Dunántúli Napló, 1958. március (15. évfolylam, 51-76. szám)

1958-03-09 / 58. szám

193« MARCICS 9 N A Pl O 3 Intézkedések a bérfegyelem \ A termelőszövetkezetek megszilárdítása érdekében < örömmel fogadták az állam segítségét A Nehézipart Minisztérium és a Pécsi Szénbányászati Tröszt vezetői az év. első két hónapjában felülvizsgálták a tröszt bérgazdálkodását és a tapasztalt hibák kijavítása, a bérfegyelem megszilárdítása érdekében több intézkedést tettek. Amikor erről a bánya­üzemekben tudomást szerez­tek, egyesek megpróbálták a kedélyeket felkorbácsolni, • til­takoztak a „bércsökkentések'’ ellen, sőt Vasason olyan híre­ket is terjesztettek, hogy ez­után' a műszaki beosztásúak bérét is 15 százalékkal csök­kenteni fogják. A rosszindulatú híresztelé­sek minden esetben bércsök- kentésekrol szóltak, holott ilyesmiről szó sincs, mert százalékkal csökkentek törzs­bérben. Tehát a teljes pótlé­kolt egy műszakra eső kereset mindössze 68 fillérrel csökkent. zók részére is 1957. év IV. ne-} A megye termelőszövetkeze Szükség volt az elővájási bé­rezés alapelveinek bizonyos módosítására is. Az elővájók átlagos teljesítménye ugyanis 1956. harmadik negyedévében 24,2 cm/mű. volt. Az egy mű­gyedévében 41,8 százalékkal több bért fizettek ki, mint a bázis-időszakban. Igaz, hogy a pécsi trösztnél 1957. április 1- én már egy ízben rendezték a külszíni dolgozók munkabérét, teiben még egyszer megtár­gyalják azokat a kedvezménye­ket, amelyeket az állam nyújt a közös gazdaságoknak. Hogy érdemes erről beszélni, erre bizonyítékul szolgálnak az ed de ez a rendezés még mindig # lezajlott tanácskozások. fejlesztésének. Az igaz, ha fej­lesztik az állatállományukat, akkor nem lesz elég férőhe­lyük. Ezen is segítettek, még­pedig úgy, hogy egy ötven fé­rőhelyes tehénistálló építését szavazták meg. nem volt olyan mértékű, hogy? a rendeletben előírtnak meg­# A gyöngyfái A V-i.iI/J.iiH. VUH. jTAZ. U1U— .J.A Viuu. wjcui xíív-ö A ' ’’ szakra eső átlagkereset pedig felelt volna. A pécsi tröszt ve- f tCTllwlösziiVBtkBZetbütl ö9oo ■fir.rrnfrkf +«t-+ L-i ív zetői hibát követtek el, ami-f siklósnagy falusi Jóbarátnak a pécsi bányászok ezután is megkap iák az elvégzett 87,90 forintot tett ki. Az el­múlt év negyedik negyedévé­ben az elővájók teljesítménye viszont csak 21 cm/mű. volt, az egy műszakra kifizetett munkabér pedig 119,08 forintot tett ki. A teljesítmény tehát csak 87 százaléka a bázis-idő- szakónak, a kifizetett munka­bér pedig 36,5 százalékkal ma­gasabb. Hogy az itt mutatkozó aránytalanságot megszüntet­hessék, a pécsi tröszt vezetői szabályozták ■ az elővá jósokból kor ezt a lazaságot eltűrték. J is A földalatti és a külszíni bére-' zésnél eltűrt hibák ugyanis oda vezettek, hogy a pécsi tröszt1 1957. decemberében 274 ezer.1 1958. januárjában pedig 326 ezer forinttal túllépte a mun­kás béralapját, vagyis az enge­délyezettnél ennyivel több' munkabért fizettek ki. úgy gondolkodtak: „Ha ke­vesebbet dolgoztatunk a gép­állomással, akkor több marad nekünk!” Így gondolkodtak egészen addig, amíg össze nem ültek és meg nem beszélték a dolgot. Ekkor jöttek rá: azért a pénzért, amit a múlt évben a gépállomásnak kifizettek, most másfélszer annyi munkát vé­Nyflvánvailó, hogy ez az út} geztebhetnek. Rövid vita után tovább járhatatlan, hogy na- # meg is szavazták az egy holdra gyom is szükség volt a törve- f eső három normálholdnyi gépi munkájuk után járó jogos a fenntartásokirál jövesztett nyes rend, a helyes béralapgaz-# munkát. Bár megvan a nor­m unkabérüket. Az elmúlt hónapokban azon- b-a a pécsi bányaüzemekben Bek esetben jogtalanul is fi­zetlek ki munkabért s ezt bi­zony meg kellett szüntetni. De nézzük a tényeket, ame­lyek ' az említett intézkedése­ket szükségessé tették! Ismeretes, hogy az ellenfor­radalom után, amikor a kor­mány rendezte a béreket, a szén bányászatban a-z 1956. év hawnaditk negyedévének tény- számait alapul véve 33,2 szá­zalékos 'béremelést írt elő, A pécsi trösztinél végrehajtott: béremelések — a munkástaná­csok tevékenysége következté­ben — jóval meghaladták az engedélyezett szintet és így még az elmúlt évben végre­hajtott komoly intézkedések ellenére sem sikerült teljesen rendet teremteni a bérgazdál­kodás terén. Az elmúlt évben, ugyanis — az utolsó két hó­nap kivételével — átlag 3—400 fős létszámhiánnyal küzdött a tröszt, s mivel a tervei nagy erőfeszítések árán gyakran más szükséges munkák rovására mégis teljesítették, lehetővé vált, hogy az engedélyezettnél magasabb, a teljesítményekkel összhangban nem lévő béreket fizethessenek ki; Sajnos, ez meg is történt így fordulhatott aztán elő hogy szémcsiiHék árát, rendezték a zártmunkahelyi pótlékot, a táv- szállítási díjat és a pótácsola- tok értékét A korábban meg­állapított alapegység-árak te­hát nem változtak, sőt a ren­dezés a fejtéseket lényegében nem is érintette, mert egyes fejtési csapatoktól eltekintve a fejtési bénák és a fejtési telje­sítmények aránya eddig is megfelelő vált A fenti intézkedéseket tehát a teljesítményekkel összefüggő helyes bérezés kialakítása tet­te szükségessé; öálkodás helyreállítására. A # máUs állateűrűségük, ennek él­pécsi. tröszt vezetői, amikor az # lenére 25 süldőt és nyolc ha- ennlített intézkedéseket végre-} üszőt vásárolnak, A süldő­hajtották, egyben hangsúlyoz-# két meghizlalják. ták is: * A helesfai Uj Élet-ben a bányaüzemekben tovább- # ra is biztosítva van az eddig f ^ vitatkoztak: hogyan tud­-1 nák még jobban kihasználni az elért átlagbérek kifizetése. * államnyújtotta kedvezménye­Először úgy gondolták: sőt az eddi* élért keresetek é.. _ ,------------------------------------ , „Van sajat Zetorunk, a munka to vább növelhetők a telje-* sítménvek növelése útján. A helyes földalatti bérezés kialakítása mellett szüksé­gessé vált az egyes üzemek között mutatkozó bérfe­szültségek megszüntetése is. Béke-aknán például még ez év januárjában is átlagosan 6 fo­rinttal magasabb bért fizettek ki műszakonként az egyes ter- melési folyamatok nál, ftiimt István-aknám. Tény az, hogy Béke-akna az egy műszakra vissza a ,^uminonnák'; Minden bányának, minden ve-i ze tőnek meg kell értenie, hogyi nemcsak népgazdaságunknak, i hanem mindenkinek személyes I érdeke is az, hogy a kifizetett I munkabérek mögött termelési! érték is álljon, mert ha jogta-i lanul, teljesítmények nélkül fi- * zetünk ki munkabéreket, ak-* kor előbb-utóbb infláció lesz.1 Ugyanakkor kefeken vissza* kell utasítani minden munka­bér csökkentésére vonatkozó* híresztelést. A pécsi tröszt ve-* zetői szigorúan őrködnek afe-j lett. hogy sehol se térhessenek J llí 'M hogy' zömét magunk végezzük!” így is terveztek először. Csak a fe­le munkát bízták a gépállo­másra. A megbeszélésen azon­ban kiderült, hogy ez a fele munka 35 ezerbe kerül. Ha az egészet* a gépállomással végez­tetnék, az meg 41 ezerbe kerül­ne. Hatezer forinttal többe! Megszavazták az egész mun­kát. De megszavazták az ötven férőhelyes tehénistálló építését és 500 pulyka vásárlását is. kapóra jött az állami kedvez­mény. A múlt évben itt részes­művelés volt. A részesműveles azonban nem vált be, ezért az idén áttértek a munkaegység utáni részesedésre. Nem volt közös állatállományuk sem. Ezért mondják: jól jött a sik- lósnagyfalusiaknak az állami kedvezmény, amit ki is hasz­nálnak. Huszonhat tehén és 20 hízónak való marha megvásár­lását szavazták meg a tagok. 16 tehenet és 10 hízónak való marhát máris megvették. Mivel nem volt közös állat­állományuk, trágyagondakkal is küzdöttek. Száznyolcvan mázsa műtrágyát beterveztek ugyan, de ezt ők maguk is ke­vesellették. Azt mondták, más­ra is kell a pénz. Amikor az­tán megtudták, hogy többet is elszórhatnak ugyanazért a pénzért, akkor menten 200 má­zsát hozzácsaptak a száznyolc­vanhoz és ez a gavallérságuk mindössze négyezer forintjuk­ba került. A megbeszélésen szó esett arról is: ha a termelőszövet­kezet több árut ad el az állam­nak, hk bővíti az árutermelé­sét, akkor hitelelengedésekiben részesülhet A tagok kaptak az alkalmon és a közgyűlés ha­tározatban utasította a vezető­séget a terv * átdolgozására, mégpedig úgy* hogy minél több árut értékesíthessenek, meglévő Zetorhoz kisgépeket is vásárolt a gépállomástól a munka könnyebbé, gyorsabbá tétele érdekében. Egy Zetoros fűkaszálót, silótöltőt, rendsod­rót és rétgyalut vásároltak. A fokozottabb állami ked­vezmények, az, hogy a múlt évben is 71 Ft volt a munkaegy­ségrészesedés, a közgyűlésen megmutatkozó távlati fejlődés gondolkodóba ejtette az egyé­nileg dolgozó parasztokat is. Ezt mutatja az is, hogy az ülé­sen résztvevő Grosch Miklós egyénileg dolgozó paraszt ki­jelentette: családjával együtt belép a termelőszövetkezetbe. Érdekes dolgok történtek a nagydobszai Vörös Sugár A fi is tapolcai Búsa kalász A kátolyi Új Élet tagjai se sokat várakoztak, a szavazással. Mert vita az itt is eső teljesítmények szempontja- mindenki számára a törvénye-J volt, de amikor megértették, ból abszolút számokban jobb sen előírt munkabéreket min-\ miről van .szó, akkor bátran eredményeket ért el, mint Ißt- den esetben Id is fizessek. ^nekivágtak az állattenyésztés yán-akma, az ilyen nagymérvű íeszultség megsem mdoKolt. — Ugyanez vonatkozik Vasas Pe-* jesen azonos tonna/mű. telje­nt énre dél vezeti 33.2 száza­lek helvett tröszti szinten a. sitmémy mellett átlagosan 4,43 forinttal több műszakbért fi­zettek ki. törzsberek 1957. negyedik lésekben ugyancsak januárban*' Hivatalos nyereményjegyzék a ezabdcsbányai üzemmel tel-* - , _ _ . * a lottó 10. játékhetére neryedeveben a bads-idő­szakhoz, viszonyítva 48 szá­zalékkal voltak magasab­bak. az összes kifizetett egy műszakra eáoi bér pedig 45,5, Mindebből látható, hogj e téren is rendet kellett terem­teni. A bérfegyelem tnegazilávdi-# tésa azonban nemcsak a föld-# alatti dolgozókra vonatkozik# A számokat vizsgálva megái la-# pithatö, hogy a külszíni dől go-# A lottó 10. játékhetére beérkezett 3 945 773 darab lottó- szelvény. A nyertes szelvények között felosztásra kerül 5 918 659 forint 50 fillér. öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 14 szelvényen érték el, a nyereményösz- szeg egyenként . 211 381.25 forint. A háromtalálatos szel­vények száma 1943 darab, a nyereményösszeg egyenként 761.25 forint. Két találatot 61.696 darab szelvényen értek él, nyereményösszeg 24 forint. közgyűlésén a tagdkan kívül jelen volt néhány egyénileg dolgozó panaszt is. Rövid vita után, mely akörül forgott: ho­gyan tudnák a legjobban ki­használni a kedvezményeket, megszületett a döntés. A köz­gyűlés úgy döntött, hogy ebben az évben megkezdik egy száz férőhelyes korszerű tehén istái- 4 ló építését. Kétszáz juhot, tíz } törzskocát, öt tenyészmarhát, 4 kétszáz tyűkot kémek az ál- } Iámtól és mindezen túl 500 4 csirkét is nevelnek. Az Uj Élet tagjai felismert 11 ték, hogy a jövedelmezőség legfőbb forrása az állattenyész­I > tés. Növénytermesztésüket is II enneki a szolgálatába állítot- I • ták, és hogy még több, még #jobb takarmányuk legyen, el- I* határozták: 112 küó műtrágyát I • használnak fel holdankint. A # kátolyi termelőszövetkezet (•amellett, hogy fokozottabban (• igénybe veszi a gépállomást a közgyűlésén is. Először is 10 anyakocából álló fehér hússer­tés-törzset vásárolnak. Eddig nem volt sertéstörzstenyésze- tük, most lesz. Az eredeti terv szerint hatvan hízottsertésre kötöttek szerződést. A közgyű­lésen, ahol ismertették a ked­vezményeket, még hatvanat szavaztak meg. Azt mondták: „Ha ilyen kedvezményeket ka­punk, akkor nem hatvanat, hanem százhúszat hizlalunk. Húsz szarvasmarhát vesznék és egy halastavat építenek. Azt. tartják: ha már lúd, akkor le­gyen kövér, A gépállomás! munkával itt is baj volt. Nemcsak azért, mert saját Zetorjuk van —■ ezért is —, hanem azért is, mert a múlt évben elég rossz munkát végzett náluk a gép­állomás. A felszólalók — bár íigyelembe yették a kedvez­ményeket — mégis amellett kardoskodtak: <— Mi csak azt végeztetjük a gépállomással, ami a legszük­ségesebb. Hogy miért? Azért, mert rosszul dolgozott a gép­állomás . Ekkor egy ember állt fel, Nem mutatkozott be. így kezd­te a beszédét: — Ismernek engem? — Ismerjük! — hangzott a válasz. — Én most a szigetvári gép­állomáson vagyok..,. — jelen­tette ki és a gépállomás tervei­ről, arról beszélt: hogyan akar nak az idén és a jövőben dol­gozni. Amikor befejezte a mondókáját, a tagok megsza­vazták az egy holdra eső há­rom normálhoM gépállomás i munkát csakúgy, mint a 100 kiló műtrágyát holdankint. Hogy miért tették? — Ha az állam a kezét nyújt­ja, azt meg kell fogni. De meg ám, méghozzá jó erősen! — ezt mondják a nagydobszaiak de ezt mondják a már említett termelőszövetkezetbeliek is És ebben igazik van. százalékkal emelkedett. Vagyis míg 1056. harmadik ne- ~ , .. gytriéveben a földalatti pótlé- [. «**•»■' fl ,JVaS~ kokkal növelt egv műszakra te’kntese. Szívesebben írnám eső átlagbér 73,86 forint volt, {q™.P. a magamét... 1937-ben addig 1957. negyedik negyed- összesen két gyerek éveben 107,34 forintot tett kiiebben a faluban. Ez mar csőd. két —-en a Satuban. E: Ez már a leghatározottabb ál­Ha viszont a teljesítménye- ,|tós/oglaIds. A Jalusi maqyar két hasonlítjuk össze, akkor is<Urnak ^ ^tősége nincs. egészen más képet kapunk. ^ tudtara a Sors^[ rna­Kákáén, 1958 mémus, „eXttmeiett" falu ,19;j6u“k negyedévében,*^ mtgé^gediett a földi ml a földalatti telj^iitmeny H-7( ^ Vele nem lehet elbánni: k?.mű. volt. 1957. negyedxkne-*ő dönt Egyszerűen nem riedeveben pedig csak 1036#terem vépe.” - így k7 mű. Tehát a _bans-időszak- # ^ 193S,han MóriCz Zngmond nak csak 92,3 százaléka. ? Kákicsról. # Az Ormánságban oly divatos Nem kell különösebb gyarázat hozzá, hegv meg- értsük, hogy amikor a múlt ^ egyte ennek a falunak is jel- novemberében a tröszt létszám ^xegosz­hiénya megszűnt,' a bérgazda’-í ^« “ ***** ~ ehb*z ragasz­kodás terén ez a helyzet tart J kodott az oregapjuk, az apjuk, hatatlanná vált. A tröszt ve-1 ehhez tartották magukét ok is. zetői tellát helyesen jártak eX/S elkövettek mindent a szüle- amikor hozzákezdtek a bérfe-! ^sek csökkentéséért. Meg Sietem megszilárdításához. így i^.letettr^ (mrek' e'-sősoi-bain a munkaátvételnel * elég volt, több nem kellett. 11 Pusztult a születő élet és tapasztalható lazaságok meg Szüntetéséhez. Nemcsak tröszt, hanem’ minden bányász ',PusztuU az anya Is .„Sehol érdeke azt követeli, hogy való-J W1 “fP; /ifter6s \szonV fényképét nem latiam a ban csak az elvégzett munka sz<ynV fényképét ütán fizessenek ki munkabért. iteTnf° ^keresztjein mint az ormánsági községekben: Kn- A rmmkaátvétel mcc^ztlar-'i Mcsban, Gílvanfan, Besen­mm»mm dítáaa eredménnyel is járt.*1 . ' 1 ' ' ...... Ez a nép kihalásra ítélte Az intézkedések hatására föld-*1 magát a föld miatt. ,.Hát hi­&lattt szakmámyos bérek —löszén ők el vannak szánva rá, beleértve a földalatti szállítást' • hogy harminc év múlva már 5S —, 1957. negyedik negyed-*' egy magyar sem tér: Káki- •véruát átlagáhos képest 5,6? csőn“ — un szólt róluic Mó­ricz. Pedig nem voltak szegé­nyek. Csaknem valamennyi kákicsi parasztnak 10 holdnál több földje volt, s van ma is. Sáfrány Jánosnak, vagy amint nevezték, a „kákicsi bárónak“ 42 hold földje — és egy lánya, Keresztes Kálmánnak, a „ká­kicsi klsgrófnak” 48,5 hold földje — és 2 fia volt! Igaz, Icát fia volt, de csak azért, mert kétszer nősült. Az egyik gyerek az első, a másik gye­rek a második asszonytól szü­letett . .. Nem kellett a gye­rek. Inkább cselédekkel mn- ve ttett ék a földet. Az időseb­bek. akik még emlékeznek elmondották, hogy annak ide­jén a kákicsi nagygazdák, a kulákok tavasszal elmentek kocsival a szomszédos közsé­gekbe, felpakoltak a kocsira két-harom szegény családot és hozták őket a földjükre dol­gozni. Egész késő őszig dolgoz­tak ezek a cselédek, s amikor ismét kocsira pakolt a család, a kis terményen kívül semmit sem vihettek háza. mert nem kerestek... A kulák jobbik esetben zsákdwrabot dobott ne­kik, hogy elszakadt ruhájukat megfoltozzák. Mégse menje­nek haza rongyosan ... Az egyke? — Kétségtelen, hogy jellemzője volt az Or­mánságnak. De volt itt más néppusztitó jelenség is, ami­ről nem beszéltek annyit, mint az egykéről. Ez pedig: az e g y s e! Egy gyerek se kellett! En­nek következménye még ma is szomorú tapasztalat. Ebben a, községben ma 19 család ki­pusztulóban van, Nincs gyere­kük. Az öregekkel együtt „vé­nül“ a ház. a föld. Múlik a va­kolat a házról, féloldalt dől a kerítés. Beszélgettem ilyen családdal. Beszélgettem'! Csak akartam. Mert ezek az öregek nagyon zárkózodtak. Alig-alig válaszolnak, csak néznek ma­guk ele szótlanul, amikor azt kérdem tőlük, hogy kik lesz­nek az örökösök. Senki! öre­gek, már a földet sem tudják megművelni, csak élnek... S talán be is vált volna a jóslat, hogy „harminc év múl­va egy magyar sem lesz Ká­kicson", ha nem jön el 1945. De 1945 megmentette ezt a né­pet is, ezt a falut is. Szétpat­tant a falut körülölelő nagy­birtok szorítása és gróf Drasch- kovics Iván cselédei földhöz jutottak. S jöttek új telepesek. — a guducok. így nevezik őket — jöttek földéhesen, jöttek új honfoglalásra... & a már­mar ..eltemetett 1930-tól 194S-ig a születések száma egy évben sem érte el még a hatot sem, 1953-ban már 10 születést jegyeztek be. De nemcsak ez bizonyítja az újjáéledést. Jártam a község iskolájában, ahol most 45 buksifejű kisgyerek ül a pa­dokban és tanul. Kíváncsi vol­tam, dívik-e még az egyke? Megkérdeztem a gyerekelcet: kinek van testvére? A 45 gye­rek közül 44 felállt. S ebben a régen „temető- szagú" faluban ma lüktet az élet. Sorolhatnám egymásután .például azokat a „guducokat“ vagy volt Draschkovich-cselé- deket, akik földhöz juttatásuk után szorgos munkával kiemel kedtek a nincstclenségből. Sín- ka Géza koldusszegény ember volt, pár hold juttatott földön kezdett gazdálkodni. Szorgal­mas, jó gazda hírében úti. Ma már 9 hold földdel rendelke­zik, 5 tehene, sertései vannak. Bódis Mihály az egykori Draschkovich-cseléd 6 hold jut­tatott földje mellé újabb 5 holdat vásárolt, i. Beszélgettem néhány idő­sebb emberrel is a — tanulás­ról, a művelődésről Amikor megtudták, hogy olyan ember ’■igyok. aki a látottakat, a hal- j’-'akai meg is írja, huzódoz­iák. Hümmőgtek-hámogta gyanakvással néztek. Aztán kiderült az oka. Móricz Zsig- mond, amikor itt járt köztük, megírta róluk, hogy buták, még mosni sem tudnak, a mo­sásuk csak annyi, hogy a kűt- nál kicsapkodják s még nem is sulykolják a fehérneműt. Sértve éreztek magukat. S még most sem felejtettek! Idősebbek, fiatalabbak el­mondották, hogy szívesen ta­nulnak. Forró Józsefet, a köz­ség fiatal tanítóját sokan di­csérik. Az iskola most nem­csak a fiatalok — hanem az idősebbek „szellemi centruma is.“ A különböző szakelőadá­sokat szívesen látogatják. Ezen a télen például 150 diafilmet vetítettek az iskolában — nap ti sikerrel. Színjátszócsoportjuk? Nem is egv, hanem három van! A tűzoltók szinjátszócsoporlin Shakespearet, Csehovot játszik. Az úttörők mesejátékokat, a Szülői Munkaközösség színjá*- szói pedig a környező közsé­gekbe is ellátogatnak. Legkö­zelebb Marócsán szerepelnek. Móricz jóslata — szerencsé­re nem vált be! (Zsiga bá­tyánk ezért biztosan nem ha­ragudna meg!) Ez a nép é'. dolgozik. A községnek 1935 körül alig 300 lakosa volt. Mn több mit, mint 500! Nem pusz tűit ki. — Az akkor „elteme­tett falit“ — ma feltámadt.. * GARAY FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom