Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

1958 JANUAR 30 NAPLÓ TECH NIKÄ- T)u(lemdntf TRANZISZTOROK ALKONYA? II tranzszíoiok. Utólag meg­adták a kegyelemdöfést a jó öreg rádiócsöveknek, most ma­guk is nehéz helyzetbe kerül­tek. Az Issy-les-Moulineaux-i francia híradástechnikai kuta­tóintézet egy új találmánya, úgy látszik megfosztja a tran­zisztorokat eddigi hírnevüktől. A tranzisztorokkal kapcsolat­ban. amelyek annyira izgalom­ba hozták a rádiós világot, be kell vallani, hogy a félvezetők technikája még csak rhost teszi az első lépéseket. A tranzisz­torok ipari gyártása eredmé­nyesen folyik, de ez az új hír­adástechnikai eszköz csak az alacsony frekvenciákat képes felerősíteni. Ezért csak a ház­tartásokban használatos rádió- készülékekben felel meg, ezzel szemben a rádiócső megőrzi helyét a „hivatásos” (katonai, sib.) rádióadókban, a televíziós készülékekben, stb. Viszont az új francia talál­mány, amelyet teonetronnak neveztek el, lehetővé teszi az igen nagy frekvenciák,' más­szóval a rövidhullámú adások fe'erősítését is. Például felerő­síti a 30 cm-es hullámokat is, úgy hogy bejutunk,a mestersé­ges bolygókon alkalmazható adóállomások sávjába. Ez any- nyit jelent, hogy a francia ku­tatóintézetnek legalább olyan jó tulajdonságokkal rendelke­ző szputnyikrádióadója van, mint a szovjet tudósoknak. A televízió, a radar, az ipari automatizálás és a távirányítás terén beláthatatlan lehetősége­get nyit meg ez az új talál­mány. el EiFFEL? EIFFEL! Ez a furcsa alkotmány az Eiffcl- I'Tony televíziós antennákkal fel­díszített képe. Joggal mondhatjuk, hogy még a „saját mamája” sem ismerne rá. (A „Műszaki EIet”-böl) A teonetron szerkezete po­fon egyszerű. Feltalálója egy Teszner nevű francia mérnök, aki ezt az eredményt a francia híradástechnikai kutatóintézet korszerű eszközeivel, Lilienthal 1928-ban végzett elektrotech­nikai kísérletének felhasználá­sával érte el. Meg kell jegyez­ni, hogy az Egyesült Államok­ban 30 éve számos kísérletet végeztek a Lilienthal elv alap­ján, minden gyakorlati ered­mény nélkül. Most azután a francia technika szenzációs si­kert ért el, mégpedig éppen az elektronikában, ahol eddig az amerikai mérnökök voltak Nyugaton a korlátlan urak. egy 2 mm hosz- szú és fél mm átmérőjű parányi germánium- pálcikát. A kizárólag finom csipesszel kezelhető rudacska közepére vájatott véstek és azt mikroszkopikus nagyságú in- dium-gyűrűvel töltötték ki. A gyűrű felületéhez vékony aranydrótot forrasztottak, amely tulajdonképpen nem más, mint „harmadik elektró­da”. Ennyi az egész. Az ilyen módon elkészített teonetron működése olyan gumicsőre em­lékeztet, amelyen víz áramlik át. Ha két ujjunkkal össze­nyomjuk a csövet, úgy minimá­lis erő elegendő ahhoz, hogy a reteszhatás alkalmazásával megállítsuk, vagy újból elindít­suk a vízfolyást. Mindössze annyi az eltérés, hogy itt villa­mosárammal van dolgunk, amely a rudacska egyik vége felől a másik vége felé halad, s ezt az áramot tetszésünk sze­rint fojthatjuk el, ha az in- diumgyűrűnek megfelelő elekt­romos potenciált adunk. A gyűrű tulajdonképpen ugyanazt a szerepet tölti be, mint a rádiócsövek rácsa, amely a fémszál és az anód kö­zött van. Ugyanis a teonotron vá.jatában elhelyezett indium- "vűrű. — amennyiben megfe­lelő elektromos potenciál hatá­sának tettük ki — elektronokat küld a germánium-molekulák kristályrácsába és ezek az. elektronok elzárják a villamos­áram útját. Amint látjuk, eb­ben az esetben nem arról van szó, hogy az üvegcső légritkí­tott terében repülés közben eltérítik az elektronokat, ha­nem arról, hogy fokozzák ha­ladásukat a germánium kris­tályrácsának eldugaszolásával. Régészet’ '('fedezés 1150 éves Nemezis-sznbrot fedez­tek fel a ghazal övezet határénak közelében Xibbocucld’Erez mel­lett. A kis márványszobornak gö­rög felirata van. A szárnyas orosz­lántest női fejet visel. A szakér­tők szerint művészi szempontból görög—római és keleti hatások ke­veréke. Amilyen egyszerű ezeknek t technikai „ékszereknek” a szerkezete, olyan végtelen gond kell elkészítésükhöz. így például a germániumot elek­tronikus úton 0.1 fok tűrés.) határral szabályozva 1000 fo­kon kell megolvasztani, azután torziós hatásnak kitéve körte alakban ..ristályosítand, majd ultrahang segítségével rúd ala­kúra vésni. Az így nyert ru­dacskákat elektrolitikus folya­dék sugárral „körülárkolni“, az árokba beilleszteni az in- diumgyűrűt, végül pedig az egészet légmentes tokba kell helyezni. A gyártás egyik érdekessé­ge, hogy mindezeket a műve­leteket mikroszkóp alatt, rend­kívüli precíziós munkát végző „mikromainipuló torral“ hajt­ják végre. Ez utóbbit a Pas­teur intézet e<rvik kutatóorvo­sa fedezte fel arra a célra, hogy a mikrobákat szeletelje el vele. i« a tudo- I« mány ágainak együttmü- mikromanipulátor. biológusok találtak ki, hogy átfúrják a vörös vér- sejteket és eldarabolják a bak­tériumokat, ma ezeket a pará­nyi híradástechnikai mester- műveket szeleteli a szputnyi- kok és a televíziós készülékek számára. különböző ködése: a melyet a ii i Bt i: iá Kiril Sztanyukovics szovjet pro­fesszor kijelentette, hogy 1958-ban bemutatják a kozmikus tér meg­hódításának új eszközét: a nehéz­kedési erőtől megszabaduló Gravi- plan gépet. Sztanyukovics szerint a Graviplan problémájának meg­oldása semmi máshoz nem hason­lítható óriási erőt ad az ember ke­zébe. A Corregidor sziget vízében, a manilai öbölben nemrégiben fel­fedezték a világ egyik legritkább ázalagállatának, a „Conus Gloria Maris”-nak egy példányát. A XX. században első Ízben találták meg ezt a furcsanevű állatot. Eddig mindössze 23 példánya isjneretes: ezek jórészt Európa és Amerika múzeumaiban találhatók. A müncheni egyetemen hamaro­san megszervezik azt az új intéze­tet, amely az atomsugárzás elleni védekezés kérdéskomplexumát fog­ta tanulmányozni. Az intézetnek a kísérletekhez szükséges majom­telepe Is lesz. A sugárzás elleni védekezés módszereit ugyancsak majmokon akarják kipróbálni. Egy amerikai professzionista te­niszcsapat impresszáriója bejelen­tette, hogy csapata ezentúl csak esti mérkőzéseken lép fel, mégpe­dig sötét pályán, világító labdák­kal. A teniszezők ruháját Is flu­oreszkáló anyaggal vonják be, hogy láthatók legyenek a sötétben. Egv buhli (németországi) lakost villámütés ért, amely nem ölte meg, sót hirtelen klgyogyítojta kínzó asztmájából. A villám végig­futott egész testén, de semmi sé­rülést nem okozott, csak asztma­rohamai szűntek meg. Csehszlovákiában... a Kleinem Gottwald új kohóban a második ötéves terv folyamán további hét kokszolómüvet helyeznek üzembe. A képünkön látható — elsőnek elkészült — kokszolómű már működik és kiváló minőségű koksszal látja el a nagyolvasztókat. (A „Műszaki Elet”-böl) Mutasd a lábad9 megmondom, ki vagy! Egy Ismert párizsi lap a na­pokban hírt adott Mir Moha­med Ajaz Quayoom indiai bölcs kutatásairól. A bölcs már hosszú évek óta foglal­kozik a lábaknak, mint az em­beri tulajdonságok és jelle­Készül a vízemelő prototípusa Tóth Andor a készülék feltalálójának nyilatkozata Az elmúlt ősszel mutattam be készülékemet f— akkor még kezdetleges körülmények között «= a Szőlészeti Kutató Intézet mecsekaljai telepén. A Találmányi Hivatal képviselőin kivül jelen vol­tak pécsi, illetve megyei szakemberek is, akik el­ismerő szavakkal nyilatkoztak a készülék műkö­déséről. A mecsekaljai telepen épített elvi, helyesebben az alapelvet igazoló készüléktől a prototípus ki­alakításáig jó néhány hónap eltilt, azt hiszem eredményesen. Ugyanis, amíg az első készüléken a csapokat embert erővel kellett kezelni, addig a prototípus automatikus üzem less. A fénykép egy kísérleti készüléket mutat, amelyen főként a belső ellenállási viszonyokat, a gyakorlati méretezést és egyéb részlettörvényszerüségeket tanulmányozunk. Gyakorlati szemmel a fő kérdés az, hol lehet hasz­nosítani és milyen a gazdasági értéke. Elsősorban azokban a kertészetekben ajánlanám, ahol eddig motoros szivattyúkat alkalmaztak. Amennyire meg­ítélhető, a készülék beruházási költsége jelentősen olcsóbb lesz a motoros szivattyú áránál. Alkalma­zását és egyben gazdasági értékét indokolja, hogy sem benzint, sem villamosenergiát, sem más üzem­anyagot nem fogyaszt. Az újért való küzdelemben egyelőre a megyei pártbizottság, a 111. kerületi tanács, az egyes pé­csi vállalatok jóindulatú segítségére számíthatok. Az Állami Gazdaságok BM. Igazgatósága kísér­leti szerződést kötött, valamint a pécsi műszaki szakemberek messzemenően támogatnak, azonban nem közömbös az Országos Találmányi Hivatal, valamint az OVF magatartása. mek kifejezőjének kutatásával) Valóban csodálatos megállapí­tásokra jutott, amelyek a jö­vőben a tudományos karok* terológía komoly tényezőjévé válhatnak. „Akárcsak a szem, a száj, az orr, a kéz vagy a fejforma, az emberi láb is magán viseli tulajdonosának jellemét. Nagy hiba, hogy erről eddig nem akartak tudomást venni. A lá­bak ugyanis jóval többet árul­nak el, mint amennyit általá­ban hajlandók volnánk elhin­nir Ha az ember az indiai bölcs igen részletes „Lábjellemtanf* című művét tanulmányozza., arra a következtetésre jut. hogy a fenti megállapítás telje­sen jogos. Mir Mohamed a kö­vetkezőket írja: „A széles lába ujju emberek gondatlanok) pontatlanok, de igen erős a humorérzékük: a gömbölyű lábujju emberek megbízhatók, de romantikus hajlamuk da­cára bosszúállók, a lúdtalpnak szeszélyesek és semmivel sem elégedettek. Azok, akiknek széles a talpuk, élénkek, jó* kedvűek és derűlátók. A tojás­alakú sarak pedáns emberre vall, aki ezenkívül zárkózott és füisztertermészetü: a kés* kenylábú emberek határozat­lanok, nyugtalanok és ingado­zók. a kereklábúak bájosak és tapintatosak."* „Ezért nézd meg jól a lábad és ismerd meg magad. Lábad pontosan megmondja, ki vagy és milyen vagy!“ — szólítja fel embertársait Mir Moha­med. Gál<lort\i lőla: KI A BETEG? — Doktor úr! Doktor úr! Az isten áldja meg. Siessen, mert az uram nagy beteg. Fullad, alig kap levegőt. Az alacsony, zömök orvos ránézett a siránkozó asszony­ra és a táskája után nyúlt. Mindig útrakészen állt a fehér íróasztal szélén. Csak megfog­ta és már indulhattak is. Mi­előtt kilépett a rendelőből, még egyszer megtapogatta a zsebét. A szemüvegét nézte. Aztán megnyugodva zárta be az aj­tót. Az wteán megelőzte az asz- *zonyt. Az csak kocogott utána és sopánkodott. — Jaj. istenem! Még meg­fullad, mire odaér a doktor úr. Az orvos nem szólt. A köszö­néseket sem igen fogadta. Csak fejével bólintott, jobbra-bal- ra, a kis ormánysági község eg gellen utcájában. Alacsony, zsuppos ház előtt befordult az udvarra. Egyenesen a nagyszo­bába ment. Járt itt már vagy két esztendeje. Akkor az asz- szonyt kezelte meghűlésről. — Most sem számított másra. A dagadó, naiv dunna alól két láztől piros szem nézett rá. Néha köhögés rázta a beteg"t, •téelwr meg úgy kapkodott a levegő után, még a kezével is. mintha vízbefulladástál me­nekülne. — Doktor úr!... Dók ■ ■ ■ tor úr! — Mi van Mihály? — Meg ... meghalok! Dok­tor úr! — Ugyan Mihály. Még én sem készülök meghalni, pedig vagy húsz esztendővel koráb­ban jöttem a világra, mint ma­gú. Megfogta a. nagy csontos ke­zet. Forró volt, mintha kemen­cében tartotta volna. Első pil­lanatra megerezte, hogy ma­gas láza van. Finom ujjal a beteg pulzusát keresték, de a tekintetével az asszonyt figyelte. Sovány, meg­rokkant teremtés. Rá előbb mondaná bárki, hogy beteg, mint erre a derék, erős em­berre, aki most itt nyög tehe­tetlenül. Milyen is az élet. Az erőseket ledönti, a gyengék meg elhessegetik a bajt ma­guktól . sopán kodásukkal. Pe- ,dig ez az asszony is beteg. A nyaka. Igen, ez bássdoff. Mén csak kezdeti stádiumban van. Biztosan fii Pad is, csak nem figyelt uyy fel rá, mert egész életében a kórral bajló­dott és már megszokta, hogy fáj valamije. — Maga nem fullad? Az asszony a fejét rázta, — Nem ... Csak néha. Ha ideges vagyok. Dehit manap­ság mindenki ideges. Tehát eltalálta. Básedoff. Kezelni kell. mégpedig sürgő­sen, mert végez ez asszonnyal. Csak most kezdte figyelni az ember pulzusát. Aztán felhaj- totta a dunnát és a táskájában keresgélt valamit. Közben a beteghez szólt: — Üljön fel. Az nagyot nyögött. — Nem tudok én doktor úr! Kár a vizitálás. Inkább a pa­pot hívta volna ez a ... ez az asszony. Ketten nagynehezen felsegí­tették, Az orvos körbehallgaí- trt, a szívét, a műiét. Sóhajt­son! Most tartsa vissza. Ma­gint sóhajtson! A nagy darab e miber akkorákat sóhajtott* hogy majd belé repedt a tüde­je. Habzsolta a levegőt. Aztán hirtelen elfogta a fulladás és abba kellett hagyni a vizitet. Az orvos csak állt és nézte a vergődő embert. Azon gon­dolkodott, hogy milyen orvos­ságot írjon. Melyik szabadítja meg előbb a kellemetlen baj­tól? Az asszony möqéléjieit. — Ugye. nem hal meg az uram, doktor úr? — Mesüze van még attól. Receptet vett elő és írt. Meg­szokott, kusza belükkel. Csak a intlikus igazodott el azokon. Nem súlyos beteg a házigazda. Egy-két hét alatt felépül. Csak ki ebből a nyirkos, sötét la­kásból. Az asszonynak beszélt, de jó hangosan, hogy a beteg is hallja. — Nir.rs semmi bai. Csak nyissák ki az összes ablakokat. Aztán,, he melegen met m metx. ki lehet vHmi a beteget a k- vegőre. Érti? — De ugye nem hal meg? — Csak azt tegyék, amit mondtam. Vizet kért s míg a kezét mosta, újra az asszonyon járt a tekintete. Meg kell menteni. Nem is érzi, hogy beteg. Any- nyi a gondja, baja, észre sem veszi, hogy valami belülről rágja. Azt hiszi, hogy a mun­kától fogy s az idegességtől fullad. Közben a férjét félti, pedig maga nagyobb beteg nála. Elbúcsúzott a betegtől. Az ajtóban meg odaszólt az asz- szonynak: — Maga holnap délelőtt jöj­jön be hozzám. Megvizsgálom. — Engem? Nincs nekem semmi bajom! — A nyaka ... Az asszony az állóhoz nyúlt és elmosolyodott. — Az már régóta olyan. Régóta. Tudta, látszott az asszonyon. Előre megmondta volna, hogy legalább két éve viseli, kínozza. — Tehát, holnap délelőtt ta­lálkozunk. — Elmehetek, doktor úr. Csuk-az mám maradjon élet­Az udvaron hirtelen megállt az orvos. Valami nyomta a mellét. Nehéz lett a lélegzete. Leülni — ez volt az első gon* dolata. Pad állt a fal mellett. Odavdnazorgott. Az asszony csak most vette észre. — Mi baj, doktor úr? —‘ Semmi, semmi. Nekem is jólesik egy kicsit ülni a na* port. Lassan megpihent A tegnapi fáradság tört ki rajta. Kétszer is átment a szomszéd faluba. Gyalogosan. Éppen megjött, mikor még egyszer hívták. S a „szerke­zet” már ki-kihagy. Hiába, túl a hatvanon, azt mondják már „házasfél#* tart az ember. Pi­hennie kell. Ezentúl majd töb* bet pihen. Nem hajtja magát annyira. Kilépett az «teát«, s jóleső érzéssel lépegetett a tavaszeleji napsütésben. Hány tavasza van még? Valaki megszólította; — Doktor úr! Ha ráérne egy kicsit. Nézze meg a lányomat, A láz gyötri már két napja. Megfordult. — Megyek, nénémasszony! És ment tovább . . . gyógyír tani,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom