Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-05 / 286. szám

4 NAPLÓ 1957 DECEMBER 5 Nőgyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az í. oldatról) ködtek olyan szépen, mint most. Ne értsük félre egymást: azt akarjuk, hogy még szeb­ben öltözzenek és fognak is, •ha közös erővel haladunk elő­re. (Nagy taps.) Moha nem volt olyan gyer­mekkultusz, mint amilyen most vön. Ha aa címűit 12 esztendő csak ezt a gyer- mekkultuszt adta volna, ak­kor is sokat adott volna. De enné! jóval többet adott. De fel kell tennünk a kér­dést: „Anya és apa! Hogyan •nevelted és neveled gyerme­kedet. Miért nem mondod el neki, honnanindultál el?’1 (Taps.) Hol a szülök felelőssé­ge? Nem vették észre egye­sek, hogy gyermekeik szem­befordultak velük? A párt el­ismeri, hogy az elkövetett hi­bák hozzájárultak az ellen- forradalmi eseményekhez, de maguk, a szülők, az asszonyok sem támogatták megfelelően magasabb rangja, címe, na­gyobb vagyona legyen kevés gyermekének. Nekünk és asszonyainknak csak dolgoznunk kell, hogy minél több kenyeret és ru­hát juttassunk gyermekeink- (Helyeslés.) nek. És nem szabad olyan hűtlennek lenni az igazság­hoz és a becsülethez, mini amilyenek egyes asszonyok voltak az októberi esetné nyék alatt. Nem reszket a kezünk, ha le kell csapni a fasisztákra azt a pártot és kormányt, amely magukból egész embert csinált. A maguk kezében nagy hatalom van, de gyak­ran rosszul élnek ezzel a ha­talommal. Vallom, hogy az asszony a férfiből embert tud nevelni, ha akar, de hitvány figurát is csinálhat belőle. Ha pedig ez így van, a felelősség a maguké is. Az asszonyok megváltoztathatják ennek a városnak a képét, levegőjét. Megemlítette Marosán — Nem vagyunk kegyetle Jártam az Egyesült Izzóban, György azt is, hogy az ellen- nek, sem hóhérok. Nem is ille- amikor Ho Si Minh elvtárs itt forradalmat követő „komfor- nék ahhoz a világnézethez, volt Míg Ho Si M tah elvtárs tos sztrájk” huszonkét milliárd- amelye’ képviselünk, ah, előrement, en megálltam be- j^ba került az országnak. Ezt a a kormány tavaly november- szélgetni az ott dolgozó ara- dolgozóknak kell megfizetniük ben Budapestre ért, Kádár elv- nyos, csinos fruskákkal. (De- —hangoztatta. , társ javaslatára elhatároztuk A párt és a kormány a leg- ,10g>' következetesen és kimé-' nehezebb időkben azért lépett letlenül végigvisszük a párt és fel olyan határozottan, hogy ne a, kormány politikáját. S két' legyen még súlyosabb ára az tűz között verekedtük r ma ellenforradalomnak. S ma meg- gunkat a maguk szivéig és lel­mondhatjuk: minden feltétel kéig. Két fronton verekedtünk megvan arra, hogy az eüenfor- s ev* karc után jutottunk rác.alom soha többé ne ismét­lődjék meg ebben az ország­ban. De nemcsak a fegyver van meg — megvan az elhatá­rozás is. Az elhatározást pedig úgy kell érteni: rülteég) Mennyit keres kis­lány, kérdeztem; Tizenhét— tizennyolc éves volt Ezeröt­száz forintot! Es mit csinál vele? Négyszáz forintot fize­tek az otthonban, a többiből öltözködöm. Ránéztem erre a 17—18 éves kis munkáslányra és eszembe jutott egykori fia­talságom, amikor gyakran öt deka tepertő gond volt ne­kem abban az időben; Taníttatni akarjuk a gyerekeket — Így vagyunk a tegnappal nak. Igaz, de mi mégis tanit- es a mával! Most mondjuk mi tatai ’akarunk! Nem akarjuk, ezt először? Nem! Ezt egy év hogy a te gyereked, az ő gye- óta mondjuk aktívákon és reke úgy járjon, ahogyan mi gyűléseken és az asszonyok jártunk hajnadában. Mi tíz egy része még mindig nem sichtában is tanultunk volna. ha Horthy keze nem reszke­tett, hogy lecsapjon ránk, akkor a mi kezünk sem resz­ket, ha le kell csapni a fa­sisztákra. (Nagy taps.) el oda, ahol most vagyunk. Ebben az asszonyok munkája cs szorgalma Is benne van és ha én most megköszönöm az asszonyok munkáját,, kiállá­sát és becsületes magatartá­sát, akkor ezt azért is te­szem, mert a asszonyokat nemcsak szóban, hanem va­lójában is egyenrangú felek nek tekintjük ebben az or­szágban. (Nagy taps.) Az Országos Béketanács elnökséginek nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) Felhívjuk a békebizottságokat, a békemozgalomban résztvevő összes szervezeteket, a béke ügyéért felelősséget érző minden embert, hogy közös erővel adjunk új, az ed­diginél még nagyobb lendületet a béke-munkának. A leg­első és legfontosabb teendő most: megszervezni a stock­holmi határozatok és a moszkvai békekiáltvány széleskörű ismertetését és ezt összekapcsolni a minél alaposabb nem­zetközi tájékoztatással. Rá kell mutatni az atomerő békés felhasználásának nagyszerű lehetőségeire, az új arany­korra, amelynek napja felvirradóban van. Ápolni és fej­leszteni kell népünkben a népek közötti barátság érzését, küzdve a nacionalista és soviniszta elfogultság ellen. Is­mertetni kell a más népek — mindenekelőtt a szocialista országok, a gyarmati sorsból felszabadult és a szabadsá­gukért küzdő népek életét; kultúráját. Az Országos Béketanács Elnöksége — a népek közötti barátság gondolatának a jegyében — elhatározta, bogy a jövö év első felében a világ bekekongresszusra való készü­lés szellemében, megszervezi a népek barátsága hónapját, sok ország küldötteinek a részvételével. Felvilágosító és mozgósító munkánkban a stockholmi határozatok és a békenyilatkozat két fő követelésének kell állnia, mint a legközvetlenebb célnak: az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek haladéktalan beszüntetéséért, s e fegyverek gyártásának és alkalmazásának a legrövidebb időn belüli feltétlen betiltásáért folyó harcnak. Hisszük, hogy a magyar békemozgalom számíthat minden jóakarata ember cselekvő részvételére. ORSZÁGOS BÉKETANÁCS ELNÖKSÉGE. ha lett volna alkalmunk; (Taps.) Lesz iskola, de segít­setek és ne feledjétek, hogy mi örököltünk egy olyan ezer esztendőt, amilyent Európá­ban kevesen örököltek. Gyer­mekeinknek holnap többet A szocializmus nem tanított senkit sem lopni, sem gyilkolni, sem fosztogatni elkezdi látja világosan annak a jel­szónak a jelentőségét: „Anyák, asszonyok, ti adjá­tok az életet, ti vagytok az erő, amely fáradhatatlanul harcol és győzi“ Érzitek ti azt az erőt, ami a kezetekben van? Tudtok-e ez- évvel ezelőtt, egy tanárnak, /.el az erővel élni? — mondot- egy pedagógusnak, egy írónak, ta, majd így folytatta: az asz- egy orvosnak többet kell tud­szonyok jé munkájától, helyt- nda, mint 30 évvel ezelőtt. Fe- c . . . ... . f állásától i* függ . moot.» Jft* «»» •«fl * tót. ..put- Ö’JffgÄAÄ Ä'SiÄf’ÄS lopni, sem gyilkolni, sem fősz- esetleg szembeállítja a szülők­kel gyermekeiket. most tapasztalt fosztogatása olyan örökség, ami a kapitalíz­Saóvátette ezután, hogy ma- szer csak a huligán napság hazánkban sok a vá- szégyellni magát, lás. Ezzel kapcsolatban meg- Felhívta a figyelmet arra is, jegyezte: azért sök a válás, hogy a szülői munkaközössé- kell tudniok, egy mérnöknek mert sok a felelőtlenség Ha Bknag i^prtklöltaetaek többet kell tudnia, mint húsz Un>'flinkat a ÄlE?« mumzmus politikai és emberi rok, professzorok tisztességes, moráljára fogjuk megtanítani, becsületes, öntudatos állampol- akkor nem lesz annyi válás. gárokat neveljenek a fiatalok- A továbbiakban Marosán bői. Ha a szülői munkaközös­gondjaimk mielőbbi megoldása, nyik. (Taps) Ha azt akarjuk, mert igaz az például, hogy hogy gyermekeink ezt mind ,. . . . . . .,„ Magyarországon most kevés az megértsék, akkor az anyáknak Iskola. Húsz évvel ezelőtt ne az legyen a gondjuk, hogy azonban nem volt kevés, húsz' jár-e hittanra a gyerek, hanem , . , ,, , ........... , év vel ezelőtt elég volt! De ak- az, hogy felhős az ég, villámuk ™UsT kor nem tanult ennyi munkás- és parasztgyerek. Mi pedig ta- .níttatnl altarjuk a gyermeke­ket! Volt egy asszony — foly­tatta — aki fejemhez vágta, hogy három sichtában taníta­és dörög, ne kelljen a félelem­től keresztet vetnie. De csak akkor lesz művelt, ha tanul és ebiben az édesanyák is se­gítenek; A kérdés: vagy mi, vasv Mindszentyék és Chorinék — Ha önök holnap elindul­nak, s megmagyarázzák az embereknek, ahhoz, hogy szép lakásban éljünk, jól öl­tözködjünk, boldog, szerető gyermekek fogjanak körül, dolgozni kell, akkor a mi munkánk — kedves elvtár- sak és honpolgárok — na­gyon könnyű lesz. En hiszem és remélem, hogy el és majd azután mégy az is­György a nők figyelmét arra is, milyen sokat tehetnek a bé­ke megvédéséért, *— Két háborús nemzedék — Helyes és világos volt, hogy mi úgy léptünk a poli­tikai porondra az elmúlt év novemberében, hogy megta­nultunk igent és nemet mon­dani, keménykezűek voltunk. Az önök számára és a ml számunkra, munkások, pa­rasztok és értelmiségi dolgo­zók számára, a kérdés min­dig így volt és most is így van feltéve: vagy mi, vagy Mindszentyék és báró Cho­rinék, (Felkiáltások: Vesszenek!) Es mivel mi azt akarjuk, hogy ez a tizenkét esztendő hibái el- vagyunk — mondotta. — Bele- lerére is — forradalmi fejlődé- születtünk a második világhá- sével és változásaival tovább borúba, s osztályrészünk kuko- folytatódjék, szükséges, hogy ricakenyér, sorbanállás, inas- mindenki segítsen. Nem egy- kor, forradalmak, ellenforra- formán segítünk ám, jóasszo- dalmak, fasizmus és ostrom nyok: nem elég ám a kocsit volt. Mit adhat nekünk még a csak húzni, ha maguk közül sors? Amikor szerettünk volna egyesek még csak tolni sem jól élni, akkor nem adatott akpr’ák. (Derültség) Nem lehet meg. Most már elsősorban csak benyújtani a szám'át és gyermekeinkért kell dolgoz- nem tenni semmit. Én azt sze- nunk, hogy megkíméljük őket retném, ha ez a csaknem négy- attól, amitő! önmagunkat ném ezer asszony úgy menne el in- tudtuk. Nem akarunk félni, •o-en, hogy az ügynek és a sa- nem akarunk rettegni, mint az ját ügyének szószólója le- elmúlt két háborúban! De ezért gyen kint: a munkás a gyár- is tennünk kell! ban, a tisztviselő a hivatalban ja. Lehet csalni és lopni grófi címmel is. Az, akinek tegnap vagyona volt és most dolgoz­nia kell, mindig keresi az élet könnyebb, olcsóbb formáját. Ezért fosztogatja az üzemet és a gyárat, ki így, ki úgy. Lecsa­punk, de csak egy részére. Itt más eszközök kellenek. Volt ezt a tanácsot megfogadják és egy meghatározás, ezt az asz- ugyanazzal a felelősségteljes szonyokra is ráhúzom: a fér- érzéssel látnak munkához, fiák két rétegre oszlanak: ön- mint a pártnak, vagy a kor- ... tudatos, becsületes munkások- mánynak bármely tagja. Úgy kólába. Alikor tessék vállalni, ra huligánokra. Az asszo- kell dolgoznunk, hogy egy tessek harcolni és verekedni nyoknak is megvan az öntuda- olyan országot teremtsünk, es ha a piacon megjelenik va- tog> becsületes része, de a hűli- amelyben érdemes élni, mert lamllyen reakciós, lessek szót gán js> akJ ^k kapni boldogok az emberek — fejez­em« mi az igazság, a becsület akar és semmit sem akar ten- te be hosszantartó nagy taps- es a tisztesség meneti. ni azért, hogy mindnyájan jól sál fogadott beszédét Marosán A szocialista világ formálá- éljünk. Meggyőződésem, hogy György, sához, alakításához nélkülöz- minden huligánt meg lehet vál- A nőgyűlés Tóth Annának, hetetlen az asszonyok segítsége toztatnl, ha az üzemben olyan a Textiles Szakszervezet einö- 1— folytatta beszédét. politikai légkör van, hogy egy- kének zárószavaival ért véget Majd felhívta Marosán JCiilßldml JELENTIK BRÜSSZEL Belgium és Hollandia ked­den megegyezett egy tervben, amely a NATO védelmi prog­ramja keretében szorosabb együttműködést Irányoz elő a két ország légiereje között. AMMAN Kedden Ammanban hivata­los közleményt adtak ki, mely szerint az izraeliek hétfőn ön­működő fegyverekkel. tüzeltek egy Ramallah körzetében lévő falura. A közlemény szerint áldozat nem volt. A közle­mény arról is beszámol, hogy ugyancsak hétfőn Izraelből ér­kezett ismeretlen személyek két jordániai földművest tá­madtak meg Hebron, vidékén. A két földműves megsebesült, tevéiket ellopták. RIO DE JANEIRO Az AFP gyorshírben közli, hogy Brazília külügyminiszte­re bejelentette! országát fel­kérték, hogy csatlakozzék ax Észak-Atlanti Szövetséghez. DJAKARTA Mint az AFP jelenti, az in­donéz postaügyi minisztérium kedden közölte, hogy megha­tározatlan időre szünetel a te­lefonösszeköttetés Indonézia és Hollandia között.­KAIRO A szerdai A1 Ah ram azt Ír­ja, hogy az a felháborodás, amelyet a Nagy-Britannla fö­lött hidrogénbombával cirkáló amerikai repülőgépek híre keltett Angliában, lehetővé tette annak kiderítését is, hogy a Közcp-Kelet felett szintén cirkálnak ilyen repülőgépek. A lap szerint ezeket az őrjá­ratokat napjában háromszor végzik: két őrjárat a szaud- arábiai támaszpontról indul ki. DéVánra to’asztoFák az amerikai met'ersépes bolygó biröpiléstneb szerdán délelMlreJliiziitt időpontját Capecanaveral (Reuter): Az amerikai hadügyminisztérium szóvivője kedden bejelentet­te, szerdán délelőtt helyi idő szerint 10 órakor lövik ki az Egyesült Államok mesterséges bolygóját magasba emelő Van­guard rakétát. Mint a Reuter jelenti, ké­sőbb — indokolás nélkül —, közölték, hogy a kiröpítés idő­pontját szerda délutánra ha­lasztották. és a háziasszony az otthonában — neki külön hatalom van a kezében! Most már nem lehet mondani, hogy nincs hús, nincsen vaj, tej, süte­mény. íme, egy érdekes ada­tunk: Budapesten csökken a kenyérfogyasztás. Tudják mi­től függ ez? Húsz évvel ezelőtt Budapesten hétszázezer zsem­lye á-, klfMt stUö'tek, most — n.-t ts te’antctto a je :-sz,‘ rndő! Ki es/j ezt meg’ A magul Nem nézhetjük zsebredugott kézzel, hogyan harcol a bé­kéért a világ jobbik feie. A hékéharcban a nők összefo­gása olyan fegyver, amelyet a béke egyetlen ellensége sem hagyhat figyelmen kívül. (Taps.) nmek si. — Igazuk van az asszonyok­nak hogv két műszakot kell vrtP-i’niok. 'i K Vertük* mfftt a TV1 ne fe’ci '•;! honnan indultunk és minden asszonynak láta kell a perspektívát: milyen lesz az ő jövője és a gyerme­keié. Az urak öltek a földért, hogy minél több jusson a gyer- Ma már nem kell azt mondani: meküknek, rabolt a bankár és Fiam. itt az újság, men), »dd gyilkolt a tábornok, hogy minél Ma már nem kell száraz ke­nyérrel, vagy anélkül menni Iskolába, Nekem az egész december hónap ün­nep. Előbb ünneplem a Mikulást, aztán a karácsonyt, Szilveszter éjszakáján pe­dig a születésnapomat. A közbeeső időt előkészületekkel töltöm el. Akkor kez­denek bennem ébredezni az ünnepekhez illő érzelmek, amikor Mikulás előtt egy­két héttel átöltöznek a kirakatok, s lép- ten-nyomon pirosruhás csokoládéfigurá­kat, aranyszínű virgácsokat és cukorral teli puttonyokat látok megannyi játék között. Ebbén az időszakban estéről-e stére csatangolok a hideg utcákon és nézem, nézem a sok szép kirakatot, amint csll- lógva-víllcgva csábítják a gyerekeket. Legtöbbször magam is a kicsik közé sodródom, aztán mindenről megfeled­kezve hallgatom a gyerekek vágyakozó szavát, csodálkozó, vagy kunyeráló hangját. S hány kopott ruhás kisfiút és kislányt figyeltem meg év ről-évre, amint némán, telhetetlenül falták sze­mükkel a kirakat tornyosodó kincseit, majd számon), lemondó arccal hazafelé ballagtak a sötét, hideg, téli utcán. Ilyenkor szerettem volna Dáriusz lenni, hogy játékra cserélve aranyamat, valóra váltaak minden Mikuláshoz szövődő gyermekálmot. Mert Olyan szomorú, olyan keserves érzés Mikulást ajándék nélkül, szegényen; sírna ünnepelni .. . . . Ti? éves lehettem IZc1 fecskén él- tUulc Tohöttel fáradt. ^ wlvor.t v.fr'y övvel cl^bh 'nh ni. Szegények voltunk, és szűkös kamrával rettegtünk a téltől. Es jött a Mikulás.... Aznap nem mentünk iskolába. En az utcán csavarogtam k Irakat tói-kirakati y. Néztem a felnőtteket, alak kisebb-na- gyabb csórna go’ ‘ al hazafelé [gyeket­yilikidáj | tele családjukhoz, gyerekeikhez. S néz­tem a kirakató’ t, a villanyvasútat. cso­koládét, ólomkatonákat, várat, ágyút, teniszlabdát és felhúzható autót. Besötétedett, mire hazaértem. Édes­anyám gázfelhőbe burkolózva hajlon­gott, fájó derekát panaszolva. M wott. Proiikás kruiv 'it adjtt. Vacsora után felkuporodiam a tűzhely melletti szék­re, s "’modoztam. Czegenyes, magamfa­ragta játék zim közé álmodtam villany­vasútat. csokoládét, ólomkatonát, várat, ágyút, teniszlabdát és felhúzható autót. Édesanyám néha-néha rámnézett, és csendesen dolgozott tovább. Keze között magasra tornyozódott a szappanhab és csillogott, mint a megfagyott hó. A tűz­helyen duruzsolva forrt a víz. Vártam... Reménykedve, bo’dogan * kicsit aggód­va. Édesanyám csak mosott, öblített, mo­sott, öblített. Néha rámnézett, s meg­láttam, hogy sir. Könnyei megcsillantak a villanyfényben, amint lehullottak a szappanhab tornyára. — Anyukám! Mikulás vart.— szül­tem. — Tudom, kisfám. — Anv'-kám! A fiúk mind kapnak játékot! Én nem kapok semmit? Édesanyám hallgatott, s tovább pe regtek könnyei. — A fiúknak nincs is névnapjuk, mégis mindent kapnak! Én miért nem kapok valamit? Engem nem szeret sen­ki!? — Te! Te! — kiáltott édesanyám. — Miért kínozol te engem! Tudod, hogu egy fillérem sincs! Nincs nekem úgyis elég bajom? Még te is...?! Az én csendes édesanyám magából ki­kelve, sírva, zihálva, idegesen felkapott egy kicsavart ruhadarabot, s ütött, vert keserves bánatában. Nem szaladtam el, mint máskor. Csak álltam, s tűrtem az ütéseket. Ereztem, hogy valami nagy on-nagyot vétettem szegény édesanyám ellen. Aztán leku­porodtam a konyha sarkában álló -o- poít tábori ágyra és zokogtam kese íve­sen. Édesanyám is ledobta a vizes tv. ''c t leült mellém, simogatta kócos fejemet, s velem sírt egész este, nehéz, mélyről jövő, bánatos sírással..; Így ünnepel­tünk. Újra közeleg a Mikulás. Szokásom szerint estéről-estére csatangolok a hi­deg utcákon, s nézem, nézem a sok szép kirakatot, amint csillogva-villogva csá­bítják a gyerekeket, s legtöbbször ész­revétlenül magam Is a kicsik közé sod­ródom., aztán mindenről elfelejtkezve hallgatom a gyerekek vágyakozó szavát, csodálkozó, vagy kunyeráló hangját. S figyelem, a ma már enyre fcr>rtkn-ő kapót amint kit rv.h némán, télk.ttdlenSl $ix­miikkzl a kirakat tornyos odó ’ iiu-.-.- UyenkOr szeretnél: Várit:iá 'ríni h'n-.y játékra cserélve aranyamat. W’>.j t\:’ sak minden Mikuláshoz szövődő gyer- mekálmot. Mert olyan szomorú, olyan keservet érzés ajándék nélkül, szegé­nyen, sírva ünnepelni... TENKELY MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom