Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-21 / 274. szám

1*31 NOVEMBER H Gondolatok az őszi tárlaton Esemény számba ................... ......és ini­Bl ár hozzátartozik a pécsi ősz­höz az őszi tárlat, melyet he­tedik alkalommal rendezett meg a járási tanács közgyűlési termében a Baranya megyei képzőművészek munkacsoport­ja. A tárlaton ötvenöt képző­művész közel másfélszáz alko­tása látható. E két szám azt mutatja, hogy megyénk festői, szobrászai nagy érdeklődést ta­núsítanak a tárlat iránt, más­részt jól sáfárkodtak idejük­kel az elmúlt esztendőben, hogy megfelelően vehessenek részt a nagy, reprezentatív be­mutatkozón. örvendetes ez, mert azt is mutatja, hogy va­lamennyien éltek az alkotás lehetőségeivel, nem vonultak vissza bűvös elefántcsont- toronyba és tehetségükhöz mérten szolgálni óhajtják né- t pünk egyre növekvő esztétikai igényének kielégítését a kép­zőművészet terén. Ezt minden esetre pozitívumként kell el­könyvelnünk, Emellett szin­tén pozitív jelenség, hogy fes­tőink az eddiginél nagyobb ér­deklődéssel fordulnak az em­ber “felé; emberábrázolási igé­nyük megnőtt. Egy másik Ör­vendetes tény fiatal szobrá­szaink jelentkezése és nagy­számú szobrászati alkotásuk bemutatása; A kiállított művek közül kettővel külön óhajtok foglal­kozni, mert témájuknál, esz­mei mondanivalójuknál fogva külön helyet foglalnak el a ki­állított alkotások között. Az egyik Molnár Imre piros könyv volt a zsebé­ben’’ című, nagyméretű olaj­kompozíciója, mely képi fogya­tékosságai ellenére is megdöb­bentő erővel, drámai módon leplezi le az ellenforradalom borzalmait, embertelen kegyet­lenségét és memen tóként fi­gyelmeztet népünk, állami éle­tünk egy tragikus korszakára, és figyelmeztet arra, hogy en­nek soha többé nem szabad előfordulnia. Ez a nagyhatású alkotás — a maga nemében egyedülálló az egész kiállítá­son — a művész hitvallása is, harcos kiállás a társadalmunk, a szocializmus mellett, mely­nek előbbrejutását művészeté­vel szolgálni akarja, örömmel látjuk Molnár Imre jelentkezé­sét és várjuk további alkotá­sait, melyeik — hisszük — ugyanilyen meggyőző erővel szolgálják a pártos művészetet és példát mutatnak képzőmű­vészeinknek a témaválasztás­ban. Battancs Gábor „Honvágy“ című pasztellképe a másik, melyet második helyen emlí­tek. A kép egyéni élményből fakadt A fiatal művész azok közé tartozik, akik a múlt év tragikus eseményei következté­ben vándorbotot vettek a ke­zükbe és elhagyták hazájukat. Battancs Gábor is itthagyta családját, állását, hazáját. Né­hány hónapi keserves tapaszta­lat után visszatért és a magá­val hozott megrázó élményt képpé formálta. A kép őszinte s bár inkább illusztráció jelle­gű. meggyőző erejű alkotás. Ez az oka annak, hogy közönség- sikere van. A másik ok: olyan élő. társadalmunkat közvetve foglalkoztató problémát ábrá­zol, mely ma — éppen az el­múlt évi tragikus események következtében — társadalmun­kat 'foglalkoztatja, hiszen a százötvenezer magyarnak, akik hontalanná váltak, sok száz­ezer hozzátartozója él a hazá­ban. Battancs Gábor első ízben mutatkozott be ilyen igényes tárlati keretek között, bemu­tatkozása sikeres, tehetséges fiatal művész, akinek azonoan még nagyon sokat kell tanul­nia, ha mindazt az ígéretet be akarja váltani, amire ez a most nyt'vőnosság elé került ilzo- tása kötelezi. A hiAI Uns egyik legfes- tőibb és legsok­arcmása. A köp két egyénisé­get tükröz; az egyik az alkotó egyénisége, a másik a modell egyénisége és éppen a kettő Ennyit az alhotókrót és alkotásokról. Befejezésül még néhány mondatot azok- szerencsés aránya adja meg az - ról, akik ezen a kiállításon dalúbb művésze Soltra Ele­ér. Különösen két arcképe, <apoli bácsi” és „Simon Béla stő” jelent nagy előrelépést kotó tevékenységében. Az őző sötét színeivel, megvilla- 5 fényeivel és ami annyira illefm.« e festményre, benső- iges hangulatával közel hoz- i a szemlélőhöz a nemrég el­őnyt nagy faragó giestert a íaga szerény, egyszerű emberi livoltában és művészi nagysá- Éhan. „Simn - Béla festő” altra Elemér eddig legjobb értékét ennek a fejlődésében jelentős állomást képviselő al­kotásnak. A már ismert, kiállító mű­vészek között egy új, fiatal, kiállításokon még alig szere­pelt festő bontogatja nagyon eredményesen szárnyait: Ta­rai Teréz. Különösen arcképei tükrözik tehetségét, éles ka­rakterérzékét Előzőleg látott alkotásaihoz viszonyítva sokat színesedett, világosodott ami javára válik és hozzásegíti ahhoz, hogy egykori mesterei, vágj’' mestere immár modoro­sán alkalmazott színkultúrájá­tól megszabaduljon. Különö­sen „Tanulmányfej” és „Nő­vérem” arcképei igazolják fej­lődését. Bizse János, a Pécs környé­ki tájék és pécsi utcák festő­je, tájképekkel szerepel. „Őszi dombok” és „Mécs okai ja” színben finoman, sok érzéssel fogalmazott; képek, de nem nyújtanak újat az eddigiek­kel szemben. Gádor Emil most a világos színek, átnj’alartok periódusában él. Festményei derűsek, könnyedek. Különö­sen a „Pécsi utca” szemlélteti Gádor új útjait Gazdag anya­got mutat be Buday Lajos, festményei azonban inkább színes feljegyzések, melyek magukban hordják a nagj’al­kotások ígéretét. Kelle Sándor két aiako6 kompozíciója, a „Munkába indulnak” már elő­ző kiállításról ismert, „Csend'1 című festményében hangula­tosan mutatja meg lírai vo­násainak erősségét Erdőst András öt nagyobb méretű olajképpel szerepel a tárlaton. Az elmúlt évben megszínesedett, képei moz­galmassá váltak. Örömmel lá­tom a kiállítók között Einer Lajost, aki hosszú időn át „hallgatott”. Különösen „Deák utcai építkezési’ című képe mutatja, hogy az elmúlt évek­ben is fejlődött. Kevés a hely ahhoz, hogy mindenkiről írjak és minden alkotást felsoroljak. Néhány eddig nem szerepelt, vagy nyilvánosságot alig kapott festő nevét jegyzem fel. Ezek: Kozáry Piroska, Erdős János, Bcrray Ákos, Hné Arató Piros­ka, Kardos István, Tillai Er­nő, Kis Tibor, Hubo L. Sán­dor, Gács Ernő, Hormay Ti­bor, dr. Benkő László és még rajtuk kívül sokan, eddig.is­meretleniek, vágj’ alig ismer­tek, fiatalok és idősebbek, akik jól szerepelnek a tárlaton és reméljük, hogy néhánj' év múlva felsorakoznak az élgár­dához és ezután minden közös, nagy kiállításon találkozunk velük. A karikatúrát egyedül Bez- zegh Zoltán képviseli. Az el­múlt években sokat egjnszerű- södöt-t és sokat mélyült egye­dülálló művészete. A rajzi já­tékosság bűvkörét legj’őzve, közelebb jutott a karikatúra lényegéhez s a humor' mellett a jellegzetest kiemelő rajzai, karikatúrái mély emberisme­retéről tesznek tanúságot. A négy kis, méreteiben igényte­len rajza a grafikai anyag leg­igényesebb alkotásai közé tar­tozik. A szobrászok közül a fia­====== tál, nem­régen Pécsre került Fekete Já­nos „Pásztor” szobra, méretei ellenére a „nagy” alkotások közé tartozik és nagy ígéretet rejt magában. Török János kevésbé robusztus egyéniség, de tehetségben nem marad el Fekete mögött, „Halászfiú”, „Pihenő” és „Kati” szobrai kis méretük ellenére is megkapó és figyelmet érdemlő alkotá­sok. Sinkó András a „Bölény” szobrának egy változatát állí­totta ki. Jellegzetesen Sinkó- szobo*; monumentális, erőtel­jes alkotás. Szinte úgy érzi az ember ezt a szobrot nézve, hogy ez tükrözi igazán Sinkó egyéniségét és nem a kis­plasztika, melynek szeretet« akadályozta meg abban, hogy a monumentális szobrászat fe­lé törjön. nincsenek jelen, vágj’ nincse­nek méltóképpen képviselve. A mi kedves öregjeink ők és kérem, bocsássanak meg az „öreg” jelzőért, a tudásukra, élettapasztalatukra, gazdag életükre értem és nem koruk­ra. Égj- művész korban soha sem lehet öreg, hiszen az, aki­nek lelkében zsonganak a szí­nek, formák, a vonalak, akik­ben nem lohad az alkotás tü­ze, az mindig fiatal mairad. Nikelszky Géza, Klug György, Gebauer Ernő és Hor­váth József ők. Nikelszky Gésa bácsinak mindössze egy festménj’ót en­gedte át a zsűri. Klug György, Gebauer Ernő és Horváth Jó­zsefnek egyetlen alkotását sem. Ezzel én nem értek egyet, sőt azzal sem, hogy zsűri elé kerülnek azoknak az idős és tiszteletreméltó mű­vészeknek az alkotásai, okik egy élet — és hozzá kell ten­nem még, alkotásokban gaz­dag élet — munkásságával bi- zonj-ították be művészi elhi­vatottságukat és akik évtize­deken át országos kiállításo­kon szelepeitek alkotásaikkal. Ezeket a művészeket a jövő­ben minden közös kiállitáson fel kell menteni a zsűrizés alól. Ha becsüljük őket, és merem remélind, hogy becsül­jük, akkor nem lehet valakit, aki egy életen át becsülettel szolgálta népét és egy életet áldozott a művészetre, talonba rakni (bocsánat a kifejezésért) — nem lehet félrelökni őket, nem lehet eldobni őket. Nem, mert emberek, művészek, még akkor is, ha reszket a kezük, mely ás ecsetet kormányozza. kese­rűvé tette számukra ezt a kiállí­tást és jogosan tette azzá. Vi- gydzzunk, hogy a jövőben ha­sonló eset ne forduljon elő! Én örömmel üdvözlöm a fiatalo­kat, várom őket és a tőlem telhető erővel segítem őket számybomtásukban, amíg írá­sommal szolgálom a képző­művészet, a társadalom ügyét, de úgy* érzem, nagyon sokat» egyetértenek velem abban, hogy az idős művészeknek ott van a helyük a fiatalok mel­lett még akkor is, ha az alko­tó erő már gyengébb, mint húsz—huszonöt évvel ezelőtt. Én még ezt sem merném állí­tani. WeiHMItlIllll A Mecsekművéssegyüttes ünnepi műsora A Pécs város Művelődési Háza fennállásá­nak 5 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepi heteit műsorában november 19-én szerepelt a Mecsek népi tánc-együttes. — A nyári, ssábadtéri előadás Óta csak Mohácson lépett fel, ahol nagy sikert aratott. Most bu­dapesti vendégszereplésre készül. Az együttes alakulása óta olyan változáson fejlődésen ment át, amely előre jelzi tovább' útját. A hangulatos, színes, ötletes táncok, mint a Lányok a tópárton, Kalotaszegi legé­nyéé, Székély hármas. Kecskejáték, — szinte- elfelejtetik a nézővel, hogy öntevékeny együt­test iát, s a táncosak munka után, a népi tánc iránti szeretetböl tanulnak, dolgosnak. Nem lenne helyes, ha hivatásos együttesek­kel hasonlítanánk össze á Mecsek-együttest, annyit azonban meg kell mondani, hogy di­cséret és elismerés illeti azt a törekvést, hogy művészit, a nagy együttesekéhez hasonló, jól kidolgozott koreográfiával, a népi hagyomá­nyokhoz való ragaszkodással összeállított ko­moly táncjátékokat mutatnak be. Uj szín volt az együttes előadásában Dö­römbölő Géza népi zenekara, amelynek tag­jai csaknem önálló estét ádtak, s Dihi&ii: „Pacsirta” című müvének előadásával külö­nösen kivívták a közönség elismerését. .4 ze­nekar a táncosok lába alá játszik s a megfe­lelő ritmus intonálásáttal, a dallamok népi ízének hangsúlyozásával nagyban hozzájárul az előadás színvonalának emeléséhez. Szakértő szem bizonyára észrevette, hogy sok még a felesleges mozdulat, s különösen a táncások keze nem „él” tninden esetben. — egyesek szinte nem tudnak mit kezdeni a lé­cükkel — a „Baranyai délszláv táncok”-™ még sok a csiszólniváló, az előadás finomsá­ga, könnyedsége is hagy kivátinibalói maga után, s a zenekarból nagyon hiányzik a kla­rinét. Az együttes fejlődésének útja azonban vi­lágos. Az aranyat érő anyag megvan, kése, csak csiszolni, cizellálni kell. A részletekbe mélyéivé bármilyen hibát említenénk. -gy sem ólyan, amelyet ne lehetne kijavítani Az előadás az eddigiek közül a legjobban sikerült s reméljük, hogy a budapesti szerep­lés öregbíteni fogja az együttes hírnevét. Az apaállatokkal is törődjenek a legeltetési bizottságok! A megye területén minden járásban most tartják az évi apaállatvizágál atokat, A szak- bizottságok tagjai: járási fő- éUattemyésztők, járási vagy községi állatorvosok és az il­letékes községi gazdasági fel- ügj-elők, minden községben megvizsgálják a köztenj’ész- tésben lévő apaállatokat (bika, kan, kos), azok tenj’észértókét, gondozási, takarmányozási és elhelyezési helyzetét. Ezzel együtt felülvizsgálják a helyi egeitetési bizottságok munkár ját, akik felelnek a magas iron megvásárolt apaálla tokért. Előbbi éveinkben az isme­retlen származású apaállatok elkerültük a köztenyésztésből. Elért ült. hogy ez évben már mindenütt ismert származású, származási lappal ellátott apa­állatok vannak. Szükségkép­pen egész évben selejteztünk. Nem a központ hibájából. Az a megállapításunk, hogy a le­geltetési bizottságok nemtö­rődömsége idézi elő a legtöbb bajt, s ebből következik érté­kes apaállatok selejtezése. Nem ellenőrzik az etetést, gon­dozást, a j ártatást és nem sok helyütt biztosítják az apaálla­tok részére a takarmányt. Az, állandóan istállóban tartott körmözetlen állat megsántul és elvadul, a rosszul tartott állatok teljesítőképessége csök­ken. Ebből adódik az, hogy alig két év után vadság, vagy fedezőképtelenség miatt ki kell selejtezni az egyébként értékes bikákat, holott jó gon­dozás, takarmányozás