Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-27 / 49. szám

1958 FEBRUAR 27 N A P l 0 8 Jön a tavasz j KÉSZÜLŐDÉS nemzetköz! nőnjpra Megyénkben is megkezdődlek az előkészületek március 8., a nem­zetközi nőnap méltó megünneplé­sére. A megyei és a városi nöta- nács elkészítette a programot más szervekkel (párt, Hazafias Nép­front, SZOT, MÉSZÖV, Doktor Sándor Művelődési Ház, stb.) egyetértésben. Március hetedikén délelőtt 10 órakor küldöttség fogja megkoszo­rúzni a magyar és szovjet hősi emlékműveket. Este hatkor, a kor­mány egyik vezető emberének részvételével nagygyűlés lesz a KISZ és a Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődési Házában. Több pécsi és más községekből meghí­A „rendes férj“ , Bizonyára sokan csodálkoznak a címen. Hát persze. ír* i hattam volna tökéletest is, de akkor messzebb kellett volna ' mennem a példáért, így viszont a rendes férj kifejezés való- (diságát személyemen keresztül bizonyíthatom. J — Hogy öndícséret? / , Mindenekelőtt a fogalmat kell tisztázni, t Véleményem szerint rendes férj az; i először: aki nem követ el házasságtörést (illetve ■ nem kapják), másodszor: ízt vállalták, hogy a kirakataikat az alkalomhoz illően dekorálják és | ajándékcsomagokat árusítanak. A j mozik is ünnepi műsorral köszön­tik a nőket március 8. alkalma- J búi. l De a divattervezőkhöz már( régen beköszöntött. Ez a kö­tött, félig homlokba húzott ka­lap és a plisszé-szoknyás vi­lágos kompié — amihez nem tűsarkú szandált viselünk azji idén — már a tavaszt hozza felénk. És ha a tavasz már ilyen i csinos tolmácsolásban jelent-( Icezik — hát kétszeresen örü-1 lünk neki. f A JÖVŐ KONYHA IA Sppfnás kedvéivé Harold W. Semmens, a „Fodrászok és parókáké szítok szövetségének’' elnöke kije­lentette, hogy a nők nem any- nyira azért csináltatnak pom- Pás frizurákat, hogy a férfiak utánuk forduljanak, hanem, hogy vonzzák a férfiakat. A nőket. Semmens szerint van­nak, akik azt hiszik, hogy a nők azért szépítik magukat, hogy vonzzák a férfiakat, A helyzet azonban nem így áll. „A modem nő nem azért megy hdrászhoz, kozmetikushoz és nem azért csináltat elegáns' ruhákat magának, hogy meg­hódítsa a férfit. Mindezt azért teszi, hogy elhomályosítsa a többi nőket" — mondotta, „A nőnek nem az a célja, hogy elismerő füttyentést vált­son ki, abból a férfiből, akit meg akar hódítani, mert a jól­nevelt nőnek nem tetszenek az ilyen nyilvános elismerések. Igaz, azt akarja, hogy utána forduljanak, mégpedig a többi nők." Semmens a továbbiakban megjósolta, hogy visszatér a parókadivat. „A nő, akinek mindig olyan sietős a denga. egy pillanat alatt fejére iga­zíthatja az egyéniségének meg­felelő parókát. Manapság min­den hölgy viselhet parókát." j rajta vott asszony vesz majd részt az f másodszor: aki rendesen hazaadja a fizetését (prémium ünnepségen. Természetesen helyi esetenként kivétel is lehet), viszonylatban a szakszervezetek, \ ,, szülői munkaközösségek, a Kisz * harmadszor: aki segít a felesegének a házimunkában (le* és a vöröskereszt meleg kis ünne- hetöleg úgy, hogy annak valami hasznát lehessen venni). szonyok* és'any árrészére) ahol "sok f Miután ezen feltételeknek a fenti kiegészítéseket figye­esetben jutalmazásokra is sor ke- lembe véve megfeleltem, hosszú ideig úgy éreztem, rendes rül, és az ifjúság köszönti majd apró ajándékokkal, virággal az asz-^ Jerz vagyon,. _ > szonyokat. a kereskedelmi szervek ^ Ítéletem azonban nem volt helytálló és ez házasságom hetedik évében derült ki. Történt ugyaniét hogy hosszabb ideig külszolgálatra kel* lett mennem X.... városba. Már látom egyesek rosszindulatú mosolyát. — Ahá —> távoliét. Oda lesz a nimbusz! ! Nos, nem lett igazuk. Reggeltől estig dolgoztam, este pe- i dig, mint általában a külszolgálaton lévő férjek, levelet írtam J a feleségemnek. Minden este egyet. Mire a feleségem min- \ dennap válaszolt. így telt, múlt az idő, míg egy szép napon elmaradt a feleségem válasza. Eleinte arra gondoltam, nem ért rá, vagy közbejött valami, de amikor az ötödik napon sem jött tőle értesítés, nyugtalanságomban felhívtam telefonon a munkahelyét, hogy megkérdezzem, mi van vele. (Persze a ren­des férjnek nem lehetnek mellékgondolatai.) Kellemetlen meg­lepetésben volt részem. Közölték, hogy hirtelen rosszul lett és orbánccal beszállították a kórházba. Több se kellett ne* kém, megbeszéltem a kollégáimmal és a legközelebbi vonat­tal hazajöttem Pécsre. Egyenesen a kórházba. Szorongó érzé- í sekkel nyitottam be a kórterembe. Feleségem meglepődve, de fannál nagyobb örömmel fogadott. f Láza már nem volt, megnyugtatott, hogy holnap már ki- )jön a kórházból, örültem, hogy túl van a veszélyen, de szem- frehányást akartam tenni, amiért nem értesített — Tudod, nem akartalak megijeszteni, minek nyugtalankodj — s hogy a további rieheztelésnek elejét vegye, másról kezdett beszélni. — Látod azt az idősebb nőt, ott a sarokban? — Akinek a feje be van kötve? — kérdeztem. — Igen: •( ugyanis a férje részeg állapotban össze-vissza verte szegényt, hogy kisebb agyrázkódást kapott. Lemondóan csóválom a fejem. Még soha nem ütöttem meg nőt. Utolsó egy fráter, mondom és arra gondolok, milyen más, rendes férj vagyok én. Megint elönt a jóleső melegség. Aztán másról beszélgetünk. Egyszeresük nyílik az ajtó. öt- )ven év körüli férfi lép be a helyiségbe. Kezében nagy csokor ■ virág. Óvatosan körülnéz, azután a bekötözött fejű nő ágya- ' hoz megy. — Ügylátszik a férje — szól halkan a feleségem. '— A következő percben az összes mozdulni tudó beteg oda­figyel. N A férfi cingár, hajlott emberke. (Nem nézné senki belőle a nagy verekedőt.) Leteszi a virágot a kisszekrényre, utána megfogja a felesége kezét. Az asszony mereven a távolba néz. Így ülnek szótlanul. Amikor a látogatási idő lejár, az ember kezet csókol az asszonynak és csendesen megszólal. — Aztán siess haza, várlak. — Eltávozik. j Oh, de rendes ember — mondom gúnyosan. ) Feleségem meglepően válaszol. ( — Akármit is mondasz, van azért benne valami. Látod, ? milyen szép virágot hozott az asszonynak. De Te!. i s — hogy * is jutna neked eszedbe ilyesmi.; j Nem tudtam erre mit szólni. Egy egész világ omlott ösz- Utban a teljes „konyha összkomfort” felé — a modern t sze bennem. Ebben a percben jöttem rá, hogy minden relatív villám őst üzhely új kombinációja a beépített hideg-meleg mo-Ja földön, még a rendes férj fogalma is, sogató készülék. $ KULI BÁCSI Tudom, ittő lenne bemutatkoznom, így knultuk a táncórákon is, de most a nevem lém fontos. Elég annyi, hogy tizenöt éves va- ffliofc és nagyon szerelmes. Ezt szükségesnek tartottam megmondani, mert én kérem, felvi- tógosulí és felnőtt nő vagyok, ha még nem is e9észen, és tudom, mi az a szerelem, meg Mindenfélék. Azt, hogy én is szerelmes va- VVok, onnan tudom, hogy a nővérem barátnő­ig a Klári, akit különben nagyon utálok, mert Mindig úgy köszön, hogy „Szervusz, kicsi!”, teával a Klári egyszer látott bennünket az Árpival (Árpád a világ leggyönyörűbb neve, "ént?) és másnap azt mondta nekem: te tacs- fcó, te olyan szerelmes vagy, hogy nem látsz Mvább az orrodnál. Ebből is látszik, hogy a Klári mindenben túloz, mert igenis, az orrom­nál tovább látok, bár abban igaza van, hogy tinyleg szerelmes vagyok. Akkor jöttem rá, amikor mondta. Árpival sose beszélünk ilyes­félékről, még csak az kéne, úgyis olyan £rv»k- r®n elvörösödok, ha találkozunk, hanem ő ál- kndóan az ásványgyűjteményéről mesél, és én már betéve tudom a pirít összes fajtáit, anélkül, hogy csak halvány sejtelmem is len­ne, hogyan néz ki. én meg elmesélem neki Mindig, mi Win az iskolában, ismeri már az °tetálytársnőim névsorát és ha valamelyiket pMUtem, rögtön fölemeli az egyik szemöldö­két (így szokta) és azt mondja: az, aki a szén- Monoxidról elfújta: színtelen, szagtalan, izte- ,cn gáz? Általában véve. Árpi haragszik a nőkre, nem tudom, miért. Állítólag rám nem haragszik, én kivétel vagyok — szerinte. Amiben lehet is valami, mert sokszor kiné­ztem a többi lányt. Tegnap este is kupak- jánács ült össze, nálunk, a nővérem gondosan hecsukta az ajtót, de kénytelen voltam min- hant hallani, mivel az ajtó vékony, ők meg nagyon hangosan beszéltek. Bár nem tudom, Mit titkolóznak úgy előttem, mintha az a va- 'Mk három év számítana, amennyivel ők öre­gebbek. Na, mondom, kénytelen voltam ?ket< h°9V a KIárinak milyen i _úíöp;a, hogy nagyon csinos az a f l >ac' (az az undok, aki nem is k .ern') legújabban jár. aztán hogy a Jjúkövér lány, de a papa iának ru 1w>r «*»*>. megtilt lobogott Mór ke. Aki kíváncsi, hamar öregszik Wiliam ma jsisnysssnsisisijsissnissssiisssni inas ................. ni a dolgot, de vártam, mert tapasztalásból tu­dom, hogy érdemes, ez csak a bevezető volt, ezeket mindig elmondják, de ilyenkor szoktak érdekes dolgok is jönni, amire az Árpi külön­ben mindig fölényesen mosolyog (nem vigyo­rog, az nem irodalmi!). És tényleg, a Saei egyszer csak fölugrott és azt mondta: lányok, én még ebben az évben férjhezmegyek! Mikor a többiek kérdezték, ki­hez, akkor bevallotta, hogy jelenleg még ma­ga se tudja, vagy egy orvoshoz, vagy egy mér­nökhöz. Klári azt mondta, hogy ő csakis or­voshoz megy, már van is öt darab jelölt, el is soroUd mind az ötöt. A lányok mindegyikre mondtak valamit, hogy hólyag feje van, meg, hogy elvált, hogy öreg, de Klári kijelentette, hogy ez mind rágalom. Végül mindnyájan ki­jelentették, hogy még ebben az évben férjhez mennek és nagy veszekedés lett belőle, hogy kinek fog jobban sikerülni. (Én nem azért mondom, de nagyon vicces volna, ha egyik se menne férjhez, nem is bán­nám, ha egy kicsit leégnének. Olyan utálato­sak, azt hiszik, csak ők vannak a világon.— Egyszer a Manci néni azt mondta az anyunak, én véletlenül hallottam: te, ez a csöppség a fejedre nő. maholnap férjhez kell adni; mi lenne, ha előbb menne férjhez, mint a nagy? Hát tényleg, mi lenne? Bár ez marhaság, én és egy férj... vacsorát kéne főzni, meg stop­polni, meg minden... jé, de vicces lenne! Haza­jönne a férj és azt mondaná: szervusz muci- kám, olyan éhes vagyok... Ja, de nem sza­bad viháncolni, az olyan gyerekes!) Most a Saci mondta, hogy biztosan 6 megy legelőször férjhez, mert 6 már két éve dol­gozik egy presszóban és nagyon unja a pénz­telenséget. Ti. csak ezer forintot keres. (Bár. ami azt illeti, nekem fogalmam sincs róla, mit lehet ennyi pénzzel csinálni. Minden­esetre akkor eszik meg az ember egy fagylal­tot, amikor akar. És ha éppen mozira szaty- tpam. kedve .;.) Klári egy fiúról kezdett beszélni, aki az is­tennek se akart neki rendesen udvarolni, csak örökké műtéteket mesélt (úgylátszik, ez is or­vos volt, bár állítólag csinos, tehát nem azo­nos a hólyag fejűvel). És akkor ő kiugrasztot­ta a nyulat a bokorból, mármint a Klári, ami azt jelenti, hogy kicsalt a fiúból egy ilyen mondást: Maga gyönyörű! (szerintem ugyan nem gyönyörű Klári, de mindegy.) Ez úgy történt, hogy Klári sírvafakadt és állítólag ezekkel a szavakkal borult, a csinos fiú (or-, vos!) keblére: Bandi, maga észre sem vesz en­gem, átnéz rajtam, mintha levegő lennék! Hát olyan csúnya vagyok én? Na, szóval erre fe­lelte a fiú a fenti szöveget. őszintén szólva, majdnem megsajnáltam Klárit, amikor szipogva mutatta, hogy sirt a fiúnak, de még idejében eszembe jutott, hogy hol állok és elvonultam a szoba túlsó sarká­ba. Nemsokára aztán ki is jöttek a kupak­tanácskozók és valamelyik odaszólt nekem: no, csöppség, még nem mész férjhez? Szerin­tem nagy piszokság így beszélni és akkor is az volt a véleményem, úgy. hogy komoran felel­tem: de, még ebben az évben! De hát ők nem értették meg. azt mondták, még nagyon gye­rek vagyok és vigyorogtak (de ők tényleg vi­gyoroglak). Ma délután találkoztam Árpival és ő szóhoz se hagyott jutni, rögtön belefogott a magyará­zásba: hogy így a pirít, meg úgy a pirít, és van egy egészen új szerzeménye, egy különle­ges darab ... Nahát a pirít már úgyis nagyon a begyemben volt, most meg alig köszön, már­is húzza elő a zsebéből azt a vacakot, azt a plritet, amit ugyan még sose láttam, de nem is érdekel — igazán mondom, a fiúk kiállha- tailanok, a Klári orvosa Is ilyen lehetett a mű­tétekkel. Hopp! Erről eszembe jutott Klári és az ő módszere a nyúlkiugratásra. Csakhat én nem tudok úgy bőgni, megrendelésre, és ha mégis sikerülne, a bőgéstől az orrom vörös lesz, mint a paprika, amit a halászlébe tesz­nek, hogy mindenki meghaljon, a köhögéstől, na és hogy én az Árpi... izé .a kabátja ele­jére boruljak, hát az lehetetlen, — szóval el­hagytam ezt és csak a szavait» vágtak úgy, mint a beretva (ez szépen hangzott, így szok­ták). — örökké az a »ok utálatos pirítf Hát én levegő vagyok neked? Rám nem lehet időn­ként mondani, hogy gyönyörű vagyok? Árpi úgy nézett rám. mint az anyu, amikor saját szakállamra elmentem a fodrászhoz és fiúfejet csináltattam. Nem mondom, akkor tényleg fura lehettem, csak a fejem tetején maradt egy kis ha). De Árpi? Ez a nézés fel­mérgesített és igenis, beszéltem tovább, nem tudom már pontosan, mit, de nagyon szépen hangzott, legalább úgy, mint a Klári meséje. Árpi azonban egy kukk nélkül zsebrerakta a piritet, és ott akart hagyni. Most mi bajod? — kérdeztem, és erre azt felelte: még kérded? Hát ha éppen tudni akarod, te is éppen olyan vagy, mint a többi lány! Ezzel tényleg elment. Most, hogy gondolkoztam a dolgon, már nem haragszom rá egészen annyira, mint ak­kor, mert még azt a fényképet is elégettem volna, amit a tavalyi villamosbérletéből sze­dett ki, ha történetesen megtalálom. De nem tudtam pontosan, hogy az emlékkönyvembe raktam, vagy a tavalyi titok-noteszembe, és nem tudtam megkeresni, mert közben jött a vacsora. Mikor lefeküdtem, nem tudom, ho­gyan, bőgni kezdtem, pedig ez nem illik már ebben a korban. Legalább is nem így, hanem finoman, ahogy Klári csinálta. Énnekem ez orrom tényleg olyan vörös mindig (most is olyan lett), mint a nagymama pirospaprikája, amit mindig kiteszek a levesből. Szóval, boo­te m — férfiasán bevallom. De már nem M- gök. Nem. kemény leszek. És gőgös. És esőm­be sincs bocsánatot kérni Árpitól, ellenkező, leff, gőgösen csak annyit fogok neki mond-*' a telefonba: most mutasd meg, mit tudsz ”• kai a Piritekkel! Jövő héten odaérünk kém!':- b an. (Pedig csak két hét múlva érünk oda.) Feljegyezte: HAJMAMA WKtStBS.7

Next

/
Oldalképek
Tartalom