Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-29 / 24. szám

VILÁG PRO».ETÄR.lAF EGYESÜLJETEK! # , * DUIMAPiTULI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM ARA: 50 FILLÉR SZERDA. 1958 JANUAR 29 Mai számunkban: ♦ . ... _ : 1 11 Magyar ialálsttány az atomerőmüvek hulesere fi ormányhatáro tu t készü I a regionális tervezésről Kulturális egyezmény a Szovjetunió és az Egyesült Áramok között Münních Ferenc elvtárs a Magyar Népköztársaság új miniszterelnöke Az országgyűlés keddi ülése Az országgyűlés Kedden íoly- következik a Minisztertanács tatta tauácsközásait. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés beszámolója feletti vita. A vitában elsőnek Komócsin elnöke nyitotta meg és beje* Zoltán országgyűlési képviselő lentette, hogy napirend szerint szólalt fel. Komócsin Zoltán: 225000 tagja van a KISZ-nek — A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány erőfeszítései nyomán el­ért eredmények egyöntetűen bizonyítják, hogy a nép több- rége szereti a népi demokrá­ciát, ragaszkodik a szocialista társadalmi ' rendszerhez. kü­lönbnek tartja a régi, kizsák- tnányoló,* népelnyomó rend­szernél. A továbbiakban elmondotta, bogy bétrői-hétre szélesedik ázcacneik a fiataloknak a tábo­ra is, akik a Magyar Komimi- ■lista Ifjúsági Szövetség zászló- bontása titán önként vállalták _ i párt ált*' rájuk bízott .fel­adatokéi » forradoim! erők harcában. Az ifjúsági szövetség jelenleg 225 000 tagot számlál. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány sikereinek tit­kát abban látjuk — mondot­ta —, hogy a kormány politi­kája marxista—leninista elvi politika. Bebizonyosodott vá­rosban, üzemben, falun egy­aránt, hogy lehet jó politikát kidolgozni és megvalósítani, baloldali és jobboldali torzítás, elhajlás nélkül, sőt csakis így lehet! Ez nagymértékben emelte a fearnanunisffk, a pái't, a kormány, a marxista—■leni­nista eszméit tekintélyét. A következő felszólaló Dinnyés Lajos, országgyűlési képviselő, így Kezdte .beszé­dét: Dinnyéü* La|ob: .4 kormány tagjai elévülhetetlen érdemeket »serestek — Az emberi hang, a hurná­it a csendült ki a miniszterta­nácsi besaérnolóbói. Az elmúlt években bizony nagyon sok­szor hiányzott ez a haing és a meggyőzét* érve helyett , kije­lentések, csalhatatlan dogmák és parancsszavak óomináltaik az elhangzott nyilatkozatok­ban. — Az elmúlt év gazdasági ás politikai eredményei — folytatta —, világosan igazol­ták a iprradalini munkás-pa­raszt kormány politikájának lelyességét. Nemcsak helyre­állította a-rendet és a jogbiz­tonságot, hanem mind bel-, mind külpolitikai téren meg­erősítette népköztársaságunk helyzetét. Következetesen s tern beszállt az ENSZ alap- tlonányellenes magatartásával ős semmi körülmények között senkinek nem engedett bele­avatkozni beiügyoinkbe. — A forradalmi munkás-pa­raszt kormány példamutató helytállása mindannyiunk kör szünetét, háláját érdemelte ki. A kormányzat javaslatára az Elnöki Tanács már eddig is több száz embert tüntetett ki íz ellénforracialom leverésé­ben szerzett érdemeikért. Most iavaslwtot teszek az Elnöki Tanácsnak,' hogy részesítse ki­tüntetésben el sósokban umun­.ségekel is. Bérrendszerünk to­vábbi fejlesztésében változat­lanul a ' teljesítniénybér-rernd- szerből kell kiindulni. A külön féle ösztönző tényezők csak akkor hatnak teljes egészében, ha az üzemek előtt álló céloik elérésére igénybevesszük a szocialista immkaversany nyújtotta lehetőségeket. . Bátran kijelenthetjük — hangoztatta, — hogy nincs egyetlen tőkés ország gém, ahol közvetlen és közvetett formában a nemzeti jövede­lemből annyit kapnak a dol­gozók, mint nálunk, vagy más szocializmust építő országiban, Ugyanakkor hangsúlyozni kel; a törvényesség másik oldalát és következetesen harcolna kell a társadalmi tulajdon vé­delméért. Azért, hogy a tár- sadalami tulajdon ellen vétők el ne kerülhessék a íelelőeség- revonásí. Csak a múlt év har­madik negyedében a társadal­mi tulajdonban okozott kár értéke meghaladta a 136 mil­lió forintot; A (szakszerveze­tek nem elégedhetnek meg ezzel kapcsolatban csak admi­nisztratív intézkedésekkel, ha­nem széleskörű és rendszerei .felvilágosító, nevelő munkával kell fejlesztendők a dolgozók felelősségéraetét Darabos Iván, Zaiia megye képviselője és Peskó Livit* után Bot/nar Rezső emelke­dett szólásra. Máté János kép* viselő, általános püspöki hely- nők felszólalásában az alkar és a katolikus egyház viszo rtyának fejlődéséről beszélt. Tisza József felszólalása után az elnök szünetet rendelt el. Szünet után Kádár János, s minisztertanács elnöke vála­szolt a vitában elhangaottnkn: Kádái* János elvtársi válaszol a felszólalásokra kas-paraszt kormány azon tagjait -— élén Kádár Jánossal —, a párt- és a tömegszerveae- tek olyan vezetőit, akik helyt­állásukkal elévülhetetlen ér­demeket szereztek az ellenfor­radalom leverésében és az or­szág törvényes rendjének visz- szaállításában. (Nagy taps.) Ez a javaslat; tudom, nemcsak az országgyűlés valamennyi tag­jának, hanem egész dolgozó magyar népünk összességének egyöntetű helyeslésével' talál­kozik. Beszéde további részében külpolitikai kérdésekkel fog­lalkozott, majd a Szovjetunió újabb bélcekezdeményezéseiről beszélt. 'Ezután az úgynevezett:, ma­gyar emigrációval foglalkozott. Á továbbiakban hangsúlyozta: meg keld állapítanunk, hogy u kormány és külképviseleti szerveink minden lehetőt el­követték, hogy a megtévesztet­tek, de különösen a fiatalkorú­ak és a gyermekek hazakerül­jenek. Innen, erről á helyről is kérem az osztrák politika ve­zetőit, az osztrák hatóságokat: az emberi humánum nevében tegyenek meg minden lehetőt, hogy elsősorban szerencsétlen gyermekeink mielőbb hazake­rülhessenek — mondotta — s a minisztertanácsi beszámolót tudomásul vette. Uáspár Sándor: Következetesen harcolni kell a társadalmi tulajdon védelméért , Gáspár Sándor, a Szakta­nács főtitkára felszólalása ele­ién megállapította, hoßy az 1957. év eredményeit vizsgálva láthatjuk, többről van itt sző, mint a konszolidáció tényéről. Egy sor olyan intéuitedéeréi és eredményről lehet beszámolni, amelyek meghatározzák a ezo- rtaliamra fejlődésé* hazánk­Nagyon jelentöeek. a dolgo­zók élet- és inemkükörülrné- nyetnek javítására, a reálbé­rek emelésére tett intézkedé­sek:, amelyeknek pénzügyi ki­hatása több mint" ötmiiliárd forint. A bérezés jbBA>an F- evelembe veszi a szakkíoze't- séget és az egyes szakmák sa- iatowágaibbl iréveikeztó tehés­— Tisztelt Országgyűlés! El­sősorban azokra az megállapí­tásokra térek ki, amelyek a kormány munkájának lényegét érintették. Az országgyűlés vi­tájából is világosan kitűnik — ez az utóbbi hónapokban sok­féle formában is kifejeződött —, hogy a széles tömegek a .OOTnány 'politikájában nfgyra értékelik azt, hogy ez a politi­ka nyílt, és világos — kezdte beszédét, majd így folytatta: -—„Nemrégiben részt vettünk Moszkvában a. szocialista és inás országok kommunista és nUnkáspárt jainak két. értekez­letén. Különösképpen a máso­dik értekezleten — ahol vala­mennyi világrész úgyszólván minden kommunista és mun­káspártja részt vett — a felszó­lalók sorra, rendre elmondták, hogy abban az időszakban, ami­kor a haladáshoz való viszony központi kérdése világmére­tekben a magyar kérdésben való állásfoglalás volt. az emberek mindenütt feltet­ték a kérdést a haladást, kép­viselő pártoknak: mi a helyzet Magyarországon és hogyan fog­lalnak állást irányunkban? Az egész világon minden haladó párt megvívta a maga csatáját ebben a kérdésben. Minden országban összecsaptak a hala­dás és a reakció éréi. Az emlí­tett tanácskozásokon nemcsak az tűnt ki, hogy a haladás erői világszerte egységesen szolida­ritást vállaltak a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal és annak harcával, hanem az is kitűnt, hogy az egyes pártok közül azok növelték leggyor­sabban saját erőiket, amelyek a legkorábban és a leghatáro­zottabban elítélték a magyar nép elleni reakciós és imperia­lista támadást és szolidárisak­nak jelentették ki magukat a magyar* forradalmi munkás­paraszt kormánnj'al. (Ügy van! Ügy van!) — Azt, hogy ki, hogyan vi­szonyul a haladáshoz, alap­vetően meghatározza ko­runkban, hogyan viszonyul a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez, annak törekvéseihez. (Nagy taps.) Ami minket illet, az élet bizonyítottá be, hogy helyesen jártunk el, amikor állásfoglalásunkat nem rejte­gettük, hanem nyíltan képvi­seltük. A tömegek u nyílt szót megértették és csatlakoztak állásfoglalásunkhoz. A felszó­lalókkal egyetértve vallom, hogy kormányunk politikájáé nők ereje uboan is rejlik, hogy a tömegekkel együtt harcolt és együtt cselekedett. A munkás- és a paraszttömegek állásfog­lalása és munkája mellett gaz­dasági és politikai eredmé­nyeinkben, a politikai konszo­lidáció eredményeiben is kife­jezésre jut természetesen az ér- fe«nuiégi dolgoaó tömegek ál­lásfoglalása és munkája .is. Az értelmiség pozitív állás- foglalása, nélkül nem lehetsé­ges sem alkotó munka, sem termelő munka. r . S amikor mi mini rágalmat visszautasítjuk az olyan állí­tást, amely az értelmiséget egészében, vágj- annak egy ka­tegóriáját reakciósnak akarja beállítani, akkor az a mély meggyőződés beszél belőlünk, hogy az értelmiség pozitív ál­lásfoglalása nélkül nem képzel­hető el az alkotó munka és a szocialista társadalom felépí­tése sem. (Taps.) Számítunk » értelmiségre és nyugodtan mondhatjuk. Itogy nem fogunk esalódni számításunkba«. (Taps.) ■ —- A kormány- tevéketrysegé nők egyik eredményeként is­merik el a következetességet — és azt hiszem joggal — a tömé geknek a legelső és legelemibb követelése a vezetéssel szem­ben az, hogy a vezetés mondja meg értelmesen, hogy mit akar. (Ügy van!) Azt vágj’ helyeslik, és akkor támogatják —■ vágj’ nem helyesük éa akku tartóz­kodnak, esetleg küzdenek elle­ne, de mindenképpen jó tudm azt, hogy & vezetés mit akin Az elmúlt években demokraü Tus erőink számára többek kö zott az éles kanyarok jelentet­lek' vészes betegséget, mer; rém a szolidáris tömegek, atne ive v természetesen . az. ország 1 alnyonv) többségét teszik k: sem az ingadozó tömegek, neu tudták, hogy végül is mit ki vánnalc töltik. Immár 15 hó­napja — amely aok tekintet­ben történelmi időszak hazánk és népünk életében — az em­berek világosabban látnak tudják, hogj* mit, akar a veze tés. Megmondja, mit akar. A kormányzásnak ezt a követke zetes erényét mee is kell őriz ni. t4oMdo$ko«ljMi»k róla. hogy lelteié