Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-10 / 290. szám

2

NAPLÓ

1957 DECEMBER IS

Az érem két oldala

NÄPIKMWJtE :EJLÖM'

Nyugatnémet film

mar az sem egyértelmű. Igaz, a mérleg az elégedetlenek oldalára dől, de vannak néhámyan, akik felvonják a vállukat: nincs- semmi panaszunk, a Tatarozó Vállalat rendesen dolgozott. Tudjuk, hogy újjá ők se tudnak varázsolni egy öreg, időrágta épületet.

Az elégedetlenekből — akik túlnyomó többségben vannak — ömlik a szó. Az ablakok, ajtók huzatosak. A padló csúnyán van legyalulva. A befalazások helye mindenütt rikít. A téglák olyan lazák, hogy nem lehet egy szöget beverni. Az új falak mindenütt megrepedeztek. A szigetelés, a villany, a járda, a sorolhatnánk vég nélkül a panaszokat és tegyük hozzá: jogos panaszokat. Mert az emberek csak azt mondják, ami bántja őket.

A vezetők, az építés „korlátlan urai“ lóhátról beszélnek Velük, nem hallgatják meg a véleményüket, kéréseiket, sőt sokszor fenyegetőznek, sértegetnek is. A munka befejezése után például három hétre jönnek bevakolni kívülről az ablakokat, és amikor a háziasz- szony jajveszékelve kíséri szemmel tisztára sikált padlóján a friss mésznyomokaf, rá- förmednek: csak hallgasson, mert bevakol ta tóm egészen, aztán sötétben lehetnek!

És a lakók tűinek, mert tűrniük kell. mert próbáljanak nem tűmi. A lakó nem úr a saját lakásában, ha kőművesek csapkodják.-a maltert és festők énekelnek a létra, tetején; A lakó ilyenkor hallgat és szívja a fogát és titokban számolja az órákat, hogy meddig kell még tűrnie a tortúrát,

És többnyire bele is fárad, mert a tatarozás egyik legfőbb ismertetőjegye, hogy soká tart; Elkezdik, mondjuk ősszel, folytatják mialatt leesik a hó és már zöldellnek kint a fák, még mindig ott varnak. Ezalatt az idő alatt családi háborúságok tői nek ki, a Iáitok idegei megrokkannak, mert nemcsak a kényelmetlenséget és a nem éppen megtisztelő bánásmódot kell eltűrniük, hanem közelharcot kell vívniuk minden egyes pontért, legyen az egy villanykapcsoló vagy egy egész fal. Nincs a keretben — hallják hatvanszor is. Aztán a békét űrőbbek belenyugszanak, e harcias természetűnk tovább verekszenek, míg végül kisül, hogy keret ide, keret oda, meg lesz, amit kértek; A béketűrőb- bek ezen felháborodnak, kijelentik, hogy ez nem igazság, mint ahogy nem is az; És kiverekszik ők is azt a falat vagy villanykapcsolót; És kezdődik az egész élőiről. így megy ez minden tatarozásnál; a lakók így mesélik.

természetesen egészen más. A lakók szerint mindennek a Tatarozó Vállalat az oka (ezesetben a pécsi), sze- é rintük viszont mindennek a lakók. Azazhogy;;: aztán kiderül, hogy mégsem egészen így van.

Az első bumeráng, ami visz-', szaszáll a lakókra, az elege- 5 detlenség. Félreértés ne essék, nem arra gondolunk, hogy

amit a vállalat rosszul csinál meg. De rövid időn belül a lakás már megint rossz, csúnya lakás.... Miért? Például azért, mert több évig nem festetnek a lakók, a falak piszkosak lesznek és meg is rongálódnak. Meg azért, mert a konyha mozaikköveit idővel szétroncsolja a fejsze, ha mindig olt vágják a fát! Aztán azért is, mert ha valami elromlik, dehogyis próbálják megjavítani, dehogyis tapasztják be azt a kis lyukat a falon, inkább tovább rontják, hadd jöjjenek ki és csinálják meg. Miért strapáljam magam —* így okoskodik a lakó — amikor kötelessége az államnak rendben, tartani a lakásomat.

Kevés a lakás, sok a rossz lakás — de az emberek mégis el vannak kényeztetve. Igen, elkényeztetve. Szokott-e gondolni a lakó arra, amikor kifizeti hónap végén a 30 vagy 60 forintos lakbért, hogy menynyi részét teszi ez ki keresetének? Vannak államok, ahol heti fizetésük megy a dolgozóknak lakbérre! Persze, ez nem azt jelenti, hogy most emelni kell, vagy emelni fogják a lakbéreket. Ez a reálbérek csökkenését, az életszínvonal sülyedését jelentené. A problémát is . esetleg csak részben oldaná meg. De be kell látni mindenkinek, hogy az állam nem olyan fejőstehén, amelytől végnélkül lehet követelni — és adni cserébe semmit sem kell. Én ezt kérem, én azt —1 hallják folyton, a tatarozók és közben látják a csapokból szivárgó vizet, a fa- szilámkokat » konyha megrongált kövén és így tovább. Egy kis egyszerű számítás: a lakó tűzhelyet követel, amely az államnak legalább 1000 forintjába jön; Ha 50 forint a lakás bére, akkor húsz hónap kell ahhoz, amíg ez megtérül. Ehhez természetesen az egyéb költségek is járulnak;

És ami a lakók korrektségét illeti;;: hányszor találkozik a Tatarozó Vállalat ellenőre a pintésüveggel! ' ’A /,nagyságos asszonyok“ igyekeznek . megdolgozni egy kicsit á. munkásokat, hogy csináljanak rriég valami kis fekete munkát*. A vállalat vezetői felvonják a vállukat: a munkás persze, megkapja a maga fegyelmijét, de mit csináljunk a lakóval?

A tatarozás problémái pedig nagyrészt országos problémáié

Annyi már bizonyos, hogy a; jövőben a lakások belső javítását nem fogják elvégezni a' tatarozások alkalmával, csak] külsőleg hozzák rendbe az épületeket. A többi a lakók gondja lesz..Emiatt majd. lesz. fel- j háborodás, harag,- de ez az első, lépés .annak érdekében, hogy a tarthatatlan helyzetet me; oldják. Addig is meg fogják ( szüntetni a pótrendeléseket ami módót adott a további követelésekre, a, iáitok közti ve-1 szekedésre, és nagyban hátrál- < tatta, meghosszabbította a ta- tarozási munkákat;

A távolabbi cél persze az' lenne, amit ' Csehszlovákiában1 már bevezettek: a régi épületeket, az elöregedett utcasorokat tervszerűen lebontják és* újraépítik. Hiszen ez a lakás-< probléma megoldásában is se-<

gítene, a városképet is szebbét döbben: álromantika tenné és a rengeteg fölöslegesen beleölt pénzt, munkát megtakarítaná. Nagyon nehéz lesz ezt elkezdeni, de egyszer úgyis meg kell lennie,

A vállalat panaszkodik, hogy hiányzik egy távlati’ terv, amely összehangolja az építkezéseket, tatarozásokat és megszünteti az olyan eseteket, mint a Majláfch utcai volt. Tataroztak néhány házat, nagy költséggel, s a következő évben kiderült, hogy lebontják az utcasort A Szovjetunió tízéves távlati tervét emlegetik. Valóban olyan dolog ez, ami kö- ______ _______ ____

ve

tésre méltó. De figyelmébe a rr{jan amikor előadják...'

ajánljuk a tatarozóknak is. hogy van Pécsnek egy távlati terve a városfejlesztésről!

II ítél télen)

a két „ellenfél“ közül melyiknek van igaza? Nyilvánvalóan egyiknek sem teljesen. Előbb-utóbb el keli dönteni, melyek azok a pontok, ahol az ellentétek elsimítását kezdeni kell. Ne álljanak úgy szemben egymással a lakók meg a tatarozók, mintüa kibékíthetetlen- ellentét volna közöttük. Mindkét oldalon vannak kis hibák, nagyobb hí bák, egész ' komoly • hibák: >-de* alapjában vévé mindkét öld * Ion emberek 'állnak, akiknek

Fgy gyógyszervegyészeti gyár idős tulajdonosáról, annak utolsó szerelmi fellobba- násáról szól a film. S a szerelmet egy gépírónő ébreszti fel benne abban a pillanatban, amikor az idős ember elfáradva az élet küzdelmében, ön- gyilkosságra készül.

A filmet sok oldalról lehetne elemezni. Kiváló a rendezés, nagyszerű az operatőri munka, s dicsérendő' a nagy német színésznek, Hans Al- bersnak a játéka. Ha a néző a film végén felkel a helyéről, az első pillanatokban úgy érzi, hogy valami nagyon szépet, romantikusát látott. De ha alaposan elgondolkodik, rá- az egész.

Miről is van szó? Egy öreg gyártulajdonos és egy gépírónő szerelméről. Az pedig nagyon is természetes: ennek a két embernek a szerelmét olyan „romantikába” öltöztetik, hogy a felületes szemlélő még könnyeket is csorgat, amikor a két szerelmesnek „válnia“ kell.

A film „központi ismertetésében” olvasható: „Az akkori kritikusok ,végre egy igazi dráma’-jelszóvaV üdvözölték a darabot”... Aztán megemlíti:

......a darab cselekménye ,ma’

já

tszódik, tehát .mindig abban

Nos, bármennyire is hozsan- náztak róla és számosán ma is nagyra értékelik a művet, egy kis elemzéssel „kellemetlen" kérdéseket vethetünk fel

s megtépázhatjuk a darab „nagyszerűségét.” Kikről is szól a film? Egy gyártulajdonosról és egy gépírónőről. Bocsánat, de ez a „téma” mintha ismert lenne. Százféle változatban mutatták már be ezt a „szerelmi konfliktust." Most csak arról van szó, hogy száz- egyedszer is megmutatják, — csak éppen „művészibb” eszközökhöz nyúlnak s „hihetőbb” köntösbe öltöztetik a cselekményt. Mert igaz az, hogy egy idős emberben is fellobbanliat a szerelem, s így a téma valóban örökéletű lenne. Sajnos azonban, a film — bár a főmotívum valóban a szerelem —, mond olyan hihetetlen dolgokat is, amelyek — enyhén szólva — „kacajra" fakasztják az embert. Például: a

gyártulajdonos így vélekedik: fizessek rá az üzletre, deákkor is csak kiváló árut termelek. Nem tudom, voltak-e olyan gyártulajdonosok, akik elsősorban nem a profitot, hanem a minőséget nézték. Ha voltak is — bár kétlem —, nem ez a gondolkodásmód volt jellemző a tőkés gyárosokra. Mit akar a film ezzel a .,derék tőkés”-sel ábrázolni? Azt, hogy lám milyen rendes emberek ezek, az ilyeneket támogatni kell, segíteni, hogy továbbra is ténylcedhessenek az emberiség boldogítása érdekében!

A film mindenesetre szépen ködösít, álr oman tikárai hat az emberekre.

(—rag)'

Évvégi számvetés Sellyén

A sellyei Béke tsz-ben most készítik a mérleget. Sorra ve- 'szik eredményeiket, amelyekért annyit fáradtak egész évben és megszabják a következő gázdáság; év tennivalóit.

Ez az évvégi számvetés mu.... . r tatja meg igázán, honnan inbiztosan mondhatjuk ‘tolultak.a tagok és egy év alatt céljuk egy és ugyanaz. • (hová értek. Egy esztendeje

Több mint 100 ezer forint értékben vásároltak festményeket

A vállalat véleménye

0RIÄS FENYŐ BOSZNIÁBAN

A boszniai Vares mellett lévő erdőben áll Jugoszlávia legnagyobb fefiyőfája, melynek törzsét hét ember is alig tudja átfogni. Az általában karcsú fenyőfák között alig található vastagabb törzsű fa.

Az Országos Képzőművészeti Alap december 1-től Pécsett \ vándorkiállításokon mutatja be az élő legnagyobb magyar fésűtök festményeit. Pécsett az eleműit pár nap alatt csaknem az (! összes klinikán bemutatták a Ji festményeket. Tegnap a megyei pártbizottság tanácstermében állították ki a képeket.

A vándorkiállítás sikerére jellemző: egy hét alatt összesen több mint 100 ezer forint értékű festmény talált gazdára. A festmények és különböző lakberendezési tárgyak állandóan (részletre is) vásárolhatók a Képzőművészeti Alap pécsi üzletében (Kossuth Lajos utca és Sörház utca sarok.)-4 vándorkiállítást a napokban számos pécsi üzemben és a bányakerületekben is megrendezik.

úgyszólván csak a zöldellő vetéseket mondhatták magukénak és azt a néhány lovat, sertést, amely megmaradt az el-, lenforradalom után. Pénztáruk mégsem ürült ki soha, mindig oszthattak valami előleget, mert okosan gazdálkodtak, nem engedték ki kezükből a lehetőségeket. Vettek ekéket, boronákat, kocsialkatrészeket, lovakat, javították az üveghá- é zat, béreltek fűrészgattert, de fnem kértek kölcsönt az állam- f tói. Saját erőből összesen 54.800 £ forintot ruháztak be olyan fel- f sezrelésekre, eszközökre, ame- r lyek a következő gazdasági évre nyújtanak kedvezőbb, olcsóbb termelési lehetőségekét. Csupán egy tehergépkocsi vásárlására vettek fel hitelt, de azt mondja az elnök, hogy jövőre még takarékosabbak lesznek és csak akkor kérik az állam segítségét, ha ezt a termelés feltétlenül megkívánja.

Nem kétséges, hogy ez a tö- írekvés a szövetkezeti tagokat i gazdagítja majd, pedig ebben

az évben is többségük jobban keresett, mint bármelyik napszámos. Kiszámolta az elnök, hogy Franka Mihály napi kcj resete például 81.62 forint. Kapott a'szöVettezettőT'iörSO mázsa búzát, több mint 14 mázsa árpát, 366 kiló zabot, 732 kiló burgonyát,- ugyanennyi répát, 172 kiló cukrot, aztán szénát.- pálinkát, mákot, s mindezen kívül 11 forintot munkaegységenként. A háztáji földön -meg húsz mázsa kukoricája termett.; Pedig Frank Mihály egyedül oolgozott a közösben és 363 munkaegységet teljesített. A- két Ábrahám testvér elérte az 502 munkaegységet, Etmár Ferenc pedig egyedül 449 munkaegységet teljesített- Hogy csak a lényegesebbeket említsük, minden munkaegységre kaptak öt kiló búzát, négy kiló árpát, egy kiló zabot és 11 forintot.

Ilyen kicsiny még nem volt a szövetkezet, mint ebben az évben, de a gazdálkodás sem hálálta meg soha ilyen búsá- san a tagok szorgoskodását.

Egy jó ötletért 64 ezer forint

Tóth Győző műszaki, Richter Gyula és Komics István sze- i relők a Komlói Szénbányászat!^ Tröszttől most kapták kézhez i 64.000 forintos újítási díjuk ,i utolsó részletét. A három újítóéi félévvel ezelőtt a hirdi homok-a bánya földkotrójának tönkre-i ment tápszivattyúját Diesel^ bányamozdony tápszivattyújá-a val helyettesítette. Újításuk a^ trösztnek egymillió-hétszázti- zenkilcncczcr forint megtakarítást hozott, mert a földkotró munkájának kézi munkaerővel való helyettesítése annyi többletköltséget okozott volna arra az időszakra, amíg az illetékes külkereskedelmi vállalat az alkatrész beszerzését Ígérte. Mivel az újítás jól bevált, a három újító megkapta a teljes újítási díjat, ami a Komlói Szénbányászati Trösztnél az újításra eddig kifizetett legnagyobb összeg volt.

A Szentegáti Kísérleti Gazdaságról évekkel ezelőtt még kevesen gondolták, hogy ilyen jelentős fejlődést ér el. Tulajdonképpen nem is úgy indul*, mint kíséret! gazdaság. Báró Biedermann földjének íelpar- cellázása után maradt még jókora terület a kastély körül s ezzel indult a gazdaság. — A nemzeti vállalattól átvettek még a kezdéshez 140 kiöregedett tehenet. A gazdaság vezetői ezután bejárták Tolnát, Earanyát, amíg a sok. kisparaszti gazdaságból sikerült felvásárolniuk 250 magyartarka üszőt. Ezután már biztosabbnak látszott jövőjük, de most meg jött a diszpozíció. — A jó egyedetet, legjobb üszőket az ország különböző gazdaságainak kellett átadniok. a sze-nte- gátiak pedig kezdhettek mindent elölről;

Mennyi megfeszített munka tellett ahhoz, hogy mégis eredményeket produkáljanak és elismerést harcoljanak ki. Mert kivívták az elismerést. Ezt bizonyítja a sok-sok dicsérő oklevél, a szinte megszámlálhatatlan érem, dísztárgy, melyeket országos versenyeken nyerték. 1954-től — tehát három év alatt —, 1300 liter tejel növel ek az egy tehénre eső feiési átlagot, s 45 ’éhénSzentegáti kísérletek /

tő* átlagosan 4478 kiló tejet fejnek, 3,8 zsírszázalékkal.'

Tehenészetüket ma már kizárólag olyan utódokra alapozzák, amelyek saját neve'é- sií üszőiktől származnak és mentesek a fertőző betegségektől! 14 legkiválóbb tehenet jelöltek ki családalapításra. S ezzel a törzs tenyésztés útjára léptek. A családtenyésztésen belül természetesen nem zárkóznak el a vonattenyésztéstől sem. Ennek segítségével egyesítik az állatok értékes tulajdonságait, és hathatósan javítanak az állomány színvonalán. Egyöntetű tej-hús típusú állományt akarnak kialakítani, amely nagy tejterme- löképességű, szilárd szervezetű, jó takarmányértékesítő és hústermelő,

Elsősorban kísérleti gazdaság a szentegáti. Kísérletük közt találjuk, hogy milyen szántóföldi takarmánynövények szolgálják területi egységenként, és tájegységenként a legtöbb tápláló anyagot. Kísérleteznek különböző si'.óta- karmányok tápláló értékének megállapításával, figyelembevevő azok termelési és kihasználási hatását.

Feladataik közt olvashatjuk a magyartarka szarvasmarha leggazdaságosabb felnevelését, ezen belül annak megállapítását, hogy különböző korú borjak takarmányozásában a tej, az abrak és a gazdasági tömeg takarmányok aranya és fehérjeigény adagolása milyen összetételben a legmegfelelőbb. Tudni akarják,' hocy különböző korú növendékek gazdaságos fejlődéséhez milyen arányban adagolják az abrakot, tömegtakarmányt és fehérjét. Vizsgálják, hogy a szarvasmarha milyen korban, milyen súlyban és milyen takarmányokkal hizlalva nyújt leggazdaságosabban emberi táplálékra alkalmas legtöbb kalóriát. Másszóval fel kell tárni azokat a módszereket, amelyekkel olcsóbban több húst állíthatunk elő gazdaságosabbá tehetjük az állattenyésztést.

1 Közel 14 parcellán termelnek évente különböző takarmánynövényeket. Vetnek szóját sűrű kukoricával, mert a szója fehérjében igen gazdr** a kukorica pedig a keményítő szükségletet biztosítja. Egy holdra 15 kiló szóját és 80 kiló

kukoricát számol. Természetesen már szépen kicsövezett a kukorica, amikor a két takarmányt egybesilózzák. A szakemberek véleménye szerint ezt kedvelik a legjobban az állatok.

Készítenek silót takarmány- cukorrépából , és viaszérésben lévő silókukoricából , is. Vetnek borsós esalaxnádét különböző vetőmag-arányokkal és sorközök meghatározásával. Együtt kombinálják az őszi árpa, búza, őszi borsó, pannon- és szöszösbükköny-teveréket és vetnek napraforgót csala- mádéval. ,

Ilyen takarmányozással érték el a már értékelt tejtermelést, s ezzel akarják kiküszöbölni a túlzott abraktakar- mány-íogyasztást. Eddig már elértek, hogy 200—280 kilóval kevesebb abrak szükséges v 400 kilogrammos állat 200 kilós súlygyarapodásához, mint a kezdeti években. Nagyban hozzájárultak a kísérleti módszerek ahhoz, hogy köze] hárommillió forintos nyereséggel zárták a gazdasági évet, és 3 évre elegendő szálas-, valamint másfél évre jutó abrakta ka rmá n ny al rende 1 keznek.

Szólni kell még a bivaly tenyésztésről; A szakemberek igen nagy elismeréssel nyilatkoznak róla. Bulgáriából kerültek ezek a gazdasághoz és tenyésztésükkel kapcsolatban, még nem jelent meg irodalom Magyarországon, Szentegáton annyit -mondatlak, hogy ' * termelésben és súlygyarapodásban felveszik a, versenyt bármely kiváló szarvasmarhával. Évente 1500—18Ó0 liter 8—12 zsírszázaJékos tejet fejnek tőlük, ami megfelel 4000 literes átlagnak. Ezzel szemben naponta csupán fél kiló abrakot kapnak, hogy nyu- godtabban álljanak a fejes ideje alatt. Egy tehén átlagos évi abraksziikséglete 12 mázsa, s ha ezt a bivalyok szükségleté-, vei összehasonlítjuk, kitűnik, mennyivel olcsóbb azok tenyésztése. Persze, tömegtakarmányból ugyanazt kapják, mint a tehenek, és dús legelőt is biztosítottak részükre.

Sajnos, további kísérleti' adatokkal nem rendelkezik a ' gazdaság, mert Pesten értéke- lik az eredményeket.

Az elmondottakból azonban kitűnik, hogy jól gazdálkodnak a szenlegátiak, hasznos módszereket, észrevételeket nyújtanak kísérleteikkel az ország állattenyésztésének megjavításához.

I.ipöczki

I