Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-26 / 278. szám
KÖVEMBE« m KTXPtó m160 millió rubel Albániának f Mi, pécsbányatelepi fiatalok... ' Tirana (ATA) Mint aa albán | sajtó közli, Moszkvában a na- j pókban tárgyalások folytak as? Albán Népköztársaság, vala-: mint a Szovjetunió kormány- • küldöttsége között an-ól, hogy* * Szovjetunió gazdasági és? Balogh János elvtárs, egyszerűbben Balogh Jancsi most jött ki a fürdőből. A haja még vizes, szempillája körül Idmoshatatlan fekete szénporos gyűrűt látok. Lem- berdzsekjét és ingjét kigombolta, nem sokat törődik a csípős-nyirkos novemberi idővel, A KISZ-irodába tessékelt. í~' suk néhány hete vagyok nitjuk a fiatalokat, jöjjenek a „ J' “7 “ .. 7.. . z KISZ-titkár. Nehéz he- mamák is, szívesen látjuk őket. műszaki segítséget aynjt Alba- Ttek voltak! Évekig nem láttam Vasárnap Erzsébet-bált renniának a második ötéves terv: jó ifjúsági életet Pécsbányán, deztünb. Egészen körülfogtak. céUdtűzéselnek megvalósitá- j különösen a lányok maradoz- p, mamák azt kérdezték, hogy ea albán kormány keltsenek, j hogy először is a mamákat kell ugye az ő lányuk is eljöhet a főzőtanfolyamra. Az újdonsült KISZ-tagok a tagkönyvüket sürgették. Kovács Pista, a pártp. prdetárnemzetköascg elvei- {megnyernünk. Ahogy mondom, titkárunk majdnem táíicraperiol vezérelve és attól az óhaj-j Ha a marnák bizalmatlanságát tói áthatva, hogy hozzájáruljon Albánia gazdaságának fej• eloszlatjuk, akkor elengedik lcsztéséhe®, elhatározta, hog* 160 mTOiö rubel értékű hosz-i szúlejáratn hitelt nyújt az Al- j bán Népköztársaságnak. E hi-; lányaikat, s ha azok jönnek, itt lesznek a fiúk is... Munkához láttunk. Nyolcvan meghívót gépeltünk, elárasztottuk velük Pécsbányát, Borbála - telepet, Káposztásvölgyet, és a pedagógusokat. Megírtuk, hogy fél keretében as albán kor-j tea-estet és előadást tartunk a mány kérésére a Szovjetunió • megismerkedés és általában a műszaki segítséget nyú jt Al-: szerelem problémáiról. Erre dűlt íróasztala mögött, olyan boldog volt Mike Jancsi, a vezetőség egyik tagja azt mondta, hogy tudta, hogy jól fóg menni, de ezt még ő sem merte remélni. JWagy szó ez Pécsbányán! Amikor a munkatervet készítettük, nem mertük azt írni, hogy támogatjuk az úttörőket, megelégedtünk egyelőre a „felvesszük a kapcsolatot’’ barnának & mezőgazdaság a* ipar fejlesztéséhe*. Albán szakembereknek lehetővé teszik hogy tudásuk fejlesztése céljából tanulmányoznák; a, Szovjetunió iparának fejlett technikáját. A Szovjetunió nyújtotta hitelt Albánia olyan áruk szállító sával fizeti vissza, amilyeneket eddig is exportált a Szovjetunióba, A fenti megáHapodást november 22-én írta alá Mehmet Shebu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és A. L Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának efeö elnökhelyettese. és | mindenkit szeretettel meghí- megfogalmazással is. Hogy is £ vünk, elvárjuk a mamákat is. atyáskodhatnánk fölöttük, amiTudja, mennyien jöttek? Hatvan-hetvenen, többségükkor szervezettebbek és fegyelmezettebbek nálunk? A pécsben lányok ér- mamák. Alig bányai KISZ sehol sem volt hittem a szememnek. Bérezés elvtárs tanító nagyszerű előadást tartott arról, hogy illik vagy nem illik-e az utcán megismerkedni és így tovább. Aztán én álltam fel. Vázoltam a programunkat. Szak- ; körökot szervezünk a fiúknak, szabás-varrás és íózőtanfolyaidáig. A régi vezetőség alig tett valamit. Hogy ne menjek mesz- sze; gyűlést hirdették, a titkár pedig odahaza szundizoft. Vagy: balatoni kirándulást szerveztek, megígérték, hogy másnap reggel gépkocsival indulnak a megbeszélt helyről. Meg is jelentek az ifik elemómot indítunk a lányoknak, i31as csomaggal a kezükben, újabb előadásokat tartunk a de várhattak a teherautót! ; szerelemről, házasságról és az Hült helye sem volt._ Semmi 1 anyaságról. Akinek színjátszás- sem a kirándulásból. ! ra szottyanna kedve, azt . is l megteheti, akár énekkart is | szervezhet. Tehát csak jóra taÜjjáalakuló taggyűlésünkön nagyon megmosták a régi titkár fejét A szemébe mondBékességben egymás mellett, egy célért Mohács város nemzetiségeiről A mohácsi városi fanács •rövidesen fő napirendi pontiként tárgyalja Mohács város Siemzetiségeinek helyzetet.. De memcsafc a tanácsteremben lesz szó a nemzetiségiekről, bauern november 30-án a nyilvánosság előtt rendezzük Kiég a nemzetiségi napo*. A találkozón a Bartók Béla Művelődési Házban bemutatkoz- ».vak a nemzetiségi ku'túrcso- Iportok. A nemzetiségi napon nagygyűlést is rendezőnk. A nagygyűlés előadójául Ognyenoincs Milán elv- tsársat, a Délszláv Szövetség ipptitkárát kértük fel. A nem- S»tiségi napot a nemzetiségiek fcálja zárja majd ba« A tanácsülés jelentőségét az fii ózza alá, hogy a város lakosságának több •mint a felét «nemzetiségiek alkotják. Jelexi- üős azért is, mert az elmúlt 4 esztendő aJaitt a nemzetiségek kérclésével a tanácsülés nem íogilH'lkozott, bár számos probléma megoldásában és részlet- kérdésben segítséget nyújtott. A város lakosságának 22 számlikát a délszlávok vagy ahogy dk magúkat nevezik, a ,„magyar sakacok“ alkotják.—' 1955-ben a nemzetiségi pap ah* fcsílmávafl a mi 50 tagú soka« kultűregyöttesimket is meghívta a népművelési minisztérium Budapestre. Kultúr filmed; készítettek a bűsó.iarás törté» inetérdL Pafkovics Katalin pedig as országgyűlésben kórnú- öéM a délszfóvoteafe A németajkú lakosság, antety « város lakosságának mintegy 30 százalékát teszi, < rá- fost környező szőlőhegyeken kakáik. Főfoglalkozásuk a szőlőművelés. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy a mohácsi tKiőlcikuJfcúiift nem pusztult ek A városi tanács a németajkú tekoeságot is támogatta; Csak ce legjetentőtxíbbékír51 szóivá: a azőlohegy viWaimosítósa mintegy 200 ezer foóntbe került. Ebben aa évben ICO ezer üo- íintos költeóggél bővítettük a szőlőhegyi iskoláit, s kérésükre a szőlőhegyen minden vasárnap fltevelőadást tartunk. 15 4per forintért átalakítottunk céljaira. Idény-napközit is fé- tesítebtimk. Most tervbevettük, hogy a város és a szőlőhegy között rendszeres autóbuszjáratot indítunk. Nemzetiségi politikánk szemiáltető kifejezője, hogy 80 tanácstagunk közül 13 délszláv, 8 német, 2 cigány nemzetiségű. A tanács dolgozói tekintetében még élesebben kifejeződik ez a megosztás. A v. b. elnöke magyar, az elnökhelyettes németajkú, a vb- lítkár délszláv származású. A mohácsi laikosságnak mintegy 5 százalékát teszi ki a cigányság. Az elmúlt évek során jói működő tánc csoport- < jakkal és zenekarukkal kap- 1 esolódtak a város kulturális < életébe. A városi tanács tánc- j ruhák vásárlásával segítette • okot. .Jelenleg az a tervünk. ! hogy egy kultúrház felépítésé- : hez nyújtunk segítséget. Ök ; vállalták, hogy az építéshez ] szükséges téglát maguk kászí- : lük el és égetik ki, a város pedig szakember adásával és tetőszerkezettel segíti őket. Ez a létesítendő művelődési otthon napközben óvoda lenne, míg este 'a művelődési ház szerepét töltené be. A nemzetiségiek hagyományaikat, ünnepeiket szabadon ünnepük. A műveSődési lxáz életében és a városban mindenki előtt ismeretes a hagyományos ..sváb- és eigány- báf”, vagy az országosan ismert mohácsi busójárás. — A „búsók” legjobbjainak díjazáséira 5000 forintot adott a tanács. A nemzetiségi kuitár csoportok mellett természetesen a magyar kuútúrtevékenység sem maradt el. Itt említhetem meg a mohácsi inűvésaegyiitteBt, amely színjátszó, tánc- és zene karból tevődik össze. Megye- síserhe ismert fúvós és vonós zenekarunk, valamint kamara zenekarunk. Most tervezzük egy zeneiskola felállítását. Elért eredményeink mellett természetesen negatívumok is jelentkeznek. A városi tanács most azért ül össze, hogy ezeket elhárítsa s erre az egész Káros lakosságát mozgósítsa. «gónMft ms,hoeg* váa»JM pedagógusa segíts ebibe«, a munkában. A tanácsülés iránt máris nagy érdeklődés nyilvánul meg. A tanácsülés beszámolójának elkészítéséhez fajkértük a nemzetiségiek véleményét, megbeszélést tartottunk a déltáv-körben, a szőlőhegyen a németajkú lakossággal és a cigányokkal is. Miután látjuk, hogy a lakosság részéről az érdeklődés megvan, reméljük, a tanácsülés eredményes munkát, végez. FERENCZT LAJOS úb-emök ták, hogy nem csinált semmit becsapta a fiatalságot és így tovább. Melege lett neki, de nekem is. Ahol ennyit követelnek a vezetőségtől, ott fel kell kötni a felkötnivalókat! Vigyáztam is a vezetőség ülésen. Megmondtam a fiúknak, hogy gyerekek az egész vezetőség dolgozik, minden gyűlésen beszámoltok a munkátokról. Nincs lógás! Én nem dolgozok semmit! Természetesen dolgozni akar tam én is és dolgozom is. Mégis így kellett tennem, mert ha magamra maradok, akkor a volt titkár sorsára jutok. Ha a vezetőség összefog, akkor a tagságot is mozgatni lehet. Nagyon lelkesek a gyerekek. Amikor arról volt szó, hogy színjátszó csoportot alakítunk, a lányok egyből összeírták hogy ki fog benne részt venrji, a lelkimre kötötték, hogy így legyen ám! A fiúk a műn Kában állnak helyt- A holnapi KISZ vezetőségin már a harmadik KISZ-brigádot alakítjuk meg Az első kettő remekül szerepelt Nem akarok dicsekedni: az enyém a legjobb ebben a pillanatban. Nem is sejtem, hogyan fognak bennünket kifizetni. Tudja, milyen po^otn pénzről van szó? Tizenöt méter s havi előirányzatunk és mi már nyolcadikén meghaladtuk a tizenhatot. Most már a harminchatnál tartunk, a hónap végéig elérjük legalább a negyvenet Még ha sapkával hordom ki a négy métert, akkor is meglesz! A pécsbányatelepé bányászfiatalokat többé nem lehet megtántorítani. Teszünk róla. Csak a munkásérdékeknek megfelelő színdarabokat fogunk játszani, nem kell nekünk a limonádé. A szabás- varrás tanfolyamat politikai és természettudományos előadóitok megtartására is felhasznál juk, a lányok öltögetés közben' ismerkednek meg a kül- és belpolitikai eseményekkel. A fiúknak előadásokat rendezünk. A pécshányatelepi KISZ valóban a párt ifjúsági szövet sége lesz. Közben d-ellátogatunk az egyetemre is. Elbeszélgetünk az egyetemistákkal, elmondjuk, hogyan dolgozunk, menynyit keresünk, miként művelődünk és szórakozunk, tehát milyen is a mi életűnk. Segítünk az ottani KISZ-nek, támogatjuk a munkás-paraszt fiatalokat, azon leszünk: egy se felejtse el osztályát, ne tagadja meg szegény édesanyját a vénát és a fajtáját TAe elég is lesz már, vár a feleségem. Mert ha az asszony ki dolgozik, segíteni kell kicsit a házimunkában, igaz? A viszontlátásra»: „ Velük kiáltom“ (Gondolatok a békekiáltványról) Szeretném kiáltani, nézzétek emberek! Micsoda két ellentétes örömet és keserűséget kiváltó cselekménysorozatot látunk a világban. Az egyik oldalon a mesterséges holdak felrepítése a természet megismerésére, legyőzésére. Szinte megdöbbenünk, mekkorát nőtt az ember, az értelem és a munka, a felszabadult élet viszonyai között. Ezt követte a szocialista eszméket gyakorlatban valóra váltó ország 40 évet történeti tapasztalatainak összegezése november 7-én, majd a szocialista országok kommunista pártjainak nyilatkozata, s a hatvannyolc kommunista párt békekiáltványa. Szinte alig lehet követni a történteket. A másik oldalon világméretű marakodás a hatalomért, az uralkodásért, nem törődve, hogy millióknak nyomort s pusztulást teremtenek. Mindezekhez felhasználják a tudomány által lét-ehozott legmodernebb pusztító eszközöket. Teszik ezt szégyen és piroitkodás nélkül eszeveszetten. Atombomba-raktárrá akarják alakítani Németországot További rabságban hagyni Algériát, uralkodni a Közelés Közép-Kelet népei felett, el akarják hitetni, hogy a szocialista országok támadásra készülnek, doktrínákat és paktumokat készítenek. Ez az, ami keserűséget, aggodalmat vált ki a haladó emberekből. Ha a falumba megyek látogatásra, mint politizáló embertől az egyszerű parasztasszonyok, a gyerekkorom Juliska nénii gyakran megkérdezik, mit tudsz mondani, lesz-e háború? S mindjárt maguk véleményt is mondanák. A paraszt erős és gondolkodik is, meg tudja ítélni mi s jó és mi a rossz. Es nem hisszük, hogy a német, a francia, az olasz dolgozó ember másképp gondolkodna. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy megértsük a háború veszélyét és a háború leküzdésének lehetőségét — írja a békekiáltvány. Az egyszerű emberek, a munkások, a parasztok, az én falum egyszerű dolgozó parasztjai, a Pista bácsik és Juliska nénik, Igazi emberségről, józar • Ságról és tisztánlátásról tanúskodnak Ezért is nagyszerű dolog, szinte felmérhetetlen jelentőségű a moszkvai békekiáltvány. Nincs olyan hangfogó, mely felfogná, feltartóztatná a kommunista pártok képviselőinek kiáltványát. Meghallják Washingtonban, Londonban, Párizsban, Rómában, Berlinben, a Fokföldön és Ausztráliában, DéU Ame-lkában és a szocialista országokban, a dolgozó, élni akaró emberek. Hitet, reményt, bátorítást ad mindenkinek. Rádöbbenti az embert saját erejére, nagyságára, ha kezetnyújt embertársainak. Talán közhelynek