Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-10 / 8. szám
W58 JANUAR 1« NAPLÖ 3 HÍREK Pécsre érkezik a belkereskedelml miniszterhelyettes Halász elvtárs, belkereskedelmi r^niszterhelyettes január 16-án, a jövő hét csütörtökén Pécsre érkezik. A miniszterhelyettes elvtárs itt a megyei és a városi tanács végrehajtó bizottságával fontos megbeszélést folytat Baranya megye és Pécs város kereskedelmi problémáiról. Siklóson tart ülést a megyei tanács VB-a A Baranya megyei tanács végrehajtó bizottsága ez évben is folytatja 195r,-fcen elkezdett munkamódszerét, hogy vb-ülé- seit egv-egy járási székhelyen tartja meg. Szigetvár után most január lf.-áo délelőtt 9 órakor a végrehajtó bizottság Siklóson tartja ülésé* *. Ez alkalommal a helyszínen megvizsgálja é.> megtárgyalja a siklósi járási tanács végrehajtó bizottságának irányító munkáját. Bovitett békebizottsági ülés A Hazafias Népfront megyei békebizottsága január 11-én, szombaton délelőtt 10 órakor bővített megyei békebizottsági ülést tart a várost tanács épületében, a II. emeleti kistanácsteremben. Az ülésen megtárgyalják a moszkvai békekiáltványt, a bizottság eddig végzett munkáját és a további feladatokat. 3 865 000 kilométer A Pécsi Közlekedési Vállalat járművei az elmúlt esztendőben összesen 3 265 000 kilométert tettek meg. A villamosok 785 000, a társasgépkocsik pedig 2 480 000 kilométert futottak be. A villamosok 13 600 000, az autóbuszok pedig 2 480 000 utast szállítottak 1957-ben. Járási népfront aktíva-ülés A Hazafias Népfront január 13-án, hétfőn délelőtt 10 órakor összevont járási aktíva- értekezletet tart Pécsett a járási tanács nagytermében. Az ülésen részt vesznek a községi pártszervezetek titkárai, a községi tanácselnökök, a megyei békebizottságok elnökei, a Hazafias Népfront járási elnökségi tagjai. Megtárgyalják a Hazafias Népfront előtt álló feladatoka*. ugyanakkor kiegészítik s járási elnökséget is. Három egészségügyi tanfolyam feleződött be A Városi Vöröskereszt Pécs városában három egészségügyi tanfolyamot szervezett. Ezek közül egy üzemi, kettő pedig iskolai tanfolyam volt. Mindhárom egészségügyi tanfolyam a napokban ért véget és azokon összesen hatvanötén vettek részt A tanfolyam hallgatóit elsősorban elsősegélynyújtási ismeretekre tanították meg. Megválasztották üzemi tanácsukat a vasast bányászok Tegnap délután termelési tanácskozásra és az üzemi tanács megválasztására gyűltek össze a vasasi bányaüzem délelőttös bányászai. A délutános és az éjszakás bányászokat ezen a választáson az említett két harmadban előzőleg megválasztott küldöttek képviselték. Eljöttek ezenkívül Vasasra a pécsbányai és a szabolcsi bányaüzem vezetői, illetve üzemi bizottsági elnökei is, hogy a náluk hamarosan sorra kerülő üzemi tanácsválasztás előkészítéséhez tapasztalatokat szerezzenek. A termelési tanácskozással egybekötött üzemi tanácsválasztásit a vasasi pártszervezet titkára, König elvtárs nyitotta meg. Markó Imre elvtárs, a bányaüzem főmérnöke elmondotta, hogy 1957-ben Petőfi-akna bann ászai becsülettel megálltak helyükért a munkában, eredményesen teljesítették a rájuk bízott feladatokat. Hozzájárult ehhez persze az is, hogy az ellenfonradalom a pécsi bányaüzemek közül itt okozta a legkevesebb kárt, hisz a vasasi bányaüzemben egyetlen nap sem szünetéit a munka s a bánya állapota sem romlott le, sőt sikerült azt némileg meg is javítani. A vasasi bányászok helytállása, becsületes, áldozatkész munkája lehetővé tette, hogy az 1957. év januári 580 tonnától decemberre 970 tonnára emeljék a napi termelést, s hogy az éves tervet 105,5 százalékra teljesítve, 12 570 tonna szenet, adjanak terven E ma is dicséretet érdemlő termelési eredményeket a vasasi bányászok elsősorban a teljesítőién vek növelésével érték el. Meg kell azonban állapítani, hogy a teljesítmények növelése terén az utóbbi időben némi visszaesés tapasztalható s ezen sürgősen változtatná kell. Jelentős eredményt értek el a vasasa bányászok a termelési költségek csökkentésében is. Kófc hónap kivételével rendszeresen teljesítették az előírt •szinteket. Emellett természe*esen nem feledkeztek meg a jövőről sem. A feltárási terveket túlteljesítették s nagy lé- oést tettek előre a műszaki fejlesztés területén. A legje- ’entősebb ezek közül az a nagymérvű előrehaladás, amit a korszerű biztosításnál elértek, de feltétlenül meg kell említeni a szállítás gépesítése terén elért eredményeiket is. Az elmúlít évben összesen 3853 folyóméter hosszú vágatot láttak el korszerű biztosítással, az első szinti szállítás mintegy 70 százalékét gépesítették, főként diesel-mozdonyokkal, de kísérleteket folytattak az akkumulátoros mozdonyokkal is s ezek a kísérletek be is váltak a sújtólégmestes területeken. Az elmúlt évben nagy ösz- szegeket költöttek Vasason a távolabbi jövő biztosítása érdekében is. A hosszúhetényi légakna például már 527 méter mély, elkészült a Vasas— Hosszúhetóny közötti kötélpálya — a feladó állomások kivételével, — készülnek a Vasast Hosszúheténnyel összekötő földalatti vágatok, halad a Hosszúhetóny—Hird közötti vasúti pálya építése, számos lakóház épült, stb., hogy csak a lényegesebbeket említsük. Ezenkívül sok, közvetlenül az üzem életét érintő beruházás is készült. Maricó elvtáirs ezután a jövő feladatairól beszélt. Elmondotta, hogy 1958-ban a vasasi bányászoknak Ezután került sor az üzemi tanács megválasztásira. Miután Czukor elvtárs, az üzemi bizottság — s most már egyben az üzemi tanács — elnöke ismertette az üzemi tanács feladatait, hatáskörét, felszólalt többek között Tóth György bányamérnök s _ elmondotta, hogy az a véleménye: az üzemi tanács tagjainak érezniök kell. hogy ez az üzem mindannyiuké s így is kell cselekedniük. „Remélem, — mondotta —, hogy az üzemi tanács megállja a helyét s lesz értelme annak, hogy létrehoztuk.** Miután az üzemi tanácsválasztáson az üzem dolgozóinak több mint a kétharmada megjelent, König elvtárs ismertette annak a 27 üzemi tanácstag- jelöltnek a nevét, amelyet korábbam a csoportonként megtartott aktívaértekezleteken a bizalmiak, illetve a munkásoV jelöltek. Az üzemi tanács többi tagját az üzemi bizottság tagjaiból, illetve aktíváiból kooptálták, a rendeletnek megfelelően. J7 zzáralél-kel főbb szenei A i****** « vOínsztásor kell termeVniök., rf5<ir*~>v>«tJc Mzteltiartással mint 1957-ben, de ez csupán azt jelenti, hogy annyi szenet kell kiadniok naponta, mint amennyit 1957. novemberében termeltek. Ezt a feladatot azonban nem szabad lebecsülni. Szükséges, hogy a Petőffi- atonai bányászok az eddigi teljesítményeiket is tovább növeljék, mégpedig a fejtési teljesítményeket 1 százalékkal, az összüzemi teljesítményüket fjedig 2,6 százalékkal. A jövő feladatad között szerepel a korszerű biztosítás további fokozása, a szállítás gépesítésének kiterjesztése —elsősorban az X., a VIII. és a IX. szintre —, de nagy erőt fordítanak az új fejtési módszerek — elsősorban az iszapolásos — bevezetésére, illetve kikísérletezésére is. A bányaüzem főmérnöke összefoglalójában hangsúlyozta, hogy mindezeknek a feladatoknak a megvalósítása elsősorban attól függ, hogy a vasasi bányászok hogyan fognak dolgozni, lelkesedésük, kitartásuk nem marad-e el az elmúlt évekétől, A főmérnök kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy a vasasi bányászok továbbra is eredményesen fognak dolgozni s eddigi sikereiket tovább szaporítják. eovhnnrtúan elfogadták. Nagyon megható jelenet vélt s több bányásznak könnyet is csalt a szemébe, amikor a vasasi bányászgyerekek nevében egy fiatal úttörő lépett a nagycsarnok dobogójára s a gyerekek, az úttörők nevében köszöntötte a megválasztott 81 tagú Petőfi-aknai üzemi tanácsot. A vasasa bányászok e ta- nácsválasztás után úgy indultak haaa, hogy érezték: jól választottak, a jövőben sokkal több beleszólásuk lesz az üzem irányításába. MESTERFALVI GYULA Évi hatszázezer forint — gondatlanságból Pécs város régi, megoldatlan problémája: az utcák, úttestek, járdák, terek, közterületek tisztátalansága. Amerre csak megfordul az ember — a belvárosban éppúgy, mint a külvárosokban — az úttestre, vagy a járdára kiszórt építőanyagtörmelékkel és szeméttel találkozik. Elég végigsétálni a belváros kellős közepén, a János utcában, ahol hetek óta körülbelül 18—20 méter hosszú és fél méter magas cpitőanyagtör- mclék éktelenkedik az úttestre kiszórva és akadályozza a közlekedést. A város tisztá- talanságához hozzájárul az is, hogy egyes vállalatok, intézmények a közművesítés! munkálatok során az úttestet vagy a járdát feltúrják, anélkül azonban, hogy a munka befejezése után a szükségtelen törmelék elszállításáról gondoskodnának. Pécs tisztántartásához a Köztisztasági Vállalat nagyarányú gépesítésére lenne szükség, de népgazdaságunk jelenlegi helyzete ezt néni teszi lehetővé. Kormányrendelet viszont lehetővé teszi, hogy a tanácsok éljenek jogukkal és a közterületek beszennyeződ pénzbírsággal sújtsák. A rendelet kimondja, hogy a tanácsok naponta és négyzetméterenként ötven fillért szedhetnek azoktól, akik a közterületeket be* szennyezik, az építőanyagtör* melékek elszállításáról nem gondoskodnak. Ez a rendelet nem újkeletű, csak áz volt a baj, hogy a tanácsok eddig nem igen éltek végrehajtási jogukkal. Pécs város közterületeinek tisztántartása érdekében most a városi tanács végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy szigorúbban ellenőrizteti a közterületek tisztaságát és díjat szed be mindazoktól, akik semmibe veszik a város tisztaságát. A hanyag, gondatlan emberek így egy év leforgása alatt körülbelül 600 000 forint bevételhez juttatják majd a városi tanácsot. A köztisztaság ellenőrzésesére a városi tanács három embert állít be. Minden kerületben egy-egy ilyen köztisztasági ellenőr működik majd, aki az utcára szemeteteket megbírságolja. A birsaggal a tanácsnak korántsem az a célja, hogy külön bevételre tegyen szert, hanem hogy erélyesebb eszközökkel is biztosítsa Pécs köztisztaságát. Éppen ideje! Nagyobb választék pécsi kesztyűkből A Kesztyűgyárban nemrég mutatták be az új kesztyűmin- tákat. Az idei kesztyűszállítmányok, amelyek a gyár területét elhagyják, színekben és fazonokban is sokkal gazdagabbak lesznek az eddigieknél. Közel tíz fazonban, a szivárvány majdnem minden színében készülnek az idei kesztyűk. Anyaguk részint nappa és zergebőr, s így képviselve lesznek a finomabb, nemesebb kesztyűanyagok is. Az első negyedévben 67—68 ezer pár kesztyűt gyártanak Pécsett, s ebből több ezer pár duvatkesz* tyű lesz. A férfiakat nem tudják új fazonokkal meglepni, de nekik is többet juttatnak a nappa és zargebőrkesztyűkből. Februárban, márciusban már a boltokban lesznek azok. a kesztyűk, amelyeket most, vagy ezekben a napokban szabnak a pécsi Kesztyűgyárban. Mire felöltik a városban az új tavaszi kosztümöket, kabátokat, lesz elegendő kesztyű, s most már ebből a cikkből is lesz választék. Százezer darab NARANCS — Két kg narancsot kérek — mondja a Csemegeüzlettoen mellettem állő elegáns, középkorú hölgy az eladónak. S úgy látom, olyan mozdulatot tesz, mintha már nyúlna is a blokkért, s utána indul a pénztárhoz fizetni — Sajnos elfogyott kérem, — hangzik a vá’asz. Már-már azt hittem, az eladó, s a vevő is megeléegszik a kúrta felelettel, s mindegyik megy a maga dolgára. A kereskedő azonban folytatja: Ma lett hát a nóta vége? A métának, amely bizony pénzbe kerül, főként ha sűrűn olajozzák is a hangszálakat. Szemtiványi olajozta, hol a Nádorban, hói itt, hol ott, — haverokkal persze, — mert S zen ti ványi nák mindig volt pénze. Nem úgy, mint más embernek, hogy tíztizenöt forint csörög a zsebben, csupán az illem miatt, «— Szentiványinak százasok sorakoztak a belsőzsebben. Hja kérem, van annak, akii.iAki megtalálja a péns- szerzés könnyű lehetőségét. Kezdjük talán Cs. Tóth Ferencnél, aki nemrég még a Pécs és Környéke Földmű- vesszövetkezetének egyik boltvezetője volt1 Azért nemrég, mert moßt már nem az. Ugyanis valami erősen nyomta a Lelkiismeretét: 160 000 forint értékű leltárhiány! Álmatlan éjszakát persze ez a csekélység csak az utóbbi hónapokban okozott. Jó üzlet volt, meg kell hagyni, Szenttványival, — a központi raktárossal — például úgy eladták a burgonyát, hogy azon ketten kerestek vagy húszezer forintot. Aztán: saját hizlal ásó sertését föl- tafctölv* hámért« • vásárlókfßanamazök nak, — a papírra pedig „dióbelet“ vezettek rá Cs. Tóth már később attól sem riadt vissza, hogy fiktiv felvásárlási jegyeket állított ki olyan nevű termelők részére, akik a világon sincsenek. Ebből is került némi haszon. Fölhalmozott mindenféle árut a raktárban, — a forgalomtól függetlenül — s az áru megromlott. Egy részét kivitette a szeméttelepre, másik részét pedig leárazta anélkül, hogy a szövetkezet illetékeseinek figyelmét erre felhívta volna. Miért ne vegye át ezeket a „jó módszereket’“ Cs. Tóth Ferer.ctől Szentiványi József Ö is hamisított felvásárlási jegyeket. De folyik óm a pénz más ürmét is! Megrohadt egy nagytötel alma. szeszt főzetett belőle... Cs. Tót.hnak és Kurucz Vendei- nének pedig olyan árut terhel be, — amit soha sem szállított le nekik. De hát ki tudja már, mit nem csinállak ezek hat társukkal egyetemben, hogy a jóm, de azért valami maradjon a konyhára is? Ami igaz, az igaz: rajtavesztek. Csak most már azon töprenghetnénk, hogy a föld- múvesszöveítkezot máért ad enyi munkát a bíróságnak és a rendőrségnek. Elképzelhetetlen, hogy a bíróságom elmúljék egy hónap szövetkezeti panama nélkül. S ez más évek óta tart! Lebukik az árubeszerző, a felvásárló, lebukik a könyvelő vagy a boltvezető, mert.... Ez az! — éppen ezen a „mert“’-en csúsznak el ezek az emberek. Mert kevés a revizor? Mert... olyan lenne a szövetkezeti kereskedelem felépítése, hogy aki csak egy kicsit is hajlamos a csalásra, sikkasztásra, az itt megszedheti magát? Vagy mert a népi ellenőrzésről csak beszélünk, cselekvés helyett? Vagy — uram bocsá! — talán akkora a bürokrácia, hogy a papírtenger elfed minden disznóságot? Talá'gatások ezek. vagy való tények, — mit lehet tudói? fia MB az állapot már tarthatatlan Csak úgy próbaképpen nézzék meg a járási FMSZ-ve- zetők, hogy megtalálná-e azokat a felvásárlókat, boltvezetőket a járásban, akik teszem fel, mondjuk három négy-öt esztendővel ezelőtt r már a szövetkezet kenyere ették? Azt hiszem ez a ki statisztika kimutatná az* hogy nagyrészük már rabke nyéren éi. Pedig nem bűnő?'' típusok, hisz legtöbbjén?’ soha semmi dolga nem vor még a törvénnyel s egyszer csak ott ülnek a vádlottal- padján. És gyűlnek az FMS7 akták a bíióságon, ki lószán ’ ra, hánapról-hónapra, évrö'. évre. Egyik MESZÖV-válasr mányi ülésen a felszólalói erélyes intézkedést és bűn te test követeltek a bíróságié a sikkasztok és csalók fejére Ennél a követelésnél azonban ma már tovább ke!' menni és azt megvizsgál ír hogy maga az egész FMSZ- mozgalom miképpen gátolhatná meg ezeket a visszaéléseket? Erről kell most be szólni — és cselekedni. Mert addig a nóta v-t mindig csak börtön icsz. — Kérem, volt bőven az újévi ünnepek előtt, de hát külföldi áru, épp hogy ránéztek a vevők, s máris elfogyott. Azért ha most nincs is, a télen azonban ismét kapunk, s a nyuszika is juttat a gyerekeknek még talán vémarancsot is. Tessék máskor is benézni hozzánk. — Nincs? •— horkant fel a vevő. — Hát még a napokban kapható volt. Vagy csak megint annyit hoztak be, holy el ne felejtsük, milyen az íze? A múltban bizony kaphattam vékaszámra. Igazán nem értem. Ügy látszik a kereskedő nem ikart hosszan vitatkozni s még 'gyszer megkérdezte, hogy arancsol-e valami mást. — Nem, nem kérek semmit, — méltatlankodott a ,/iagysá- '08“ asszony és sarkonfordult. Mindig türelmetlen vagyok, ia az üzletben sokat kell várakoznom a lassú kiszolgá- ás miatt, de most az idő --szembe sem volt. Inkább a negdöhbenés vett erőt rajtam » furcsa párbeszéd hallatára. Tgész nap fülemben csengett í mondat, hogy „el ne felejt- ük az izét’“, Igen, az ízét, azt a finom >ót annak a jószagú narancs- lak. S eszembe jutott az az dó, mikor vékaszámra lehe- ett kapni, ahogy a hölgy nondta. Vékaszámra vették zok a kevesek, akiknek pén- ■ük volt. S a magunk fajta isetleg húsvét táján kapott ?gy szemet kóstolónak, sokan pedig már megértek jópár te- 'et, do csak a kirakatban lál- lák, piramisba rakva. Fontosabb volt, hogy barna tenyérre, s a sápadt gyerekeknek olcsóbb almára és egy kg marhahúsra fussa a családi stszábólTévedés ne essék, én is azt “omiorn. iöbb kell, sv®.k"r>b- an keli. De puplinina is acélbútor is több kell, s aat teszem ezek kellenek először} Erre kell a valuta. S ha a család sorrendet állít fel a szükséges holmik beszerzésére, akkor az állam sem tehet mást. Egyetértek vele, ne kövessük azt az elvet „hogy nem ehetjük meg azt a tyúkot ma, amelyik holnap aranytojást tojik nekünk“, azonban a józan mér_ téktartás, mégis csak szükséges. Sokan mondják: mindig a múltat emlegetik, de mi a mában élünk. Mások *az igényei a mai embereknek. Igen, a múltat emlegetjük, mert nincs még oly távol, hogy ne emlékezzünk és azért is, mert nem szabad elfelednünk, hogy nagy áron jutottunk idáig, ahol vagyunk. Természetesen az igényeket kielégítjük, mert állam rendszerünk minden cselekedetének ez adja az értelmet. De nemcsak a táplálkozási kultúránkat kell emelni, hanem szellemi életünk szintjét •is. Tantermeket, lakóházakat kell építeni, méghozzá gyón# ütemben. De beszéljenek a számok is! 1955-ben még tejjegyre adták a narancsot s a város mimdösz- esze 25 mázsát kapott karácsonyra. 1956-bán 50 mázsát, az idén pedig Ia3 mázsát, kb. 100 000 darabot Tehát már most minden pécsi lakosnak jutott legalább 1 darab (s vannak akik szívesebben eszik a Jonathán almát). A következő szállítmány sem lesz kevesebb. S hozzá kall még tenni azt is, hogy más gyarmatáruból, citromból. az igényeket teljesen kielégítik, kapható azon kívül datolya, banán, füge, mazsola, ha még drága áron is. Tehát nem felejtjük el az ízét, a zama*át, töt igen sokan cs’ k most ’«meriük meg s egyre gyakrabban kóstolgathatjuk. Pusztai "ózset
