Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

1958 FEBRUAR 28 NAPI 0 3 fl szakszervezetei XSX. kongresszusa előtt Bogár József elvtárs SZMT elnök nyilatkozata Ma Budapesten megnyílik a szakszervezetek XIX. kong­resszusa, amelyen — mint is­meretes —, Baranya megyei küldöttek is részt vesznek. La­punk munkatársa a küldöttség elutazása előtt felkereste Bo­gár József elvtársat, az SZMT elnökét, és néhány kérdést tett fel a küldöttség eddigi mun­kájával és terveivel kapcsolat­ban. Kérdés: Kik képviselik a bara­nyai szervezett dolgozókat? Válasz: Tizenihattagú kül­döttség utazik Budapestre. A küldöttség tagjai a követke­zők: ifj. Gyenge Antal a Fi­nommechanikai és' Motorjaví- tó Vállalat szb-elnöke, Haies Béla a HVDSZ TB-elnöke, Czégény József MEDOSZ-el- nök, Dénes István, az uráni- umbánya aknásza, Biró Bódis József a postás szakszervezet TB-elnöke, Perák József, a komlói Béta-akna vájára, Kinczli József a vasutas szak- szervezet TB-elnöke, Ková- csovics György, a bólyi gépál­lomás brigádvezetője, Zsifko- vits György, a közlekedési dolgozók szakszervezetének TB elnöke, Kovács Vince, a városi tanács tervelőadója, illetve szb-elnöke, Kiss József, az épí­tőipari dolgozók TB-elnöke, Bérezés Józsefné, az orvostudo­mányi egyetem szb-elnöke, özv. Cseréb Györgyné, a pécsi vasútállomás rakszerszámadó- ja. Szita István, a pécsi keltető vállalat munkása, Biró Sándor a KPVDSZ TB-elnöke és jóma­gam. Részt vesz a kongresszu­son Földes Andrásné, a megyei pártbizottság párt- és tömeg­szervezeti osztályának vezető­je és — mint a SZOT tagja — Dobos József, a komlói hármas akna üzemvezetője is. Előzetes értesüléseink sze­rint 600 szavazásra jogosult küldött, 300 meghívott és 200 Vendég vesz részt a kongresz- szuson az ország minden ré­A föld — nap távolság fele Moszkva (MTI). A második szovjet mesterséges hold, a Szputnyik II. tovább folytatja földkörüli útját. A Szputnyik szerdán dél- ntánig 73 900 000 kilométernyi utat tett meg, ami megfelel a föld és a nap közötti távolság felének vagy a föld és a hold közötti távolság mintegy 150- ízeresenek. széből. Igen sok külföldi or­szág szervezett dolgozói kép­viselik magukat, köztük olyan ország szakszervezetétől is, amely nem tagja a Szakszer­vezeti Világszövetségnek. A kongresszus február 28- tól március 2-ig tanácskozik. Kérdés: Milyen „útravalöval” indulnak el a Baranya megyei küldöttek? Válasz: Azt hiszem sok „út- ravalóval“ láttak el bennünket a szervezett dolgozók. így tá­jékozódtam a baranyai küldöt­tek február 21-i összejövetelén is, ahol úgy hallottam, hogy kettő kivételével mindenki hozzá akar szólni. Valószínű­nek tartom, hogy ez nem fog sikerülni, hiszen — ha a fővá­rosi és a többi megyei küldöt­teknél is így lesz — ez közel 900 ember felszólalásával len­ne egyenlő, erre pedig nem lesz idő. De azért nem lesz baj, mert ahogy hallom, beve­zetnek egy eddig nem használt igen okos módszert. Az a kül­dött, aki nem tud nyilvánosan felszólalni és nem tudja a plé- num előtt elmondani a szer­vezett dolgozók útravalóul adott kéréseit, az elmegy a kongresszusi irodába és az ott lévő gyorsíróknak bediktálhat­ja a véleményét. Ez bekerül majd a kongresszusi jegyző­könyvbe és ugyanolyan érté­ke lesz, mintha nyilvánosan mondta volna el. A kongresszust előkészítő gyűléseken a szervezett dolgo­zók $0—65 százaléka vett részt, ami — ha a megye szer­vezett dolgozóinak 71 300-as létszámára gondolunk — ha­talmas szám. A gyűléseken mintegy 6—7 ezer hozzászólás hangzott el. Azt hiszem, ezek a számok jól érzékeltetik, hogy a szakszervezeti tagok milyen nagy érdeklődéssel várják a kongresszust, sőt egyáltalán nem túlzók, ha azt mondom, hogy ilyen nagyfokú aktivitás­ra hosszú idők óta nem volt példa az előkészítés fd«—'’á- ban. Kérdés: Milyen kérések és ,1a- vaslatok hangzottak el a hozzá­szólásokban? Válasz: A kéréseket és ja­vaslatokat tíz főcsoportra oszt­hatnánk. Egyik részük helyes, vannak köztük azonban olya­nok is, amelyekkel nem tu­dunk egyetérteni. Sokan kér­ték például, hogy a szervezett dolgozók részesüljenek na­gyobb megkülönböztetésben a szervezetlen dolgozókkal szem­ben, s ilyenkor főként anyagi megkülönböztetésre, többek között magasabb táppénzre é? nyugdíjra gondoltak. Mi úgy véljük, hogy a szervezett do'- gozók egy sereg olyan előny* élveznek, amelyben a nerr szakszervezeti tagok nem ré­szesülhetnek. Ez világosan lát­ható az alapszabály-tervezet idevonatkozó részeiből is, és azt hiszem, nem kell kézen­fekvőbb példát említenem s kedvezményes üdülésnél. Eb­ben is csak a szakszervezeti ta­gok részesülhetnek és 12 forint napi hozzájárulás esetén olyan ellátásban részesülnek, amely 50 forintba kerül átlagosan na­ponta. (A különbözetet a szak- szervezet és az állam fizeti.) Más. a helyzet a táppénzek és a nyugdíjak tekintetében. A nyugdíj és a táppénz nem­csak szakszervezeti, hanem főként állami kérdés, minden dolgozónak állampolgári joga, hogy becsületes munkával el­töltött élete során betegpénz­ben, illetve nyugdíjban része­süljön. Azt hiszem, ez vitatha­tatlan. Még annyit akarok eh­hez megjegyezni, hogy ha a szakszervezeti tagok több nyugdíjat s táppénzt kapnának, akkor mindenki beözönlene a szakszervezetekbe, márpedig a szakszervezeti tagság önkén­tes. Az ilyenfajta megkülönböz­tetések tehát nem lennének helyesek, viszont üdvözöljük azokat a jó és hasznos javas­latokat, amiket a dolgozók az előkészítő viták során felvetet­tek. Sok helyen nagyobb önál­lóságot kértek a szakszervezeti bizottságok számára, a közle­kedési és kereskedelmi szak­mák szervezett dolgozói pél­dául azt, hogy szakszervezeti bizottságaik rendelkezzenek azoknak a jogoknak bizonyos részével, amelyet más helye­ken az üzemi tanácsok gyako­rolnak. (Ismeretes, hogy e te­rületeken nincsenek üzemi ta­nácsok.) Bár mindent nem le­het megadni —, hiszen akkor létre lehetett volna hozni az üzemi tanácsokat itt is —, mégis jó ez a javaslat, mert az­zal például, hogy a szociális keret felhasználásába (ami máshol az üzemi tanács jogkö­re), necsak tanácsadási, hanem beleszólási joga legyen a szak- szervezeti bizottságnak, egyet lehet érteni; Jónéhány hasznos és jó ja­vaslatot el tudnék mondani még, de a küldöttek majd is­mertetik a kongresszuson —] fejezte be nyilatkozatát Bogár: József elvtárs; i 9 Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata az ipar átszervezéséről Prága (MTI). A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága február 25-i ülésén határozatban szögezte le az ipar átszervezésének alapel­veit. A széleskörű vita kifeje­zésre juttatta a szocialista de­mokratizmus erejét. Az ipar átszervezését, amely a demok­ratikus centralizmus lenini el­vének megfelelően közelebb hozza a termeléshez az ipar konkrét irányítását, 1958. áp­rilis 1-ig a gépipar és az építő­ipar területén végre kell haj­tani. Az ip>ar új szervezetének alapjául a minisztérium által közvetlenül irányított vállala­tok szolgálnak, amelyek egy- egy termelési ágat, vagy annak egységes részét ölelik fel. Ezért a jelenlegi vállalatok egyesíté­sével, vagy egybekapcsolásával nagyobb gazdasági termelési egységeket kell létrehozni. Az új ipari egységek ennek megfele­lően megkapják a jogot és a lehetőséget, hogy az állami szerv által megszabott keretek között maguk állapítsák meg termelésük nagyságát, szerve­zeti felépítését és termelési bá­zisuk fejlesztését. A kutatóin­tézeteket úgy kell átszervezni, hogy az új gazdasági terme­lési egységeknek április 1-ig saját kutatóintézeteik legye­nek. A minisztériumoknak az új feladatoknak megfelelően át­szervezését, létszámuk csök­kentését és a főigazgatóságok felszámolását is április 1-ig kell végrehajtani. Az egységek és a kollektívák érdekei, valamint a társadalmi Belgrad (MTI) A Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetség (NŐJ) Központi Bizottságának elnök­sége meghívta, jugoszláviai lá­togatásra a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­tására a vállalatok nyereség-» részesedéséből megteremtik a vállalatok saját pénzügyi alapi­ját, elvként mondja ki a hatá­rozat, hogy a vállalatoknak sa" ját anyagi eszközeiket munká­jukkal kell előteremteniöik és a rendelkezésükre álló eszközök mennyisége a vállalat munká­jának eredményességétől függ. Az 1958—60. évék terveinek kidolgozásával kapcsolatban a határozat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunióval és a népi de­mokratikus országokkal lebo­nyolított árucsereforgalmat az eddigivel szemben lényegesen fokozni kell. ponti Bizottságának küldöttsé­gét — közli a Mladoszt, a NŐJ hetilapja. A látogatásra ez év második felében kerül sor. érdek közötti összhang biztosi­Meghívták Jugoszláv ába a KISZ küldöttségét A PKV műhelyében Ki ne ismerné ezt a szót: PKV és azonnal a zötyögő villamos jut eszébe. Bizony, a Pécsi Közlekedési Vállalat igen öreg kocsikkal rendelkezik s legtöbbjét Budapesten selejtez­ték ki valamikor. Jelenleg ötven gépkocsi és 23 villamos biztosítja a város forgalmát. A forgalom jó lebonyolításához hozzájárulnak a szerélők, a műhely dolgozói is. Chvatlina Károly már 22 éve dolgozik a vállalatnál. Most a lakatos csoport vezetője és éppen egy ka­rambolozott kocsi belső részét javítja. Már többször részesítették dicséretben jó munkájáért. Rezsnyák Ferenc fődarabszerelő az új műhelyben egy új gépet tanulmányoz. Az adagoló próbapad egyik büszkesége lesz a nemrégen felállított új mű­helynek. A lovak nagyokat fújnak, s fáradt lábukkal lustán da­gasztják a sarat. Csaknem üres a kocsi, de a kerekek mélyen a sárba vágják magu­kat és sehogy nem akarnak forogni. Alig akad a megyében ilyen sáros község, mint Me- csekfalu. Tanácsa nincs, Kom­lóhoz tartozik. Azt mondják, néhány év múlva teljesen ősz- szeolvad vele. Akkor talán tnár többen látogatják ezt az eldugott sárfészket. Most nem járnak ide instruktorok, csak So'rrron György mezőgazda- sági felügyelő. Ö minden hé­ten kétszer felhúzza gumicsiz­máit és tapossa ezt az isten­verte utat, mert várják az ezüstkalászos tanfolyam hall­gatói. Hová induljon az idegein? — Az iskola igazgatóját kell keresni — tájékoztatnak. — Már 41 éve itt él a faluban, ügy ismeri a községet, mint a tenyerét... Negyvenegy év ilyen eldu­gott, sáros faluban! Mint fia­tal pedagógus, itt Mecsekfalun lépett először a dobogóra. Csaknem az egész falu hozzá járt iskolába és tanácsát, szak­értelmét most is tiszteletben tartja mindenki. Tisztelik, mert senki nem tett annyit a község érdekében, mint Sövé- hyi Antal iskolaigazgató. Az ő Revéhez fűződik az új iskola épf'ése, ő kilincselt, hogy be­kötőutat építsenek, sőt a falu még a nevét is a tanítónak kö­szönheti. Va’amikor ugyanis >.Szoook“-nak hivták ezt a községet. A pápai tized- Wjstromban „Scopok“ névalak­ESTE ban tartották nyilván, de a falubelieknek sehogy sem tet­szett ez a név. Bármerre jár­tak, gúnyolták őket községne­vükért, míg közbe nem lépett az iskola igazgatója és Mecsek- falura nem változtatták a falu nevét. De nem a község történetét kutatjuk most, hanem a jelen­legi állapottal ismerkedünk. Sövényi Antal igazgató ebben is sokat segíthet. Tudja há­nyán lakják a falut, menny* a község szántóterülete, mi» lyen az állattenyésztés és kik a legjobb gazdák. Javaslom, hogy néhány jó termelőt láto­gassunk meg, mire felöltözik és elindulunk a csendes utcán. Útközben már hallottam, hogy Mecsekfalun soha nem volt olyan állattenyésztési kedv, mint mostanában. Az öt­ven házszámos község szántó- területe nem haladja meg a 300 holdat, ennek ellenére 350 számosállatot tartanak nyil­ván. Ebből 170 a szarvasmarha és 150 a sertés. Nyolcvan tehén van a községben. — Mindig így volt ez? Fonyódi Péter 18 holdas gazda mosolyogva adja meg a választ. — Volt, hogy egy kanna tejet vittek innen a magyar­széki tejüzembe ... Azt \s én fejtem ki. Ezzel az egy kan­nával mindennap megjárta MECSEKFALUBAN egy kocsi a Magyarszék és Mecsekfalu közti kátyút..; Most meg 18 karma tejet szállítanak Magyarszékre min­dennap. Egyedül Fonyódiék több mint ötven liter tejet fej­nek. Van négy tehenük és három növendék továbbte- nyésztésre. — Műt etet ezzel a sok állat­tal? Hátra mejy a pajtába és egy nyaláb lucernaszénával tér vissza: — Ezt — mutatja. — Es adok nekik répát, s négy kiló abrakot. Az állatok állapotáról, s tar­tási viszonyáról csak elisme­réssel szólhat az egész falu. Szép törzskönyvezett szarvas- marhái már négy tenyészbikát adtak a gazdának és olyan bi­kák ezek, amelyeknél 7000 li­ter a tejháttér. Az egész nya­rat kifutóban, szabad levegőn töltik, négy hold pillangós és másfél hold rét termését fo­gyasztják. Ottó Jánoséknál, Völgyes Péteréknél és több mecsek- falusd gazdáinál láttunk hason­ló állatállományt. Völgyesék- nél nyolc szarvasmarha áll az istállóban, és már saját silót is készítettek, ami egyedüli a faluban. Sajnos, az egész csak 12 köbméter, mert nem társult senki silóépítésre, — Most nem a legmódosabb gazdáknál jártunk — világosít fel az igazgató, — hanem a közepeseknél. Van; ahol még több az állat, van persze, ahol egy sincs... De most már igyekezzünk haza, mert hama­rosan kezdődik az ezüstkalá­szos tanfolyam! A hallgatók már csak ismé­telnek. Salamon György, a tanfolyam vezetője a szarvas­marhatenyésztésiről beszél: — Nemcsak a tenyésztői munkától, hanem az állat meg­választásától is függ, milyen eredményeket hoz az állattar­tás, — magyarázza. — Mi jel­lemzi a jó teheneket? Kis fej, élénk szem, feszes hát. A hul­lámzó hát abból ered, hogy még sok istállóban találhatunk rácsot. Az állatnak magasan kell nyúlnia a takarmányért, ami befolyásolja a hátrész ala­kulását .. Majd a tehén ágyékáról be­szélt. Tehénvásári ásnál erre kell ügyelni legjobban, mert a rossz ágyék öröklődik. Jó szé­les dongázott mellkasra van szükség, hogy elférjen benne egy hatalmas szív, egy hatal­mas tüdő és ne legyen nagy a gyomor, de legyen tág, hogy férjen bele takarmány. Az állat kü’leméről folyta­tott brszéteetés után a zö'dta- karmányezásról kérdezgetett az előadó: — Miért használunk zöld- takarmányt? — Mert olcsóbb mint a szá­raz, — magyarázta Völgyesi bácsi, — kora tavasztól késő őszig biztosíthatjuk vele a nedvdús takarmányt, őszi ta­karmánykeverék a legkorábbi. Legjobb az úgynevezett keszt­helyi keverék, amelyet ősszel vetünk el. Holdanként 50—60 kiló rozsot és tíz kiló repcét vetünk. Beszélt még arról, hogy az elvénült őszi takarmánykeve­rék minden fejesnél egy liter tejjel csökkenti a termelést. A vénü’és ellen úgy lehet vé­dekezni, ha szakaszosan vetik el. Mire az egyik szakasz vé­gére érnek, éppen etethetik a másikat is, amely még nem vé­nült el. Ha mégis akad. aló el­számítja magát és elvénül a zöldtakarmány, akkor az a legjobb, ha lesilózza. Perényi József itt mindjárt megkérdezi, hogy silózhatná­nak közösen, több gazda egy­szerre? — A földművesszövetkezet­nél silózási szerződést kell köt­ni — világosítja fel az előadó — és szervezetté kell tenni ezt a munkát, hogy amikor ide jön a gépá'lomás, folyamatosan do1 gozhasson ... A hosszú téli estéken sokat tanultak ezek az igyekvő em­berek, Tudják, hogy zabos­bükkönyt csak kisegítő takar­mányként jó vetni, mert csak egyszer ad termést, egyszer le­het kihasználni a földet. Tisz­tán zöldlucernát vagy csala- mádét nem etetnek, és a zabot borsóval keverik, hogy megte­gyen a szükséges fehérje- és k emény ítőérték. Késő éjszaka Komló felé döcög a sáros parasztkocsi. Sa­lamon György, a tanfolyam vezetője ekkor jegyzi meg, hogy a mecsekfalui állatte­nyésztésnek különösképpen az adja meg az értékét, hogy há­rom kilométerre fekszik Kom­lótól és az új város tejri’áfá- sát nagyban elősegíthetné. — Sajnos, — mondja — nincs a községiben tejüzem, Mecsekfa’üból még mindig Magyarszékre hordják a tejet, onnan Dombóvárra szállítják és Dombóvárról kerül a kom­lói fogyasztókhoz..; Furcsa és feleslege ■'.-'állít­gatás! Vigasztaló, hogv Kom­lón már épül az új tejüzem, de még egy év kell, mire teljesen elkészül. A járási tanács terve, hogy a bányaváros környékén 1200 tehenet helyez majd el, jórészt olyan községekben, mint Mecsekfalu. Néhány év múlva 30 000 liter tej kell a városnak naponta. Ehhez kor­szerű szarvasmarha tenyésztő s kell. Mecsekfalu dolgozói e1- indultak a jó úton, s az új vé- ros ellátásában nagy részük van már most is, később pe­dig még többet vállalnak .. s Lipóczky József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom