Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-08 / 289. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

SDNÁNTÓII ,

NAPLÓ

A JMAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XIV. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM ARA: GO FILLÉR VASÄBXAP, 1937 DECEMBER 8

Marosán György elvtárs f a pécsi egyetemen j

Szombaton a. késő délutáni órákban Pécsre érkezett Marosán György elvtárs, a í Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottságr első titkára. Este hét órakor a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában nagygyűlésen £ vett részt, amelyen válaszolt az egyetemi hallgatóik kérdéseire, tájékoztatta őket a bel-1 és külpolitikai helyzetről. A több száz főnyi hallgatóság nagy tetszéssel fogadta beszédet.»

VÁLASZTÓVÍZ

Irtai LAKI ISTVÁN

Nem egy ev, 3e egy évszázad sémi feledtette ti el december 9-ét; ' Az ellenforradalom fegyveres akciója már megkapta a végső csapást, de szétszórtán ' még fel-felütötte tejét. Rettegett a város, hogy mi lesz aznap, másnap. — A kommunisták, a józanok, a becsületesek aggódtak, hogy a politikai porondon még szereplő ellenforradalmi c sopor1 végül mégis provokációra használja a megtévesztette - két. Mindennap volt valami csoportosulás, tüntetésre készülés, vagy tüntetés. Az utolsó kártyát csapdosták, keverték az ellenforr ad almórok, — nőket szerveztek utcai tüntetésre. Az utca Pécsett politikai értelemben még senkié sem volt. Az ellenforradalmárakc már nem egészen, a kommá niste, á haladó erőké még nem egészen. Nyíltan már senk: nem mert a rendszer megdöntésére, ütlegeléshez fegyvert követelni utcán és még senki nem mert odaállni és odakiáltani az cUeníorradalmá- fokra a fogd meg-et, a vobz- szen-t.

A fejekben pedig kavargót! az eltelt tizenkét év. A jóbó kevés, a rosszból eltúlzottal! sok. Illúziók, hamis ^vágyálmok, nacionalista, soviniszta mámor, a Nyugat előtti hasra- ; esés, ott mindent jónak, ‘ itt mindent rossznak tartós, bús- magyatkodás, elesettség kóp- zelés. Ez jellemezte akkor a közhangulatot, a közvéleményt.

A párt mondta az igazságot, de mondta az ellenforradalom a saját hazugságát is.

A szocialista tábor szilárdan mellénk állt, de az imperialisták és hazai ügynökeik, a külföldön lévő magyar tanig,rá- ciós körök még tele szájjal dicsőítették az ellenforradalmat.

A történelemhamisitők és hivatásos uszítok továbbra is sztrájkot hirdettek. A zavar — nem túlzás —, bábeli volt.

Még kísértett a miunikásel- lenes érdekekért szervezett több mint négyhetes sztrájk, még csak híre volt, hogy jövő héten indul a munka. Volt, aki hitte, örült neki, bízott benne, volt, alti nem és titkon melengette vágyát, „csak ne kezdődne.’1

A tét nagy volt. Nemcsak Pécsett, országszerte. A párt, a kormány, a kommunisták, a haladó erők munka megkezdéséért kifejtett második nagy erőfeszítésre várt csatanyerésre, vagy csata halasztásra. — Vesztésről már szó sem lehetett, csak a győzelem késéséről.

Kijárási tilalom, az élet megrekedése, tétova várakozás, nyilvános szórakozóhelyek zárt kapui, zavar és zavarodottság — ez ülte városunk életét.

Nehéz volt ezekben a napokban kommunistának, de még józannak és tárgyilagosnak is lenni. - A . józan, tárgyilagos szót leintették, a kommunisták közül soknak azt a kérdést szegezték: „Na! Még most is akkora kommunista, mint azelőtt, volt?” Sa válaszra, —- hogy eszméjéből nem adott le semmit, de az elkövetett hibákkal nem azonosítja magát * ha nem önszántából, kicsit, részese is volt a etet, akit a kommunisták fia- lönbözött az •addigiaktól. Sók-jegyzékeket tettek; Még nem hibáknak, becsületbeli dolog- talabb generációja maga kő- éven át országos és megyei értünk a Széchenyi térre, de nak tártja, 'kötelességének, zött Gyuri bácsinak' hív. Ab- vezetők előtt vonulták fel a mindinkább meggyőződtünk a hogy a hibák kijavításában kór is ezt tette attól függően, kommunisták, dolgozók, ezút- látottakból: az emberek beeső- élen járjon, — «gyengéd"- fi- hogy milyen témáról szólott, S tál óz országos’ és megyei’ ve- leie»; többsége,-.— bár «negzagyehneztetést kapott:, „Néni népszerű dolog ez. Gondoljon családjára, magára. Nézzen az utcára, abból mindent megtudhat.1’

Az utcára néztünk és mindent megtudtunk;;; Csak kevesen tudták, hogy december e vasárnapján csatanyerésre készül egy addig még kissé tétovázó erő. Még azok sem tudták előre mindannyian, akik a pártszékház épületébe igyekeztek kófa délelőtt. . De jöttek. Jöttek, mert érezték, hogy nagy dolog történik e napon. Tudták, hogy valaminek történnie kell, mert az idő már sürget. Jöttek faluról, járási székhelyekről. Jöttele kerülő utakon, mert fegyveresek akarták elállni útjukat. Voltak, akik visszafordulni kényszerültek, mert’ védtelenül, fegyver nélkül fegyverrel találták szentbe magukat útjukon. Milyen egyszerű lett volna ezeket az ugnándozókat másvilágra küldeni, szabaddá tenni a kommunista aktíva előtt minden utat. A kommunisták azonban tudták, hogy az utolsókat rugók között sem mind ellenforradalmán, hanem megtévedt. S ez —- még egy évbe sem telt — kiderült, bebizonyosodott.

Ilyen körülmények között telt meg a megyei pártszékház nagyterme. Idősebbek, forradalmi tapasztalatokkal rendelkezők, fiatalabbak, akik az eltelt 12 év alatt főleg azépí- tőmunkában tűntek ki, —töltötték meg a széksorokat. Annak az embernek beszédéi hallgatták meg, akinek szavai azóta is már sok alkalommal buzdítottak, biztattak, bátorítottak, simogattak, bíráltak, ostoroztak, — annak a beszórni tagadás, a. résztvevők .közül még sok fejében lévő, ka- varadottságot is elhessegette. Világosságot gyújtott szavaival és fényében mindenki meglátta, amit addig csak sejtett, tudattá vált benne az addig halvány gondolat. Mikor elhangzott szava,' hogy kivonulunk az utcára, hogy viisz- szafoglaljuk a becsületesek, a haladók, a, kommunisták, a magyar dolgozó nép számára Pécs utcáit is, akkor a válasz .viharosan egyértelműen csattant.

Pedig nem volt mindegy. Nem arról volt szó, hogy felvonulunk május elsején, vagy csoportosan megyünk egy színházi előadásra. Életek forogtak ekkor még kockán. Semmi biztosíték nem volt, egy előfordulható provokáció ellen, amelynek ártatlanok eshetnek áldozatul. Nem arról volt szó, bogy a néhányszáz főnyi résztvevő fegyvert vesz vállára és így megy tüntetni, hanem arról, hogy fegj-ver nélkül, amikor tílJenfon-adaimárok keiében. még jócskán volt fegyver, amikor a város, vasárnap lévén, emberekkel még inkább tömött.

Volt már karhatalom, itt volt a másodszor felszabadító szovjet hadsereg egy egysége, volt már ismét fegyveres erő a néphatalom védelmében, de e körülmény sem adott teljes biztosítékot egy előfordulható összeütközés elkerüléséhez. — Akik az utcára vonulást tétovázás nélkül viharosan megszavazták, számoltak mindezzel.

Volt városunkban máskor is felvonulás. Ez a felvonulás, ez az utcai tüntetés egy, de

nagyon lényeges dologban küvarta gondolkodásukat az ellenforradalmi uszítás, — • mellettünk áll,' ha még nem is , . .. . mind tettékkél. de góndolaizetói es utána azok, akik a ja- - ^an igen. Nagyszerű érzés volt vaslatot elfogadták. Nem mond tudna, hogy bár lehettek hibák

zetok után. A menet élén az haladt, aki a tettre a javaslatot tette. Mögötte a megye ve- .

ták .ki, de mindenki, érezte: akik ólon mennek, akik vezetnek e nehéz percekben- is, élén, vezetőkként akarnak szembeszállni, ha kell fegyverrel s ököllel ig azokkal, akik a haladást, az igaz ügyet, a magyar nép ügyét akarták és akarják derékba törni. A felvonulók élére Marosán György elvtárs állt. Elindultunk. Néhány százan voltunk, de nyugodtan mondhatjuk: ezrek és milliók hitét, bizakodását, elszántságát, tettre készségét vittük szivünkben, agyunkban. Nem számláltuk sorainkat, nem mérlegeltük, hogy mire lehelünk képesek, mert tudtuk: milliók vannak előttünk, mellétiünk, mögöttünk. E kezdeményezés, hogy a vezetők mennek a dolgozók előtt munkában és ünnepen, békesség és veszély esetén, ismét gyakorlattá vált. A többi között tanújele volt 1957 május elsejei felvonulás, amikor Budapesten és vidéken a felvonulók élén a vezetők mentek. E gyakorlat soha ne menjen feledésbe.

Szép, napsütéses vasárnap délelőtt voll. Ahogy haladt a Széchenyi tér felé a kommunisták menete, keresztmetszetét kaptuk annak, amit előtte is tudtunk. Ablakok nyíltak. Egyikből baráti mosoly, integetés, biztatás, a másikból csak érdeklődés, szimpátia. De akadtak dühös tekintetek is. Az utcán lévők megálltak. Voltak ismeretlenek, akik közénk akartak állni, voltak, akik mellettünk jöttek, vagy bizakodással tekintettek ránk. De voltak, akik szemtelen meg. az ej telt ' 12 évbén, lehettek ■ buktatók, kátyúk, tombolhatott szellemileg és fegyveresen a szocializmus ellen' törők csoportja, a becsületes' dolgozókból a szocializmus eszméjét, az iránta érzett tiszta, őszinte szimpátiát nem tudták kiölni; így gyarapodott hitünk, elszántságunk, meggyőződésünk a Széchenyi térig vezető rövid úton.

Gyorsan peregtek az események. Marosán eliytárs rövid beszéde kijózanodásra, ősz- szelógásra, az elleníorradalmi eseményekkel való szembeszállásra, az éltető munka megindítására, a békés, nyugodt élei megteremtésére hívta csatasorba a város dolgozóit. Szavai ezúttal is parázsból gyújtottak tüzet. Utána feledhetetlen pillanatok következtek; Felcsendült az Intemacianále. Az első akkordokra kalapok kerültek le a fejekről, lassult a teret körül állók mozgása. Mikor a szocialista forradalom himnuszának azt a részét énekeltük, hogy „a föld fog sarkából kidőlni; -.először egy, majd kettő és mind több szájból előbukó hang kapcsolódott: „Ez a harc lesz a végső, csal: összefogni hát és nemzetközivé lesz holnapra a világ“;

Egyszerű emberek, véletlen, résztvevők voltak ezek, akik e számszerűleg kis erő nyílt megjelenésén pillanatok alátt annyi erőt, annyi bátorságot kaptak vissza, hogy kimondták azt, amit órákkal, napokkal azelőtt nem mertek volna.

Felért egy'kisebb szavazással., Mi tudtuk, hogy ami a Széchenyi téren történt kis szavazásnak számított, de ilyen kis szavazás lett volna, ha a város bármely részére vonulunk fel és e sok kicsiből Összetevődő nagyot, a mellettünk álló, a s-zocializmusban hívő, bízó emberek ezreit teljes bizonyos* Sággal magunk mellett tudtuk. Tudtúk, hogy’ ezen a vasárnapon nagy szavazás volt Pécsett és hittük, hogy hatása kihat az egész megyére, érez tetá hatását országszerte.

örömünkre, valóraváit e te~ t-en. is hitünk. A termelő rauiy Ica gyorsuló ütemben visszatéve a normális kerékvágásba, a ha ladó emberek megbátorodtal- és az élet normalizálódása minden, téren gyorsult e nap «tán. A pécsi példát rövidesen követték a megye nagyobb helyiségeinek kommunistái, a hír országosan Is elterjedi: ..Nagy tüntetés volt Pécsett'1. A hír hallatán először öröm csillant az elleniorradalmáro!. szemében, de amikor hozzátették, hogy „de kommunista-', akkor- elkeseredetté változott, A’ becsületes.emberéltet pedig nagyon nagy 'teher, aggodalom nyomása alól szabadította meg.

Ebben .van nagy .jelentősége lüöö. december . kilencedikének. Feledhetetlen napja, Jütö- lölhetetlen emléke a Bárányt megyei,' túlzás nélkül mondható, az egész magyor munkásmozgalomnak isr rtsTr utca Pécsett ismét a szocializmus erőié lett. Nem hi tarolhattál; löbbé nyílt huligánok, lumpenek, ellenfoiTadalmárok, nem használhatták _ többé nyílt ,tá- mosoponthak felforgató, zaklató tevékenységükhöz. Eltűri.:, a lehetősége, hogy e nyílt hadszíntér ártatlan, embereit provokáció : áldozataivá tegyék.

Ma az egyéves fordulón 195c december 9-re emlékeztünk Emlékezünk ■ e napira, amely választóvíz volt a tavalyi késő őszi fergetegtoen, amely eldöntötte végleg, hogy béke, rend, munka és nyugalom, vagy értnek ellenkezője honoljon vá- rosunkiban. Ennek a nagyszerű tettnek évfordulóit ne teled jük el egy évben sem meg • ünnepelni, ne feledjünk el róla megemlékezni a becsületes, a szocializmushoz hu, a szocializmussal . szimpatizáló emberekkel együtt, az ő érdekükben. Figyelmeztessen e nap ha minden becsületes, hazáját szerető embert, hogy hova akartak taszítani bennünket álnoksággal, hazugsággal. Figyelmeztessen e nap arra te, hogy szemünk mindig rajta legyen: ellenforradalom soha többé ne fordulhasson elő.

Ma, amikor a kommunistái: zárt sorokban ismét a városba vonulnak, hogy Marosán elvtárs beszédét meghallgassák és az évfordulóra emlékezzenek, ne tévesszük szem elől: az eltelt egy év alatt sok minden történt, a szocializmus erői városunkban és országszerte megerősödtek, erősebb a párt, mint valaha volt. Többen vagyunk, erősebbek vagyunk és az éves fordulón e megnövekedett erő ajkáról szálljon ismét: „Ez a hare testit végső, csak összefogni hát. és nemzetközivé lesz hóimat»» a világ“