mellett 8—10 évig is használhatók len­nének. A tettén méty nem uott 21 A Lottó központban nyilván­tartják, melyik számot hány­szor húztak kj eddig. Az élen a 26-os halad, melyet már hat­szor kihúztak. Ötször szerepelt az eddigi húzásokon az 1, 19, 24, 26, 46, 71 és 73. Ezenkívül njrolc számot négy alkalommal vettek ki a szerencsekerékből. Ugyanakkor nyolc számot nem húztak ki. Ezek: 6, 10, 21, 28, 29, 31, 41 és 84. S bár­mennyire Bzólásmondás a sze­rencsejátékban, hogy huszon­egy nyert! Itt még „érintetlen“ a 21-es szám. Tanulságos példák... Mindenki ismeri a nyugati városrész építkezésén a Tóth elhelyező- és betonos brigádot és a Takács István kőműves- brigádot. Mindkét komplex­brigád már huzamosabb ide­je igen jó eredményeket ér el. Náluk á legmagasabb az egy főre eső termelési érték, náluk a legkevesebb a selejt és náluk magasak a kerese­tek. A brigádok egyösszegű utalványozás alapján dolgoz­nak. A munkautalványokon megkapják azt is, hogy az elvégzett munkáért a hivata­los akkordárak szerint meny­nyi bért fizet a vállalat. Szó se róla, ez a rendszer igen ösztönző mindenki számára és Tóthé-knál is, Takácsék- ng is hajtja a brigádot az utalványokon szereplő forint összeg is. Mert hiszen elkép­zelhetetlen az, hogy ne akar­janak ők is mindig többet is többet keresni. Az egyösszegű utalványo­zás rendszeré azonban még nem magyarázza meg önma­gában a két brigád jó telje­sítményeit. A jó eredmények­hez nem elég csupán az, hogy valaki többet akar keresni- Nem elég a pénz szeretete. A jó eredményekhez másra is szükség van. A munkát szeretni is kéÜ. Vagyis szív is kell a jó eredmények el­éréséhez. _ . A Tóth- is ffgfcs-bftgiá tagjainak pedig van szh'ük a munkához, ami egészen egyszerű tényeken mutatko­zik theg. Elmondják a mun­kavezetők, hogy őnáluk soha néni köt a ládákban éjszaka a cementes habarcs. Ilyesmi azért nem fordulhat elő, mert nem úgy dolgoznak, hogy amikor a fujás a munkaidő végét jelzi, ledobják a szer­számot és otthagynak csapot- papot, futnak haza. Nem. Atitiyi időt mindig ráhúznak, hogy kiürüljön a habarcsos- ládájuk. Persze, nem órák­ról, percekről van csák szó, nem is eget-földet rengető nagy dolog ez, de nagyon jel­lemző. Vagy nézzünk egy másik példát. Számtalanszor elő­fordult már a Takács-brigád­ban, hogy a kőművesek se­gítettek téglát rakni a segéd­munkásoknak, amikor azok meg voltak szorulva és vi­szont — a segédmunkások is számtalan esetben teregették a habarcsot a kőműveseknek, ha engedte a maguk dolga. A Takács-brigád novem­ber 7-i felajánlása is tanul­ságos példája annak, meny­nyire szükséges d . szív is d munkához. November első napjaiban már biztos volt, hóm teljesítik a felajánlásu­kat és falegyenbe hozzák a JO/A épület harmadik emele­tét. ha az idő is engedi. Az idő azonban megpróbált köz­beszólni Em/ik nap megeredt az eső. Mit lehet ilyenkor tenni7 Elbújni - az eső elől, vagy ésőben falazni és bőrig ázni. Bármilyen kényelmes leit volna az első megoldás, Takácsék mégis a másodikat választották. Addig bújtak csak el, amíg elintézték, hogy a vizes ruháikat majd a raktárban megszáríthassák munka után. Novemberi eső­ben falaztak fenn a harma­dik émeleten és pontosan tel­jesítették a felajánlásukat. A bumlizás az építkezése­ken is eléggé elterjedt beteg­ség. A Tóth-brigádban azon­ban eddig még nem fordult elő igazolatlan műszakmu­lasztás. Takácsé knál két új ember egyszer-kétsser meg­próbált önkényes szabadna­pot kivenni, de úgy látszik őket is jobb belátásra bír­ták a többiek, úgy mint ahogy Oláh Jánost. Oláh Já­nos arról volt híres, hogy minden héten kedden kezdte meg a munkát. Már-már min­denki természetesnek tartot­Ez évben 380 bikát selejtez-* tűk ki a legeltetési bizottsá­gok, községi tanácsok gondat­lansága következtében, Helyes gondozással és tar­tással a selejtezések számát le csökkenthetnénk mintegy óO százalékkal, ami a 16—18 00Ö forintos bika-ár, 3 000—3 500 forintos kan-ár és 1 500 forin­tos kos ár mellett 3,5—3 millió forint megtakarítást eredmé­nyezne népgazdaságunknak. Ha nem lennének olyan legel­tetési bizottságok, mint az ózdfalusl, — ahol hónapokon keresztül rosszul gondozzák és takarmány ózzák az apaálla to­kát — akkor az apaállat gaz­dálkodásunk örvendetes ered­ményhez vezetne. Dicséretre méltó a szentlőrinci és a hosz- szúhetényi legeltetési bizottság és annak apaállatgondozója, ahol kifogástalan az apaállatok elhelyezése, gondozása és ta­karmányozása. A kiselejtezés folytán az utánpótlást a megyében te­nyésztett növendék tenyészál­latokkal biztosítjuk, sőt még Idegen megyének is juttatunk mintegy 350 bikát a megyei 300 darabos szükségleten felül. A termelőszövetkezeteinkbe, jobb tenyésztő községekbe a minőségi ‘ követelményeké ek megfelelően jó minőségű apa­állatokat juttatunk, hogy alap- feltételeiben biztosítsuk a me­gye állatállományának minő­ségi fejlesztését ift MÉSZÁROS KALMAN mb. főállattenyésztő. Közel MIM facsemetét öltéinek A Mecseki Erdőgazdaság öt­millió 700.000 facsemetét szed ki az ősz folyamán. Ebből mintegy kétmillió-nyolcszáz­ezret újból kiültetnek saját te­rületükön, többit pedig az álla­mi vállalatok és községek vá­sárolják meg. Az Ütfenntartó Vállalat 134.000 csemetét ültet ki az ősz folyamán a kezelésében lévő közutak mentén. Díszcserjéket ültetnek a hatos műúton, fásít­ják a Szentlőrine—Nagye*ány, Szabadszentkirály—Baksa út­vonalakat, valamint a számi, ta, hogy 8 hétfőn soha nem kisvaszari és több más bekötő brigádig került? Talá****• gse**tvijl pótolják ez re titok marad, hogy mit utak mentén lévő erdősávok mondtak neki Takácsék, de hiányos részeit és új’erdősdvo­tény az, hogy most már har módik hete nem hiányzott hétfőn reggel a munkából. Ezek után bizonyára min denki, megérti, hogy mibó fakadnak a Tóth- is Takács brigád jó eredményei ét mi bői erednek a kétezer forin ton felüli keresetek. Amit ők csinálnak, nem utánozhatat lan produkció. Mázok is meg tehetik ugyanazt, amit ők, csak szív kell hozzá. kát létesítenek Szekszárd és Mohács között. Bővítik a Mo­hács éa Pécsvárad közötti ré­szen ésSi Bonyhád—szeksrrádi útvonalon az erdősávokat A pécsi vasútigargatósá :■ 40.000 csemetét ültet ki Pás: ben e vasútvonal mentén, rf;,~ ben pedig az olyan terfU>f;>ken. amelyek kihasználatlanul áll­nak, de a vasútigazgatósághoz tartoznak és fásításuk Idviina- tos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom