Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-08 / 289. szám

4

N A P L C>

m; nttcr.MRKK *

a munkásszálláson

Talán még soha nem látják az Alkotmány utcai munkásszállás, a néhai lakanya falai annyi könyvet, mint mostanában. A síállás könyvtárában könyvhegyek között lehet csak közlekedni. A könyvtárablaknál pedig1 türelmetlen swíbanállök várják, hogy rájuk kerüljön a sor cs megkapják végre csomagjaikat. Mert a könyv- hegyek nem a könyvtár részére, hanem a szállás lakóinak érkeztek. '

A töméntelen könyvet az itt lakó Széchenyi-, Andrásom Islván-aknal csillések és . vájárok, az aknamélyitősök és a napszinti segédmunkások vásárolták. Szám szerint kcltoKzázhatvunhatan. hetvenezer forint értékben.

Nagy esemény? Szenzáció? Nem. Itt egyszerűen arról van szó. hogy az elmúlt tizenkét év alatt olvasó nemzet lettünk.

lízt nem lehet inasként magyarázni. A kétszázhat- vnnhut künywásárló, fejenként kétszázhatvanhat forinton költött könyvekre. Es milyen könyvekre! Alig van olyan vásárló, akinek a csomagjában ne találnánk meg Ady összes verseit, vagy József Attila verseit, Majakovszkij most megjelent válogatott verseit, vagy más ver- seskötclct. És kevés csomagból hiányzik egy Nagy Lajos, egy Móricz, egy Gorkij, Túr* genycv vagy Balzac.

Csak ügynöki fogás eredménye lenne a hetvenezer forintnyi könyvvásárlás? Nem. Akkor nem böngésznék végig türelmetlenül a csomagokat, hogy valóban azok a művek vannak-e benne, amit megrendeltek és nem kcveredctt-c véletlenül közéje a megrendelt helyett más. Akkor nem türelmetlenkednének az ablak előtt tízesével, hogy siessenek már azzal a szétosztással, mert olvasni akarunk már! Es nem bújnának össze csoportban egy Munkácsy-album felett.

Viszik, hordják a könyvcsomagokat, Egyszerű emberek, vájárok, csillések, segédmunkások -— akiknek nem is olyan jaj de régen csak egyszerűen buta proli volt a nevük, cs nem juthattak túl a trafikok tízfilléres ponyváin — klasszikusokat visznek a hónuk alatt. Adyval, József Attilával, Móricz Zstgmonddal és Nagy Lajossal kötnek barátságot. Holnap már Ady lírájáról és Móricz realizmusáról vilat- koznak majd... Mert olvasó nemzetté váltunk,>■

KURUCZ

Á „Független" képzőművészek kiállítása

DCűdálij Máltán

zenei nevelés

es a magyar

AZ OKTATÁSÜGYI miniszNéni hiszen, hogy volna még egy hely vidéken, hol a képzőművészek oly lelkesen és a kultúra kiszélesítéséért oly odaadóan működnének, mint nálunk, Pécsett. Három kiállítás egyidőben. Az őszi tárlaton kívül még két kiállítást, köztük a most megnyílt „függetlenek’* kiáll í kisát látogatni hatja Pécs művészetkedvelő ás értékelni tudó közönsége.

Közel 82 képpel jelentkezett 23 művész. Ennek a ceoport- (1 nak a kiállításán mutatkozik (' meg legkevésbé a fomvaliz- * műn iránt i haj bókolás. Több

A kiállítás egyik legbiztatóbb egyénisége Gáes Ernő, ki könnyedén játszó ecsetvezetésével finom tónusokat tud elérni. Még inkább olajban, mint vízl'estésbert. Festői intelligenciája nem reflektál a „btesMBf“* ság kétes eredményeire. Űj utakat kereső ember, aki szerintem már nagyobb fába is vághatná a fejszéjét. Kíváncsi lennék, hogy az enfberáb- ráaolteban is ki tudná oly szépen fejezni magát, mint ezekben a kisméretű képekben. fíékefl István önarcképe bratérium 1947-ben pályázatot

hirdetett új énekkönyv írására az iskolák számára. Az új tankönyv 1948-ban jelent meg Kodály Zoltán és Adóm Jenő

nie magát a csendélet-festésért.

Cézanne is ebben volt nagy.

Benkő László képei kissé . zavarbahózzák az embert. Mivel nem tartom tisztességes dolognak őt csak úgy egyszerűén. dekadenciával vádolni, de még *zerkeszté«ében. Ez volt az eb megdicsérni nem tudom. Kí-#ső énektankönyv, amelynek sérletezés állapotában van éa# alapja a magyar népdalok es képei, mint a magárahagyott i . né0 ,j , gyermekek csöngőnek e kör-in1dS ncpc‘ 1Ud’ nyezetben. Majd meglátjuk.

T 1948 óta Kodály Zoltán út- —— .. , . „. , , ,, , 1 mutatásai alapján nagyot fejKeszthelyi Karoly két uüei az énekoktatáa s száakvarelljevel szerepel. Kubó}mos k{sérletl Lskolát is létesíC* r. M /7 rt I# T Ti, CvT 1-vrt l^-il »T 1 XT» 1 4* — /4, 1’ _ - . . .

Sándor végleg kilábalt a dile- tántizmuBból. Roblcskó

tettek. A fejlődés és az ezek- Ajntápben aa iskolákban szerzett tafjégben egésasége«, fejlődőké- vuresssága és plasztikai ereje ZdffOR Cuula ét?Bok-árt1!P^talal°k i1 oos formai felfooásokat látni, rlneána mértéktartó tr*é hnerv A,). ? , . . , (Inogy a kísérletez»» elödmvAlajos, ha más utakon is. dei .yenéit figyelembe vételével gotidm rajzaikkal szerepelnek ÜJ tankönyv álljon az áljóL Mig Ory Lajos ii tálános iskolák rendelkezésére.

1 izmusból való kilábolással EsSt az tíj tankönyvet ismét KoIlt-ott komoly kereső munka jelei az irányban, hogy kikerüljenek a Vulgársnöturaliz- mus karjaiból. Témaválasztásukban még ugyan nem keresik a szocialista real izmus tartalmát. Egyeseknél még a mes- lei'SL'gbeli tudás fogyatékossága is fennáll. Mégis — a „függetleneket“ tartom a tegalhalérzéa fejet nem oly erővé! keltette, mint a testet.

M ertlich László olajtájain rutinos, egészséges színfelfo- gfásban fest. Képein uralkodik

dMltl

masabbnak arra, hogy a szó- j.«*, őszinte felfogású pasztell ciahsta esztétika követeimé- ’ ......................

kü

zd, addig Kopár Lajos, Tarlós Gábor, Krassií Dénes még ,,,, „ IWV1 a hangulati elem, de a Ítélés csak nem is próbál ettél szu-a jjienik meg. értékű dekorativitás is. Ecset- badutfti. Nagy István vidám' kezelése, folt-összefogása már karikatúrái foltozzák még vál- biztos. Képeit ritmikusan egy- tozatossabbá a különben \e ségbofogja. Erdy Győző érdé- eleven skálájú kiállítás anyagát Plasztikában Novotarszky

. . .... . w_________ egy helyben

eg

álról importált ...mohok diktatúrájától''. Ezenkívül ké- é pelken nem uralkodik el a t „képzőművészeti alap stílusának" nevezhető penészszagú, bitumen-homálytól borított, olcsó eszközökkel elérhető, misztifikáló sötétsége.

Gebauer Ernő gyöngyszürke, ezüstösen párás, norvég tengerparti akvarelljoiből is kitűnik a ..Norvég fjord'* című.

Az is biztos, hogy nem „reszketnek’* még. a kezed. Sőt, a 86 éves Horváth Józsefnek] sem. Nála inkább a részletekbe

továbbfejlődése megállt volna.

Earner Lajos képei közül a „László-fónrás" cümü tűnik ki ncoromantiküs lágyságával. Virányi Endre fnlurés/.lctei statikus keménysógütík. Nem így csendéletei, melynél a statikus fonni azúrtság előnyösen hat Csodálatosképpen itt színei és tónusai megfelelők és a helyén vannak. Miért fest akkor tájat? Nem kell szégyeltmely a megnyitó alkalmával hangzott el, ha nem is pontosan ebben a formában: Az itt szereplő festők nem „huncutok.“, vagyis nem akarnak többet mutatni, mint amennyit tudnak.

Molnár Imre

dály Zoltán és Adám Jenő ké- s valószínűleg 1958-ban

Kodály Zoltán életműveivel igen jelentősen járult hozzá az énekoktatás „forradalmasításához". Énekpedagógla) művei (383 olvasógyakorlnt, ötfokú zezolaw'ol. Jtetik a népdalokat a ftatálságVégozetül azt az ide helyén*igal úgy, hogy megérzik, Önvaló mondást kell felidéznem, kéntelenül is, azok minden

f szépséget. A pedagógusok felmenő akadémikus felfogás* - t m - z - * * - * *

.szigorúsága mutathatná ^akia pcCsl tCtWlZiO ClŐhc.SXilPSCrC

r az idő múlását. Ugyanaíkkon- ■

J ezt cáfolni igyekszik a dekoratív készség és az Ízlésesen al- J kulmazott világos színek, Öv* ivendetes fejlődést mutat Re-i Jmecz Béla, melyet’már az őszi<1 > tárlaton is észrevehettünk. Ké- 11 t>o i n. megmutatkozik könnyéül1 i íonmabontilsa. mellyen nem látszik semmi erőszaikoltság.

(i Éreztetni tudja a teívnészet- i adta friss benyomások közvet- , i lonségét. Ez és jó tónus-érzéke különösen „Szent Vince utca“

J képén mutatkozik meg. é Plathy György képei közül 1 „Félaktja“ üti meg a lágyabb J po87jtimpresszionista hagyomú- i nyo-kra emlékeztető finoman f kultúrált lírai hangot. Haras. f Pál olajképei közül az „Udvar t című képe mutat fejlődést. Fi-\ # gyelemreméltó parányi kis , (* „Zsuzsi“ ra jza, mellyel bizo- , i1 nyítanl tudja, hogy kevés, egy-J i1 szerű eszközzel is, mily finom , C hatást lehet elérnh , i

nj

S

J* V

Műszaki bizottság alakúit

A Dunántúli Napló december 4—34 számában megjelent kezdeményezés alapján a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségében lelkes műszaki gárda jött Össze. A jelen volt műszakiak elhatározták, hogy az eddigi ultrarövídhultdmü közvetítés terén kifejtett munkásság eredményeit is hasznosítva folytatják tevékenységüket annak érdekében, hogy a pécsi 'televízió- adás mielőbb megvalósítható legyen. Szakbizottságot hívtak életre, mely vállalta, hogy a legrövidebb időn belül kidolgozza a pécsi televíziós adás és Vétel lehetőségeit, műszaki feltételeit, költségelőirányzatot készít a szükséges berendezések elkészítésére.

Mint ismeretes, a jövő hónap folyamán Budapesten a

televíziós nagyadó megkezdi műsorszórását, amikor is a MTESZ-en belül alakul t munkabizottság haladéktalanul beindítja a pécsi vételi kísérleteket és ezek fogják eldönteni, hogy Pécsett milyen berendezésekre van szükség ahhoz, hogy a televíziós adások Pécsett, Baranya megye területén vehetők legyenek. A tervek összeállítása természetszerűleg hosz- szabb kutató munkái igényelnek és azok befejezésével a szükséges berendezések ismeretében társadalmi megmozdulást kell ótelrehívni tt Szaltszervezetek Megyei Központjának és egyéb pécsi hivatalos szervek, vatamint vállalatok bevonásával annak' érdekében, hogy jövő ár második felében a pécsi televíziós kísérleti adások meg- ■ indulhassanak.

■i adata a zenei olvasási készség "elsajátíttatása. A jó értekpeda- gógus nem elégszik meg a gyakorlatok lápról való leolvasta- tásával, többszöri énekelte térével, hanem a zenei nevelés, ké- pességfejlesziéö más módjaira is felhasználja őket. így nevel, Kodály szerint olyan énekesüket, akik hallják azt, amit látnak és látják azt, amit hallanak. Vagyis, egyes részekét bemutatva visszaénekeltet, majd dúdolva, szolmizálva emléke- } zetből is énekeltet.

Kodály Zoltán pedagógiai f műveiben csuvos dallamok is f szerepelnek, Ml közünk a csu- i1 vas zenéhez? — kérdi és meg is adja a választ.

..A mai csűrös nép őse, a bol- gár—tőrök, valamikor az V— VIL században mintegy kétszáz évig együtt élt a magyarral, a Kaukázustól északra. A csűrös zene; a magunk megismerését mélyíti. A különbségek alatt a közös gyökeret megérezni és felismerni; ez a meg-megüjuló gyönyörűség a vele való foglalkozásban. Mihelyt egyfajta zenét már tűrhetően olvasunk, friss anyagot, kell elővennünk, Ismert stílus , i már nem fejleszt tovább, Aki ‘ o csűrös, mari és más keleti népek zenéjének rltmusnehés- Bégéit legyőzte, könnyebben boldogul az űj zene ritmuskép- letelveV’

Másik pedagógiai műve a

Bitinta. Hunyarica. a tnagyar kétezóiamáság. E művével kap- csofertcsim Így írt .

„GALA XT A ! TÉP ISKOLA, mezíÜáiuas pajteSseim: rätök gondolva írtam ezeket. A ti hangóM; cseng felért, ötfpen év ködén rét.” Ha. minket akkor effélékre fs mép ■egyreszmásra) megtanítanak: be ’«tás életet teremthettünk palim, ebben w kis országban* így aztókra mh- rad, aJtík most ke»1-4; tanulni, högű nem sokai ér, ha. magunk dalolunk, szebb, hu. ketten összddafolnak, ArAén mind többen, szánon, ezren, míg megszólal a nafíy Harmónia, amiben nUnd egyek Iciretiink, Akkor mondják majd. csuk igazán: örvendjen az égést világ?’ A négy füzet 189 művel tartalmaz.

Idézzük megint öt magát* ..Gépies hangszerjáték, utakból való zenélés helyeit éneken alarmíé, létekből fakadó zenélésre kell törekednünk,1’- EzzeJ a mondatával Kodály Zoltán a zenészképzést viszi élőm

Az énekes és a hangszeres zene párosul az „Epigrammák" című füzetben. A szerző Utasítása szerint a füzetben szereplő bármely énekszó!mn előadható bármely vonós, vagv fúvós hangszeren, esetleg felső, vagy alsó oktávában is. Egy lépés és az énekes szólam a hangszeres kamara-duo egyik instrumentumává válik, ttt éi-- kezhetünk el ahhoz a gondolathoz, amelyen Kodály elképzelése szerint nőm az ujjait zenéje, hanem a merev kotta- fejek mögül felszabadult énekes hajjékonyságú, beszedés aengégű mussíka áll.

Koddtty Zoltán 1945 derekán Pécsett tartózkodott, ttt indította el a Kértél nevelésnek azt a módját, amely a hangszer- tanulás előtt a BZOlfézsoktatás keretében a belső Zenélésből fakadó szép muzsikára neveli a zenét tanulókat, a szolfézs keretében zeneelméleti, népzenei, zenetörténeti, forma tani, stílusismereti alapokat nyújt.

KOUiALT ZOLTÁN 73. születésnapja közeledik. Az ősz Mester szíve, kora ellenére sohasem szűnt meg dobogni az ifjúságért. Neki köszönhető az „Éneklő IfJÜságM «apók bevezetése, amely ünnepség alkalmával az Iskolai énekkarok mutatkoznak be évente. Az ő tiszteletére rendeznek kulturális seregszemlék alkalmával éneklési versenyeket. E versenyeken az a győztes, aki sok szép népdalt mély átérzéseel képes előadni éa kottáról a legjobban énekelni.

(Hegyi József főiskolai tanárral való beszélgetés alapján.)

A gépkocsivezető a megszokott mozdulat■rt*- tol kapcsol, a Pobjeda befordul a Molotov utcába. Az úttest szabad. De a járdáról hirtelen egy ember tántorog az awtö elé. A ■j'ák csíkordul, távolabb egy asszony elsikitja -magát... Az „öngyilkosjelölt? pedig égy (Idősebb férfi bamba képpel bámul a gépkocsi- vezetőre, majd vigyorogva gurgulázza:

— Na. ■.i ügyén, nem mertél elgázolni?

Kicsit dülöngél, aztán rábukik a motor- házra. A. gépkocsivezető arca elvörösödik a méregtől, kiugrik a kocsiból, megragadja a mellén és úgy perdít egyet rajta, hogy elterül a járda szélén.

A járókelők összeszaladnak, s pár perc múlva szirénázó mentőautó robog a II-es számú klinika felé

.»i

Ki volt ez a szerencsétlen? A személyi igazolványa szerint U. István, foglalkozása: ács, pécsi lakos. Nős, Öt gyermeke van.

Egy hónapja történt ez dz eset, a napokban meglátogattam.

Az udvarról főlépcsők vezetnek az emelett lakásba. Feleségét találom otthon. Sovány, sápadt arcú, agyongyötört asszony. A lakás

megdöbbentően szegényes. Egy tűzhely, fölötte zsinegen ruhák száradnak. Két kopott asztal, két régi vaságy barna pokróccal letakarva. egy régimódi szekrény és 3 szék. Ez az összes bútor. A padló szürke, tele zsírjaitokkal. Az egyik asztalnál kék melegítőben két kislány ül. Az <-gyik lehet hat, a másik nyolc év körül!. A nagyobbik meseleönyvet olvas, a másik piros ceruzájával betűket rajzol. A szobát egy 25-ös villanyégő sápadt fénnyel világítja be.

Beszélgetünk s az asszony szavat nyomán klbontskozik a család drámája.

— Mert tetszik tudni, nincs már a szervezetének ellenállása. Nem kell nekt csak egykét pohár bor és kész. S ha részeg, az Isten fegyen irgalmas nekünk... mondja. Aztán űími kezd. Az egyik kislány zavartan fordul

Örök rettegésben

et, a másik simogatni kezdi a tűzhely alatt doromboló macskát...

— Ha részegen jön haza, tör. zúz, a nagy- késsel fenyegeti ezeket — mutat a kél kislányra, — S a múltkor? — Zokogva mondj: ■

—• János, a nagyobbik fiúnk —most 16 érts. — egy hónapja dolgozik. Első keresetéből virágot vett, „Itt, van édesanyám, magának holtam“ — mondta, amikor hazajött. A virágul betettem a vázába, s a vázát a szekrény telijére állítottam. Ebből lett a baj. Férjem, s.txi- kás szerint, részegen jött haza. Amikor megpillantotta a virágot, zavart szemekkel meredt rám, g úgy kérdezte:

— Ki vette?

— A János — mondtam.

— Vgy! — ordította. — Költitek a pénzt nekem meg nincs ruhám. De az anyátok ...

C dühtől reszketve kapta le a virágcá- ^ zát, hozzám ugrott, megragadta a nyakamat, aztán bárhogy Is dulakodtam vele, sikerüli neki a fejemet az asztalra szorítani é* láttam, amint felemeli a virágvázát, Ha János nem kapja el a kezét, talán agyon is üt.

Nétem a padlót, közben azon gondolkodom, miként lehetne rajtuk segíteni? Megeshet, hogy részeg fejjel egyszer kiirtja a családját..,

— Azt a nagy zsírfoltot nézi a padlón? — hallom az asszony hangját. — Nem jön ki. bármennyire is sikálom. Pár napja odavágta a gulyásleveses tányért, attól ilyen...

Elmondja, hogy férje már három éve nem dolgozik. Akkor honnan van pénze italra? — Megtörtént már az is, hogy eladta magáról •' ruhát. S ha ruhanemű már nem akad. amit „folyósítani'’ lehet, hát másképp „segít" magán. Két fia nyáron nap, mint nap pályát ment szedni az erdőbe. Szorgalmasan hordták haza a fát, legyen téli tüzelő. S apjuk? Ő Is hordta a fát. Csak nem az erdőből, hanem a fáskamrából. Eladni. S az árát megllla ...

\§ 1(7 beszélgetünk, hazaérkezik János, pár

‘ ‘ perc múlva pedig a kisebbik fiú, Géza. Munkából jöttek. Anyjuk dicséri őket: rendes fiúk, nem- csavarognak, keresetüket ha.z'd- aúják. Apjukról ugyanaz a véleményük, ami édesanyjuké. De mit mond János?

— Már beszélgettünk róla — szól —, ha egyszer nem tudok uralltndni magamon, -megteszem. Meg én. Ha részegen jön haza s bennünket, meg édesanyánkat ütni-vemi a>kar, én lelököm itt a lépcsőn, Nem lehet így élni, örök rettegésben,,,

Tragikus szavak, tragikus gondolkodás. Vajon mennyi szenvedés és családi botrány juttatta el ezt a fiúi akt virágot vesz első keresetéből édesanyjának — ehhez az elhatározáshoz.

Nehéz lépések dobbannak a falépcsőn. Durva. rekedt hang hallatszik:

—- Miért van nyitva a: ajtó?

— A férjem! — ugrik fel a székről az asz- szony és siet elébe. Belép BorotVátülláh arcú, piszkos ruhájú. 30 i!t> körüli férfi, Antikor meglát, meglepődik, dv aztán barátságot erőltetve köszön vissza:

— Jó estét, uram!

Az egyik fia állcmi gyermekotthonban nevelkedik, Utána érdeklődöm, róla bcszélye- riink. Olyan szeretettel beszél a fiáról, hogy a legjobb apa sem különben. Aztán a családi

■•fet Is szőbakerüí.

— Ú. kérem, mi nagyon szép e< ihhli éleiét elünk ■— mondja » még mosolyog is hozzá. —

Ugye, édesanyám? — szál a. féleségéhez.

AS asszony csak ül a kályha mellett, nem néz a férjére. Nem mer szólni...

•-** Mert kérem — folytatja —, ha csak egy falát kenyerünk van, de azt is megosszuk. Én a családomért élek, halok ...

Hagyom beszélni, nem jutok szóhoz ekkora képmutatds láttán. Édesanyámnak szólítja a feleségét most, tegnap pedig agyon akarta ütni, Beszéli, hogy a számára a család a minden, s mindannyiszor Hozzáteszi: ugye, így van édesanyám? De látom, hogy szemével- szinte rttldmakat lövell felesége felé, hogy ..Igen“-re késztesse.

Elmondom neki, hogy a szomszédok panaszkodtak! sokszor verekedés zaja hallatszik ki a. takáSbót. s többször látták, amikor részegen Üti-veH családját.

Arca elkomorul, száját megrándítja, szem-’ öblökét összehúzza, a szavak hallatára, aztán nyersen kijelenti:

— Az én családi életemhez senkinek semmi kőzet ügy élek, ahogy afMrokl

Aztán másra fordítja a szót. Ha nem hallottam volna, felesége panaszkodását, s a gyerekek véleményét, szavai után a „legrendesebb családapa" szobrát mintáztatnám ró- ■ la. De — sajnos —. nem így van. Bizonyítják a környékbeli vendéglők csaposai Is, akik jól ismerik.

— Ha bejön kérem, már félünk — mondja az egyik. — Mert megiszik egykéd deci bort. aztán már vágja is a poharat a falhoz ...

A mikor eljövök, -az asszony kifcíscr, Még -* ■*• utánam szól:

— Ma mén r-sak meglessünk valahogy. De ■mi lese holnap?

Igen. Mi lesz holnap? Ez a kérdés őrök félelemben tartja a családót. Segíteni kéne valahogy, segíteni hót ember érdekében Addigi amíg mm aAU.g

GARAY FERENC