Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-01 / 257. szám
1957 NOVKMRFR I 'S. A P t ö 3 pOLSTflTőBW a unsung1 Tizeimbe nrllióért évi nyolcvan millió »orint Európa legnagyobb bőrgyára lehet oC&uéÁ a. pécsi &áH.Lfás%oÁAoJz o4 pécsink váÉ&stza. ja Pecsi Elkészült a távlati fejlesztési terv A Komlód Szénbányászati Tröszt dolgozód nevében Piegl János igazgató, Kelemen László, az MSZMP komlói bizottságának titkára és Czéder János, a tröszt szakszervezeti bizottságának elnöke, az alábbi felhívást juttatták el a Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozódhoz: „Kedves Elvtánsaik! A két tröszt között már hagyományossá vált párosvenseny további felújítását javasoljuk a negyedik évnegyedre; Biztosak vagyunk abban, hogy a két tröszt között kialakult párosverseny komoly ösztönzést és segítséget nyújt a munkaverseny minél szélesebb körben való elterjesztéséhez. Mi vállaljuk, hogy: 1; 1957; IV; negyedévi termelési tervünkön felül 1000 tonna szenet termelünk. 2. Ugyanebben az időszakban, az előirányzottnál 4000 tonnával több kokszszenet adunk a népgazdaságnak; 3. Az utolsó negyedévre jóváhagyott önköltségi tervszámúnkhoz viszonyítva, 3 millió forintot akarunk megtakarítani. 4. Ez év harmadik negyedévének tényszó- máhöz képest, 3 százalékkal csökkentjük a baleseteket.” Továbbá közölték a pécsiekkel, hogy a harmadik negyedévi verseny eredményeinek értékelésekor történt, a verseny elbírálásával kapcsolatos, megállapodást magukra kőtelezőnek ismerik el« ték Nagy terveket szövögetnek A pécsi bányászok az alábbi választ küld-f a bőrgyárban. Elkészült egy a komlóiak felhívására: • közeli és egy távlati fejlesztési „Kedves Elvtársak! Örömmel fogadjuk hagyományos párosversenyünk újbóli felújítását, a negyedik negyedévre. Reméljük, hogy ez a verseny mindkét trösztöt elősegíti a negyedik negyedévi, majd pedig 1957. évi eredményes munkában. Ennek erős akaratában vállaljuk: 1; 1957. negyedik negyedévi termelési tervünket 3000 tonnával túlteljesítjük. 2. Ebben az évnegyedben 1200 tonna kokszszenet adunk terven felül a népgazdaságnak. 3. A harmadik negyedévi tényszámhoz viszonyítva két százalékkal kívánjuk csökkenteni önköltségünket, mivel dolgozóinkat nagyobb nyereségvisszatérítéshez kívánjuk juttatni; 4. Baleseti összmutatóinkat 3 százalékkal csökkentjük, a harmadik negyedévi tényszámhoz viszonyítva. 5. A verseny értékelésével kapcsolatban tartjuk magunkat nemrég történt megállapodásunkhoz; ; terv. A háromévesben a leg- ■ fontosabb feladatokat csopor- • tosították, a távlati terv végre- : hajtása pedig biztosítaná a : gyár teljes modernizálását; Tizennyolc milliós beruházással ötven százalékkal növelhetnék a gyár kapacitását. Ez azt jelentené, hogy évente nyolcvan millió forint értékű áruval termelhetnének többet. ’ A többtermelést elsősorban korszerű gépek üzembehelyezé- : sével biztosítanák a régi és az ezután építendő új üzemrészekben egyaránt. Pécs, 1957. október 29. A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói nevében: Pataki Mihály igazgató, Ambrus Jenő, az MSZMP városi titkára, Fehér János, trösztbizottsági elnök Megnyugtatókig hatna a gyár dolgozóira és nagy megtakarításokat eredményezne, ha a terv kivitelezése során egy helyre csoportosíthatnák a sertésbőrkikészítő műhelyeket. A jelenlegi sertésbőrkikészító mellé építenének egy meszes és egy cseres műhelyt, amely- lyel a gyártandó bőrök minősé- ^ gét jó irányban befolyásolnák. ; Eddig az volt, s még ma is az a helyzet, hogy a kikészítőbe a gyár túlsó feléről hordják a bőröket, kitéve napnak, fagynak, ami rontja a minőséget Az új műhely megoldaná ezt a régóta vajúdó ügyet; Cseres csarnokot szeretnének építeni a jelenlegi faépítmény helyett. Az új csarnok hat kádsoros lenne, modern emelőszerkezetekkel, amelyben teljesen mechanizálhatnák a jelenleg egyik legnehezebb gyári munkafolyamatot. Ezért és azért, mert nem kellene szabad ég alatt dolgozni a cserzókádakban lévő bőrökkel — ez nagyon nagy dolog lenne. A cseresben dolgozók valamennyien reumásak. A téli időben fagyos bőrökkel való munka mindegyiken megbosszulta magát. Nem kellene többé forró napon, télen fagyban — szabadban dolgozniok. Albániában megszüntették a jegyrendszert Tirana (ATA): A tiranai rádió szerdán délután közölte az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának és az Albán Munkapárt Központi Bizottságának határozatát a jegyrendszer teljes megszüntetéséről, a szabadpiaci élelmiszeráraknak, valamint az iparcikkek és az élelmiszerek egységárának leszállításáról, a munkások és alkalmazottiak bérének felemeléséről, a nyugdíjak, az ösztöndíjak, a családi pótlékok felemeléséről, a kötelező beszolgál tat ási árak felemeléséről és a mező- gazdasági terményféleségek árainak a kiskereskedelmi egységárak alapján történő réndezfeéről; Komensky-emlékünnepély a pedagógiai főiskolán Sok korszerű gép — új hasító, húsoló, színeié, taszító — kellene a gyárba. A gyár gépi berendezése már elavult, a bőrmegmunkáló gépek megkopottak, megrongálódtak. A népi demokratikus országokban sok olyan bőrgyár van, amelyekben korszerűbb gépekkel, s ennélfogva egészségesebb körülmények között dolgoznak a munkások, mint Pécsett. Egészségesebb munkakörülményeket biztosítana például automata festékszórógép beállítása, *amely tökéletesen elszigetelt ! térségben nemcsak festi, ha- * nem meg is szárítja a benne A cseres műhely kibővítését, új, nagyobb konyha és ebédlő létesítését, s ezenkívül még mindent, ami a gyár teljes korszerűsítéséhez hozzátartozik. S mit valósítanak meg a közeljövőben? Fejlesztik a mar- habox műhelyt. A meglévő épületre egy emeletet húztak, s az új helyiségekben helyezik el a marhaboxos üveglapos szárítóját. Eddig csak a sertés- boxkikészítőben volt üveglapos szárító, a marhaboxosban régi módon, rámára szegelve szárították a bőrt. Az üveglapos szárító üzembehelyezésével minden egyes bőrnél hat százalékos felületnövekedést biztosíthatnak, mert a szegelés mellőzésével használhatóvá válik a bőrök széle is. Egymillió-ötszázezer forintos beruházással megkezdődik a cseres műhely három kádsorának lefedése. Ez lesz az első lépés a szabadban végzett munka megszüntetéséhez. Hamarosan befejeződik a gyár lcis bekötőútjának építése. A gyáriak úgy mondják: „megszűnik az autók nyomora”. Ugyanis ez az út már évek óta olyan rossz állapotban volt, hogy a rajta haladó gépkocsikat állandóan rúgótörés veszélye fenyegette. A bekötőút ió közlekedést biztosít majd a 1/ [elhelyezett bőrt; A tervben gy^r eigtt húzódó országúitól B- — ; ______ bes zerzéA Béke Világtanács múlt évi gyűlésén javasolta, hogy Jan Amos Kamensky, a nagy cseh pedagógus és hazafi Di- dactica Opera Omnia című műve megjelenésének 390. évfordulóját világszerte ünnepeljék meg a béke és a haladás hívei. A Pécsi Pedagógiai Főiskola ennek a felhívásnak a szellemében 28-án, este ünnepi hetének egyik mozzanataként nagyszerűen sikerült Komensky emlékünnepélyt rendezett; Vas Károly, a főiskola békebizottságának elnöke megnyitó beszédében rávilágított arra, hogy Komenskyt nemcsak mint nagy pedagógust kell ünnepelnünk, hanem mint kora haladó eszméinek egyik legnagyobb képviselőjét is, aki számtalan alkalommal kifejezést adott az emberi nem alapvető egyenlőségének, minden nép jogának az önállósághoz, és aki nem szűnt meg harcolni azért, hogy a nemzetközi viszályokat ne háborúval, hanem tanácskozásokkal oldják meg. A megnyitó beszéd a továbbiak során a békéért és a népek egyenjogúságáért' harcoló Komensky arcképét állította a hallgatóság elé Az ünnepély előadója, dr. Komlósi Sándor főiskolai docens az > úttörő jelentőségű nagy pedagógusról emlékezett meg. Az előadás a kora társadalmi helyzetképének keretében elemezte Komensky életművét. Közben külön kitárta nagy pedagógus magyarorszá-' gi működésének beható vizsgálatára is. A hallgatóság előtt az előadás nyomán világossá vált, miért mondhatjuk joggal, hogy Komensky volt a modem, tudományosan megalapozott neveléstudomány elméletének és gyakorlatának elindítója. Az est színvonalát és nevelő hatását nagyban emelte Kajdi Béla II. éves hallgató szép szavalata és a főiskola énekkarának nagyhatású, művészi énekszámai. A Komensky-emlékünnepély méltó láncszeme volt a főiskolai ünnepi hét programjának. ! ilyen festékszórógép : se is szerepel; Mit várhatnak a bőrgyáriak ; a távlati tervtől, amelynek jó- : váhagyását nagyon remeke? : Uj energia-telep létesítését, • üzemfenntartó műhelyt tágas | raktárakkal. A meszes műhely : második és harmadik emeleté- : nek lebontását és ehelyett kor- : szerű, új üzemrész építését. az ipari vágányig. Ha a minisztériumban elfogadják és jóváhagyják az itt készült fejlesztési tervet, tíz év múltán nem ismerünk majd rá a Pécsi Bőrgyárra, amely a megvalósuló elképzelések alapján Európa egyik legnagyobb bőrgyára lesz. Országos fényképkiállítás Pécsett A Mecsek Turista Egyesület országos fényképkiáliítást hirdetett. A kiállítást bárcsak december közepén nyitják meg Pécsett, de már eddig is a vártnál nagyobb az érdeklődés. Az ország minden területéről küldik a képeket s eddig 149 fotóstól mintegy 600 képet kaptak. A kiállításra kerülő képek zsűrizése november 8-án és 9-én lesz. Az egyesület úgy tervezi, hogy mintegy 40 oldalból álló katalógust is kiad, amelyben többek között 12 mélynyomású kép is helyet kajp. 2)ics8 harcokra, régi hősökre emlékezünk ii ti eljuttok a vörös Budapestre, Es Síelés Tér rétok és vtrág... S ha. visszanéztek csodás napkeletre, Veletek ujjong az epés» világ .. (Ligeti Károly „Végrendeletem” e, verséből, isis.) Térképpel és a ^kisokos"-sál félszerelve nyitottam be Viz- kelety Jenő elvtárs Kisfaludy itcai lakásába. A „kisokos“ rgy nagyszerű könyv, amelyet ,Magyar internacionalisták % Nagy Októberi Szocialista Forradalomban“ címmel adtak ki nemrég. Tele van szebbnél- szebb visszaemlékezésekkel és örökbecsű dokumentumokkal. Ebben olvastam először Ligeti Károly elvtársról is. Vlzkelety elvtárs még jobban megismertetett vele. — 1915 októberében fogságba estem — kezdte visszaemlékezését. — Kievbe és Csitá- b.i hajtották bennünket, majd az omszki hadifogolytáborba kerültem. Itt ismertem meg tanítómesteremet. Ligeti Károlynak hívták. Hallgatag ember volt, kecskeszakállt és bajuszt viselt. Civilben a Népszavánál dolgozott, a hadifogolytáborban rendíthetetlen bolsevikke nevelődött. Priccsen feküdt, amikor először megláttam. A pislákoló gyertyavilágnál újságot olvasott a többieknek. Odahúzódtam. „Érdekel?” — kérdezte, amire igennel feleltem. Ettől kezdve sokszor elbeszélgetett velem. Nagyon vonzódtam hozzá. Nem voltam műnkás- és parasztszármeznsú de ismertem a nyomort. Pincér volt az apám, nyolcadma- gára kereste a pincérek bizonytalan kenyerét. Rendszerint az akkori nagy ünnepeken, karácsonykor és húsúéikor nélkülöztünk a legtöbbet, mert akkor a kutya sem ment a vendéglőbe. A nélkülözéstől egymagában azonban még nem lettem volna forradalmárrá. A háború és a hadifogság tett azzá. Először rettenetesen elkeseredtem. Látnom kellett, hogy a ferenejőzsefi rendszernek nem sokat számit a magamfajta közlegény élete. Ügy hajt bennünket a biztos halálba, mintha vágóhídi marhák lennénk. Tiszta szívből gyűlölni kezdtem a magyar és osztrák urakat. A hadifogság talán ennél is borzalmasabb volt. Ezrével pusztultak el honfitársaim a kiütéses tífuszban és tudo- ' bajban. Csak néhány szamot: az omszki lágerben 13 000 volt a foglyok létszáma és 30 ezren feküdtek a temetőben. Tavasz- szal, amikor felengedett a föld, egész hullahegycket ástunk, el. Elképzelhető, milyen lelki- állapotban éltünk mi ott. Meg gyűlöltük az orosz urakat is, minden gyárost és földbirtokost a világon. Csak kis szikra kellett ahhoz, hogy lángra- lobbanjon bennünk a rettenetes felháborodás. Ezt a szikrát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szolgáltatta, az olyan rendíthetetlen bolsevikok közvetítésével, mint Ligeti Károly elvtárs. Amikor hírül vettük a forradalom kitörését, megalakítottuk az Oroszországi Magyar Kommunisták Pártját, (az alakuló gyűlés jegyzőkönyv- vezetője voltam) és a Magyar Népbiztosok Tanácsát. En egészségügyi népbiztos lettem. Ligeti elvtárs pedig a tanács elnöke. Legelőször is a dühöngő járvánnyal szálltunk szembe, összeköttetésbe léptünk az omszki szovjettel, és egy egész társzekér orvosi műszert kaptunk tőlük. Higgye el, a magyar orvosok sírva fakadtak örömükben, amikor meglátták. Később ugyancsak az omszki szovjet és a szovjet kormány közvetítésével 2500 beteg és rokkant hadifoglyot küldtünk haza. Közben lapot szerveztünk „Forradalom“ címmel. Barna, dohányszinühöz közelálló papírra nyomtuk és a hadifoglyok úgy olvasták mint a kincset. Néha húszezret is kiállítottunk belőle és más távollévő hadifogolytáborokat is elláttunk vele. Nem sokáig élvezhettük az aranyszabadságot. Megkezdődött a polgárháború és a Ligeti elvtárs szervezte internacionalista egység elindult Távol-Keletre. En is velük akartam menni, de Ligeti elvtárs nem engedett. Azt mondotta, hogy a betegek mellett a helyem. Ekkor láttam utoljára a mi Ligeti1 elvtársunkat. Sok- dicsőséges csata után a fehérek fogságába került és bestiálisán meggyilkolták. Nagyon lesújtott a hír. Szegény, mintha sejtette volna, hogy ilyen halál lesz az osztályrésze. Nem egyszer célzott rá. De nézze meg a versét! A-t is „Végrendeletem“ címmel irta: „ ... Míg telketekben szikra tűz fog égni, Mindig előre, vörös magyarok! A szép jövendőt el fogjátok érül, En is elérem, — habár meghalok. ... En itt maradok bús, jeltelen sírban. De veletek küldöm tüz-ielkemet, Hogy lobogva forró csatasorban Az én lelkemtöl lelkesedjetek.” ügye gyönyörű? De térjünk vissza Omszkba. Időközben megerősödtek a fehérek és a város falai alá értek. Vissza kellett vonulnunk, túlságosan gyengék voltunk ellenük. Hajóra szálltunk, jól megerősítettük magunkat homokzsákokkal. Vagy ötszázan lehettünk, az omszki szovjet, magyar bolsevikok és egy század lett vörös katona negyven gépfegyverrel. Nagyon derék legények voltak. Nemcsak azért, mert egy fejjel magasabbra nőttek nálunk, hanem azért is, mert igazi forradalmároknak ismertem meg őket. A hajó kapitánya fehér lehetett, mert csak a pisztolycső nem éppen barátságos megmutatására volt hajlandó elindulni. Ahogy lefelé hajökáztenk az Jrtiszen, egyszer csak szemben találjuk magunkat egy semleges nagy hajóval. Megijedt a homokzsákok mögül reá me- redező gépfegyvercsövektől, mert egyből megállt és teljesítve parancsunkat, megindult visszafelé. Természetesen meg szálltuk és jól megerősítettük ezt is. A hr*iko’c is utaztak és igen értékes híreket mondottak nekünk. A Tavda folyó Tavda nevű városában kitört-az ellenforradalom, összeköttetésbe léptek az omszki kolcsakistáltkal. Már várnak bennünket. Ügy tudják, fegyvertelenek vagyunk, ök ódivatú fegyverekkel és öt tölténnyel vannak felszerelve... — Csák várjanak! — gondoltuk magunkban. — Majd ellátjuk a bajukat! így is történt. Halálos csendben értünk a kikötőbe, aztán sortüzet zúdítottak ránk. Ez volt az ő köszöntésük. (Érdekes, éppen az a fehérérzelmű kapitány halt meg legelőször, az, aki Omszkban nem akart elindulni.) Illedelmes fogadj istennel kellett viszonozni és Icaptak is olyan gépfegyverorkánt, hogy belesiketültelc. Gondolom, nagyon meghök- kenhettek. Az omszkiak jelentése szerint fegyvertelenek vagyunk, egy hajóval jövünk és mit tesz isten — egész flotta okádja rájuk a tüzet. Mert hogy el ne felejtsem, tíz hajót fogtunk el és szálltunk meg Tavdáig. Nem sokat teketóriáztunk. Partraszálltunk, rajvonalba fejlődtünk és kivertük a fehéreket a városból. Nem sokkal később elbúcsúztam az omszki elvtársaktól. Permbe kerültem. Itt megismertem Münnich Ferenc elvtársat. Münnich elvtárs akkoriban az egyik internacionalista egység parancsnoka volt. Vitézül verekedett a fronton, nagyon szerették a katonái. Csak néhány délutánt töltöttünk együtt, meglehetősen vidáman, mert Münnich elvtárs derűs életszemléletü ember. Es még egy: mindig tiszta volt a kdto- naruhája, példát vehettek róla a harcosai. En régi zenebarát vagyok, Münnich elvtárs is nagyon szerette a muzsikát. Emlékszem, meghallgattuk a híres permi filharmonikus zenekar szabadtéri előadását is. Perm után nyugat felé vettem utamat és 1919 januárjában hazajöttem. A tanácsköztársaság idején politikai megbízott és Szolnok megye kormányzótanácsi biztosa voltam. A bukás után a Szovjetunióba altartam menekülni, de elfogtak és bebörtönöztek. Másfél évi raboskodás után kiszabadultam, 32-ben megint elhurcoltak — már ahogy a Horthy- 1 fasizmus alatt szokásos volt. 1940 óta Pécsett élek, itt értem meg a felszabadulást is. Ma nyugdíjas vagyok. Hát ez az én életem dióhéjban. Most pedig nézze meg emlékeimet! Ezt a hegedűtök >t Permböl hoztam, ezeket a kottákat is ... E fiatal bolsevik dedikált képe is onnan való. Ez a sárgult újságkivágás az Izvesztyija egyik 1917-es cikke. A bankjegyek régi, cári kiadású rubelek .. s * Az emlékek megtekintése után ismét a könyvet vettük kezünkbe és megint elolvastui Ligeti Károly elvtárs versét: „Míg telketekben szikra tűz fog égni. Mindig előre, vörös magyarok! A szép jövendőt e! fogjátok érni, En !s elérem — habár meghalok .. .*• MAGYAR LÁSZLÓ