tűnik, de azt mondom, nemcsak az értelmet nyűgözi le, de megindul a szív is ilyen egyszerű szavak, felelősségteljes figyelmeztetés után. A tanítókhoz is szól ez a kiáltvány. Hozzánk, magyar tanítókhoz is. Mondhatják, hisz a mi kormányunktól nincs mit követelni, minden tette a béke ügyét szolgálja. Ez valóban így igaz. Mégis mondjuk mi is egységesen újra, meg újra, hogy egyetértünk ezekkel a tettekkel. Mivel bizonyítsuk? Munkálkodjunk is hazánk felvirigoztatásán, mert ez a mi szavunk, békeakaratunk igazi fokmérője. S emberi kötelességünk mindezt elhinteni tanítványainkban is, hogy beléjük ivódjon kitörölhetetlenül a béke, a minden életet létrehozó és fenntartó munka szeretete. Hogy az emberek összefogását legyőzhetetlen erőnek lássák. Tudják és érezzék, hogy ebben a társadalomban jó és érdemes élni. Nem kell sok kommentár • kiáltványhoz. Nem kell újsághírekből idézet, a tudomány perdöntő tételeinek felsorakoztatása, hanem munka kell. Egymásba kulcsoládó kéz kell, hogy éljünk, hogy emberek maradjunk. Átéltem bombatámadást, láttam bombakrátereket. Megölt ismerősömet, jó pajtásomat a bomba. Nyomorék maradt osztálytársam. Láttam síró édesanyákat, láttam a lerombolt Varsót, Berlint, Drezdát, Budapestet. Hallottam Sztálingrádról, s a többi megtépázott, sokat szenvedett szovjet városról. Ástam lövészárkot, építettem óvóhelyet, aggódtam testvérért, rokonért. Varsóban az egyik kiégett házon egy bomba modellje volt látható, azzal a felírással: NIE, s ez megrögződött minden résztvevőben. Es Ti is láttatok, hallottatok, tanító barátaim. S látjátok, mit tudunk, ha összefogunk. Lerombolt hidak, gyárak, városok épülnek újjá. Új kultúra születik. Elünk és vidámak leszünk, ha mi is velük kiáltjuk: Békét akarunk! PUSZTAI JÓZSEF tanár Í Ae autóbusz utasai, megdőlnek egy kicsit a kanyarban, ♦ sóhajtanak („ez is vagy öt perc l veszteség, ezen a vacak, útón, jmeddig tart ez még!“) vetnek I egy fuió pillantást az autók, csövek. fölAkupacok, emberek és csákányok nyüzsgő kalma- * zára, aztán a busz továbbisuhan, az utasok meg elf elej- ttik az egészet. Egy pillanatnyi Í bosszúság és egy felvillanó kép — ennyi marad meg belőle. í De wki leszáll és odamegy ♦ a föidkupacok és csákányok tközé, az előtt egészen más kép ibontakoeik ki. Aearányokmeg 1 nőnek. * Mikor lesz kész a 6-os út? *— Kinek fontosabb ez a Tcér- ♦ dós. Az utasok fohászkod- JMuk: induljon már -meg a for- igalom és kinéznek a busz ab- | lakából az eibartkádozott útirészre. Az építők meg fohász- tkodnak, hogy csak tartson íci fáz idő, és felnéznek aggódva, i gyanakodva a gyülekező fel- | hőkre. Ha sikerül megúszni teső nélkül még egy darabig, iákkor nincs semmi baj. Hó es- ♦ hét, üsse kő, azt még ellapától- Iják. De az útnak január eise- \jére késznek keli lennie. ♦ Június 13-án kezdték meg a i munkát — az anyagi nehéz- I ségek és munkaerőhiány miatt Tfiem előbb. Azután meg me- | gint. csak nem tudtak úgy rá- | kapcsolni, ahogy szerettek vol- tna. Forgalom alatt dolgozni {nem leámiyálam. Azt még egy Zkniemmai tudja iocpaatofr *** Lesz-e je te ni, amikor ae út egyik oldalát bontják, a másikon -meg vonul az autókansván. Milyen lesz ae új út? Mindenekelőtt kétszer olyan széles, mint a régi. Tizenkét méteres aszfaltburkolat fut majd föl végig a dombon. Ae emelkedő megmarad, csak ésszerűbb és szebb lesz. Eddig a mohácsi út felöl csak az első dombra felkapaszkodva látták ae autók a szembejövőket. Most a két egymásután következő emelkedőt egy, egységes ívben felfutó dombbá alakítják, olyasformán, mintha egy puposteve két púpjából egyet csinálnának. Sok bába közt étvész a gyerek — tartja a közmondás, és ha nem is veszélyesen, azért kicsit áll ez erre az építkezésre is. Együtt dolgozik itt az Aszfáttútépztő Vállalattal a. posta, meg a vízmüvek. A tűzve zetékcsövéket és a postakábelt most a járda alá rakják le, így nem kell majd esetleges javításoknál fölszedni az egész burkolatot. Együtt kell dolgozni, együtt is dolgoznak, csák- hát... néha bizony lassítja a munkát a kooperáció, helyesebben a tervszerűség hiánya. Pénteken például közölték a vízművek, hogy a mohácsi út jó idő A utcaseprő f világosság B Se egy csövet. A munkai azonban csak hétfőn kezdik el. szombaton nem érdemes.« És hát az emberek Icüzöti te vannak, sajnos, mindig .vannak, akik azért dolgoznak, hogy a piros százasok a borítékból egyenest az italbolt pultjára vándoroljanak. Nincs sok ilyen legény, de az az öthat is bőven elég. Valóságos harcot kell vívni velük pénteken délelőtt, mert jönnek, szeretnék megkapni a fizetést De szigorít rendelkezés szerint egy óra előtt nem lehet mert különben nincs már rendes munka. Szerencsére nagy többségben vannak a jó munkások, az „öregkubikosok, akik 5—6 éve dolgoznak itt, méghozzá nem is akárhogy. — Olyan fiúk ezek, hogy reggel fölveszik a csákányt cs le se rakják fél ötig. Remekül tudnak dolgozni. Ha már az építésvezető is így nyilatkozik róluk, aklzor nincs baj a Túri-, Decsi-, Halász-brigáddal (ők a legjobbak) de a többivel sem. Csak több ilyen munkása lenne a vállalatnak! De hát a legnagyobb részük dolgozik a földön is, otthon a falujában. így aztán aratáskor, ami nemcsak a me- I JaaMflMfltÉ dologidő, hanem, a földmunkád ban is akJcor kellene leginkább az ember, ilyenkor hajtőinek «? útépítők és várják az őszt* De persze ez vagy, országos és egyelőre megaldJustatíam probléma. Más, megoldható problémák viszont ott hevernek a Zsolnán gyár és a Mohácsi út közötti útszakaszon. Igen, egy szakmabelinek szemet is szúr, de még egy gondos háziasszony is és*- reveszi: nincs utcaseprő 09 újonnan megépült, szép aszfalt úiton. Eltekintve minden tiS2» lasági és esztétikai szempont* tói, a friss aszfalt legnagyobb ellensége a friss föld. Éppen az a friss föld, amelyik ott terpeszkedik kupacokban né* hány méternyire, — hogy meg sem lehet akadályozni a szét« szóródását. Pedig ez as öt éa félmillió forinton épült áj át megérdemel egy kis gondo* zást. Ha az ember megereszti a fantáziáját, látja is két hó* nap múlva a széles, szép világos utat, amelyen egymást érik az autótok kocsik motor* kerékpárok. Most még, fm este végig* megy az ember, csak a hold* világban gyönyörködhetUti Egy kis figyelemnvel a pislogd égőket is földfedezheti az oszlopokon, de hát ezek nem vi tágítanak. Sajnos. A lakók na* gyón szeretnék pedig, ha nem lennének örökös zseblámpa- gondjaik. Es ha már az új út jó lesz és szép, ennyit megérdemel
