Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-01 / 283. szám
6 NAPLÓ 1957 DECEMBER t Valósítsuk meg as országos pártérteheslet határozatát! \ Miliői* függés*!liető lel Szénbányászaink legfontosabb feladata r *9* bő1 •‘iiépetiek tartozása? " ** t a feloszlott termelőszövetkeze- áprUls 1-e között lépett ki és méa lefülelés gazdsságosságának biztosítása A mégy ti pártbizottság a minap megtárgyalta: mit tettek megyénk szénbányászai a termelés gazdaságosságának m égteremtése érdekében, mit keli még tenni, hogy az országos pártértekezlet ez irányú határozatát sági ülés anyaga alapján írtuk. megvalósíthassák. Az alábbi cikket a pártbizottJ tck felszámolásával és a termelő- szövetkezetekből kilépett tagokkal Való elszámolással kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló és a pénzügyminisztérium, valamim a földművelésügyi tni- -----t nisttérium 3 1957. stámú együttes ké tségkívül komoly eroíészíte- * rendeleté ügy intézkedik, nogy a nak, a baranyai bányászok; A Komlói Szénbányászati Tröszt termelése ez év harma- ,dik negyedévében érte el a múlt évi terme é. 00,6 százalékát.' Jelentés növekedést csapán a gázszéntermelés terén sikerült elérni. A gázszéntermelés é2 év IJI. negyedévében az össztermelés 37,9 százaléka volt a múlt évi 28,1 százalékkal szemben. A szén átlagos fűtőértéke a mű t év hasonló időszakához viszonyítva lényegesen nem változott. Irényeges változás az Ipari munkások számánál sem történt: a csökkenés 3,7 száza ékos. A legjobb eredményt a komlói bányászok a teljesítmények terén érték el. összteljesítményük ez év harmadik ge,Ti,«,6*v*hpn Csupán 2,3 százalékkal vj t alacsonyabb, mint a múlt év hasonló időszakában. Ma figyelembe vesszük a minisztérium által engedélyezett munkaidő-csökkentést, akkor még a múlt évinél Is jobb teljesítményeket kapunk. Hozzá kel5 azonban tenni, hogy egyes bányaüzemeknél még nem megfelelőek a teljesítmények, több helyütt igen lassú a szén- elő váj ások előrehaladási sebessége. A termelés, a teljesítmények növelése terén az elmúlt hónapokban elért eredmények je entős mértékben kihatottak a termelési költségek alakulására is, A komlói bányászok a? 1958. III. negyedévi 255 kfrintról *1957. első negyedévében 454 forintra emelkedett önköltséget ez év III. negyedévének véigére 348 forintra csökkentették. A komlói tröszt a szénbányászati trösztök között folyó önköUségcsökkenté- sj versenyben ennek eredményeként júliusban második, augusztusban pedig első lett. Ezért az eredményért elismerés illeti a komlói bányászokat, de hozzá kell tenni, hogy a szén önköltsége még mindig nagyon magas, mert a harmadik negyedévben még 35,8 százalékkal drágábban termeltek egy ton- tia szenet, mint a bázis-időszakban. költségnövekedés 28 millió forintot több, tesz Ez a mint ki. Érdemes megvizsgálni, hogy miből ered ez a költségtöbblet. Az egy tonna szénre eső 348 forintból a harmadik negyedévben 53,81 forintot költöttek az anyagokra, — Az anyagköltség tehát a múlt évihez viszonyítva tonnánként 17,18 forinttal emelkedett s ez egy negyedév alatt közel 3,5 millió forint anyagköltségnövekedést okozott. A közvetlen anyagköltségeknél a legnagyobb túllépés a bázissal szemben a korszerű biztosítás költségeinél volt. Ez összesen 3,2 millió forintot tett ki. Az önköltség csökkentését ez év III. negyedévében a sürített levegő és a felhasznált homok költségeinek növekedése is nehezítette. A bázishoz képest 1,5 millió forintjai több sürített levegőt és 380 ezer forinttal több homokot használtak fel. Magasak még az egyéb anyagköltségek is, sőt több, mint 300 ezer forint költség- növekedést okozott az is, hogy a fafelhasználás tonnánként 8,97 forinttal emelkedett. Ez az emelkedés jelentős részben a korszerű biztosítás növekedésének egyenes következménye, de látni kell azt is, hogy a korszerű biztosításhoz szükséges anyagok nélküli anyagfelhasználás is több, mint 8 százalékkal emelkedett s közben a termelés 10 százalékkal kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában. A felmerült anyagköltségeknek tehát óvatos számítások szerint is 8—9 százaléka indókoiatlan költség. A múlt év III. negyedévéhez képest most a III. negyedévben jelentősen, közel 30 forinttal emelkedett a2 önköltség másik fontos tényezője, a közvetlen bérköltség is. Ez azt jelenti, hogy a kom1 ói bányászoknak 9 millió 400 ezer forinttal több bért fizettek ki, mint a múlt év hasonló Időszalcm leverésé után a pécsi bányászok igyekeztek a magasra szökött termelési költségeket is csökkenteni. Ez év első negyedévében elért 360 forintról slketűU is a in. nervedév a.őt kában. Figyelembe véve a kormány által biztosított átlag 33 százalékos béremelést, megállapíthatjuk, hogy tröszti szinten az egy tonna szénre eső munkabér megfelelően alakult. Nem mondható el ez minden bányaüzemről. Nagymányokon a teljesítmények a bázis-időszaknak még csak a 85,5 százalékát érik el, a kifizetett munkabér pedig a tavalyinak 134,2 százaléka. Vannak ezen kívül olyan jelenségek is, hogy egyes (kiszolgáló) üzemrészek dolgoziinak bére alacsonyabb, mint amennyi a teljesítményük után járna. A jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani a komlói bányaüzemekben az önköltség más tényezőinek megjavítására is, mert a III. negyedévben a termelési külön- kcltség közel 2 millió, az egyéb költségek több,‘mint 12 millió, az időbelileg elhatárolt fizetések körülbelül 3,6 millió, a munkabérek közterhei több mint egymillió, a segédüzemi költségek 1,5 millió, a munkásszállítás költségei 372 ezer, az osztályozás és a külszíni szállítás költsége pedig '4,8 millió forinttal emelkedett Kétségtelen, hogy egyes költségtételek növekedése indokolt, hisz a termelés még nem éri el a múlt évi szintet s a téli felkészülés is bizonyos költségnövekedéssel járt. Érdemes, sőt szükséges azonban megvizsgálná, hogy miért emelkedett az osztályozó: költség 18,2 százalékkal, holott a kötélpálya, az osztályozó csak két harmadban dolgozik. Még ennél is meglepőbb, hogy a külszíni szállítás költségei 47,5 százalékkal magasabbak, mint a bázis-időszakban, holott a törvényes béremelés legfeljebb 10 százalék költségnövekedést indokol; Az önköltség vizsgálatakor V* figyelembe kell még venni | azt is, hogy a komlói bánya-1 üzemekben a földalatti munkások át- f lagosan csak 4.5—6 órát j dolgoznak, laza a munka- ♦ fegyelem, i sokhelyütt még nem megfelelő a gépek, gépi berendezések kihasználása s mindez többletköltséget okoz. Megállapíthatjuk tehát, hogy a komlói tröszt vezetői, bányászai még nagyon sokat tudnak s kell is, hogy tegyenek az önköltség csökkentése érdekében. Szükség van ezen kívül arra is, hogy a pártszervezetek is többet törődjenek a gazdasági szervező munkával s arra is, hogy a minisztérium a jövőben sokkal nagyobb segítséget nyújtson a bányaüzemek technikai fejlesztéséhez, a gépesítés fokozásához. A pécsi bányaüzemek általános és gazdasági heiyzete sok tekintetben hasonlít a komlói bányaüzemekéhez. A pécsi tröszt termelése ez év III. negyedévében 85 százaléka, a munkáslétszám 98,5 százaléka. volt a bázis-időszakénak. Az összteljesítmény 7,9 százalékkal rosszabb, mint akkor. Ezt az elmaradást egyrészt az elővájási teljesítmények csökkenése, másrészt a különböző munkanemek közötti eltolódás okozta« Az elleníorrada* forintra csökkenteni egy tonna szén önköltségét. A harmadik negyedévi 49,3 százalékkal magasabb önköltség azonban még mindig nagyon sok, részben Indokolatlan. Az anyagköltségek itt tonnánként 6,23 forinttal emelkedtek. Ebből elsősorban a sűrített levegő-felhasználás szembetűnő. Közel háromszorosára eme’kedett a korszerű biztosítás anyagköltsége is. Az előírt globális anyagköltségeket szerencsére nem lépték túl s annak ellenére, hogy az egyéb anyagfelhasználás még mindig igen magas, megállapíthatjuk, hogy a pécsi bányaüzemekben szervezett anyag- gazdá'kodás folyik. Nem mondhatjuk ezt a bér- gazdálkodásról. A pécsi bányaüzemekben mé«r mind!* aránytalanság van a teljesítmények és a bér között. mert amíg az átlagbérek 34.8 százalékkal (1568 forintról 2110 forintra) emelkedtek, addig a munkaidő csökkenésével korrigált összteljesítményt még nem érték el. így aztán tonnánként 33,62 forinttal több munkabért kell kifizetni, mdrst a bázis-időszakban. A termelés különköltségei- nél 6,6 millió forintos többlet- költség jelentkezik s ez tonnánként 22 forinttal emeli az önköltséget. Az egyéb költségeknél 30,38 forintos növekedés mutatkozik tonnánként s ez 9,4 millió forintos túllépést jelent a bázissal szemben. Magas és csak Tészben indokolt a segédüzemek és a külszíni szállítás költségeinél mutatkozó tonnánkénti 9,88 forintos költségtöbblet is. A fenti példákból megállapítható, hogy megyénk bányaüzemeiben ..................... a termelés gazdaságossága lényegesen Javult. Ez elsősorban a párt helyes általános és gazdaságpolitikájáselnek köszönhető, gl helyzet azonban nem jelenti, hogy most már minden midben van. A gazdasági helyzet elbírálásánál figyelembe kell venni, hogy az ellenforradalom okozta károkon kívül, hogy termelésünk — különösén a szénbányászat termelése — még nem érte el a bázis időszak szintjét, ugyanakkor a munkásom és az alkalmazottak bére jelentősen emelkedett, hogy az állami vállalatok nyeresége és forgalmi adója az alacsony tér- , melée, a magas önköltség miatt fél év alatt körülbelül 3 milliárd forinttal kevesebb volt,? mint az előző esztendő hason-; ló időszakában. Nincs tehát! semmi okunk elbizakodott-i Ságra. | A jövő évben a népgazda-J ság egyensúlyét alapvetően a saját erőnkből kell biztosítanunk. Éppen ezért a munka középpont jába az' öniraügémökitcntést kell j állítani-I ■ - -71 ÍV ■ —! ! I 4 még akkor is, ha az állam által engedélyezett kereten be-; 1U1 gazdálkodnak. A megyei pártbizottság határozata kimondja, hogy a pártszervezetek a gazdasági munkájukban főkérdésként a. gazdaságosságot kezeljék, hogy ! a pártszervezetek vizsgálják ? meg az üzemekben a gazda-; ságosság helyzetét s készítse-s nck intézkedési tervet a hibák * kijavítására. A megyei pártbizottság ha-i tározata világosan és egyértel- ? műén megszabja azt az utat,! amelyen megyénk szénbányá-| szatának a gazdaságos terme-: lés megteremtése, az országos; pártértekezlet ezirányú haté-? rozata megvalósítása érdeké-? ben haladnia kell Ahhoz,: hogy a kezdeti eredményeket? továbbiak kövessék, most ar-j ra van szükség, hogy * pártszervezeteink, a bánya- ♦ üzemek műszaki és gazda- ; sári vezetői bányászainkat t. mozgósítsák c határozatok ; megvalósítására. A ieienle- ! feloszlott terMclOszövetkczct von * tagjának, valamint a térmelöszö- vétkezetböl kilépett tágnak meíő- gazdasági termeiöszavetkszotV' való belépésé esetén a feloszlás, illetve kilépés során vagyon- és mérleghiány miatt réá kivetett tártöiás behajtását további intézkedésig fel kell függesztmi, ha a tag at ellenforradalmi események hatására ÜSS. Oktober 23-a és 1957. zügaidasági termelőszövetkezetbe legkésőbb 1958. március 31-ig újból belépett. Ezt a rendelkezést az érdekeltek közül sokan Úgy magyarázzák, hogy az említett táftózás 1958. március 31-ig, minden további, feltétel nélkül fél van tilggésttve. Ez i magyarázat azonban téves. Ezért a Daranya megyei Tanács v-nzügyi Osztálva felhívja az érdekellek rigyelmét arra, hogy a tartozás behajtását 19M. március jl-ig csak abban az csetbau lehet olt jggészteül. hä az érdekéit hátralék s mezőgazda«!gl termeli», szövetkezetbe újból belép. DAR I NVA MEGVET Í T ■ .-■ V» PÉNZÜGVI OSZTATVA WENN ES TÁRSAI... figyelmüket e legfontosabb feladatokra Irányítsák, hogy bányászaink ne csak azt tud-? ják, hogy az önköltség csők- • kentése, a termelés gazdasá-j gosságának megteremtése fon-i tos feladat, hanem kötelessé- i güknek is tartsák ennek érde-j kében tevékenykedni. j Ismét loptak. Gáládul, hidegvérrel. Wann József (Pécs, Virág utca ?■) és társai immár három esztendeje üezsmálgaiták a kesztyűgyár raktárát. Nem kesztyűt loptak, de még csak bőrt sem. Hanem varrógépet! Wenn József az üzemben mint műszerész dolgozott s így lehetősége nyílt arra, hogy az asztalra szerelhető varrógépükkel bűnös Üzelmeket hajtson végre, szabó János (Görcsöny) — személyében —, aki valamikor ugyancsak itt dolgozott — segítőtársra akadt. Három év alatt kilenc varrógépet loptak ki c gyárból. A gépeket Kis János Doktor Sándor utcai, Karsal István Szabadság úti, Baumann Károly Tlnódy utcai kesztyű- kisiparosok vásárolták fel, 1ÍCÓ—1600 forintért darabját. Hogy aztán Kis Jánosnak miért volt szüksége hat varrógépre, annak csak ő maga a megmondhatója... Baumann már kereskedett a gépekkel. Két gépet megvásárolt Wenntől, majd mindkettőt ezer forintos felárral Pestre „továbbította". Wenn és Szabó nem elégedtek meg a több ezer forintos gépekkel, hanem még értékes alkatrészeket is hazaszállítottak lakásukra, amelyeket egyébként az üzem csak import révén tudott beszerezni. Wenn ezenkívül egy transzformátort Is eltulajdonított, harmadik társuk pedig — aki később kapcsolódott be a bandába — Duna i Ferenc villanyszerelő, három trafót szűrő blokkal felszerelve — vitt haza „megőrzésre, ne hogy ellopják ...” — mint ahogyan mo\flotta. Hogy a kárról — amelyet okoztak az üzemnek — legyen némi képünk — egyetlen gép beszerzési ára 5—7 ezer forint, ami a valóságban még többet jelent, mert a gépek Nyugatnémetországból származnak, tehát valutát kellett ezért az államnak fizetnie. Csak hogy Wen.tőket mindez nem érdekli. De azért clgondolk . iató ez az eset. Mert mégis csak furcsa, hoóy egy üzem kapuja n at — ahol egyébként gi/ftt in végeznek motozást — g . p e- ke t lehet kicsempészni. Volt itt ellenőrzés? A másik: hogy lehet az, hogy egy — aránylag kis üzemben — senkinek nem tűnik fel az, hogy lassan-• ts- san fogynak a varrógépek'.' Persze-persze! Nem is arról van szó, hogy a gépeket a munkapadokról lopták ie. Ezeket a gépeket Wenn javította, cserélgette, cípelgel- fe be a raktárba, ki a raktárból — míg végül hazavitte. De akkor is! Kilenc Aa< ab gép csak úgy eltűnjék egy üzemből..! Ez mát mégis csak sok! Egyes üzemeinkben nagyon furcsán értelmezik az éberséget. Ha az üzembe hivatalos látogató érkezik, akkor alhat percet kénytelen topogni a portán, amíg a belépőjét kiállítják és igazoltatják, akkor még telefonálnak a keresett személy után, föltehet meg sem találják azonnal, de mindegy, anélkül az üzem ben senki be nem léphet. Mert a szabály, az mindenképpen szabály... De az éberség csak eddig terjed. Gépet lopni már lehet, mert ahhoz nem kell kapucédula. A világért, nehogy félreért sék! Maradjon a kapucédula., éberkedjünk tovább, de azért nem árt a raktárakban is körülnézni, hátha hiányzik valami, s nem Art ha lobban megvizsgálják a kilépőket, még akkor is, ha egyesek ezen megsértődnek. Meri egyszer már mindenki megtanulhatná, hogy a társadalmi tulajdonnak „ne bántsd a nevel” ... Aki pedig úgy véli, hogy közpréda, az vessen magára! (R) A vzilcia, a Uíd, a fény&záiá és a tíúz Munka vitézei még mire vártok? Jönnek a szervezett hős proletárok. Futnak a burzsujok gyertek elő, Egyesül már a proletár erő. (Komlói kommunista bányászok dala. 1929—32). JS or átvált arc, kiugró csontok, D lyenülő, elmélkedő hajlamú mé- szemek, micisapka, kopott mikádókabát és gumicsizma — ez Csordás Mihály Komló, Anna-aknai bányász — külsőleg. Senki sem gondolná erről az aprótermetű, inas és sovány emberről, hogy pokoli kínokat is kiállt. Pedig így történt. A becsületes emberek másik fő típusából való. Az első típus tudomásul vette a gyáros és a földesúr Íratlan törvényét, hogy éhbérért dolgozol, de dolgozol jajszó nélkül és hangtalanul, különben betörjük a derekadat, összezúzzuk a koponyádat, tüzes trónra ültetünk vagy felnégyelünk...“ Keseregve vették tudomásul, de hallgattak, öklüket is készen tartották, de mások kezdésére vártak. Különben beleilleszkedtek a rendszerbe s az volt a legfőbb törekvésük, hogy tartani tudják a nyomor „életszínvonalát.” A másik csoportot nem rettentette vissza a bitó és golyó, a másik típusú világosan látta, hogy ha pusztán önérdekéért verekszik, akkor örök nyomodban fog élni, de ha összefog, akkor kifordíthatja sarkából a világot. Ez a típus adja a forradalmárolcat, a Dózsa Györgyöket és — senki se vegye nagy- zolásnak » a Csordás Mihályokat is. Már az ősei is ilyenek voltak. Nagyapja zsellér létére is zászlósi rangot ért el 1848—49-ben. A világosi fegyverletétel idején, amikor a tisztek sírva és kétségbeesve tördelték ketté kardjaikat, derekára kötötte a csapat zászlaját és úgy jött haza Pécsre. Élete végéig megőrizte. A kis Miska tőle tanult először szabadságot szeretni. Nagyapó volt az első gyújtó szikra életében. Éedsapja otthagyta a földtelenséget és a komlói bánya munkása lett. Érdekes ember volt. Kurucvér itatta át minden porcikájdt. „Taknyos orr, görbe láb, paróka és bugyogó... Ez fiam a Habsburgok jellemzője“ — tanította a kis Miskát. A másik percben már a gyárosokat szidta az öreg Csordás. Amennyire kuruc, annyira szocialista is volt. ötéves sem volt Miska, de már elvitte a gyűlésükre, később pedig a Népszavából tanította meg az olvasásra. Miska tőle tanult burzsvjt gyűlölni. Híd volt c lelkében, nagyapót és a szocializmust kötötte össze apja önmagával. Jóska, a legidősebb bátyja megjárta az oroszországi vörös harctereket, itthon a tanácsköztársaság katonája lett. Bukás után megismételte nagyapja tettét: puskáját, s egy gépfegyverládára való lőszerét elásta a kertjükben. Tán még most is ott van, ha meg nem ta- ' álfák. Valamikor úgy tanították a gyerekeket, hogy isten és a kereszténység a legnagyobb dolog a világon. Miska azt hallotta bátyjától, hotiy nincs szentébe Lenin nevénél és a kommunizmusnál Bátyja, fényszóró volt számára, felmérhetetlen távlatokat nyitott meg előtte. Most lássuk, mi is lett a kis Miskából? •Tizenkét esztendős voltam, amikor •' dolgozni kezdtem —- kezdte elbeszélését. — Három év múlva földalatti munkára kerültem. A helyi szoc. dem. pártszervezet pénz tárosa volt a csapatvezetőm. Égig magasztalta Peyert. Én a poklok fenekére küldtem, összevesztünk. Néha két hétig sem beszéltünk egymással. Bántódásom azért nem esett, mert még ketten gondolkoztak úgy a csapatban, mint én. A parázs viták során többször észrevettem, hogy Taksonyi József vájár odajön hozzánk és figyelmesen hallgat- Egyébként nem szólt bele, sohasem állt a pártomra, pedig éreztem, hogy mellettem áll, sőt valamit. titkol előttem. Csodálkoztam a magatartásán, hiszen játszópajtások és iskolatúrsak voltunk valamikor. Egyszer fény derült a titkára. 1929 őszének egyik napján odajött hozzám a gurítóba és a fülembe súgta: „Idefigyelj Miska. Megalakítjuk a kommunista sejtet. Eljössz közénk? Mi alkalmasnak tótunk, de azért jól gondold meg!...“ Régen meggondoltam én már, vasárnap délután habozás nélkül kimentem az illegális találkozóra. A gesztenyést erdőszélen gyűltünk össze, öten voltunk: Taksonyi József vájár, illetve seftveze- A.pveU-hoffer Józs-H vájár. Kováét unos (csingl) vájár, Vaum Márton vá- irir és én. Taksonyi elvtárs bejelentett a többieknek, majd Marx ét Engels
