Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-08 / 6. szám
2 NAPLÓ 1958 JANUÁR * Még mindig sok az illegális áruvásárlás í Gépipari hét a (népipari Tudományos {/, . -m „ w r , Esésűiét pécsi csoportthrtekes előadások jAnafc idei terveiben Csökkent a szeszhamisítás és árdrágítás — Fokozódott a kereskedelmi felügyelőség ellenőrzése — Jószívűség, mint a visszaélés alapja ! utóbbi időben igen elszaporodtak — főleg a földművesszövetkezeti boltokban — az illegális áruvásárlások. A diósviszlói földművesszövetkezeti boltvezető, — Ollós Sándor — magámkisi párosoktól vásárolt árukat, dísztűket, plasztik erszényeket, fénykép- albumokat. A kisiparos az árunak csak egy részéről adott számlát a boltvezetőnek, így az az áru másik részének hasznát megtartotta magának. A kereskedelmi felügyelőség figyelembevéve, hogy első alkalommal történt mindez, 300 forinttal büntette a fö’.d- művesszövetkezct vagyonával helytelen módom gazdálkodó boltvezetőt; Hasonló visszaélést kővetett el Leicht János nagyharsámyi boltvezető is, aki 2000 forint értékben müselyemkendőt és karóraszíjat vásárolt kisiparostól, amiről számlát nem adott. Bár látszatra humánus dolog, valójában a legnagyobb visszaélésekre' ad alkalmat a hitelben történő árusítás. \ A Gépipari Tudományos ? Egyesület pécsi csoportja mint- ■ egy harminc tagot számlál. Tagjai a Sopiana Gépgyár, a J Porcelángyár, a Kokszművek, Egy pléd a. Urmankovioh Pé- J a bányák és a Gépipari Terhiemé, godisai boltvezető n t rükum.műszaki dolgozói — fő- ezer forint értékben adott ki # ként fiatal emberek. Az egye- árut hitelbe. Azt mór csak f sülét munkájának, célja, a fiamellékesen jegyezzük meg.#!al műszakiak továbbképzése, hogy magánosoktól hentesárut t ismereteik bovite.se. A tagok vásárolt és számlát nem adott róla. A hitelben történő árusításnál a kiadott áru leltárkor hiányként jelentekzik. Meg- eshetlk azonban, hogy sokkal kevesebb a hiány, mint amennyi árut hitelbe adott a közül néhányan már többször jártak külföldön, hogy az fftt szerzett tapasztalatokat felhasználva, segítsék tagtársaik és üzemük munkáját. A Sopiana Gépgyár műszaki dolgozóiból tevődik ki az egyevásárlóknak. Ilyenkor mit esi- ( sülét tagságának többsége, s nál a boltvezető? Ha becsüle- { a vezetésben is nagyobb tes, megmondja, hogy mégj arányban képviseltetik magu- áruja van, fedezetlenül, ha f Patakkor bölcsen hallgat ésf — Most készítjük az idei terÖsszehasonlításképpen kikerestük az 1956-os adatokat, melyek a kereskedelemben leleplezett visszaélésekről tanúskodnak. Két- éve 102 árdrágítás! esetet tártak fel a kereskedelmi ellenőrző szervek, 1957-ben éppen a fele volt csak. Csökkent a súlycscxnkí- tás is. Az 1956-os adatok arról számolnak be, hogy 43 súlycsonkítót büntettek meg, míg a tavalyi évben már csak 28 esetben kellett büntetést alkalmazni. Ä szeszhamisításokról is pozitívan lehet beszámolni, — ugyanis 1956-ban 32 szeszha- misító került a vádlottak padjára, vaigy kapott kisebb-na- gyobb büntetést. Ez a szám tavaly 15-re csökkent. Nem ilyen kedvező a helyzet a társadalmi tulajdon kezelésénél; 1956-ban 17 kereskedelmi alkalmazottat, illetve boltvezetőt vontak felelősségre, 1957-ben pedig már 19 leleplezés történt. Bár a szám növekedett, mégis * pozitívan kell értékelni ezt, mivel bizonyítja, hogy tavaly fokozottabban ellenőriztek a kereskedelemben és kisebb hiányossá- •*-•».-*• n gokért is felelősségre vonták , a boltok vezetőit |( A kereskedelmi felügyelőség (i megállapítása szerint különö-|i sen 1957. második felében volt (I tapasztalható jelentős javulás |i a kereskedelemben; Mindez a j t fokozott ellenőrzésnek köszönhető. Számok is bizonyítják,# A pécsi Mecsek táncegyüt- hogy 1956-ban a felügyelőség tes — miután Dörömböző Gé- 1166 alkalommal ellenőrzött, ü za népizenekarával bővült, — 1957-ben már 1392 ellenőrzés ü fejlődésében újabb színről szóvolt. O molhatunk be. Mintegy 80 taA tavalyi ellenőrzések nagy (1 gú énekkar teszi majd még része azt bizonyítja, hogy az # színesebbé, változatosabbá felléniákkal foglalkoztunk, amely a mi munkánkkal volt kapcsolatos. Ebben az évben a gömbgrafitos öntéssel, a precíziós öntéssel és a fémszóróssal kapcsolatos előadásokat. illetve gyakorlati bemutatókat szeretnénk rendezni. Ezek a fő kérdések, amelyek minket érdekelnek. Ezen kívül természetesen lesznek majd „menetköz- beni” problémák is, amelyeket előadással, vitákkal szeretnénk majd megvilágítani. Az egyesület legközelebbi nagy feladata a február közeliére tervezett gépipari hét megrendezése. Erre a hétre külföldi vendégeket is hívnak. A gépipari héten előadások, üzemi bemutatók, gyártási bemutatók, viták követik majd egymást. A hét előreláthatólag legnagyobb eredménye lesz, hogy megbeszélik a húsipari gépgyártásban adódó problémákat a tervezéstől egészen a gyártásig. Az év első szakmai film bemutatóját hetedikén tartották a Sopiana Gépgyárban —• ugyancsak az egyesület rendezésében, A bemutatott film a precíziós öntéssel foglalkozott. 1958-ban sok hasonló filmet és több értékes előadást — nagyrészt budapesti előadóval — használnak majd fel a Gépipari Tudományos Egyesület pécsi csoportja tagjainak továbbképzésére. Pécsett négy-ötéves múltra tekinthet vissza az egyesület; Ezek az évek az egyesületi munka szempontjából igen eredményesnek mondhatók. A tagok az idei évet is tapasztalatokban gazdagodva szeretnek zárni. ríjCm, guviwi Kfsjiy,oss\n uaiiACH po . a hitelbe adott áru értéke ké-J vet,— mondja Czakó János, a sőbb az ő zsebébe folyik be. J Sopiana Gépgyár főmérnöke, A számtalan visszaélés és i a Gépipari Tudományos Egye- hűtlen vagyonkezelés leleple-S KÜlet pécsi csoportjának egyik i mivel tartozik •%s%* íőség egymaga -t-t—-r , „ , .. . . ■ (? ezért nagy szükség van arra, t foglalkozni az uj évben, mi i hogy a vállalati és a szövet-# szerepel majd a készülő terv-# kezeti ellenőrökön túl a vá-# ben' ? sarlók köréből kiválasztott tár- # —Mivel mi vagyunk az sadalmi ellenőrök is fokozott} egyesületben többségben, első- és szigorú ellenőrzést gyako-. sorban m „sopianásoknak” megrójanak a kereskedelem mln-J felelő programot szeretnénk, deii ágazatában; \ Eddig is főként azokkal a prob10 éves iu&Ueumia Uévziil a Mecsek táncegyüttes Megalakultak a vöröskereszt szakbizottságai Megalakult a vöröskereszt anya- és gyermekvédelmi, szociálpolitikai. üzemegészségügyi és közegészségügyi szakbizottsága. Az anya- és gyermek- védelmi szakbizottság az óvodákat, a napközi otthonokat, bölcsődéket látogatja és az anyavédelem keretén belül a . rákszűrést megelőző orvosegészségügyi felvilágosító mun. kát végzi. A szociálpolitikai szakbizottság elsősorban a fiatalkorú disszidemsek ügyeivel foglalkozik és segítséget nyújt a külföldről hazaérkezettek ellépését, — most már nemcsak tánc és zene —, hanem -énekszámok is szerepelhetnek műsorában. S amint azt Simon Antal, az együttes vezetője elmondotta, az idén a költség- vetés is eléggé kedvező, — bővebb, mint az eddigi években. A Mecsek táncegyüttes tu- j lajdonképpen a MÁV-együt- tesből alakult, amely 10 évvel ezelőtt kezdte meg munkáját; Az évfordulót február 21—22- 1' én ünnepük meg az együttes helyezéséhez. Az üzemegész-1' tagjai. 21-én a megye legjobb ség ügyi szakbizottság feladat-1: tánccsoportjai — amelyek 10 körébe tartozik, hogy a hely-''éven keresztül táncoltak — színen nyújtson segítséget az1 ( köszöntik a pécsieket és a 10 üzemek egészségügyi problé-1( éves táncosokat, majd a Me- máinak megoldásához és se-', csek-együttes életéről, mun- gitse az üzemi orvosok, aZ J, Icájáról kiállítást nyitnak meg. lizemí városi főorvos munka- , 22-én délelőtt a Pécsi Nemzeti ját. A közegészségügyi szak- ( Színházban'„10 év legszebb bizottság pedig részt vese, a , táncai" címmel nagyszabású járványügyi problémák felde-.| bemutató lesz, este magyaros rí lésében, valamint a járvány-d bal és közös vacsora a városi ___,i művelődési hazban. A balt a ügyi felvilágosító munkában.I Mecsek-együttes táncosai pa- Emellett gyakorlatilag is részt lotással nyitják meg. Úgy szá- veez az oltásokban. (i íratják, hogy az ünnepségen mintegy 100—150 . vidéki táncos vesz részt; Meghívják a jubileumra a volt MÁV-táncegyüttes első oktatóját, Mihály Sebestyént, aki később a Honvéd Művész- együtteshez került, Szakács Dezsőt, a második oktatót, Szigeti Károlyt, aki ugyancsak foglalkozott az együttesi tagjaival és jelenleg a népművészeti intézet táncosztályának előadója. Mohai Andrást, Szekeres Györgyöt, akik szintén részesei az együttes sikerei-f nek. J A Mecsek-együttes tagjai je-1 lenleg erre az ünnepségre ké-^ szülnek, de gondolnak már jó- . előre a márciusi szereplésre £ is, amikor először lép színpad- J ra együtt a táncegyüttes, a ze-1 nekar és az énekkar. Februárban szeretnék bemutatni Bartók: Allegro ’ barbaro-ját, s felújítják a „Zsok" című moldvai táncot is. Hétholdas aranyosgadányi paraszt fiaként az egyetemre. Orvosnak készült . 11 Éveken dt havonta fölvette a 460 forintos ösztöndíjat. Nem sok, de hát istenem! Az államnak ennél sokkal többe kerül egyetlen diák esztendőkig tartó tanítása, míg végre a diplomát megkapja. Bencze Nándor is már az ötödik esztendejét „gyúrta” az egyetemen. Most végzett volna ebben az évben. S hol végzi? A börtönben; Sógorával, Fehérvári Istvánnal (dolgozik: 3. Mélyépítő Válalat) — betérnek a Gyöngyvirágba egyik este. Elfut az idő, záróra — de őket ez nem érdekli. Könyörög a pincér, könyörög az üzletvezető, könyörög a ruhatáros, ők maradnak és nem fizetnek. A szolgálatos rendőr is figyelmezteti őket: — Fizessenek kérem és induljanak el szépen haza.. i Erre Fehérvári az üveget nyújtja a rendőrnek, gúnyos megjegyzés kíséretében: — Igyál pajtikám, te úgy is ráérsz! Kitessékelik a két férfit, de úgy látszik, nem értenek a szóból. Fehérvári megüti a rendőrt, s amikor az lefogja a kezét, akkor Bencze ugrik oda és fellöki a dulakodó rendőrt és a sógort. Közben kiabál: — Csibész rendőrök, majd én elintéztetlek benneteket a beiratkozott ■ ■elvtárssal! És felsorol néhány nevet, akikre hivatkozik, akiknél neki „protekciója” van és közben 6 is nekiesik a rendőröknek. Bencze most itt ül a rend- őrség egyik szobájában. És hivatkozik. Hogy az ő apja valamikor kapott kitüntetést, a köztársasági elnök írta alá... Meg hogy ő annakidején a Díszben is milyen jő munkál végzett.. ■. Meg hogy. *. „Elvtársam, higyje élt,.* Elég ebből az undok esúszó- mászásból! Most mindenki „elvtársam”, most van becsülete a kitüntetéseknek, most minden — egyébként lebecsült, sutbavágott ténynek. — hihetetlen értéke van. Soha nem gondolkozott azon, talán eszébe sem jutott, hogy elvégre mégis csak egy kis- paraszt fia, egy kisparaszf maholnap orvos fia1 — akiből a múltban soha. nem lett volna semmi. Most eszébe jutott. Anélkül, hogy valaki kérdezte volna: „köszönettel tartozom az államnak, hogy orvos lehetek .. " — jelenti ki kétségbeesve. Bencze Nándorból aligha lesz orvos. Kár volt azért az öt esztendőért is, amelyet eltöltött az egyetemen. Pedig már... a személyi igazolványába is bejegyezte, behamisította a foglalkozás rouatba; orvos. Vörhenyes haja kétoldalt lehull az arcára; Sovány csont-bőr ember, negyvenkét éves. s roncs. Kifejezéstelen szürke szemével bámulja a mennyezetet, aztán a falat nézi, most éppen gondolkozik. Vagy éppen nem gondol semmire. Ujjai remegnek, amikor az igazolványában lapozgat, keresi a bejegyzést, mi szerint ő, F. Gy. — Itt és Itt dolgozik, munkája van. De ilyen bejegyzés szeptember óta pincsi. Addig valahol az Építőipari Vállalatnál ődömgött. Hogy aztán miért jött el onnét, kitették-e, vagy kilépett — az isten sem igazodik el rajta. S azóta nem dolgozik; — De kérem, én (Jolgozfarn — mondja hirtelen — most jut eszembe, hogy a múlt héten is dolgoztam egyszer:. c Igen-igen! Már emlékszem, vagont raktam ki. Kaptam egy százast. Kapott egy százast..: Egyetlen százast. S erre vannak nyolcán: Mari, Juli, Gyurka, Márta, József, Anna, aztán az apa és az anya. A két legidősebb lány tizenöt, illetve tizennégy éves. Csinosak, helyesek, rongyosak. Az egész család ilyen. Az egyik szoba üres, azazhogy egy pléh-teknő áll a falnak döntve. A másik parketta« szobában három ágy, két szék, cserépkályha, csúnya falak, a falon egy hímzett fal- Védő. „Édes Jézus légy vendégünk, Alid meg, amit adtál hé künk ..Ez van a Krisztus lóié kivarrv&í Kérdem az asszonytól, mit főz ma ebédre? —• Krumplit, — feleli halkan. — Estére? Vacsorára? —- Majd valami tálán kerül estére is. — Holnap? «— A jóisten tudja ..; Ez nem sok. Még annyi sem, amennyit a falvédő mond. A férj széles mozdulatokat tesz kezével, amint a gyámügyi előadónak magyaráz: ■—• 4 . a mert kérem nincs munka. Kerestem én, de azt mondják, nincssn felvétel. Hát akkor hova menjek? Gondoltam, hogy az egész pereputy- tyommal kimegyek falura, belépünk a téeszcsébe, hallom ott jól fizetnek, de hát;;; abból sem lett semmi. Művészet így élni nyolc adni agával, annyi bizonyos. Igaz, az fusszony dolgozott egy ideig a MÉK-nél, burgonyát válogatott, havi hét-nyolcszáz forintért. De az csak szezonmunka volt. A gyerekek kint vannak a konyhában. Mikor ettek húst utoljára? Döbbent csend. Hogy húst? Juli válaszol: — Két hete vasárnap ..: A* öreg akkor hozott pénzt; — TI miiért nem dolgoztok? A két nagyobbik lány vállat von: — ín szeretnék szakmát tanulni, — mondja Juli, — Varrótanfolyamra akartam iratkozni, anya adott is apának pénzt, hogy írasson be, de elitta az árát a büfében. Meg az anya is mondta, hogy ha apátok nem dolgozik, ti se men jetek ..» Aztán van itt más is. Amíg az asszony dolgozott bent Pécsett, a gyerekek magukra maradlak. Mert az apjuk ott támaszkodott a büfében, a legényszállásiak fizették neki a fröccsöt, közben hárman-né- gyen, sokszor hatan-nyolcan is föloeontak a lakásba és ott nyavalyogtak a két nagyobbik lánnyal. Mari tagadja. Juli is tagadja, lehet hogy nem így van, ki tudja? Pedig a lakóik váltig erősítik. — Csak a Jani jár föl, — szólja el magát a kisebbik fiúgyerek. — Ki az a Jani? — Hozzám jár— feleli egykedvűen Juli és a harisnyáját igazítja. — Elvesz feleségül, csak vár még, egyelőre nem bízik bennem. Fél hogy átverem .;. — és nevet. Járni bányába jár, jól keres, legutóbb megígérte, hogy a fizetését odaadja Julína*. tegye el, aztán majd vesznek ruhát. — Nem fogadtam el, mert ha az öreg megtalálja, akkor fuccs a pénznek — s a torkára mutat Juli. jelezve, hogy apjánál ott tűnne el a pénz. * j Ezek az apró kölykök száj- tátva hallgatják, miről beszélgetünk. Nem a csodálkozástól — hiszen hallottak ők már ilyent, — hanem ezeknek a gyerekeknek arcán van valami különös bárgyuság. Nem a szó sértő értelmében gondolom ezt. hanem a koravénség, fásultság, szörnyű elmaradottság okoz'a bárgyuság ez. A szemük egyforma. Egyformán csodálkoznak mindenre, megbámulnak bennünket tetőtől talpig, a gyámügyi előadót, a két rendőrtisztet, a tanárnőt, a legkisebbik még a tanárnő esernyőjét is megszagolja. Mint a riadt vadak, olyanok ezek az apróságok. Szomorú. Csoda ? Ebben a lakásban ordítva kezdik a napot és azzal fejezik be. Idegesek, mert éhesek. Egyik lakó, — aki a levelet írta, — így ábrázolta nagyon-nagyon találóan ezt a családot: „Hat éhes száj és egy szomjas torok ...“ Az a szomjas torok mindent elnyel a hat gyerekszáj elöl. Munkakerülő, szinte betegesen lus;a és tehetetlen. S itthon az állandó csetepaté. Ezt tanulják e gyerekek, ezt látják evés helyett. Mariinak már volt egy „vőlegénye'“. Eljegyezte, s másnap otthagyta. A lány bánatában féléjszakát az utcán töltött, hazament, az anyja vérebre verte: — Menj vissza ahhoz a csavargóhoz! Nem az volt a baj, hogy későig kint maradt az utcán, hanem az, hogy nem megy férjhez. Ezért kapta a verést. Mert tizenötévé és nem megy férjhez..: Gyuri gyereket is verik. Nem tanul, minden osztályt kétszer jár. — Pedig fojflalikozom ám vele — mondja az asszony. — Hogyan? —■ Kiverem belőle a leckét. Ügy fújja, hogy csak na! Nem tudom mit fújhat ez a gyerek. Azt hiszem, inkább gyógypedagógiára kellene vinni. Odavaló. Gyurinál valami nem stimmel. Furcsa a nézése, gondolkozása ..) Es mégis verik. Egy egész délelőttöt töltünk el F.-ék lakásén. A gyámügyi bizottság itt a helyszínen dönt: — Közölnöm kell a szülőkkel, hogy a két nagyobbik lényt, Máriát és Júliát intézetbe vi*a- szük. Most, igen mo6t mór velünk is jönnek. Öltöztesse fel őket és::| Az asszony esek rnéz, kicsit elsápad, aztán a szekrényajtót nyitja, ruhák után kotorász. Az apjuk hálálkodva helyeselt — Nagyon köszönöm. Ez is a helyes! — emelt, hangon, hamis pátosszal folytatja. — Végre vannak elvtársak, akik .segítenek a nagycsaládosokon ****** Leintjük. Inkább hallgasson. Ha nem lenne családapa, most az arcába kellene csapni egyet. Tönkreteszi családját, csavarog, iszik, nem dolgozik. És most hálálkodik, högy az elvtársak így, az elvtársak úgy... Micsoda emberek, micsoda emberek! Nem az „elvtársax- nak" kellett volna gondoskodniuk F. Gy családjáról, hanem őneki magának. A gyámügyi bizottság már csak a végső lépésre szánt a el magát: megfosztani ezt az apát a gyermekeitől. Ezt érdemli. A lányok közben felöltöznek. Itt topognak a szoba küszöbén, Juüka valami lehetetlen lila-színű, pecsétes ruhácskában, Mari is egy szál kartonban. Búcsúzni jöttek be Odahajolnak apjukhoz, anyjukhoz. A mülök nem sírnak. Csak a gyerekek; íí ök sírnak . i, Az anyjuk utánuk szól: — Csak menjetek! Anyátokat nem látjátok többet! Szerencsére ezt már nem hallják. Csak mi hallottuk, hogy az asszony már előre kijelenti, eem látogatja lányait az intézetben. Mintha ebben a szennyben, piszokban, a gyeiekek lennének a bűnösök és senki más;«« A lépeaóházbart utánunk fut a kis Márta. Elkapja két nővére kezét és megcsókolja: — írjatok ám a. i Ebben a gyerekbe» több szív és melegség ven, mint az anyjában és apjában együttvéve. Bizony, néha a gyerekek b-m több van ^ 4Mkl.
