Dunántúli Napló, 1958. március (15. évfolylam, 51-76. szám)

1958-03-27 / 73. szám

2 NAPLÓ .958 MÁRCIUS *f A termelőszövetkezetek kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításéról Az alábbiakban tájékozta­tást adunk a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai­nak kötelező kölcsönös nyug­díjbiztosításáról az 1957. évi 65. számú törvényerejű rende­let, a 21/1958. (II. 25.) számú kormányrendelet és az 1/1958. (XI. 26.) Mü. M. számú rende­let alapján. A fenti rendelkezések értel­mében a mezőgazdasága ter­melőszövetkezetek tagjai: a) öregségi nyugdíjra, b) rokkantsági nyugdíjra. c) özvegyi nyugdíjra, d) haláleseti segélyre, e) árvaellátásra, f) szülőd nyugdíjra jogosultak, ha 1958. évi január hó 1. napján vagy azt követő­en történt megnyílás időpont­jában tagjai a termelőszövet­kezetnek. A kötelező kölcsönös nyug­díjbiztosítás hatálya a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek tagjaira terjed ki. A fenti rendelkezések értelmében me­zőgazdasági termelőszövetke­zetnek azt a szövetkezeti ala­kulást kell tekinteni, amelyet a megyei tanács vb, korábban a Földművelésügyi Miniszté­rium által kiadott működési engedély: a) mezőgazdasági termelő­szövetkezetnek, b) halászait* benmelősaövet» kezetnek jelöl meg. A nyugdíjbiztosítás nem ter­jed ki a termelőszövetkezeti csoportok, a termelői társu­lások, valamint a termelői szakcsoportok tagjaira^ Kivételes ellátásra jogosultak a) Kivételes öregségi nyug­díjat lehet megállapítani an­nak a hatvanötödik életévét betöltött férfinak, illetőleg an­nak a hatvanadik életévét be­töltött nőnek, aki 1953. ja­nuár 1. napja előtt termelő­szövetkezetbe tagként belépett és 1957. évi tjiecember hó 31; napjáig legalább öt éven át termelőszövetkezeti tag volt; Ezen kivételes öregségi nyug­22 éves életkorig díjat lehet megállapítani, ha 1958. évi február hó 25-től szá­mított kilencven napon belül, — vagyis 1958. évi május- hó 25-ig legkésőbb — erre igényt terjesztett elő, ha az öregségi korhatárt 1958. évi február 25. napjáig elérte és a közös munkában szorgalommal, fe­gyelmezetten vett részt, a tör­vény által előírt munkaegysé­geket teljesítette, a termelő­szövetkezettől pénzben, vagy természetben nyugdíjat kapott és a háztáji gazdaság kivéte­lével más földingatlana nincs. b) Kivételes rokkantsági nyugdíjat lehet megállapítani a termelőszövetkezet azon munkaképtelen tagjának, aki tagként 1953. évű január hó 1. napja előtt lépett a termelő- szövetkezetbe és 1957. évi de­cember hó 31. napjáig leg­alább öt éven át tag volt, te­kintet nélkül életkorára, ha 1958. évi február 25-től számí­tott kilencven napon belül, de legkésőbb 1956. május 25-ig igényét előterjeszti; rokkanás esetében a rokkant­sági nyugdíjra való igény újra feléled, ha az újabb megrok­kanás időpontjában a volt rokkantsági nyugdíjas terme­lőszövetkezeti tag. A betöltött életkort kell figyelembe venni a nyugdíjévek számításánál. c) Özvegyi nyugdíj A mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tag felesége férje után özvegyi nyugdíjra jogo­sult, ha férje a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíj­évek megszerzése után 1958. évi január hó 1. napján, vagy azt követően halt meg. A férj elhalálozásának időpontjában a feleség: a) hatvanadik életévét be­töltötte, vagy b) munkaképességét leg­alább kétharmadrészben el­vesztette (rokkant), c) legalább ikét árvaellátás­ra jogosult gyermeket tart el. Az az özvegy, aki férje halá­got elismerte, illetőleg a bíró­ság az apaságot megállapítot­ta. Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszűnik, ha az Ö7.vegy újra házasságot köt, munkaképességcsöikkenése két­harmadánál kisebb, árvaellá­tásra jogosult gyermeke már nincs. d) Haláleseti segély A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek meg­szerzése után meghalt termelő­szövetkezeti tag, úgyszintén az öregségi és rokkantsági nyug­díjas felesége részére az özve­gyi nyugdíj egy évi összegét halálesett segélyként ki kell fizetni, ha férje halálával öz­vegyi nyugdíjra igénye nem nyílik meg. Ha az özvegyi nyugdíjra való igénye a férj halálának időpontját követő egy óven belől megnyílik, akkor a haláleseti segélynek arányos részét az özvegyi nyugdíjba be kell számítani. A haláleseti segélyt a halál­d ) OreSSégi n\usdi i latoar negyvenedik életévét be- esettől számított egy éven be­^ (yvl 4 4 t ^ if nrtlílr Al + 11 »1 lry\l il ír Alti, -2 »-M1 4 A a! AvtJll 23—25 99 X 4 26—30 99 »» 6 31—35 H m 8 36—40 9t 90 10 41—45 99 99 12 46—50 n *9 14 51—55 n N 16 56 éves életkoron félül 18 nyugdíjév szükséges. A rok­kantsági nyugdíj a rokkantság nyugdíjra az a mezőgazdasági termelőszövet­kezeti tag jogosult, aki az öreg­ségi korhatárt elérte és leg­alább húsz nyugdíjévé van. Az öregségi korhatár férfiak­nál a betöltött hatvanötödik, nőknél a betöltött hatvanadik életév. Tíz nyugdíjév alapján jogosult öregségi nyugdíjra az, aki a törvényerejű rendelet hatálybalépésének Időpontjá­ban, tehát 1958. évi január hói. napján termelőszövetkezeti tag, vagy az 1960. évi decem­ber 31. napjáig tagként belép. b) Rokkantsági nyugdíj Rokkantsági nyugdíjra az a termelőszövetkezeti tag jogo­sult, aki munkaképességét leg­alább kétharmadrészben tartó­san (egy év alatt előrelátható­lag nem szűnik meg) elveszítet­te és életkorának megfelelő nyugdíjévvel rendelkezik. A rokkantsági nyugdíjhoz ' 3 nyugdíjév szükséges >. » időtartamára jár. A rokkant­ság megszűnését követő öt éven, belül történt újabb meg­töltötte, hatvanadik életévének elérésekor vagy megrokka­nás esetében tarthat igényt öz­vegyi nyugdíjra; Az az élettárs jogosult özve­gyi nyugdíjra, aki a halált megelőzően legajább egy éven át együtt élt a meghalttal és az együttélésből gyermek szár­mazott, Az elhunyt az apásé­iul kell kérni, azután elévül. Az élettársat is megilleti, ha egy évig együtt éltek. A halál­eseti segély az esetben illeti meg a fentebb meghatározott személyeket, ha a tag halála a törvényerejű rendelet hatály­balépésének időpontjában, te­hát 1958. évi január hó 1. napján, vagy azt követően kö­vetkezett be. A pécsi bányászok április 4-i versenyének célja a minőség javítása A pécsi bányaüzemek üzemi, párt- és szakszervezeti vezetői az elmúlt héten tanácskozást tartottak. E tanácskozáson el­határozták, hogy az április 4-e, felszabadulásunk 13. évfordu­lójának tiszteletére folyó mun­kaversenyben részt vevő bá­nyászok figyelmét elsősorban a minőség javítására irányítják, mert ezen a téren van a leg­több tennivaló. A pécsi bánya­üzemekben ugyanis az elmúlt hónapban igen magas volt a kitermelt szén palatartalma s így lényegesen csökkent a ka- lőriaérték is. A palatartalom tröszti szinten még március II. dekádjáhan is 4,51 százalék volt, tehát több, mint egy szá­zalékkal magasabb, mint « megengedett. A hamutartalom már lényegesen jobb, mind­össze fél százalékkal haladja meg az előírt szintet. A pécsi bányák vezetői bíz­nak abban, hogy a március 20-tól április 4-ig tartó időszak" ban a pécsi bányászok felsza­badulási versenyének eredmé­nyeként lényegesen javulni fog a minőség és emelkedni fog a kitermelt szén kalóriaértéke. A pécsi bányászok különben már leküzdötték az időjárás okozta nehézségeket s havi elő­irányzatukat több mint egy százalékkal túlteljesítik. A le­szállók létszáma már hétfőn elérte a szokásos 1900 főt. Beruházási és felújítási értekezlet volt a vasúton ... Még ez sem volt a Pécsi Vas- útigazgatáságon. De pártunk és kormányunk célkitűzéseinek valóra váltása érdekében szük­séges, hogy a beruházási és felújítási munkák végrehajtá­sát az igazgatóság osztályaival még szorosabb együttműködés­sel, az érvényben lévő rendele­tek legszigorúbb betartásával, pénzügyi fegyelem biztosításá­val hajtsuk végre. Nem akar­juk, hogy ismét előforduljanak lazaságok, melyeknek „ered­ménye” a mült évi felújítási hitelkeretek több milliós túl­lépése. IBUSZ-társasuhazósok 1958. évben CSEHSZLOVÁKIA: 7 napos prága V. 26—VT. 2-ig 2.015.— Ft. • Költőpénz 386.40 13 napos Karlovy Vary VI. 22—VII. 4-ig 2.720.— Ft. 662.40 13 napos Marianske Lazne VT. 11—VI. 23-ig 2.730.— Ft. 662.40 3 napos Bratislava VI. 14—VI. 16-ig 540.— Ft. 110.40 8 napos Start Smokovec VII. 27—VIII. 3-ig 1.535.— Ft. 386.40 (O-Tátrafüred) 7 napos Szlovák körút Vili. 3—VIII. 9-ig 1.456.— Ft. 331.20 14 napos Csehszlovák körút VII. 13—VII. 25-ig 2.935.— Ft. 717.60 ROMANIA: 14 napos tengerpart VI. 27—VII. 10-lg 2.584.— Ft. 661 — 14 napos tengerpart VII. 27—VIII. 9-ig 2.564.— Ft. Bel­11 napos Erdélyi körút VIII. 31—IX. 10-ig 2.425.— Ft. eli.— SZOVJETUNIÓ: 12 napos Moszkva—Kiev— Leningrád V. 19—V. 30-ig 3.851.— Ft. 481 — 14 ft M M * VI. 20—VII. 3-ig 3.372.— Ft. 481— w m VII. 11—VII. 22-ig 3.851.— Ft. VÍII. 3—VIII. 14-ig 3.851— Ft. VIII. 10—VIII. 21-ig 3.851.— Ft. IX. 8—IX. 19-ig 3.894.— Ft. IX. 24—X. 7-ig 3.396.— Ft. VT. 17—VII. 5-ig oszt. II. 4.786.— Ft. oszt. III. 3.451.— Ft. Jelentkezni lehet 26-tól IBUSZ Pécs, Széchenyi tér 1. (8.30—15.30-ig). Jelentkezéskor 500.— Ft. előleg befizetendő. 12 12 12 12 i4 „ ; 19 napos fekete-tengeri kőrút ISI­IBE— 481— 481— 481 — 481— 481— Az értekezleten úgy ha táróéi tünk, hogy túllépés ebben az évben már nem lesz, mert a tervosztály a könyvelősóggel együtt a legszigorúbban őrköd­ni fog a hitelkeretek pontos betartása felett. A tervosztály beszámolójá­ban Pozsgay elvtárs beszélt az igazgatóság területén be nem fejezett beruházásokról, a túl­zott tervezési költségekről, a minőségi munka elhanyagolá­sáról. Majd az ez évi pénzügyi keretek ismertetésére is sor ke­rült. Ebben az esztendőben be­ruházásokra 7821 000 forintot, felújításokra 71 000 000 forintot fordíthatunk. A hozzászólásokból kiderült, hogy az elvtársak örömmel vették tudomásul a tervszerű­ségre való fokozottabb törek­vést Tóth II. osztályvezető­helyettes elvtárs hangsúlyozta, hogy a jövőben Idejében adják ki a jóváhagyott terveket, lehe­tőleg az év elején. Ennek ér­dekében a tervosztály ügy ha­tározott, hogy az 1959. évi programtervezet összeállítására már most megteszi az előké­születeiket. A munkát úgy szer­vezzük meg, hogy a KPM-nek már fél évvel korábban rendel­kezésére állhasson az igazgató­ság nyers felújítási terve. Az értekezleten számos ja­vaslat hangzott el, melyeknek megvalósítása a beruházási és felújítási munkák gazdaságo­sabb elvégzését biztosítják. Várnai László A Szovjetunió a békéért folyó harc vezetője Korunk legnagyobb jelentő­ségű és legkiterjedtebb moz­galma: a békemozgalom. Lon­dontól Pekingiig, Stockholmitól New Yorkig azegy szerű embe­rek százmilliói szívében él a vágy: békében, biztonságban élni. E vágyban egyek, talál­koznak a világ népei nemzeti­ségre, politikai nézetre, vallás­ra és a bőrük színére való te­kintet nélkül. Hol született, honnan indulit el a mozgalom, mely ma már az emberiség nagy részét ma­gával ragadja? 1917-ben, 40 évvel ezelőtt, a történelem során először, orosz földön győzött a szocialista for­radalom. Az azelőtt kegyetle­nül kizsákmányolt, elnyomott dolgozók kezűikbe vették a ha­talmat, s azt a célt tűzték ma­guk elé, hogy megszüntetik az elnyomásnak, a kizsákmányo­lásnak minden formáját. — Oroszország munkásai és pa­rasztjai a forradalom győzel­me első pillanatában zászla­jukra a béke jelszavát írták, s azóta is kitartanak mellette. A fiatal szovjethatalom kiadta a békéről szóló dekrétumot és kinyilatkoztatta, hogy békében és jószomszédi viszonyban kí­ván élni más országokkal. Az első világháború utáni WiewAbun • Szovjetunió rend­kívül nagy erőfeszítéseket tett a háború elkerülése, a béke megvédése érdekében. Keres­kedelmi és más gazdasági szer­ződéseket kötött a tőkés orszá­gúikkal, részt vett mindazok­ban a szövetségekben, melyek a béke érdekében tevékeny­kedtek, kölcsönös megnemtá­madási egyezmények megköté­sét javasolta a kapitalista nagyhatalmakkal és nemzet­közi méreteikben harcolt a fel­törő fasizmus elten. A Szovjetunió, látva a világ­háború kirobbantására irányu­ló készülődést, óva intette a vezető kapitalista nagyhatal­makat a fasizmus veszélyétől, melyet maguk ezek az orszá­gok segítettek kifejlődni. A né­met fasizmus lett a H. világhá­ború kezdeményezője, s bele­sodorta majd az egész világot egy pusztító háborúba. Az em­beriség keserves leckét kapott. Több miint 50 millió ember pusztult el, vagy vált örök éle­tére nyomorékká. S nem sokkal e rettenetes pusztító háború után az em­beriség újra veszélyben van. S milyen veszélyben! A modern atomkorszak olyan fegyverek­kel rendelkezik, melyekkel há­ború esetén az emberiség több nemzedékét pusztítanák ki és felmérhetetlen anyagi károkat okoznának. De hát miért van akkor mégis háborús hangulat a kapitalista világban? Miért készülnek háborúra, miért fegyverkeznek, miért gyártják a pusztító atombombákat a monopóliumok urai? Talán igazak lennének a népeik előtt tevékenységük igazolására hangoztatott szólamok és a Szovjetunió „agresszív’1, „tá­madó’1 szándékai kényszeríte­nek őket háborús politikára? Talán a Szovjetunió ..maga­tartása1’ késztetné őket az. eszeveszett fegyverkezésre? Mi itt a valóság? A vezető imperialista orszá­gokban, különösen az Ameri­kai Egyesült Államokban a gazdasági és politikai élet min­denható urai, a fínánctőkések, a nagy monopóliumok tulajdo­nosai a lehető legnagyobb pro­fit elérésére törekednék. Ezért, egyfelől határtalanul kibővítik termelésüket, másfelől, minden eszközzel leszorítják — illetve alacsony színvonalon tartják a dolgozók bélét. Ez a terme­lés és a fizetőképes kereslet (fogyasztás) egyre mélyülő sza­kadékéhoz, ellentétéhez vezet, mely ellentét időnként pusztí­tó gazdasági (a fizetőképes ke­reslethez viszonyított termelé­si) válságban robban ki. Ilyen volt az 1929—33-as világgazda­sági válság, mely az egész ka­pitalista világ száméra súlyos, keserves éveket hozott A mo­nopóliumok urai rettegnek egy új gazdasági válságtól és ezért a válság elkerülésére mindent megtesznek. De mit?! Hogyan próbálják emelni » termeléshez képest rendkívül alacsony fi­zetőképes keresletet? Mester­séges keresletet igyekeznek te­remteni s erre felhasználják az állgjmot, melyet a monopóliu­mok urai a kezükben tartanak. Az állam igen magas adók ré­vén hatalmas összegeket gyűjt össze és mint a legfőbb meg­rendelő, termeltető és vásárló jelenik meg a kapitalista pia­con. De mit rendel, mit termel­tet? Hiszen ha fogyasztási cik­ket, vagy termelési eszközöket termeltetne, azon az évi 50—60 milliárd dolláron — ami éppen, hogy elég a termelés és a fo­gyasztás egyensúlyban tartásá­ra — akikor csak fokozódna a piacon a kínálat és siettetné a válság kirobbanását. Az állam olyan termékeket kénytelen gyártani, melyek so­ha, sehol, semmikor nem kí­nálják magukat eladásra a fo­gyasztóknak. Olyan termelés­nek keli végbemennie, mely az anyag, energia és munkaerő nagy részét leköti, fogyasztja és ezáltal a termelésit igen magas színvonalom tartja, — de a termelés eredménye — a termék — nem kerül ki a min­dennapi piacra, nem áll szem­ben kínálatként az alacsony fi­zetőképes kereslettel. A mono­póliumok urai tehát az állam segítségével az adók felhaszná­lásával a társadalom rendel­kezésére álló erőket, anyagot és energiát im produktive:! használják fel. Eire pedig egyetlen lehetőség a fegyver­kezés, fegyverek gyártása. Milv rothadtsáe1 Salát rend­szerük vélt megmentése való­ságban pedig összeomlásuk ide­jének kitolása érdekéiben elő­készítik az emberiség nagy ré­szének elpusztítását. A Szovjetunió is gyárt fegy­vereket, méghozzá a legkor­szerűbbeket. Ékre kényszeríti őket az imperialista hatalmak veszett fegyverkezése. A Szov­jetunió nem hagyhatja magát védtelenül, s nem hagyhatja a szocialista tábort — melynek legfőbb védelmi ereje a szovjet haderők erejében és korszerű felszerelésében rejlik —, véd­telenül. Ehhez komoly anyagi eszkö­zöket keli elvonni a nemzeti jövedelemből, mely eszközök egyébként a nép felemelkedé­sét és életszínvonal növelését szolgálnák. Jól tudják ezt a Szovjetunió népei és vezetői. Éppen ezért a II. világháború befejezése óta szakadatlan erőfeszítéssel törekednek azon, hogy megteremtsék a tarlós békét és a kollektív biztonsá­got. A Szovjetunió mindenek­előtt javasolta, hogy csökkent­sék a nagyhatalmak haderői­nek létszámát. Bár e javaslat nagy visszhangra nem talált, a Szovjetunió tettekkel bizonyí­tottá be őszinte békeszándé­kait és több szakaszban ma jd három millió fővel csökkentet­te hadseregét. Azóta is nap, mint nap, új javaslatokat terjeszt egyrészt az ENSZ elé az atomfegyverek eltiltásáról, katonai tömbök felszámolására, másrészt köz­vetlenül a nagyhatalmak veze­tő államférfinfhoat intéz fel­hívásokat, javaslatokat a nem­zetközi kérdések tárgyalások útján való megoldására. S bár­mennyire is szítják az imperia­lista vezető politikusok a há­borús hangulatot, ma megvan a háború elhárításának reális alapja. Évtizedekkel ezelőtt a háborúban nem érdekelt és a háború ellen fellépő erők nem voltak kellőképpen megszer­vezve, s igy nem állt módjuk­ban a háború megakadályozá­sa. Ez volt a helyzet az első világháború előtt, s a második világháború előtt is, amikor egyedül a Szovjetunió volt ak­tív békepotitifkát folytató ál­lam. Ma azonban a helyzet gyö­keresen megváltozott. Létre­jött és hatalmas erővé vált a Szovjetunió-vezette szocialista világtábor, melynek nemcsak erkölcsi, hanem anyagi eszkö­zei is vannak egy esetleges ag­resszió elhárítására. Ezen erő­höz csatlakozik a világ népei­nek további sok százmilliós tá­bora, mely tömegek tettekkel lépnek fel a háború elten. Mert a háború nemcsak gazdasági jelenség. Abban a kérdésben, hogy lesz-e háború, vagy sem, döntő jelentősége lehet a tár­sadalmi, politikai erőknek. E hatalmas erőknek ma megvan a lehetőségük, hogy mindenfé­le kalandor terveiket meghiú­sítsanak. Ehhez azonban arra van szükség, hogy mindenki, aki ellenzi a háborút és béké­ben kíván élni — növelje erő­feszítéseit a békéért folyó harc­ban. K álnál István tanársegéd

Next

/
Oldalképek
Tartalom