Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-15 / 12. szám

1958 JANUÁR 15

NAPLÖ

d

Miért nem aktívak ?

A z egyik te rmel őszei veik e** zet elnöke mondta a minap: „Ritkán tudok hosszasabban beszélgetni az emberekkel, a napokban mégis időt szakítottam és elmentem a tehenészetbe. Mondhatom, nagyon elkeseredtem. Annyi lehetetlenséget hallottam, hogy az már sok. Teljesen tájékozatlanok voltak, különböző rémhíreket fújtak. Három órát vitatkoztam velük s magamban azt gondoltam, nagyon solcszor el kell jönnöm még. De az 's eszembe jutott: Hol vannak a kommunisták?“

Aki egy kicsit is ismeri a partszervezetek életét, minden napos munkáját, az megérti a termelőszövetkezeti elnök as- gódó kérdését. Mert amíg még a múlt esztendő utolsó felében is olyan nagy élénkség uralkodott a pártszervezetekben, addig most már több helyen alább hagyott a harci hangulat. Már ez is nagyon nyugtalanító, amikor az új esztendő ném kisebb, nem kevesebb, hanem nagyobb és több feladatot hozott mindartnyiunlknak. Az egyik járási párttitkár nagyon. találóan jellemezte: „Ez az év a politikai csaták éve lesz”. Bizony: ha négy kezünk lenne, mindegyikbe jutna jócskán munka.

Az ilyen jelenségek nem az égből pottyannak. Okai vannak, mégpedig olyanok, amelyekről mi tehetünk s nekünk is kell megtalálni a kiútat. Ne gondoljunk „nagy“ dolgokra! A pártnuunka gyakorlata sok-sok apró láncszemből tevődik Ö6sze s ezek alkotnak egészét. Az, hogy egy alapszervezetben a párttagok miként dolgoznak a párt politikája érdekében, milyen tudatosan és szívesen tesznek eleget pártkötelezettségeiknek, az a pártvezetésen is múlik.

Az alapszervezet vezetősége határozatában javasolta az igazgatónak néhány műszaki felelősségre vonását. Helyes

volt, s az eset utólagosan mégis nagy'..port veit fel“ az alapszervezetnéL Az történt ugyanis, hogy az ügyről sem előtte, sem utána egyetlen szó sem esett a kommunisták előtt. A javaslat úgy érte őket, mint derült égből a villámcsapás: a pártonkívüli munkásoktól értesültek «"óda, ők kérdezősködtek, hogy mi is itt a helyzet. Mit mondhattak volna? Nemcsak arról volt itt szó, hogy kerülő úton tudtak meg egy fontos intézkedést, hogy az alapszervezet vezetősége arra sem méltatta őket, hogy tájékoztassa az ügyről. Ez is hiba

kommunisták testesítenek meg; a párt a mozgató erő, amely a kommunisták aktivitásán keresztül hatványozódik. Vállukon nagy felelősség nyugszik, és lehetetlen megkerülni őket. Akkor ez természetszerűen azt jelenti: nélkülük sehol sem történhet semmi, véleményük ismerete nélkül nem szabad fontos ügyekben intézkedni. Ha az üzem igazgatósága nagyobb feladatot kíván megoldani — először a kommunistákkal kell megbeszélnie; a tanács vezetőinek, mielőtt valamilyen, fontos határozatot hoznak, tanácskozni ok kell a kommunista tanácstagokkal. Azért is, mert több szem többet lát és azért is, mert a döntés után elsősorban az ő kötelességük terjeszteni, népszerűsíteni és magyarázni az illető szerv elgondolását. amellyel a. párttagok egyel is értenek.

A z előbb már szó volt a tájékoztatásról. Igaz az, hogy talán sosem volt olyan friss és gyors, mint az utóbbi egy évben. Az ország, a megye, a járás helyzetéről, jövőjéről szóló ismertetések azonban mégsem jutnak el mindig az egyszerű párttagokig. Többnyire a pártszervezetek titkárainál akadnak el, akik miután megkapták a tájékoztatást, meg is tartják maguknak, esetenként még a pártvezetőségi tagok sem tudnak a felsőbb pártszervnél, lefolyt megbeszélés tartalmáról. Pedig széleskörű ismeretek, tájékozódás nélkül a legkisebb beosztású párttag is elveszti biztonságát. Ha a munkások érdeklődnek tőle, magyarán mondva ott áll megfürödve, azt sem tudja, mit Válaszoljam S ha mégis rászánja magát, a helyzet ismerete nélkül pontatlan, a párt politikájával, határozatával ellentétes válaszokat adhat. Több kárt okoz, mint hasznot. Elenyészően ugyan, de még most is előfordul, hogy egyesek véleményük végére odabiggyesztik: ,,Ez az én egyéni véleményem ...“ A bátortalanság rovására is írhatjuk, de a legtöbbször a tájékozatlanság búvóhelye: mert azt mégis csak szegyeinek, ha nem tudnának valamit mondani.

Ebből azután olyan következtetés születik, hogy „a titkár a mindenható”, hozzá igyekeznek az emberek, a legkisebb panaszt is csak ő képes elrendezni. A párttagok pedig tétlenkednek, holott sok mindenre telne idejükből és erejükből.

Igen, sok mindemre. Mert az az eddigiekből is kitűnt, hogy az „aktivitás-passzivitás“ nem a párttagokon múlik. Dolgoznának ők szívesen, csak a vezetőség mondja meg nekik hogy mit, mert nem mehetne! a maguk feje után, abból csal' káosz lenne. De ha nem is ostromolják kérelemmel, azért vezetőség a vezetőség, hogy egyirányba vezesse a pártszer vezet tagjait, a közösen kijelölt feladatokból szétparcellázza tehetségre és képzettségre való tekintettel a tennivalókat. Sajnos, még sok pártszervezetben nincs megbízatása a kommunistáknak. Bükkösdön a húsz tagú alapszervezetbvr még a bélyeget is a párttitkái osztotta el. Egy kicsit él més az a szellem: amit mi megcsinálunk. az a jó, azért vállaljuk a felelősséget, közben panaszkodnak a párttagokra, és hogy az ő nyakukba zúdul az összes munka, éjjelük-mappa- luk a pártmiunká.ra megy. így. igen.

1-Togy melyik a könnyebb9 Eloszta-ni a munkát vagy egyedül elvégezni? — „Egyedül semmire se mennénk — mondta a zádori pártszervezet titkára. — KuUúrházun- kon már az utolsókat simították, amikor gyorsan néhány kocsi föld kellett volna. Ki-, doboltattwk és magam is jártam pár gazdánál, hogy fogjanak be. Kevesen jöttek. Akkor a párttagokkal együtt minden ajtón bekopogtattunk, megmondtuk. mire kell a föld Annyit hoztak, hogy még maradt is..." A zengőaljai állami gazdaság pártszervezete taggyűlésen bízott meg néhány párttagot azzal, hogy a szak- szervezetben képviselje a párt politikáját. A pécsi járás tóbb községében . a pártvezetőség egy tagja rendszerien segíti a KISZ-szervezetet. Az Uránéin bánya Vállalatnál idős, s munkásmozgalomban tapasztalt elvtáns-ak ..tiszteletbei i KlSZ-tagdk”, szabadidejükben régi emlékeiket idézik a fiatalok előtt. És még sorolhatnánk példákat. Mindenütt azt tartják: így könnyebb a munka, mert megoszlik, egy-egy elvtársra kevesebb jut belőle.

A párt politikája ma megegyezik a párttagok véleményével. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy tudatosan megfeleljenek pártkötelezett- ségeikmek. A párttagok aktivitása, csatasorba állítása azonban a pártmunka gyakorlatától, helyes megszervezésétől és a konkrét vezetéstől függ.

BOCZ JÓZSEF

A megyei kórházban helyezik el

a véradó állomást

Doleschall trigyes egészségügyi miniszter válasza

A Dunántúli Napló 1957. december hó 31-i

számában megjelent „Véradó alközpontot kér Pécs’’ című nyílt levélre az alábbiakat közlöm:

A pécsi citrátos vérkonzerváló állomás fejlesztésének terve az egészségügyi minisztériumot úgyszólván az állomás megindulása óta foglalkoztatja. Nagy kapacitású (havi 250 liter vér termelésére alkalmas) véradó alközpont felállításának a szükségessége már kezdetben felmerült, a citrátos állomás szervezésekor. Több okból azonban eddig nem volt lehetőség nagy kapacitású alközpont létesítésére.

Nem kétséges, hogy a pécsi citrátos állomás dolgozói kiváló munkát végeznek és mostoha körülmények között kénytelenek dolgozni. — Kétségtelen az is, hogy az állomáson termelt vér mennyisége (havi 90 liter) a pécsi egészségügyi intézmények (klinikák, kórházak) szükségletét ném képes teljes mértékben kielégíteni. Mindamellett Pécsett a vérellátás körül lényeges nehézség ma sem áll fenn,

mert a pécsi vérkonzerváló állomás termelésén felül a szükséges vérmennyiséget a kaposvári megyei cerkonzcrváló állomás eddig is biztosította és továbbra is biztosítani tudja.

Az egészségügyi minisztérium tervbe vette Pécsett megyei vérkonzerváló állomás létesítését. Ennek felállítására jelenleg azonban lehetőség nincs. Csak azután lesz rá mód, ha az Urán-müvek átadják az egészségügyi minisztériumnak a volt Dózsa Lövésztiszti Iskolát, melyben jelenleg munkásszállás van. Természetesen addig is szükséges a jelenlegi véradó állomás bővítése. Ezért azt tervezzük, hogy a megyei kórházban (volt Honvéd-kórház) kapjon a citrátos véradó állomás a jelenleginél tágabb, jobb elhelyezést (hat helyiségben). A tágabb elhelyezéssel, valamint az állomás dolgozóinak létszámemelésével (2 fő) biztosítva lesz a citrátos állomás zavartalan működése addig is, amíg a megyei vérkonzerváló állomást létre tudjuk hozni.

DOLESCHALL FRIGYES egészségügyi miniszter

cÁ />'// hátán is

Olyan nincs, hogy Csencse- lics zavarba jönne.

— Ohohó barátocskám! Élni tudni kell! — mondja bizalmas baráti körben.

És ő tud. összkomfortosán, a jég hátán is.

— Te komolyan megélsz négyezerből? — kérdezte múltkor őszinte álmélkodás- sal egyik barátjától. Amaz restellkedve vallotta be, hogy az neki bizony elég, sőt szerinte jól megfizetik a munkáját.

— Persze, persze — mondta erre némi megvetéssel — te dolgozol. Hja barátocskám, aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni.

Ez különben jelszava és lobogója, Csencselics nem dolgozik, tehát ráér keresni.

Ott ül a kávéház sarkában és figyelmesen hallgatja « fülébe suttogót.

— Szóval prima borjubox? Hm. Benne vagyok ...

A fülbesúgók cserélődnek.

— Két vagon káposzta? Piti ügy. De egye fene, benne vagyok.■,

Általában mindenben benne van, amiben érdemes. Eladhatsz neki bakancsot, sárgarépát, nylonalsót és gyö- kérpipát. De csak nagy tételben. És vehetsz tőle borsot, deszkát, sumxiUatú bőrt és pézsmaillatú „jó bőrt”,

— A pénznek nincs szaga!

Ez életének egy másik fontos sarktétele.

— Príma üzlet volt — emlékezik száját nyalogatva, ha az ellenforradalom jut eszébe. Mert akitor is „benne volt” jó néhány komoly szállítmányban. Szállított kenyeret és rádióvevőt, cigarettát és „gitárt” a rászorulóknak, bort és disznócsülköt sonkaáron.

— Jó üzlet volt — sóhajtja és mélyen sajnálja, hogy hamar elmúlt. Micsoda kilátások voltak.; i

De azért Csencselics nem jön zavarba. A príma, valódi angol vagy holland szövet ma is kelendő, bútorral is lehet még valamit kezdeni...

— öregem, te csinálod, én eladom, aztán fifti-fiftl — veregeti meg a kisiparos vállát.

— Jött néhány csomagom „odaátról” — mondja másnak sokat jelentőén.

Es kacsint hozzá, mert jól tudja, hogy az ő kacsintása többet ér ezer MEO-bélyeg- zőnél. Ha kicsit kacsint: az áru kifogástalan. Ha könnyzacskója a szemöldökéig szalad: patinás nyugati cég világmárkás, csak csempész- útón kapható, osztályon}elüli áruja. A kettő között persze a megfelelő fokozatok.

„Munkájában” is vannak fokozatok.

Ül törzsasztalánál, kavar- gatja a szimplát és unottan nézi az utcai forgalmat.

Ez még nem hoz többet napi ötszáznál.

Szórakozottan hallgatja a suttogó ajánlatot.

Ez már komolyabb, de nem hoz többet ezernél.

Figyelmesen hallgatja ugyanazt.

Ebből a „munkából” már kinéz legalább ötezer.

Lelkesen és meggyőzően magyaráz.

Ez már igazi „munka”. Tízezren felül.

— Nem találtalak otthon — lelkendezett egy barátja a napokban, amikor találkoztak.

—Ja? — felelt szórakozottan. — Passzoltam a lakást.

— Másikat vettél?

— Ugyan — néz sértődötten — kiutalás!

Mert Csencselics sikereinek legfőbb titka — az összeköttetés.

Tél van, ha jég nincs is. A csencselicsek azonban jól élnek, mondhatnám összkomfortosán. Csak hogy nem a jég hátán.

(Mész—)

és fényt derít arra, milyen a kapcsolat a vezetőség és a. tagság között, mennyire res- J pelctál ja egyik a másikat és : mennyire igényli a vezetőség ♦ a kommunisták munkáját.

*| ás is kiderült itt.

Régóta mondjuk, hogy' a kommunisták, a munkásosztály élcsapatának tagjai nem lehetnek közömbösek. S örvendetes változás, hogy ma már sokan így vélekednek: „Kommunista vagyok, tehát mindenhez közöm van. Mindenért, mindenkivel felelős vagyok." Nos, ez a vezetőség fittyet hányt erre a helyes gondolkodásmódra, egyenesen »elzárta annak a lehetőségét, hogy a kommunisták kifejthessék véleményüket. Nem utána — előtte. Akkor, amikor még csupán napirendre került az eset, amikor még lehetett vitatkozni, különböző szemszögből megítélni a helyzetet. Ez joguk" és kötelességük is. Hiszen a párt nem vi taiklub, határozathozatal után semmi helye és szüksége a vitának, úgy mond: eső után köpönyeg A titkár vagy a vezetőség öthat tagja — legyen bármilyen képzett is — nem képes teljesen átfogni mindent, megismerni valamit töviről-hegyi- >e. Ez csak közös erőfeszítéssel lehetséges. S a* » vezetőség, amelyik elvett ezt, vajon hogyan gondolja megszervezni saját vagy akár felsőbb hat i- rozatók,.végrehajtását? Sehogy hisz az az elvtárs, akivel így bánnak, elveszti kedvét, sosem fő*' tanácsot adni, még ke vri't tevékenyen dől sózni Az egyszerű párttagok véle ményének megismerése nem ..divat“, nem formalitás. z\

Nem sima ügy

IL

Ha a redők és ráncok nem lennének, akkor igazat adnék' a parasztbácsinak, szavaival élve. „politikai értelemben” is. Nem tehetem, mert ugyanúgy tévednék, mint azok, akik ebnem hiszi, hogy visszaállítják a beadást, nem hiszi, hogy nem

rendezik a jogos földügyeket, hogy a tagosítások hibáit az állam nem teszi jóvá. Nem hiszi az olyan szélhordta meséket, mint amivel évekkel ezelőtt ijesztgették, hogy „csajben a 1 őszemben ringatják tu- kát” adnak a kezébe, meghőgy

tr'nlYVC’ríim'í Vi/ncMr c __ : j . ».u___ .

da

lukat. Nem valószínű, hogy a mindent jónak tartók nem

ekkor és ekkor ideérkeznek az amerikai csapatok. De hisz

tudnak semmit a jót néhol be- még a titkos utakon szaladgá

árnyékoló rosszról. Valaho gyám inkább úgy lehetnek vele, minit az az ember, aki néz, de nem lát, mert tudata másfelé kalandozik.

Bizonyságul előveszek néhány tünetet. Köztudomásúan az egyénileg dolgozó parasztok tekintélyes pénzvagyonnal rendelkeznek. Ez jó. De mire fordítják? Iparcikket vásárolnak. Állatot vesznek, hizlalják, nevelik, eladják. Egy része venne kisgépet, de kevés van belőle. Mennyit fordítanak e tekintélyes — és állandóan emelkedő — pénzből gazdálkodásuk fejlesztésére, felújítására? Minap a siklósi járásból azt újságolták, hogy hány ku- I koricagórét építenek a parasz- * tnk. Hallani, hogy házat épít ez is, az is. de legtöbben mégis ingóságot vásárolnak. Azért, mert nincs, vagy kevés van? Nem mindig. Sőtl Ez „politikai értelemben” rendben van? Nincs emögött még mindig jóadag bizonytalankodás, hogy „nem tudni, mit hoz a holmm. • viNki •«», asnelyet a froap?” Vm* M* mór • parasst

íó ..figyelmeztetésnek'’, amit gondolatába hintenek, hogy „előbb-utóbb úgyis bekényszerítitc a szövetkezetbe”. Nincs ilyen? Van. mert még bizonyságul nem jutott mindegyikhez el ennék ellenkezője. A cáfolatot még nem tudja úgy kézzel fogni, mint például a beadás eltörlését. Ez nem az ő hibája.elsősorban és nem is azért van e téren hiányérzet, mert nincs bizonyíték arról, hogy az erőszakos szövetkezet szervezés a múlté. Van róla elég, de erről keveset beszélnek, azok, akiknek elsősorban szólni kellene róla, a falun élő kommunisták. Vannak helyek, ahol még nem az a hangulat uralkodik, hogy „rájössz te a magad bőién, hogy jövőd neon az egyéni gazdaság, hanem a tóiméi ószövet kezet”, hanem az, hogy „bekényszerülsz te még a termelőszövetkezetbe.” E kettő között politikai különbség van és nem árnyalati.

Aligha túlzás azt állítani, hogy ez a forrása a pénz hova- ém mért4otdn(á*ém«k tm, Uom

arról vám szó. hogy nem fejlesztik gazdálkodásukat az egyéni gazdák, arról, hogy fejleszthetnék jobban, gyorsabban, mert ez érdekük és az egész mezőgazdaság jobbá tétele társadalmi érdek. De ez a jobbá tétel jobb, erőteljesebb lehetne. Lehetne, ha ..; Ha bizonyítanák a bizalmatlanko- dóknak, hogy az erőszakos stóvetkezés-szei-veaés nem téri nem térhet vissza, viszont eljön az idő. amikor arra ébred, hogy nagyszerű egyéni gazdálkodásával nemcsak időben, ae anyagiakban. életkörülményekben is hátul kullog.