í*. nari ineiijjen minden, mint fent ■ Vaa bíráló észrevétel *. ■i konmány tevékenjnségével kapcsolatban, ez már fino­mabb árnyalatokat érint. Gyak­ran beszélgetünk különböző esapo-rtpklhoz tartozó emberek­kel, akik egyes kérdésekben egyetértenek velünk, más kér­désekben nem és akik néha azt mondják: amit fent mon­danak, azzal má egyet 5b ér- . tünk, de az lent nem mindig úgy néz ki! Tényleg hiba,, ha valami másképp hangák el fent és másképp megy lent. Azt hiszem aann lehet azt mondani, hogy a párt Köz­ponti Bizottsága, a kormány, az Elnöki Tanács mást mond, mint lent a végrehajtó szer­vek. Lehetséges, hogy egyes tseiőkíben a végrehajtás me­netében kicsit gyengül a he­lyes von»1.. Ez sajnos a dolgok természetében rejlik. Ha egy határozatot, döntést, több átté­telen keresztül kell végrehaj­tani, természetes, hogy bizo­nyos mértékig gyengül De azoktól, akik ezt panasz tár­gyává teszik, kérjük és elvár­juk, hogy gondolják jobban végig a dolgot. Erről a kérdés­ről például Münních elvtárss; együtt beszélgettünk a közel­múltban a Tudományos Aka­démia vezetőivel. A többórás nagyon baráti beszélgetése* kiderült, hogy mindazokban a kérdésekben egyetértés var. amelyek a kormány és a Tu­dományos Akadémia alapvető tevékenységét, közös tevékeny eégét illetik. A végén ott is előjöttek azzal: milj’en jó vol­na, ha az, amit a kormány ve­zetőd mondanak, lent "is így lenne. Erre azt kérdeztem az illető tudós bttnttucáno*: mi is egyetértünk azael, amit ók mondanak nekünk, a tudósok a tudományos kutatók állas foglalásáról De négyéi: a szi­vükre a kezüket és mondják meg, hogy az ő vonalukon lej­jebb pontosain úgy órvónj’esüí- e minden, ahogy ők rnono- iák? (Derü&lség) A korniáuynak is. <te mo>K a,>k is, akik ed. a kormá­nyán reklamálják, a magul. \ óim Ián gondoskodniok keli orról, hogy lefelé is úgy menjen maiden mim — ahogy ók hangoztatják — ixjzrtix ronnabjm Hátunk leid. A tofábbiakfoai: az. etetszi::- vonal egyes IrérdéseiTŐ! be­szélt Kádár János. Többet között ezeket mondotta: Vx i'leiszfnvonaiat illetően munkánk arra irányul. hog:.1»* meg-szilárdftsuk az elAri iihól Az eietszbivonalat illetően idei mtunikánk arra irányul — és érről a kormány jelentés? világosan beszél, hogy félre­értés ne legyen —, h<>gjr megszi­lárdítsuk az 1957 decemberére elért nívót és a termelés vo­nalán megteremtsük unnák feltételeit, hogy később újra előre tudjunk memti. Nyugod- : an állok oda bármely mun- kúskoilektiva elé, vagy akár- ' f’jik do’gozóközöwség elé és “'I'esrem a kérdésit: akkor jár-e cl bscsiVietesep és a dol­gozók érdekében a Icorr.iárt:', ha azt mondja, hogy most a megszilárdítás esztendejéhez fogunk hozzá, vágj’ ha fele­lőtlenül azt mondja* tegyünk újabb emelést, mielőtt annak reális feltételei megvolnánaU Biztos vagyok benne, hoa\ minden becsületes dolgozó), áld valóban szem előtt tartja saját érdekeit, azt válaszolná; szilárdítsunk és csak akkor menjünk előre, ha megterem­tettük annak feltételeit. Most egy különálló kér­déssel rt smr.-'nék foglp’koz- n! Egyik képviselőt-áisunk ál­lapította ineg, hogy az. úw- gok munkája is közelebb ke­rült a valósághoz .Ami ar,ui- ságokat illeti: leleményimk yzeritu a la IK»k általános tevékenysége. összehasonlítva niouJjuk At ehnúU év első hónapjai'at — 1956 októberéről és no veinbereról nem beszélünk — nasfj'011 sokat javult! Vannak azonban hiányos-a *■. cs lazaságok. A’ írói '**­(Folytatás a - oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom