Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-26 / 278. szám

fíLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1957 NOVEMBER 26 Mai számunkban : 160 millió rubeles szovjet hitel Albániának A „János vitéz“ az Ifjúsági Színházban Nemzetiségi nap lesz Mohácson Pécsi D:zsa-Pelőfi—Komlói Bányász 1:0 (0:0) Vénük a társadalmi lolajdaat! Sok szó hangzik el mosta* nábaa a társadalmi . tulajdon védelméről. Az ellenforrada­lom után, amikor még nagy­fokú szervezetlenség, fejelet- lenség uralkodott a gyárak­ban, üzemekben, bányákban s édeskeveset törődtek azzal, hogy ki mit csinál, egyesek ki­használva a zűrzavart, hozzá­kezdtek a nép vagyonának fosztogatásához. A társadalmi tulajdon elleni vétségek, a lo­pások, az anyagpocsékol ás < van méreteket öltött, hogy most, amikor az üzemi ' élet í. ndje rég helyreállt s a ter- r elő munkára á1 falában a s '-rvezettség, a tervszerűség jellemző, még mindig akadnak jócskán olyanok, akik lopják a gyárat, a bányát, a nép va­gyonát. Mivel a társada’mi tulajdon e’teni vé ségek igen gyako­riak s sok tekintetben külön­böznek az elmúlt években el­követett ilyen vétségektől, té­vedés leime nem észrevenni, hogy bizonyos értelemben Szervezett .akcióról van szó, az dl enforra dalom alant, levest, de még jtt-ott megbúvó ellen­ségeink ilyen módon ás aka­dályt akarnak gördíteni or­szágépítő munkánk, a dolgozó nép életszínvonalának emelé­sét célzó politikánk megvaló­sítása elé. Annak ellenére, hogy a tár­sadalmi tulajdon ellen vétők előbb-utóbb elnyerik mé1 tó büntetésüket, egyetlen becsü­letes ember számára sem lehet közömbös, hogy ez előbb vagy «itőbb történik-e. A tolvajok, a gyárak, üzemek, bányák, s a népgazdaság egyéb területein lévő „szarkák" csak ott tudnak megélni, ahol laza a fegyelem, hiányzik az ellenőrzés, paza­rolják az anyagot, ahol hiány- *i(k a vezetők és a munkások ébersége. Nem véletlen jelen­ség például, hogy a gyárak­ból, üzemekből több ezer fo­rint értékű kéziszerszámok itümtek el nap, mint nap. A becsületes bányászok félnek már levinni a bányába egy- egy jó fejszét vagy csákányt, mert szinte a kezükből lopják fel. S nem csak ilyen kicsi dolgok tűnnek éL Számos példa bizonyítja, hogy egyesek családiház felépítéséhez Bízók száma. Egyik ezt, a má-j sík azt, rendszerint apróság-; nak tűnő dolgot csinál a mun-j kaideje alatt, üzemi anyagból, • üzemi szerszámokkal, gépek­kel, de a saját egyéni céljaira. ] Ha aztán valaki összeszámol-; ná, hogy ez a sok kis dolog,! milyen sokra megy, nagyon, nagyon meglepődne. A minap j este fél tizenegykor például; két munkás a Széchenyi téren! keresztül, mindenki szeme lát­tára vitte haza az üzemi szög-j Baráti találkozó román és osztrák partizánokkal Partizánok és ellenállók, ro­mánok, osztrákok és magya­rok találkoztak tegnap este a Magyar Honvédelmi és Sport- Szövetség Megye utcai szék­házéban. A külföldi-vendégek részt veitek a budapesti or­szágos értekezleten és onnan 'átogattak el megyénkbe. Constantán CihuVsku elv- társ, a Román Partizán Szö­vetség országos einökhelyette- vasból valószínűleg a gyereke j se a szövetség, a román par- számára készült ród’.ikat. S! tizének munkájáról, mu’tjáról vajon hány ilyen „gyereksze- í beszélt. O va amikor építő- rető" apa van? • munkás voH, és közvetlenül a Nem. vé’etkín je’enség az? háború előtt a mu.nkásmoz«a- sem, hogy az üzemekben do!-,' ómban kifejtett aktív tevé- gozó villany-, vízvezetékszere-; kemysóge miatt négy évre in- lők, lakatosok s egyéb szak- * temá ták. A szovjet hadsereg munkások egy része munkaidő szabadította ki. Már 1918-ban után .maszek a1 apón“ vállalja megkezdte a harcot népéért, a kü'örböző javítások elvégző- sz-b--3^ s lPó?-től ta^ia sét. Nagyon érdemes lenne ■ a pír1 nak Uey mondja, s szív-, utána nézni, hogy e ..maszek bői mondja, hogy az akkori javításokhoz“ felhasznált anya-: magyar elvtársaktól tanulta gok honnan etednek, nem-e meg, hogyan kell harcolni az az üzemi munkához kiadott! eszméért, anvagokból „spórolták el.“ I _ _,. , .. , Ezek után fel kell termi af, a magyar elvtársak­kérdést:. lehet-e, szabad-e tét- ® 77 6S.!no®t> lenül nézni, hogy egyesek csa-í toto évtized után újra ossze­Nemzetközi Szövetségének el­nökhelyettese is beszélt. El­mondotta, hogy először jár Magyarországon, s az osztrák sajtó mindennapos rágalom­hadjárata után váltakozó ér­zésekkel lépte át a határt. Ugyanis odakint napról-napra arról adnak hírt, hogy Buda­pest félig romokban hever, Magyarországon e’égedet’enek és éheznek az emberek és így tovább, ő maga nem igen hitt ezeknek a híreknek, de sajnos sok osztrák felül nekik. Mikor megismerkedett a magyar em­berekkel, meggyőződött róla, hosy ezek az ál1 Pások hazu­gok. Nem talált romokban heverő várost, igaz, a királyi vár itt-ott még romos, dehát ez nem újkeletű. Éhező embe­rekkel sem tál ál kozott, s a munkások nem elégedetlenek. Tegnapelőtt este fogadáson vett részt, ahol találkozott a kormány tagjaival, Kádár elv­társsal is. Őszintén és tiszta szívből vallja, hogy még nem találkozott ilyen közvetlen és szívélyes emberekkel, mint a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány tagjai. Ezzel nem hőkölni akart, csupán a valóságot mondja el. A román és osztrák küldöt­tek, a magyar partizán elvtár­sak va’amennyien azt vallot­ták a tegnapi találkozón, hogy sok-sok hason’ó baráti, harcos találkozóra van szük­ség, s akkor megvalósíthatjuk azt, amiért annakidején az életük feláldozásával is küz­döttek a partizánok és az el­lenállók: a világbékét. Madras* (AP): A* indiai Kerala állam kommunista : kormánya bejelentette, hogy Észák-Malabarban földet oszt szét a nincstelenek között. A ! keralai kormány közölte, hogy ; az állam birtokában, lévő szűz- fö'dek 25 százalékát fö’dné'- küli parasztok között osztják szét, Magyír—román kü!:urá:is egyezmény 1958. évi munkatervének megtárgyalására magyar kul­turális küldöttség utazott Bu­karestbe. A küldöttség veze­tője Dénes Leo, a Kulturá'is Kapcsolatok Intézetének alet- nöke, tagjai: Bölöni György, j dr. Kerékgyártó Elemér és Bu- I zás Ferenc. ttl *$*4*>t ári ó*; Megérkezett Moszkvába a aagyar gazdasági küldöttség elegendő téglát, betonelemeket sem félnek el­tulajdonítani. Akadnak olya­nok is, akik tehergépkocsiszám lopják el a cementet, a faanya­gokat, de lopnak vasat, bőrt, villanymotort, mindent and csak s kezükbe kerüL A leg- Bzornorúhto act egészben, hogy ezeknek a tolvajoknak egy löszét saját munkatársai nem ki szalmájának tartják a tár­sadalmi tulajdont. A becsüle­tes emberek nemmel felelnek erre s nekik az a vélemény üli, hogy egyszer s mindenkorra véget kell vetni a tolvajok, a „szarkák" garázdálkodásának! Ez természetesen nem lesz könnyű, feladat, sok minden .keli hozzá, de megéri a fára­dozást. A legnagyobb feladat kétségtelenül a gyárak, üze­mek vezetőire vár. A legszi­gorúbb adminisztratív intéz­kedésekkel biztosítani kell, hogy anyag, érték csak azok kezébe kerülhessen, akiket megillet s csak annyi, ameny- nyi egy bizonyos miunka el­végzéséhez szükséges. Ne tűr­jék meg sehol, hogy egy 20 centiméteres csapszeg elkészí­téséhez két méter hosszú gömibacélt vigyenek el a rak­tárból, s ne tűrjék azt sem, hogy valaki a hóna alatt egy ródíival csak úgy kisétáljon a gyárból. Bátran s a legna­gyobb alapossággal vizsgálják meg a gyárból kilépő miusniká­______ sokat s ne féljen senki attól, el őregyártót t hogy ezért haragudni fognak rá, mert ezt niem bizalmatlan­ságból, hanem a munkások ér­dekében teszik.- A társadalmi tulajdon vé­delme természetesen nem szorítkozhat csupán az admi­nisztratív intézkedésekre. Leg­alább ennyire szükséges, hogy a párt- és a szakszervezetek, az üzemek, gyárak vezetői találkozott azokkal, akikkel valamikor együtt dolgozták ki é-s valósították meg a reájuk bízott feladatokat. Tódor Jó­zsef rendőrőmagy elvtárs most itt ül mellette. Az országos értekez’eten ta’álkoztak ösz- sze, s az egykori fiatal ellen- áVók kissé megöregedve, de szívükben fiatalos lendülettel ölelkeznék, össze. Az esti baráti beszélgetésen Ervin Koch, az Ellenállók Moszkva (MTI): Hétfőn dél­előtt Apró Antal vezetésével • megérkezett Moszkvába a * magyar gazdasági küldöttség. A delegáció az 1958. évi kül­kereskedelmi szerződés, továb­bá az 1958—60. évi hosszúle­járatú szerződés, valamint egyes hitelügyi, beruházási és koordinációs kérdések megtár­gyalására érkezett a szovjet fővárosba. A magyar küldöttséget a pályaudvaron ünnepé’yesen fogadták. Délután megtartot­ták a két küldöttség első tel­jes ülését. Az MTI moszkvai tudósító­jának értesülése szerint a bét küldöttség megbeszélésein nemcsak a jövő évi kü’keres­kedelmi szerződés kérdéséit és a hosszúié járatú gazdasági együttműködés problémáit tárgyalják meg, hanem sor kerül áru- és devizahitel! megállapodásokra és olyan ko­ordinációs megbeszélésekre is amelyek különösen a magyar gyenge- és erősáramú ipar üzemei számára biztosítanak jelentős fejlődést. A szudáni korét átadta megbízólevelét Kétszázötvenmillió fűzvpsszö termeit Baranyában Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn, november 25-én fogad­ta Sayed Mohammed Hamad el-Nil rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, a Szudáni Köztársaság első ma­gyarországi követét, aki átadta megbízólevelét Az új követ megbízólevele átadásakor be­szédet mondott, melyre Dobi István válaszolt. A megbízó- levél átadása után Dobi István szívélyes beszélgetést folytatott a követtel, Baranyában lassan véget ér a kukorica, a cukorrépa és más termények betakarítása. A megye déli részén viszont csak most kezdődött él egy új növény — a nemesfüz — vá­gása és elszállítása. A mező- gazdaságnak ez az új ága — a fűztermelés — az elmúlt években terjedt el Baranya megyében, JUtiterfú&ittk ;■ yí ••••' ■ tartják tolvajnak ö ha látják a társad almi is, hogy elvisz valamit, nem szólnak miatta; így aztán nem cBoda, hogy rendkívül megszaporodott az olyan munkások száma is, akik nem sokat, rendszerint a zse­bükben is elférő értéket visz­nek el, de ezt nap, mint nap. Az egyik gépkocsivezető mondta el a minap; hogy sorra járta az üzleteket a gépkocsi­jához szükséges néhány apró anyáscsavart keresve. Olyat amilyenre szüksége lett volna, sehol sem kapott. Az utcán véletlenül találkozott az egyik gépkocsijavító üzemben dolgo­zó barátjával s ezt el ás pana­szolta neki. — Milyen kell?--' kérdezte a barátja s a zsebé­ből egy marék csavart vett tti. Egy korsó sörért adott be- iőle hat darabot. Érdemes ilyen kicsiny dolgo­kat szóba hozni? Igen érdemes, mert a 2—3 forintokból tevő­dik össze a 3, a 30, a 300 ezer K ez már nem kis dolog. Ép­pen ezért kell beszelni arról is, hogy az üzemekben, gyi­tulajdon védelmének szüksé­gességét. A társadalmi tulaj­dont ugyanis nem csak ellop­ni lehet, hanem el is lehet po­csékolni, így ás 'lehet kárt _ okozná. De ha a munkások zo- í mével sikerül megértetni, hogy saját maguk ellen vétenek ak­kor, ha nem akadályozzák meg a tolvajokat, a pocsékoló­kat tettük elkövetésében, ak­kor bízhatunk abban, hogy ezek száma igen gyorsanmeg­csappan. A immkásök közül ma még sokan nem értik meg, vagy ha meg is értik cseleke­deteik még nem tükrözi, hogy a gyár, a bánya már nem a tőkéseké, hogy az állam, a tu­lajdonos mi vagyunk, a ma­gyar dolgozó nép. A kommu­nistáktól, a becsületes mun­kások példájától függ, hogy a munkások többsége mielőbb megértse: a társadalmi tulaj­don védelme van olyan fon­tos, mint az egyéni tulajdon védelme, hogy azok, akik ez ellen vétenek, megérdemlik, Az idén több mint nyoícszáx holdon termeltek füzti A jég­verések ellenére a vesszők szé­pen megnőttek, egyes helyeken a kendertüz magassága a négy métert is meghaladja. Holdan­ként 60—70 mázsa fűzvesszóra számítanak. Eszerint a téli hó­napokban mintegy kétszázöt­venmillió vesszőt szállíthat­nak majd a baranyai fűztele­pekről a háziipari szövetkeze­teknek és a békési kosárgyár­nak. Bár a vesszők vágása csak nemrégen kezdődött meg, már több mint négyszáz ember dol­gozik a füzesekben. Naponta körülbelül 1200 mázsa vesszőt fűz­vessző-szállítmányokat már el is küldték az ország különböző részébe, a háziipari szövetke­zeteknek. tanműhelyt építettek és rend■ t szeresen oktatják itt a jörő X takarítanak be. Az ^ első kesztyűs-szakembereit. Külön kis üzem ez itten, ahol az asztaloknál a tanulás mellett már hasznot is hajta­nak a gyerekek. A másodéve­sek exportra készítenek kesz­tyűket gida-nappából. A Hoh- mann Jóska, Bolvári Józsi, Ho mányi Csaba, Gyugyi Feri ésj iát at Egy rövidnadrágos, élénk­szemű fiú állt meg az Ágota- utcai Pécsi Kesztyű- és Bőr­konfekció üzem előtt. A hatal­mas ládákat leste, amint Be­reczky Emil válogatott közöt­tük, — Mondja bácsi, mi van eb­ben? — Kesztyű. — Kesztyű?..i Aztán hova megy? — Minek kérdezed, fiam? — Mert szeretném látni, ho­gyan csinálják a kesztyűt. S miközben Bereczky Emil betessékelte a kíváncsiskodó Somogyi Tóni keze munkáját a svédországi asszonyok, férfiak próbálják majd fel. De a fiatalok sem maradnak ei. Alig három hónapja, hogy megkezdték a szakma tanuld sát, már ők is exportra dolgoz­nak. Sertésbőrből Hollandiába készítik a kesztyűt. Közöttük a Petrooics-fiú a legszemfülesebb és leghangosabb gyerek, csak­hogy a szája mellett a keze is gyorsan jár. A minap is min­den elsőéves tanonc négy-négy hogy Koller Jóskának hívják, s kedve volna felcsapni kesz­tyűszabásznak. A látogatásból parolázás, szerződéskötés és ta­nulás lett. S most Koller Jóska egyike a legjobb fiatal szabá­szoknak az üzemben, s nem ritka eset, hogy 1800 forintot is megkeres havonta. Ezt a példát gyakran el­mondja Bereczky Emil, az újonnan épült tanműhely ve­zetője a fiatal szabász-tanon- coknak, valahányszor csak a szabász-mesterségről jön elő, a szó. Mert azután, hogy a Kol- melésért, no meg ler Jóska meg a többi fiatal tétért felt December 14-én nyílik a tényképkiállitás A december 14-én megnyíló pécsi országos fényképkiállítás zsűrizése befejeződött. A bekül­dött 1117 fekete-fehér képből 200-at, a 170 színes paptrkép- böl pedig 21-et fogadott el * zsűri, kiállításra. A beérkezett 575 darab szí­nes diapozitívekből 91 darabol vetítenek majd a kiállítás alatt; A pécsi fotósok a budapestiek és a miskolciak után a leg­darab bőrt kapott. Petrovics; eredményesebben szerepelnek csakhamar „elfogyasztotta' mind a négyet, míg a többiek alig tartottak a másodiknál. S amikor a második év le­telte után sikeresen leteszik a szakvizsgát az ifjú szabászok — némelyik alig 17—18 éves — bekerülnek a nagy műhelybe és az „öreg szakikkal” vállvet­ve versenyeznek a több tér­ti több fize­’ wanket m Hűmbe, megtudta, szabász-tanulónak jalentktsatt, tOAWQbnw a kiállításon. Huszonhat pécsi szerző 33 fekete-fehér képe, két pécsi szerző két színes ké­pe szerepel a kiállításra kerü­lök között és hét szerző 13 szí­nes diáját vetítik le. A zsűri tagjai elismeréssel nyilatkoztak a Pécsre beérkezett anyagról. A színes diákról az volt a vé­leményük, hogy értékesebbek, mint a nemrég Budapesten le­zajlott nemzetközi fotókiállí­tás műm dlagmdtír anyag*

Next

/
Oldalképek
Tartalom