Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-20 / 299. szám

flLÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ♦♦♦ Ú ♦> • > M snBiÁinuii , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 299. SZÄM ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1957 DECEMBER 20 Maí_ számunkban: Hazaérkezett Moszkvából a magyar kormányküldöttség Végétért a NATO-értekezlet II nyugati Mit tárgyalásokat kezdeményeznek a Szovjetunióval Országhatártól országhatárig muzsikálnak a mohácsi tamburások Okozzunk feplmezetielen! Közeleg az év vége. Az üzemek, gyárak, bányák egy részében már azt számítgatják, hogy milyen mértékben tudják túlteljesíteni az éves tervüket, a legtöbb helyen uzonban még az utolsó néhány nap munkájától függ, ered­ményesen zárják-e az évet. Az éves terv mielőbbi teljesí­tése iránt az idén a dolgozók részéről is sokkal nagyobb igyekezet, érdeklődés nyilvánul meg, mint az elmúlt évek­ben. S ez érthető is. Az éves terv, a különböző gazdasági feladatok sikeres teljesítése határozza ugyanis meg, hogy lesz-e vagy sem, s ha lesz, mennyi lesz az év végén szét­osztható nyereség. Az év végéig hátralévő napokban — ha nem is nagy­mértékben — még lehet javítani az eredményeken. Per­sze, rontani is. Mindez csupán azon múlik, hogy az üze­mek, bányák munkás-kollektívája fegyelmezetten betart­ja-e az ünnepekkel kapcsolatos munkabeosztást, sikerül-e megakadályozni az igazolatlan és igazolt műszál(mulasztá­sok nagymérvű növekedését. Ha megvizsgáljuk az év eddigi időszakában a munka- fegyelem terén szerzett tapasztalatokat, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évekhez képest némileg javult a munka- fegyelem. A komlói lll-as aknai, a vasasi Petőfi-aknai tapasztalatok például azt mutatják, hogy csökkent as iga­zolatlan műszakmulasztások száma s kevesebb a munka­helyi fegyelmezetlenség is. Különösen örvendetes, hogy a munkafegyelem terén tapasztalt javulás nem elsősorban az adminisztratív intézkedések, mint inkább a munka- körülmények, az emberekkel való bánásmód megváltozá­sának, a nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésének az eredménye. A korábban fegyelmezetlenül viselkedő bá­nyászok s egyéb ipari munkások közül sokan felismerték már, hogy elsősorban saját maguknak ártanak akkor, ami­kor nem végzik el becsületesen a munkájukat, vagy ép­pen műszakot mulasztanak, mert a keresetük is csökken, a különböző juttatásoktól is elesnek, sőt ha az üzemi ta­nács, vagy ahol még nincs, a munkás-kollektíva úgy ha­tároz, még a szétosztható nyereségből sem részesülhetnek. A munkafegyelem javulását kétségtelenül elősegítette az a tény is, hogy a felügyelettel megbízott személyek, a műszaki középkáderek is egyre inkább megkövetelik a becsületes, szorgalmas munkát, nem nézik már el a fe- gyelmetlenségeket. Segített az is, hogy a legjobb munká­sok, a pártszervezetek és a szakszervezetek aktívái egyre többet, egyre bátrabban beszélgetnek munkatársaikkal a szilárd fegyelem fontosságáról, igyekeznek olyan légkört kialakítani, melyben elhalnak még a fegyelmezetlenség csírái is. A kétségtelen javulás ellenére tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az ipari munkások munkafegyelme már kielégítő s e téren már nem sokat kell tenni. Sajnos, a fe­gyelmezetlenségek száma még mindig nagyon magas s egyes munkaterületeken egészen aggasztó. A vasiparban például részben a még meglévő béraránytalanságok, rész­ben a nem kielégítő munkafeltételek következtében nagy­fokú a munkaerő-vándorlás, alacsonyak a teljesítmények. A bányaüzemekben az igazolatlan műszakmulasztások mellett a munkaidő önkényes megrövidítése okoz sok problémát. Az építőiparban az említett gondoltat még az elég gyakran tapasztalható anyagpazarlás, a gépi beren­dezések rongálása is gyarapítja. Ha valaki össze tudná számolni a fegyelmezetlenségek miatt kieső munkaórákat, nagyon meglepő számokat kapnánk. Valószínűleg kide­rülne belőlük, hogy a termelékenység, a termelés terén még sokhelyütt mutatkozó lemaradás csupán a munka- fegyelem megszilárdításával megszüntethető lenne, hogy a fegyelem megszilárdítása lényegesen javítaná a terme­lési költségek alakulását is. Most a soronkövetkező ünnepek és a közelgő év vége miatt különösen nagy szükség van arra, hogy az ipari munkásokkal megértessük: nem szabad cserbenhagyniok az üzemet, bányát, az országnak szükség van a munká­jukra. A párt és a szakszervezeti aktívákra, a törzsgár­da tagjaira vár az a feladat, hogy segítse az üzemek ve­zetőit, megmagyarázzák a dolgozóknak: saját maguknak s a népgazdaságnak is ártanak, ha a fizetett pihenőnapo­kat önkényesen megtoldják, hogy nem csak karácsonykor lehet disznót vágni, hogy csak január elsején ünnepeljük az újév napját stb. Nem könnyű s esetenként nem is hálás feladói ez, de ha megfelelő eredményeklcel akarjuk lezárni ezt az évet, ha biztos alapokról akarjuk megkezdeni a jövő év felada­tainak a megvalósítását, akkor erről nem mondhatunk le. Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka Moszkva (TASZSZ) Csütör­tökön délelőtt moszkvai idő­számítás szerint 10 00 órakor a nemzetiségi tanács ülésével megkezdődött a Kremlben a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kilencedik ülésszaka. Az ülés jóváhagyta a Legfelső Tanács 9. ülésszakának következő na­pirendjét: A Szovjetunió 1958. évi nép- gazdaságfejlesztési állama ter­vétől szőlő jeíentés, a Szovjetunió 1956. évi áfl- temi költségvetéséről és a Szovjetunió 1956. évi állami költségvetésének végrehajtásá­ról szóló jelentés, a Szovjetunió Legfelső Ta- ió-«eánnfc Etnökeége által ki­Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka Az országgyűlés, amelyet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány alapján új ülésszakra összehí­vott, csütörtökön megkezdte tanácskozását. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, Antos István, B'iszku Béla, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Dögéi Imre, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautmam Rezső, a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a buda­pesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést 11 óra után néhány perccel Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Rónai Sándor elvtárs beszéde —■ Az országgyűlés májusi és júniusi ülésszakán egyönte­tű bizalom nyilvánult meg pártunk és kormányunk iránt a megtett intézkedések nyo­mán, Az azóta eltelt idő alatt dolgozó népünkben — a kon­szolidációban elért újabb ered­mények nyomán — tovább erősödött a bizalom, pártunk és kormányunk iránt. — Ez az egyetértés tette le­hetővé, hogy a törvényes rend helyreállítása, államéletünk konszolidálása terén újabb és újabb eredményeket értünkéi. A* országgyűlés nevében köszönetét mondok dicső munkásosztályunknak, dol­gozó parasztságunknak és az eredmények elérésében közreműködő értelmiségnek, — mondotta Rónai Sándor, majd így folytatta: — Eredményeinkben benne van képviselőtársaink mun­kája is. A képviselői beszá­molók, a fogadónapok, a me­gyei képviselőcsoportok rend­szeres ülései — mind közelebb vitték pártunk és kormá­nyunk célkitűzéseit dolgozó népünkhöz. Államéletiünk to­vábbi demokratizálását bizo­nyítja, hogy a júniusi ülésszak óta az országgyűlés állandó' bi­zottságai 28 ülést tartottak, amelyeken a törvényjavasla­tok és a törvényerejű rendele- teik megvitatása mellett szá­mos közérdekű kérdést is megtágyaltak — mondotta, majd a nemzetközi helyzetről, a békeharcról szólva emlékez­tetett arra, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulója al-1 kalmából a Szovjetunió' Leg­felső Tanácsa felhívással for­dult a világ dolgozóihoz, poli­tikusaihoz és közéleti szemé­lyiségeihez, a tudomány és a kultúra képviselőihez, vala­mennyi ország parlamentjé­hez és kormányához, a béke megvédése és biztosítása ér­dekében. — Javaslom a T. Országgyű­lésnek — folytatta —, hogy tárgyaljuk meg ezt a felhí­vást és foglaljunk állást eb­ben, a dolgozó népünk sor­sának alakulását, az egész világ jövőjét alapjaiban érintő kérdésben. Erre kötelez bennünket né­pünk békevágya és elszánt be- keakaxata, de kötelez az is, hogy országgyűlésünk az el­múlt években is betöltötte azt a feladatát, amely a béke biz­tosításában reá hárult. Ebben a szellemben járt el már ak­kor, amikor törvényt hozott, amely a nép ellen elkövetett főbenjáró vétségnek minősí­tett mindennemű háborús propagandát. A béke ügyének szolgálata vezérelte országgyű­lésünket 1955. március 1-én hozott határozata alkalmával is, amikor egyhangú lelkese­déssel tette magáévá a Szov­jetunió Legfelső Tanácsénak a parlamenti küldöttségek cse­réjére, a népek közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztésére, a béke megszi­lárdítására vonatkozó javasla­tát; Ezután megemlítette: szá­mos parlamenti küldöttség járt hazánkban, g hasonlóan több magyar parlamenti de­legáció látogatott az egyes or­szágokba. Ezek a küldöttsé­gek személyesen is meggyő­ződhettek békepolitikánk épí­tésében elért sikereinkről Megemlékezett a legutóbbi ülésszak óta elhunyt Makó László és Pollák Ferenc or­szággyűlési képviselőikről. Em­léküket jegyzőkönyvben örökí­tették meg, s a képviselők egyperces felállással adóztak az elhunytak emlékének; Ró­nai Sándor ezután bejelentet­te, hogy Janza Károly a bu­dapesti, Nádházi András és Urban Ilona Békés megyei és Pataki Lajosné a Hajdu-Bihar megyei választókerüle'ből le­mondtak mandátumaikról; Az elhalálozások és lemondások folytán megüresedett helyekre a Fejér megyei választókerü­letből Frank József, a Pest megyei választókerületből HöJ römpö József, a Békés megyei választókerületből Hankó György és Násztor Sándor, a Hajdu-Bihar megyei választó­kerületből H. Nagy Gábor, a Komárom megyei választóke­rületből dr. Keresztes László, a Szolnok megyei választóke­rületből Papp Jánosné, a bu­dapesti választókerületből pe­dig Nagy Józsefné pótképvi- selőkiet hívták be; Az ország­gyűlés a bejelentéseket tudo­másul vette. Ezután bejelentette, hogy a Minisztertanács elnöke be­nyújtotta a népi ellenőrzésről, szóló törvényjavaslatot, az igazságügyminiszter pedig a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításá­ról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatokat előzetes tárgyalásra kiadták az illeté­kes államigazgatási, illetve jo­gi és igazságügyi bizottságnak. Rónai Sándor ismertette a beérkezett interpellációkat, majd az országgyűlés t fogad­ta a következő napirendet: 1. A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának beszámolója a két ülésszak közti tevékeny­ségről, 2. a külpolitikai helyzetről szóló beszámoló, 3. a népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat tárgyalása, 4. a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módo­sításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, 5. a legfelsőbb bíróság elnö­kének beszámolója, 6. a legfőbb ügyész beszá­molója, 7. az interpellációk előter­jesztése, Ezután Rónai Sándor javas­latára a megüresedett bizott­sági helyekre a következőket választották: az ipari bizott­ságba Hörömpő József és Nagy Józsefné, a szociális és egész­ségügyi bizottságba dr. Ke­resztes László, a kereskedelmi bizottságba Berki Mihály né, a honvédelmi bizottságba Nász­tar Sándor képviselőket; Az Elnöki Tanács beszámolója Ezután Kristóf István or­szággyűlési képviselő, az Elnö­ki Tanács titkára számolt be a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának munkájáról, ame­lyet a legutóbbi ülésszak óta végzett. Hangsúlyozta, hogy az Elnöki Tanács legfőbb cél­ja a (godalista törvényesség biztosításának elősegítése, to­vábbá nemzetközi kapcsolata­ink szélesítése volt az elmúlt hat hónapban; Ennek szelle­mében alkotta törvényerejű rendeletéit, gyakorolta az al­kotmányban maghatározott kinevezési, kegyelmezési és külügyi tevékenységéi (Folirfatás a 2. cftdálon) A „VASKOTLŐS" CSIBÉI Valamikor — még a negyve­nes évek végén is — a bara­nyai parasztasszonyoknak kot­tásra kellett várni, ha csibét akartak keltetni. A megyében csak Szentlőrincen működött egy keltető, de csak két géppel, mely még a környéket sem győzte naposcsibével. Különösen érezte hiányát egy nagyobb keltető állomás­nak az egész megye, amikor 1950-ben megkezdték a bara­nyai baromfitenyésztés fejlesz­tését. Először 300 darab, tíz kilométer hosszú baromfíólat építettek a megyében. Utána hétszáz parasztot kioktattak a baromfinevelés szakkérdéseire. A két hetes tanfolyam elvégzé­se után tsz baromfigondozó lett belőlük. Volt már baromfiól, a gondo­zókat is kiképezték s nem ma­radt más hátra, mint benépe­síteni a telepeket. Először az ország különböző vidékeiről hozták a csibéket vasúton, re­pülőn, de ez nem sok ered­ménnyel kecsegtetett. Így sze­bocsátandó rendesetek jóváha-i gyása. Az ülés határozatot hozott,! hogy a Szovjetunió népgazda-; ságfejlesztési tervéről és álla­mi költségvetéséről szóló je- _ leütéseiket a nemzetiségi ta-j nács és a szövetségi tanács; együttes ülésen hallgatja meg.! A két tanács együttes ülése; csütörtökön délután moszkvai; időszámítás szerint 16 00 óra-! kor kezdődik meg; Moszkvai időszámítás sze­rint 13.00 árakor a Kremlben l megnyílt a szövetségi tanácsi ülése is. A szövetségi tanács* jóváhagyta a Szovjetunió Leg-» felső Tanácsa 9. ülésszakának, napirendjét. I relték fel 1951-ben a százezres keltetőt, mely abban az időben az ország legnagyobb egysége volt. Sok ellenvélemény elhang­zott akkor az új keltetőről. Honnan veszik majd a temér­dek tojást? Lesz-e jövője Ba­ranyában? Az idő igazolta a bátor kezdeményezőket. Két év múlva a Tervhivatal már ha­tározatot hozott, hogy az újon­nan épülő keltető állomásokat szerte az országban a pécsi kietető mintájára kell megszer­vezni. Épültek is sorra, össze­sen tizenkét 120.000-es és há­rom 200.000-es keltető. Tavaly készültek el, s mire az utolsó simításokat is elvégezték a pé­csi keltetőben már 25 géppel dolgoztak és több, mint 300.000 tojást raknak be egyszerre. A keltető azóta és évente több mint egymillió csibét ad a megyének. A sárga magyart akarják elszaporítani Bara­nyában, mert ennek van a leg­nagyobb jövője. Minden más fajhoz viszonyítva jó tojáster­mő és gyors hústermelő. Ter­mészetesen még a sárga ma­gyarral is kísérleteznek és ke­resik n legjobb takarmányérté­kesítési és fejlődési egyedeket. A pécsi keltető ma is az or­szág legnagyobb keltetője. S mint ilyennek gondoskodnia kell arról, hogy a feltorlódott csibéket felnevelhesse. Ezért gazdaságokat hoztak és hoznak létre, ahol pecsenye csirkéket nevelnek. A napokban 4000 da­rab hetven dekás csemege rántani való csirke kerül forgalomba. A közeljövőben még tízezer pecsenye csirke ■nevelését kezdik meg. Tervük, hogy ezentúl évente mintegy 1000 mázsa rántanivaló csirkét juttatnak a lakosságnak. Ezért nyitották meg tegnap a Kos­suth Lajos utcában a Keltető Vállalat üzletét, ahol csirkét, hoznak forgalomba. Azonktvü1 előjegyzéseket is felvesznek az ünnepekre, sőt naposcsibére is. A vállalat nagy továbbfej lesztés előtt áll. Jobban kihasz­nálják a gépeket és a „meddő" időszak alatt aszalnak, száríta nak bennük. Ezenkívül a mel­léktermékeket — melyek eddig veszendőbe mentek — ■ feldol­gozzák, hasznosítják. Bővítik a gazdaságolcat is, hogy Baranyát teljes egészében elláthassák rántanivaló csirkével és ne szo­ruljanak behozatalra más me­gyékből; (GÁLDONY1)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom