ' közvélemény megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a 14 éves Mary Lou Awson hozzáment a 78 esztendős John G. Tatrohoz. „Inkább hagyom, hogy egy öregember kényeztessen, mint egy fiatalnak a rabszolgája legyek” — mondta Mary Lou a házasságkötés után. NŐNAPI TÖRTÉNET Hallotta, milyen szép beszédet mondtak a rádióban a nőnap alkalmából? — szólt Kovács néni a szomszédasszonyához, miközben kicsurgatta a fazekat az udvari lefolyó fölött. Egy évben egyszer az is lehet. Kitelik az esztendőből, — válaszolt egykedvűen az. — Ma bennünket ünnepelnek, próbálta jobb kedvre deríteni öt, mire a szomszédasszony: — Ünnep ide, ünnep oda, már én csak azt mondom, ha még egyszer születnék és rajtam állna a választás, én bizony férfi lennék. Mert mi baja van egy férfinek? Semmi! Adta meg a választ feleletet sem várva. A leányt már kicsi korában befogják a konyhára, amikor a fiú gyerek még játszik. Ha nagylány lesz, őrködik rá az anyja, a legénytől bezzeg senki sem kérdi, merre jár. Ami kor aztán férjhez megy, győzze a csalá dot kiszolgálni. Főzés, takarítás, gyermeknevelés. Mennyivel jobb a férfinak Az csak a készre jön. Aztán ha valami! nem kap, még zúgolódik is, — No, de az egyenjogúság — vetette közbe Kovács néni, meg a szavazati jog. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. — Egyenjogúság, meg szavazás — ismételte. Már én eme csak azt mondom, hogy szavazás négy évben egyezer van. De főzni, meg takarítani mindennap kell. Mert tudja, az én emberem nem afféle új-típusú ember ám. Vagy hogy is mondják? Régi típus. Az megköveteli ám. — Hm, hm, — bólogatott Kovács néni. — Erősen régi típus. Mindennap megissza a maga fröccsét. Ma is, mint régen. Néha még többet is. Mert az mindennél fontosabb. — Az enyém is megissza, váljék egészségére. Védte az urán keresztül a szomszédot is Kovács néni. A főre esőt azt nem felejti el. De a nőnap eszükbe sem jut. Igaza van a vejemmek. Tudja, mindig azt mondja, ha vitatkoznak, hogy nem fejlődő- képes. Igaza is van. Mert művelt ember ám a vejem: -. — Na, fölteszem a vacsorát — vágót' közbe Kovács néni, aki már tudta, hogyha a szomszédasszony belekezd a vejét dicsérni, akkor nem lesz vacsora Nem is csoda, ha néha rápöröl az ura Bemeitt a konyhába. Ahogy a burgonyát hámozta, azon gondolkodott, hogy miért mondja a szomszéd veje az apór sánák, hogy nem fejlődőképes. * Az öreg Kovács ezalatt ballagott ha/; felé. Közben szokása szerint betért a italboltba egy fröccsre. Hanem mos: nem időzött sokáig* Lehajtotta a bor: és tovább indult. Tán randevúra »let az öreg? iegye/.te meg valaki a törzslvók közli — látva a virágcsokrot a kezében. <5 azonban ezt már nem hallotta. A reggelt röpgyűlésen gondolkodott Azt, hogy nőnap van, még megértette. Egy idő óta van az minden évben. Meg röpgyű- lés is, ahol megköseöntik a nőket. Az ie rendben van, hogy ajándékokat adnak nekik. így volt ez máskor is. Kaptak a nők virágot, cukrot Hagyján is volt ez eddig. Hanem amit most talált ki a vezetőség, ki hallott már ilyent? Nemcsali a nőknek, hanem minden dolgozónak a férfiaknak is adtak virágot, meg cukrot. Hogy is mondta a nőtanács elnöknő: szolidárisak a többi asszonnyal is. És hogy a férjek vigyék haza a feleségüknek, így biztos nem feledkeznek el róluk. Mit ki nem találnak! — csóválta a fejét. No, de ha az asszonynak szánták, akkor már csak hazaviszi. Kovács néni a tűzhelynél foglalatoskodott. amikor a férje megérkezett. Ugyancsak elcsodálkozott a virágon. — Ejnye, apjuk — szólt kötényéi morasoigatva. Majd előkerített egy vázát, beletette a virágot, azután egy hirtelen gondolattal kiszaladt vde az udvarra. — Szomszédasszony, idenézzen. Itt a Jnapi csokor, — mutatta büszkén, — még csak mondja valaiki, az öreg Kovácsra, hogy nem fejlődőképes. És fiatalos fíirgaaéap* u>WOt»rítat 1 vacsoráit. I. Levél Detroitba JCexLoe.i cAsszőiujoni! A z elmúlt tizenhárom esztendő alatt sűrűn képzeltem **■ magam elé Ont és családját detroiti lakásukban, amint meg-meg állnak a szoba legdíszesebb részén elhelyezett fénykép előtt, amelyik délceg fiatalembert ábrázol. Az ön fiát. Azt a fiát (lehet, hogy van több is), akit talán tizenhárom év óta mindennap hazavámak, mert nem tudnak hollétéről semmi bizonyosat. Ez a bizonytalanság csak gyötrelmet okoz. Reménykednek Valamiben, csupán azért, mert esetleg az illetékes hatóságok sem tudtak mást közölni azonkívül, hogy eltűnt, hegutoljára bizonyára Olaszországból, vagy Eszak-Afrikából írt és levelében közli, hogy milyen szép a Földközi-tenger, s talán azt Is, milyen jó fiatalnak lenni, s élni, élni egészségesen. Lehet, hogy ez a levél azóta nagyon megkopott, mert ha az utolsó volt is, amit a fia küldött, akkor is több, mint tizenhárom éves, hisz a keltezés 1944 július 2. előtt- ről való és azóta ön naponta elolvassa, mintegy beszélgetésképpen gyermekével. Igen, biztosra veszem, hogy válaszolt is rá, de as ön levelét a posta már nem tudtta kézbesíteni. Mi is történt hát 1944. július 2-án? Elsősorban ezt szándékoztam közölni önnel. Amolyan igazi ragyogó nyári napsütéses vasárnapra ébredtünk ezen a napon. Budapest lakói közül nagyon sokan kirándulást terveztek, de elrontotta mulatságukat a légiriadó. Valahonnan délről száz és száz négymotoros Liberator szelte a levegőt és haladt a főváros irányába. A motorok egyhangú mély zümmögése ebben az időben nem volt új dolog a számunkra, mert a légi kirándulások nap, mint nap megismétlődtek. Nyomukban persze pusztuló# és halál, rom, és keserű bánat járt. jC1 zen a vasárnapon Is a szokásos napi adaggal szór- " ták meg a főváros környékét, s mint akik dolgukat jól végezték, fordultak és indultak vissza támaszpontjaikra. A több ezer méternyi magasban a nagy gépek is szúnyogokhoz hasonlítottak, példás rendben vonultak, mint a húzó vadlibák. De mintha történne valami oda- fönn, az egyik megbontja a sort és oldalt kikanyarodik. Utána még egy és még egy, és nem telik bele tíz perc. máris nyolc hézag tárnod a vonuló gépmadarak sorában. A németek kivadászták őket. A nagy magasságból lövést nem lehetett hallani, csak a lezuhanó gépek jelezték, hogy odafenn légiharc dúlt. Némelyik gép megsebzetten is tovaszállt, egyre ereszkedve és utasai kiugróitok. Parádés bemutatónak beillő látvány volt a levegőben lebegő sok ejtőernyő, csak utasaik számára ne lenne olyan kegyetlen ée szomorúi A nyolc gép közül az egyik társainál Is rosszabbul járt Még a levegőben kigyulladt és nagyokat bukfencezve zuhant alá, majd három darabra törve fúródott a földbe. A négy motor egy máktáblában kötött ki égve, a gép törzse pár száz méterrel távolabb Arpaföldre esett és mintha búcsút intene a gép többi részének, a szárnya még falevél módjára ott lebegett a levegőben, majd egy borsóföldön szintén elpihent. A máktáblából hatalmas füstfelhő szállt fel. Az égő benzin füstje, de égett sárgás-kék lánggal az aluminium is és a fémrészek mind. Es az emberek? Elpusztultak. Meghalt a pilóta, aki a gépet vezette, meghalt, aki a bombákat aláhullatta, meghaltak a géppuskák kezelői és meghalt a rádiós is, aki talán éppen halála előtt néhány perccel jelentette, hogy a bevetés sikerrel járt. Az elmúlás vészes szele csapott meg mindenkit, aki a tragédia színhelyére sietett, mert jöttek az emberek kerékpáron és gyalog egyaránt. Pusztaszabolcsról és Gárdonyból, Zichy- újfaluból és Velencéről, Agárdról és Szolgaegyházáról iparkodtak megnézni azokat, akik nekünk magyaroknak hozták a halált. En akkor nagyon sajnáltam önöket, amerikai édesanyákat, akiknek fiai ott feküdtek megbékélten, holtan. Az összeroskadt gép alól kilátszott egy kéz, vagy láb, de olyan is akadt, akinek felső testét szétroncsolták a vasalkatrészek. A géptől negyven-ötven méternyire is feküdt egy ember az árpa között, talán még a levegőben kiesett a gépből és arccal a földreborulva terült el előttünk. Iratai körülötte szétszórtan hevertek. Az egyiket próbáltam betűzni, a névre már nem emlékszem, csak a Detroit szóra. Valami személyazonossági irat lehetett, s bizonyára a Detroit város neve a születési helyet jelentette, Ezért ie címeztem levelemet Detroitba. Ez lett tehát a sorsa az ön fiának és még sok társának. Lehet, hogy nagy tervei voltak a jövőt illetően. Családot alapít, gyerekei lesznek, szóval ember szeretett volna lenni. Ss a tervek semmivé váltak, mert közbeszólt a halál. Kegyetlen dolog így kimondani, de mégis valóság tékái, hogy ne várják őt tovább, mert ahova elment, onnét nincs visszatérés. Ott hántolták el őt a mezőn, ahova rossz sorsuk vezette. EJogy miért írom meg mindezt, ha. eddig nem tettem'! Miért loptam el Öntől a reményt, amivel eddig legalább áltatta magát? Hogy segítségül hívjam lefogni azok kezét, akik újból elküldik az amerikai fiatalokat idegen országok fölé, még a tizenöt év előttinél is borzalmasabb hatású bombákkal. Egyelőre csak sétarepülésre. A világ népei békében szeretnének élni. Nem is szeretnének, hanem akarnak. Az amerikai vezetők a Szovjetunió és a népi demokráciák szavát nem hiszik el, mert. azok „vörösek”. Az ázsiai és afrikai népek szavát nem hiszik el, mert azok „feketék!’. A londoni és angol polga rok aggodalmán mosolyognak, mert ugyan Amerika, szövetségesei, de bizonyára a szigetországot megfekvó köd miatt rosszul látják a dolgokat. Ha mindezekben kételkedik Dulles dr, akkor próbálják megmagyarázni önök, amerikai édesanyák, neki, hogy milyen szörnyűség a háború. Mutassák meg azoknak a fényképeit, akiket szeretteik hiába várnak vissza. Mondják el, hogy tudnak az emberek békében élni, kisz alig egy éve amerikaiak és oroszok egymást átölelve álltak Melbourneben az olimpiai győzelmi emelvényen, vagy n fényképezőgép lencséje előtt. Tiltakozzanak és újra tiltakozzanak a itáboté elleti Követeljék és újra követeljék, hogy a vezetők üljenek le a tárgyaló asztalhoz és erre a tárgyalásra hívjanak meg egy vendéget, s ültessék az asztalfőre. Ez a vendég legyen a világ békéje. Ezt üzenik általam levelemben utolsó kívánságként a Pusztaszabolcs határában jeltelen sírban nyugvó ameri- ':ai fiatalok, a szivük mélyén életük végéig gyászoló amerikai édesanyáknak. OYaNÍS JOTSwT'
