Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-15 / 242. szám

2 N A Pt 0 1957 OKTOBER IS Korszerű, Jól jövedelmező állattenyésztést! Irta: Láng Miklós, megyei főállatorvos : A mezőgazdasági termelés egyensúlybahozatala céljából feladatunk, hogy az állattenyésztést adottságainak megfelelően mennyiségi, de főleg minőségi termelékenységi szempontból komoly mértékben fejlesszük. Melyek azok a fő kérdések, melyek állattenyésztésünk minőségi és mennyiségi, valamint az állattenyésztési termelékenység hathatós elöbbrevitelét elő­segítik? Elsősorban takarmánybázisról, mint az állattenyésztés alapjáról kell szólni. Másodsorban az egységes és olcsó állat­férőhelyek biztosításáról, harmadszor az állattenyésztés gépe­sítéséről és ennek kérdéseiről, A takarmánybázss A megye rét- és legelőterü- letcnek .főrészé jelenleg oly elhanyagolt állapotban van, hogy ezeken a terhieteket! állattenyésztés fejlesztésé­ről aligha; lehet szó. Mit hell tennünk? Elsősorban a meglévő községi legelők kar­bantartását kell elérnünk, to­vábbá kutakat, itatóberendezé­seket kell létesíteni. Vízrende­zéssel, lecsapolással, talajvíz- szabályozással, meszezéssel, trágyázással, gyomirtással fo­kozhatjuk a legelők termőere­jét, a fű mennyiségét. Minden A több takarmányt a szénák és pillangósok szakszerűbb be­takarításával, a pillangós és kukoricavetések növelésével, helyenkint másodvetésekkel, a termésátlagok emelésével kell, hogy biztosítsuk. A szélsőséges éghajlati vi­szonyok miatt az egyenletes takarmányellátás nehézségbe ütközik. Okos, előrelátó gazda­szemmel ezért szükséges, hogy nyári nagymennyiségű zöldta­karmányt silózás útján elrak­tározzuk. Ugyancsak fel kell használnunk a legutolsó kuko­ricaszárat is, hogy tápértékben gazdagon, közvetlen a törés után vágjuk le. Majd kellő ki­száradás után beszállítsuk, raktározzuk és ennek kívánt vészét silózzuk. A téli takarmányozás költ­ségei a sllótakarmány fel- használásával 25—30 száza- lckkal csökkennek. A sllózás a takarmány emészt­hető fehérjetartalmát megőrzi. A jó siló ízletes, zamatos, az állat szívesen fogyasztja. A tejtermelés pld. így lényegesen olcsóbb. A tej- és húshozam fokozása az eddigi tapasztala­tartalom tekintetében. Helyte­len, rétkaszálás idejét egy nap­hoz — pl. Antal-naphoz — köt­ni, hanem a kaszálás idejének a növényzet fejlettségét kell mindenkor figyelembe venni. Ez évente néha több heti elté­rést is mutat az időjárástól függően. Rá kell, hogy nevelődjenek egyénileg dolgozó parasztjaink és termelőszövetkezeteink, hogy szénatermésük veszteség- mentes, sikeres betakarítása érdekében vezessék be minél több he­lyen az állványokon törté­nő széna, pillangós, stb. szá­rítását. Itt ki-ki anyagi erejéhez mér­ten egyszerűen három faág összetámasztásával készült úgynevezett háromlábastól, a dróthuzalból készült lugasrend­szerű szárításig rendezkedhet be. Lényege, hogy a lekaszált széna minél rövidebb idő alatt egészségesen megszáradhasson és behordható legyen. A gazdag Dunántúlnak és így megyénknek „örökölt” hi­bája a kukoricaszár takar­mányértékének lebecsülése, egyben silózásának nagyrész- réten és kaszálón a vízelveze- beni elmaradása. Számos egyé- tést biztosító munkálatokat njieg dolgozó paraszt hívatko- mielőbb el kell végezni és évente az ezzel kapcsolatos fenntartási munkákat folytat­ni, hogy az elvizesedés ne áll­jon be újbóL A szükséges helyeken legelő feltörést és újra gyepesítést alkalmazzunk, egybekötve a legelők fásításával. ta Szükség van a hösgasdasági ismeretekre(t TYYTYYTYYYYYYYYYYYYYYYTYYYYYYYYTTTTYYYYYYYYYYYYTYTTYYYYYYYYYYYYYT'YYYYYYTYY’fT. Ebben az évben a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem kereté­ben levelező mérnök-közgaz­dász képzés is lesz. A tanul­mányi idő két év, melynek végén a hallgatók diplomater­vet készítenek. Megyénkben — sajnos — a vártnál sokkal kisebb érdeklődés nyilvánult meg a mérnökök továbbképzé­sének ez új formája iránt, no­ha a két szénbányászati trösz­tünknél szép számmal vannak olyan fiatal mérnökök, akik­nek a közgazdasági ismeretek elsajátítása nagyon hasznos lett volna. Meg kell azonban említeni azt is, hogy az érdeklődés hiánya részben abból is fakad, hogy bányaüzemeink mérnö­keinek egy részét nem tájé­koztatták megfelelően a mér­dotta, — hogy szinte semmit sem tudok arról, hogy ez a mérnök közgazdászképzés :ii- ből áll, mit kell majd tanulni, kell-e vagy sem felvételi vizs­gára menni s ha kell, vajon mit fognak ott kérdezni, meg tudok-e felelni felkészülés nél­kül a kérdésekre. Hát bizony van oka a türel­metlenségre. A mérnök köz­gazdászképzés szervezői job­ban is tájékoztathatták volna a jelentkezőket s akkor na­gyobb kedvvel kezdenének a tanuláshoz. Bobály János persze a, sok kétség ellenére is kitart ere­deti elhatározása mellett. — Amihez én eddig hozzá­fogtam — mondotta — azt végig is vittem. Megtanultam a vasesztergályos szakmát, nők közgazdászképzés me gin- magánúton elvégeztem a hó­dításáról, pedig többen szive- zépiskolákat s utána Budapes- sen választották volna a to- ten az egyetemet. vábbtanulásnak ezt az útját. Bobály János, a komlói Kos- suth-bánya gépüzemének mér­nöke egyike azoknak, akik él­tek a lehetőséggel s kérték fel­vételüket a mérnök közgazdász képző levelező oktatásra. A szükséges iratokat annak ide­jén elküldte, de most már tü­relmetlenül várja, hogy mi lesz a sorsa. — Nagyon rossz, — mon­Itt Komlón a gépüzemben a gyakorlati munka során ta­pasztaltam először, hogy nem elég az, amit az egyetemen tanultam ahhoz, hogy a mun­ka eredményes legyen, a gé­pészmérnöki ismereteken kí­vül nagyon nagy szükség van a közgazdasági ismeretekre is. Nekem, mint a műszaki osz­tály vezetőjének például tö­rődnöm kell azzal is, hogy az Pinay csak kedden este ad végleges választ általunk végzett munkát jól számlázták-e a megrendelő­nek, hogy a felhasznált és a számlázott anyagmennyiség megegyezik-e, egyszóval törőd­ni kell azzal, hogy a rendele­teket minden körülmények között betartsuk s a munkánk gazdaságossága biztosítva le­gyen. Az elmúlt évek során sok-sok vitám volt a bankre­vizorokkal s sokat kellett ta­nulnom tőlük, mint ahogy itt a gyakorlat közben, mások tapasztalataiból kellett megta­nulni az üzemszervezést, az ügyvitellel kapcsolatos felada­tok többségét is. Jó lett volna, ha erre már az egyetemen megtanítanak bennünket, de most, hogy itt az alkalom, nem mulasztom el. Bobály János tudja azt is, hogy nagyon komoly feladat­ra válalkozott. Mint a mérnö­kök általában, ő is nagyon elfoglalt ember. Reggel héttől délután 4—5 óráig az üzemben van, a munkáját végzi. Heten­ként háromszor az esti órák­ban tanfolyamot tart a bánya­gép-kezelőknek. Egy napját a munkásőrségnek szenteli s így bizony nem sok idő jut a ta­nulásra. Tanulni viszont na­gyon szeret s szilárd elhatá­rozása, hogy a mérnök köz­gazdászképzőt eredményesen végzi el. Elsősorban ő látja a hasz­nát. A zöld futószalag biztosítására herefüveseket és váltókaszáló­tok alapján1 15—20 százalékos- ^at létesítünk. Gondolnunk A leglényegesebb előnye a siló- kell megfelelő gyepvetőrrijag zik arra, hogy van száraz ta­karmánya bőven, minek akkor még kukoricaszár. És földjén semmisül meg tél folyamán e j Párizs (AFP). Antoine Pinay rét fogadta, hétfőn pedig Ro- nagy érték. i vasárnap folytatta tanácskozó- bért Lacoste-val, az algériai A kukoricaszár idejében tör- ♦ sait> s fogadta Edgar Fauret. ügyek miniszterével és a kü­ténő behordásával annak rész-I A kiszemelt miniszterelnök lönböző parlamenti csoportok ...... »ezután Jacques Doublet társa- elnökeivel tárgyal. leges vagy teljes besilozasával | dalombiztosításügyi főtitkárral A kiszemelt miniszterelnöki egyéb takarmányok mellett» tanulmányozta a társadalom- környezetében úgy tudják, J szarvasjószágainkat állandóan J biztosítás különböző vonatko- hogy Pinay csak kedden este | jó kondícióban tudjuk tartani J fásfit Vasárnap délután a je- ad majd végleges választ Coty{ ...... ,, , , { lenlegi kormány több mimszte- köztársasági elnöknek. es ezen többlet takarmánnyal ♦ gazdálkodásnak az abraktakar­mány részbeni megtakarításá­nál és emészthető fehérjepót­lásban jelentkezik. Az állattenyésztés • fejleszté­sének előfeltétele a takar­mányszükséglet biztosítása és így főleg jóminőségű szálas­takarmány termesztésének elő­mozdítása. Ennék — a szántó­földi termesztés mellett — a rét- és a legelőterület az alap­ja. termesztésének biztosítására^ Állandóan nehézségeink van­nak évről-évre a lekaszált fú szárításával és betakarításával kapcsolatban. Általános jelen­ség, hogy a réteket későn ka­szálják, akkor, amikor a növé­nyek már magot kötötted Ez, több tejet, húst tudunk ter­melni. A megye állattartói tehát ’• : Az angolait tovább bombáznak egy omni izéiét ismerjék fel a kukoricaszár» Kairó (TASZSZ). Angol lök‘ feletetésének saját gazdasá-J hajtásos repülőgépek tovább ’5 bombázzák gukra hasznos . , _....... Dzsebel el Ahdar---------; omani körzetet — közölte az a - V,ni,,a—__a l omani imám kairói képvisele­és ismerjék a helyes megovási i ,,__. „ „ni. «...*_** .. . , . . , , , . , _ ♦ tének a sajtóhoz eljuttatott helytelen eljárás, mert bár eljárásokat. (Jó kazlazás, idő-; nyilatkozata, mennyiségileg többet jelent, járástól való helyes megóvás,? A nyilatkozat rámutat arra, minőségben, illetve tápérték- silózás, stb.) f hogy az angol repülőgépek ben viszont lényeges vesztesé- . $ töuo tonna robbanóanyagot és gek állnak elő, főleg a fehérje- (Folytatjuk.) J rakétalövedékeket dobtak az említett körzet békés lakossá­gára. Sok falu teljesen meg­semmisült, sok lakos elpusztult. A nyilatkozat rámutat arra is, hogy az angol csapatok Oman különböző vidékein min­denkit letartóztatnak, aki oda­érkezik, vagy távozni akar. Az angol katonák megverik és tér- rorizálják a védtelen lakoso-í kát. . ? Mii jogot kaptak oz erdíbirlokossógok Lapunk szeptember 8-1 számá­ban „Visszakapták erdőiket a ba­ranyai dolgozó parasztok” címmel tudósítás jelent meg. Ez így nem igaz. Ugyanis 1951—SZ-ben a tu­lajdonjog sérelme nélkül vette az erdőgazdaság üzemi kezelésbe azo­kat az erdőbirtokossági erdőket, amelyek az állami erdővel össze­függtek vagy két kilométeren be­lül feküdtek. Tehát az erdőket nem vették el, s így nem Is kel­lett visszaadni őket, A 39/1957. évi kormányrendelet nem is á tulajdonjoggal, hanem az erdőbirtokossági társulatdk mű­ködésének felülvizsgálatával és azok államerdészeti kezelésének szabályozásával foglalkozik. Az erdőbirtokossági erdők továbbra is államerdészeti kezelésben ma­radnak azzal a különbséggel, hogy ezentúl az összes faanyaggal (ki­véve egyes ipari fa választéko­kat, amelyekért az erdógazdasag megállapított árat fizet) az erdő- birtokosságok szabadon rendelkez­nek. Szeptember 8-1 hírünket tehát Így kell értelmezni. • 7ávol-3(elet gyújtó Kories Gergely elvtirs 1« holdas meződi dolgozó paraszt, a munkásmozgalom Munka Érdeméremmel kitüntetett veteránja, fiatal korában végigharcolta Távol-Keletet. Vissza­emlékezéseiből közlünk rövid fejezetet. |7 letem első szakaszáról nem sok újat tu- dók mondani, mert ugyanolyan volt, mint sok százezer emberé. 1914-ben behív­tak, 1916-ban fogságba estem. Egy cári ezre­des megpofozott, amire ón visszaütöttem..; A nizsnij novgorogi várfal börtönébe zártak és csak az 1917-es februári forradalom után szabadultam ki. A ma már híres omszki ha­difogolytáborba kerültem, ahol sok ezer ma­gyar élt. A sovány hadifogoly-levessel nem bírtam a 40°-os hidegeket, ezért örömmel fogadtam a hírt, hogy aki akar, parasztokhoz mehet dol­gozni. Ki is mentem Katalinovkára, az egyik 80 kilóméterre eső faluba. Igaz, rengeteget dolgoztunk, de az ennivalóban nem szenved­tünk hiányt és végre emberi módon élhet­tünk. Később egyre jobban eluralkodott rajtam a hazatérési vágy. Négyen voltunk testvérek, mind a négyünket behívták és azt sem tud­tam, mi van velük és szegény szüleimmel. Visszatértem Qmszkba. Feltűnő kép foga­dott, A Kapuban hírét-hamvát sóm láttam az őrnek, a tisztek rangjelzés nélkül jártak-kel- tek. De még a kíváncsiságnál is erősebb volt bennem a hazatérési vágy. Csak nem lehe­tett. Azt mondták, a fehérek elzárják előlünk az utat. Hogy kik azok a fehérek? A bolse­vikok ellenségei! Éb a bolsevikok? A vörö­sök.. : Ebből még nagyon keveset tudtam, hiszen az istenhátamögötti Katalinovkán nem hal­lottam semmiről. Katonatársaim azonnal gyűrűbe fogtak és elmagyarázták, hogy októ­berben proletárforradalom tört ki Péterváron, a munkások elkergették a gyárosokat és a földesurakat. A bolsevikok vezetik a népet, azoknak meg Lenin a vezetőjük. (Szinte ra­jongva említették a nevét.) Megkérdezték, milyen származású vagyok. „Báró Biedermann kocsisa" — válaszoltam, mire azt felelték, hogy akkor velük vagyok, menjek, kapok egy puskát, mert harcolni fo­gunk a fehérek ellen. Duskát, orosz katonaköpenyt vételeztem, lovat kaptam, vörös szövetből csillagot varrtam a sapkámra... így lettem az első omszki magyar ezred vörös huszára. Igazá­ból még nem tudtam, hogy mi az a kommu­nizmus, de amit láttam, abból hamar megér­tettem az igazságot. Hadifogolytársaim örül­lek, az úri származású lisztek mogorva arc­cal ténferegteg... Nagy kedvet kaptam a po­fonokat osztogató gazdagok megtáncóltatásá- ra. Prolivér folyt ereimben és éreztem, hogy itt is az otthoniakért harcolok, mert ha a nagy Oroszország szabad lesz, könnyű a mi kis hazánkban is rendet csinálni, vagyis elkerget­ni a biedermanokat, akik mind a négyünket mészárszékra küldtek, mit sem törődve azzal, hogy szegény, öreg szüleim nyomorognak. Úgy két hét múlva bevagoníroztuk magun­kat és elindultunk. Magyarország helyett Tá­vol-Keletre, 1800-an, tűnyomórészt magyar vöröskatonák. Novo-Nikolájsztkmál és Krasznojárszknál felszabadítottunk egy-egy hadifogoly-tábort, sok ezer magyarral. Beszéltünk velük, el­mondtuk a magunkét és mentünk tovább. Nyizsnyeugyinsziknál, a Bajkál tótól vagy 6—700 kilométerre találtunk először ellenál­lásra. Fehér csehek voltak, az egyik hegyen rendezkedtek be védelemre. Felfejlődtünk, a pétervárl páncélautóitok pedig hátulró] kap'ák el őket. (Rettenthetetlen fiúk voltak). Csak­hamar elagyabuláltuk az ellenéget. Több száz halottat vesztettek, mi pedig csak tizenhetet. (De a tizenhét között volt egyik legjobb kato­lángja napajtásom is, itt született az egyik Kaposvár menti faluban. Évek múlva véletlenül össze­találkoztam az édesanyjával. Eiájuit szegény, amikor a rossz hírről értesítettem). TVyizsnyeugyinszk után ismét * vonatra x szálltunk és alig álltunk meg Irkutsz- kig. Itt a kifent-kikent kadétiskolás junkerek parancsoltak. Kifüstöltük őket, páni félelem­mel menekültek az őserdőbe. Égy Kuzmyecov nevű, magas orosz fiú volt az ütegparancs­nokunk. Amikor ő állította be az ágyút, száz- százalékig biztos találatra lehetett számítani. Manapság sokszor elnézem az újságot és úgy találom, hogy Kuznyecov marsall nagyon ha­sonlít a mi Kuznyecovunkra. Vagy talán az is? Ki tudja? Hogy el ne ‘felejtsem: Irkurszkban is fel­szabadítottunk néhány ezer hadifoglyot. Kis idő múlva a Bajkál túlsó partján Verkhnyu- dinszkban is vagy 15 ezret, később Csatában vagy 8—10 ezret, köztük sok-sok ezer ma­gyart. Azért ne gondolja senki, hogy mi mindig győztünk. Néha vesztettünk, olyke-r hátrál­tunk is, alapjában véve azonban egyetlen diadalmenet volt az ütünk, mi voltunk Távol- Kelet egyik gyújtó lángja. Hadifoglyok tíz­ezreit szabadítottuk ki, ahol mi elhaladtunk, ott a munkások diáktálták a politikát. Mert az orosz munkások nem alázkodlalc meg a burzsujok előtt! Ha valami közmunkáról volt szó, és a seiyemköníösös úrnő a cselédjét küldte el maga helyett, a munkásasszonyok visszaküldték a „rabotnyicá'-t, hogy jöjjön maga a „goszpoda”. Végül már a mandzsúriai határ mentén álltunk. Zab- és árpakenyérre] jutottunk idá­ig, de tudtuk, hogy lesz az még fehér is! Sokat hallottunk a fehérek kegyetlenkedé­seiről. Szemjonov atamán, az egyik fehér tá­bornok például gombostűket szúrkáitatott hél magyar hadifogoly talpába, s addig hajszolta őket, amíg kínjukban meg nem álltak. Akkor mind legyilkolta. Még borzalmasabb volt az, amit Hadabu- lákban, a transz-szibériai vasút egyik Mand­zsúriához közel eső állomásán tapasztaltam. Este tíz óra tájban’ értünk oda, hatalmas máglyalánggal égett egy nagy rakás vasúti talpfa. Égett hús szagát éreztük a levegő­ben. Mi ez’ Megkérdeztük az állomás egyet­len vasutasát. (Elbújt s nem tudta Szemjonov elhurcolni.) Nagyon félt, s amikor megnyug­tattuk, elmondotta, hogy Szemjonov Man­dzsúriába menekült. Hét kínai katona nem akart vele menni, ezért összekötöztette őket, leönttette benzinnel és élve meggyújttat+a ... Hát ennek a szagát éreztük rrti. Rettenetes bosszúvágy költözött belénk, ha akkor talál­kozunk Szemjonov atamán seregével, egyet­len egy szálnak sem irgalmaztunk volna. Sokáig folytathatnám még elbeszélésemet. Akkor azonban kis könyv lenne belőle. Ezért csak néhány szóval mondom el, hogy mi tör­tént még. Kis idő múlva alaposan elpáholtuk a féde­reket, de most már az általunk felszabadított hadifoglyokból álló vörös ezredek segítségé­vel. Mert a mi seregünk mindig csak nőtt. Később a fehérek és japánok fogságába es­tem, eljutottam Habarovszkba, láttam ame­rikaiakat és koreaiakat is. Csakhamar meg­szöktem, Moszkvába mentem és részi vet­tem az egyik gyűlésen. Életem egyik leg­szebb élménye marad mindörökre. Lenin be­szélt és annyi ember hallgatta, hogy majd leszakadt alattuk a föld. 17 zután a Szovjetunió nyugati határvidé­kére kerültem és határőrparancsnok lettem. 1922-ben jöttem haza. A Szovjetunió­ban már rend volt, de nálunk? ... Bízom- néha nagyon elkeseredett az ember Derm’r- dig arra gondoltam, hogy ál! már a nagv Szovjetunió, s ha az áll, akkor a mi kis ha­zánkban is jobb lesz előbb-utóbb. No, de abbahagyom már, sietős az utam, szántani-kell mennem. Csak annyit mondok még, hogy szeretném a kommunizmust megér­ni ... Tudom, nem fog mepni, sajnos, hatvan­három éves vagyok már. De a szocializmust talán még megérem!;: s Magyar László

Next

/
Oldalképek
Tartalom