Azt is az élet láthatatlan könyvének jó oldalára lehet írni, hogy még mindig előfordul termelőszövetkezetbe belépni akarók ..jóindulatú figyelmer- tetése”, hogy a figyelmeztetettek" tsok esetben meg elmondani sem akarják és merik, ki mondta és mit? Ez talán annak a jele, hogy minden rendben megy? Ez annak a jele, hegy még mindig él, — ha nem is olyan nyíltan, mini egy évvel ezelőtt — a „minden magyar testvér", a „magyar a magyart ne bántsa’’ hazug, nemzeti színbe öltöztetett álnoksága. EitöI a talajról hordják a „termést” azok. akik néhány héttel ezelőtt kieszelték a zsír- beadás visszaállításáról szóló hazugságot, akik kézael-lábbai és tele szájjal azt akarják a megye parasztságának is bc- mr-sé’ni, hogy az egyénd gazdálkodó •’t „igazi magyar törekvés' " "mezek próbálják holmi „okos gőggel” teleitatni a parasztot, ami semmi más, mint a naoMMtsüzamm

nrilvánulásának egyik formája. Két vasait tartanak a tűzben. Egyiket azért, hogy gátolják, lassítsák a falu szocialista építését, a másikat pedig, hogy tartsa magát „okosnak” a paraszt, különbnek, mint például a bolgárt, merthogy az belépett a termelőszövetkezetbe. És a dán parasztok, — hogy ezúttal ne „keleti" példa legyen —, azok sincsenek olyan okosak „okosságot terjesztő urak”, mint a magyar? Erről és a többiről szó sem esik érthető ökokból.

Ezt is észre kell venni falun, mert ilyen nemcsak Két* újfalun fordul élő. Nem a dolgozó paraszt az oka, hogy ilyeneket mond. Nem maga találja ki. Szállítják neki és wie mondatják. Erre is figyelni keli a falun élő kommunistáknak és vitázni, érvelni, cáfolni, hogy nem minden magyar testvér. Ezt már annyi példa bebizonyította, hogy itt kár lenne egyre is hivatkozni. Nem szabad elfelejteni, hogy falun sem akar mindenki szocializmust, falun is akadnak, akik nem barátai, hanem ellenségei a népi demokráciának.

Az előbb leírtakhoz kapcsolódik az a jelenség, ami a termelőszövetkezetek zárszámadása előtt kezdett elhatalmasodni. Röviden így hangzik: „Osszunk minél többet és földi tsunk minél kevesebbet a közös vagyon gyarapítására”. Ebben kétségtelent1! van kicsinyes, emberi önzés. De csak ez rejlik emögött? Az nem, hogy „ne fordítsatok lehetőleg semmit a jövő évi nagyobb kenyér, Mwdi» hitfontosára, Így letyi’ább megmaradtok ott. ahol vagytokT' Nem vesszük észre, hojy a .irgalmatoknak az -,ó és a termi - tőszövetkezeteknek rossz? — Nem gondolunk rá eléggé.

A másik. Véletlen talán hogy az utóbbi hónapokban erősítik a németajkúak közölt azt a vélemér.' t, hogy a párt ..felelős’’ a volksburtdistáka. ért vagyonelkobzásért, vagyon- korlótozásért? Ennek okait már nem egyszer megírta sajtó, elmondta a rádió, bizonyítva az igazságot, hogy az a felelős érte, aki saját sorsának volt a kovácsa és világégést vérfürdőt büntetlenül megúszni nem lehet, amikor az emberi civilizáció a kenvéilopást 's bünteti.

írjuk a „nincs olt baj egy se ” rubrikához, hogy számot járási földművesszövetkezetnál ..politikamentesség’' tanyázik. hogy az adok-veszek „mindig volt és mindig lesz” indoklás alapján a liberalistáknál libe- ralisitábbak a napi égető politikai kérdésekben egyes föld- művesszövetkezeti vezetők és alkalmazottak? Ugyan! Ennek is oka van, mint ae előbbieknek, Nyitva áll egy kiskapu és azon .behatolnak azok, akik nem békés, jóindulatú szándékkal járják a maguk útját.

íme, egy gyorsam összekötött kis csokor — lehetne nagyobb is, de elaprózni kár — arról, hogy van azért — tennivaló abban a „politikai értelemben."

(FohtUHá3* a holnapi számban)