Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

1958 JANUAR 17

NAPLÓ

5

A névadásról

Úttörő-mozgalmunk a ma1 gyár szabadság-hagyományok alapjára épül. A gyermekek elé 1848 hőseinek, a márciusi ifjaknak és a szabadságharc honvédéinek a hazaszeretetét, a tanácsköztársaság és a fehérterror mártírjainak a nép ügyéhez való hűségét állítjuk követendő példaként. Ennek egyik legszebb megnyilvánulása, hogy úttörőink népünk nagyjairól nevezik el csapataikat.

A névadó kiválasztásánál azonban meg kell állnunk egy szára. Tapasztaljuk, hogy úttörő-vezetőink, úttörő-csapataink közül többen nem merik átlépni a történelem 1848-as szakaszát. Ezt bizonyítja az is ' t. névadók kiválasztásánál leggyakrabban Petőfi, Kossuth, Zrínyi, Dózsa, Táncsics, Dobó, Kanizsai Doroty- tya szerepelnek és igen kevés azoknak a csapatoknak a száma, akik a munkásmozgalom harcosairól, mártírjairól, az ellenforradalom mártírjairól nevezték el csapatukat.

A névadó megválasztásával egy-egy csapat a névadót példaképnek tekinti. Sajnos, az elmúlt években elkövetett hlJ

bák miatt ez sok csapatban formálissá vált, A csapatok | munkatervében ritkán szere- ; pel a névadó megismerésével kapcsolatos foglalkozás, beszélgetés. így történt, hogy az j egyik József Attila úttörő-csa- j pat Arany János szavalóver- 5 senyt indított, tekintet nélkül ; a névadó költőre. A névadó j kiválasztása tehát nemcsak azt | jelenti, hogy nevet kap a csa- j pat, hamem azt, hogy abban a { csapatban a pajtások alapo- • san megismerjék névadójuk | munkásságát, történelmi sze-! repét. Az Ady-'csapat sok Ady- i verset tanuljon, a Munkácsy- * csapat többet törődjön a pajtások képzőművészeti hajlamainak fejlesztésével, a Bar- tók-csapat pedig a zenével és ♦ így tovább. Ha így állítunk t emléket nemzetünk nagyjai-: nak, az úttörőcsapatok jobban* megvalósíthatják célkitűzésű- ♦ kel, hiszen a példaképeink a j hazaszeretet, a nép iránti hű-: ség, az alkotómunka megbe- * csülése irányában hatnak út-: törő-pajtásalnk igen fogé-j kony képzeletére.

RÓZSAHEGYI ISTVÄN járási titkár

A sivatag gyöngyszemei az oázisok

Vizükkel embernek, állatnak enyhülést adnak

Kölcsönös szeretettel

i

A földrengések szigete

(Vagy: Etsózoft kelkáposztából férfi zoknit gyáriunk,

(Anno 2057)

Hányszor kiáltunk fel egy járás szabályozó központ pedig kalandos, fantasztikus regény rendelésre — csak idejében elolvasása után, melyben az be kell szólni — szolgáltat ha- örök békéről, a technika és tu- vat a sízésre, meleget a stran- domány hihetetlen áldásairól dolásra, kellemes hűvösséget hallunk: „De jó volna ezt meg- turistáknak. Földrajzórán az érni! Lehetséges ez? Képes er- osztály beszáll a quintóbuszba re az ember?” S felelni is tu- és elmennek megnézni, hogyan

dunk rá: igen, igen, persze. Hisz Verne, a nagy álmodozó, fantasztikus írásaiból már eddig is mennyi minden megvalósult. Hát akkor ezután mit hoz létre az emberi alkotó értelem és munka, amikor olyan csodálatos dolognak vagyunk a birtokában, mint az atomenergia. S mi is tanúi vagyunk a mesterséges holdak száguldásának, s reméljük, tanúi leszünk, amikor az ember teljesen feltárja a világűr csodálatos titkát. Már-már azt hittük, ma élő íróink megfosztanak bennünket ábrándjainktól, hogy ők nem szárnyaltatják fa-' ’zi"inkát. S íme itt van — Fehér Klára, elvezet minket a jövő századba, hozzá a földrengések szigetére, valamint egy csodálatos városba, amely a magyar tenger partján épül.

Hogy miről szól ez a könyv? Hát arról, hogy csodálatos öt- éltű quíntóbuszon elindul egy tudományos expedíció a földrengések szigetére, s három nyolcadikos osztályos, kitűnően vizsgázott jóbarát, szüleik tudta nélkül utánuk megy magukvásárolta quintóbuszo- kon melyet egy gombnyomássá’ helikopterré, egy másikkal tengeralattjáróvá, egy harmadikkal autóbusszá lehet átalakítani. A belsejében négyszer 6 méteres uszoda, ping-pong terem, televifon, televízió adóvevő, rádió, kényelmes karosszékek, miegymás található. S a masina olyan szerkezetű, hogy egy évre elég egy töltéssel az üzemanyaga. Na meg az sem megvetendő dolog, hogy 5000 km sebességgel „cammog" a levegőben, s 8000 méter mélyre ereszkedik a tenger szintje alá. Minden gyereknek kötelessége megtanulni quin- tóbuszt vezetni.

A technika? Az ételgyár, ha e1'v* n főzelékei, nincs sem- m' • mert a műanyag üzem fér' i’-fj<t készít belőle A főtéren lévő csodálatos park pedig egy gombnyomással eltűnik, s alatta ott vannak a sportpályák, a lelátók. Az idöhömpölyög a Missisippi vagy a Volga. És a következő órát már saját osztályukban hallgatják

végig.

Nem is mondom tovább, olvassátok el a könyvet! .

PUSZTAI JÓZSEF tanár.

A pécs—meszest általános iskola 1956. sz. Gárdonyi Géza úttörőcsapata karácsony előtt Télapó-ünnepélyt rendezett, amelyre szovjet pajtásokat hívtak meg. Versek, jelenetek, szovjet, magyar népdalok, táncok követték egymást a színes műsorban, — majd a műsor végén asztalhoz ültek a pajtások, szovjet, magyar pajtás egymás mellé. A magyar úttörök népdalokkal szórakoz- ‘atták szovjet pajtásaikat, akiknek ajkán is mind bátrabban csendült fel az énekszó. \ pajtások azzal váltak el, ogy január 1-i ünnepélyükre

viszonzásul ők is meghívják a magyar úttörőket.

ígéretüket betartották és'ja- niuár 1-én 11 órakor meg is jelentek, hogy átkísérjék őket ünnepélyükre, A teremben szép fenyőfa állt, amelyet körültáncoltak, majd verseket szavaltak, dalokat adtak elő, ezután a kicsik elmondták újévi jókívánságaikat. Télapó pedig minden gyereknek ajándékot osztott.

Naigyon jól éreztük magunkat és kölcsönösen megszerettük egymást.

Falta Éva úttörő

Képrej.vánv

2T

Fél hat. Még fél órám van. A másik szobából újra hallom az ütéseket. Idegesen csap belém a hang ... Gyűlölöm az órát, a redőny mögötti kékes sötétséget, a fürdőszoba jeges vizét! De még fél óráig elnyújtózhatok a paplan puha melegében. Mert ilyenkor nincs iskola, nincs rohanás, furdaló lelkiismeret — megint nincs pénzem... Csak melegen zsongó gondolatok.. i

A redőny hangosan, zörögve szalad fel. Vége.

Belérhszúr az örökké kergető gondolat: ha otthon lehetnék!

A kávé illata, a tűz friss ro- bogása, jó meleg víz, forró törölköző, apám harsogó hangja: gyerekek, auf! Aztán két pár piros papucs csoszog a konyhába. A szőke haj kócosán hull a hunyorgó szemekbe: Anyuka, kávét- kérek!

És meleg van. Jó meleg.

A néni két hete alig füt.n Fél óra múlva hidegen vág arcomba az utca levegője. Érzem, amint egyre jobban fáznak ujjaim, pirosodik a fülem.

De a terem meleg. A hangok üresen kopognak fülemben. A tanárnő hangjára riadtan rezzenek.

Menj ki, itt van édesanyád!

Az én anyám!

Megdicsérjük

...» bogádi úttörőcsapatot a körzeti őrsvezetői tanfolyam megszervezéséért.

...a 392-es számú Szilágyi Erzsébet úttörőcsapat kisdobos-vezetőjét, Gerő Károlynét, .elkes, odaadó, jő munkájáért.

...az 1420-as számú Táncsics Mihály úttörőcsapat ki- szista rajvezetőjét. Kelemen Ferencet példás, letklfsmere- es munkájáért.

Már nem hallok semmit, csak repülök. Már látom drága kis arcát s rajta a végtelen szeretetet. Boldogan csókolom a sok mosogatástól örökké piros kicsi kezét. Pillantásom arra a sok ráncra esik a szeme körül... Meglátom világos ha* jában az ősz szálakat... Hal* lom a doktor szavát. Gyerekek, vigyázzatok édesanyátokra! Nagyon gyenge a szíve!

De ő négykor kel, hogy ta* níthasson. A vonaton — mert egy órát kell utaznia — tanul* ja a számtant, mint egy kis kölyök. Miattam.

Nem érti, miért buggyan ki a könnyem. A percek rohannak. Nem is tudjuk, mit tegyünk a rövid idővel. Ö csak mondja, egyre mondja: drága kislányom, bárcsak otthon lehetnél ...

A pályaudvar nyüzsgő lármája ... A mozdonyok éleset sípolnak az estébe.

Még fogom a kezét..

Az óramutató száguld. Még tizenöt perc, már a vonatajtóban áll.

Felvillan bennem a gondolat: légy vidám, mutasd magad jókedvűnek. Hadd higgye, hadd lássa, — boldog vagy, — hadd vigye nevető arcodat haza.. i

De csak állok.

Hallom, amint egyre suttogja: vigyázz magadra, vigyázz magadra.. -.

Felvillannak a kalauzlámpák. A kerekeken ijedten köp- pan a kalapács. A forgalmista keze a magasba lendül. A kerekek lassú gurulással indulnak.

*— Kislányom!

—> Anyu, te sírsz! Ne, ne! Látod én nevetek!.

Érzem, amint könnyem melegen ömlik arcomra. De én csak mosolygok.

A vonatablakból csodálkozva nézik az utasok azt a magányos kis alakot a vágány mellett, ki könnyes szemmel, furcsa mosolyra torzult arccal nézi azt az integető, egyre jobban a sötétbe vesző kezet az ablakban.

Nézi, nézi, míg csak villog az utolsó kocsi piros lámpája a távolban,u

írta:

PÉTER ANNA, a Zenegimnázium II. oszt. tanulója.

íRsei

Ságvári Endre:

aitag rpétett mór esze tanítják

r/astag Péter a környék réme volt.

' Akárhol jelent meg, a gyerekek gyorsan zsebredugták golyóikat, elrejtették játékaikat, menekültek előle, ki merre tudott. Volt is miért. A lányok- natk meghúzgálta a haját, a fiúkat pedig• addig kínozta, míg kitisztították a piszkos cipőjét, játélcaikat meg elrontotta. A bátrabb gyerekek próbáltak ellenállni, de Péter nagy darab kamasz volt, s nem bírtak vele. Hiába fordultak védelemért a csősz bácsihoz is. Péter segített az öregnek a teret felöntözni. Vonszolta utána az öntözőcsövet. így a csősz az ő barátja volt, s elnézte garázdálkodásait.

A gyerekek már beletörődtek Péter rémuralmába. Ha már nem tudtak menekülni előle, engedelmesen hajtották végre parancsait, s átengedték neki játékaikat.

Egyik vasárnap azonban fura dolog történt. Lejött a térre Pista a kishvgá- val, akit nagyon szeretett. Uj fiú volt. mostanában költöztek csak a környékre a szülei. Gyönyörű lovagvárat épített a húgának a homokba. Már elkészült a kis kastély, a kislány épp virágot tűzött zászló helyett a. tornyára, mikor odatoppant Péter és úgy meglökte a csöppséget, hogy ráesett a homokvárra. Az épület rombadőlt, Gyöngyi vedig — így hívták a pockot — sírni ezdelt. Több sem kellett Pistának. Mint egy megvadult bílca rontott rá a nála jó fejjel nagyobb és erősebb Péterre. Pétert a hirtelen támadás leverte a lábáról, de talpraugrott és összeverte Pistát. Ráadásul még. hogy elvegye a kedvét, újabb „hősködéstől“ és hogy bemutassa fölényét a verekedők körül bámészkodó gyerekeknek, Gyöngyinek is jól meghuzigálta a. haját. Gyöngyi sírt, de Pista nem. Csikorgatta fogát és rákiáltott a bámészkodókra:

— Nem szégyenlítek magatokat, hogy egyiktek sem segít nekünk ezzel a nagy darab csibésszel szemben?!

Kiabálásának eredménye azonban csak két újabb pofon volt. A körülöttük álló gyerekek nem mertek segíteni. Péter meg pöffeszkedett:

— Ja, barátom, ezek már megtanulták, hogy nekem csak engedelmeskedni lehet! Ugye taknyosok? .

Senki nem válaszolt. Erre Péter elkapta az egyikük fülét, és addig húzta, míg az ki nem nyögte:

— Igenis. Péter bácsi! — Akkor röhögve a többiek közé penderítette.

Pista hazavitte a kishugát, de maga Visszajött a térre. Nem hagyta nyugod- ni a dolog. Az egyik pádon iildögéit az a kisfiú, akinek Pétét a fülét tépte. Pista melléje ült.

— Miért vágytok olyan gyávák? — kérdezte Pista.

— Nem vagyunk gyávák, de Péter sokkal idősebb és erősebb nálunk. No meg a csősszel is jóban van.

— Fütyülnék a csőszre a ti helyetekben. Vagytok elegen, hogy elbánjatok vele. Csak egyszer kell nekimenni.

Add'g-addio beszélt a kisfiúnak Pista, míg az is lesvén bátorságot kapott. Jancsi — mert így hívták — odahívta barátait. Egész haditanács alakult ki. s elhatározták, másnap véget vetnek Vastag Péter rémuralmának. Meglesték, mikor megy el a csősz a térről, akkor

Jancsi odament Péterhez és így szólt hozzá:

— Pista azt mondta, hogy te valójában gyáva fráter vagy, mert csak kisgyerekekkel mersz verekedni. Igaz ez?

Míg Jancsi nagy ijedten elrebegte ezt a mondatot, öt-hat fiú meg lány vette körül Pétert, köztük Pista is.

Péter dúlt-fúlt dühében. Az elevenére tapintottak. Hisz épp azért volt mindig a kicsinyek között, mert a nagyok közt nem mert hósködni. Dühében nem vette észre, hogy a csoport közvetlen közelébe került. Rá akarta vetni magát Pistára, de Pista megelőzte. Lehajtott fejjel, teljes erővel Péter gyomrába szaladt.

Péter elesett. Erre a többiek is rávetették magukat és a készen tartott szíjakkal megkötözték, hogy moccant- sem tudott. Hiába átkozódott, fenyegetőzött Péter, a tér közepén levő szobor talapzatára tették és nagy táblát akasztottak a nyakára. A tábláik ez a felírás volt: Itt látható Vastag Péter, a csöpp lányok és csecsemők réme, pöffeszkedő csibész, akit a téri fiúk tanítottak meg emberségre.

Azután előhozták az öntözőcsövet, Péter volt hatalmának jelvényét, és úgy megöntözték vele Pétert, mintha csak virágpalánta lenne. A járókelők ujjal mutogattak Péterre és senki sem szánta meg a zsarnokoskodó kamaszt. Hosszú órák teltek el, míg megjött a csősz és kiszabadította.

Azt hiszem, mondanunk sem kell, hogy Péter soha többé nem mert a gyermekek közelébe sem menni, s azok békésen játszhattak ezentúl em/mássai.

— Az 1957. évi mákgubó-gyűjtésnél végzett Jó munkájáért a sza- láatai úttörőcsapat 300 forintot, a szuUmáni, a gödrekereszturi es a somogyhárságyi 200—200 forint jutalmat kapott. Jól dolgoztak a kis- hárságyt úttörők is, — jutalmuk 250 forint volt. ^

— A szigetvári Zrínyi Miklós úttörőcsapat örsi Járőrversenyre készül, amelynek során a próbázás mellett felkutatják az Almás-patak forrásvidéket is.

— Az almamellék! úttörőcsapat a

szünidőben megrendezi a vezetők délutánját, valamint madáretetőket készít és elhelyezi az úttörőotthon udvarán és a falu több pontján. ^

— A hirdi úttörők vidám farsangi karnevált rendeznek, melj.- re a szervező testület tagjait is meghívják. Kirándulásokat rendeznek nyomolvasással, számháborúval és ha lehet, hócsatával. Kapcsolatot tererittettek bolgár, román, német és csehszlovák pajtásokkal.

— A kétújfalusl úttörőcsapat vm. osztályos pajtások találkozóját szervezi középiskolásokkal, valamint a szünetben nagyobb ütemben folytatja a község történetének feldolgozását. Emlékestet rendez Lenin halálának évfordu- lóján.

*

— A pécsi 1420. sz. Táncsics Mi- ; hály úttörőcsapat december köze- ■ pén otthont kapott a porcelángyá- »ri művelődési otthonban. A paj'ta- ; sok azóta Is nagy örömmel jár- ; nak új csapatotthonukba, ahol na- ! ponta egy-egy őrsvezető (art í ügyeletet. Társasjátékokkal szóni- ! koznak, beszélgetnek és készül- Inek az újoncbróbára. Január lilén otthonavató klubdélutánt *ao- l tanak.

> — A komlói úttörőház a tér azü- I netben az úttörőcsapat szakácsai, [ dobosai, kürtösei, nötafásai, króni- [ kásái, móka mesterei és vöröske- ! resztes úttörői részére tanfoJ'a> mól szervez.