Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-01 / 257. szám

1957 NOVKMRFR I 'S. A P t ö 3 pOLSTflTőBW a unsung1 Tizeimbe nrllióért évi nyolcvan millió »orint Európa legnagyobb bőrgyára lehet oC&uéÁ a. pécsi &áH.Lfás%oÁAoJz o4 pécsink váÉ&stza. ja Pecsi Elkészült a távlati fejlesztési terv A Komlód Szénbányászati Tröszt dolgozód nevében Piegl János igazgató, Kelemen László, az MSZMP komlói bizottságának tit­kára és Czéder János, a tröszt szakszervezeti bizottságának elnöke, az alábbi felhívást jut­tatták el a Pécsi Szénbányászati Tröszt dol­gozódhoz: „Kedves Elvtánsaik! A két tröszt között már hagyományossá vált párosvenseny további felújítását javasol­juk a negyedik évnegyedre; Biztosak vagyunk abban, hogy a két tröszt között kialakult párosverseny komoly ösztön­zést és segítséget nyújt a munkaverseny mi­nél szélesebb körben való elterjesztéséhez. Mi vállaljuk, hogy: 1; 1957; IV; negyedévi termelési tervünkön felül 1000 tonna szenet termelünk. 2. Ugyanebben az időszakban, az előirány­zottnál 4000 tonnával több kokszszenet adunk a népgazdaságnak; 3. Az utolsó negyedévre jóváhagyott ön­költségi tervszámúnkhoz viszonyítva, 3 millió forintot akarunk megtakarítani. 4. Ez év harmadik negyedévének tényszó- máhöz képest, 3 százalékkal csökkentjük a baleseteket.” Továbbá közölték a pécsiekkel, hogy a har­madik negyedévi verseny eredményeinek ér­tékelésekor történt, a verseny elbírálásával kapcsolatos, megállapodást magukra kőtele­zőnek ismerik el« ték Nagy terveket szövögetnek A pécsi bányászok az alábbi választ küld-f a bőrgyárban. Elkészült egy a komlóiak felhívására: • közeli és egy távlati fejlesztési „Kedves Elvtársak! Örömmel fogadjuk hagyományos páros­versenyünk újbóli felújítását, a negyedik ne­gyedévre. Reméljük, hogy ez a verseny mind­két trösztöt elősegíti a negyedik negyedévi, majd pedig 1957. évi eredményes munkában. Ennek erős akaratában vállaljuk: 1; 1957. negyedik negyedévi termelési ter­vünket 3000 tonnával túlteljesítjük. 2. Ebben az évnegyedben 1200 tonna koksz­szenet adunk terven felül a népgazdaságnak. 3. A harmadik negyedévi tényszámhoz vi­szonyítva két százalékkal kívánjuk csökken­teni önköltségünket, mivel dolgozóinkat na­gyobb nyereségvisszatérítéshez kívánjuk jut­tatni; 4. Baleseti összmutatóinkat 3 százalékkal csökkentjük, a harmadik negyedévi tény­számhoz viszonyítva. 5. A verseny értékelésével kapcsolatban tartjuk magunkat nemrég történt megállapo­dásunkhoz; ; terv. A háromévesben a leg- ■ fontosabb feladatokat csopor- • tosították, a távlati terv végre- : hajtása pedig biztosítaná a : gyár teljes modernizálását; Tizennyolc milliós beruhá­zással ötven százalékkal növel­hetnék a gyár kapacitását. Ez azt jelentené, hogy évente nyolcvan millió forint értékű áruval termelhetnének többet. ’ A többtermelést elsősorban korszerű gépek üzembehelyezé- : sével biztosítanák a régi és az ezután építendő új üzemré­szekben egyaránt. Pécs, 1957. október 29. A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói nevében: Pataki Mihály igazgató, Ambrus Jenő, az MSZMP városi titkára, Fehér János, trösztbizottsági elnök Megnyugtatókig hatna a gyár dolgozóira és nagy megtakarí­tásokat eredményezne, ha a terv kivitelezése során egy helyre csoportosíthatnák a ser­tésbőrkikészítő műhelyeket. A jelenlegi sertésbőrkikészító mellé építenének egy meszes és egy cseres műhelyt, amely- lyel a gyártandó bőrök minősé- ^ gét jó irányban befolyásolnák. ; Eddig az volt, s még ma is az a helyzet, hogy a kikészítőbe a gyár túlsó feléről hordják a bőröket, kitéve napnak, fagy­nak, ami rontja a minőséget Az új műhely megoldaná ezt a régóta vajúdó ügyet; Cseres csarnokot szeretnének építeni a jelenlegi faépítmény helyett. Az új csarnok hat kádsoros lenne, modern eme­lőszerkezetekkel, amelyben tel­jesen mechanizálhatnák a je­lenleg egyik legnehezebb gyári munkafolyamatot. Ezért és azért, mert nem kellene szabad ég alatt dolgozni a cserzóká­dakban lévő bőrökkel — ez na­gyon nagy dolog lenne. A cse­resben dolgozók valamennyien reumásak. A téli időben fa­gyos bőrökkel való munka mindegyiken megbosszulta ma­gát. Nem kellene többé forró napon, télen fagyban — sza­badban dolgozniok. Albániában megszüntették a jegyrendszert Tirana (ATA): A tiranai rá­dió szerdán délután közölte az Albán Népköztársaság Mi­nisztertanácsának és az Al­bán Munkapárt Központi Bi­zottságának határozatát a jegyrendszer teljes megszünte­téséről, a szabadpiaci élelmi­szeráraknak, valamint az ipar­cikkek és az élelmiszerek egy­ségárának leszállításáról, a munkások és alkalmazottiak bérének felemeléséről, a nyugdíjak, az ösztöndíjak, a családi pótlékok felemelésé­ről, a kötelező beszolgál tat ási árak felemeléséről és a mező- gazdasági terményféleségek árainak a kiskereskedelmi egységárak alapján történő réndezfeéről; Komensky-emlékünnepély a pedagógiai főiskolán Sok korszerű gép — új ha­sító, húsoló, színeié, taszító — kellene a gyárba. A gyár gépi berendezése már elavult, a bőrmegmunkáló gépek megko­pottak, megrongálódtak. A né­pi demokratikus országokban sok olyan bőrgyár van, ame­lyekben korszerűbb gépekkel, s ennélfogva egészségesebb kö­rülmények között dolgoznak a munkások, mint Pécsett. Egész­ségesebb munkakörülményeket biztosítana például automata festékszórógép beállítása, *amely tökéletesen elszigetelt ! térségben nemcsak festi, ha- * nem meg is szárítja a benne A cseres műhely kibővítését, új, nagyobb konyha és ebédlő létesítését, s ezenkívül még mindent, ami a gyár teljes korszerűsítéséhez hozzátarto­zik. S mit valósítanak meg a kö­zeljövőben? Fejlesztik a mar- habox műhelyt. A meglévő épületre egy emeletet húztak, s az új helyiségekben helyezik el a marhaboxos üveglapos szárítóját. Eddig csak a sertés- boxkikészítőben volt üveglapos szárító, a marhaboxosban régi módon, rámára szegelve szárí­tották a bőrt. Az üveglapos szárító üzembehelyezésével minden egyes bőrnél hat száza­lékos felületnövekedést bizto­síthatnak, mert a szegelés mel­lőzésével használhatóvá válik a bőrök széle is. Egymillió-ötszázezer forintos beruházással megkezdődik a cseres műhely három kádsorá­nak lefedése. Ez lesz az első lépés a szabadban végzett munka megszüntetéséhez. Hamarosan befejeződik a gyár lcis bekötőútjának építé­se. A gyáriak úgy mondják: „megszűnik az autók nyomo­ra”. Ugyanis ez az út már évek óta olyan rossz állapotban volt, hogy a rajta haladó gépkocsi­kat állandóan rúgótörés veszé­lye fenyegette. A bekötőút ió közlekedést biztosít majd a 1/ [elhelyezett bőrt; A tervben gy^r eigtt húzódó országúitól B- — ; ______ bes zerzé­A Béke Világtanács múlt évi gyűlésén javasolta, hogy Jan Amos Kamensky, a nagy cseh pedagógus és hazafi Di- dactica Opera Omnia című műve megjelenésének 390. évfordulóját világszerte ün­nepeljék meg a béke és a ha­ladás hívei. A Pécsi Pedagó­giai Főiskola ennek a felhí­vásnak a szellemében 28-án, este ünnepi hetének egyik mozzanataként nagyszerűen sikerült Komensky emlékün­nepélyt rendezett; Vas Károly, a főiskola bé­kebizottságának elnöke meg­nyitó beszédében rávilágított arra, hogy Komenskyt nem­csak mint nagy pedagógust kell ünnepelnünk, hanem mint kora haladó eszméinek egyik legnagyobb képviselőjét is, aki számtalan alkalommal ki­fejezést adott az emberi nem alapvető egyenlőségének, min­den nép jogának az önállóság­hoz, és aki nem szűnt meg harcolni azért, hogy a nem­zetközi viszályokat ne háború­val, hanem tanácskozásokkal oldják meg. A megnyitó be­széd a továbbiak során a bé­kéért és a népek egyenjogú­ságáért' harcoló Komensky arcképét állította a hallgató­ság elé Az ünnepély előadója, dr. Komlósi Sándor főiskolai do­cens az > úttörő jelentőségű nagy pedagógusról emlékezett meg. Az előadás a kora társa­dalmi helyzetképének kereté­ben elemezte Komensky élet­művét. Közben külön kitárta nagy pedagógus magyarorszá-' gi működésének beható vizs­gálatára is. A hallgatóság előtt az előadás nyomán világossá vált, miért mondhatjuk jog­gal, hogy Komensky volt a modem, tudományosan meg­alapozott neveléstudomány el­méletének és gyakorlatának elindítója. Az est színvonalát és neve­lő hatását nagyban emelte Kajdi Béla II. éves hallgató szép szavalata és a főiskola énekkarának nagyhatású, mű­vészi énekszámai. A Komen­sky-emlékünnepély méltó láncszeme volt a főiskolai ün­nepi hét programjának. ! ilyen festékszórógép : se is szerepel; Mit várhatnak a bőrgyáriak ; a távlati tervtől, amelynek jó- : váhagyását nagyon remeke? : Uj energia-telep létesítését, • üzemfenntartó műhelyt tágas | raktárakkal. A meszes műhely : második és harmadik emeleté- : nek lebontását és ehelyett kor- : szerű, új üzemrész építését. az ipari vágányig. Ha a minisztériumban elfo­gadják és jóváhagyják az itt készült fejlesztési tervet, tíz év múltán nem ismerünk majd rá a Pécsi Bőrgyárra, amely a megvalósuló elképzelések alap­ján Európa egyik legnagyobb bőrgyára lesz. Országos fényképkiállítás Pécsett A Mecsek Turista Egyesü­let országos fényképkiáliítást hirdetett. A kiállítást bárcsak december közepén nyitják meg Pécsett, de már eddig is a vártnál nagyobb az érdek­lődés. Az ország minden terü­letéről küldik a képeket s ed­dig 149 fotóstól mintegy 600 képet kaptak. A kiállításra kerülő képek zsűrizése novem­ber 8-án és 9-én lesz. Az egyesület úgy tervezi, hogy mintegy 40 oldalból álló katalógust is kiad, amelyben többek között 12 mélynyomá­sú kép is helyet kajp. 2)ics8 harcokra, régi hősökre emlékezünk ii ti eljuttok a vörös Buda­pestre, Es Síelés Tér rétok és vtrág... S ha. visszanéztek csodás napkeletre, Veletek ujjong az epés» világ .. (Ligeti Károly „Végrendele­tem” e, verséből, isis.) Térképpel és a ^kisokos"-sál félszerelve nyitottam be Viz- kelety Jenő elvtárs Kisfaludy itcai lakásába. A „kisokos“ rgy nagyszerű könyv, amelyet ,Magyar internacionalisták % Nagy Októberi Szocialista Forradalomban“ címmel adtak ki nemrég. Tele van szebbnél- szebb visszaemlékezésekkel és örökbecsű dokumentumokkal. Ebben olvastam először Li­geti Károly elvtársról is. Vlzkelety elvtárs még job­ban megismertetett vele. — 1915 októberében fogság­ba estem — kezdte visszaem­lékezését. — Kievbe és Csitá- b.i hajtották bennünket, majd az omszki hadifogolytáborba kerültem. Itt ismertem meg tanítómes­teremet. Ligeti Károlynak hívták. Hallgatag ember volt, kecskeszakállt és bajuszt vi­selt. Civilben a Népszavánál dolgozott, a hadifogolytábor­ban rendíthetetlen bolsevikke nevelődött. Priccsen feküdt, amikor először megláttam. A pislákoló gyertyavilágnál újságot olva­sott a többieknek. Odahúzód­tam. „Érdekel?” — kérdezte, amire igennel feleltem. Ettől kezdve sokszor elbe­szélgetett velem. Nagyon von­zódtam hozzá. Nem voltam műnkás- és parasztszármeznsú de ismertem a nyomort. Pin­cér volt az apám, nyolcadma- gára kereste a pincérek bi­zonytalan kenyerét. Rendsze­rint az akkori nagy ünnepe­ken, karácsonykor és húsúéi­kor nélkülöztünk a legtöbbet, mert akkor a kutya sem ment a vendéglőbe. A nélkülözéstől egymagában azonban még nem lettem vol­na forradalmárrá. A háború és a hadifogság tett azzá. Először rettenetesen elkese­redtem. Látnom kellett, hogy a ferenejőzsefi rendszernek nem sokat számit a magam­fajta közlegény élete. Ügy hajt bennünket a biztos ha­lálba, mintha vágóhídi mar­hák lennénk. Tiszta szívből gyűlölni kezdtem a magyar és osztrák urakat. A hadifogság talán ennél is borzalmasabb volt. Ezrével pusztultak el honfitársaim a kiütéses tífuszban és tudo- ' bajban. Csak néhány szamot: az omszki lágerben 13 000 volt a foglyok létszáma és 30 ezren feküdtek a temetőben. Tavasz- szal, amikor felengedett a föld, egész hullahegycket ás­tunk, el. Elképzelhető, milyen lelki- állapotban éltünk mi ott. Meg gyűlöltük az orosz urakat is, minden gyárost és földbirto­kost a világon. Csak kis szik­ra kellett ahhoz, hogy lángra- lobbanjon bennünk a rettene­tes felháborodás. Ezt a szikrát a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom szolgáltatta, az olyan rendít­hetetlen bolsevikok közvetíté­sével, mint Ligeti Károly elv­társ. Amikor hírül vettük a forradalom kitörését, megala­kítottuk az Oroszországi Ma­gyar Kommunisták Pártját, (az alakuló gyűlés jegyzőkönyv- vezetője voltam) és a Magyar Népbiztosok Tanácsát. En egészségügyi népbiztos lettem. Ligeti elvtárs pedig a tanács elnöke. Legelőször is a dühöngő jár­vánnyal szálltunk szembe, összeköttetésbe léptünk az omszki szovjettel, és egy egész társzekér orvosi műszert kap­tunk tőlük. Higgye el, a ma­gyar orvosok sírva fakadtak örömükben, amikor meglátták. Később ugyancsak az omszki szovjet és a szovjet kormány közvetítésével 2500 beteg és rokkant hadifoglyot küldtünk haza. Közben lapot szervez­tünk „Forradalom“ címmel. Barna, dohányszinühöz közel­álló papírra nyomtuk és a ha­difoglyok úgy olvasták mint a kincset. Néha húszezret is ki­állítottunk belőle és más tá­vollévő hadifogolytáborokat is elláttunk vele. Nem sokáig élvezhettük az aranyszabadságot. Megkezdő­dött a polgárháború és a Li­geti elvtárs szervezte interna­cionalista egység elindult Tá­vol-Keletre. En is velük akar­tam menni, de Ligeti elvtárs nem engedett. Azt mondotta, hogy a betegek mellett a he­lyem. Ekkor láttam utoljára a mi Ligeti1 elvtársunkat. Sok- di­csőséges csata után a fehérek fogságába került és bestiálisán meggyilkolták. Nagyon lesúj­tott a hír. Szegény, mintha sej­tette volna, hogy ilyen halál lesz az osztályrésze. Nem egy­szer célzott rá. De nézze meg a versét! A-t is „Végrendele­tem“ címmel irta: „ ... Míg telketekben szikra tűz fog égni, Mindig előre, vörös magyarok! A szép jövendőt el fogjátok érül, En is elérem, — habár meghalok. ... En itt maradok bús, jeltelen sírban. De veletek küldöm tüz-ielkemet, Hogy lobogva forró csatasorban Az én lelkemtöl lelkesedjetek.” ügye gyönyörű? De térjünk vissza Omszkba. Időközben megerősödtek a fe­hérek és a város falai alá ér­tek. Vissza kellett vonulnunk, túlságosan gyengék voltunk ellenük. Hajóra szálltunk, jól meg­erősítettük magunkat homok­zsákokkal. Vagy ötszázan le­hettünk, az omszki szovjet, magyar bolsevikok és egy század lett vörös katona negy­ven gépfegyverrel. Nagyon de­rék legények voltak. Nemcsak azért, mert egy fejjel maga­sabbra nőttek nálunk, hanem azért is, mert igazi forradal­mároknak ismertem meg őket. A hajó kapitánya fehér le­hetett, mert csak a pisztolycső nem éppen barátságos meg­mutatására volt hajlandó el­indulni. Ahogy lefelé hajökáztenk az Jrtiszen, egyszer csak szemben találjuk magunkat egy semle­ges nagy hajóval. Megijedt a homokzsákok mögül reá me- redező gépfegyvercsövektől, mert egyből megállt és telje­sítve parancsunkat, megindult visszafelé. Természetesen meg szálltuk és jól megerősítettük ezt is. A hr*iko’c is utaztak és igen értékes hí­reket mondottak nekünk. A Tavda folyó Tavda nevű vá­rosában kitört-az ellenforrada­lom, összeköttetésbe léptek az omszki kolcsakistáltkal. Már várnak bennünket. Ügy tud­ják, fegyvertelenek vagyunk, ök ódivatú fegyverekkel és öt tölténnyel vannak felszerelve... — Csák várjanak! — gondol­tuk magunkban. — Majd el­látjuk a bajukat! így is történt. Halálos csend­ben értünk a kikötőbe, aztán sortüzet zúdítottak ránk. Ez volt az ő köszöntésük. (Érde­kes, éppen az a fehérérzelmű kapitány halt meg legelőször, az, aki Omszkban nem akart elindulni.) Illedelmes fogadj istennel kellett viszonozni és Icaptak is olyan gépfegyver­orkánt, hogy belesiketültelc. Gondolom, nagyon meghök- kenhettek. Az omszkiak jelen­tése szerint fegyvertelenek va­gyunk, egy hajóval jövünk és mit tesz isten — egész flotta okádja rájuk a tüzet. Mert hogy el ne felejtsem, tíz hajót fogtunk el és szálltunk meg Tavdáig. Nem sokat teketóriáztunk. Partraszálltunk, rajvonalba fejlődtünk és kivertük a fehé­reket a városból. Nem sokkal később elbúcsúz­tam az omszki elvtársaktól. Permbe kerültem. Itt megis­mertem Münnich Ferenc elv­társat. Münnich elvtárs akkoriban az egyik internacionalista egy­ség parancsnoka volt. Vitézül verekedett a fronton, nagyon szerették a katonái. Csak né­hány délutánt töltöttünk együtt, meglehetősen vidáman, mert Münnich elvtárs derűs életszemléletü ember. Es még egy: mindig tiszta volt a kdto- naruhája, példát vehettek róla a harcosai. En régi zenebarát vagyok, Münnich elvtárs is nagyon sze­rette a muzsikát. Emlékszem, meghallgattuk a híres permi filharmonikus zenekar szabad­téri előadását is. Perm után nyugat felé vet­tem utamat és 1919 januárjá­ban hazajöttem. A tanácsköz­társaság idején politikai meg­bízott és Szolnok megye kor­mányzótanácsi biztosa voltam. A bukás után a Szovjetunióba altartam menekülni, de elfog­tak és bebörtönöztek. Másfél évi raboskodás után kiszaba­dultam, 32-ben megint elhur­coltak — már ahogy a Horthy- 1 fasizmus alatt szokásos volt. 1940 óta Pécsett élek, itt ér­tem meg a felszabadulást is. Ma nyugdíjas vagyok. Hát ez az én életem dióhéj­ban. Most pedig nézze meg emlékeimet! Ezt a hegedűtök >t Permböl hoztam, ezeket a kot­tákat is ... E fiatal bolsevik dedikált képe is onnan való. Ez a sárgult újságkivágás az Izvesztyija egyik 1917-es cik­ke. A bankjegyek régi, cári ki­adású rubelek .. s * Az emlékek megtekintése után ismét a könyvet vettük kezünkbe és megint elolvastui Ligeti Károly elvtárs versét: „Míg telketekben szikra tűz fog égni. Mindig előre, vörös magyarok! A szép jövendőt e! fogjátok érni, En !s elérem — habár meg­halok .. .*• MAGYAR LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom